Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-26 / 251. szám
215 300 édesanya Család, szülő, gyermek Az ipar gondja: az anyagellátás 1974. január 1 óta minisztertanácsi határozat alapján nagyobb kedvezményeket és fokozott anyagi ellátást élveznek a beteg gyermekük miatt otthon maradó szülők. Napi átlagban mintegy hétezer, beteg gyermekét ápoló anya, illetve egyedülálló apa volt táppénzes .állományban az idei esztendő első felében, az új társadalombiztosítási jogkiterjesztés alapján. Az édesanya, illetve az egyedülálló édesapa a gyermek hároméves koráig évi 60, hatéves koráig pedig 30 napra írható ki táppénzes állományba; ennek az intézkedésnek csupán félévi költsége ötvenmillió forint. (A gyermekápolási táppénz egyébként az összes táppénznek mindössze 2 tizede.) A gyermekgondozási segélyben otthon maradó édesanyák száma is emelkedett az első félévben. Míg 1973. júliusában 189 700, 1974, júliusában már 215 500 édesanya vette igénybe a segélyt. Jelenleg egy gyermekkel 194 ezer, két gyermekkel 120 ezer, hárommal pedig ezer édesanya részesül gondozási segélyben. Az első félévben az anyasági segélyre fordított összeg 59 millió forinttal emelkedett annak következményeként, hogy az élve született gyermekek száma több mint tíz százalékkal nőtt. Ismeretes, hogy az a szülő nő, aki részt vesz az előírt terhességi-orvosi vizsgálatokon, magasabb anyasági segélyben részesül. A segély eddig átlag 1050 forint volt, most 2500 forint. 1974. első félévében 83 ezer szülő nő vette igénybe ezt az emelt összegű segélyt; a többletkiadás az első három negyedévben mintegy 188 millió forintot jelentett. További segítség a családoknak 1974. jüníns 1-étől a* országban 960 ezer gyermek után 480 ezer család kap gyermekenként hand 100—100 forinttal megemeli családi pótléket Az elmúlt Három hónapban ez » tétel megközelítette a 275 millió, forintot. Ugyancsak ettől az időponttól emelkedett a segély összege az elsőszülött gyermek után 150, a második után 250, a harmadik és minden további gyermek után 350 forinttal. Az intézkedés nyomán az. egy-egy gyermekre átlagosan jutó gyermekgondozási segély ösz- szege a munkás (alkalmazotti) családoknál 650-ről 860 forintra, a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagoknál (és alkalmazottaknál) 550 forintról 766 forintra emelkedett. Mindez három hónap alatt további 162 millió állami többletkiadás. A központi intézkedéseken túlmenően örvendetes a sokirányú egvéb segítség is. Sok szakszer :úi bizottság ki- sebb-na . o pénzösszegekkel járu! hozzá a nagycsaládosok iskolás korú gyermekeinek elindításához, beiskolázásához. A szakszervezeti bizottságok gyakran gyorssegéllyel, vásárlási utalványokkal segítik a sokgyermekes családokat; terjed az a kedves — és hasznos — szokás, hogy gyermekkocsit ajándékoznak az újszülöttnek. A dolgozó anyák terhein, a második műszak gondjain sokfelé az üzemből hazavihető ebéddel vagy vacsorával könnyítenek. A MEDOSZ az elmúlt hetekben húsz sok- gyermekes családot ingyenes üdülésben részesített, s ezt az akciót jövőre — más szak- szervezetekhez hasonlóan — ki akarja szélesíteni. A tanév kezdete előtt a kisebb-na- gyobb üzemekben jelentősebb vállalati pénzsegélyekkel siettek a beiskolázás gondjaival küzdő szülők segítségére. Az óvodai felvételeknél az eddiginél jóval következetesebben elsősorban az egyedülálló anyák, a nagycsaládosok, a fizikai dolgozók gyermekei, valamint a bölcsődékből kikerülő 3 évesek jönnek számításba. Országszerte társadalmi bizottságok bírálják és bírálták el azoknak a gyermekgondozási segélyt három évig igénybe vett édesanyáknak a kérését is, akiknek kicsinyei 1974. október 31-ig töltik be harmadik életévüket, és óvodai elhelyezésükről kell gondoskodniuk. Szintén elterjedt, már-már országos tapasztalat, hogy — természetesen elsősorban városokban, ahol több nagy vállalat, ipari üzem stb. van — a helyi üzemek, vállalatok az óvodahálózat bővítéséből, fejlesztéséből is kiveszik részüket, vagy új gyermekintézmények építésével, vagy pedig a meglevők befogadóképességének jelentős fokozásával. A lakásprobléma megoldásáért Űj az a minisztertanácsi rendelet is, amely a három- és többgyermekes családok, valamint az állami vállalatoknál dolgozó munkások családiház-építésének új feltételeit határozza meg. A munkások és a több- gyermekes családok lakásigényét továbbra is elsősorban a tanácsi lakások elosztása keretében, vagyis bér- és tanácsi értékesítésű lakások juttatásával kell kielégíteni. Azokon a területeken azonban, ahol állami lakásépítés nincs, s így a család lakásproblémáját családi ház építésével kívánja megoldani június X. óta — az OTP közvetítésével — ' az eddiginél nagyobb állami támogatást biztosítanak. így a sokgyermekes családok családi ház-építés céljára az ország bármely településén most már maximálisan százezer forintnyi építési kölcsönben részesülhetnek. E kölcsön kamata a teljes ösz- szeg után évi 2 százalék, a visszafizetés ideje pedig legfeljebb 25 év. A kép azt bizonyítja, hogy hazánkban a család, az anyaság, a gyermeknevelés gondjai mindinkább közüggyé, szocialista társadalmunk központi feladatává válnak, ü U. Amíg a készlet tart... A KOHÖ- ÉS GÉPIPARI miniszter napokban tartott sajtótájékoztatóján a legtöbb kérdés az anyagellátás gondjaival foglalkozott. Szó volt arról is, hogy a közúti járműprogramban részt vevő vállalatok a következő néhány évben megkétszerezik termelésüket és exportjukat, hogy a gépiparban 15—20 százalékos nyereségnövekedésre számítanak. hogy 1975-re 3,6 millió tonna nyersacélt gyárt iparunk, s a termelés növekedése 85 százalékban a termelékenység javításából adódik majd. De: hovatovább kritikussá válik az alapanyag-ellátás, baj van az anyagminőségekkel, egyre nagyobb veszteségeket okoz az importanyagok áremelkedése. Pedig nem ismeretlen dolog, hogy alapanyagokban nem bővelkedünk, és nagy mennyiségben kell vásárolni külföldről. Az utóbbi időben olyan helyzet alakult ki, hogy a nyersanyagok árai kétszer olyan gyorsan emelkednek, mint a késztermékeké. Ez pedig mindinkább érezhető lesz “ majd vállalataink gazdálkodásának eredményeiben. Megyénkben is dolgoznak olyan gépipari vállalatok, -amelyek többször kerültek kritikus helyzetbe az elmúlt hónapokban anyaghiány miatt. Ráadásul a hazai fél- késztermékek, hengerelt áruk, öntvények minősége sem mindig tette lehetővé, hogy abból versenyképes gyártmány legyen a szalag végén. NEM AZ IDÉN találtuk ki: mióta az új gazdaságirányítási rendszert bevezették, a hatékonyság, az eredményes gazdálkodás egyik alap- feltételeként tartják számon a készletek megfelelő kialakítását. Közvetett szabályozók sora szorította arra a vállalatokat, hogy okosan bánjanak a készleteikkel, szűnjön meg a raktárak dzsungele, tervszerű legyen a rendelés, a felhasználás. Erinek eredményekért! 1970- től három év alatt mintegy 150 ezer tonnával leit kevesebb az alapanyagkészlet, s évről évre javult a helyzet. Az idén viszont az országos adatok ta núsága sze,Fólia a boconádi M&ker* lékben”. Ezzel a címmel számoltunk be la,púnkban, még áz év első felében, a májú» oléejei számban arról a szép ém hasznos kezdeményezésről, amely a hevesi járásban Boronádról indult el Neun másról volt szó: a tárnáméra. ÁFÉSZ, amelynek működési körzetében van Boconád is, még a múlt év végén megszervezett egy fólia alatti zöldségtermesztéssel foglalkozó szakcsoportot. A kis szövetkezetnek 14 tagja fogott össze, hogy a bár külön- külön, egyénileg megtermelt primőröket közösen értékesítik az ÁFÉSZ-en,keresztül. A «akösoport tagjainak mintegy fele Boconádon él, * ezen beüli is ebben a községben tevékenykedik a két legnagyobb fólia alatti területtel rendelkező tag, Simon Béla, a szakcsoport elnöke és Tóth Sándor. Májusban még többnyire csak a tervekről számolhattunk be, amelyeket sokan hitetlenkedve fogadtak: — Nem lesz abból semmi, hogy tízezreket „teremjen” alig néhány száz négyszögöl föld, még ha fólia alatt is... — vélekedett egy egri kertész a cikk után. És ilyen vélemény több is megfogalmazódott: — Kíváncsi lennék a végeredményre majd az ősszel *— mondogatták mások. © o o o — A szakcsoport létszáma időközben 17-re gyarapodott — tájékoztat Ocsai Ferenc, a tarn am érni ÁFÉSZ felvásárlási üzemágának vezetője, akinek oroszlánrésze volt a szakcsoport megszervezésében. Rövid idő múlva kiderül, hogy Ő maga is belépett... — Ezek szerint a tervek, az elképzelések valóra váltak? — Nyugodtan mondhatom, hogy igén. Ezt bizonyítják a A kezdet biztaté „Fóliás-mérleg" Baconodon tények. Kezdjük a legelsőként „lefutott” primőrrel, a fejes salátával. Ebből 20 ezer fejet szerződtek a szakcsoport tagjai, s Öt és fél ezerrel ’többet adtak le. Ami az értékesítés idejét illeti, amiatt sem kellett szégyenkeznünk, mert a déli országrész után egy héttel, meg márciusban a mi árunk is a piacra került. Két ' szakcsoporttagunknak nem sikerült ugyan a saláta, s helyette — a szerződéses kötelezettségen túl — ezerkétszáz csomó korai retket, s több mint ezer csomó zöldhagymát értékesítettünk a SZÖVTERMÉK-en keresztül az ellátatlan lakosság részére. Ugyanakkor a leszerződött 150 ezer darab paprikával szemben 155 ezer darabot vettünk át a szakcsoporttól. De itt kell megjegyeznem, hogy felvásároltunk még nyolc és fél mázsa paradicsomot és 12 mázsa uborkát is ... Ami pedig a pénzügyi mérleget illeti, az. a legfontosabb a szakcsoport tagjai számára, s ez az, amiről — az elmondottakból következően — ugyancsak elmondhatom: várakozáson felüli eredményt hozott. A 14 'szakcsoporttag által fólia alatt hasznosított alig másfél hektárnyi terület a tervezett 130 ezer forinttal szemben több mint 160 ezer forint, tiszta bevételt eredményezett. Szövetkezetünk eny- nyit fizetett ki felvásárlási összegként. © O © © A boconádi kertek fái is javában hullatják leveleiket, s a májusi, tavaszi sűrű lombok helyén kopár ágak hajladoznak. Amíg Tóth Sándor mezőgazdasági gépész, az egyik legtevékenyebb szakcsoporttag házáig eljutunk, több őszi kert látványa Is elénk tárul, És e kertek alján Boconádon már nemcsak kopár ágakkal búsongó fákat, hanem itt-ott kisebb-na- gyobb fóliasátrat is láthatunk. Tóthéknél a háziasz- szony fogad meglepve: — Csak nem újabb cikket akarnak írni rólunk? — Miért kérdezi? — Jaj, azt maguk nem is hiszik, hogy amikor május elsején az a cikk megjelent, nálunk valóságos búcsújárás volt. A környék minden településéről. főleg Gyöngyösről és környékéről egymás kezébe adták a kilincset az érdeklődők. — És mivel, milyen meggyőződéssel távoztak? — Nagyon megtetszett nekik az öt sátor, a szépen fejlődő, már akkor szinte szedhető paprika. A tapasztalat- cserének aztán meg is lett az eredménye: a SZÖVTER- MÉK egyik előadójától hallottam, hogy a cikk hatására három újabb szakcsoport is alakult... —Valóra váltak-e az év eleji terveik? — Nem lehet panaszunk. Igaz — mint meg is írták —, én kiléptem a volt munkahelyemről. s minden időmet a fólia alatti munkáknak szenteltem és a férjem is rengeteget foglalatoskodott itthon, amikor hazajött a munkából. De megérte. Többet dolgoztam, mint egy munkahelyen szokás, de legalább a duoláia havi jövedelmünk is lett belőle ... — Tervezik-e a tevékenység bővítését? — Lenne rá kapacitásunk, hogy így mondjam, de nem érd ernes, — Miért? — Azt hallottuk, hogy személyenként 24 ezer forint t.íszajövedelmen felül nagyon magas adó alá esik ez a tevékenység is. Már így is érdeklődtek ... ©00© A boconádi kezdeményezés tehát beváltotta a hozzáfűzött reményeket, s — ez számunkra is külön öröm — amint Patkó József, a SZÖV- TERMÉK igazgatója is megerősítette: valóban három újabb szakcsoport alakult a cikk hatására. Az eredmények mellett azonban gondokról is szó esett. A legnagyobb, hogy a kereskedelem nem tud fóliát biztosítani! Erre pedig már rövidesen szükségük lenne mind a már működő, mind az új eszendőben induló szakcsoportoknak. A másik gond a zöldségvetőmagvak biztosításánál mutatkozik; az úgy- nevezett „H—2”-es hibrid paprika vetőmagja hiánycikk, s ez a legalkalmasabb pedig a fólia alatti termesztésre. Végezetül azt a véleményünket is megkockáztatjuk, hogy talán a termelői kedv növelése, további kiszélesítése érdekében illetékes szerveinknek érdemes lenne e tevékenység után -fizetendő adózás feltételein is vál töztatni. A fogyasztói igények jobb kielégítéséről, a, közismert zöldségprogram végrehajtásáról van szú . Faludi Sándor rint újra gyarapodott a raktárak állománya, ismét jellemző az indokolatlan felhalmozás. Újra a régi állapotok? S egyáltalán, hogy függ ez össze az elmúlt hónapokban tapasztalt alap- anyaghiánnyal? A dolog érthető, hiszen az energiaválság, a nyugati importárak kiismerhetetlen ingadozása, s ugyanakkor itthon a beruházási kedv újbóli feléledésével az igények ugrásszerű növekedése hiányt eredményezett, s egyúttal elbizonytalanodást váltott ki a gazdasági vezetőkben. Az pedig már nyilvánvaló, ilyenkor igyekeznek feltölteni a raktárakat, mert . „ki tudja, mibe kerül majd, ha kapunk egyáltalán?” Érthető az okoskodás, mint mondtuk, de nem megengedhető. Igazi nehézségeket ugyanis ezzel a szemlélettel lehet okozni, mert azokból az anyagokból, amelyek a legszükségesebbek, lesz majd mindig kevés, soha nem elég, s ez jelent majd nagy akadályokat a fejlődésben. S mint már máskor is, ha szükség volt rá, ezúttal szintén a közvetlen befolyásolás módszeréhez kell folyamodni, s határozottabban beavatkozni a vállalatok munkájába. Most különösen fontos feladat, hogy tisztázzák az anyagellátás lehetőségeit. Készülnek a tervek, ámeneket újra meg újra át kell vizsgáim az anyagok szempontjából is, ember, gép, piac mellett azt is elemezni kell, mire lehet számítani az alapanyagok beszerzésénél. Enélkül nem lesznek reálisaik az elgondolások, elakadnak a legszebb programok is, a tervek valóra váltása válik: kérdésessé. Bizonyára erre gondolhattak ott, ahol az elmúlt hónapokban a felhasználás mértékén felül kezdtek igényelni anyagokat. Arra számítva, hogy tálán jövőre előnyhöz jutnak a többiekkel szemben a költségeknél. Elterjedt felfogas ez, emiatt volt szükséges vele foglalkozni a szakma legfelső szintjén, ahol elhangzott: nem szabad számítani ilyen' előnyökre. Megfelelő szabályozással, elvonásokkal kizárják az ilyen módon való nyereség- szerzés lehetőségét. Fokozódik majd a készletgazdálkodás ellenőrzése, a terveket pedig többször is elemzik, vizsgálják. NEM KÖNNYŰ jól gazdálkodni. A bonyolult köz- gazdasági környezetben, állandóan új, nem várt hatásokkal szembekerülve, mind több nehézség szab korlátokat az eredményeknek. De azt is látni kell: ebből a helyzetből kiút csak a még valóban meglevő tartalékokban van. A szervezettség hiányaiban, a sokszor hibás, nem eléggé átgondolt előkészítésben. Itt kell változtatni, más megoldás legfeljebb csak átmenetileg hozhat sikert. Hekeli Sándor Villanyszerelők lesznek A hatvant 213-as számú Szakmunkásképző Intézet tizenegy villanyszerelő tanulója a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat ösztöndíjasa. .4 vállalat az iskola területére tanműhelyt épített. A tanulók új szerelvény falat cs kapcsolótáblát is kaptak attól a vállalattól, ahol tanulmányaik befejezése után munkába állnak. Kaszás Iván szakoktató irányításával a tanulók a hálózati bekötést gyakorolják. Hegyi Ferenc, az iskola könyvtárvezetője, útmutatást ad a tanulóknak a szakirodalomban. (Foto: Szabó Sándor)