Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-07 / 286. szám

’’Testvér a harc jogán** Ölven éve született Elek Tamás >,Zenekari próba A mesesarok hangulatos zugában ének árán, ritmus gyakorlat közben kaptuk len­csevégre az új-hatvani Mészáros Lázár utcai óvoda lakóit. Képünk a kis „karmestert" és penészeit” mutatja önfeledt játék közben. (Foto: Szabó Sándor) ELETEKÜL keveset tu­dunk. Még 20 éves sincs, amikor távol hazájától, de hazája szabadságáért is har­colva, Párizsban az antifa­siszta ellenállás mártírja lett. Elek Tamás Budapesten született ötven évvel ezelőtt, 1924. december 7-én. Szülei a fasiszta üldöztetés és a gazdasági bizonytalanság miatt még a húszas évek végén elhagyták az országot és Párizsban találtak ott­honra. “Elek Tamás még jófor­mán gyermek volt, amikor kitört a második világhábo­rú, majd Franciaországot és szeretett Párizsát is náci csizmák taposták. A Fran­cia Kommunista Párt veze­tésével még 1940 nyarán megindult ellenálláshoz azonnal csatlakoztak a Fran­ciaországban élő magyar kommunisták és más anti­fasiszták is. 1941 májusában megalakult az FTPF (Franc Tireure et Partisans Fran­cais), amely később az ö6z- szes náciellenes erőket tö­mörítő Nemzeti Front fegy­veres szervezete lett. Eb­ben a szervezetben kezdi meg harcát a fasiszták el­len a még alig 17 éves Elek Tamás. A fiatal partizán első ön­álló akcióját, ahol a „tűz­keresztségen is” átesett, Pá­rizs egyetemi negyedében, a Sorbonne közelében hajtotta végre. Felgyújtott egy né­met könyvesboltot. Ezt kö­vetően egymást érték azok a csoportos akciók, ame­lyekben oroszlánrészt vál­lalt. Csak néhány az ismer­tebbek közül: 1943 márciu­sában gránátokkal támadtak egy németekkel telt ven­déglőre, május 1-én pedig az egyik metróállomáson 70 fős német csoportot robban­tottak szét, 1943 nyarán át­Gyogytürdö rekonstrukció Megkezdődött a nagy múl­tú Balfi gyógyfürdő re­konstrukciója. A több mint százmillió forintos program során 180 ágyas gyógyüdü­lő és negyvenszemélyes szál­loda épül. Ezen felül 700 bejáró beteg részére bizto­sítanak naponta gyógykeze­lést. A gyógyközpontban négy­féle vizet kapnak majd a betegek, és u gyógyító mun­kát 12 orvos látja el. Az intézmény a Soproni Állami Szanatórium felügyele alatt fejti majd ki gyógyító tevé­kenységét. MSnBLtM HH december 1« szombat került egy másik magyar,, Boczor József vasútrobbantó csoportjába. Ismereteink sze­rint 8 jelentős robbantásban vett részt, közülük is legje­lentősebb volt a Mame fo­lyó partján végrehajtott ak­ció. A németek valóságos hajtóvadászatot Indítottak a robbantócsoportok ellen, s az üldözés során 1943 no­vemberében Elek Tamást és társát, Boczor Józsefet is elfogták. 1944 februárjában 22 társával (3 magyart, 8 lengyelt, 5 olaszt, 3 franci­át, 2 örményt, 1 spanyolt és 1 románt) hadbíróság elé állították. A Gestapót a per­rel kettős cél vezette: meg­félemlíteni a hazafiakat és a franciákat szembeállítani a „bevándorolt idegenekkel”. ELEK Tamás bátran állt vérbírái elé. Az ügyész azon kérdésére; „miért emelt fegyvert a németekre, hi­szen a magyar kormány 24. Mindenki azt tanácsolja ne­ki, okosabban teszi, ha előbb Londont nézi meg, de ő kitart eredeti szándé­ka mellett: Párizsba, minél hamarabb! Lelkesedését azonban le­hűtik a belga—francia hatá­ron. Alaposabb ízelítőt ad­nak neki a rendőruralom mibenlétéről Lajos Fülöp emberei, mint amilyet a Habsburg-birodalom határ­őreitől kapott. Még ruhája béléseit Is kiforgatják, nem | akar-e lazító iratokat csem­I péttzni a francia királyság területére. Végre aztán Pá­rizsban van. Megkeresi azt a szövetségese a németeknek ?” Elek így válaszolt: „Én, és minden magyar hazafi, ami­kor fegyvert fogtunk Hitler és a nácik ellen, hazánk felszabadulásáért harcol­tunk.” ítélet — halál. 1944. február 21-én 22 társával együtt a nácik kivégezték. A fiatal Elek Tamás és társai emlékét mindörökre megőrzi a francia és a ma­gyar nép. Párizs felszaba­dulása után az Ivry teme­tőben díszsírhelyre temették a mártírokat, s Elek Tamás és társainak hamvai előtt a -magyar Petőfi-század tisz­telgett és a franciák százai helyezték el a kegyelet vi­rágait EMLÉKEZÉSÜNKET mi sem fejezhetnénk be mél­tóbban, mint Louis Aragon, a nagy francia kommunista költő 10 évvel későbben írt versének befejező szavai­val: Báthory nevezetű élelmes férfiút, aki hivatásszerűen kalauzolja a világvárosba vetődő magyarokat. Ez a Báthory rokonszenves úr, nem akarja minden áron megkopasztani klienseit, sőt szívesen segít annak, akire ráfér. Stancsics Mihályt is ilyennek ítéli.' Kérleli, öltöz­zön más ruhába, nem kerül semmibe, hiszen ott van a lakásán mindaz a rengeteg drága ruha, amit nála hagy­tak a mágnás világfiak, töb­bek között gróf Teleki Sán­dor, az egykori kolozsvári kedves tanítvány. Stancsics nem tágít a védegyleti posz­tétól, inkább vállalja az elő­„Huszonhárman mikor virágoztak a puskák Huszonhármán adták szívüket túl korán Mind idegen volt, ám testvér a harc jogán Huszonhárom végső szava; Franciaország Belé is haltak ők, oly életszeretök.’’ Pintér István GERENCSÉR MIKLÓS: ÁCSTESZERTDl H&IH&UTL&NSÍGIG TÁNCSICS MIHÁLY életregénye 20.00 A hattyú Molnár Ferenc víg játékát a Madách Színház előadásá­ban közvetíti a televízió. A könnyed, de nem minden ta­nulság nélkül való vígjáték a hozományvadász, jó há­zasságra készülő családnak adott elnéző fricska. A her­cegi család arra használja fel a náluk dolgozó, fiatal tanárt, hogy a leánykérőbe érkezett, de nyilatkozatra nem bírható trónörököst fél­tékennyé tegye. A próbaté­tel azonban majdnem rosz- szul sikerül. Alexandra, a szépséges menyasszonyjelölt tüzet fog, beleszeret a ro­konszenves tanárba. Am ezt a hercegi család nem néz­heti ölbe tett kézzel. Az öz­vegy hercegné, a húga, a bátyja akcióba lépnek. Ho­gyan alázzák meg a tanárt, majd adnak elégtételt neki — erről szól a szerzőnek e világszerte egyik legtöbbet játszott színműve. Alexand­rát Szunyovszky Szilvia, a tanárt Balázsovifcs Lajos játssza, a többi szerepek­ben Tolnay Klárit, Szemere Verát, Márkus Lászlót lát­hatjuk. (KS) et* Szerencse doiga? Jó megjelenésű fiatalember. Haja gondosan hátrafésült, keze finom, körmei ápoltak. — Nem tudna valami jó állást? A csodálkozó tekintetre bő lére engedett magyarázatba kezd. — Őszintén szólva, jelenleg „szabad” ember vagyok. Otthagytam azt a vén medvét a pékségben. Folyton csak engem maceráit, hogy így Józsi, meg úgy Józsi. Ezt ne tedd, Józsi, ide ne menj, Józsi! Szóval, érti? Meguntam az örökös lelkizését. Aztán, ha elkéstem, vagy nem, jöttem műszakra —, mert gyakran fáj a fejem — akkor mindig nekem állt: — Hát milyen ember vagy te, Józsi? Azt hiszed, hogy az embereknek meg tudom magyarázni, hogy miért nincs friss kenyér, hogy az én Józsim... Annyi mint száz, un­tam az örökös litániát. Ahogy beszél, szemében valami furcsa fény vibrál T - szer is keresztbe dobja a lábát, rágyújt, azután félen e - dobja a cigarettát. — Mutassa a munkakönyvét! Körülményes, pózoló keresgélés. — Parancsoljon. Ebből is láthatja legalább, hogy nvn- dig kifogom a hülye helyeket. Azt hiszem, figuráns tarom­ban éreztem magam legjobban. — Akkor miért nem maradt annál a cégnél? — Isten tudja. Tulajdonképpen már megbántam, hogy laképnél hagytam őket. — Pedig az már a kilencedik helye volt, lehettek ta­pasztalatai. Hátrasimiítja szép, fekete haját és bűnbánatot játszva mondja. — Igaza van. De most, ha szerezne nekem egy jó tás állást. Tudja, nem kell túl nagy dohány, de viszont a meló se legyen túl nehéz. — Miért maradt ki a harmadik gimnáziumból? Kedélyesen válaszol. I — Lányok miatt. Pontosan egy lány miatt. Hülye volt á kicsike és túl sokat beszélt. — Mondja! Miért, hogy maga mindent félbehagy? Fél­behagyta az iskoláját, fél év után faképnél hagyta a fele­ségét és a munkakönyvé szerint éppen egy tucat foglalko­zásba kezdett bele? Gondolkodás nélkül válaszol. — Nincs szerencsém az élethez. Mert az élethez sze­rencse kell. — Milyen életre gondol? Munkás, dolgos életre? Hangosan elneveti magát, majd váratlanul feláll. Ke­zét nyújtja. — Látom, nem tud, vagy aem akar segiteni. Megpróbá­lom hát magam. Keresek olyan munkát, amelyik megfelel majd az egyéniségemnek... Szalay István Karácsonyi rádióműsorok gyerekeknek A rádió téli szünidőben sugárzott műsorai sok örö­met szereznek majd a gye­rekeknek. A „Leghosszabb délután” címmel december 24-én színes összeállítást su­gároznak, amelyben helyet kaptak Weöres Sándor, Ne­mes Nagy Ágnes, Kosztolá­nyi Dezső, Szabó Lőrinc ver­sei, Klara Jarunkova, Vidor Miklós, Lázár Ervin prózai írásai. Bakó Ágnes karácso­nyi elbeszélése és Hárs László „Piri, vagyis Piri- nyó” című mesejátéka. Sötétségbe borul az ország — így kezdődik Juhász Fe­renc „A Nap és a Hold el­rablása” című műve, ame­lyet december 25-én hallhat­nak a kicsinyek. Csetényi Anikó írta az „Egy állástalan ló kaland­jai” című mesejátékot, amelynek zenéjét Szokolay Sándor komponálta. December 23-tól öt adás­ból álló sorozattal örven­dezteti meg az Iskolarádió a mikrobit kedvelő gyereke­ket. A fantasztikus rádiójá­tékot ezúttal is Botond-Bo- lics György és László Endre irta. Ezúttal a „Csupa-agy- mikro-roboter” az ember képében a földön mesterke­dő Androidot kalandos kö­rülmények között leplezi le. A gyerekek barátja isméi bebizonyítja furfangosságát ügyességét. Ezúttal a fiatá hallgatók minden egyes résv után a főhőstől feladatokai is kapnak, amelyeknek meg­fejtéseit az utolsó adás után egyszerre kell beküldeniük a rádió ifjúsági osztályának címére. A „Jó estét gyerekek” me­sesorozata is a karácsony jegyében válogat december­ben. Többek között Horgas Béla, Fekete István,, Fésűs Éva, Ács Kató, Móricz Zsig- mond, Móra Ferenc és má­sok meséi hangzanak el (MTI) ítéletekből származó hát­rányt. Különösen két hírne­ves francia szerzőt szeretne személyesen megismerni: Ledru-Rollent és Cabet-t. Mindkettő műveit nagy tisz­telettel olvasta, főképp Ca- bet-től az Itáliai utazást. Ledru-Rollent nem leli Pá­rizsban, Cabet viszont szíve­sen fogadja. Bezzeg igaza lett a módosabb ruházatot ajánló Báthorynak. A nagy hírű francia író szerfölött -meg­lepődik Stancsics láttán, és mindvégig lekezelően bánik vele. Jóllehet Stancsics hi­bátlanul beszéli a franciát, de mégsem olyan könnyedén, ahogy a pergő beszélgetésben kellene. Cabet erre tüntető­én ajánlja, társalogjanak in­kább latinul. Zavart kelt, hogy ezt viszont Stancsics beszéli könnyedébben. Cabet azzal tetézi balfogásait, hogy a magyar nyelv szak­értőjének adja ki magát és megkérdezi félig vadember­ként kezelt vendégétől, me­lyik elem a túlnyomó a magyar szókincsben: a la­tin, avagy a szláv? Stan­csics, aki sok éven át foly­tatott nyelvészeti stúdiumo­kat, nyugodtan feleli ékes latinsággal: természetesen, a magyar szókincsben a magyar elem a túl­nyomó. Végül inkább de­rűsen, mint bosszankodva távozik a hires házigazdá­tól. Elmerül a párizsi és Pá­rizs környéki műemlékek szemlélésében, a francia tör­ténelem emlékeinek tanul­mányozásában. Mégis, lő élménye és öröme a magyar munkásokkal való, estéről estére ismétlődő találkozása a Dänemark kávéházban. El­csodálkozik, amikor megtud­ja, milyen sok magyar mes­terlegény dolgozik szerte Pá­rizsban, az pedig a legna­gyobb lelki ajándék számá­ra, hogy honfitársai osztat­lan megbecsülésnek örven­denek idegen országban mind munkájuk, mind pedig józan, becsületes magatartá­suk révén. Ösztönzésére egyletet alapítanak a párizsi magyar iparosok, akik tisz­teletből az ő nevével nyit­ják meg az alapító tagok névsorát. Bárhogy is nézzük Stancsics Mihály párizsi út­ját, legszebb, s legmélyebb élményét a Dänemark kávé­házból vitte magával. Immár következhet Ang­lia, a világ akkor leghatal­masabb és leggazdagabb or­szága. Stancsics külsejét a brit parton is megbámul­ják, míg számára egyéb bámuinivulók akadnak. Alig hisz a szemének London magasfokú civilizációja, el­eddig elképzelhetetlen jó­módja láttán. E jómódban pompázó világváros előnyeit a hazai viszonyokhoz képest utolérhetetlennek ítéli. Meg­érti, hogy az Egyesült Ki­rályság a hódítása mellett szerfölött sokat köszönhet a polgári szabadságjogainak, ipari fejlődésének, a kőszé­nen alapuló gépi munka elterjedésének. Kénytelen elismerni maga előtt, hogy hazása, amelynek tisztuló jö­vőjét mindennél fontosabb­nak tartotta, soha nem ver­gődhet akkora gazdagságra, mint a hatalmas Anglia, ám boldogabb igen is lehetne. Ha függetlenül sáfárkodna szerényebb javaival, elegendő anyagi értéket é6 még tóbb emberi elégedettséget vall- hatna magáénak, mégpedig oly módon, hogy szorgalom­ra, a szabadság és a közös­ség szeretetére kell nevelni a nemzetet. Londonnal, az angol vi­szonyokkal ismerkedik, de soha egyetlen pillanatra sem vonatkoztatja el a látotta­kat a hazai tennivalóktól- Széchenyi a mágnás pozíció­jából tette ugyanezt, kivált­ságos társadalmi helyzetének megfelelő környezetben. Stancsics a közember látó­szögéből pásztázza végig aE angol valóságot Miként Pá­rizsban, úgy Londonban ie céltudatosan keresi a kapcso­latot az itteni magyar mun­kásokkal. Csakhamar felele­venednek a Dänemark kávé­ház családiasán Jó hangulatú estéinek londoni változatai. Itt már előrehaladottabb a munkások szervezettsége ki­tűnően működő egyletük részben pótolja az otthont, részben az érdekképviselet eszköze. Stancsics remekül érzi magát Londonban, prog­ramja egyre bővül. Tapasz­taló útját járva, épp egy magyar származású szűcs­mester műhelyében időz, amikor levelet kézbesítenek neki hazulról. f Folytat fűk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom