Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-31 / 255. szám

Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Moro próbája NÉGY HETE MONDOTT LE Mariano Rumor olasz kormányfő. Azóta az egyik legjelentősebb keresztényde­mokrata politikus: Amintore Fanfani is kudarcot vallott kormányalakítási kísérletével. Most Morén a sor, hogy megpróbálja a lehetetlent: kibékíteni a szocialistákat és a szociáldemokratákat, s megalakítani Itália 37. kabi­netjét. A vállalkozás szinte leküzdhetetlen akadályokba üt­közik. Bár kétségtelen, hogy Aldo Moro személyében ma olyan olasz politikus kezdi meg puhatolózó eszmecseréit a pártok vezetőivel, akire a közvélemény nagy többsége bizalommal tekint •—, hosszú és bizonytalan kimenetelű tárgyalások elébe nézhetünk — Moro az úgynevezett középbal kormányzati formula meghirdetője volt. 1963. óta háromszor bízták meg a kormányelnöki tisztséggel. Nevéhez fűződnek az olasz diplomácia jelentős lépései, a többi között a kapcsolatok szorosabbra fűzése az arab országokkal és az európai szocialista államokkal. Hívei egyben a kereszténydemokrata párt baloldali frakcióinak legkiemelkedőbb egyéniségét tisztelik ben­ne. Szép számmal akadnak azonban olyanok is, akik szerint nem tartozik erényei közé a dinamizmus. Hatá­rozatlansága révén a kereszténydemokrácia balszámya képtelen volt kihasználni az utóbbi hónapokban adódó helyzeti előnyeit. ROMAI MEGFIGYELŐK körében elterjedt az a né­zet is, hogy a volt külügyminiszter ugyan számíthat a koalícióra esélyes pártok támogatására, de nem élvezi Washington bizalmát. Az Egyesült Államok — egyre több jel utal arra —, szívesebben látna Olaszország élén egy - erős kezű, centrista kormányfőt, amely az ország meglehetősen zilált társadalmi és gazdasági helyzetéből — akár a központi hatalom erősítésével is, de — ki­utat talál. A Földközi-tenger térségében amúgy is meg­rendült NATO-hatalom és amerikai befolyás nem ked­vez olyan kísérleteknek Rómában, amelyekben a balol­dal a kelleténél jobban hallatja hangját — vélekednek washingtoni forrásokra hivatkozva az olasz helyzet szakértői. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT Aldo Moro kor­mányalakítási kísérlete rendkívül nehéznek tűnik. Egy­szersmind azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a baloldali kereszténydemokrata politikus bizton számít­hat a közvélemény nagy többségére — beleértve a bal­oldal legszervezettebb erejét, az Olasz Kommunista Pár­tot — és arra a széles, demokratikusnak nevezett népi összefogásra, amely mindenfajta jobboldali kísérlettel, fasiszta államcsínnyel szemben szilárdan a demokrácia mellett foglal állást. (KS) Aláírták a dokumentumokat Véget értek a szovjet- nyugatnémet tárgyalások MOSZKVA: A Kremlben szerdán be­fejeződtek a tárgyalások egyfelől Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere, más­felől Helmut Schmidt, az NSZK szövetségi kancellár­ja és Hans-Dietrich Gen­scher alkancellár, az NSZK külügyminisztere között. A tárgyalófelek összegez­ték a két ország közötti kap­csolatok egész komplexumá­ról, valamint a nemzetközi helyzet kulcskérdéseiről foly­tatott megbeszélések ered ményeit. Kölcsönösen meg­elégedésüket fejezték ki a lefolyt véleménycsere fölött és megerősítették azt az el­tökélt szándékukat, hogy ki­szélesítik és elmélyítik a Szovjetunió és az NSZK kö­zötti együttműködést, a fe­szültség enyhülése érdeké­ben Európában és világszer­te. Mfxon állapota Válságosra fordult Nixon, volt amerikai elnök állapota, akin a Long Beach-i kórház­ban sürgős műtétet hajtottak végre. Orvosok csoportja a műtét után három órán át küzdött, hogy elhárítsa a be­teg vérkeringésében keletke­zett nehézségeket. A legújabb hivatalos orvo­si jelentés szerint, habár Nixon vérkeringését sikerült stabilizálni, de a beteg álla­pota továbbra is válságos. (UPI) A befejező megbeszélés tárgyszerű és konstruktív légkörben folyt le. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára és Helmut Schmidt, a Német Szövetsé­gi Köztársaság kancellárja szerdán a Kremlben aláírta az NSZK kancellárjának és alkancellárjának szovjet- unióbeli látogatásáról szóló közös nyilatkozatot. Leonyid Brezsnyev és Andrej Gromiko, Helmut Schmidt és Hans-Dietrich Genscher aláírta a gazda­sági együttműködés tovább­fejlesztéséről szóló szovjet— nyugatnémet megállapodást A dokumentumok aláírá­sánál Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők, to­vábbá a Német Szövetségi Köztársaságnak a kancellár kíséretéhez tartozó képvise­lői is jelen voltak. A rabati csúcs után Csapás az izraeli reményekre Böcz Sándor, az MTI tu­dósítója jelenti: Siker és győzelem... ezekkel a szavakkal méltat­ják Kairóban a kedden vé­get ért rabati csúcsértekez­let eredményeit. A sajtó- kommentárok kiemelik, hogy a csúcstalálkozó a közel-ke­leti rendezés e kritikus sza­kaszában helyreállította és megszilárdította a frontál­lamok és egyben az arab nemzet egységét. A jordá- niai—Palesztinái konfliktus megoldása — az A1 Ahram szavaival — halálos csapást mért az arab népek meg- oí ztottságához és széthúzá­sához fűzött izraeli remé­nyekre és bebizonyította, hogy az arabok képesek szembeszállni a palesztinai felszabadítás! szervezet ki­iktatására irányuló ameri­kai kísérletekkel. Mint várható volt, Izrael kategorikusan elutasította a rabati csúcs döntését. A PRAVDA szerdai szá­mában szerkesztőségi cikk­ben elemzi a varsói konzul­tatív találkozó eredményeit. A találkozó legfőbb politikai eredménye — állapítja meg a cikk — az, hogy a részt­vevők egyetértésre jutottak az európai kommunista és munkáspártok konferenciá­jának előkészítésére és ösz- szehívására vonatkozóan. A konferencia témája: a bé­kéért, biztonságért, _ együtt­működésért és társadalmi haladásért vívott harc Eu­rópában. A konferenciát 1975 közepén rendezik meg a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban. Ugyanakkor meg kell ál­lapítani azt is — mutat rá a Pravda —, hogy már maga a konzultatív találkozó is a jelenlegi fejlődés nevezetes állomásává válik. A varsói konzultációkon 28 kommu­nista- és munkáspárt vett részt. Más szavakkal, ez volt a kommunisták legszélesebb körű fóruma mindazok kö­zül, amelyeket valaha is megrendeztek Európában. Az összejövetel a testvéri együtt­működés, az internacionalis­ta szolidaritás szellemében folyt le, világosan tükrözve az egységre és az összefogás­ra irányuló törekvést, amely ma a kommunista mozgalom uralkodó tendenciája. A Pravda idézi Edward Giereknek, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának megnyitó beszédében el­hangzott alábbi megállapítá­sát: „Marxista—leninista pártjaink minden idők legha­talmasabb politikai mozgal­mát képezik. Ez a mozga­lom képes meghatározni... a béke és a haladás program­ját. képes maga körül tö­möríteni a jóakaratú embe­rek százmillióit Európa szo­cialista és kapitalista részé­ben, az egész kontinensen.” „A varsói tanácskozás megmutatta a nézetek nagy­mérvű azonosságát a konti­nens jelenlegi helyzetének az utóbbi .időben végbement A kommunisták legszélesebb körű fóruma Á Pravda a varsói találkozóról Í97L uklubcf iMiuulök változásoknak, e változások mozgató erőinek és a to­vábbfejlődés útjainak érté­kelésében. A találkozó részt­vevői melegen üdvözölték Portugália és Görögország dicső kommunista pártjainak képviselőit. E pártok sokat tettek azért,, hogy országuk­ban megdöntsék a fasiszta diktatúrákat és hogy feltá­ruljanak a demokratikus fej­lődés perspektívái.” — hangsúlyozza a Pravda. A VARSÓI TALÁLKOZÓ résztvevői — állapítja meg a Pravda — egységesek voltak azoknak a tényezőknek az értékelésében, amelyek le­hetővé tették az európai po­litikai életben végbement kedvező változásokat. Mint Kanapa, a Francia Kommu­nista Párt küldöttségének vezetője hangsúlyozta, a Szovjetunió és a szocialista országok erejének és tekin­télyének növekedése vissza­vonulásra kényszeríti az im­perializmust, amely mind gyakrabban kénytelen belát­ni, hogy együtt kell élnie a szocializmussal. A konzultatív találkozó résztvevői, összegezve a bé­ke, a demokrácia és a szo­cializmus erőinek sikereit, rámutattak arra az ellenál­lásra is, amelyet ä reakciós agresszív körök fejtenek ki az enyhülés és a békés egy­más mellett élés politikájá­val szemben. Folytatódik, sőt minőségi vonatkozásban még intenzívebbé válik a fegyverkezési hajsza. Az imperializmus reakciós, szél­ső jobboldali körei, minde­nekelőtt a NATO-val össze­fonódott körök, fékezik a különböző társadalmi rend­szerű államok közötti konst­ruktív kapcsolatok fejlődé­it. makacsul ragaszkodnak •z élet által elvetett erőpoli- ; kához. A Pravda idézi íonsztantin Tellalovnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárát, aki felszólalásában felhívta a figyelmet arra, hogy bizo­nyos körök nehézségeket tá­masztanak az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet munkájában és a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről ^folyó tárgyalásokon. A varsói tanácskozás so­rán ismételten hangsúlyoz­ták, hogy az európai kom­munistáktól mindenkor ide­genek voltak a „Európa- centrizmus” koncepciói. Ez­zel egyidejűleg azonban ki­fejezték azt a szilárd meg­győződést is, hogy — mint Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja mon­dotta — „Európa — amely­nek munkásosztálya és dol­gozó tömegei a haladásért, a demokráciáért és a szocia­lizmusért vívott nagy csaták és lankadatlan küzdelem hősei — elegendő lehetőség­gel és felelősségtudattal ren­delkezik ahhoz, hogy új és eredeti elemet vigyen az egész világ népeinek harcá­ba”. SZÁMOS TESTVÉRPÁRT képviselői erre a fontos kö­rülményre rámutatva nyo­matékosan felhívták a fi­gyelmet annak szükségessé­gére, hogy erélyes és egyér­telmű visszautasításban kell részesíteni a burzsoá propa­ganda spekulációit, amelyek­nek célja meggyőzni az em­bereket arról, hogy állítólag törvényszerű az európai pár­toknak „nagy” és „kis” pár­tokra, „nyugati” és „keleti” sőt „baloldali” és „jobbolda­li” pártokra való tagozódása. Az erre irányuló kampányt a nyugati sajtó a találkozó megkezdése előtt bontakoz­tatta ki. Azt jövendölték, hogy „nehéz” lesz a találko­zó, hogy „leküzdhetetlen né­zeteltérések” támadnak majd a résztvevők között, stb. Az ilyen alantas kommen­tárok colja teljesen világos. A Pravda megállapítja, hogy a konzultatív találkozó sikere még a legmegrögzőt- tebb antikommunistákat is a hangnem lényeges megvál­toztatására késztette. Sokan kénytelenek voltak beismer­ni, hogy a nézeteltéréseket, az európai kommunista moz­galom megosztottságát han­goztatva „valóságnak tün­tették fel' vágyálmaikat”. Mint Vasil Bilak, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának el­nökségi tagja, a Központi Bizottság titkára meghatá­rozta, „a kommunista moz­galom egysége igazi rém­álom a nemzetközi imperia­lizmus számára, amely min­dent elkövet, hogy aláak­názza ezt az egységet. A reá­lis szocializmus a nemzetkö­zi kommunista- és munkás- mozgalom legnagyobb vív­mánya; bel- és külpolitikai sikerei hatékony segítséget jelentenek a nem szocialista országokban működő pártok­nak, e pártok harca és ered­ményei pedig megnövelik a szocialista világrendszer ere­jét". Az európai kommunista és munkáspártok értekezletének előkészítéséről írva a Prav­da idézi Pullai Árpádnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának alábbi megállapí­tását: „A tapasztalat azt bi­zonyítja, hogy a nemzetkö­zi találkozók alapos és széles körű előkészítése bonyolult feladat, ugyanakkor feltéte­le is a tanácskozások sikeré­nek. A kollektivitás, a pár­tok közötti egyenlőség és az elvtársiasság elveinek meg­felelően, a legdemokratiku- sabban kell előkészíteni az európai kommunista- és mun­káspártok tanácskozását.” A PRAVDA HANGSÚ­LYOZZA. hogv az SZKP — elvi álláspontjának megfele­lően -— konstruktív módon kíván hozzájárulni ehhez a munkához. (TASZSZ) Jariv tájékoztatási mi­niszter kijelentette: kormá­nya ellenzi, hogy Izrael és Jordánia között, tehát Cisz- jordánia területén paleszti­nai államot hozzanak létre, miként az logikusan követ­kezik az arab csúcsértekez­let határozatából. Az izrae­li kommentárok azzal fe­nyegetőznek, hogy a rabati csúcsnak a palesztinaiakra vonatkozó határozata be­csapta az ajtót a közel-ke­leti béketárgyalások előtt, mivel Izrael nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni Ara- fattal. Fiilop szigetek l ■ «ST ^ <•: X'WV ..>< fr 4 , ' Y: X ( fit A t \ o* V HŐIK \ C«< —A r u I o.i it f N O f: •JlMlIk \ A Fülöp-szígetekt Köztársa­ság körülbelül 300 000 négyzet- kilométer szárazföldi összterüle­tű szigetország, több mint 7000 — nagy részben lakatlan — szi­getből áll. A Fülöp-szigetek — amelyeket 1521-ben Magellán fedezett föl az európaiak szá­mára —, Délkelet-Ázsiában ta­lálhatók, a maláj szigetvilág északi részén. A lakosság szá­ma — a legutóbbi népszámlálás adatai szerint —, körülbelül 37 millió (93 százaléka filipplno). A szigetország, amelynek 59 na­gyobb városa van, közigazgatá­silag B7 megyére oszlik. A fő­város hivatalosan Quezon-clty, de ténylegesen Manila, amely egyben a legnagyobb kikötő. Külpolitikai arcképcsarnok: Alvaro Cunhal „Nem egy megvert párt, vagy egy legyőzött ügy kép­viselői vagyunk. Országunk munkásainak, parasztjainak, minden elnyomott és kizsák­mányolt lakosának nagy nemzeti pártját képviseljük. A győzelmes ügy képviselői vagyunk.” Huszonnégy év­vel ezelőtt mondotta ezeket a szavakat Alvaro Cunhal, a. fasiszta bíróság előtt, amely 1950. május 9-én több éves börtönbüntetésre ítélte. Olyan szavak ezek, ame­lyekre ma különösképpen jó visszaemlékezni. A portugál kommunisták­nak a szabadság visszaszer­zéséért folytatott hosszú és nehéz harcában két személy emelkedett ki: Bento Gon- calves és Alvaro Cunhal. Bento Goncalvest, a párt főtitkárát 1940. szeptember 2-án Salazar börtönében meggyilkolták. Munkáját Al­varo Cunhal folytatta. Alvaro Cunhal 1913. no­vember 10-én született Co- imbrában. Fiatalon bekap­csolódott a munkásmozga­lomba és 22 éves korában — a lisszaboni egyetem jog- tudományi hallgatójaként — a Portugál Kommunista If­júsági Szövetség főtitkára lett. Két évvel később, 1937- ben beválasztották a párt központi bizottságába A spanyol polgárháború idején u. r-ortugál Szolidaritási Mozgalom vezetői közé tar­tozott. Abban az időben két­szer vetették börtönbe. Ki- szabadulása után energiku­san küzdött a part újjászer­vezéséért: Duarte fedőnéven folytatta tevékenységét 1949 márciusáig, amikor ismét le­tartóztatták. A párt 1. kong­resszusán, 1943-ban Cunhal vázolta az antifasiszta egy­ség megalakításának. _felté­t eleit. Beszélt a munkásosz­tály két legfontosabb szövet­ségeséről, a parasztságról és a kispolgárságról, és hang­súlyozta a portugál gyarma­tok népeivel való szövetség szükségességét. „Mi kommu­nisták — mondta —■ a gyar­mati népekkel szembeni so­vinizmus ellen harcolunk... elismerjük a népek jogainak egyenlőségét, a portugál és a gyarmati népek egyenlő­ségét.” Megállapította, hogy a kommunisták úgy te­kintik az antifasiszta egysé­get, mint a „győzelem, ga­ranciáját”, mivel „a demok­ratikus erők megosztottsága csak a fasizmust szolgálja”. Ennek alapján adta ki a párt a kongresszus után a felhívást a katolikus töme­gekkel való egységre. Ez az egység tette lehetővé a nagy tömegek mozgósítását, a sztrájkok, a munkás- és pa­raszttüntetések szervezését. Ez a munka a Portugál Kommunista Pártot a sza­badságért folytatott harc él­csapatává tette. A portugál titkosrendőr­ség, a PIDE 1949-ben letar­tóztatta Cunhalt és Salazar igazságszolgáltatása sok évi börtönre ítélte. Tizenkét esztendei fogság után, 1961. január 3-án Cunhalnak és a pártvezetés más kilenc tag­jának sikerült megszöknie a Peniche börtönből. Bár a fasiszták azt terjesztették, hogy külföldre menekültek, a valóságban Cunhal és társai nem hagyták el Portugáliát. Néhány hónappal később a pártvezetőség úgy határo­zott, hogy Cunhgl ne vállal­jon több kockázatot. Titok­ban elhagyta az országot, azonban állandó és szoros kapcsolatot tartott fenn a pártvezetőséggel, amely to­vábbra is illegalitásban mű­ködött. Cunhal az 1974. április 25-i fordulat után visszatért ha­zájába és mint a párt köz- tiszteletben álló főtitkára vezeti a harcöt az újjászü­letett portugál demokrácia, erősítéséért, a gyarmatok felszabadításáért és a hala­dásért. • Gáti Mm» A 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom