Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-22 / 299. szám

@®?@gv2és a brígádna^OiSlbiSTO Kiscsoportéi - nagycsoportig... Bejegyzés egy szocialista brigád naplójában: „Amikor az apróságuk megjelentek, hogy tánccal dallal es kedveskedő gyér mekjátékkal köszöntsenek bennünket, úgy éreztük, en­nél értékesebben nem fizet hettek volna azért a mun­káért, amelyet az óvoda épí­tésénél végeztünk.. o o o o A füzesabonyi járásban 39 óvodai csoport működik. Az 1058 gyermek elhelyezésére tervezett óvodákban 1112 talált második otthonra. A statisztika nyeivén ezt úgy fogalmazzák, hogy a hely- kihasználás 105 százalékos; jobb, mint az elmúlt évben. Akkor a járási átlag 107,5 százalék volt, a megyei 118,5, míg az országos 116,3 szá­zalék. Két és fél százalék... Sokáig csupán a tervekben szerepeltek ezek a számok, ma, mint valóságot említik. Mint az emberi, a közösségi összefogás eredményét. o o p o — K^t gyermekem van. A nagyobbakat kerékpárral hordtam Kápolnára, hogy óvodába járhasson. A ki­sebbik pontosan akkor töl­tötte be a három évet, ami­kor itt, Tófalu és Aldebrő között elkészült az új óvo­da. A fiam most is ott van, csíkos nadrág van rajta, nézzék majd meg, ha arra járnak... — Hogy segítettem-« az óvoda építésében? — kérdez vissza a tófalui Bíró Sán- dómé. — Hát abban nem, mert az férfimunka volt, de a berendezésben, a takarí­tásban, a játékok elkészíté­sében igen. Mindig volt ott valaki a szülők közül, ki melyik nap tudott menni. Átlagban három napot dol­gozott minden apuka, vagy anyuka, számolja, ötven gye­reknél ez már minimum 150 napot jelent. Nem beszélve arról a segítségről, amelyet a helyi termelőszövetkeze­tek és a környező üzemek adtak... O O O O / A füzesabonyi járási hi­vatal művelődésügyi osztá­lyán egy halom kimutatást tesznek elénk. Valamennyi oszlopban az óvodaépítke­zéseknél végzett társadalmi munkák értékét sorolták fel. 1973-ban a szülők több mint 50 ezer, a járás termelőszö­vetkezetei 23 ezer 290, az ÁFÉSZ-ek 9 ezer 280, a szo­cialista brigádok tagjai pe­dig 62 ezer 177 forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek. Az idén szeptembe­rig nyújtott segítség már túlszárnyalta az egész el­múlt évit: 1974 első kilenc hónapjában összesen 153 ezer 424 forint értékű mun­kával járultak hozzá az óvo­dagondok enyhítéséhez az üzemek, vállalatok, szövet­kezetek és a szülők. A MÁV káli vasútállomá­sa 50 ezer forintot adott a községi óvoda bővítésére, az aldebrői óvoda 15 ezer fo­rintot kapott a visontai Ga­Pillanatkép az aldebrői óvodából... (Foto: Puskás Anikó) garin Hőerőmű Vállalattól, a siroki Mátravidéki Fémmű­vek is jelentős támogatást adott, a fémművek füzes­abonyi gyára, valamint az ÁFOR helyi telepe 10—10 ezer forinttal járult hozzá a nagyközségi 1-es számú óvoda berendezéséhez, a kompoltiak szintén 10 ezer forintos „csekket” kaptak a siroki üzem dolgozóitól. Az összefogás eredménye­ként o o o o — Egy hűtőszekrényre, olajkályhákra, ágyneműkre volt még szükségünk, ami­kor a sirokiak felajánlottált a segítségüket — mondja Tóth Vásárhelyi Józsefné, az aldebrői óvoda vezető­nője. — Örömmel fogadtuk a támogatásukat, éppúgy*, mint a visontai dolgozókét, akik a nyár közepe óta pat­ronálják az óvodánkat. Leg­utóbb például kerítést ké­szítettek nekünk, körülbelül 50—60 ezer forint értékben. Mint látják, éppen most ál­lítják fel az épület körül __ — Ha nem jön az árvíz, akkor már előbbre tartanánk — teszi hozzá Zám Sándor tanácselnök. — Az épület mögötti részen már meg kellett volna kezdenünk a játszótér, a sportpálya épí­tését, hogy tavaszra elké­szüljünk vele. Talán még így sincs késő: a sirokiak és a visontaiak jól halad­nak a játszótéri felszerelé­sek készítésével, a szülők nemrég hozták át ide a nagy hintát, a termelőszö­vetkezetek pedig rövidesen hozzálátnak a terület fel­töltéséhez, előkészítéséhez. Jövő ilyenkorra olyan lesz ez a rész, mint amilyennek ■valamikor a tervezőkkel együtt megálmodtuk. A füzesabonyi járás 17 községében 1112 gyermek jár óvodába. Ez azt jelenti, hogy az óvodás korú gyermekek 78 százaléka szakképzett ne­velők felügyelete alatt tölti 20.10: Ficzek űr Tévéfilm Hidas Antal re­gényéből. Hidas Antal regényciklust írt, (Ficzek úr, Márton és barátai) a századfordulóról, a háborúkról és a forradal­QSMM& ÍL974o december 2SL, vasárrna® makrói. A Ficzek úr 1937- ben Moszkvában orosz nyel­ven jelent meg, s a század­forduló Magyarországának általános körképét, az első világháború kitörését meg­előző hónapok eseményeit ábrázolja. Az önéletrajzi fogantatású történet egy szegény susz­tercsalád életén és küzdel­mein keresztül bontakozik ki. (Hidas Antal is nagycsa­ládos cipész gyermeke) Fi­czek úr a jó képességékkel, üzleti érzékkel megáldott ci­pész, csodálatos álmokat akar megvalósítani. De ter­vei félresikerülnek, vállalko­zásai összeomlanak, csupán szegénysége marad. A vidám és szomorú, a hahotára in­gerlő és tragikus Ficzek úr sürög-forog, elbukik és fel­kel, s közben villanásnyi ké­pekben ismerjük meg száza­dunk első évtizedét. Főbb szereplők: Haumann Péter, Schütz lla, Ambrus András, Bakó Márta. E műsorral a 75 «'vés Írót üs ünnepli a televízió. (&S?) el & napját, készül az isko­lai évekre. Az elmúlt évvé­gén a járási átlag még csu­pán 71,8 százalék volt, szemben a megyei 63,5 és az országos 66,2 százalékos át- laggal. Joggal jelenthette ki te­hát egy beszélgetés során Vadkerti Miklósáé ország- gyűlési képviselő, hogy a társadalmi összefogás, az emberi segítőkészség nyo­mán gyakorlatilag megszűn­tek az óvodagondok a fü­zesabonyi járás tizenhét köz­ségében. S a helyzet ezután csak javulni fog: Besenyő- telken megkezdték az óvo­da bővítését. Poroszlón most épül az újabb kis- és nagy­csoportosok modem otthona, Kompolton, az újtelepi ré­szen is megkezdődik a kö­zeljövőben az építkezés — mindenütt a szülők, a szo­cialista brigádok önzetlen tá­mogatásával. Legyen ez az elismerés egy újabb bejegyzés a 'dí­szes naplókban... Szilvás üstváo Lesz-e „érkozpont* Hatvanban? Ete év bora tavaszán elő­adást tartott Hatvanban dr. Soltész Lajos, a budapesti 4-es számú sebészeti klini­ka helyettes igazgatója. Ami­ről beszélt, jobbára az érse­bészet területére vonatko­zott. Munkájuk eredménye­it összegezte. Később azon­ban — néhány mondat ere­jéig —. kitért egy olyan kérdésre, ami egész gyógy- ellátásunk jövendőjébe en­gedett röpke bepillantást. Mint mondotta: az elkövet­kező esztendőkben mind több helyen vidéki gyógyá­szati központ fog kialakul­ni, mégpedig annak megfe­lelően, ahogyan egy-egy kör­zet, terület kórháza műsze­rezettség és szakember te­kintetében a legjobban áll. Szaknyelven „decentrum- nak” nevezte ezeket a köz­pontokat, s példaként Jász­berényt említette, ahol el­sőként már működik egy különlegesen felszerelt gaszt- rológiai osztály, mintegy 50 —60 kilométeres körzet ki­vizsgálásra szoruló betegeit fogadva kórtermeiben. A napokban alkalmunk volt beszélgetni dr. Szabó Lászlóval, a hatvani kórház sebész főorvosával, aki jó néhány éve szoros kapcso­latot teremtett a budapesti 4-es számú klinikával, s közelebbről ismeri azokat az elképzeléseket, amelyek a „decantrumok” kialakításá­val kapcsolatosak, illetve a vidéki központok létrehozá­sát indokolják. — Két dolog teszi szük­ségessé az új típusú gyógy­hálózat kialakítását. Első­rendű indok, hogy az or­szág bármely sarkában élő, különleges betegségben szen­vedő egyén ugyanabban a magas színvonalú egészség- ügyi ellátásban részesüljön, mint amilyet a fővárosi la­kos megkap — válaszolt kérdésünkre a főorvos. — De ugyanígy számításba kell vennünk, hogy a budapesti klinikák, ahol köztudottan legmagasabb szintű a beteg- ellátás, telítettek! Oda áramlik minden beteg, oda irányítják a vidéki kórhá­zakból. S fővárosközpontú­ság utóbb arra vezetett, hogy egy-egy falun, kisvá­rosban élő különleges bete­get háromnegyed évre elő­jegyezték, s mire befeküd­hetett az intézetbe, kóresete talán meghaladta a gyógyít­hatóságot. Ha ellenben or­szágszerte, szétszórtan mű­ködnének magas tárgyi, sze­mélyi feltételeknek megfele­lő belgyógyászati, urológiai, szív- és érsebészeti, gyer­mekgyógyászati központok, egyszeriben megszűnne az áldatlan állapot. A jászbe­rényi példa nyomán az egészségügyi minisztérium már ki is jelölt néhány szív- sebészeti, urolpgiai „decent- rumot” vidéken. Az érsebé­szet vonalán pedig éppen Soltész professzor dolgozta ki az erre vonatkozó tervet, s ahogyan mcmdotta, az el­következő év döntést hoz. ★ Kisebb városi, járási kór­házakban kialakíthatók-e ilyen speciális központok? S ha igen, a fejlesztés anyagi terhét ki viseli? Ez iránt is érdeklődtünk dr. Szabó Lászlótól. — Jászberény bizonyított — kapjuk a választ. ■— E központok létrejöttének vi­szont két alapfeltétele van. A kórháznak rendelkeznie kell minden korszerű fel­szereléssel, amelyet a vá­lasztott szakágban ma és holnap használnak. De ta­lán ennél is fontosabb a megfelelő felkészültségű és munkabíró orvoscsoport je­lenléte! Elmúlt az a világ, amikor magában csillogha­tott például egy urológus, egy sebész, egy belgyógyász. A különleges kóresetek le­küzdésére példásan össze­szokott, fáradságot bíró kö­zösségre van szükség. Vagy­is csoportmunkára... Hogy a fejlesztéshez szükséges pénzt ki biztosítja? Ameny- nyiben a legmagasabb szin­tű vezetés kitart a „decent- rumok” elve mellett, min­den bizonnyal a minisztéri­um gondoskodik anyagi fe­dezetről. Ez így történt ed­dig is... A speciális osztá­lyok tehát nem jelenthetnek terhet a megyei tanácsok­nak, sem a helyi közigazga­tásnak. Itt arra gondolok, ha netán Hatvant „decent- rumnak” minősítik, a vá­lasztott osztály fölszerelésé­nek pótlása központi kenet) terhére történik. ★ Tudunk arról, hogy a hat­vani kórház sebészeti osz­tályán egy kis orvoscsoport hosszabb ideje különös el­szántsággal műveli az érse­bészetet. Ebben nyilván sze­repet játszik az a felmérés, melynek adatai szerint ha­lálozás tekintetében — okok között — első helyen állnak az érrerídszeri betegségek. A főorvos szavaiból önként adódott utolsó kérdésünk: elképzelhető-e, hogy Hat­vanban jelentős hatósugarú érsebészeti „decentrurn” lesz? Érett-e rá a helyi kórház? — Bárhol, bármikor nyu­godt lelkiismerettel kijelen­tem, s ebben a tényék iga­zolnak, végtag szinten sebé­szeti osztályunk tökéletesess érett arra, hogy egy spe­ciális, észak-magyarországi érközpont szerepét ellássa- Ez a végtagokra áll! Ameny- nyiben azonban támogatásé kapunk röntgen diagnoszti­kai felszerelésünk tökélete­sítésére, úgy három éven bélül hasi, vese, majd agyi erek sebészi korrekciójárat cseréjére is tökéletesen ké­pesek leszünk. Azért mon­dok három esztendőt, tehát) viszonylag hosszabb időit, mert egy „decentrurn” tevé­kenysége nem alkalmi, egye­di műtétekre korlátozódik. Nekünk folyamatossá kell tennünk a betegellátást, 0 műtétről műtétre finomítani az összehangolt csoportmun­káit... ★ íme, a közösségi munSs» jelenléte, szüksége a gyó­gyászatban! Jól esett hallanunk Szabó főorvos szavait. S látnunk *s töretlen bizakodást, amely- lyel az osztály munkájára, jövendőjére tekint. Vagy talán nem is arra? Inkább a szenvedőkre, a betegekre, akiknek egészsé­gét kívánják visszaadni a legkorszerűbb orvosi eljá­rások bevezetésével, az ér­sebészet bevált módszerei­nek magas szintű alkalma­zásával, Moldvay Gy®a§> GERENCSÉR MIKLÓS: icsmiimíi iUIHHIUtitlt TANOSieS MIHÁLY életregényé Táncsics ebbe nem nyu­godott bele. Felolvasást rendezett a pesti vár- megyeháza nagytermében, az fjúság viharosan meg­ünnepelte, ám az újsá­gok útszéli hangon gúnyol­ták, dorongolták. Ezután következett Szarvas Gábor bírálata, amely Toldy Fe­renc véleményét erősítette meg. Az ügyben, mint tu­dós, illetékes volt Ipolyi Arnold besztercebányai püs­pök is. Ö nem cáfolta Tán- csicsot, csupán ennyit mon­dott: „Nem tűnik ki, mint­ha mások is ugyanígy véle­kednének..” Már nem is tűnhet kt Annyi más írással együtt ez a Táncsics-mű szántén elve­szett. Mellette, vagy ellene kiállni oktalanság lenne. Nem tudjuk, mi veszett el. Nincs kizárva, hogy igen értékes munka, s az sem le­hetetlen, hogy tévedés volt az egész. Mindenesetre sok eredeti megfigyelés, értékes részlet lehetett benne. Gaz­dagabbak lennénk, ha meg­maradt volna. Táncsics viszont napról szegényebb tett, míg le nem süllyedt ismét a tel­jes nyomor szintjére. Anya­gi romlását siettette, hogy megalapozatlanul hozzákez­dett összes művei kiadásá­hoz. Megint rászedte a saját jóhiszeműsége. Készpénznek vette a soha be nem vál­tott ígéreteket Egyedül Al- mássy Pál, az 1848—49-es országgyűlés elnöke állta a szavát, de még így sem fu­totta a nyolcszáz forintos nyomdai adósságra. Hiába van szép háza a Tömő ut­cában, a 75. évében járó öregember nyomorog. Lakói nem fizetnek, mert tudják, hogy a galambszívű háztu­lajdonos inkább éhen hal, minthogy követelőzzék. S valóban, a betevő fa­latra sincs pénze. Minden reménye odaveszett. Nőttön nőtt a teher a Tö­mő utcai házon. Már nem­csak az elmaradt részletek szaporodtak, de az elmarad , kamatok is. Márpedig a bank irgalmatlan. Tudta ezr. Táncsics, gyorsan szabadul ni akart hát az anyagi vég­veszedelemtől. az árverés­től. Felbecsül tette ingatla­nát, eszerint 93 ezer forin­tot ért háza. telke együtt­véve Jött a tőkés ehia első komoly gazdasági megrázkódtatása, az úgyne­vezett bécsi krach: zuhantak az árak, eltűnt a pénz. Új­ra kellett értékeltetni a ve­vőre váró házat. A becsüs ezúttal 47 ezer forintot ál­lapított meg. Aki viszont komolyan érdeklődött, a be­csült összeg felét sem volt hajlandó megfizetni Ugyanakkor az Első Ha­zai Takarékpénztár egyre türelmetlenebbül sürgeti az árverést. Táncsics inkább a szégyentől retteg, mint a katasztrofális anyagi, veszte­ségtől. Fáradhatatlanul sza­ladgál, hogy mentőövre lel­jen. Szeretné, ha bár olcsón is, de megvenné telkét, há­zát a főváros. Nem vette meg. Egy arcizmuk semrán- dult a városatyáknak, úgy nézték végig, miként rakják utcára az öreg házaspárt. 1876 tavaszán került sor az árverésre. Tizennyolcezer fo­rintért akadt vevő. A, vétel­ár az utolsó fillérig a taka­rékpénztáré lett, sőt maradt az adósságból. Tehetetlenül néztek a jövőjük elé. Lá­nyuk, Eszter közben férjhez ment Csorba Géza jóravaló ügyvédgyakomokhoz, így szerencsére rá nem volt gondjuk. Viszont a fiatalok, szegényen kezdő házaspár lévén, nem tudtak az öre­geken segíteni. Hova, mer­re? — emésztette a gond a nincstelen hetvenhét éves Táncsicsot. Egyetlen támasza az írói segélyegylettől ka­pott havi húsz forint ma­radt. Ebből kellett megélnie TerézzeL Amikor Bába Molnár Sá­muel gazdag ceglédi birto­kos. parasztnak tudomására jutott, hogy város’okban akar megtelepedni az 1848—49- es idők egyik híres férfija, tanyát ajánlott fel a két öregnek minden ellenszol­gáltatás nélkül. S azt is megígérte, elintézi, hogy Cegléd város községe gon­doskodjék a Táncsics házas­pár eltartásáról. Fogadkozá­sát néhány pap múlva tett követte: taáicm kocsit kül­dött a költözködéshez és & két öreg 1876. május 1-én leköltözött Bába Molnár Sá­muel üresen álló, a város­tól két kilométernyire levő tanyájára. Érdeklődéssel fo­gadták őket, különösein a tanítók. Némelyek élelmi­szert is hoztak. De ahogy múltak a napok, úgy csap-., pant az érdeklődés. Jelen­létüket megszokták, nem na­gyon törődtek velük. Tán­csics viszont annál jobban szomjúhozta a cselekvést Gondozta a tanya környékét, irtotta a gazt, ápolta, a ma­ga ültette növényeket, por- cióizta a gazda megbízásából az apró jószágnak való elesé- get Dolgoztak ott cselédek is, ezek panaszkodtak a gazdára, hogy bizony fös­vény, hozzájuk, szűkén méri! a kosztot. Kínos volt es Táncsicsnak, hiszen Bába Molnár jóvoltából élt a ta­nyán, másrészt egy hosszúi életen át mindág a szegény- emberek ügyét pártolta.- Most is ennél maradt Bár­mekkora hálával tartozott jótevőjének, elveiből senki emberfia kedvéért nem en­gedett. Alig pár hónap múl­tán eléggé elhidegült a vi­szony gazda és vendéglakó­ja között Siettette útjaik) elválását, hogy Táncsics « parasztbirtokosnak sehogy nem tetsző működést akart kifejteni Cegléden. Tyúkdb terelgetése, gazok irtása mel­lett igen nagy becsvággyal munkálkodott a Vasárnapé Egyesület megalapításán. Minden részletre kiterjedő tervezetet készített a pa­raszti öntevékeny művelő­dés érdekében. Bába Molnár Sámuel pe­dig attól tartott, hogy az öreg Táncsics meghökkentő­en fiatalos becsvágya fene- kestől felforgatja Cegléd csendes-langyos állóvizét. (Val&toijuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom