Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-28 / 278. szám
Hol Tannak a reflektorok ? =— Hol vannak a reflektorok? ... A kérdést pillanatnyi döbbent csend követte, majd a viszontkérdés: — Miféle reflektorok? S egyáltalán: minek ide reflektor? Most a külföldi cég képviselői lepődtek meg: — Ügy értsük ezt, hogy önök, éjszaka, harmadik műszakban nem dolgoznak? Az építési programot mi folyamatos munkarendre terveztük, az anyagok szállítási rendje, a gépek kihasználása, s még egy sor egyéb tényező megköveteli a három műszakot... Nem részletezem továbbá beszélgetést, ami egyébként országosan is az egyik legjelentősebb üzemépítkezésen zajlott le, az új építési eljárást átadó nyugat-európai cég műszaki emberei és a hazai építtetők, valamint a kivitelezők között. A végeredmény: a nyugati partnerek hallani sem akartak erről, hogy egy, jó esetben két műszakban folyjék a munka, mondván, hogy ez roppant veszteségeket jelent, arról nem is beszélve, hogy ez esetben nem garantálhatják a szokatlanul rövid építési időt, ami pedig a szóban forgó eljárás alkalmazásának egyik fontos előnye. Nem volt mit tenni: meg kellett teremteni a három műszak személyi és egyéb feltételeit (beleértve a reflektorok beszerzését és fölszerelését.) Az eset önmagáért beszél, s ami a legjellemzőbb: a magyar szakemberek őszinte döbbeneté. Végtére is: ki hallott már olyat, hogy ebben a munkaerőínséges világban, egy építkezésen három műszakban dolgozzanak? Félév, vagy év végén —, esetleg az átadási határidő már-már elviselhetetlen szorításában, de akkor is csak dupla bérrel fizetett túlórában. A három műszak Magyar- országon nem divat. (Tekintsünk el most azoktól a munkahelyektől, ahol a folyamatos munkarend technológiai szükségszerűség, vagy ahol a három műszak az iparág tradíciói közé tartozik.) Éve óta egyre több vállalat tér át a két, vagy egy műszakra, mondván: nincs ember, aki vállalná a háromhetenként ismétlődő éjszakai műszakot. így aztán, például az állami iparban, az átlagos műszakszám — az úgynevezett műszakegyüttható —, 1958-ban mindössze 1,38 volt, s tíz év alatt csak 1,46-ra sikerült feltornázni. Azóta is ez az érték stabilizálódott, ami annyit jelent, hogy az ipar- vállalatok termelőkapacitását — gépeket, berendezéseket, közöttük gyakran a méregdrága, nagy teljesítményű, külföldről beszerzett gépeket —, folyamatos munka helyett átlagosan alig másfél műszakban, napi 24 óra helyett csupán 12 órán át használják. Leegyszerűsítve az eredményt: ily módon egy meghatározott feladat elvégzéséhez kétszer Ä szakma ifjú mestere Éjszakai műszakban találkoztunk az egri Finomszerelvény gyár ban Petrik József maróssal, aki a vállalatnál a közelmúltban megrendezett „Szakma ifjú mestere” vetélkedőn első helyezett lett. — Nálunk is sok a munka itt a szerszámüzemben, a gépek nagy része éjszakai műszakban is üzemel — magyarázza a szimpatikus fiatalember, akitől először a versenyről érdeklődtünk. — Amit lehetett, azt megtettem. Betétes támasztóléc volt a munkadarab, a gyakorlatban itt az üzemünkben naponta még ettől bonyolultabb feladatokat is meg kell oldani. (Azt már a KlSZ-titkárá- tól tudtuk meg. hogy a versenyen a további négy szakma első helyezettje között, a szakmai, elméleti, gyakorlati és politikai tudásért adható maximális pontszámot egyedül 6 érte el.) — Hogyan lett marós? — Még 1964-ben Sziha- iomról, tanuló koromban kerültem a Bervába. Szerszámkészítő lettem, de ké(Foto: Pásztor Tibor) sőbb helyzetfúrógép mellé állított a szükség. Aztán marógépi munkákhoz kellett több szakmunkás, így vállaltam ezt a fajta forgácsolási munkát is. s 1973 óta önálló marósként dolgozom. Most érettségiztem Egerben, a szakközépiskolában. ■—■ Egyetemre szerettem volna menni, de akkor „közbejött” a honvédség. A továbbtanulásról azért nem mondtam le. munkatársammal, Cs. Nagy Istvánnal ketten jelentkeztünk a műhelyből a technikusi minősítő vizsgára, Csepelre járunk gyakorlatra. — S ha meglesz az újabb oklevél? — Nem gondolok íróasztalra, érdekel a forgácsolószak és szeretem is a gyakorlatban csinálni. Mi tagadás, kicsit megkoptatta az idő vasfoga a gépet, de büszkén újságolja, nem kell már sokáig várni, januárban új szikraforgácsoló érkezik a műhelybe, s a gép kezelésére őrá esett a választás. Szeretne mestere lenni ennek a gépnek is ... Simon Imre annyi gép — és persze ember — szükséges, vagy kétszer annyi idő. A laikusok számára is nyilvánvaló, hogy a tartalékokat kutatva, ezen a területen a népgazdaság és a vállalatok is tudnának valamit keresni... Tagadhatatlan, hogy a váltott műszakban végzett munka zavarja az ember biológiai, társadalmi életét. Bizonyítható, hogy egyes betegségek gyakoribbak azoknál, akik több műszakban dolgoznak, a családi élet zavarairól nem is beszélve. S még egy sokszor hangoztatott ellenérv: a több műszak, a folyamatos munkarend anyagilag nem éri meg... Sem az egyénnek — a viszonylag alacsony éjszakai pótlék miatt, illetve, mert a második műszak, a bér szempontjából azonos elbírálás alá esik az elsővel — sem a vállalatnak, amely a jelenlegi közgazdasági szabályozók mellett inkább elviseli a termelőeszközök gazdaság- talanabb kihasználását, mint a több műszak következtében ugrásszerűen megnövekvő bérköltséget. Az egész probléma végül is egyetlen dilemmában ösz- szegezhető: kevesebb gép és több műszak, vagy fordítva, több gép és kevesebb műszak? Mellesleg: számítások készültek arról, hogy a jelenlegi éjszakai pótlékot legalább 40—50 százalékkal kellene felemelni ahhoz, hogy iaz embereknek kifizetődő legyen a harmadik műszak vállalása. Meg kellene kockáztatni még néhány számítást, hogy a vállalatnak mikor. milyen esetekben kifizetődő ugyanez? S ha netán az efféle számítások negatív eredményre vezetnének, akkor esetleg nem ártana az eddigieknél komolyabb és behatóbb vizsgálódás tárgyává tenni, hogy azt a jelenlegi alig másfél műszakot hogyan lehetne az első perctől az utolsóig értékalkotó, termelő munkával eltölteni. V. CS. A la?gyfilégekről feKentínk; Élénk vita a beszámoló feleit A róz>»a»8ei)tmártoni tf»z párt-alapszervezetében Alapvetően sokat fejlődött a pártélet az elmúlt négy év során a rózsaszent- mártoni tsz alapszervezetében. Végső összegezésül és meghatározó jelleggel ezt a következtetést lehet megfogalmazni, mind a beszámoló, mind a községi csúcsszervezet, mind a járási pártbizottság véleménye alapján A rövid summázást nagyon sok ténnyel támasztotta alá a vezetőség beszámolója: fokozódott az érdeklődés a politikai oktatás iránt, szívesen veszik kézbe a politikai tárgyú könyveket a párttagok, nincs már gond a tagdíjfizetéssel, az elmúlt négy évben senkinek sem szabtak ki fegyelmi büntetést, a gazdasági munkában is példát mutatnak a kommunisták, de növelték tagjaik számát is. méghozzá a fiatalabbak sorából. Amikor a közös gazdaságok egyesülése került a napirendre, akkor is a párt tagjai jártak az élen, szervezték a tagság sorait, agitáltak, magyaráztak, keresték a jobb megoldást. Egy szó, mint száz: a fejlődés kitapinthatóan érződik a pártélet minden területén. Csak egyetlen dologban nem sikerült lényeges változást elérniük, ez pedig a kispolgári magatartás elleni küzdelem végeredménye. Mintha még mindig egy helyben topognának. „Kezd már sablonos lenni ez a téma”: jegyezte meg a beszámoló taggyűlésen az egyik felszólaló. Nagyon figyelemre méltó megjegyzés, ami sokat elárul a párttagság hangulatáról, az eddig eltelt idő következményeiről, az ideológiai harc eredményességéről. Kétségtelen, a pártvezetés bizonyos fokú liberalizmusa is okolható azért, hogy helyben járnak ebben az ügyben a rózsaiak. Nem alkalmazták elég következetesen ennél a kérdésnél a szervezeti szabályzat ide vonatkozó követelményeit. Ezt megint nagyon könynyú így. kimondani, de az élet soha sem olyan egysíkú, hogy tőmondatokba lehetne foglalni. A rózsái tsz alapszervezetének tagjai közül elég sok a már koros ember. Akik annak idején a legi~''b szándékkal és meggyőződéssel léptek be a pártba, de világnézetük korántsem volt kiforrott. Sőt: többjüknek bizonyos idealista „beütését” a múló idő sem csökkentette, mert olyan mértékű politikai képzésben nem is részesültek, ami tisztánlátásukat kialakította volna. A taggyűlések napirendjére tűzött ideológiai kérdések pedig nem hatottak rájuk annyira, hogy szemléletbeli korlátáikat megszüntethették volna. Mit csináljanak ezekkel az idős emberekkel ? Akiknek becsületességét, érzelmi, hangulati ragaszkodását a párt politikájához hiba lenne kétségbe vonni? A kérdésre nagyon nehéz feleletet adni. Vagy megalkusznak a helyzettel. vagy szigorúan ragaszkodnak a szervezeti szabályzathoz. Illetve: tudomásul kell venni, hogy senki sem születik kommunistának. de azzal sem lesz még senki automatikusan kommunistává, hogy belép a pártba: hosszú fejlődés . folyamata ez, aminek a végét nehéz lenne megjelölni. Tehát — nevelni kell még az idősebbeket is, kitartóan, állandóan, hiszen bennük a szándék megvan, csak kamatoztatni kell azt. A beszámoló taggyűlés egyik vitapontja éppen ez az ideológiai kérdés volt. Szerencsére: nagyon őszintén, nyíltan beszéltek róla, tehát nem kell az alapszervezet vezetőségének sem a sötétben tapogatóznia ebben a kérdésben. A másik téma már az egyesülést érin’ette és oly an jogos kívánságot fogalmazott meg. aminek hangot kellett adni. Hónapok teltek el ugyanis azóta, hogy a rózsái és az ecsédi tsz tagjai kimondták végső elhatározásukat : egyesülnek. És azóta is hiába várják a rózsaiak, hogy tájékoztassák őket, mi történt, hogyan készül az új vezetőség az új gazdasági évre. kinek mi lesz a feladata jövőre, mit kell majd csinálnia? Mintha egy besötétjtett szobában akarnának eligazodni, úgy érzik most magukat. Ez a rossz közérzet kihat mindenre. a munkavégzésre, a tagság hangulatára, és mindent kivált, csak jót nem. Érthető, ha éppen a rózsái kommunisták vetették fel ezt a kérdést nagyon élesen, határozottan, pont a közös gazdaság érdekében. Végül csak annyit jegyezzünk meg: a beszámoló taggyűlés nemcsak számvetést adott az elmúlt négy évről, hanem megmutatta a következő idők feladatait is, éppen a vitában lefolytatott élénk eszmecsere világított rá azokra élesen. (ffmf) Fénysorompó Kápolnán A 3-as számú fő közlekedési úton, a kápolnai vasúti kereszteződés előtt — ahol a járművezetők sehogy sem voltak „kibékülve” a hagyományos sorompóval, ennélfogva meglehetősen gyakran „karamboloztak” vele — a héten megkezdték a korszerűbb fénysorompó szerelését. Elkészülte után kétségtelenül nem lesz gond a korábbi „rúddal” — de a vonatokra azért nem árt ügyelni, ha a járművekkel biztonsággal akarnak áthaladni a síneken. Kongresszustól kongresszusig llUjsolifikca- „aprópénzre" váltva,-IL Napjainkban « dolgozó nők száma a világon meghaladja az 500 milliót. Ez egyben azt is jelenti, hogy például az iparilag fejlett országokban a dolgozók 36—38 százaléka, a szocialista országokban pedig még ennél is több: 40—51 százaléka nő. A társadalmi érdeklődés középpontjába A dolgozó nő azonban egy másik, a társadalom számára is alapvetően fontos és magasztos hivatásnak is eleget tesz: gyermeket, gyermekeket szül, ápolja, neveli a jövő nemzedék tagjait. Hazánkban és a többi szocialista országban immár évtizedek óta tudatos gondoskodással veszi körül a családanyákat, a dolgozó nőket a társadalom. Ennek egyik döntő bizonyítéka hazánkban a negyedszázaddal ezelőtt törvénybe iktatott egyenjogúság elve, az azóta kiépült gyermek- és anyavédelmi intézményrendszer is. A segítség, amelyet a dolgozó nők a társadalomtól kapnak kettős hivatásuk ellátásához mégis kevés, pontosabban szólva: még mindig nem teljes, nem elegendő. Ez a legfőbb oka annak hogy a nők problémái — a világon mindenütt — a társadalmi érdeklődés középpontjába kerültek Hazánkban ezt a folyama- tot pártunk Köznonti Bizottságának 1970. február 18— 19-i határo7,ata — a nők társadalmi helyzetéről — gyorsította meg, megállapítva, hogy bár törvényeinkben a nők jogait a kor színvonalára emeltük, de; '„...A nők teljes egyenjogúságáért tett erőfeszítéseket még nem tekinthetjük befejezettnek: amíg a nők egyenjogúsága közjogi és politikai értelemben biztosított, addig érvényesülésüket korlátozzák szemléleti problémák, a gazdasági lehetőségek; nem adottak még a feltételek jogaik érvényesüléséhez.” Érthető és természetes, hogy a nőpolitikái határozat jelentőségénél, fontosságánál fogva egybekapcsolódott a párt X. kongresszusának végrehajtásával: széles körű társadalmi ügy lett a város és a falvakban, a munkahelyeken és a mozgalmi munkában egyaránt „Falun még nehezebb,, de segítünk. ..** Megyénkben is hosszan lehetne sorolni a helyi párthatározatok, a megtett intézkedések sorát. Ezek között szerepel a falun élő nők élet- és munkakörülményeit vizsgáló, elemző felmérések legfontosabb tapasztalata: itt még nehezebb a nők helyzete, még több a megoldásra váró feladat. — Ez abból adódik — tájékoztat Bíró Béláné, a hevesi járási pártbizottság nőfelelőse. — hogy a községekben, a kis településeken részint még mindig kevés a nők számára a munkalehetőség; másrészt a legtöbb helyen meglehetősen mostohák a munkakörülmények, hiszen asszonyaink ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Ugyanakkor kevés a házi. otthoni munkát segítő szolgáltatás, nagy gond a bölcsődei, óvodai elhelyezés ... A beszélgetésből kiderül, hogy az eltelt közel négy esztendő alatt máris minden előnyösen megváltozott ebben a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó járásban. Például ezerötszáz új munkahely létesült — zömmel nők részére. Ipar és szolgáltatóipar települt a járásba, amely a nők egy részének munkalehetőség, másrészének — akik már dolgoztak — házi munkát segítő szolgáltatás. A járási párt-végrehajtó bizottság minden évben napirendre tűzte a nőpolitikái határozat végrehajtását, felmérte a helyzetet, s részietekbe menően szabott feladatokat. — Az a cél vezetett bennünket — mondta Bíró Béláné, hogy falun még nehezebb a nők helyzete, mint városon, de segítünk. Örömmel mondhatom, hogy vannak eredményeink. Nem nagy dolgok ezek egyenként, de mégis afféle aprókövei a határozat végrehajtásának. . A megfogalmazás találó és igaz, hiszen ezek között az „aprókövek” között található néhány, azóta létesült üzemi konyha, bölcsőde és óvoda. És most épül Pélyen, Tenken és Kiskörén új óvoda. Méghozzá termelőszövetkezeti, társadalmi segítséggel. Pélyen például a termelőszövetkezet évi 30 ezer forint támogatást ajánlott az óvoda fenttartásához. Tenken is segít a közös gazdaság, de — éppúgy, mint Kiskörén — igen jelentős a község dolgozóinak, lakóinak társadalmi munkája is. Ezeken kívül több termelőszövetkezet megszervezte az üzemi étkeztetést is, például Tiszanánán, Erdőtelken, a hevesi Rákóczi Termelő- szövetkeaesbat Az asszonyok beleszólnak... — Nálunk már 1971-ben, amikor megalakult a nőbizottság, rögtön szóba került, hogy alakítsunk ki egy üzemi konyhát — mondta Mező Miklósné, az erdőtelki termelőszövetkezet nőbizottságának elnöke. — Ez feltétlenül a nők munkáját segíti, hiszen nálunk úgy szerveztük meg az üzemi étkeztetést, hogy néhány forinttal magasabb összegért — de még így is kedvezményesen — a családtagok részére is biztosított legyen az ebéd. Így aztán nem gond az otthoni főzés, levette a váltunkról a termelőszövetkezet vezetősége. Az asszonyok — már pedig kritikusan nézték és nézik — igen elégedettek az üzemi ebéddel, amelyből eleinte csak 30—40, de ma már 160 fogy naponta Erdőtelken. — Beleszólunk mi mindenbe ami az asszonyokat érinti — mondták a nőbízott- ság vezetői —, igaz, mind a párt, mind a tsz-vezetőség ki is kéri a véleményünket, meghallgatja, megfogadja a javaslatainkat. Így a nők részére az egész háztáji földjuttatásért nem 250, hanem csak 200 tízórás munkanapot kell teljesíteni egy évben. Aztán a nyugdíj korhatár előtt öt évvel a férfiaknak kötelező 230 munkanap helyett nekünk 180 munkanapot kell teljesítenünk... Az asszonyok alig győzték elsorolni, hogy még mi mindenben kapnak könnyítést (fizetett szabadság feltételei, segélyezés, továbbtanulás, üdülés, külföldi utazás stb.), hogy ezáltal is enyhítsék a már idézett kettős hivatás terheit számukra. Az erdőtelkihez hasonló példák természetesen más termelőszövetkezetekben, mezőgazdasági üzemekben is megtalálhatók, ha számuk itt-ott még szerény is. A határozatot, a nagy feladatot azonban kétségtelenül mindenütt hasonló módon kell mielőbb „aprópénzre’' váltaná... Faiuds Saa&e
