Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-30 / 254. szám

^*aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa/>>aaaaaaa^a^*a^a^*<^^naaaaaaaaaaa/i^a Kedd esti külpolitikai kommenuuun.. Szovjet - nyugatnémet csúcs A JÓZAN TÁRGYILAGOSSÁG, a vitás kérdések megoldására való kölcsönös törekvés, baráti hangu­lat, Bölling, nyugatnémet kormányszóvivő szavai sze­rint „tárgyszerű, nyugodt, őszinte légkör” jellemezte a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozó keddi napjá­nak kiterjedt tárgyalássorozatát. Délelőtt Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Andrej Gromiko, valamint Helmut Schmidt, Hans- Dietnch Genscher és Ulrich Sahm, moszkvai nyúgat­német nagykövet tanácskozott. Az eszmecsere „két­harmadában” politikai kérdéseket vitattak meg, első­sorban az európai kérdéseket tekintették át nagy részletességgel. MINT LEONYID ZAMJATYIN, a szovjet delegá­ció hivatalos szóvivője késő délutáni sajtótájékoztató­ján, Leonyid Brezsnyev megbízásából kijelentette, a szovjet vezetők változatlanul úgy tekintenek Schmidt kancellár látogatására és a most folyó moszkvai tár­gyalásokra, mint a két ország között az utóbbi évek­ben hagyományossá vált legmagasabb szintű érint­kezések sorozatának folytatására. Zamjatyin megerő­sítette: Moszkvában újabb pozitív lépésekre számíta­nak a kapcsolatok javulásában. Zamjatyin a keddi tárgyalások kapcsán kiemelte, hogy a tapasztalat szerint a kölcsönös jószándék hoz­zásegíti a feleket a vitás kérdések megoldásához. Bölling, nyugatnémet kormányszóvivő közölte, hogy a politikai kérdésekről folytatott délelőtti eszme­csere során szóba került a nyugat-berlini kérdés is. A szóvivő nem tért ki a részletekre, de mint Leonyid Brezsnyev hétfő esti pohárköszöntőjében megismétel­te, a szovjet álláspont változatlan: szovjet részről a négyoldalú megállapodás szigorú betartásához ragasz­kodnak. A DÉLELŐTTI ESZMECSERÉK „harmadik har­madát” a felek gazdasági kérdéseknek szentelték. Nyugatnémet részről már ekkor javasolták, hogy a kereskedelmi-gazdasági együttműködés problémáira fordítsanak megkülönböztetett figyelmet. Szovjet részről egyetértettek ezzel, s így felvetődött az a lehe­tőség, hogy a rendelkezésre álló tárgyalási idő meg­hosszabbítása érdekében eltekintenek a mai tervezett ^ kijevi látogatástól. MOSZKVA: Alvaro Cunhal, a Portu­gál Kommunista Pórt főtit­kára, tárca nélküli miniszter kedden Moszkvába érkezett. Cunhalt elkísérte a szovjet fővárosba Concoicao e Silva őrnagy tájékoztatásügyi ál­lamtitkár, valamint több magas rangú portugál sze­mélyiség. A vendégeket a moszkvai repülőtéren Borisz Pono- marjov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja és Nyikolaj Patolicse” külke­reskedelmi miniszter fogad­ta. SZÓFIA: Kedden Szófiában meg­nyílt a bolgár nemzetgyűlés ülésszaka. A képviselők meg­vitatják a társadalmi és gaz­dasági fejlesztés egységes tervének tervezetét, az or­szág 1975. évi költségvetési tervezetét, továbbá megvi­tatnak számos új törvény- javaslatot. ÜJ-DELHI: Henry Kissinger amerikai külügyminiszter indiai tar­tózkodásának harmadik — egyben utolsó — napján, kedden folytatta tárgyalása­it Csáván indiai külügymi­niszterrel. Találkozott Dzsagzsi Ram mezőgazda­ság- és öntözésügyi minisz­terrel, valamint Cs. Szubra- maniam pénzügyminiszter­rel. A találkozókon a két ország közötti gazdasági együttműködés fejlesztésének kérdéseiről volt szó. Az ame­rikai külügyminiszter ezen­kívül megbeszélést tartott Szvaran Szingh hadügymi­niszterrel is. MOSZKVA: Az izraeli katonai vezetés újabb agresszióra készül arab szomszédai ellen. Mint Mordechai Gur tábornok, az izraeli hadsereg vezérkari főnöke szombati rádiónyi­latkozatában kijelentette, az ország háborúra készül. Az izraeli fegyveres erők jelen­leg erősebbek, mint az ok­tóberi háború előtt — dicse­kedett a tábornok. Fo^líitódnak a szovjet— nyugatnémet tárgyalások Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter kedden a Kremlben folytatta tárgyalá­sait Helmut Schmidt nyu­gatnémet kancellárral és Hans-Dietrich Genscher al- kancellárral. A megbeszélések közép­pontjában a két ország kö­zötti — elsősorban a politi­kai és a gazdasági —- kap­csolatok továbbfejlesztésének kérdései álltak. Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt áttekintette az euró­pai politikai helyzetet is. A tárgyalások folytatódnak. A szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozóval párhuza­mosan folynak Moszkvában a szovjet vállalatok, illetve nyugatnémet cégek közötti üzleti tárgyalások. Ezek ke­retében kedden délelőtt sor került a harmadik szovjet- nyugatnémet földgáz—acél­cső megállapodás aláírására. A szerződés előirányozza, hogy a Szovjetunió 1978. ja­nuár elsejétől 2000, decem­ber 31-ig évente legkevesebb AZ EGYESÜLT NEMZE­TEK Szervezete közgyűlési termében, ahol az idén, a hu- szonkilencedik ülésszakon új­ra át kellett szerelni áz elekt­ronikus vezérlésű szavazat­jelző táblákat, mert ismét hárommal gyarapodott a tag­országok száma, a most ENSZ-taggá lett egyik ország küldöttének felszólalásakor szokatlanul hosszú, viharos taps zúgott. Mudzsibur Rah­man, Banglades népének megbecsült és tisztelt, harcos múltú vezetője állt a szóno­ki emelvényen. Más országok is megkapták a tapsban kifejezett üdvöz­lést képviselőjük első felszó­lalásakor — Banglades kép­viselőjének esetében azon­ban valamivel többről volt szó. A fejlődő országok — és a szocialista országok is — azért köszöntötték a szokott­nál még forróbb örömmel Mudzsibur Rahmant, mert az ázsiai ország felvétele ellen annak idején a legerőtelje­sebben lépett fel a Kínai Népköztársaság. Csak akkor sikerült a nagy többségnek megakadályoznia Peking obstrukciós kampányát, ami­kor még a legérintettebb, Pa­kisztán küldöttsége is a fel­vétel mellé állt. Egyáltalán: ha az idei ENSZ-közgyűlés tárgyalásairól szó esik, alig­ha hallgatható el, hogy saj­nos, ott is , nemegyszer fel­hangzott már a jelenlegi kí­nai vezetés disszonáns, az ál­talános nemzetközi enyhülés­sel áíigha összeegyeztethető hangja. Ennek a hangnak egyértelműen a szovjetelle- nesség a lényege. Eddig már két alkalommal szólalt fel kínai delegátus, megismétel­vén a „szuperhatalmakról” szóló és a Szovjetunió politi­káiét rágalmazó kínai tirá­dákat. A közgyűlés első szakaszá­nak volt egy lényeges és az 1974. október 30. szerda Fő áramlatok az ENSZ-palotában egész nemzetközi helyzet szempontjából fölöttébb biz­tató vonása. Amikor Gromiko szovjet külügyminiszter a szocialista közösség országai­nak egyeztetett külpolitiká­járól, a békét és a biztonsá­got szolgáló céljairól beszélt, a többi között kijelentette: „A fejlődés fő iránya nem kétséges: ma az enyhülés és az enyhülésre való tő. rekvés az uralkodó ten­dencia." A világszervezet közgyűléséről tudósító nyu­gati újságírók is megállapí­tották, hogy Gromikónak ez a mondata (és egy másik is, amelyben a megkezdődött folyamatok visszafordíthatat­lanságáról beszélt) azonnal rendkívüli visszhangot keltett a küldöttségek saraiban. A szovjet külügyminiszter fel­szólalása után — a többi kö­zött Párizs és Bonn kül- ügyeinek vezetői — nemcsak a Gromiko-beszéd fő gondo­lataival való egyetértésüket fejezték ki, hanem lényegé­ben azonos módon vizsgálták a világpolitikai problémák sorrendi fontosságát. A való­ban időszerű rendezési ten­nivalók, azaz Ciprus és a Közel-Kelet után rögtön az európai biztonsági értekez­let sikeres befejezését emlí­tették. ELSŐ PILLANATRA ta­lán nem tartozik közvetlenül a világszervezet New York-i székházának most zajló ese­ménysorozatához, mégis mint ennek a témakörnek alapve­tően fontos megnyilatkozását kell aláhúzni azt a megfogal­mazást, amelyet Leonyid Brezsnyev a magyar párt- és kormányküldöttség tisztele­tére rendezett díszvacsorán a «zovjet—amerikai kapcsola­tok kérdését érintve használt: „Nem rosszak a feltételek ahhoz, hogy a sikeres kezde­tet jó folytatás kövesse, az együttműködés új, konkrét tényei formájában legkülön­bözőbb területeken, mindkét ország népei és az általános béke érdekeiből kiindulva”. Éppen ez a megfogalmazás is mutatja, mennyire komolyan veszik a szocialista politika legfelsőbb szintjén is az eny­hülés eddigi eredményeit és milyen határozott készséggel viszonozzák a másik fél eset­leges konstruktív erőfeszíté­seit. A gyarmati sorból teg­nap kilépett országok termé­szetes törekvése, hogy a jö­vőjük szempontjából legoko­sabban és leghasznosabban fordítsák az építőmunka ja­vára természeti kincseiket, és a szamukra eddig előnytelen gazdasági folyamat egyenjo­gú partnerek kölcsönös elő- nyű kapcsolatává váljék. ALIGHA LEHET azonban elhallgatni, hogy a kölcsönös előnyű gazdasági kapcsolat- rendszernek akad még ellen­fele a tőkés világban. A fej­lődő országok ENSZ-küldött- ségeinek körében, jó néhány fejlődő ország sajtójában és nyugati lapokban is bizo­nyos meglepetéssel vették tudomásul, hogy Ford elnök és Kissinger külügyminiszter világszervezeti felszólalásá­ban egyaránt szokatlanul pesszimista képet rajzolt a világgazdaság jelenéről és jö- vőiéről. Mindketten kijelen­tették: az olajellátás bizonyos pillanatban már „létkérdés az Egyesült Államok és más nagy országok számára”, Hozzátartozik a teljes kép­hez az, hogy ezek a kijelen­tések egy-egy fenyegető hangsúlyú mondat előtt hangzottak el — és a fenye­getés afféle „ellen-nlajoffen- zíva”, vagy „az élelmiszer­fegyver” bevetése elnevezést kaüták a világsajtóban. Ma már bizonyos: az elnök és külügyminiszterének kijelen­tései készítették elő azt a ta­nácskozást Camp Davidben, amely az öt legfontosabb olajfogyasztó tőkés ország küldötteinek részvételével új olajdiplomáciai stratégiát kí­vánt kidolgozni, s amelynek részleteit hétpecsétes titok­ként kezelik. Sok-sok évvel ezelőtt, az imperializmus úgynevezett fénykorában, amikor még Anglia volt a legnagyobb gyarmattartó hatalom és a legnagyobb flotta tulajdono­sa, a nemzetközi politika szakértői szerint elég volt néhány csatahajó felvonulá­sa valamely ország partjai­nál, hogy ott a szárazföldön pontosan megértsék, mit kö­vetelnek a hajók igazi gaz­dái, akik nem is a flottapa­rancsnokságon, hanem a Cityben ültek. A mi korunk azonban sok-sok vonatko­zásban különbözik ettől az imperialista túlsúlyú tegnap­tól. Mostanában még akkor sem ijednek meg az egykori gyarmatok, a mai fejlődő or­szágok, a világ nyersanyag­termelői, ha az összes tőkés ország együttesen kísérel meg zsaroló módon fellépni velük szemben. A NEMZETKÖZI enyhü­lés általános szellemében és nem az olaj fogyasztók (álta­lában ipari tőkés nagyhatal­mak) titkos értekezletein kell az ENSZ mostani közgyűlé­sén is oly sokoldalúan megvi­tatott kérdéscsoportnak is a végére járni, Más szóval: a kölcsönösség és a kölcsönös előnyök szellemében kell megoldást találni a valóban meglévő gazdasági problé­mákra, amelyeknek csak egyik, bár nem lényegtelen megnyilvánulása az olajcsa­ta. Gárdos Miklós 2,5 milliárd köbméter föld­gázt szállít pótlólagosan az NSZK-ba a nyugatnémet cé­gek által ugyancsak pótlóla­gosan szállított acélcsöve­kért. így a nyolcvanas évek elején az NSZK-ba irányuló szovjet földgázszállítások mennyisége eléri az évi 9,5 milliárd köbmétert. A Ruhrgasag és a szovjet vállalatok üzletkötésének ér­téke 1,7 milliárd márka. Eb­ből a Szovjetunió csupán kétszázmilliót fizet készpénz­ben, a másfélmilliárd értékű hitelt földgáz-szállítással tör­leszti. A megállapodásnak mind­két fél úttörő jelentőséget túr lajdonít, egyrészt kompenzá­ciós jellege, másrészt a szá­zadfordulóig terjedő hatálya kapcsán. FPSZ-cáfolat RABAT: A rabati csúcskonferenci­án résztvevő palesztin kül­döttség szóvivője kedden ka­tegorikusan megcáfolta azo­kat a híreket, amelyek sze­rint Jasszer Arafat, a PFSZ VGB elnöke hozzájárult ah­hoz, hogy a genfi konferen­cia következő szakaszának munkájában a palesztin-— jordániai közös küldöttség vegyen részt. A szóvivő kijelentette, hogy az államfők tanácsko­zásain, mint ahogy az az elfogadott dokumentumból lé kiviláglik, semmiféle ilyen megállapodás nem született. Leszögezte: a rabati megál­lapodás, akárcsak a tavalyi algíri csúcstalálkozó, a Pa­lesztinái nép egyetlen tör­vényes képviselőjének is­merte el a PFSZ-t. Az arab csúcsértekezlet kedden délelőtt zárt ajtók mögött folytatta munkáját. Az UPI arab diplomaták-- tói úgy értesült, hogy Jasz- szer Arafatot magas szintű- arab küldöttség kíséri el az ENSZ-közgyűlés november- - 13-án kezdődő, a palesztin kérdéssel foglalkozó vitájá­ra. A küldöttség tagjai kö­zött lesz Hasszán marokkói k'rály, az arab csúcsértekez- Tej let elnöke. Bumedieir állam-.i fő, az el nem kötelezett or-1 " szagok értekezletének elnö­ke, Ali Bhutto pakisztáni ; kormányfő, az iszlám érte- -- kéziét elnöke és Sziad Bar­re Szomáliái államfő, az af­rikai egységszervezet elnöke. Külpolitikai kislexikon A Fülöp-szigeteki Köztársaság Hétezer-egyszáz kisebb- nagyobb szigeten terül el Délkelet-Ázsiában a Fülöp- szigeteki Köztársaság, össz­területének 94 százalékát ti­zenegy sziget alkotja, lakos­sága (becsült adatok szerint megközelíti a negyvenmil­liót. Trópusi jellegű mező- gazdasági ország, gyorsan fejlődő bányászattal. Névle­ges fővárosa Quezon, tény­leges fővárosa Manila. Az ország hivatalos nyelve a tagalog, angol és spanyol. Számos nemzetközi szerve­zetnek. köztük az ENSZ, a FAO, az ILO, az UNESCO, a WHO, a SEATO és a CO- LOMBO-terv tagja. Az or­szág államfője Ferdinand Marcos, külügyminisztere Carlos Romulo. Az óvilág számára a hó­dító spanyolok fedezték fel a Fülöp-szigeteket; a spa­nyol szolgálatban álló por­tugál hajós, Magellan 1521- ben ott esett el az («lakók­kal vívott harcban. A kö­vetkező expedíció vezetője, Lopez Villalobos a sziget- csoportot Fülöp spanyol trónörökös, a későbbi 2. Fü­löp után „Filipinas”-nak ne­vezte el. A múlt század végén ki­tört spanyol—amerikai há­ború idején a fillipinók le­győzték a spanyol gyarma­tosítókat, azonban amerikai csapatok szálltak partra a Fülöp-szigeteken. És bár a győztes fülöp-szigeteki for­radalom 1898. június 4-én proklaraálta az ország füg- getlenségét, a spanyol ame­rikai háborúskodást lezáró szerződés amerikai fennha­tóság alú helyezte a Fülöp-. szigeteket. A Fülöp-szágetek csak 1946. július 4-én nyerhette: el igazi függetlenségét, ami­kor a nemzeti függetlenséget és a társadalmi reformokat , hirdető erők egységfrontja, a demokratikus szövetség a kongresszusban nagyszámú mandátumhoz jutott. Az ötvenes évek végétől rendkívül erős nacionalista hull: m kezdődött a sz’get- köztársaságban. Sikerült föl­számolni az országban há­rom kisebb amerikai tá­maszpontot, az Egyesült Ál­lamok befolyását azonban nem sikerült teljesen vissza­szorítani. Az 1930. november 7-én alakult Fülöp-szigeteki Kom­munista' Párt a haladó erő­ket tömörítő antiimperialis- ta nemzeti egységfront meg­teremtéséért küzd. Harcá­nak része van abban, hogy Marcos elnök tervbe vette a kereskedelmi-diplomáciai kapcsolatok megteremtését a szocialista országokkal. A Magyar Népköztársaság ta­valy szeptember 28-án vet­te föl a diplomáciai kapcso­latokat a Fülöp-6zigeteki Köztársasággal. Romulo Carlos személyé­ben először látogat Magyar- országra a Fülöp-szigeteki diplomácia vezetője. Vendé­günk 1899-ben született, író, egyetemi tanár: a politikai életben a harmincas évek eleje óta vesz részt, a kül-, ügyi tárcát 1968 óta irányít­ja. (kukáért Moszkvában, a Kremlben folytatódnak a szovjet— n.v">; '-'met tárgyalások. A képen: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB titkára, Alek^zei Koszigin miniszterelnök, Andrej Gromiko külügyminiszter, szemben velük (középütt): Helmut Schmidt nyu­gatnémet kancellár, (Népújság-telefoto — TASZSZ—MTI—KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom