Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-27 / 252. szám
Baráti találkozások Túl a sarkkörön Si£ Balra: útban a hajók az új-szibériai szigetekre, E lől a Lenin jégtörőhajó. Jobbra a második férfi Kazsdan dr. Hogyan születik, erősödik és válik sokrétűvé a barátság?-Csak egyetlen példa est re. Baráti Látogatásra vagyunk hivatalosak Moszkvában, a Leningrádi pályaudvar közelében, az 56 éves, élénk mozgású, vidám kedvű Jakov Fefimovics Kazs- danékhoz. Vendéglátónk tanár, felsőfokú intézetben, közgazdasági szakon tanít. Sport- és természetkedvelő ember, azon ritka egyénekhez tartozik, aki elmondhatja magáról, hogy vonattal, busszal, kerékpárral és gyalog bejárta az egész Szovjetuniót. 1973-ban például Uz- bégisztánban, az idén Ukrajnában tett túrát. Általában tanítványaival járja a hatalmas országot, a téli és a nyári hónapokat használják fel az utazások lebonyolítására. Kazsdan tanár úr ezenkívül arról is híres, hogy nagyon sok barátja él Magyar- országon, akikkel szoros levelezésben áll, s azok el nem mulasztanák felkeresni, ha a szovjet, fővárosban járnak. Barátai közé sorolja, — ahogy beszélgetünk, nagyszerűen berendezett lakásán, a rogyasig terített asztal mellett — Egerből dr. Bihari József professzort, a tanárképző főiskola orosz tanszékének vezetőjét és dr. Csi- csai Józsefet, a közgazdasági technikum igazgatóját, akivel az idén nyáron „jött ösz- sze”, amikor barátunk égy hónapot töltött feleségével Egerben és a Balatonnál. Meg is egyeztek, hogy 1975- ben a két iskola diákjai vendégül látják egymást. Nos, ez az egri barátság 12 évvel ezelőtt kezdődött. Egyik kislány tanítványa magyar fiúval levelezett. Egyszer tréfából mondta a lánynak: írd meg neki, hogy hívja meg az egész osztályt Magyarországra. A kislány megírta, a fiú pedig meghívta az osztályt. Ez a levél nem volt hivatalos, de egy hét múlva megérkezett a KISZ-kb pecsétjével ellátott meghívó is, — így az osztály hamarosan Magyarországra utazott. Budapesten javasolták: látogassák meg Egert is. Már a főiskola előtt álldogáltak, tanácstalanul, amikor jött egy férfi — dr. Bihari József, aki kitűnő orosz nyelvtudással érdeklődött: miben segíthet? Aztán sokat beszélgettek, címet váltottak, és rá három hónapra Moszkvából telefonon jelentkezett az egri ismerős. Azóta kölcsönösen látogatja egymást a két család, mert a tizenkét év alatt nagyon összebarátkoztak. Már-már búcsúzunk, amikor csengetnek az ajtón. A négyéves unoka, valamint a dr. Jengenyij Jakobi évi cs Kazsdan házaspár tér haza. A 28 éves férfi, a tanár fia. Orvo6, ugyanúgy a felesége is. Az igen szimpatikus fiatalember arról is híres, hogy sarkkutató, pontosabban tagja volt annak az expedíciónak, amelyik tavaly az északon levő kutatóállomásokra élelmiszert, gyógyszert, stb. szállított és öt hónapot élt közöttük, gyógyított, rendkívüli körülmények között végezte hivatását. Megragadjuk az alkalmas pillanatot, vele készítünk interjút. — Hogyan lehet valaki sarkköri utazó? — Apám már gyermekkoromban belém oltotta a természet szerebetét. Ráadásul utazó kedvű ember vagyok, amely szintén gyermekkori . álmodozásból fakad... — mondja barátságos mosollyal az arcán. — S hogy megszereznem a diplomámat, a Vis- nyevszkij egyetemre kerültem. Olyan fiúval dolgoztam együtt, aki már járt a sarkkörön és túL Valószínű hallottak róla, sokat cikkeztek annak idején róla az újságok, mert a hajón saját magát operálta meg, vakbélre. Nos, ő sokat mesélt nekem, szinte beoltott és amikor mód nyílt rá, mindketten jelentkeztünk az utazásra. 1973-ban aztán tervem valóra vált. Hajoor- vos lettem a Juta Bondarovsz- kaja nagy óceánjárón. Ez teherhajó volt, az NDK-ban építették, nevét egy szovjet pionír kislányról kapta, aki a háború alatt hősi halált halt — Nyári időben indultunk, Murmanszkból a Kolai-öblön át. A Fehér-tengeren Arhan- gelszkben kötöttünk ki, majd a Kara-tengeren Dickson következett. A Laptyev-tengeren Tyikszi kikötőjét érintettük, majd végállomásunkat az új-szibériai szigeteket vettük célba, ahol a kutatóállomások vannak. A hajókonvoj előtt a Lenin atomjégtörő haladt, és így sikeresen meg is érkeztünk. — Milyen egy ilyen állomás élete? — Az állomásokon nagyon sok tudós és sarkkutató dolgozik. Éjjel-nappal váltásokkal folyik a munka. Kutatják, vizsgálják, tanulmányozzák az időjárást, a tenger- és jégáramlásokat, a sarkkör tenger alatti világának problémáit, hiszen az Északisarkról még mindig keveset tudunk. Rendkívül hideg van itt, 60—70 fok mínuszban nem ritka. Állandóan éles, metsző északi szél fúj. Minden csonttá fagy, így a föld alatti kábelekkel és a rádióval oldják meg az összeköttetést a külvilággal. Az élelmiszert jégbe vájt helyiségekben tárolják, tartósítják, hiszen egy évben csak egyszer kapnak utánpótlást. Egy Ilyen helyiség készítése közben ottjártamkor mammut- leletre is akadtunk. Érdekes az is, hogy nyáron 24 órán süt a nap — május közepétől augusztus közepéig nincsen éjszaka — télen pedig novembertől márciusig állandóan éjszaka van. Ezért nagy ünnepségeket csapnák az úgynevezett nap ünnepén, amikor "az első napsugarak megjelennék. — Sok munkája volt? — Igen. Öt hónapot éltem közöttük. Mindenfajta betegséggel találkoztam. Operáltam is — sebész vagyok — átéltem néhány szerencsétlenséget, de ezekről jobb nem bszélni. —Távolabbi tervei? — Szeretném megismerni a Föld másik pontját, a Délisarkot. Erre az utazásra készülök. Ha létrejön, majd írok lapjuk olvasóinak. — Előre is köszönjük kedvességét és várjuk beszámolóját a Déli-sarkról. (Folytatjuk.) Fazekas István Csak a stempli hiányzik I Burgonyatermesztési társulás — komoly gondokkal... Lapunkban már többször is írtunk arról, hogy a közismert burgonya el látási nehézségeken megyénk közös gazdaságai egy társulás létrehozásával. az iparszerű termesztés bevezetésével kívánnak segíteni. Nos, az a furcsa helyzet állott elő, hogy társulás már van, de a dolgok jelenlegi állása szerint ebből viszont burgonya még 1975-ben is vajmi kevés „terem”... Arról van ugyanis szó, hogy a társulás, mint szervezeti kei’et, létrejött még az év első felében: az an- domaktályai közös gazdaság 200, a gyöngyösi 100 és a mátraballai szövetkezet pedig, mint vetőgumó-termelő gazdaság, 70 hektárral lépett be, Illetve alakított társulást. Annak idején arról is be- számoltttnk, hogy eredetileg öt/ gazdaság volt benne abban a bizonyos kalapban, de — Mátraballa kivételével — mindenki „kiugrott”, mielőtt komolyra fordult volna a dolog. A megyei párt- és tanácsi szervek, a SZÖV- TERMÉK és a termelőszövetkezeti szövetségeik azonban tovább szorgalmazták a társulás ügyét, míg végül — a már említett összetételben — sikerült az alapszerződésig eljutni. Ezután további Izgalmas hetek következtek: elkészíti-e időben a kisvár- daá burgonyatermesztési kutatóintézet az iparszerű termesztés technológiáját? Ugyanis az idei őszi munkákat már ennek figyelembevételével kell végezniük az érintett közös gazdaságoknak. Arról nem is beszélve, hogy ennek alapján nyújthatják be a pályázatukat a társulásban részt vevők a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumhoz a társulás engedélyezése iránt, s ennek alapján rendelhetik meg a szükséges gépeket,; 11-* ietve gépsort és a növényvédő szereket, műtrágyát. Noha szinte az utolsó pillanatban, de elkészült a technológia, elment a felterjesztés a minisztériumba még a nyáron, s ezzel egy - időben a gépek, gépsorok, valamint jövő évre a szükséges, nagy hozamú import- vetögumó megrendelését is lebonyolították. A minisztérium illetékesei szóban garantálták, hogy jóvá fogják hagyni a Heves megyei társulást is, a vele együtt az ország többi részéből befutott 16 pályázattal együtt, mert a burgonyaellátás országos gond évek óta. A jóváhagyás azonban egyre késett — és késik a mai napig. A legnagyobb területtel társuló andornaktólyai gazdaság elnöke aggodalmasan sürgette a jóváhagyó okiratot, mondva, hogy ennek hiányában ilyen komoly anyagi ráfordítást követelő 'vállalkozásba nem lehet belevágni. Utóbb — amikor a szüret idején és napjainkban is kritikussá vált a szőlős gazdaságok helyzete — egyszerűen kijelentették Andor - naktályán: 1975-ben ők már semmiképpen nem vesznek részt a társulásban. Ez az elhatározás igen nehéz helyzetet teremtett, hiszen ezzel lényegében egyelőre felborult az egész társulás, s a SZÖVTERMÉK- nek gyorsan imporbburgo- nya után kellett néznie a megye jövő évi ellátása érdekében. Ugyanakkor a ve- tömagtermeltető vállalat is nehéz helyzetbe került: nehéz küzdelemmel sikerült beszereznie a megrendelt holland vetőgumót, s most az Andornaktályának szánt 60 vagon a „nyakán maradt”. .. A minisztérium műszaki fejlesztési főosztályán Sárközi Ferenc — akihez a társulás engedélyezése tartozik, kérdéseinkre ismételten elmondotta: nincs ok a bizonytalanság érzésére, mert jóvá fogják hagyni a társulást, de külön-külön nincs módjuk foglalkozni egyik pályázattal sem. Véleménye •szerint ezen — mármint a stempli n — nem múlhat.. Időközben újabb gaadasá gok is jelentkeztek a társu lásban való részvételre: Bo dony 290 és Boldog továbbá 100 hektáron kíván korszerű technológiával burgonyát termeszteni. A gépek, gépsorok is rendelkezésre állanak már jövőre, de alighanem csak a gépszínben fogják a helyet foglalni. Ez pedig meggondolandó, amint az is, hogy vallóban csupán a minisztérium stemplijén múlik ennek a „szépreményű” társulásnak a sorsa? Faludi Sándor A gyöngyösi útépítők '.specialitása” Korszerű mezőgazdasági utak Heves megyében (Tudósitónktól) Ha valamikor — ezen az őszön nyilvánvalóvá vált, hogy ma már a mezőgazda - sági nagyüzemek eredményes munkájának igen fontos feltétele az út. A jó út. Szilárd burkolatú, korszerű üt a tanyaközponthoz, a nagy szőlőtablak között, út a növendékistállókhoz, sertéshizlaldákhoz. 1 Az Egri Közúti Építő Vállalaton belül öt éve már, hogy a II számú gyöngyösi építésvezetőség főképpen ilyen mezőgazdasági utak építésére „specializálta” magát. A MEZŐBER megrendelések nagy részét megyeszer- te — de gyakran megye határon túl Is — a gyöngyösi útépítők teljesítik. 1974-ben eddig több mint 16 millió forintért építettek közös gazdaságoknak bekötö- és belső üzemi utakat. Poroszlón, Tiszanánán, Do- moszlón, Vámosgy örkön, Az ipar évente hat, a lakosság pedig mintegy 13—14 százalékkal igényel több energiát. A számítások szerint 1975-ben már 25,5 milliárd kWó-ra lesz szüksége az országnak. Az is közismert továbbá: az egyre fokozódó igények messze túlhaladják a hazai energiaipar kapacitását, az új erőművek építése ugyanakkor világszerte a legdrágább beruházások közé tartozik. Nem véletlen tehát — különösen a nemzetközi méretű energiaválság óta —, hogy a világ szinte valamennyi országában mozgalmat indítottak a takarékos, az ésszerű energiagazdálkodás érdekében. Különösen fontos feladat ez azokban az országokban — így hazánkban is —, ahol a szükséges igények kielégítéséhez jelentős importenergiára is szükség van. Hogyan lehet az energiával — elsősorban üzemekre, vállalatokra gondolunk — takarékoskodni? ötleteket, javaslatokat Szabó Istvántól, az EMÁSZ egri üzemigazgatóság igazgatójától kértünk.. — 1973-ban az egri Finom- szerelvénygyár egész éves villanyszámlájának összege 6 millió 706 ezer forint volt. Ez az összeg elenyésző része a vállalat termelési értékének. A példával azt kívántam bizonyítani: Magyarországon a fogyasztók meglehetősen olcsón kapják az energiát Kevés van belőle és sokba is kerül Ne pazaroljuk az energiát — Így aztán különösebb gondot nem is fordítanak a takarékos felhasználására... — Ezt így nem mondanám, inkább az az igazság, hogy a lehetőségekkel nem élnek . az üzemekben kellően. Az úgynevezett nagyfogyasztóknak pedig korántsem mindegy, hogy mikor és mennyi energiát vételeznek. Mert a kilowattonként! 366 forintos alapdíj például csúcsidőben 876 forintra emelkedik, ezen kívül a szerződésben rögzített mennyiség fölötti energiáért még büntetést is fizetnek. — A nap melyik időszaka jelenti a csúcsidőt? — Ez sok mindentől függ, de általában délután öt órakor kezdődik és este kilencig tart. Ebben az időszakban a legdrágább az energia. — És éjszaka a legolcsóbb. .. — A népgazdaságnak nem, az üzemeknek, a vállalatoknak igen. Sajnos azonban a nagyfogyasztók döntő többsége egy-két műszakban dolgozik csak, éjszaka állnak a rendkívül drága gépek, nincs termelés,' így jóval kevesebb az igény is az úgynevezett olcsóbb energia iránt is. — Mikor gazdálkodnak jól az energiával az üzemek? — Ha mindig pontosan annyit kérnek, amennyire szükségük van. Az a helyzet ugyanis, hogy ha nem tudják a kért mennyiséget „fogadni”, akkor csökkenteni, ha pedig több energiára van szükségük, akkor növelni kell az energiarendszer teljesítményét. Az ilyesfajta átállások pedig igen-igen tetemes összegekbe kerülnek az iparnak, a népgazdaságnak egyaránt. És ennek csak elenyésző részét fizetik meg a rosszul tervező vállalatok. — A kisfogyasztókat, vagyis a lakosságot hogyan lehet ösztönözni a takarékosságra? — Nehezebben mint az üzemeket, mert egyrészt olcsóbban is kapják az energiát, másrészt például egy televíziókészülék egész napi üzemeltetéséhez szükséges energiáért mindössze két forintot fizetnek. — Sok kicsi sokra megy azonban... — Pontosan így van, a fogyasztói ár lényegesen olcsóbb a költségeknél, s már csak ezért is joggal elvárhatja a társadalom a lakosságtól, hogy senki se pazarolja a drága energiát. — Kenés van belőle* ugyanakkor még arra is jut, hogy országos vetélkedőket döntsünk el készülékeink bekapcsolásával... — Nem tudok mást mondani: a jelenlegi fogyasztói tarifa mellett az ilyesfajta kiadások nem jelentenek nagyobb összeget. — Heves megye honnan kapja a villamcsenergiát? — Ez olyasmi, mintha a tengerben keresnénk a patak vizét. Tudjuk, hogy benne van, csak éppen nem találjuk. Ha azonban valami módon befesthetnénk a Visontai Gagarin Hőerőmű energiájának elektronjait, egészen biztos, hogy Heves megyében is igen sok Vison- táról érkezett elektronnal találkoznánk. Annak idején az egész világ tudomást szerezhetett róla, hogy az energiaválság miatt még az Egyesült Államok nagyobb városainak is kikapcsolták néhány napra a közvilágítását. Nálunk a kisfogyasztókat is érintő energiakorlátozásra évtizedek óta nem került sor. S mindez mibe kerül az országnak? Milliókba, milliárdokba. Magunknak takarékoskodunk tehát, ha nem pazarol juk az energiát. m. arot j J. I Nagyrédén es Gyöngy őst arján ban február óta tizennégy utat adtak át rendeltetésének. Többnyire hagyományos itatásos hengerléssel, úgynevezett száraz lezásőrral készültek ezek az utak, nagy részükre már aszfaltszőnyeget borítanak. Sok helyen , mélyen fekvő tanyaközpontokhoz rendelnek meg utat, Itt — tervezőnek és kivitelezőnek egyaránt — a víz- elvezetés teszi izgalmassá a munkát. Különösen aprólékos, precíz munkát igényelnek a belső üzemi utak. A megrendelt utak zömének elkészítését a nagy nyári munkák megkezdése előtt kérik a gazdaságok. A tavasszal így építettek például a gyömgyöstarjáni Győzelem Termelőszövetkezet borjúmáj-tanyai gépjavító üzeme részére 1,3 millió forintért egy belső üzemi utat. Különösen igényes, szép feladat volt az idén a nagy- rédei „Szőlőskert” Tsz megrendelése. Három kilométernyi, öt és fél méter széles aszíaltutat építettek a szőlőtáblák között a gyöngyösi építésvezetőség dolgozói. Az út esztétikai kiképzése, műtárgyai, árokburkolási megoldásai a kivitelezők gondos munkáját dicsérik. Jelenleg egy újabb fbtón- gyöstarjáni megrendelésen dolgoznak az EKÉV gyöngyösi építői. Mint Iványi Oszkár építésvezető elmondta, hogy a Borhy-tanyához építenek közel ötmillió forintért bekötő és üzemi utakat. Ezen kívül az év végére még a Füzesabonyi Állami Gazdaságban végeznek el egy másfélrmlliós útfelújítást. Van munka bőven, egyre több gazdaság kopogtat be megrendeléssel. Mindkét fél — beruházó és kivitelező — számára előnyös, hogy már kora tavasszal egyeztetik a feladatokat, rögzítik a határidőket. A mezőgazdasági útépítésben nagy gyakorlattal — s megfelelő, korszerű gépparkkal! — rendelkező gyöngyösi építésvezetőség mind ez ideig megbízható partnernek bizonyult. A megrendelők a1 jegyzőkönyvek tanúsága szerint minden utat elsőosztályú minőségben vettek át ebben az esztendőben is. T. Mányi Judit lKMMMQ 1974. október 27« vaaáraa# <
