Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-13 / 265. szám

Hősiesség aprópénzben Lebeszélem Önt a kalandfilmekről BE KELL VALLANOM, kedves olvasó, hogy a cím­ben nem mondtam teljesen igazat. Igaz ugyan, mindent megpróbálok annak érdeké­ben, hogy lebeszéljem önt a kalandfilmek rendszeres lá­togatásáról, de ha e cikk elolvasása után is ez marad a kedvenc időtöltése, akkor nem marad más hátra, mint­hogy jó szórakozást kívánjak hozzá. Addig azonban arra ké­rem. hogy segítsen nekem, kedves olvasó, tartson ve­lem az, érvek és ellenérvek sűrűjében. Ha végül is úgy érzi, hogy nincs igazam, fe­lejtsük el az egészet. Most pedig előre, vágjunk bele mindjárt a kellős közepébe, kezdjük Ádámnál és ÉvánáL Igen, Adámnál és ÉvánáL Az első klasszikus mű két főszereplőjénél. A biblia ugyanis kristálytiszta szer­kezeti felépítésével mind­máig meghatározta a köz- használatú — a legnagyobb olvasótáborral rendelkező — művek szerekezeti sémáját A jók, akik az igazságért! a boldogulásért küzdenek, szembekerülnek a gonoszok­kal. A jók táborából kivá­lasztódik egy vezéregyéniség, az ellenkező oldalon pedig vadamilyen személy egyesíti magában a rosszak összes tu­lajdonságát. A két szemben álló erő összecsap, a pozitív hős tragikus helyzetbe kerül, de végül is győzedelmeske­dik az igazság. Ezzel el is mondtuk a mai kalandregények, illetve ka­landfilmek legjellemzőbb tu­lajdonságait. Természetesen a kalandregény és a ka­landfilm nem a legszeren­csésebb meghatározás, tér­jünk vissza inkább az előbb említett terminológiához, a közhasználatú jelzőhöz. Az imént említett művek azért közhasználatnak, köz­kézen forgók, mert az olva­só, a néző minden különö­sebb megerőltetés nélkül át tudja tekinteni az alkotás szerkezetét. Tudja, hogy a jó harcolni fog a rosszal — eközben számtalanszor kerül hősies helyzetbe (ez nagyon fontos eleni, még visszaté­rünk rá) — és a jó minden­képpen győzni fog. Még ak­kor is, ha magát a jó eszmét képviselő szereplő esetleg el is bukik. MIÉRT BAJ EZ? — teheti fel a kérdést Joggal bárki. Hiszen éppen ez volna a kí­vánatos a mindennapi élet­ben is: győzzenek a jók, nyerjék el méltó büntetésü­ket a rosszak. Hát nem szív­dobogtató érzés az, amikora pozitív hős hősiességének teljes tudatában a film vé­gén győztesen áll a szikla tetején, robog a lován, át­veszi személyesen a kiránynő kezéből a jutalmat, lovaggá ütik stb. (A nem kívánt rész törlendő.) Szóval, ez miért baj? Mielőtt valami elfogadható válaszfélét találhatnánk ki közösen, tessék nekem be­vallani, kedves olvasó, hogy a hétköznapi életben hány­szor adódott Önnek olyan al­kalom, amikor félreérthetet­lenül tudta, hogy most hő­siesen kell viselkednie, mert olyanok a körülmények. Ilyen kiélezett direkt helyzet nagyon kevés adódik az em­ber életében. Sokkal nehe­zebb és bonyolultabb nap mint nap aprópénzre váltott hősnek lenni — azaz a min­dennapi munkában, életben jelentkező dolgokban elrejtő ző választási és döntési le hetőségek közül a helye­Oiü 1014. november 13„ szerda úton járni — mint kivont karddal, füstölgő pisztollyal, dagadó felsőkarral és delta­izmokkal megsemmisíteni a velünk nyíltan szemben álló ellenséget. A kalandfilmben ugye nem valami nehéz do­log dönteni az élesre csiszolt helyzetben, hogy mit kell tenni, amikor a brutális ki­nézésű, vagy éppen ordítóan alattomos és ravasz arcú el­lenfél a hős menyasszonyát fojtogatja, a. szegények ara­nyát lopja stb., stb. No de hát, kedves olvasó, még azt árulja el nekem,, hogy ami­dőn ön nekivágott életpályá­jának, akadt-e olyan rende­ző, aki kézen fogva végigve­zette önt az élet kulisszái előtt és rámutogatott az el­lenfeleire; látod, ők azok, ő ellenük kell harcolni, itt pedig állnak a derék szövet­ségeseid, akik tűzön-vízen át támogatni fognak. VILÁGOS, HOGY ilyen nem adódik, s nem adatik meg az sem, hogy életünk­ben tisztán elkülönüljenek a két tábor tagjai. Az érdekek bonyolult kölcsönhatása kö­vetkeztében az élet filmjének szereplői gyakran vannak mozgásban az egyik oldaltól a másikig, s eközben mi is szakadatlanul változunk, vál­toznak érdekeink, kötődé­sünk és kapcsolatunk is. Szó sincs tehát arról, hogy egy szépen megrajzolt, töretlen ívben — persze megfelelő nehézségek árán — megva­lósítsuk a kalandfilmíró és -rendezd szívhez szóló törté­netért, miközben percenként kerülünk hősies döntéseket követelő helyzetekbe. Azt egyszer és mindenkor­ra szögezzük le, hogy a kon­szolidált időszakok általában morálisan nehéz helyzeteket teremtenek. Olyanokat, ame­lyekben nem ismerjük fel világosan, hogy , most pedig nekem ezt és ezt kutya kö­telességem megtenni. Bár­mennyire groteszk, de a morálisan Jó időszakot pél­dául a második világhábor utolsó harmada teremtette meg, ahol minden normáli­san gondolkodó ember szá­mára világméretű összefüg­gésekben tárulkozott fel a helyes cselekvés lehetősége. De mi köze mindennek a kalandfilmhez? Nagyon sok. A kalandfilmek menüszerű fogyasztása ugyanis hajla­mossá teheti az embert ar­ra, hogy kalandfilmi szinten érzékelje és értékelje a kör­nyező valóságot. És van még egy nagyon fontos dolog, amelyre általában nemigen térnek ki az esztétikai elem­zések. Ez pedig a vég. Mind­egy, hogy ez a vég tökéletes happy end, vagy szomorú, de nagyon tanulságos bukás, a lényeg az, hogy a film vé­gén a kalandfilm főszereplő­je, legyőzve az összes aka­dályt — happy end esetén — eléri célját és teljes bol­dogságban ragyogva, szinte visszapillant addig megtett életére, amely mintegy kris­tálytiszta lezárt márvány- tömbként nyugszik az előző filmkockában. Hát ez a le­zártság, ez az, ami a leg­ijesztőbb az egészben. AJ! ÉLET UGYANIS sem egy, sem kettő, sem sok csa­ta megnyerése, vagy elvesz­tése után sem zárul le. Ha tetszik, ha nem, az érdekek továbbhatnak, új ellentmon­dásokat és megoldást kívá­nó helyzetéket termelnek ki, amelyre új módon kell majd válaszolni. Az a kalandfilm­hős, aki üdvözült s egyben marcona férfimosollyal néz le önre a színes és széles­vászonról, fütyül erre. Meg­teheti. Zsebre vágta a hő­siességért járó nem is cse­kély aprópénzt és egy hét múlva majd újra Jelentke­zik, újra kegyetlen, gonosz és gálád ellenfelei lesznek, akiket fortélyos módon, iga­zi férfias harcban stb., stb., stb. Jó szórakozást kívánok hozzá. Szigethy András Zenemű­éi hangtár nyílt Miskolcon Miskolcon, a II. Rakó czi Ferenc Megye Könyvtárban megnyitói,a a zenemű- és hangtárai ahol 1800 hanglemez é hangszalag, valamint 140 kotta, több ezer zenei túr gyú szakkönyv között :-á lógathatnak az érdeklő dők. A 16 hallgatóegysé gén nyolcvan féle zenei vagy prózai programo hallgathatnak egyszerre. (MTl-foto: Erezi K. Gyulai 20.30: Vészi Endre Tériszony A Nyitott könyv című műsor ezúttal Vészi Endre új kötetének elmadó novelláját ismerteti. A mű tőhőse Lázár, a kiégett, az élettől eltávolodott filmrendező, aki témát keresve az építőipari munkásszállás lakója lesz. Me- lósnak öltözik, elfoglalja az egyik szoba emeletes ágyú társ­bérletét. S figyeli, hogy élnek, mit csinálnak szobatársai a többnyire börtönviselt, hánya­tott életű munkások. Nappal az­után vlsszamenekül luxus laká­sába — szenvelegnl. Retteg, hogy felesége megcsalja, hogy a munkásszállás lakói észreve­szik: nem közülük való. Egyik ellenszenvesen felszeg szobatár­sa meghívja sörözni, s megvált­ja Lázárnak félelmet, hogy ki­nyírják. A fenyegető levelet is megmutatja. Az események Lá­zár számára Is drámai fordula­tot vesznek, amikor a megfenye­getett szobatársat másnap hol­tan találják... Szereplők: Buss Gyula, Farkas Zsuzsa, Ambrus Zoltán, Csala Zsuzsa, Zenthe Ferenc, Csurka László. (KS) A Corvina Kiadó a téli könyvvásáron Az idei téli könyvvásá­rom a Corvina Kiadó a mű­vészeti kiadványok sokrétű, gazdag választékával jelent­kezik. A magyar festészet nagy mestereit megismerő „Ma­gyar festők” sorozat leg­frissebb kötete Barcsay Je­nő életművét foglalja ösz- sze. Petényi Katalin hu­szonnégy színe* és tizenkét fekete-fehér reprodukcióival illusztrálva mutatja be a mester sokrétű művészetét és alkotásokban gazdag életútját Szintén a téli könyvvásár érdekessége az a kötet amely a grúz Gu- dia6vilmek, a mai szovjet képzőművészet egyik színes egyéniségének munkássá­gát, alkotásait ismerteti. „Az európai művészet nagy korszakai” soorozat Né­meth Lajos: XIX. századi művészeti áramlatok A his­torizmustól a szecesszióig című munkájával gazdago­dik, a Magyar Nemzeti Ga­léria sorozatban pedig B Supka Magdolna: Életképek a Magyar Nemzeti Galériá­ban című kötete jelenik meg. A régészet kedvelői­nek Bómai István a közép­kor elejének sajátos művé­szetét ismerteti meg: „A középkor hajnala” című kö­tetében, amely a Hereditas- sorozat új tagjaként Iáit napvilágot. Az Árpád-kor nemesfém­ből készült ötvöstárgyait mutatja be Kovács Éva „Az Árpád-kori ötvösség” című munkájában, amely a kis iparművészeti sorozat új kö­tete. Az Európa-szerte híres Zsolnay porcelángyár törté­netét és tevékenységét fog­lalja össze a „Zsolnay-gyár és a család története” című, gazdag képanyaggal illuszt­rált reprezentatív album, amely családi krónikaként megírt emlékezés és egyben a magyar ipartörténet do­kumentuma is. (MTI) Egyrészt bánta ezt, más­részt örült neki. Ettől kezd­ve örökösen apjának, vagy nagyobb fiútestvéreinek se­gített. Velük együtt végezte erejéhez mérten a mezei te­endőket, kísérte őket távoli fuvarokra, idénymunkákra, örletésre a környék vízimal­maihoz. Színesen telt ideje, fáradtságáért bőven kárpó­tolta a barangolásokkal együtt járó rengeteg élmény, a megannyi újdonság, ami minden gyermek legfőbb gyönyörűsége. Látnivaló volt, hogy Mihályt jó bordába szőtték, egészséges, mint a makk, munkabíró paraszt- ember válik belőle. Nem is akart mássá lenni. Magától értetődőnek tartotta, hogy ősei sorsát folytassa: művel­je a földet, síép állatokat neveljen, jól házasodjon. Le­hetőleg Pázmándi Katival, a falu egyik szemrevaló lányá­val, akit az alig kamaszodó parasztfiú titkon mári6 a kedvesének tekintett. Oly­annyira titkon, hogy talán világgá is szalad, ha akár­csak meggyanúsítják vonzal­mával. Serdületlen legény­kének nem illett még lányok után ólálkodni. Később, ami­kor már a felnőtt fiatalok sorába állhatott, mindenki számára elfogadott lett. hogy Pázmándi Katit választotta leendő hitvesének. Mégis másként alakult i minden. Kezdődött a bete­geskedéssel. Nvakára dagn I nat nőtt. .sürgős gyógyításra ; szorult. Vitték Bakonyszom- ! bathelyre Tolnay doktorhoz de itt nem használt a kúrn Ügy hírlett. az irgrd-nasrer pápai szerzetesei képes- meggyógyítani. Olyan jó lo­vuk mór nem volt, hogy ■ gond nélkül elszekerezzenek ; a távolabbi városba, igy hát OIRENCSÉR-MI KJ-P.SU minit iuiMUUlSUIS TÁNCSICS MIHÁLY életregénye gyalog kelt útra édesapjá­val. Négy napig koptatták vásott csizmájukat, mire a barátokhoz értek. Ottfogták a kamaszt, ösz- szel és télen ót kezelték min­denféle füvekkel, látszatra nem sok eredménnyel. Any- nyl haszna mégis volt Mi­hálynak, hogy kedvére fo­gyaszthatta a rengeteg kol­bászt, szalonnát és füstölt húst, amit a szerzetesek kol­dultak össze, de maguk csal módjával élhettek vele ' szigorú böjtök miatt. Pára' lanul jó munkával háláld meg Mihály a lakomázó éle­tet. Hajnaltól késő estig dol­gozott, nem tudtak tőle kér­ni olyat, amit a leeserényeb ‘>en ne teljesített volna \nnyira megszerették az ir- inima-s ' ‘éterek, hog' ot' ikarták fogni örökre. Nem hajlott a marasztalásra Ma­kacsul eltökélte, bármi lesz is, húsvétra hazatér. Távozása előtt egész éjsza­ka nem aludt a hazatérése feletti izgatott örömtől. Les­te, mikor világosodik az ab­lak a pirkadattól. Bármeny­nyire ajzotta a türelmetlen­ség, korainak találta a haj­nalhasadást. Gyanút fogott, kinézett, s látta, hogy tűz lobog a szomszéd házon. Ügy, in < -»atyában riadó­ra verte a endház harang­iét. Bízvást elmondhatta ma­gáról, hogv tűzvésztől men­etté meg Pápa városát. Mi­közben a fráterek, cselédek, -olgárok lóhalálában oltot- ák a tüzet, ő csendesen út- ’-a kelt övéi közé. Mégis használt a pápa* kúra. Nyakáról lassacskán Itűnt a daganat Számé 'etett a család. rn,,’,e jöv" ■a’—ak Mihály elé. Ügy Iá' ák. többre való ez a gye rek, mint a nvomorúságo paraszti sorsra. Legyen hát iparos. Számíthat c ennél ki­válóbb életre bármelyik job­bágy ivadék? Szívesen fogadta az ösz­tönzést. Ot is . szívesen fogad­ta inasnak Kisbéren Szom­bati szabómester. Stancsi- csék jó alkut kötöttek, sem­mit nem kellett fizetniök a kamaszért, sőt ingyen ellá­tást kapott. Megpróbált helytállni új kötelességében, szófogadóan teljesítette a szabómester sűrű parancsait. Hamarosan kiderült, cseléd kellett a kisbéri szabónak, nem pedig- inas. Mindössze a töt engedte befűzni, ebből állt az egész szakmai taní­tás. Ellenben annál több há­zi munkát, favágást, pesz- tonkázást, kaszálást-kapálást követelt tőle. Méghozzá a leggyérebb eledelen. A ke­nyeret ostyavékonyra szelték, híg levesét a legcsekélyebb tányérba merték. Mihálvszé- delgett a kimerültségtől le, az éhségtől is. Se szó, se be­széd, faképnél hagyta a kis­bért szabómestert. Ügy vél­te, ennél ezerszer különb a paraszti sors. noha otthon is bőven volt alkalma tapasz­talni a szigorú ínséget. Ha koplalni kellett, akkor inkább otthon koplalt. Dol­gozott zokszó nélkül, csak ne adják még egyszer sa­nyargató mester kezére. Szü­lei. idősebb testvérei tiszte­letben tartották a komoly magaviseletű legényke haj­landóságát. Szép családi egyetértésben dolgoztak to­vább, mint korábban. így ért« Mihályt eddigi leg­nagyobb szenesét lerisége: vá Miamii meghalt az édes« V gyász után sanyarú na k következtek a családra. «ffldősebb nővérének fér­je, Pintér János, akire a szétzilálódott jobbágygazda­ság szállott, sokkal ügyetle­nebből sáfárkodott, mint a megboldogult. Mihály a só­gor cselédje volt. családtag létére, kialkudott bér nél­kül. Hasztalan iparkodott ki­váló szorgalommal, a kétbal­kezes Pintér János azt is el­rontotta, amit a legény jól csinált. • j így hát nem kellett két­szer hívni, amikor Kokas is­kolamester ajánlotta, hogy legyen az 5 segédtanítója. A még mindig kis legény Stan- csics Mihály a reá jellemző kötelességtudattal odaállott a gyerekek elé, és nagy élve­zettel olvasott fel nekik, ma­gát is mulattatva a könyv- béll történetekkel. Szép szó­val, érdekes, ám hasznos el­foglaltsággal tartott rendet egymaga az iskolában. Okta­tási dolga mellett az 6 kö­telessége volt harangozni a megszabott órákban. Ebben is kellő rendet tartott, mél­tán számolták az időt haran^ gozása szerint. Segédtanítói állásának hasznát vette az egész falu, legfőképpen pedig Kokas úr, a sánta iskolamester, aki azért kerített magának he­lyettesítőt, mert élt-halt a nyúlvadászatért. Ebbéli pasz- sziójában méltó párja volt Elszaszer plébános öccse, a Veszprémből Itt lebzselő fi- csúr. Ok ketten gondoskod­tak Elszaszer Ferdinánd — na meg a maguk — bőséges nyúlpecsenyéjéről. Bár a föl­desúri mezőkön ritkították a pvulakat, szemet hunyt az pán: pappal nem jó kötőd­ni, hátha ő is mondhatna valamit az ispánra a püspök földesúrnak. (Folytatjuk.) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom