Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-26 / 251. szám

215 300 édesanya Család, szülő, gyermek Az ipar gondja: az anyagellátás 1974. január 1 óta minisz­tertanácsi határozat alapján nagyobb kedvezményeket és fokozott anyagi ellátást él­veznek a beteg gyermekük miatt otthon maradó szülők. Napi átlagban mintegy hét­ezer, beteg gyermekét ápoló anya, illetve egyedülálló apa volt táppénzes .állományban az idei esztendő első felében, az új társadalombiztosítási jogkiterjesztés alapján. Az édesanya, illetve az egyedül­álló édesapa a gyermek há­roméves koráig évi 60, hat­éves koráig pedig 30 napra írható ki táppénzes állomány­ba; ennek az intézkedésnek csupán félévi költsége ötven­millió forint. (A gyermekápo­lási táppénz egyébként az összes táppénznek mindössze 2 tizede.) A gyermekgondozási se­gélyben otthon maradó édes­anyák száma is emelkedett az első félévben. Míg 1973. júliusában 189 700, 1974, jú­liusában már 215 500 édes­anya vette igénybe a segélyt. Jelenleg egy gyermekkel 194 ezer, két gyermekkel 120 ezer, hárommal pedig ezer édes­anya részesül gondo­zási segélyben. Az első félév­ben az anyasági segélyre for­dított összeg 59 millió forint­tal emelkedett annak követ­kezményeként, hogy az élve született gyermekek száma több mint tíz százalékkal nőtt. Ismeretes, hogy az a szülő nő, aki részt vesz az előírt terhességi-orvosi vizs­gálatokon, magasabb anya­sági segélyben részesül. A segély eddig átlag 1050 forint volt, most 2500 forint. 1974. első félévében 83 ezer szülő nő vette igénybe ezt az emelt összegű segélyt; a több­letkiadás az első három ne­gyedévben mintegy 188 millió forintot jelentett. További segítség a családoknak 1974. jüníns 1-étől a* or­szágban 960 ezer gyermek után 480 ezer család kap gyermekenként hand 100—100 forinttal megemeli családi pótléket Az elmúlt Három hónapban ez » tétel megkö­zelítette a 275 millió, forin­tot. Ugyancsak ettől az idő­ponttól emelkedett a segély összege az elsőszülött gyer­mek után 150, a második után 250, a harmadik és minden további gyermek után 350 forinttal. Az intéz­kedés nyomán az. egy-egy gyermekre átlagosan jutó gyermekgondozási segély ösz- szege a munkás (alkalmazotti) családoknál 650-ről 860 fo­rintra, a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti tagoknál (és alkalmazottaknál) 550 forint­ról 766 forintra emelkedett. Mindez három hónap alatt további 162 millió állami többletkiadás. A központi intézkedéseken túlmenően örvendetes a sok­irányú egvéb segítség is. Sok szakszer :úi bizottság ki- sebb-na . o pénzösszegek­kel járu! hozzá a nagycsalá­dosok iskolás korú gyerme­keinek elindításához, beisko­lázásához. A szakszervezeti bizottságok gyakran gyorsse­géllyel, vásárlási utalványok­kal segítik a sokgyermekes családokat; terjed az a ked­ves — és hasznos — szokás, hogy gyermekkocsit ajándé­koznak az újszülöttnek. A dolgozó anyák terhein, a má­sodik műszak gondjain sok­felé az üzemből hazavihető ebéddel vagy vacsorával könnyítenek. A MEDOSZ az elmúlt hetekben húsz sok- gyermekes családot ingyenes üdülésben részesített, s ezt az akciót jövőre — más szak- szervezetekhez hasonlóan — ki akarja szélesíteni. A tan­év kezdete előtt a kisebb-na- gyobb üzemekben jelentősebb vállalati pénzsegélyekkel si­ettek a beiskolázás gondjai­val küzdő szülők segítségére. Az óvodai felvételeknél az eddiginél jóval következete­sebben elsősorban az egye­dülálló anyák, a nagycsalá­dosok, a fizikai dolgozók gyermekei, valamint a böl­csődékből kikerülő 3 évesek jönnek számításba. Or­szágszerte társadalmi bizott­ságok bírálják és bírálták el azoknak a gyermekgondozá­si segélyt három évig igény­be vett édesanyáknak a ké­rését is, akiknek kicsinyei 1974. október 31-ig töltik be harmadik életévüket, és óvo­dai elhelyezésükről kell gon­doskodniuk. Szintén elterjedt, már-már országos tapasztalat, hogy — természetesen első­sorban városokban, ahol több nagy vállalat, ipari üzem stb. van — a helyi üzemek, vállalatok az óvodahálózat bővítéséből, fejlesztéséből is kiveszik részüket, vagy új gyermekintézmények építésé­vel, vagy pedig a meglevők befogadóképességének jelen­tős fokozásával. A lakásprobléma megoldásáért Űj az a minisztertanácsi rendelet is, amely a három- és többgyermekes családok, valamint az állami vállala­toknál dolgozó munkások családiház-építésének új fel­tételeit határozza meg. A munkások és a több- gyermekes családok lakás­igényét továbbra is elsősor­ban a tanácsi lakások elosz­tása keretében, vagyis bér- és tanácsi értékesítésű laká­sok juttatásával kell kielégí­teni. Azokon a területeken azonban, ahol állami lakás­építés nincs, s így a család lakásproblémáját családi ház építésével kívánja meg­oldani június X. óta — az OTP közvetítésével — ' az eddiginél nagyobb állami tá­mogatást biztosítanak. így a sokgyermekes családok csa­ládi ház-építés céljára az or­szág bármely településén most már maximálisan száz­ezer forintnyi építési köl­csönben részesülhetnek. E kölcsön kamata a teljes ösz- szeg után évi 2 százalék, a visszafizetés ideje pedig leg­feljebb 25 év. A kép azt bizonyítja, hogy hazánkban a család, az anya­ság, a gyermeknevelés gond­jai mindinkább közüggyé, szocialista társadalmunk köz­ponti feladatává válnak, ü U. Amíg a készlet tart... A KOHÖ- ÉS GÉPIPARI miniszter napokban tartott sajtótájékoztatóján a legtöbb kérdés az anyagellátás gond­jaival foglalkozott. Szó volt arról is, hogy a közúti jármű­programban részt vevő válla­latok a következő néhány év­ben megkétszerezik terme­lésüket és exportjukat, hogy a gépiparban 15—20 száza­lékos nyereségnövekedésre számítanak. hogy 1975-re 3,6 millió tonna nyersacélt gyárt iparunk, s a termelés növekedése 85 százalékban a termelékenység javításából adódik majd. De: hovato­vább kritikussá válik az alapanyag-ellátás, baj van az anyagminőségekkel, egy­re nagyobb veszteségeket okoz az importanyagok ár­emelkedése. Pedig nem is­meretlen dolog, hogy alap­anyagokban nem bővelke­dünk, és nagy mennyiségben kell vásárolni külföldről. Az utóbbi időben olyan helyzet alakult ki, hogy a nyers­anyagok árai kétszer olyan gyorsan emelkednek, mint a késztermékeké. Ez pedig mindinkább érezhető lesz “ majd vállalataink gazdálko­dásának eredményeiben. Me­gyénkben is dolgoznak olyan gépipari vállalatok, -amelyek többször kerültek kritikus helyzetbe az elmúlt hónapokban anyaghiány mi­att. Ráadásul a hazai fél- késztermékek, hengerelt áruk, öntvények minősége sem mindig tette lehetővé, hogy abból versenyképes gyártmány legyen a szalag végén. NEM AZ IDÉN találtuk ki: mióta az új gazdaságirá­nyítási rendszert bevezették, a hatékonyság, az eredmé­nyes gazdálkodás egyik alap- feltételeként tartják számon a készletek megfelelő kiala­kítását. Közvetett szabályo­zók sora szorította arra a vállalatokat, hogy okosan bánjanak a készleteikkel, szűnjön meg a raktárak dzsungele, tervszerű legyen a rendelés, a felhasználás. Erinek eredményekért! 1970- től három év alatt mintegy 150 ezer tonnával leit ke­vesebb az alapanyagkészlet, s évről évre javult a hely­zet. Az idén viszont az or­szágos adatok ta núsága sze­,Fólia a boconádi M&ker* lékben”. Ezzel a címmel szá­moltunk be la,púnkban, még áz év első felében, a májú» oléejei számban arról a szép ém hasznos kezdeményezésről, amely a hevesi járásban Bo­ronádról indult el Neun más­ról volt szó: a tárnáméra. ÁFÉSZ, amelynek működési körzetében van Boconád is, még a múlt év végén meg­szervezett egy fólia alatti zöldségtermesztéssel foglal­kozó szakcsoportot. A kis szövetkezetnek 14 tagja fo­gott össze, hogy a bár külön- külön, egyénileg megtermelt primőröket közösen értékesí­tik az ÁFÉSZ-en,keresztül. A «akösoport tagjainak mintegy fele Boconádon él, * ezen be­üli is ebben a községben te­vékenykedik a két legnagyobb fólia alatti területtel rendel­kező tag, Simon Béla, a szak­csoport elnöke és Tóth Sán­dor. Májusban még többnyire csak a tervekről számolhat­tunk be, amelyeket sokan hi­tetlenkedve fogadtak: — Nem lesz abból semmi, hogy tízezreket „teremjen” alig néhány száz négyszögöl föld, még ha fólia alatt is... — vélekedett egy egri kertész a cikk után. És ilyen véle­mény több is megfogalmazó­dott: — Kíváncsi lennék a vég­eredményre majd az ősszel *— mondogatták mások. © o o o — A szakcsoport létszáma időközben 17-re gyarapodott — tájékoztat Ocsai Ferenc, a tarn am érni ÁFÉSZ felvásár­lási üzemágának vezetője, akinek oroszlánrésze volt a szakcsoport megszervezésé­ben. Rövid idő múlva kide­rül, hogy Ő maga is belépett... — Ezek szerint a tervek, az elképzelések valóra vál­tak? — Nyugodtan mondhatom, hogy igén. Ezt bizonyítják a A kezdet biztaté „Fóliás-mérleg" Baconodon tények. Kezdjük a legelső­ként „lefutott” primőrrel, a fejes salátával. Ebből 20 ezer fejet szerződtek a szakcso­port tagjai, s Öt és fél ezer­rel ’többet adtak le. Ami az értékesítés idejét illeti, amiatt sem kellett szégyen­keznünk, mert a déli ország­rész után egy héttel, meg márciusban a mi árunk is a piacra került. Két ' szakcso­porttagunknak nem sikerült ugyan a saláta, s helyette — a szerződéses kötelezettségen túl — ezerkétszáz csomó ko­rai retket, s több mint ezer csomó zöldhagymát értékesí­tettünk a SZÖVTERMÉK-en keresztül az ellátatlan lakos­ság részére. Ugyanakkor a leszerződött 150 ezer darab paprikával szemben 155 ezer darabot vettünk át a szak­csoporttól. De itt kell megje­gyeznem, hogy felvásárol­tunk még nyolc és fél mázsa paradicsomot és 12 mázsa uborkát is ... Ami pedig a pénzügyi mér­leget illeti, az. a legfontosabb a szakcsoport tagjai számára, s ez az, amiről — az elmon­dottakból következően — ugyancsak elmondhatom: vá­rakozáson felüli eredményt hozott. A 14 'szakcsoporttag által fólia alatt hasznosított alig másfél hektárnyi terület a tervezett 130 ezer forinttal szemben több mint 160 ezer forint, tiszta bevételt eredmé­nyezett. Szövetkezetünk eny- nyit fizetett ki felvásárlási összegként. © O © © A boconádi kertek fái is javában hullatják leveleiket, s a májusi, tavaszi sűrű lom­bok helyén kopár ágak hajla­doznak. Amíg Tóth Sándor mezőgazdasági gépész, az egyik legtevékenyebb szak­csoporttag házáig eljutunk, több őszi kert látványa Is elénk tárul, És e kertek al­ján Boconádon már nemcsak kopár ágakkal búsongó fá­kat, hanem itt-ott kisebb-na- gyobb fóliasátrat is látha­tunk. Tóthéknél a háziasz- szony fogad meglepve: — Csak nem újabb cikket akarnak írni rólunk? — Miért kérdezi? — Jaj, azt maguk nem is hiszik, hogy amikor május el­sején az a cikk megjelent, nálunk valóságos búcsújárás volt. A környék minden tele­püléséről. főleg Gyöngyös­ről és környékéről egymás kezébe adták a kilincset az érdeklődők. — És mivel, milyen meg­győződéssel távoztak? — Nagyon megtetszett ne­kik az öt sátor, a szépen fej­lődő, már akkor szinte szed­hető paprika. A tapasztalat- cserének aztán meg is lett az eredménye: a SZÖVTER- MÉK egyik előadójától hal­lottam, hogy a cikk hatására három újabb szakcsoport is alakult... —Valóra váltak-e az év eleji terveik? — Nem lehet panaszunk. Igaz — mint meg is írták —, én kiléptem a volt munkahe­lyemről. s minden időmet a fólia alatti munkáknak szen­teltem és a férjem is rengete­get foglalatoskodott itthon, amikor hazajött a munkából. De megérte. Többet dolgoz­tam, mint egy munkahelyen szokás, de legalább a duoláia havi jövedelmünk is lett be­lőle ... — Tervezik-e a tevékeny­ség bővítését? — Lenne rá kapacitásunk, hogy így mondjam, de nem érd ernes, — Miért? — Azt hallottuk, hogy sze­mélyenként 24 ezer forint t.íszajövedelmen felül nagyon magas adó alá esik ez a tevé­kenység is. Már így is érdek­lődtek ... ©00© A boconádi kezdeménye­zés tehát beváltotta a hozzá­fűzött reményeket, s — ez számunkra is külön öröm — amint Patkó József, a SZÖV- TERMÉK igazgatója is meg­erősítette: valóban három újabb szakcsoport alakult a cikk hatására. Az eredmények mellett azonban gondokról is szó esett. A legnagyobb, hogy a kereskedelem nem tud fóliát biztosítani! Erre pedig már rövidesen szükségük lenne mind a már működő, mind az új eszendőben induló szak­csoportoknak. A másik gond a zöldségvetőmagvak bizto­sításánál mutatkozik; az úgy- nevezett „H—2”-es hibrid paprika vetőmagja hiánycikk, s ez a legalkalmasabb pedig a fólia alatti termesztésre. Végezetül azt a vélemé­nyünket is megkockáztatjuk, hogy talán a termelői kedv növelése, további kiszélesíté­se érdekében illetékes szer­veinknek érdemes lenne e te­vékenység után -fizetendő adózás feltételein is vál töztatni. A fogyasztói igények jobb kielégítéséről, a, közismert zöldségprogram végrehajtásá­ról van szú . Faludi Sándor rint újra gyarapodott a raktárak állománya, ismét jellemző az indokolatlan fel­halmozás. Újra a régi álla­potok? S egyáltalán, hogy függ ez össze az elmúlt hó­napokban tapasztalt alap- anyaghiánnyal? A dolog érthető, hiszen az energiaválság, a nyugati im­portárak kiismerhetetlen in­gadozása, s ugyanakkor itt­hon a beruházási kedv újbó­li feléledésével az igények ugrásszerű növekedése hi­ányt eredményezett, s egyút­tal elbizonytalanodást vál­tott ki a gazdasági vezetők­ben. Az pedig már nyilván­való, ilyenkor igyekeznek feltölteni a raktárakat, mert . „ki tudja, mibe kerül majd, ha kapunk egyáltalán?” Érthető az okoskodás, mint mondtuk, de nem megen­gedhető. Igazi nehézségeket ugyanis ezzel a szemlélettel lehet okozni, mert azokból az anyagokból, amelyek a legszükségesebbek, lesz majd mindig kevés, soha nem elég, s ez jelent majd nagy akadályokat a fejlő­désben. S mint már máskor is, ha szükség volt rá, ezút­tal szintén a közvetlen be­folyásolás módszeréhez kell folyamodni, s határozottab­ban beavatkozni a vállala­tok munkájába. Most különösen fontos feladat, hogy tisztázzák az anyagellátás lehetőségeit. Készülnek a tervek, ámene­ket újra meg újra át kell vizsgáim az anyagok szem­pontjából is, ember, gép, pi­ac mellett azt is elemezni kell, mire lehet számítani az alapanyagok beszerzésénél. Enélkül nem lesznek reáli­saik az elgondolások, elakad­nak a legszebb programok is, a tervek valóra váltása válik: kérdésessé. Bizonyára erre gondolhattak ott, ahol az elmúlt hónapokban a felhasználás mértékén felül kezdtek igényelni anyagokat. Arra számítva, hogy tálán jövőre előnyhöz jutnak a többiekkel szemben a költ­ségeknél. Elterjedt felfogas ez, emiatt volt szükséges vele foglalkozni a szakma legfelső szintjén, ahol el­hangzott: nem szabad szá­mítani ilyen' előnyökre. Megfelelő szabályozással, el­vonásokkal kizárják az ilyen módon való nyereség- szerzés lehetőségét. Fokozó­dik majd a készletgazdálko­dás ellenőrzése, a terveket pedig többször is elemzik, vizsgálják. NEM KÖNNYŰ jól gaz­dálkodni. A bonyolult köz- gazdasági környezetben, ál­landóan új, nem várt hatá­sokkal szembekerülve, mind több nehézség szab korláto­kat az eredményeknek. De azt is látni kell: ebből a helyzetből kiút csak a még valóban meglevő tartalékok­ban van. A szervezettség hiányaiban, a sokszor hibás, nem eléggé átgondolt elő­készítésben. Itt kell változ­tatni, más megoldás legfel­jebb csak átmenetileg hoz­hat sikert. Hekeli Sándor Villanyszerelők lesznek A hatvant 213-as számú Szakmunkásképző Intézet ti­zenegy villanyszerelő tanulója a Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalat ösztöndíjasa. .4 vállalat az iskola területére tanműhelyt épített. A tanulók új szerelvény falat cs kap­csolótáblát is kaptak attól a vállalattól, ahol tanulmányaik befejezése után munkába állnak. Kaszás Iván szakoktató irányításával a tanulók a há­lózati bekötést gyakorolják. Hegyi Ferenc, az iskola könyvtárvezetője, útmutatást ad a tanulóknak a szakirodalomban. (Foto: Szabó Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom