Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-22 / 299. szám

A magyar nép új rendje Megteremtődtek a népi állam alapjai Részletek Korom Mi­hály Kandidátusnak, az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem docensér asek: Az Ideiglenes Nem­zetgyűlés és az Ideigle­nes Nemzeti Kormány létrejöttének nemzetközi és belső körülményeihez című tanumányábóL ■ Vörös Hadsereg 1944 őszén Magyarország területén lezajlott hadműve­letei eredményéként felsza­badult keleti országrészen Indult meg hazánk nemzeti ás állami újjászületése. A nemzetközi feltételek az új magyar államiság igen lényeges keretét alkották. Ezek a nemzetközi feltételek a II. világháború befejezésé­vel kapcsolatos nemzetközi szerződésekben, az antifa­siszta koalíció győztes nagy­hatalmainak megállapodá­saiban nyertek megfogalma­zást. Ez a nemzetközi megálla­podás Magyarországot is kö­telezte a demokratikus ál­lamhatalom megteremtésére, a fasizmus összes maradvá­nyainak felszámolására. Vi­lágos azonban, hogy az ál­talános nemzetközi előírások a volt csatlós országok de­mokratizálásának csak a ke­retét alkották. Az új állam­hatalom tartalmi kitöltése döntően a belső erőkön mú­lott. Magyarország számára mégis kedvező volt többek között az, hogy a győztes ha­talmak álláspontjának vég­rehajtását hazánkban a fel­szabadító Szovjetunió sza­vatolta. A Szovjetunió és Vörös Hadserege nemcsak külpoli­tikai meggondolásokból tö­rekedett ezen előírások tel­jesítésére, — hogy határán olyan állam létesüljön, ahon­nan nem fenyegeti újabb tá­madás —, hanem internacio­nalista lényegéből követke- zőerl -is segítette hazánk for­radalmi erőit a társadalmi, politikai és gazdasági talpra- állásáért és a népi demokra­tikus fejlődésért vívott küz­delmükben. Hazánk történe­tében először fordult elő, hogy hajadó nemzeti érde­keink egybeestek a győztes nagyhatalmak állami érde­keivel. Ez a körülmény a szovjet hadsereg felszabadító tevékenységének következté­ben nagymértékben elősegí­tette az igazán demókratikus, haladó belső erők kibonta­kozását és tevékenységét. Magyarország átállásának és új államisága megterem­tésének nagy problémája az volt, hogy 1944 végén a nemzetközi feltételek adott keretein belül burzsoá, horthysta „jogfolytonossági” megoldás vagy népi demok­ratikus megoldás kerül-e előtérbe. Tehát Magyaror­szág további sorsára mely osztályok • nyomják rá első­sorban bélyegüket, mely osz­tályok és mely pártok mi­lyen mértékben veszik ki a továbbiakban részüket az or­szág megmentéséért és új­jászületéséért folyó küzde­lemből. I bből a szempontból volt nagyon lényeges az a körülmény, hogy a bel­ső, antifasiszta forradalmi erők 1944 végére a felszaba­dított országrészben meg­szerveződtek, talpraálltak, s ezzel döntő mértékben hoz­zájárulhattak Magyarország átállásához és új államisága megteremtéséhez is. A magyar antifasiszta né­ni erőknek a felszabadított területeken gyorsan kibonta­kozó mozgalma játszotta a legfontosabb szerepet abban, rogy 1944. december elején a Szovjetunió kormánya az antifasiszta nagyhatalmak nevében is hozzájárult ah­hoz, hogy még Budapest fel- szabadulása előtt, s a „jog folytonosság” fenntartása nélkül megindulhasson az Ideiglenes Nemzetgyűlés, az l Ideiglenes Nemzeti Kormány szervezése. Ilyen előzmények után az MKP legális Központi Veze­tőségének két tagja 1944. no­vember végén Moszkvába ment, hogy a szovjet kor­mánnyal, mint az antifasisz­ta világkoalíción belül a magyarországi helyzetért fe­lelős hatalommal, megvitas­sák a fent vázolt tervet és végrehajtásához hozzájáru­lást és segítséget kapjanak. Az 1944. december első napjaiban Moszkvában foly­tatott ez irányú megbeszélé­seken világossá vált, hogy a szovjet kormány minden se­gítséget megad a magyar de-, mokratikus, népi erőknek. Azonban a német fasiszták oldalán tovább harcoló ma­gyar katonai erők felbom- lasztásának és átállásának érdekében, valamint a nyu­gati antifasiszta nagyhatal­mak álláspontját is figyelem­be véve ragaszkodott ahhoz, hogy az átállt horthysta poli­tikusok és katonatisztek kép­viselői is helyet kapjanak a létrehozandó új magyar kor­mányban. A horthysta fegy­verszüneti bizottság tagjai­nak és az átállt katonatisz­teknek a kibontakozásba va­ló bevonása nemcsak decem­ber elején Moszkvában ke­rült szóba, hanem már az Itthoni előkészítés során a legális pártszervezetek ia megvitatták. A volt horthys­ta katonatiszteknek és poli­tikusoknak az új kormány­ba való bevonása indokolt volt. Nem szabad megfeled­kezni arról, hogy Magyaror­szág fele ekkor még német fasiszta megszállás alatt állt, B moszkvai tanácskozá­sok résztvevői — mint ismeretes — együtt utaztak haza Magyarország­ra, Debrecenbe. Itt 1944. de­cember 12-én a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front vezető politikusainak meg­egyezése alapján létrejött az Ideiglenes Nemzetgyűlés elő­készítő bizottsága, amely le­folytatta a felszabadult or­szágrészben a nemzetgyűlé­si választásokat, és 1944. de­cember 21-én összeülhetett a történelmi nevezetességű Ideiglenes Nemzetgyűlés. Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés elsősorban a munkásság, a parasztság és a haladó ér­telmiség képviselőiből állt. A kommunisták a demokra­tikus nemzeti összefogásra irányuló sikereit mutatta azonban túl ezen az is, hogy a nemzetgyűlésben ott voltak a polgárság, az egyházak és a németekkel szakító tiszti­kar képviselői is. Az Ideigle­nes Nemzetgyűlés összetéte­le és jellege megfelelt a Füg­getlenségi Front összetételé­nek és jellegének: a mun­kásság, a parasztság, a hala­dó értelmiség, a kispolgárság és a németellenes, illetve a németekkel szakító polgánság demokratikus szövetségét megtestesítő népképviselet volt. Tevékenységét a ma­gyar kommunista párt által kidolgozott és az MNFF ál­tal elfogadott és jóváhagyott program szabta meg, amelyet magáévá téve egyúttal hiva­talos nemzeti és állami prog­rammá is emelt. Az Ideigle­nes Nemzetgyűlés ezzel együtt kinyilvánította, hogy „kezébe veszi a gazdátlanul maradt ország ügyeinek in­tézését, mint a nemzeti aka­rat kifejezője, a magyar szu­verenitás birtokosa.” Ezzel az új államiság meg­teremtéséért folytatott elő­készítő tevékenység Magyar- országon is lezárult A küz­delem világosan bizonyítja, hogy az Ideiglenes Nemzet- gyűlés és az Ideiglenes Kor­mány nem „véletlen” jelen­ség, nem külföldi export eredménye, hanem elsősor­ban a belső forradalmi és a külső antifasiszta erők tu­datos előkészítő munkájának gyümölcse. Létrehozásában a Szovjetuniónak nem volt semmivel sem nagyobb sze­repe, mint az antifasiszta koalíció többi nagyhatalmai­nak az általuk felszabadított volt hitlerista szövetséges or­szágokban létrehozott új kor­mányok megalakításában. M indez együttvéve azt jelentette, hogy a Ma­gyarország átállását, tovább­fejlődését meghatározó új államiság ha formailag nem is teljesen, de tartalmát il­letően már létrejöttének első szakaszában is az alulról jö­vő népi, forradalmi kezde­ményezés eredménye volt. így alakult meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány Egykorú fotó az Ideiglenes Nemzetgyűlés első üléssza­káról. A Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front 1944. de­cember másodikén történt megalakulása és program­nyilatkozatának közzététele után felgyorsultak -az ese­mények. A felszabadított te­rületek ideiglenes központjá­nak tekintett Debrecenbe egymás után érkeztek a kü­lönböző pártállású politiku­sok; itt volt a szovjet fő­parancsnokság és itt indul­tak meg a Szovjetunió tá­mogatásával az új, demokra­tikus állam törvényhozó és végrehajtó hatalmi szervei­nek megalakítását előkészítő tárgyalások. Ezek eredmé­nyeként december I2-én megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bi­zottsága, amely december 21- re össze is hívta a nemzet- gyűlést. A rendkívüli körül­mények között rendelkezésre álló nyolc nap különleges és hősi erőfeszítéseket követelt. Mégis sikerült a jelölések megszervezése! A választási megbízottakat a felszabadult országrészekbe szállító te­herautók így időben érkez­hettek vissza a választott képviselőkkel Debrecenbe, az Ideiglenes Nemzetgyűlés megnyitására. (MTI-foto — KS) Ennek megvalósítása je­lentős részben a népi hata­lom helyi szerveiként a leg­több helyen spontán létrejött és a képviselőküldést elvég­ző nemzeti bizottságoknak az érdeme. Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés 230 képviselője (később Budapest és az egész ország felszabadulása után ez a szám 498-ra bővült) 1944. de­cember 21-én a nagy múltú debreceni református kollé­gium oratóriumában gyűlt össze az első ülésszak meg­nyitására. A nemzetgyűlés összetétele az akkori erővi­szonyokat tükrözte. Néhány, a németekkel végül is szakí­tó horthysta mellett a népi erőknek, a dolgozó tömegek­nek jelentős többsége alakult ki. (71 kommunista, 55 kis­gazda, 38 szociáldemokrata, 16 parasztpárti, 12 polgári demokrata képviselő mellett a szabad szakszervezeteknek és a pártonkívülieknek 19— 19 küldötte foglalt helyet a padsorokban.) Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés kétnapos ülése megvitat­ta és elfogadta a „Függet­len, demokratikus Magyaror­szágot, nemzeti egységet” cí­mű, a nemzethez intézett szó­zatot és megalkotta az Ideig­lenes Nemzeti Kormányé Dálnoki Miklós Béla vezér- ezredes elnökletével. A kor­mány első tevékenysége kö­zé tartozott a fegyverszüne­ti delegáció kijelölése és né> hány nap múlva a Németor­szágnak szóló hadüzenet és a magyar néphez intézett kiáltvány, amelyben harcra hív fel a német fasiszta csa­patok és nyilas kiszolgálóik ellen. Nem lehet eléggé értékelni ezeknek a debreceni téli na­poknak a történelmi jelen­tőséget, az új, demokratikus magyar állam megszületését. Ami ott és akkor történt,- az az ország felszabadulásában való aktív részvételünket is jelentette. Természetesen, az ismert történelmi okok miatt a katonai erőfeszítések majd­nem kizárólag a szovjet had­sereg vállaira nehezedtek. A politikai felszabadítás, a bé­ke megnyerése és megszerve­zése, az újjáépítés munkája azonban a magyarok felada­ta maradt, s nem is lehetett másé. Az Ideiglenes Nemzet- gyűlés és Kormány megala­kulása, az a tény, hogy gya­korlatban kezdődött el ® kommunista párt, az egye­sült demokratikus erők prog­ramjának keresztülvitele, üzenet volt a még megszállt országrészek, a megfélemlí­tettek, megtévesztettek, buj­dosók, deportáltak és depor- tálandók népéhez. Mutatván, hogy „Lesz magyar újjászü­letés!” Joggal írja a hálás és ér­tékelő utókor az ódon kollé­giumi falakra helyezett már­ványtáblán: „Itt a hazánk dicső történelmi emlékeitől megszentelt falak között ala­kult meg 1944. december 21- én az Ideiglenes Nemzetgyű­lés, mint a felszabadító Szov­jetunió segítségével vissza­nyert nemzeti önállóság én szabadságunk megtestesítője, munkájával új korszakot nyitott történelmünkben: né­pünk újjászületésének és fel­virágoztatásának dicsőséges korszakát” Vérér Miklós Igazi nemzeti újjászületés vo.t Sírd®! Ferenc Visszaemlékezéséből! A'Z ARANY BIKÁBAN laktunk, akik akkor politi­kai szervezésben részt vet­tünk. Az előkészítés idején, néhány nappal a nemzet- gyűlés alakuló ülése előtt, Gerő Ernő félrehívott, és el­mondotta, hogy a szövetsé­gesek körében — amelyben köztudottan a szovjetek, az amerikaiak, az angolok és a franciák képviselői vettek részt — kialakult a javas­lat a kormány összetételére. Az elgondolás az volt, hogy legyenek a kormányban azok a horthysta táborno­kok — hárman voltak —, akik a béketárgyalásokaí kezdték, továbbá legyen ben­ne minden alakuló koalíciós pártnak valamelyik képvi­selője. Az előzetes megbe­szélések során — mondta Gerő — az alakult ki, hogy a belügyminiszterség a Nemzeti Parasztpártnak jus­son, s annak képviseletébein én vállaljam él, tekintve! jogi végzettségemet 1st. A nemzetgyűlés egyhan­gúlag megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kor­mányt. Vitéz Dalnoki Mik­lós Béla pártonkívüli lett a miniszterelnök, dr. Vásáry István kisgazdapárti a pénz­ügyminiszter, dr Gvöngyös- sy János kisgazdapárti a külügyminiszter, gróf Tele- ky Géza pártonkívüli a kul­tuszminiszter, Vörös János tábornok, pártonkívüli a honvédelmi minisztert Nagy Imre kommunista párti a földművelésügyi miniszter, Gábor József kommunista párat & taeredmdeíemügyi miniszter, dr. Valentiny Ágoston szociáldemokrata párti az igazságügyi minisz­ter, Takács Ferenc szociál­demokrata párti az iparügyi miniszter. Faraghó Gábor tábornok, pártonkívüli a közellátásügyi miniszter, dr. Molnár Erik kommunista párti, a népjóléti miniszter és én a belügyminiszter, a parasztpárt részéről. TELEKYNEK CSAK a cí­me volt meg, s bár valóban arisztokrata családból szár­mazott,' egyetemi profesz- szorként élt és dolgozott. / Dálnoki Miklós Béla, aki átállt hadseregével, Faraghó Gábor, aki a béketárgyalá­sokban közreműködött, Hor­thy megbízásából, igazi hor­thysta tábornokok voltak. Leginkább Vörös Jánosban voltak mélyebbről fakadó pozitív vonások: az éles szembefordulás a nyilasok­kal és a németek ellen for­dított magyar hazafi ság. Ké­sőbb, a kormányban is csak Vörös Jánossal tudtam em­beri szót váltani a táborno­kok közük De ahogy ta­pasztaltam, így voltak a többiek is. A másik két tá­bornok inkább csak a hely­zetéből adódó együttműkö­dést tanúsította, de ahol le­hetett, visszahúzódott. Az országnak akkor csak egy része szabadult fel és akik éppen ezen a területen voltak, azokból lettek a mi­niszterek, államtitkárok, mi­nisztériumi munkatársak. Munkatársak ataÉi gazsze néhány személyt kell érte­ni, hiszen egy épületben voltak az összes minisztériu­mok Debrecenben és egy minisztériumnak jutott né­hány szoba. Kis miniszté­riumok voltak. A belügymi­nisztériumban három állam­titkár volt. Zöld Sándor, a kommunista párt részéről, Vásáry a kisgazdák részé­ről és Kiss Roland a szoci­áldemokraták részéről. Az apparátus azokból állt, aki­ket fel tudtunk kutatni. Hogy milyen körülmények között működtünk? Hideg szobákban, télikabátban. Egyszer jelentkezett Hajdú­szoboszló küldöttsége, öten voltak. Előadták, hogy van egy gondjuk, miniszteri ren­delkezést kémek. Szobosz- lón a malom tulajdonosa el­ment, a malom be van zár­va, nincs őrlés, nincs liszt. Miniszteri felhatalmazást kémek, hogy kinyithassák. Mit is mondhattam volna: nyissák ki és őröljenek. Megittunk még egy pohár répapálinkát, de csak nem akarnak elmenni. Újra és újra végignéztek rajtam. Aztán megszólalt az egyik: miniszter úr. nincs magának jobb kabátja? Egy kurta mikádóm volt. még 40 pen­gőért vettem. Mondtam, hogy ez van. Erre elmond­ták, hogy van nekik ■ né­hány birkabőrük a padlá­son, szabhatnánk belőle egy jó kabátot Úgy emlékszem, mintha ma lett volna, meg­fordult a felemben, elfo- gadhatom-e én ezt. Aztán elfogadtam a meghívást, mert mondták, van nekik egy remek szűcsük, aki Pá­rizsban is dolgozott 40 esz­tendeig. Az ő általa varrott bundában jártam néhány évig. EZEK A NAPOK az ál­lamszervezés napjai voltak. Már Budapest felszabadulás sa után megérkezett Szebe- nyi, a későbbi belügyi ál­lamtitkár, s mondja nekem, Pesten is szervezik már a rendőrséget. Tőle hallottam először Kádár János nevét Szebenyi mondta, Kádár Já­nos Budapesten rendőrkapi­tány-helyettes, mellette dol­gozott és úgy beszélt róla, mint kiemelkedő személyi­ségről. , Azokban a hetekben, hó­napokban, a felszabadulás után a Szovjetunió is, mi is, olyan politikát csináltunk, s erre olyan támogatást kap­tunk a néptől, hogy úgy éreztük, megnyertük a csa­tát, a magyar nép tömegé­vel mellénk állt. Komolyan hittük ezt, pedig nemcsak olyan falukutatók voltak ott, mint én, hanem nagy csa­tákban megedzett nemzet­közi politikusok is. Amikor a választójogi törvényt tár­gyaltuk, én egy kicsit aggo­dalmaskodtam is, hogy vég­telenül tág lesz ez a tör­vény, de tulajdonképpen sem a kommunista párt képvise­lői, sem én, sem más bal­oldaliak nem féltünk, mert abban a h’tben voltunk, hogv teljesen megnyertük a népet. A választási eredmé­nyek nagyon megdöbbentet­tek bennünket, kommunista barátaimmal együtt. Később derült ki. hogy amíg az ál­lam szervei részéről tiszta, törvényes volt minden, a választási előkészületekben a jobboldali' erők, főleg a kisgazdapárt, jobbezárayám, óriási kommunistaellenes uszítást folytattak, igénybe véve még a fasiszta erők nem kis létszámú maradé­kát. És nem utolsósorban a2 egyház is nekik agitált, óriási erővel, szervezetted Tulajdonképpen a választá­sok előtti elképzelésünkben volt valami optimista naivi­tás, amit a néphangulat ugyan indokolt, de mint marxistáknak tudnunk kel­lett volna, hogy mindaz, ami nálunk osztályviszo­nyokban a történelem so­rán kialakult, nem múlhat el egyik napról a másikra. Tulajdonképpen akkor jöt­tünk rá, hogy a munkásosz­tály, a parasztság a hatal­mat csak óriási harcok áráa tudja majd megszerezni. IGAZI NEMZETI újjászü­letés volt az. Mindent a felszabadulás utáni hóna­pokban igyekeztünk pótolni. Szinte hihetetlen, amennyit akkor teljesítettülik. A tör­ténelmi szituáció feldobott bennünket, hatott egy belső nemzeti önbecsülés! kornp»- lexum is, hogy amit elmu­lasztottunk, utólag pótoljuk. Ezért mindenre képesek voltunk. A nemzeti összefo­gásnak, de talán még in­kább atz osztályszövetség­nek a legtöményebb törté­nelmi megnyilvánulása volt ez az időszak. Ügy érzem, tőkeként kell ezt karnak ir­tatni a mában is. Én sze­mély szerint az új korszi­kot mindenképpen 1945-tol szímttanáfn elleneiben né­hány történésszel, ídeoV sál, még akkor is. ha a ha­talom kérdése csak 194? ’■•en dőlt el. Mert a m 9 ffya;r ri9<3 új _ rendiét azóta, 1945 óta építi, még ha ez az éoítke- zés akkor roppant nehézsé­gek. harcok árán kezdődhe­tett te csak efc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom