Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-10 / 263. szám
Radnótira emlékezünk ? A régi kubikushagyományokat őrző Kömlőn — a község felszabadulásának i 30. évfordulóját köszöntő ünnepségsorozat programjában — „Kubikusélet" címmel, Z a jugoszláviai Andruskó Károly grafikusművész alkotásaiból rendeztek kiállítást. í í Képünk: Ízelítő a november 9-én nyílt bemutató anyagából. AAMAA^A^AAMAAAAAAA/WV\AA/W/y\V/A/NAMAA/WWs/WWVVVyWVNA<W^AWVWWVWWWWWVWWVVV> UNúSCO jegyzék Lenin müveiből több fordítás jelent mej mint a bibliából A világszerte évente lefordított könyvek száma tovább emelkedik — 1971-ben 42 970 volt, szemben az 1970- es 33 172-vel —, s a lefordításra méltónak talált művek fajtája továbbra is tükrözi mai világunkat. Az UNESCO évi jegyzéke a mostanában kiadott Index Translationum szerint a jelzett években Lenin műveiből több fordítás jelent meg, mint a bibliából (381 a 215-tel szemben), míg a további sorrend a következőképpen alakul: Enid Blytoin angol gyermekkönyve 165 fordításit ért meg, Kari Marx művei 148-at, utánuk következnek Agatha Christie (144), Jules Verne (143), Georges Simenon (132) és Friedrich Engels (128). Az első 12 közé tartozik Dosztojevszkij 110 fordítással, Mark Twain 90-nel, Pearl Buck 89-cel és a svéd Astrid Lindgren 85-tel. Világviszonylatban a könyvek fordítása tekintetében a Szovjetunió jár az élen 4730 művei, s utána következik az NSZK és az NDK 4649-cel. Harmadik helyen áll Spanyolország 3148 könyvvel, s mögötte sorakoznak Dánia (3038), az Egyesült Államok (2284), Olaszország (2282), Japán (2225), Franciaország (1991), Hollandia (1968) és Jugoszlávia (1460). Brazíliában 1970-ről 1971-re ugrásszerűen növekedett a lefordított könyvek száma: 431-ről 1036-ra, de igen jelentős fejlődéssel dicsekedhet Belgium (765-ről 1058-ra). Magyarország (842-ről 1053-ra) és Törökország (616-ról 799-re). Goethe honoráriuma „ördögbe a könyvkereskedőkkel!** — mondotta Goethe (1829- ben Friedrich von Müllernck) —, részükre nyilván külön pokol létezik’*. Németország kiemelkedő költője újból és újból elátkozta a „könyvkereskedőket”, akik egyben kiadók is voltak. Így keletkezett a még ma is elterjedt nézet, hogy Goethét kiadói rövidre fogták és hogy miniszteri fizetése nélkül nem tudott volna megélni. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. Goethe ugyanis tekintélyes honoráriumokat vett fel, noha kezdet kezdetén — erre utal a Dichtung und Wahrheit című könyvében is — kínosnak tűnt neki, hogy verseit, amelyeket a természet ajándékozott neki, pénz ellenében becserélje —, de amikor látta, hogy versein mennyi pénzt keresnek a kiadók, jóval többet mint ő, akkor egészséges üzleti érzéke feléledt. A 25 éves költő már 20 tallér készpénzt követelt az egyik berlini könyvkereskedőtől, még a kéziratba betekintés előtt. Goethe élete végig zsákbamacskát árult. Iga* viszont, hogy 20 tallér csak egyötöde annak, amit Goethe egy évvel később havi fizetésként kapott. A kövételést a kiadó túlságosan magasnak tartotta; elutasította, mert tartott tőle, hogyha a pénzt megadja, legközelebb a költő műveiért 50, 100, talán 500 tallért is megkövetel. Ez óv május 5-én töltötte volna be 65. esztendejét, s már 30 éve halott. A korán árvaságra jutott ifjút igénye, végtelen érzékenysége a mélyebb valóság- és ember- ismeretre sarkallta. Költő lett belőle. Már az indulás versei is megmutatták tehetségét, de igazán naggyá csak a kor iszonyú szorításában vált. A szegedi diákévekben emberséget és tudást növelő közösségre talált A szőkébb baráti társaságban Or- tutay Gyulát, Baráti Dezsőt, Tolnai Gábort találjuk, vezető egyéniségként tanárukat, „prof. Sík Sándort", akihez bensőséges tanítvány! szeretet fűzte, akinek „Tört elégiát” ajánlott már 1933-ban. Első kötetei az elődök és a kortársak hatását mutatják, az avantgarde, különösen _ az ex presszionizm us vonzását. A szorongásra, melankóliára hajlamos költő harsányan keresi az idillt. A természet ártatlanságába, a pásztorélet filozófiájába menekül, a külvilág okozta magány fájdalmaihoz nyelvet teremt. A nevezetes 1933-as évtől idillre vágyó érzéseit a halálfélelem színezi. Nemcsak az árvaság, a magány okozza ezt az érzést. A végtelenül érzékeny Radnóti nemcsak a fű növését, de a távolban erőre kapott gonosz készülődését is megérezte. Ettől kezdve a kínzó halálsejtelem hatja át költeményeit, s versköteteinek meghatározó motívuma lesz. A halálsejtelem beárnyékolja az idillt, a „pajtási együttélés" színhelyét, a természet belopakodik a tájba, emlékekbe, látomásokba, a szerelmi boldogságba. A harsány idiilkeresésben a halálfélelem ellensúlyozása, a lélek önvédelme jelentkezik. A tájban, a természetben is a halál közelgő, kopogó lépéseit véli meghallani. Radnóti hitteljes, „valló és vállaló" költő. Hitt az eszményekben, a humánumban, tántoríthatatlan szociális lelkiismeretességgel, felelősségérzettel Fiatalon ismerkedett meg a marxizmussal és a mozgalommal forradalmat várva fájdalmasan kellett tapasztalnia a fasizmus előretörését. ^Sötétül lassan a piros”, „Hosszú késeivel megöl majd a világ” — írja váteszként előre látva sorsét Itthon és Párizsban egyaránt a szegényeket a megnyomorítottakat érezte magához közel. Szívéhez egyaránt közel volt „Sanghaj vagy Guernica”. A magyar líra régi isme- főse a halál. — Hősi halálról, a végzethalál sejtelmes látomásairól gyakran szólt az ének, de így csak Radnótinál jelentkezett — írja Czine Mihály. A költő tudta a halál okát, érezte, hogy áldozatává válik. Mint kike- rülhetetlent vette tudomásul, beiktatta napi életébe, számolt vele, mint az élettel. A külvilág halálos szorításban sem fogadta el a „sárként tapadó” életet az „aljasító" hatalmakat. Elvetette a „surranva”, védekezésre beállított élet lehetőségét is. Radnóti - a nemet- intésbe szelídült lázadást választotta. A tisztaságot szólaltatta meg, az erkölRADNOTI MIKLÓS: Sem emlék, sem varázslat Eddi* úgy fiit szívemben a sok, rejtett harag, mint alma magházában a négerbarna mag, és_ tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van, mögöttem jár, vigyáz rám, s megvéd, ha kell, a bajban De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred, hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet, kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen, annak szép, könnyűléptű szivében megterem az érett és tűnődé kevésszavú alázat, az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről, az már egy messzefénylő, szabad jövő felé tör. Semmim se volt i nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen; szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel, a világ új ráépül, — s bár tiltják énekem, az nj falak tövében felhangzik majd szavam; magamban élem át már mindazt, mi hátravan, nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat, — baljós a menny felettem; ha megpillantsa barátom, fordulj el és legyints. Hol azelőtt az angyal állt a karddal, — talán most senki sincs. . j.. _ 1944. ápr. Ml, csőt emelte pajzsul az te’enség ellenében. .i aiálr aszánt munka gálatosként is a „búvá ott«* honi tájra” vágyott, miközben a kilométerek a halálhoz vitték közelebb. Szülőhazájának vallotta ezt a lángoktól ölelt k:s országot A sír szélén is remélte, hogy vér és pusztulás árán emberhez méltó, értelmes rend születik. Utolsó útjának mozzanatai: 1944. november 8. Győrbe érkezett a megtizedelt munkaszolgálatosok karavánja. Át a vasúti hídon, él a városháza előtt. Tovább a bécsi úton, át a Rábca-hí* dón. A vámház közelében a gátőrház mögött, az áradásoktól elpusztított régi Abda helyén álltak meg. A csali- tos szélén megásatott sírba ölik a halálosan elgyötört embereket, köztük a költőt is. A görögök azt tartották, hogy egy ember kivételesen nagy szenvedése nemzeti kincs. Oidipus áldást hozó csontjain városok vitatkoztak. Hisszük, hogy Radnóti költészetének, nagy szenvedésének és tiszta egű reményének megértése nemzedékeket segít embereb b emberré válni. CS. VARGA ISTVÁN F iúk! Jön a főnök! —- szólt Kis Néger az állványon cigarettázó kőművesekhez. — Ügy látszik, rajzszeg van a székén, hogy nem tud egy órát a fenekén maradni — morogta magában Molnár öcsi. 6 két ujjával a csikket az öt méterrel arrébb álló malterosvödörbe pöccintette. — Azanyád! — hördült fel a bravúros mutatvány láttán Kis- Néger, akit a kőművesek, fekete képéről neveztek így. — Az embernek egy perc nyugta sem lehet. A fene enné meg — tápászkodott fel szitkozódva Kocka Nándor, a brigádvezető. Tenyerére apró téglaszemcsék tapadtak. Leporolta elnyűtt nadrágját: — Mozgás, emberek, dologra... Kockát egy hónapja választotta a brigád ideiglenes vezetőjévé. A TÖVÁLL-tól jött át az állami építőkhöz. A többiek is a hirdetésre jelentkeztek. Kőműveseket kerestek az áruház építéséhez, Kocka Nándort Molnár öcsi javasolta vezetőnek. Régebbről ismerte, együtt dolgoztak, s sohasem árt, ha az ember haverja a brigádvezető. Tulajdonképpen hasonló elgondolás vezette őket, amikor a hirdetés nyomán munkára jelentkeztek: kevesebb meló, nagyobb dohány. Sikerült kiharcolniuk, hogy órabért kapjanak. Annyira még nem ismerték egymást, hogy megkockáztassák a teljesítménybért, bár az építésvezető ezt szerette volna. Sürgette az átadási határidő. — Lassú munkához idő kell — szokták egymást tréfásan biztatni a kőművesek. A tartópillérek kö- közötti válaszfalazást végezték. Simon Att*la, a főnök, az építésvezető, naponta meglátogatta őket. A hat kőműves művezető nélkül dolgozott s így nagyobb felelősség szakadt a Kocka-brigád nyakába. — Jó napot, szaktársak! — köszönt az építésvezető. Szeme végigpásztázta az állványt. A kőművesek az utolsó sorokat rakták. T. Szabó Gyu’a: Kőművesek — Adj isten! — fogadta Kocka kedélyeskedve a főnököt, s egy hosszas nyögés közepette ugrott le a födémre. Kilencven kilója szinte megremegtette a vasbeton pil1 ÁrAlfóf — Mi szél hozta, főnök? — Lassan haladnak — mondta amaz csendesen. Nem ismerte közelebbről a brigádot, hiszen ő is új ember. Az elődje három héttel ezelőtt karambolozott. Azóta vezeti az áruház építkezését. — Mérnök elvtárs, nem tudunk eligazodni a terveken — magyarázta Kocka s közben Simon szemeit figyelte, mintha azt kérdezné: vajon beveszi -e? Az építésvezető válasz nélkül hagyta a magyarázatot. Elgondolkodott néhány pillanatig. K is-Néger a ládából vödörbe rakta a habarcsot. A kanállal akkorát cuppantott, hogy a malterból bőven jutott Simon ingére és arcára is. Meglepetten ugrott hátra s kézfejével törölte le a habarcscseppeket arcáról. Nem vette észre a kaján pillap tósokat. — Szóval, a terveken nem tudnak eligazodni? Épp jókor szólt. Friss munkaerő érkezett, majd magukhoz küldöm segíteni. Így legalább heten lesznek, mint a gonoszok — mondta tréfálkozva s faképnél hagyta a brigádvezetőt. — Itt valami oűzlik! Vajon milyen madarat dugnak a kalitkánkba? — kérdezte Kocka, míg Bangó Dénes, a másik segédmunkás felsegítette vissza az állványra. A válaszfallapok lassan kerültek egymás mellé. A többiek huroolk-' ? ak tár következő válás- 1 kott, ebéd utáni kényelemmel került arrébb a szerszám. Bangó és Kis-Néger a lapokat és a maltert már odakészítette. El is feledkeztek a főnök látogatásáról. A közelgő piros sapkás, kék munkaruhás jövevényre először Bangó figyelt fel: — Odanézzetek! Az álmélkodásra nem sok idejük maradt. — Kocka Nándort keresem. — Én vagyok. És maga? — nézett rá a brigádvezető nem kis csodálattal. , — A „friss” munkaerő. Kockába beléozorult a levegő. Ez lenne a hetedik kőműves, a segítség? Ez a törékeny termetű kirakatbábu? Egy nő? — Éles Katalin vagyok — mutatkozott be és sorra kezet nyújtott a kőműveseknek és a segédmunkásoknak. Kis-Néger kezét tö- rülgetve kacsintott Molnár öcsire. — Mi ment a szemedbe? — kérdezte Molnár — Nem tévesztette össze a helyet? Itt nem az Építők Szépét választják! — fordult a lány felé a brigádvezető. Kati. mintha nem hallotta volna a kérdést: — Technikus vagyok ... — Techmkus? Akkor miért nem az irodában helyezték el? — Én kértem, hogy szeretnék néhány hónapot kőművesként dolgozni. Így a szakmai fogásokat közelebbről megismerhetem. — Itt lesz alkalma egészen közelről megismerni — jegyezte meg Molnár öcsi, a „megismerni” szót erősen megnyomva. — Nemcsak megismerni, csinálni is akarom — mondta a lány s Ko ’• íra nézett, mint akitől segítséget vár pedig az építésvezet nem sok jót mondott róla. 1 brirí ’vezető biccentett fe- jével s az üres pillérközre mutatott: — Délután ezt falazzuk Álljon óbb szélre — mondta. Szándé. . . »VWWWvV V ................. k osán küldte oda zsinórt kezelni, merevitőhuzalt rögzíteni és persze falazni. A többiek tekintete cinkosan összevillant. — Meglátjuk, mit tud a... — „kicsit” akart mondani Ujj Berci, de elakadt a szava. Most vették csak észre, hogy a lány kezében sisak himbálózik, amit a fejére rak. Védőszemüvegben, kezén gumikesztyűvel állt a sarokhoz. — Csak nem az Antarktiszra készült? — kérdezte Kocka gúnyosan. — így írja elő a balesetvédelmi óvórendszabályzat. — Persze, persze.. Munkához láttak Az előbbi lustaságnak a nyoma sem látszott A fal gyorsan nőtt Szemük sarkából valamennyien a lányt figyelték. Kati érezte, hogy vizsgáztatják. Ügyet sem vetett a férfiakra. Kalapácsával egy ütésre felezte a falazólapot — Azanyád! — gondolta Kis- Néger s eszébe jutott, hogy Kocka kezéből legalább hétfelé hullott a szürke lap s salaktörmelék lett belőle. Mindnyájan azt várták, hogy a lány Izzadjon, kidőljön. Az állvány rekordgyorsasággal készült el — Ezek megbolondultak! — amikor meghallotta Molnár öcsi öblös hangját: — Maltert! — Nekem is legyen szíves! — szólt a lány. — Parancsoljon kisasszony — nyújtotta fel a vödröt Kis-Néger. Az alját megemelte kissé, mint a főnök elleni habarcslöttyentési akciónál. Molnár öcsi a lány segítségére sietett, látva hogy nem bírja a nehéz vödröt. A malter az 3 szemébe fröccsent — Az ‘stenit! — kiáltott hangsán. Kati hozzálépett: — Várjon, majd segítek. ÍJ j Berci tiszta zsebkendőt nyújtott oda. — Mi a csoda? Az öregnek két zsebkendője is van? — álmélko- dott Kis-Néger, mint akinek ötta- lálatosa van, pedig nem is lottózik. — Köszönöm — mondta öcsi hálálkodva: — Te meg vigyázz, Kis-Néger, nehogy fejedre hulljon egy tégla. A brigádvezető nem szólt semmit. Falazott szorgalmasan. A lány sem maradt le tőle, pedig a kanál nyele alaposan törte a tenyéré*. Délután a brigád még két pilléi közt befalazott. Másnap már csökkentették az iramot Kati nem. A saroktól lépcsőzetesen haladt le a falközép felé. Egy-két sorral előbbre járt, s a kőművesek már barátságosabb szemmel néztek rá. Nem azért, mert a sisakját levette Ebédkor az egyébként hallgatag Dénes Vilmos Kockához fordult — Te, Nándi! Nem leime jobb teljesítményben dolgozni? Szólj a főnöknek! — Meszet ettél? — nézett rá. — Jobban jönnénk ki. A többiek is bólogattak. Kati nem mutatta, hogy állást foglal a kérdésben. Egy napja dolgozik csak velük. Simon Attila a szokott időben érkezett. — Főnök! Rossz ez az órabér. Nem ösztönzi az embert — kezdte Kocka. — Jó. Maid a jövő heti brigádértekezleten beszélünk róla. Az új szaktárs hogy dolgozik? — ö jelentkezett. Ügy tudom, az apja is kőműves, de csgk lányai vannak. A brigádgyűlésen az építésvezető ismertette a normát, a negyedéves tervet, válaszolt a Kérdésekre, majd magukra hagyta a brigádot. — Ideje lenne már végleges brigádvezetöt vála anunk — törte meg a csendet Málnái Öcsi. T ehát a kocka e! van vetv — szólt közbe Kis Néger, aki ugyan az irodalomban kevésbé volt járatos, de a jó mondások megragadtak benne és e lányra nézett. ,\ v\Vv\\VWV\AAW\AV AAWűlAAAAAA/SAAMAAWAA^WVVNAAAAAAíVWVVWvVWV ♦ l
