Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-31 / 255. szám

Szerda esti külpolitikai kommentárunk:

Moro próbája

NÉGY HETE MONDOTT LE Mariano Rumor olasz kormányfő. Azóta az egyik legjelentősebb kereszténydemokrata politikus: Amintore Fanfani is kudarcot vallott kormányalakítási kísérletével. Most Morén a sor, hogy megpróbálja a lehetetlent: kibékíteni a szocialistákat és a szociáldemokratákat, s megalakítani Itália 37. kabinetjét.

A vállalkozás szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Bár kétségtelen, hogy Aldo Moro személyében ma olyan olasz politikus kezdi meg puhatolózó eszmecseréit a pártok vezetőivel, akire a közvélemény nagy többsége bizalommal tekint •—, hosszú és bizonytalan kimenetelű tárgyalások elébe nézhetünk — Moro az úgynevezett középbal kormányzati formula meghirdetője volt. 1963. óta háromszor bízták meg a kormányelnöki tisztséggel. Nevéhez fűződnek az olasz diplomácia jelentős lépései, a többi között a kapcsolatok szorosabbra fűzése az arab országokkal és az európai szocialista államokkal.

Hívei egyben a kereszténydemokrata párt baloldali frakcióinak legkiemelkedőbb egyéniségét tisztelik benne. Szép számmal akadnak azonban olyanok is, akik szerint nem tartozik erényei közé a dinamizmus. Határozatlansága révén a kereszténydemokrácia balszámya képtelen volt kihasználni az utóbbi hónapokban adódó helyzeti előnyeit.

ROMAI MEGFIGYELŐK körében elterjedt az a nézet is, hogy a volt külügyminiszter ugyan számíthat a koalícióra esélyes pártok támogatására, de nem élvezi Washington bizalmát. Az Egyesült Államok — egyre több jel utal arra —, szívesebben látna Olaszország élén egy - erős kezű, centrista kormányfőt, amely az ország meglehetősen zilált társadalmi és gazdasági helyzetéből — akár a központi hatalom erősítésével is, de — kiutat talál. A Földközi-tenger térségében amúgy is megrendült NATO-hatalom és amerikai befolyás nem kedvez olyan kísérleteknek Rómában, amelyekben a baloldal a kelleténél jobban hallatja hangját — vélekednek washingtoni forrásokra hivatkozva az olasz helyzet szakértői.

ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT Aldo Moro kormányalakítási kísérlete rendkívül nehéznek tűnik. Egyszersmind azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a baloldali kereszténydemokrata politikus bizton számíthat a közvélemény nagy többségére — beleértve a baloldal legszervezettebb erejét, az Olasz Kommunista Pártot — és arra a széles, demokratikusnak nevezett népi összefogásra, amely mindenfajta jobboldali kísérlettel, fasiszta államcsínnyel szemben szilárdan a demokrácia mellett foglal állást. (KS)

Aláírták a dokumentumokat

Véget értek a szovjet- nyugatnémet tárgyalások

MOSZKVA:

A Kremlben szerdán befejeződtek a tárgyalások egyfelől Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, másfelől Helmut Schmidt, az NSZK szövetségi kancellárja és Hans-Dietrich Genscher alkancellár, az NSZK külügyminisztere között.

A tárgyalófelek összegezték a két ország közötti kapcsolatok egész komplexumáról, valamint a nemzetközi helyzet kulcskérdéseiről folytatott megbeszélések ered ményeit. Kölcsönösen megelégedésüket fejezték ki a lefolyt véleménycsere fölött és megerősítették azt az eltökélt szándékukat, hogy kiszélesítik és elmélyítik a Szovjetunió és az NSZK közötti együttműködést, a feszültség enyhülése érdekében Európában és világszerte.

Mfxon

állapota

Válságosra fordult Nixon, volt amerikai elnök állapota, akin a Long Beach-i kórházban sürgős műtétet hajtottak végre. Orvosok csoportja a műtét után három órán át küzdött, hogy elhárítsa a beteg vérkeringésében keletkezett nehézségeket.

A legújabb hivatalos orvosi jelentés szerint, habár Nixon vérkeringését sikerült stabilizálni, de a beteg állapota továbbra is válságos. (UPI)

A befejező megbeszélés tárgyszerű és konstruktív légkörben folyt le.

Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Helmut Schmidt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja szerdán a Kremlben aláírta az NSZK kancellárjának és alkancellárjának szovjet- unióbeli látogatásáról szóló közös nyilatkozatot.

Leonyid Brezsnyev és Andrej Gromiko, Helmut Schmidt és Hans-Dietrich Genscher aláírta a gazdasági együttműködés továbbfejlesztéséről szóló szovjet— nyugatnémet megállapodást A dokumentumok aláírásánál Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők, továbbá a Német Szövetségi Köztársaságnak a kancellár kíséretéhez tartozó képviselői is jelen voltak.

A rabati csúcs után

Csapás az izraeli reményekre

Böcz Sándor, az MTI tudósítója jelenti:

Siker és győzelem... ezekkel a szavakkal méltatják Kairóban a kedden véget ért rabati csúcsértekezlet eredményeit. A sajtó- kommentárok kiemelik, hogy a csúcstalálkozó a közel-keleti rendezés e kritikus szakaszában helyreállította és megszilárdította a frontállamok és egyben az arab nemzet egységét. A jordá- niai—Palesztinái konfliktus megoldása — az A1 Ahram szavaival — halálos csapást mért az arab népek meg- oí ztottságához és széthúzásához fűzött izraeli reményekre és bebizonyította, hogy az arabok képesek szembeszállni a palesztinai felszabadítás! szervezet kiiktatására irányuló amerikai kísérletekkel.

Mint várható volt, Izrael kategorikusan elutasította a rabati csúcs döntését.

A PRAVDA szerdai számában szerkesztőségi cikkben elemzi a varsói konzultatív találkozó eredményeit. A találkozó legfőbb politikai eredménye — állapítja meg a cikk — az, hogy a résztvevők egyetértésre jutottak az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának előkészítésére és ösz- szehívására vonatkozóan. A konferencia témája: a békéért, biztonságért, _ együttműködésért és társadalmi haladásért vívott harc Európában. A konferenciát 1975 közepén rendezik meg a Német Demokratikus Köztársaságban.

Ugyanakkor meg kell állapítani azt is — mutat rá a Pravda —, hogy már maga a konzultatív találkozó is a jelenlegi fejlődés nevezetes állomásává válik. A varsói konzultációkon 28 kommunista- és munkáspárt vett részt. Más szavakkal, ez volt a kommunisták legszélesebb körű fóruma mindazok közül, amelyeket valaha is megrendeztek Európában. Az összejövetel a testvéri együttműködés, az internacionalista szolidaritás szellemében folyt le, világosan tükrözve az egységre és az összefogásra irányuló törekvést, amely ma a kommunista mozgalom uralkodó tendenciája.

A Pravda idézi Edward Giereknek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának megnyitó beszédében elhangzott alábbi megállapítását: „Marxista—leninista

pártjaink minden idők leghatalmasabb politikai mozgalmát képezik. Ez a mozgalom képes meghatározni... a béke és a haladás programját. képes maga körül tömöríteni a jóakaratú emberek százmillióit Európa szocialista és kapitalista részében, az egész kontinensen.”

„A varsói tanácskozás megmutatta a nézetek nagymérvű azonosságát a kontinens jelenlegi helyzetének az utóbbi .időben végbement

A kommunisták legszélesebb körű fóruma

Á Pravda a varsói találkozóról

Í97L uklubcf iMiuulök

változásoknak, e változások mozgató erőinek és a továbbfejlődés útjainak értékelésében. A találkozó résztvevői melegen üdvözölték Portugália és Görögország dicső kommunista pártjainak képviselőit. E pártok sokat tettek azért,, hogy országukban megdöntsék a fasiszta diktatúrákat és hogy feltáruljanak a demokratikus fejlődés perspektívái.” — hangsúlyozza a Pravda.

A VARSÓI TALÁLKOZÓ résztvevői — állapítja meg a Pravda — egységesek voltak azoknak a tényezőknek az értékelésében, amelyek lehetővé tették az európai politikai életben végbement kedvező változásokat. Mint Kanapa, a Francia Kommunista Párt küldöttségének vezetője hangsúlyozta, a Szovjetunió és a szocialista országok erejének és tekintélyének növekedése visszavonulásra kényszeríti az imperializmust, amely mind gyakrabban kénytelen belátni, hogy együtt kell élnie a szocializmussal.

A konzultatív találkozó résztvevői, összegezve a béke, a demokrácia és a szocializmus erőinek sikereit, rámutattak arra az ellenállásra is, amelyet ä reakciós agresszív körök fejtenek ki az enyhülés és a békés egymás mellett élés politikájával szemben. Folytatódik, sőt minőségi vonatkozásban még intenzívebbé válik a fegyverkezési hajsza. Az imperializmus reakciós, szélső jobboldali körei, mindenekelőtt a NATO-val összefonódott körök, fékezik a különböző társadalmi rendszerű államok közötti konstruktív kapcsolatok fejlődéit. makacsul ragaszkodnak •z élet által elvetett erőpoli- ; kához. A Pravda idézi íonsztantin Tellalovnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárát,

aki felszólalásában felhívta a figyelmet arra, hogy bizonyos körök nehézségeket támasztanak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájában és a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről ^folyó tárgyalásokon.

A varsói tanácskozás során ismételten hangsúlyozták, hogy az európai kommunistáktól mindenkor idegenek voltak a „Európa- centrizmus” koncepciói. Ezzel egyidejűleg azonban kifejezték azt a szilárd meggyőződést is, hogy — mint Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja mondotta — „Európa — amelynek munkásosztálya és dolgozó tömegei a haladásért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott nagy csaták és lankadatlan küzdelem hősei — elegendő lehetőséggel és felelősségtudattal rendelkezik ahhoz, hogy új és eredeti elemet vigyen az egész világ népeinek harcába”.

SZÁMOS TESTVÉRPÁRT

képviselői erre a fontos körülményre rámutatva nyomatékosan felhívták a figyelmet annak szükségességére, hogy erélyes és egyértelmű visszautasításban kell részesíteni a burzsoá propaganda spekulációit, amelyeknek célja meggyőzni az embereket arról, hogy állítólag törvényszerű az európai pártoknak „nagy” és „kis” pártokra, „nyugati” és „keleti” sőt „baloldali” és „jobboldali” pártokra való tagozódása. Az erre irányuló kampányt a nyugati sajtó a találkozó megkezdése előtt bontakoztatta ki. Azt jövendölték, hogy „nehéz” lesz a találkozó, hogy „leküzdhetetlen nézeteltérések” támadnak majd a résztvevők között, stb.

Az ilyen alantas kommentárok colja teljesen világos.

A Pravda megállapítja, hogy a konzultatív találkozó sikere még a legmegrögzőt- tebb antikommunistákat is a hangnem lényeges megváltoztatására késztette. Sokan kénytelenek voltak beismerni, hogy a nézeteltéréseket, az európai kommunista mozgalom megosztottságát hangoztatva „valóságnak tüntették fel' vágyálmaikat”.

Mint Vasil Bilak, Csehszlovákia Kommunista Pártja

Központi Bizottságának elnökségi tagja, a Központi Bizottság titkára meghatározta, „a kommunista mozgalom egysége igazi rémálom a nemzetközi imperializmus számára, amely mindent elkövet, hogy aláaknázza ezt az egységet. A reális szocializmus a nemzetközi kommunista- és munkás- mozgalom legnagyobb vívmánya; bel- és külpolitikai sikerei hatékony segítséget jelentenek a nem szocialista országokban működő pártoknak, e pártok harca és eredményei pedig megnövelik a szocialista világrendszer erejét".

Az európai kommunista és

munkáspártok értekezletének előkészítéséről írva a Pravda idézi Pullai Árpádnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának alábbi megállapítását: „A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a nemzetközi találkozók alapos és széles körű előkészítése bonyolult feladat, ugyanakkor feltétele is a tanácskozások sikerének. A kollektivitás, a pártok közötti egyenlőség és az elvtársiasság elveinek megfelelően, a legdemokratiku- sabban kell előkészíteni az európai kommunista- és munkáspártok tanácskozását.”

A PRAVDA HANGSÚLYOZZA. hogv az SZKP — elvi álláspontjának megfelelően -— konstruktív módon kíván hozzájárulni ehhez a munkához. (TASZSZ)

Jariv tájékoztatási miniszter kijelentette: kormánya ellenzi, hogy Izrael és Jordánia között, tehát Cisz- jordánia területén palesztinai államot hozzanak létre, miként az logikusan következik az arab csúcsértekezlet határozatából. Az izraeli kommentárok azzal fenyegetőznek, hogy a rabati csúcsnak a palesztinaiakra vonatkozó határozata becsapta az ajtót a közel-keleti béketárgyalások előtt, mivel Izrael nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni Ara- fattal.

Fiilop szigetek

l ■ «ST ^ <•:

X'WV ..><

fr

4 , ' Y:

X ( fit A t \

o* V

HŐIK \

C«<

—A

r u I o.i

it f N O f:

•JlMlIk

\

A Fülöp-szígetekt Köztársaság körülbelül 300 000 négyzet- kilométer szárazföldi összterületű szigetország, több mint 7000 — nagy részben lakatlan — szigetből áll. A Fülöp-szigetek — amelyeket 1521-ben Magellán fedezett föl az európaiak számára —, Délkelet-Ázsiában találhatók, a maláj szigetvilág északi részén. A lakosság száma — a legutóbbi népszámlálás adatai szerint —, körülbelül 37 millió (93 százaléka filipplno). A szigetország, amelynek 59 nagyobb városa van, közigazgatásilag B7 megyére oszlik. A főváros hivatalosan Quezon-clty, de ténylegesen Manila, amely egyben a legnagyobb kikötő.

Külpolitikai arcképcsarnok:

Alvaro Cunhal

„Nem egy megvert párt, vagy egy legyőzött ügy képviselői vagyunk. Országunk munkásainak, parasztjainak, minden elnyomott és kizsákmányolt lakosának nagy nemzeti pártját képviseljük. A győzelmes ügy képviselői vagyunk.” Huszonnégy évvel ezelőtt mondotta ezeket a szavakat Alvaro Cunhal, a. fasiszta bíróság előtt, amely 1950. május 9-én több éves börtönbüntetésre ítélte. Olyan szavak ezek, amelyekre ma különösképpen jó visszaemlékezni.

A portugál kommunistáknak a szabadság visszaszerzéséért folytatott hosszú és nehéz harcában két személy emelkedett ki: Bento Gon- calves és Alvaro Cunhal. Bento Goncalvest, a párt főtitkárát 1940. szeptember 2-án Salazar börtönében meggyilkolták. Munkáját Alvaro Cunhal folytatta.

Alvaro Cunhal 1913. november 10-én született Co- imbrában. Fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba és 22 éves korában — a lisszaboni egyetem jog- tudományi hallgatójaként — a Portugál Kommunista Ifjúsági Szövetség főtitkára lett. Két évvel később, 1937- ben beválasztották a párt központi bizottságába A spanyol polgárháború idején u. r-ortugál Szolidaritási Mozgalom vezetői közé tartozott. Abban az időben kétszer vetették börtönbe. Ki- szabadulása után energikusan küzdött a part újjászervezéséért: Duarte fedőnéven folytatta tevékenységét 1949 márciusáig, amikor ismét letartóztatták. A párt 1. kongresszusán, 1943-ban Cunhal vázolta az antifasiszta egység megalakításának.

_feltét

eleit. Beszélt a munkásosztály két legfontosabb szövetségeséről, a parasztságról és a kispolgárságról, és hangsúlyozta a portugál gyarmatok népeivel való szövetség szükségességét. „Mi kommunisták — mondta —■ a gyarmati népekkel szembeni sovinizmus ellen harcolunk... elismerjük a népek jogainak egyenlőségét, a portugál és a gyarmati népek egyenlőségét.” Megállapította, hogy a kommunisták úgy tekintik az antifasiszta egységet, mint a „győzelem, garanciáját”, mivel „a demokratikus erők megosztottsága csak a fasizmust szolgálja”. Ennek alapján adta ki a párt a kongresszus után a felhívást a katolikus tömegekkel való egységre. Ez az egység tette lehetővé a nagy tömegek mozgósítását, a sztrájkok, a munkás- és paraszttüntetések szervezését. Ez a munka a Portugál Kommunista Pártot a szabadságért folytatott harc élcsapatává tette.

A portugál titkosrendőrség, a PIDE 1949-ben letartóztatta Cunhalt és Salazar igazságszolgáltatása sok évi börtönre ítélte. Tizenkét esztendei fogság után, 1961. január 3-án Cunhalnak és a pártvezetés más kilenc tagjának sikerült megszöknie a Peniche börtönből. Bár a fasiszták azt terjesztették, hogy külföldre menekültek, a valóságban Cunhal és társai nem hagyták el Portugáliát.

Néhány hónappal később a pártvezetőség úgy határozott, hogy Cunhgl ne vállaljon több kockázatot. Titokban elhagyta az országot, azonban állandó és szoros kapcsolatot tartott fenn a pártvezetőséggel, amely továbbra is illegalitásban működött.

Cunhal az 1974. április 25-i fordulat után visszatért hazájába és mint a párt köz- tiszteletben álló főtitkára vezeti a harcöt az újjászületett portugál demokrácia, erősítéséért, a gyarmatok felszabadításáért és a haladásért. •

Gáti Mm»

A

1