Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-26 / 251. szám
Ketten Afrikából Az egyik a földrész szülötte, fiatal, energikus, ötletekben bővelkedő, szavaiban ott lüktet az ifjúság irigylendő világmegváltó nekibuzdulása; a másik frankföld fia, aki kulturális missziót vállalt az ébredő Afrikáért, s higgadtan, túl a negyvenen is, fantáziát lát legtöbbször hihetetlennek tűnő, önként választott küldetésében. Raouf Yaich, tanár, újságíró, a tunéziai rádió és televízió képviselője, s Guimbaud Bernard, a nigeri iskolatelevízió igazgatója, születés, származás, neveltetés ellenére is egyet akar: gondmente- sebb jövőt a gyarmatosítóktól, a kolonialista törekvésektől oly sokat tűrt és szenvedett kontinens ifjúságának. Raouf Yaich — hazájában meglehetősen kevesen tehették meg ezt — nyelv-, történelem- és vallástörténet-taRaouf Yaich nári diplomát szerzett, majd újságíró lett — ma is jelennek meg publicisztikai írásai vezető tunéziai lapokban —, s végül kikötött a rádiónál és televíziónál. Tette mindezt azért^hogy minél többet nyújtson a. jövő tehetségeit kutató, évszázadok visszahúzó örökségét felszámolni akaró szülőföldjének. — Hetvennégy évig tartó gyarmati elnyomás után, 1957. július 25-én lettünk ■ szuverén köztársaság. Országunkban minden gondolkodó, képzett ember optimista volt Nem véletlen ez, hiszen a lakosság több mint 53 százaléka nem töltötte be a huszonöt évet, s joggal hihette mindenki, hogy előtte a lehetőségek horizontja, s az előrelépés csak az akaraton, a konok kitartáson múlik. Tennivalóban nem volt hiány: mindenekelőtt a kulturális hátrányokat kellett felszámolni: higgadtan, következetesen, türelemmel.. Harcba kezdtünk az analfabetizmus ellen, s természetesen igénybe vettük a televízió által nyújtott lehetőségeket. Guimbaud Bemard élete bővelkedik eseményekben. A francia tanító Tunéziában kezdte pedagógiai pályáját. Az itt töltött évek után megszerezte a filozófiai és pedagógiai képzettséget, majd Párizsban audiovizuális oktatási tanfolyamot végzett. Innen újra Afrikába, Marokkóba vitte útja, ahol létrehozta és vezette a korszerű oktatási eszközöket népszerűsítő központot Ismét Franciaországban töltött időszak következett, később a togói, s végül a jelenlegi, a nigeri küldetés. — Volt és van tennivaló, mert ez az ország úgyszólván a nulláról rajtolt, s ma is igen sok nehézséggel birkózik, méghozzá nem is mindig eredményesen. A gyerekeknek csak tíz százaléka tud ími-olvasni, a felnőttek között viszont alig akad betűismerő, elemi iskolát végzett. S mindehhez hozzájön a szegénység — nincs vasút, nincs villanyhálózat — s a tudati elmaradottság. A gondolkodó nigeriek mégis jövőt remélnek, s készséggel fogadják az őszinte segítséget. A pedagógus itt, a szó igazi értelmében a kultúra misszionáriusa. Kétségkívül Nigerben volt a legnehezebb. Előkerülnek a fotók, beszédes dokumentumai ennek, a majdhogy sziszifuszi munkának. Tanúskodnak arról, hogy nincsenek padok, s az iskolák a szabad ég alatt húzódnak meg vagy épp egy favázas kalyibában kapnak helyet, amelynek „falait” szárazság esetén a kecskék könyörtelen lelegelik. A tankönyv, a füzet, a toll és a ceruza fogalma ismeretlen. A tanárok éppen, hogy elvégezték az elemi iskolát, s részt vettek egy rövid tanfolyamon. — Nálunk az iskolatelevízió nem az oktatást, nevelést segíti, hanem pótolja. Hároméves kísérleti időszak után, 1966-ban hozzákezd- tünk a gyakorlati megvalósításhoz. Jelenleg működik egy száz kilométer hatósugarú adónk, s a központból adjuk a naponta négyszer húsz perces műsort. Ezzel gyakorlatilag minden órát bevezetünk. Így tanítunk írni, olvasni. A gyerekek látják az írásjeleket, azok alkotóelemeit a képernyőn, s kezükkel utánozzák. A* kréta csak többszöri próbálkozás után kerül elő, mert ebben sem bővelkednek az iskolák. Van elég dolgunk nekünk is — munkatársaim mindany- nyian Fekete-Afrika fiai —, hiszen évi 5000 adást veszünk fel, s továbbítunk. Még csak a kezdetnél tartunk: szeretnénk az egész országot behálózni reléállomásokkal, mert tudjuk, hogy iskolatelevízió nélkül nem lehet eredményes oktatást, nevelést produkálni Nigerben. Tunéziában már túl vannak a nehezén, hiszen az analfabéták létszámát, kitartó munkával — s természetesen a televízió segítségével — lecsökkentették 8—900 000- re. Jelenős eredmény ez, mert a korábbi években sokkal többen nem ismerték az írás-olvasás alapelemeit. — 1966-ban kezdődtek az adások, majd egyéves kísérleti időszak után hozzákezd- tünk a felnőttoktatáshoz. írni, olvasni tanítottunk, történelmi, földrajzi, matematikai, kulturális műsorokat sugároztunk. A falvakban munkaidő után összegyűltek az emberek és asszonyok — nem feledkezhettünk meg róluk sem, hiszen elsősorban ők nevelik a gyermekeket — s közösen nézték a tévét, majd előadás után megbeszélték, megvitatták a hallottakat. Eredményes volt ez az akció, s most már ott tartunk, hogy egyéb — többek között népesedési. családtervezési — tájékoztatókat is nyújtunk. Feladat akad bőven: most 20.00 Kánlón America, mm A zenés, táncos, látványos film bár elsősorban szóraO Mnüisüi 1974. október 21, szombat koztató céllal készült, nem szűkölködik bizonyos művelődéstörténeti, tánctörténeti elemekben sem. Azt a múlt század eleji Párizst idézi a film, amelyben még nem voltak mondén szórakozóhelyek, s a magas láb- dobál ásókkal járt új tánc, a kánkán kezdetben a szó . rakozó közönség kíváncsisággal vegyes erkölcsi felháborodását eredményezte. De a zeneszerzők, s a legjobb festők ecsetjét is gyakran megbűvölő tánc elindult a siker útján. S minél inkább tiltották, annál több híve akadt, annál többen akarták látni, táncolni. S alig telt el egy évtized — a kánkán világsiker lett... Az 1959-ben készült, fülbemászó dallamokkal fűszerezett film főszerepeit olyan sztárok játsszák, mint a bájos Shirley Maclaine, a férfias Frank Sinatra, a kedves Maurice Chevalier„ <KS) Guimbaud Bernard következnek majd az iskolások. Számukra létrehozzuk az iskolatelevíziót, amely az 1976—77-es tanévben kezdi meg rendszeres, s az egész országnak szóló adásait. Pillanatnyilag a kísérletezés időszakát éljük, s csak harminc általános és középiskolának biztosítunk programot. Éppen ezért örülök annak, hogy hazám képviselőjeként részt vehetek ezen az egri, nemzetközi konferencián; tippeket remélek, s olyan módszereket, amelyeket szűkebb pátriámban is hasznosíthatok. Egy már bizonyos: van mit tanulni, s igen rangos munkát végeznek a szocia' lista országok iskolatelevíziós szakemberei. Pécsi István Tornaterem és napközi | épül Kápolnán (Tudósítónktól.) ' Kápolna község tanácsa nagy gondot fordít az általános iskolai oktatás korszerűsítésére, feltételeinek javítására. Felszabadulásunk 30. évfordulója és a közelgő XI. pártkongresszus tiszteletére korszerű, új általános iskolai létesítmény építésére tett a tanács vállalásokat. A régi iskolaépület mellett, egy lebontott szolgálati lakás helyén, korszerű tornaterem és kétcsoportos napközi otthon építését határozták el az év elején. Az elhatározást nyomban tettek is követték. Társadalmi munkában készült el az új létesítmény terve es a tanév végén az alapozási munkákat is megkezdték. A nyári időszakban felhúzták a falakat, most pedig már a tető készül. Az új tornaterem mellett öltöző- és mosdóhelyiségek, a napközi otthon foglalkozási termeihez kapcsolódva pedig konyha, ebédlő, tálaló, egy úttörő- és egy nevelői szoba kap majd helyet az új létesítményben. Az Alkotmány Tsz anyag- szállítás során segített járművekkel, ezenkívül az építkezéshez szükséges sódert és homokat biztosítja. A körzeti ÁFÉSZ az épület teljes villamosításának munkálatait végzi. A ktsz dolgozói a vízvezeték szerelését, s az épület festését végzik el társadalmi munkában. Az, ÉMÁSZ egri igazgatósága markológépek, darus kocsik kölcsönzésével segítette az építkezést. A Mátravidéki Fémművek dolgozói 96 nap társadalmi munkát vállaltak az új oktatási objektum felépítésénél. A tervek szerint a téli időszakban az építkezés belső munkálatait elvégzik, és április 4.-re, felszabadulásunk 30. évfordulójának ünnepére, az új létesítményt átadják rendeltetésének, (Cs. 1.) Árvíz! Ránk jár a rúd mostanában! A Tárná mentén meg másütt, félreverték a harangokat és emberek ezreinek kellett elhagyniuk a falut, az otthont. Egyetlen napon 80 mü- liméter eső hullott a Mátrára, körülbelül annyi, mint amennyit a tavalyi, tavalyelőtti aszályban egy egész nyár* ra áhítoztunk. Hiaba! — Mióta nem aludt? — Három napja Legfeljebb öt-tíz percet bóbiskol az ember. — Bírja még? Ügy néz, mintha azt kérdezné, elment-e a jó eszem? — Túl kell jutnunk a bajon! Csodálatos erő szállta meg az embereket! A máskor hasfájásra is panaszkodó Toldi erejével cipelték a szakadó esőben a homokzsákokat, a félmázsás köveket, vagy inaszakadfig tolták a feneketlen sarba süllyedt Zetort. — Félt-e, amikor körülzárta a tanácsházát a víz, amr kor összedúlt már egy ház is? — Nem volt időnk félni! Csak segíteni akartunk magunkon. Es tudtuk, hogy máshonnan is jön segítség... Most, hogy túljutottunk a nehezén — bocsánat érte — eltűnődik az ember: De sokat változott ez a nép az elszállt évtizedek alatt! Már úgy értem; szándékban, érzésben, tettekben. Ha úgy tetszik: lélekben. Alaposan megnöveltük a karátok számát— Szabad legyen szolgálni az árvízi telefonjelentések közül: A falut fegyelmezetten kiürítették, a hangulat jó.. A recski kiskatona nem akart kiugrani járművéből, amikor azt már sodorta a víz... Tejet vitt otthonról a tarnazsa- dányi asszony a menekülésre, mert eszébe jutott, hogy a beteg szomszéd kisfiúnak tejet kell innia és hátha... Száraz ruhákat és meleg italt, ételt kérünk, mert 36 órája szakadó esőben dolgoznak az emberek.., — Maga is ott volt? — Igen! És most már értem, hogy hogyan születnek a hősök. És hogy- bajban nagyon szeretik egymást az emberek. .. Am van nekünk más gondunk is. A mostoha idő miatt elmaradtunk a betakarítással, a vetéssel. De erre a bajra is megmozdult a megye. Az ország. Szüretel a tanár, a gyógyszerész, az esztergályos, a katona, a diák. Nem nótás szüret ez most! Nem afféle mustízű vendégség. Most kell az ember! Ez forradalmi tett, ifjú barátaim. Történelmi lecke, amit el kell végezni. Harci cselekedet amelyről annyit ábrándoztok. Csata a békében. Testet-lelket próbára tevő munka. Lüktet, forr, pezseg az egész ország. Hol vannak már azok az idők, amikor csak a parasztnak volt gondja a kenyér? Igen. Sok a bajunk. Az elmúlt napok kipróbálták akaratunkat, emberségünket, helytállásunkat. Tíz- és százezrek vizsgáztak csillagos ötösre. És a sok kár mellett mindez sikernek és fényes eredménynek számít.. Szalay István , NARIMAN DZSUMAJEV: Az öreg p* Az imént még fényesen sütő nap halványulni kezdett Kulnazár apó megfordult és észrevette, hogy a háta mögött, a látóhatár szélén súlyos barna felhők gyülekeznek. A téli vihar nem emelkedik homokos forgószélként az egekig, mint nyári testvérkéi, hanem nehéz felhőket vonszol, amelyek nemcsak a nappali fényt veszik él • teljesen, hanem hóréteg alá rejtik a Karakum mindén szépségét is. — Hát kivárták... Pedig idejekorán megmondtuk. Nem hallgattak ránk, most aztán bánhatjuk — morgott mérgesen az öreg pásztor. Az egyik bokor alatt, akár egy aprócska oszlop, egy jól táplált ürge állt, majd usgyi! besurrant a lyukba. Nem értette, hogy az ember miért haragudott meg olyan hirtelen, és miért kezdett magában beszélni. Kulnazár bácsi a telepvezető miatt háborodott fel. Ha meghallgatta volna az öregeket, a juhok már régen i a téli legelőkön lennének! Ennek a könnyelmű lókötőnek a konoksága miatt a vihar most útközben lepi meg a juhnyájakat. Az öreg pásztor a teve mellé kuporodott, hátát a meleg oldalához támasztotta. „A nyájak bizonyára átkeltek már a Fekete Dombokon, nem lehetnek messze a Keserű Kúttól — gondolta. — Ha szembe mennék velük, talál-, kozmánk valahol a Kopárvölgynél.” Kulnazár bácsi feltápászko- dott. A levegőben már hó- pelyhek röpködtek. A sápadt napkorong hosszú időre elrejtőzött. Az égbolt elszürkült a Karakum fölött. Ütnak eredve az öregnek eszébe jutott,, hogy be kellett volna mennie a faluba, a nyugdíjasok tiszteletére rendezett ünnepségre. Hát azt bizony most nélKulnazár apó jó pár éve pásztorkodik ebben az átokverte sivatagban. A fia viszont már mérnök. A mi korunkban mindenki előtt nyitva áll az út a tartalmas élet felé. — Megállj csak, öcsém — szakította félbe az öreg Kulnazár. — Nem értettem világosan: miért nem jó a pásztorélet? Az előadó céklavörös lett. „Ezért kár volt — sajnálta meg akkor Kulnazár. — Lehet, hogy csak megbotlott a nyelve.” Nem, nem nyelvbotlás volt, gondolta most a nyeregben ringatózva. Lenézi ez a fiú a homokbuckákat, pedig húsz esztendővel ezelőtt *A Szovjetunió középázsiai köztársaságai — Kirgizia, Tádzsikisztán. Türkménia és Üzbegisztán — a napokban ünnepük megalakulásuk ötvenedik évfordulóját. Ebből az alkalomból közöljük a türk- mén iró elbeszélését, küle tartják meg... A múlt télen alig hullott hó, idén viszont az égbolt alaposan kitett magáért. Szunnyadt a hótakaróval borított sivatag. Kimérten po- roszkált a teve, egyenletesen hintázott a nyereg, az öreget mégsem tudta álomba ringatni. t A napokban egy előadó érkezett a telepre. Igaz, csupa olyan dologról beszélt, amelyet már régen ismert mindenki. Minthogy azonban a pásztorok nagyon vendégszeretők. meg aztán ki is akarták használni az alkalmat, hogy teázgatás közben kibeszélgessék magukat a jövevénnyel, türelmesen hallgatták a fiatalembert. Az pedig .egészen belemelegedett: .— Vegyünk akár egy helyi példát — mondta. — Lám, a közmegbecsülésnek örvendő az ő köldökzsinórjából is egy ilyen buckára cseppent a vér. A pásztorélet az ő számára halálosan unalmas. Nem tud- • hatja, hogy mi már többet láttunk, mint ő. Fürdőhelyeken jártunk, Moszkvában egy kiállításon még érmeket' is kaptunk. De azért a pásztorbot az utazgatások és a szórakozások után sem lett nehezebb . A Vége-hossza sincs a sivatagnak, hosszú az öreg útja is. Közeledett az éjszaka, de sehogyan sem sikerült sötét leplet borítania a pusztára. Elült a szél, az ég kitisztult. Még nem jött fel a hold, az égi lámpácskák azonban olyan fényesen ragyogtak, mintha pótolni akarnák. Szikrázott a hó a csillagfényben. Az öreg szerette a karakuléi éjszakákat Bármekkora Yiharak jg dühöngtek najvta; a sivatagban, éjjelre mindig diadalmaskodott a csend és a józan mértéktartás. Egy kétpúpú tevéhez hasonló homokbucka mögül kikukkantott a hold. ötven évvel ezelőtt pontosan ezen a helyet lett Kulnazár bojtárból pásztor. Apja ezekkel a szavakkal adta a kezébe a pásztor botot; — A mi nyájunk olyan, mint a Karakum: örökké létezik és örökké megújul. Csak az apáról fiúra szálló pásztorbot marad változatlan A bot súlyos és kemény, mintha vasból lenne. Ismeretlen a kora, de a pusztán mindenki tudja, hogy éppen azóta létezik, mióta megszületett a pásztorkodó Kulna- zár-nemzetség. A hold a dombon nőtt magányos homoki akác koro nája fölé kúszott, és egy szempillantás alatt szeszélyes sötét árnyékokkal szórta tele a pusztát. Az öreg az ősi romváros határába ért. A halott város szélén váratlan bajba került. Leszámítva,azí az esetet, mikor háborús sebesülésével kezelték a kórházban. Kul- nazárnak nemigen volt még dolga orvosokkal, gyógyszerekkel. Most hát, úgy látszik, majd' lesz. Fájdalomtól eltorzult arccal feküdt a havon. mellette fejét bűnbánóan lehorgasztva állt a teve. A haszontalan, nem vette észre a hóval fedett gödröt, megbotlott és ledobta, a gazdát! Hogy csak rövid ideig fe küdt eszméletlenül, a holdról tudta meg. Tojassárga korongja ugyanúgy a feje fölött csüngött, akár az imént. Megpróbált felkelni, de a lábába hasító fájdalomtól majdnem újból elvesztette az eszméletét. A végén még tényleg erre a micsodára is., erre a nyugdíjra kell majd támaszkodnia. Ügy érezte, hogy egy áthatolhatatlan fekete fal emelkedik közé és a puszta közé. A Karakum nélküle ig virágozni, élni fog. „ „ (Folytatjuk.) /
