Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-08 / 235. szám
Pedagógusgondok Továbbképzés, kérdőjelekkel Milyen volt a régi, a jó egy évtizeddel ezelőtti? Formális, üresjáratokkal bőven tarkított, olyannyira, hogy igen sokan már szükségességét is vitatták, s elsősorban az önképzés hatékonyságára esküdtek. Milyen a mai? .Jobb, mint. a korábbi, de tegyük gyorsan hozzá, a kérdőjelek, a gondok azért most sem hiányoznak. Ezt mondják a fiatalabbak, s erről beszélnek az idősebbek is. Egyet mindenki elismer, s vall ma is: a szervezett, a módszeres továbbképzés nélkülözhetetlen, hiszen abban a korban élünk, amikor a ma ismeretei holnap már elavulnak, amikor minden tudományág új felfedezések sorával gyarapszik. Lépést kell tartani a felgyorsult idővel, a tudományos-technikai forradalom megannyi csodájával. Ez a belső igény a fedezete annak, hogy pedagógusaink a jövő nemzedékét ismeretekre éhező, az informá- cióözönben könnyen eligazodó felnőttekké formálják.1 S mindjárt mondjuk eh ez az igény sosem hiányzott tanáraink, óvónőink zöméből. Beléjük oltották a főiskolákon, az egyetemeken, az óvónőképzőkben, ahol magas színvonalú, s évről évre átgondoltabb, rangosabb képzésben részesültek. Olyan út- ravalóban, amely mind többre, mind jobbra sarkallta őket. Szerencsére erre az igényre alapoz a továbbképzés mai gyakorlata, amely valameny- nyire közelített a valóság nagyon is jogos igényeihez. A művelődésügyi miniszter 1969-ben kiadott 109-es szá-. mű utasítása lehetővé tette a továbbképzési kabinetek létesítését. Az is örvendetes, hogy új formák, jobb módszerek születtek, s nem egy helyütt ötletesen is alkalmazták ezeket. Biztató, hogy országosan ismert, kitűnő előadókról gondoskodtak, akik szakterületük alkotó mesterei, akik tudtak, s tudnak újat adni a kritikus hangoltságú hallgatóknak, legtöbbször megajándékozva őket az újdonság varázsával, az élmény frisseségével. Szót kértek az egyetemek és a főiskolák is, biztosítva az egyik legjobban bevált továbbképzési formát, a kétéves, gyakorlati komplex szemináriumot. Ez több szempontból is rendkívül előnyös. Az egykori hallgatók havi egy alkalommal keresik fel az alma matert, ahol sokoldalúan tájékozott szakemberek ismertetik meg őket szaktárgyaik szakmai, pedagógiai kérdéseivel. Ezeket a foglalkozásokat hasznosan egészítik ki a bentlakásos kurzusok. Az is helyes, hogy két év múlva vizsgadolgozatot készítenek, s az oktatók minősítik munkájukat. Nem rosszak az egyéb változatok sem — majd mindegyiket alkalmazzák megyénkben is —, mégis az említett metódus a legtöbbet adó és ígérő, s ez lesz a jövő útja is. /Továbbképzési kabinetünk, amely a megyei művelődés- ügyi osztály iskolai csoportjának szerves része, s szakmai irányításával működik, ügyesen él az új lehetőségekkel. Ez évben kezdik meg az általános iskolai igazgatók, az osztályfőnöki munkaközösség-vezetők egyéves, a magyar és matematika szakos középiskolai tanárok kétéves továbbképzését. S lehetne még sorolni azokat az elképzeléseket, a közeljövőben megvalósuló egyéb terveket, amelyek mind sokat ígérnek. Ez azonban az éremnek csak egyik, méghozzá meg- nyerőbb oldala. A másik viszont gondok, j megoldásra váró lényeges kérdések soráról árulkodik, s azt jelzi, hogy messze még a megnyugtató megoldás. < S ez nem kizárólag megyei jelenség, hanem országos probléma. E téren bizony hiányzik a központi irányítás, rendszerezés, s ennek híján ki-ki saját ötleteire hagyatkozik. Űttörő jellegű vállalkozásoknál ez nem mindig szerencsés alapállás, hiszen tévedések, buktatók sorát rejti magában. A miniszteri rendelkezés nyomán megyeszerte másmás formában jöttek létre a továbbképző kabinetek. A debreceni intézet önálló, korszerűen felszerelt, s nem hiányzik a zárt láncú ipari tv sem. Csongrád megyében a népművelési, Veszprém megyében a nevelési tanácsadóval kooperál, Komárom megyében a megyei tanács továbbképző intézetében kapott helyet, s annak egyik ágazataként működik. Talán legkevésbé rózsás a helyzet Egerben. A négy munkatárs — közülük csak három pedagógus — közel 3500 óvónő, általános és középiskolai tanár jogos igényeit aligha teljesítheti, hiszen a kabinet a Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskola három termében albérlőként szorong, ahol lényegében az adminisztratív teendőket — ezekben sincs hiány — végezhetik eV A jövő útja? Természetesen csak az önállósulás, egy olyan intézet, amelyben otthont kap a továbbképző részleg, a megyei oktatástechnikai központ, s a pedagógiai könyvtár, amely kitűnő lehetősége a nélkülözhetetlen önművelésnek. Ehhez persze pénz kell, s ebben bizony egy megyében sem bővelkednek ... Lépjünk tovább az igényekhez. Itt is akadnak kérdőjelek. Fontos az elméleti tájékozottság gyarapítása, mert leisest kell tartani az egyre bővülő ismeretanyaggal. Korunk azonban ennél is többet követel a ma és a holnap pedagógusaitól, hiszen az iskolában is érzékelhető a huszadik század utolsó negyedének már kitapintható érverése. Bevonultak az egyre korszerűbb oktatástechnikai eszközök. Az is tény, hogy egyre több lesz belőlük. A tanárok jó része nem ismeri ezeket, nem tud élni az általuk kínált nagyszerű lehetőségekkel. Ezt is tanítani kell, erről sem lehet megfeledkeznie a továbbképzésnek. Különösképp akkor nem, amikor már létezik az UNESCO támogatásával létrejött Országos Oktatástechnikai Központ, amely minden megyének készségesen kínálja nemcsak a szakmai tanácsadást, hanem a legkorszerűbb eszközöket is. Helyet kellene biztosítani ezek számára, hogy minden érdeklődő tanár megismerkedhessek velük. Sokan és joggal hiányolják a megbecsülést is. A továbbképzés időt, fáradságot igénylő munka S ennek méltatásáról igazgatóink egy része megfeledkezik. Néhány helyen rendkívüli feljebb sorolással jutalmazzák a többre törekvést, az áldozatvállalást. Sajnos, ez nem általános. Időszerű lenne ezt a kérdést központi rendelkezéssel tisztázni, s biztosítani azt, hogy a pluszért valóban több járjon. Egy ilyen intézkedés növelné az érdeklődést, 6 mindenképpen elősegítené a pedagógusgárda szakmai-módszertani, ideológiai képzettségének gyarapítását. Olyan gondok «sek, amelyek megoldásán érdemes töprengeni, mert ezeken is múlik, hogy milyenné nő a jövő nemzedéke, amelybe a ma tanárai plántálják az igényeket, az ambíciót, a tudásvágyat Ezek ugyanis a k<KWM*»Jl ellentétben nem születnek, hanem lesznek. Akkor, ha okaidnak, felkeltik őket... Pécsi fa*»én e-**i -TM8<n ck zas r 2. rész — Vajon mi nem tetszik rajta, ember? — Nem a megfelelő cementtel, nem a hozzávaló sóderrel dolgozunk. — Ne nevettess. — Igen lazának találom a hegyoldalt, könnyen mozdulónak. __ Na és? — mondta S chütz. — Nem a mi dolgunk. A tervezők dolga. — Ok milyen betonminőséget adtak? — Semmilyet, ember. Rám bízták. OiMMMM Valami félelem, valami, gyanú költözött Hódi Laciba. Tisztességes, becsületes munkás volt, a szakmájához a közösségben kiváló»» ertóc ezt a felületességet mindeddig az ő brigádja ott, a testvére vállalatánál, nem ismerte. De hét végén ezerötszáz- hatvan forintot számolt a markába Schütz Zsiga, s ettől korábbi érzéseit a kutyák szájába dobta. Egy hétre ezerötszázhatvan! Dolgozott, mint a fürdőit bivaly, és dolgoztatta az embereket. Szedett-vedett népség volt ez, oda se bagóztak semmire, egy-két napig tűrték csak Hódi Laci fegyelmezését, aztán továbbadtak. Helyükbe másokat állított Schütz Zsiga, hasonlókat Már délben a közeli kocsmából alig lehetett kirángatni őket. Este aztán? RókabőröMikor lesz már szünet ? (Foto: Szabó Sándor) 21 25: A színész „Arcunkon álarc, szívünkön máz — életünk értelme — színház!” — akár ez az ókori bölcs mondás lehetne Zolnay Pál rendező filmjének a mottója. Hiszen a színész látványosan szép és megteszi tőén nehéz munkájáról, hivatásáról akar vallani. Olyan művészek közreműködésével, akik valóban életük értelmének tartják a színházat. Sikerekről és küzdelmekről, a színművészet lényegéről szólnak a film szereplői, akik itt, most nem szerepet játszanak, hanem önmagukat „alakítják”. Dokumentumokkal, vensrészletékkel személyes élményeik tolmácsolásával. Ismétlés Ttefn szokás az isméöé- sefcröd írni. Az „Ism.” rövidítés a műsorben előre jelzi, hogy a kritikusnak semmi dolga, vagy megírta, elmondta már a véleményét a képernyőre ismételten visz- szakerülő filmről, színdarabról, televíziós játékról, vagy már annak idején sem írt egy sort sem róla. Nem látta valami miatt. Látta, de nem tartotta érdemesnek, hogy írjon róla. Ismétlés. A televízió nézőinek egy része is morgolódik: hogy olcsóbb legyen a tv-nek, azért csináljak —« mondja és véli. És talán még igaza is van. Pontosabban, van igaza. Pedig az ismétlés szót érdemel. Vagyis, mint televíziós .műfaj”, s úgy is, mint megismétlésében, ismét és újszerűén, vagy más6zerűen ható mű. Az esti, a főmű- sorokban sorra kerülő ismétlések nem egyszerűen anyagi okokra vezethetők vissza, arra legkevésbé. Hiszen a maga módján ismétlés a film nagy korszakairól szóló sorozat is például. Dramaturgiai, politikai, helyesebben: politikai és rrrű- 6ordramaturgiai okai vannak rendszerint az ismétlésnek. Mint vasárnap este a Fáklyaláng bemutatójának, megismétlésének, ha úgy tetszik. Az évek gyorsan elszállnak, s ez az Illyés-árakét terítettek az útra. mint a lakodalmas kutyák. — Nem lehetne itt állandó gárdát szervezni? — kérdezte egyszer Schütztől, aki általában csak reggel, meg este jelent meg az építkezésen. — Egy tisztességes brigádot. — Ember — mondta Schütz Zsiga —, ilyen népségből brigádot? Hol élsz te? Nem állami szektor ez, nem patika, nem szanatórium. Hajtás egy kis dohány után. Ismerni kell az életet. I így hát Hódi Laci alig-alig ismerhette meg a szüntelen változó tnunkatársait. Némelyek a korábbi hetiből visz- sza-visszatértek, rendszerint italos állapotban, s csak any- nyi munkáért könyörögtek, hogy legalább egynapi betéve falatjuk-italjuk legyen. Egyébként estére általában Schütz Zsiga is részeg lett. Nagy, veres haja az égnék ágaskodott, apró vérerekkel teli arca égett, szeme kicsire zsugorodott, és panaszkodott ilyenkor: — Hiába! Az egész napi hajsza. Munkások után, anyag után, páni után. Mindenütt kenni kell a kereket. — Miből? — kérdezte Hódi Laci. ma, amelynek bemutatója óta évtizednyi idő telt ed, sőt — ha jól emlékszem — a már egyszeri megismétlése óta is új, ehhez felnőtt televíziós nemzedék ült már a képernyő elé, ismétlésében is a primérség érzését kelthette fel. Sok százezren most találkoztak ezzel az ízig-vérig drámával, amelyben főhőseinek megítélésében. a magyar szabadság- harcban betöltött szerepük megvilágításában a történetírás már túllépte ugyan az illyési szemléletet, de Illyés Gyula írói szándéka, művészi elkötelezettsége, az emberi lélek mélységeit is feltáró atmoszférateremtő ereje és nyelvének magával ragadó szépsége kiállta a rohanó idők próbáját. Vannak művek, amelyek felett évszázadoknak kell elsuhannia, hogy kiderüljön róluk, az emberiség örök kincsei közé sorolandók. A Fáklyalángnak bő évtized is elegendő volt, hogy az legalábbis feltétlenül beigazolódjon felőle: jelentős és művészi megfontolásokból is, új rendezésekben is mini dériképpen felújítandó alkotás. Az, hogy október 6-án este mutatták be, ez már művészetpolitikailag tette indokolttá az ismétlést, amely hatását tekintve és új né-! zöinek seregéi, számlálva egy premierrel is felért. A közepest, vágy a talmit ismételni bűn. A nemest, a szépet kötelesség. Á rendre felnövő új, meg új nemzedékkel szemben is. (gy..ó) Százmillió beteg érdekében Felhívás a jobb Az MSZMP XI. kangresa- szusának és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletere országszerte kibontakozó munka versen y mozgalom széles körű érdeklődést keltett. Az egészségügyi dolgozók szakszervezete elnökségének most megjelent felhívása megjelöli azokat a fő célokat és feladatokat, amelyekkel az prvosok, gyógyszerészek és egészségügyi dolgozók hozzájárulhatnak a kongresszusi és jubileumi munkaverseny sikereihez. A felhívás rámutat azoknak a kezdeményezéseknek a jelentőségére, amelyek a betegek, illetve szociális gondozottak fogadásának ésszerűsítésére, a várakozásra szolgáló helyiségek rend-, jére, tisztaságára, a várakozás rövidítésére, * a rendelések kihasználásának egyenletesebbé léteiére irány ul- nak. „Népművészet A televízió „Költészet” című műsorsorozata a jövő év elejétől érdekes népme- sefilmekkal folytatódik. Eddig a csángói és a palócföldi népmesevilágot rögzítették filmszalagra a tv stábjai. A harmadik rész forgatását a napokban fejezték be Kecskemét haiá- , náhacv A nej^^yomaaiwkat betegellátásért A felhívás kitér a rmnv kaszervezes korszerűsítésére is. A felhívás Pontos feladatként jelöli meg a különböző tapasztalatcserék megvalósítását, s az eddig eredményesnek bizonyult mozgalmi formák közül különösen javasolja a .következőket: egy-egy témában pályázatok kiírása, vetélkedők szervezése, fórumok működtetése; a fiatalok körében ajánlatos kiszélesíteni, kiterjesztem a kiváló ifjú orvos, kiváló ápolónő stb. mozgalmat. Az egészségügy területén működő vállalatok, gyógyszertári központok a szocialista brigádmozgalom tartalmi feladatainak kialakításában juttassák érvényre az országos célkitűzéseket, A gyógyszertári központoknál szorgalmazzák és segítsék a fiatalok részvételét a KISZ által kezdeményezett „Alkotó ifjúság” pályázatban. (MTI) a homokon” őrző Matkópusztán. ahol ma is élő a népi éneklés, zenélés, regélés. A „Népművészet a homokon” című, egyórásra tervezett filmet a Néprajzi Intézettel együttműködve, Nagy Ilona mátkái néipmesegyüjtése alapján Fazekas Lajos irta á* wandegte iMTIj 11m, október kedd tFaiyUiijSikJ
