Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-27 / 252. szám
Nyitány, a gyümölcsözőbb együttműködéshez Beszélgetés az egri nemzetközi iskolatelevíziós konferenciáról látszd újra, Sam! Nem véletlen, hogy ismét Eger városa adott otthont a hazai és nemzetközi iskolatelevíziós szakemberek tanácskozásának, hiszen a tíz évvel ezelőtt még gyermekcipőben járó kezdeményezésre éppen itt figyeltek fel a pedagógia elméleti és gyakorló szakemberei, és keresték a mindkét fél javát szolgáló együttműködés útjait, módszereit. Az egykori kapcsolatok terebélyesedtek és már hagyománnyá vált, hogy a barokk megyeszékhely fogadja az ifjúságért gondolkodó, tevékenykedő alkotókat, baráti találkozóra, mind hasznosabb eszmecserére. Hlyen alkalom adódott október 22-tól—26-ig, amikor újra nálunk jöttek össze a hajdani ismerősök: a hazai és külföldi pedagógusok, újságírók, szerkesztők, tévérendezők, s az iskolatelevíziós műsorok összeállítói, hogy a kapcsolatteremtésen túl keressék a majd mindenütt hasznosítható tippeket, ötleteket. Az ötnapos konferencia tapasztalatairól beszélgetett munkatársunk Kelemen Endrével, a Magyar Iskolatelevízió vezetőjével és dr. Te- mesi Alfréddel, az Országos Oktatástechnikai Központ tudományos igazgatójával, a tanácskozás elnökével. — Mindig is értó, jól képzett, tettvágyban bővelkedő kollégák találkoztak Egerben, mégis, ez a legutóbbi rendezvény — s ezt bármelyik résztvevő, szemlélő tanúsíthatja —, sokkal több újat hozott a korábbi konferenciáknál. Miként összegeznék ezeket a lényeges, továbbgondolkodásra késztető mozzanatokat? Or. Tctnesi Alfréd Kelemen Endre térben lebegő súlytalan mondatok. Minden véleményt, meglátást, műsorok sora igazolt. Az előadók, a szót kérők elhoztak bizonyító erejű iskolatelevíziós filmjeiket, s ezért nemcsak a szavak perlekedtek egymással, nemcsak az érvek mérkőztek, hanem — s ez nagyon lényeges! — a kifejező erejű alkotások is. Így érthető, hogy száműztük az unalmat, hogy senki sem akart elmulasztani egyetlen előadást, egyetlen bemutatót sem. S hadd mondjam el: nagyon fontos kérdések kerültek terítékre, többnyire olyan témák, amelyek nemcsak Európában, hanem azon túl is foglalkoztatnak minden jószándékú szakembert. Elég csak a gondolkodásra nevelést,- a cselekvésre, az alkotó tevékenységre késztető televíziós próbálkozásokat említeni. Örvendetes az is, hogy több mint húsz országból jöttek érdeklődők, s mindany- nyian olyan filmeket hoztak magukkal, amelyek valóban ízelítőt adtak elképzeléseik-: böl, útkeresésükből, eredményeikből. — Nemcsak vitafórum, nemcsak eszmecsere volt ez a konferencia, hanem nagyszerű lehetőség is , a kapcsolatteremtésre, ösz- szehangolt együttműködésre. Igen sokan ezért is jöttek Egerbe. Vajon valóra váltak-e elképzeléseik? KELEMEN ENDRE: —Mi, magyar iskolatelevíziósok elégedettek lehetünk, mert, egészséges munkakapcsolatot alakítottunk ki a vendég mondom: ez a tanácskozás nyitány volt a gyümölcsözőbb együttműködéshez, ötleteket szült, távlatokat adott. TEMESI ALFRED: — Köztudomású, hogy az Országos Oktatástechnikai Központ viszonylag fiatal intézmény, s több-kevesebb sikerrel birkózik az útkereséssel járó gondokkal, tervekkel. Az iskolatelevízióval mindjárt jó kapcsolatokat alakítottunk ki, hiszen csak egyetértve, egymás törekvéseit segítve, ösz- szehangolva tudjuk könnyíteni a diákok és tanárok munkáját. Számunkra is sokat jelentett ez a tanácskozás, mert egyértelműen bizonyította, hogy a tévés kollégák támogatása nélkül nem léphetünk előre. Erre csak egy példát: már tizenhét vidéki városban van bázisunk, ahonnan nem hiányzik a zártláncú tévérendszer sem. Ez lehetővé teszi, hogy az egyes adásokat képmagnóról tetszés szerinti időpontban vetítsük. Mi kazettákat kapunk, s ugyanakkor hozzájárulunk — épp a többször bemutatással — az egyes iskolatévés műsorok hatékonyságának növeléséhez. — Mikor lesz a következő konferencia? KELEMEN ENDRE: — Ez még vitás kérdés. Eredetileg kétévenként szerettük volna megrendezni. Mégis valószí nűbb, hogy négy év múlva találkozunk, hiszen ez olyan időszak, amely valóban új feladatokat teremt, új témákat vet fel, amelyeket érdemes megvitatni. Egy már tény: ismét a vendégszerető Egerben tanácskozunk. ★ Eddig a szakemberek öszszegzése a nagy sikerű, rendkívül tartalmas eszmecseréről. Ehhez kívánkozik még — mert csak így teljes a kép — az újságíró megjegyzése. Csak elismerés illeti a rendező szerveket — a Magyar Televíziót és Eger Város Tanácsát —, s mindazokat, akik közreműködtek az előkészi tésben, és a nap mint nap adódó feladatok megoldásában, hiszen minden feltételét biztosították az alkotó munkának. A magyar és külföldi résztvevők megkapták az egyes előadások sokszorosított anyagát, volt részletes program, s precíz információ, és kitűnő tolmácsok hidalták át a nyelvi korlátokat (pécsi) Amerikai film Az igazi művész mindig önmagát adja, legfeljebb a körítést dúsítja fel olykor-olykor csacska tarkaságokkal. Ezúttal Woody Allémról van szó, a film hőséről, aki a filmbéli történetet megírta és annak főszerepét is eljátszotta. Színes komédiázás ez és annál találóbb, mert minden emberi esettségen, fél- szegségen, ami itt játékká nemesedik, átüt, átszivárog az a sok-sok keserűség, amit ennek az írónak, filmszínésznek épp a külseje miatt, a saját életében kellett lenyelnie. Mennyi minden érzést, fájdalmat és megalázottsá- got kellett enpek a férfinek már elszenvednie ahhoz, hogy így ki tudja és ki akarja adni magát. Mert ez a Woody Allen nem leányálom. A fejebúbján keresztbe áll az a néhány szál hosszú, vörös haj; az arcát telehintette a sors és az alkotói ügyetlenség 6zeplőkkel; nagy, húsos orra úgy kilóg ebből az arcból, mintha valaki ezzel a trükkél viccelni akart volna; a szája néha nyitva marad, mint egy sziklabarlang. S mindehhez és mindezek tetejébe, nagykeretes szemüveget kell hordania, termete is alacsony, a lábait meg kiváltképpen csámpásan rakja egymás után. Egy más után. Mert ez a Woody Allen megy a lányok után. Sok filmet megnéz, azokról ír esztétikai magyarázatokat és közben azt is vizsgálná, csak úgy magának, magánhaszonra, mi az, amit ez a Humphrey Bogart olyan jól csinált például a Casablancában, ebben a világhíres filmben, az Ingrid Bergmatmak, amitől ez a szépséges asszony engedelmeskedett neki. A film alapállása az utánzás, a példák hajszolása, s eközben annak nevettető felfedezése, hogy az ember a saját érzelmeiben eltájékozódni csakis a saját példáján tud. Kaland ez a'film kívül is, belül is. Kívül úgy, hogy néhány apró-cseprő botlás az éjszakai életben fel-felvillant érdekes helyzeteket és gondolatokat; kalandozás belül is, mert a főhős az egyedüli érdekes figura ebben a komé- diázásban belebotlik saját gondolataiba. Rendszerint azon az úton akad el, bot- lik el, tántorodik meg, amikor a belső elhatározásból éppen a tett akar megszületni. Ezen a félszegséghez vezető úton tapossák előtte az utat a példaképek, egyrészt a már említett Humphrey Bogart, másrészt a volt felesége, az élni vágyó Nancy és az önzetlennek látszó Linda. Mi sem természetesebb, hogy ez a szeplős, nagy orrú, idétlen férfi is eljut a „nagy lemondásig”, ahogyan azt a példakép tette. Ezzel tartozik nekünk, magának és az írói szabályzatnak. A kitűnő komédiát Herbert Ross rendezte. Nem kétséges a siker, mert megint jelentkezett a film- piacon egy újabb egyéniség, aki azzal lesz ismét eredeti, hogy önmagát meri és tudja adni, egy az egyben, úgy, ahogy van. Woody Allen kitűnő színész és van mersze ahhoz, hogy a testi vonzódás mindennapi játékát megcsipkedje, adva a művelethez humort és némi kesernyés bölcsességet. Herbert Ross ebben a játékban jó játszótárs' nak bizonyult. Diane Keaton, Susan Anspach és Joy Bang jó karakterfigurákat alakítottak. (farkast 21.20: Lehel György Portréf.ím A Budapesti MűvészeO Művészeti Hetek rendezvénye. Két éven keresztül Lehel György mellé szegődött a kamera, hogy megfigyelje, rögzítse a neves karmester próbáit, felkészüléseit. Ebben a portréfilmben elmondja gondolatait a zenéről, a karmesterségről, mint szakmáról és mint hivatásról, Aztán művészi felfogása illusztrálásául láthatunk ze- nekadémiai, rádiós és televíziós próbákat, koncertekre való felkészülést. Különböző zenekari művek részletei csendülnek fel, Beethoven, Mahler, Durkó Zsolt szerzeményeiből és számos más modem zenemű részlete. S Lehel György, aki kezdetben feszélyezőnek találta a tévékamerát, amely a karmester minden mozdulatát, grimaszát felnagyítva közli a nézőkkel, a kétéves televíziós „szereplés” alatt teljesem feloldódott, kedvvel, szívesen áll a tévénézők elé. Kommunista szombat a Quaiitálban Kongresszusi vállalásként, kommunista szombat volt tegnap az apci Qualitál Könnyűfémipari Feldolgozó Vállalatnál. Több mint ezer- egyszázan vettek részt az akcióban, s valamennyien termelőmunkával segítették a járműprogramban szereplő öntvények gyártását, másrészt pedig a csepeliekkel vállalt kooperáció sikerét. A dolgozók 1,5 milliós értékkel gyarapították a népgazdaságot — esedékes munkabérüket pedig nemes célok megvalósítására adták. Tízezer forinttal a Vietnamban létesülő szakmunkásképző intézet építését támogatják, míg 30 ezer forinttal a hatvani gyermekintézmények fejlesztését, bővítését segítik. ISO éves a moszkvai Kis Színház Ami a franciáknak a Comédie Francalse, az angoloknak az Aldwych, a magyaroknak a Nemzeti, — az oroszok számára a moszkvai Kis Színház. Története százötven éve, 1824-ben kezdődött, amikor a moszkvai Nagyszínházból kivált és önálló épületbe költözött a prózai társulat. Jelenet a nagy sikerű ..Fjodor Joannovics cár” dmű drámából. A cár szerepét Szmoktursovszkij alakítja. Az öreg pásztor Mit mászkál az errefelé? Csak nem történt valami baj? A terepjáró kormányánál a A telepvezető az öreg hangján megérezte az elégedetlenséget, és rögtön tudta, homKELEMEN ENDRE: — Tükröződtek a világszerte különböző rnódon mutatkozó jobbító oktatási törekvések, elképzelések amelyek elsősorban a matematika tanításában, a művészeti nevelésben jelentkeznek. Szó esett a pedagógusok munkájának segítéséről, a mindennapi alkotó tevékenység hatékonyabbá formálásáról. Egyszóval: gazdagabb volt a tematika mint bármikor. TEMESI ALFRÉD: — Mégsem kizárólag ez magyarázza a szokatlanul nagy érdeklődést, a termékeny, az üresjáratot aligha ismerő vitát. Nem. mert módszerbeli változást is jelentett ez a tanácskozás, egészséges eltérést a bevált sablonoktól. Itt nem hangzottak el ex katedra kijelentések. légüres OMmm 1874. október 27« yasáemm. kollegákkal. Sikerült megegyeznünk — többek között — az egyes műsorok cseréjében. A franciák azt kérték, hogy juttassuk el hozzájuk a tévé-ovi nálunk is általános tetszést aratott anyagát: bemutatják majd a szakembereknek, s tárgyalnak arról, hogy beiktassák a francia televízió programjába. Ugyancsak ók ígérték meg, hogy tevékenységükről, produkciókról részletes tájékoztatót, teljes dokumentációt küldenek nekünk. A széles körű ismeretséget felhasználva rendszeresítjük a kiadványok és filmek rendszeres cseréjét, örülünk annak is, hogy munkánkat nemcsak elismerő szavakkal méltatták, hanem többen is igényelték az eddiginél is tartalmasabb kapcsolatokat. A román delegáció vezetője a jövő héten ellátogat hozzánk ismerkedni, filmeket nézni, tapasztalatokat gyűjteni Nem túlzók,, te azt (Befejező rész.) Legyőzte a rátörő csugge- dés rövid rohamát, erősen eltökélte magában, hogy mindenáron talpra áll. Nagy sokára sikerült neki. A fájdalom is észrevehetően gyengébb lett. Tehát nem törött el a lába ... Akkor még nincs minden veszve... Egy teremtett lélek sincs a közelben, honnan hallatszik hát a halk. dobogás? Kulna zár fülelni kezdett, és hamarosan teljes biztonsággal megállapította, hogy a fúrótorony irányából egy terepjáró közeledik. „Lehet, hogy éppen a fiam.” Éis hirtelen azon kapt- magát, hogy már nem is neheztel annyira a fiára és örül, a találkozásnak. Nem szólt róla az égvilágon senkinek, mégis mindenki pontosan tudta, milyen keserűen megharagudott az egyetlen fiára, csak azért, mert a legény letért az ősök útjáról — a pusztaszerié híres pásztorbot helyett csavarkulcsot vett a kezébe. Különben, attól kezdve, hogy a fia a pusztaság közepén ivóvizet fakasztott,, Kulnazár igen kedvette azokat a beszélgetéseket, melyekben a homok alatt rejtőző kincsekről esett szó. Most egyszeriben elviselhetetlenül heves vágy fogta el, hogy lássa a fiát, és megérezze, hogy van még ezen a széles vi'á- gbn egy kedves, kemény kéz, amely nem ejtené él az ősi pásztorbotot sem. Hogy dobog még egy szív, amely tőle, Kulnazártól örökölte a puszta 6zeretetét. A terepjáró még meg sem állt, de az öreg máris észrevette a fülkében a telepvezető fi csűrös fehér sapkáját, — Jó napot, apám! Merre tartasz? — kérdezte. — Tudjatok ti azt jóL De hová mentek ti? Mi van a jószággal? — A nyájak már biztonságban vannak. Hála a kútfúróknak, idejekorán segítettek. Kulnazár gyanakodva méregette a telepvezetőt, aki ahelyett, hogy ilyen súlyos pillanatokban a juhok mellett lett volna, a pusztán ko- csikázik. Csak most eszmélt rá, hogy ezek minden bizonnyal őt keresik. Megborzongott, amint elképzelte, miként terjed el az egész pusztáit a hír, hogy eltévedi. — Ne gondold, Kulnazár* apó, hogy én önkényesen hagytam ott a posztomat. A' juhászok es a kútfúrók döntöttek így: eredj, mondták, a faluba, és útközben vedd fel Kulnazár apót! Ahogy hallgatta az öreg, valami melegséget érzett a szíve táján. És elszégyellte magát kicsinyes aggodalma miatt, amely a rosszindulatú híresztelésekre vonatkozólag ébredt benne. A fia ezalatt szemű gyre vette a feketén tátongó gödröt, a körülötte lelapított havat, és rögtön kitalálta, hú történt. „Hát ezért nem rakott az öreg tüzet — villant át rajta. — Haladéktalanul fedél alá kell vinni.” Ugyanezt gondolta a telepvezető is, amikor meglátta a gödröt. Ám mindketten tudták, hogy nincs a világon olyan erő, amely az öreget letéríthetné az útjáról. Az ősök útja volt ez, melyen egész életén át rendületlenül haladt. Fordította:
