Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-17 / 243. szám

A HELYSÉG KALAPÁCSA Zenés komédia két részben PETŐFI SÁNDOR ESZMÉJE NYOMÁN A NAGYÉRDEMŰ KÖZÖNSÉG DERŰJÉNEK SZOLGÁLAT ARA ES OKULÁSÁRA IS EGY KICSIT BEMUTATTÁK EGERBEN AZ 1974. ESZTENDŐ BAK HAVÁBAN A címlapon ez áll: Simon István, és utána kettőspont imigyen: A helység kalapá­csa. Hogyan, hát a , magyar irodalom jószerint. első, máig Js legismertebb és legnépsze­rűbb vígeposzát, Szemérme- tes Erzsók. a széles tenyerű Feje nagy. a fondorlatos lelkű Harangláb, a Kántor, a Ba­garia meg az amazon termé­szetű Márta és a többi hős történetét nem Petőfi Sándor írta? Akiről tudni, hogy ő, ahhoz jószerint még iskolá­ba sem kell járnia senkinek ebben a hazában? Hogyan, hét nem csak, őt szerették az istenek? Megajándékozván őt „oly ritka tüdővel, — Mely igazolta, sikeresen, a mai korba ültette át Simon Ist­ván, megőrizve benne Pető­fi varázsát, hozzáadva jelen­ből táplálkozó saját költői- sége világát. „Petőfi eszméi nyomán” — írja a színlap és nem egyszerűen csak a han­gulatkeltés, de sokkalta in­kább a vígeposzban is kifeje­zésre jutott Petőfi-,.eszme” tudatos vállalása miatt. A derű és a nép, a népi humor, a való élet fondorlatosán ka­cagtató fordulatai, a komé­diában is a való élet realitá­sát tükrözte vissza az eposz „modern” feldolgozása. Pethes György rendezése az első percekben kissé tem­Kulcsár Imréből most lesz fondorlatos lelkű Harangláb. (Foto; Puskás Anikó) csatavészek — Világrendítő dulakodásait — Illendően el­kurjantani képes... ” ? Egy mai költő, bizonyos Simon István, aki költészetében hí­resnek mondható, de aki mint hősi költemény szerző — mindközönségesen hősi ének csinálóként mind ez ideig ne­vesnek aligha mondható. Nos, hogy őt is megajándé­kozta volt légyen egy mai is­ten — lévén, hogy isten e k nálunk már nincsenek — oly tüdővel, hogy újból el- és megénekelhesse a dús képze­letű nép költőileg elnevezett [fősének, a helység kalapá­csának dolgát, ezt is megér­hettük? Így történhetett ez, mégpe- diglen csakis így és nem másképpen. Az ugyan aligha vitatható, hogy Simon István zenés komédiája —, hogy egy kissé kevésbé ünnepé­lyesre, mint inkább komo­lyabbra fordítsuk a szót — az alapötleten túl, a komédia egész gerincén végighúzódik az eredeti mű, a vígeposz cselekményének tő vonala. Ám ezt a szerző nem rejte­geti, de hangsúlyozni is kí­ván! a. Petőfi vígeposzát me­részen, de mint az előadás is pótlan invokációja után ke- resztbe-hosszába, de még magasába is felpergette az előadást. Helyenként íerge- teges tempót diktálva, ízt, zamatot adott és bő teret ha­gyott a színészek bugyogó forrású komédiázó kedvének. Külön érdeme az előadásnak, hogy az ilyen műfaj és játék körülményei között mindig ott ólálkodó színpadi szaba­dosság, önmutogató és bántó harsányság lényegében piros jelzést kapott. A szerző mel­lett a rendező nagy érdeme, hogy hosszú idők után végre valóban ízes-mives játék, ze­nés népi komédia került eg­ri színpadra, a népszínmű- veskedést szerencsésen mesz- sze és megkerülve. A rendezőnek e játékhoz jó partnere volt Fehér Mik­lós. Az általa tervezett szín­padkép statikusságban is öt­letes és változatos lehetősé­get adott a zsongó, mozg- le-fel hullámzó játékho- Hangulatfestő, s egy kicsit a komédia korához is el- és hozzáigazító jelmezt tervezett Hruby Mária. És a színészek? Nehéz feladat bárkit is ki­emelni ebből a commedia 21.35 Déry Tibor Portrét i’rr A nyolcvan esztendős Dé­ry Tiborról, életéről, mun­kásságáról beszélget 60 per­cen keresztül Réz Pál iroda­OM 1974. október csütörtök lomtörténész. Tamáshegyi otthonában kereste fel a te­levízió az írót, ahol több mint tíz éve tölti a nyaraikat. A beszélgetésben szó esik Déry legújabb, még kézirat­ban levő könyvéről — A fél­fülűről —, amelyet egy ké­peslap bűnügyi krónikája nyomán írt. E mű kapcsán vetődik fel a kamera előtti beszélgetésben az az izgal­mas kérdés — mi a viszonya az irodalomnak a valóság­hoz? Szól a film Déry emigrá- ciós éveiről, kapcsolatairól. Vagy arról, hogyan kezdte el egy bécsi kávéházban írni a Befejezetlen mondatot. Be­szél barátairól, Tóth Árpád­ról, Füst Milánról, Lukács Györgyről. Szó esik a szere­lemről, házasságairól. Bár a film olyan témákról szól, amelyeket Déry már több­nyire megírt valahol — sze­mélyes jelenlétével, gesztu­saival, atmoszférateremtő egyéniségével, közvetlen kö­zelségével többet ad, mint a leírt «zó. deFarte-ből: kivétel nélkül jó partnerei is voltak egy­másnak. M. Szilágyi Lajos Csepü Palkója, a kezdeti el íogódottság után végig jó alaphangját adta az előadás nak. Komiromy Éva Szemér- metes Erzsókja temperamen­tumával ragadott magával. Paláncz Ferenc, mint Fe.ie- nagy, a végül is és akaratla nul is a házasság révébe ju tó szövetkezeti elnök, igazi népi figura. Egy kicsit a régmúlté, egy kicsit olyan, ahogyan kujon-kajánul, egy­másra pislogva, mintázza a tagság a szövetkezet férfiem­ber elnökét. Csapó János Kántora — primus inter pares — első az elsők között: sokszínű. re­mek tempójú, jó hangú és jó táncos alakítás. Mintha egy népmeséből lépett volna elő: tanulságul a felnőtt gyere­keknek is. A fondorlatos lel­kű Harangláb kacagtatóan falusi bajkeverője Kulcsár Imre kandúr bajsza nyomán vált remek figurává. Dariday Róbert Bagarja uram-ja olyan botor és olyan lelkesen csetlő-botló, mint amilyen elszántan amazon Lenkey Edit Mártája. Onódy László, Nagy Mari. Kanalas László, Bánó Pál, Bősze Péter, a ze­nés komédia további hősei egy-egy jól megrajzolt ka­rakterfigurával szolgálták a sikert. Rónai Pál zenéje, ha em­lékezetes dallamokat nem is hagyott bennünk, de jól il­leszkedett e mához is simu­ló népi játékhoz. Somoss Zsuzsa koreográfiája mérték­tartóan illett a komédia egé­széhez. Nos. tehát nem megzenésí­tett „Petőfi Sándor” került a színpadra, nem valamiféle musical, amely A helység kalapácsából készült. De a játék, amelyet Petőfi ihle­tett — ezt is megtehette, nagy költő volt — mívesen igényes és jó szórakozást nyújt a nagyérdemű közön­ségnek. Szerencsés évadnyi­tás volt ez: sikeres bemutató. Gyurkó Géza Hangszóró mellett Az irodalmi műsorok kö­zűi a Hungária kávéházban a Weöres Sándor, Károlyi Amy, Bozay Attila, Kiss Anna köl­tő-muzsikus játék, a Kaláka együttes, a vers és dallam összetartozását Igazolta a lírában zeneiséget is kereső és megértő hallgató előtt. A Gondolat, a rádió irodal­mi lapja szerkezetében már megújulásra vár. Néhány da­rabja elhagyható lett volna; mások viszont ide kívánkoz­tak, pl. a Hernádi Miklós Esettanulmányáról irt kriti­ka, Iszlai Zoltánnak a fa­nyar, de igényes és eredeti hangvételű filmkritikái közül ezúttal a Balázs Bélavinűből készült film, az Álmodó If­júságról elmondott reflexiói, vagy Tornai József recenzió­ja Daniló Kis könyvéről. A Nagy Lászlóval folytatott be­szélgetés csak elmélyítette a két hete hallottakat. Akkor a. Seb a cédruson, most a Gyümölcsoltó című verséhez fűzött megjegyzéseket. A kö­kénybe oltott és termőre for­duló ringló az ember és ter­mészet örök szövetségét, egy­másrautaltságát példázza. ■ ■ ■ ■ örvendetes, hogy tömeg­kommunikációs fórumaink a közművelődési párthatározat óta egyre többet foglalkoz­nak közművelődésünk hely­zetével, problémáival, lehe­tőségeinkkel. Így a rádióadá­sokban is megszaporodtak a közműveltséggel, művelődési folyamattal, tanulással ösz- szeítiggő műsorok. Az elmúlt hét Rádiónaplójában a Nép­művelési Intézet igazgatója, mint a stúdió vendége, köz- művelődési kérdésekről nyi­latkozott. (Kár, hogy a be­szélgetések során nem esett szó közművelődési könyvtá­rainkról, pedig ezek a nép­művelési intézmények és fon­tos szerepet töltenek be a művelődni vágyó emberek életében.) A műsorban meg­szólalt Mátrai László, Jókai Anna, a Telefongyár, a Ganz- gyár egy-egy munkása, szó esett az író-olvasó taláLkozók tartalmáról, a tudományos munka demokratizmusáról, múzeumokról. A telefongyári munkás, aki 50 kilométert utazik napon­ta munkahelyére, nem azért érettségizett 45 éves korában, mert ennek fontosságára a művelődési központ, vagy a gyár vezetői felhívták figyel­mét, hanem azért, mert segí­tenie kellett fiainak a mate­matikában, kémiában és fizi­kában. Azt tartja, hogy az általános műveltség a leg­nagyobb műveltség, ez szabá­lyoz magatartásformákat, de munkastílust és munkamo­rált is. Sokkal könnyebb mű­velt munkással együtt dol­gozni, mint analfabétával — mondta. Könnyű a dolga Jókai An­nának. aki tagja az egyik Ganz-gyári szocialista bri­gádnak. Az író az életet írja meg és ezek a „marcona em­berek” az életet keresik az irodalmi alkotásban, az író szavaiban. Ha az író saját megdicsőülését várja a ta­lálkozóktól, rossz utakon jár. Mátrai László a középgenerá­ció szakmai zsargonjával szemben a stílus demokratiz­musának fontosságát hangoz­tatta. Az igazi nagy tudósok vállalják tudományuk nép­szerűsítését. s nem a beava­tottak számára írnak. A vilá­gos stílus és beszéd bátor tett. Derűs múzeumi problémák, Szabad-e leülni egy múzeum padlójára? Vagy ez kegyelet­sértés? Lehet-e farmerben múzeumban járni? Menjen-e a nyugdíjas szombaton mú­zeumba, mert altkor a belé­pés díjtalan? A múzeumok­ban nem azért van csend, mert a teremőr csendre int, hanem azért, mert az ér­deklődő, kíváncsi, szemlélő-. dő ember elámul a múlt kö­vei, képei, szobrai láttán. (Nem is nagyon értem a ma divatozó, startjelre indított dinamikus, strigulázó mú­zeum- és tárlatvezetéseket. Mi a Metropolitan Museum képtárát a ruhatárban bárki által kölcsönözhető szivardo­boznyi magnetofon vezeté­sével néztük meg. A két füllhallgató és a hangszalag kapcsolt össze Rafaellel, Ru- bensszel és Dürerrel. Kitűnő tárlatvezetőnek bizonyult, mert az orsót akkor állítot­tuk le, amikor hosszabban akartunk időzni egy-egy kép előtt.) Szó esett arról is, hogy iskolai oktatásunkban még nem használjuk fel eléggé a múzeumokat, képtárakat, vármaradványokat. Bútorok, oklevelek, képek, térképek közel hozzák a fiatalokhoz a kort, amelybe bevezetni akarjuk őket. Egy-egy mú­zeumban, képtárban megtar­tott tanítási óra megkönnyí­tené tanár, diák munkáját egyaránt. Rbergényi Tibor ír Alu" klub Apcon — Ezután lesz hol talál­koznunk, beszélgetnünk. — Szervezünk vetélkedő­ket is, délutánonkénti vi­dám összejöveteleket. — Legyen vitakör és író— olvasó találkozó is. — Vegyük fel a kapcsola­tot különböző vállalalok KlSZ-alapszervezeteivel. Ilyen és ehhez hasonló tervek hangzottak el a kö­zelmúltban az Apci Qualitál Vállalat fiataljai között. Lel­kes kis csoportok beszél­gettek a folyosókon, jóked­vű fiatalok szőtték elképze­léseiket. S tehették is, ugyanis a vállalat KISZ- szervezete' csodálatos aján­dékkal gazdagodott, ünne­pélyes keretek közt vették át a most elkészült KISZ- klubot. A régi épületet — melyet a vállalat vásárolt meg a fiataloknak — rövid idő alatt, időt, fáradságot és természetesen pénzt sem kí­mélve alakították át, * most ízlésesen, kényelmesen berendezett helyiség várja a látogatókat. Látogatókat, mert a tulajdonosokon, a gyár fiataljain kívül ven­dégek is élvezhetik a klub adta szórakozási lehetősége­ket. Az „Alu” klub — alu­mínium — jól szervezett műsorai bizonyára lehetősé­get adnak a kapcsolatok kialakításéra, további is­merkedésekre. Régi óhajuk teljesült a klubbal az apci fiataloknak. Fogadkoznak is, hogy más­képp lesz ezután. Ez pedig, most már csak őrajtuk áll. Hogy éljenek a lehetőség­gel, használják ki okosan, ügyesen és értelmesen. Szé­pítsék tovább, tegyék még otthonosabbá, kényelmeseb­bé. Megéri a fáradságot, hi­szen az igazi eredmény az lesz, ha mindenki szívesen és hasznosan tölti idejét a Qualitál KISZ-klubjában. (Horváth) Suzy Miller éppen meg­írta búcsúlevelét, de persze esze ágában sem volt, hogy öngyilkos legyen. Éppen csak rá akart ijeszteni a férjére; térdre akarta kény­szeríteni. — Na, meg is van — mondta, miközben a levelet a borítékba csúsztatta. — Drágám, tudd meg, hogy né­ha igazán hülyeségnek tar­tom a házasságot. Nem most először fordult meg Suzy fejében ilyen gon­dolat ez alatt a három év alatt, amióta férjhez ment. Jól ismerem minden rezdü­lését, hiszen sokáig együtt éltem vele abban a New York-i lakásában, ahol éj­jel-nappal a fényes karri­erről álmodoztunk. Egy nap meghívtak ben­nünket egy koktélre. Előke­lőségek is hivatalosak vol­tak, gondoltuk, hátha meg­ismerkedünk valami film- producerrel. Valóban jó társaság volt. Mindjárt kezdetben megis­merkedtem Herbert úrral: n fogai között. hatalmas szi­vart tartott, kopasz és po­cakos volt. Mint egv igaz1 producer. ! :a/.. nem az volt, hanem játékgyéros, de vég­ső soron ez nem számított — fő, hogy fölvetette a pénz. Gondoltam, mindjárt elcsá­bítom. Ki is siettem a mos­dóba, hogy rendbe szedjem magam, de mire visszatér­tem, volt mit látnom: Suzy már szorongatta a karját. Szóval, lecsúsztam. Másnap már kora hajnal­ban hatalmas orchideacsok­rot küldött a lakásunkra, persze nem nekem. — Lá­tod, bekapta a horgot — dicsekedett Suzy. így volt. És a barátnőm nem is této­vázott, kihasználta Herbert urat, ahogy csak lehetett. Előbb drága parfüm, aztán nercbunda csillogó autó. S végül: házasság. Suzy- nak nem nagyon tetszett az ötlet, de nem volt más vá­lasztása. Alig jöttek vissza a mé­zeshetekről, Suzy ismét ér­deklődni kezdett a világot jelentő deszkák iránt. Pon­tosabban : belehabarodott egy fiatal színészbe. Abból tudom ezt. amikor a fiú be­lépett egy vándortársutatba Suzy azonnal felhagyott a színházlátogatással. — Micsoda hülyeség dús­gazdag pali feleségének len­ni — mondta. — Amióta ilyen jól élek, minden am­bíciómat elvesztettem. — Én is ezt mondanám, ha nem kellene minden elsején a drága házbért. fi­zetnem — válaszoltam, nem célzás nélkül. Arra számí­tottam, hogy a régi barát­ság meg egy kis nógatás ráveszi majd, hogy segítsen egy kicsit rajtam. Esze ágában sem volt. De bölcs tanácsa nem maradt el: — Elérkezik majd a te órád is, Patrícia, drágám! Tartsd nyitva a szemed, és ha megpillantod a jó alkal­mat, el ne szaUiszd! ' Gondoltam., amint tehe­tem, megfogadom az ara­nyat érő tanácsot. Herbert úr egyébként öt­venéves volt, és minden­áron gyereket akart. Ezzel szemben Suzy huszonöt, és esze ágában sem volt szül­ni. Még mit nem! Majd tönkreteszi a vonalait holmi nyavalyás bőgőmasdna miatt. Természetesen, esze az volt, meg nem mondta volna Herbert úrnak, hogy mit gondol. Inkább hitegette, hogy lesz majd gyerek, nem is egy, ő maga is alig vár­ja, de most még kezeltet­nie kell magát, mert valami zavarai vannak ... Herbert úrnak persze fo­galma sem volt, hogy Suzy- nak /a. nőgyógyász a szere­tője lett. Nem is tudta vol­na meg talán soha, ha — ahogy lenni szokott — köz­be nem jön valami. De köz­bejött. Herbert úr elutazott valahova üzleti , okokból, Suzy pedig fogta a nőgyó-; gyászt, hogy elvigye a Ber­mudákra, egy kis kikapcso­lódásra. Méghozzá ugyan­aznap. Buta liba! Nem szá­mított rá. hogy Herbert úr repülőgépe késhet. És ké­sett. ő pedig a szőke álha­jával. hatalmas naoszem- üvegével, oldalán a nőgyó­gyásszal, egyenesen beleüt­között Herbert úrba a. repü­lőtéren. Aztán rémülten ottha­gyott csapot-papot, és elro­hant hozzám. Egy ideig pi- hegett és tördelte az ujjait, majd felderült: — Tudom már, mit fogok csinálni. Búcsúlevelet írok neki, és bejelenjem, hogy öngyilkos leszek.. Lefoga­dom hogy halálra rémül, és megbocsát. Papírt, ceruzát fogott, és reszkető kézzé) — erre is gondolt,! — megírta a leve­let. — Te most, drágám, fo­god a borítékot, és elro­hansz vele hozzá. Én köz­ben elszaladok* a Plaza­szállóba és beveszek egy csomó altatót. Te majd el­árulod neki, hogy ott rejtő­zöm, és rohanni fog, hogy megmentsen. Szegény pali­nak nem is nagyon kell erőltetnie magát, a Plaza ott van a szomszédságunkban.., Én majd a, hajamat is ki­bontom, attól mindig na­gyon felbuzdult. Herbert úr azt mondta megtarthatom Suzy bundái' és ruháit. Persze nekerr nem kellettek, pedig; Suzj biztosan, azt mondta volna hogy sült bolond vagyok. Ügyesebb volt, mint én az biztos. Mindenesetre igye­keztem megszívlelni a taná­csait. Annak például bizo­nyára örülne, ha tudná hogy komoly összegre szók folyószámlám van a bank­ban, méghozzá Patricia Herbert névre. El kell ismernem, hogy rengeteget tanultam Suzy- tól. De az ötlet a búcsúle­véllel — az csak az enyém volt. Suzynak eszébe se ju-tort. hogy postán fogom elkülde­ni... * i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom