Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-17 / 243. szám

Tükörkép? Kontroll? Vezetés« eszköz? Egy jó út kezdetén A belső ellenőrzés lehetőségeiről, feladatairól Ä BELSŐ ELLENŐRZÉS­BŐL beszélgettünk, és idő- ezűke miatt arra kértük Báry Józsefet, a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóját: mondja el véleményét, röviden, a lé­nyegeset Erre jegyezte meg ő nagyon határozottan és jo­gosan, hogy márpedig ebben a kérdésben nincsenek és nem is lehetnek lényegtelen részek. El kell ismerni ezt, különösen, ha egy korábbi beszélgetésre gondolunk, amikor Csepelyi Károly, a Heves megyei Népi Ellenőr- aósi Bizottság elnöke fejtette ki ezzel kapcsolatos vélemé­nyét Az elnök azt mondta, hogy nagyon sok múlik a ve­zetőkön. Ha az igazgató (vagy éppenséggel szövetke­zeti elnök) azt akarja, hogy a vezetésére bízott munkahe­lyen már az első lépésnél fel­színre kerüljön a hiba, akkor nemcsak támogatja, de kife­jezetten igényli is a belső el­lenőrzés eredménye« tevé­kenységét, — És természetesen nem feledkezhetünk meg arról sem — hangsúlyozta Csepe­lyi Károly —, hogy a belső ellenőrzés a vezetés egy mód­ja is. Ahol a vezetés nem tö­rekszik a hibák megelőzésé­re es feltárására, ott gyakor­latilag nincs is belső ellenőr­zés. Sajnos, inkább jellemző, hogy még nagyon sok olyan vállalati vezetőnk van, aki nem érti, nem érzi megfele­lően a belső ellenőrzés lénye­gét. Nem túlzás, ha azt mondjuk, országosan is ez a helyzet, és az a tény, hogy Heves sem kivétel. S ha vállalataink többségé­re ez jellemző, akkor mit mondjunk a szövetkezetek­ről? Mert a szövetkezet belső ellenőrzésénél még rosszabb a helyzet és szinte általa« «osságban beszélhetünk ar­ról, hogy a kereskedelemben sem megfelelő a társadalmi tulajdon védelme. Megkér­dezhetnénk azt is, hogyan néz ki a termelőszövetkeze­tek egyik-másikánál a bi­zonylati rendszer, a közös tu­lajdon védelme és így to­vább, és így tovább. NE IS SOROLJUK. Alig­ha szükséges több utalás a társadalmi tulajdon védel­mének sok helyen nem meg­felelő voltára ahhoz, hogy egyetértsünk Báry Józseffel: a belső ellenőrzést nagyon komolyan kell venni, ezzel kapcsolatban nincsenek — nem is lehetnek! — lényeg­telen dolgok. Hogy mindez nem üres be­széd, azt mindenekelőtt a vállalat belső felépítése iga­zolja, Ebben ugyanis kiemelt helyen szerepel a belső el­lenőrzés, és közvetlenül igaz­gatói hatáskörbe tartozik. Nem érdektelen erről kissé részletesebben is szólni, mert a megyei iparcikk kiskeres­kedelmi vállalat egyike azon ritka vállalatoknak, ahol a vezetés igényli, és ennek megfelelően — támogatja a belső ellenőrzés fontos mun­káját Automatikus sorompók Kétmillió forintos költség­gel készített vasúti fényso­rompókat helyeztek üzembe Tatabánya legújabb és leg­forgalmasabb ipartelepén. A több ezer munkást foglalkoz­tató gyárakhoz és a bá­nyász-kertvároshoz vezető vasúti átjáróknál mostanáig korszerűtlen, kézi mozgatású sorompók működtek. Emiatt hosszú ideig várakoztak a gyalogosok és a gépjármű­vek. gyakran keletkezett for­galmi dugó az átjárókban. A biztonságosabb és gyorsabb közlekedést szolgáló automa- ~Sus sorompók elkészítésé­vel a tatabányaiak több éves kérését teljesítette a MÁV M m Elmondta az igazgató: nyolctagú ellenőrzési „tör­zsük” van, és munkájuk a vezetés égjük igen fontos eszköze. Nem csoda, hiszen állandó helyzetfeltárást biz­tosít a gazdálkodás, a pénz­ügyi fegyelem kérdéseiről csakúgy, mint a társadalmi tulajdon és a vevők érdek­védelmével kapcsolatban. Ugyancsak e törzs feladata elsősorban, hogy megakadá­lyozzák a vállalatnál az esetleges visszaéléseket, sza­bálytalanságokat, nem utol­sósorban pedig az, hogy in­formációkat szolgáltassanak a vezetői döntések előkészí­téséhez. — Mindez azt is mutatja —• hangoztatta Báry József —, hogy belső ellenőreink nem valamiféle ^rendőri” munkát végeznek. A mi tö­rekvésünk az, hogy adjanak tükörképet a hálózat, a gaz­dálkodás, a központ műkö­déséről. Hogy ez mennyire hasznos, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint hogy az utóbbi időben csökkennek nálunk a szigorú felelősségre vonások, az igazgatói figyel­meztetések száma viszont növekszik. (Ha ugyanis a belső ellenőrök vagy éppen­séggel a dolgozók már az el­ső lépéseknél felfigyelnek a visszásságokra, akkor elegen­dő egy-egy igazgatói figyel­meztetés, és általában súlyo­sabb eset már nem köveik»« zik be.) A Fö TÉVÉKÉNT SÉGI terület tehát: a megelőzés. Megelőzés a fogyasztók ér­dekében, a társadalmi tulaj­don védelme érdekében, nem utolsósorban pedig a gazdálkodás hatékonyságá­nak fokozása érdekében. Ezek szerint világos és egy­értelmű a belső ellenőrzés célja és feladata az iparcikk kiskereskedelmi vállalatnál. Tény azonban, hogy sok szempontból még ők is csak egy jó, egy helyeselhető út kezdetén tartanak. Amit az igazgató elmondott belső el­lenőrzési munkájukról, az inkább csak megvalósítható szándék — az eredmények egyelőre inkább a kezdet eredményei. És ezek az ered­mények még magukon vise­lik a korábbi gyakorlat di- csekedésre éppenséggel nem alkalmas következményeit is. Mert nézzük csak; mi ol­vasható abból a jelentésből, amely a társadalmi tulajdon védelmének a kereskedelem­ben történt vizsgálata alap­ján készült. Érdemes odafi­gyelni néhány, az iparcikk kiskereskedelmi vállalattal kapcsolatos megállapításra: „A vizsgálat megítélése sze­rint — olvashatjuk — az iparcikk kiskereskedelmi vállalatnál jelentkező hiá­nyok nagy száma és magas összege érdemel különös fi­gyelmet ... Érdemes meg­említeni, hogy a vállalatnál 1972-ben 8, 1973-ban 9 leltár egyezett.” Nem megerősíteni, cáfolni látszanak inkább ezek a megállapítások az igazgató szavait. Mégis: helytelen len­ne elhamarkodottan pálcát törni felette. S hogy miért lenne helytelen, az szintén kiderül a NEB-felmérésből: „Az iparcikk kiskereskedelmi vállalatnál részletes, tagolt belső ellenőrzési szervezetet hoztak létre 1973 októberé­ben. Az ellenőrzés tevékeny­ségét részletes munkaterv határozza meg." Tehát éppen egy esztendő­vel ezelőtt kezdődött ez az egészséges folyamat, túlsá­gosan nagy eredményeket még nem várhatunk. EZÉRT REÁLIS A NEB megállapítása, amely szerint járási szinten nem is a leg­jobb, nem is a leggyengébb az iparcikk kiskereskedelmi vállalat belső ellenőrzési te­vékenysége. Az a mód pedig, ahogyan most törekednek e munka hatékonyságának fo­kozására, arra, hogy szerves részévé váljék a vezetés munkájának — az már elis­merésre és követésre méltó. Ezt pedig kifejezetten ajánlhatjuk azon vezetők fi­gyelmébe, akik még nem ér­tik, nem érzik megfelelően a belső ellenőrzés lényegét, szükségességét. Becky Tibor m» A Magyar Alumíniumipari Tröszt Alumíniumszerkezeti Üzemében különleges szendvicspaneleket készítenek. A jó hőszigetelő képesség biztosítására az alumíniumlemezek közé habosított műanyagot öntenek. A szendvicspaneleket elsősorban mélyhűtőházak számára készítik. (MTl-fato: Csikós Gábor felvétele) Jó ellátást ígér a SZÖVÁRU Az idén — sok egyéb mel­lett — lekerül a hiánycikkek listájáról az elektromos ter­ménydaráló, s számos más szerszám is. A Szövetkezetek Országos Beszerző és Értéke­sítő Vállalata, a SZÖVÁRU ugyanis időben felkészült, s a szokásosnál is nagyobb gon­dot fordított az őszi munkák­hoz szükséges, elsősorban a háztáji művelést, a gyü­mölcsfeldolgozást és az állat­Épült 35 millióéit Üresen áll a kollégium, hidegek a tantermek SZÉP! MODERN! Majd- nemhogy luxusszínvonal! Nemcsak az intézet, ha­nem a megye, a város és a Munkaügyi Minisztérium is méltán büszkélkedhet vele. Mert az egri 212. számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet közelmúltban elkészült 300 férőhelyes új kollégiu­ma és tanműhelye valóban minden igényt kielégít. To­vább tetézi a jogos örömet, hogy a tanácsi építőipari vállalat példamutató szerve­ző és kitűnő minőségű mun­kával december 15-e helyett már szeptember közepére befejezte a két létesítmény építését. Tanárokat, oktatókat, diá­kokat azonban mégis hiába keresnénk az új épületek­ben. Üresek a hálószobák, a tanműhelyek. S nemcsak üresek, hanem hidegek is. Akárcsak az iskola tanter­mei, ahol a tanítás folyik. Az új miatt a régi kazánt ugyanis lebontották. Nincs ' fűtés ? Elromlottak a kazánok? Csőtörés miatt hidegek a radiátorok? Nem, nem a technika mondta fel a szolgálatot. Ez esetben sajnos, a tervezők és a be­ruházás bonyolítói „rúgtak rosszul a labdába”. Történt pedig a követke­ző: a tervezők úgy találták jónak, célszerűinek, ha az Úttörő utcai hálózatból a patak alatt vezetik majd át a középnyomású gázvezeté­ket az intézet kazánházáig. Az okos tervről aztán me­net közben kiderült: elmé­letileg ugyan megoldható, de a gyakorlatban mit sem ér, mivel egyetlen, csőfektetés­ben jártas kivitelező válla­latra sem akadtak szerte e hazában a beruházás bo­nyolítói. Közben természe­tesen ment az idő, elmúlt a tél, a tavasz, a nyár, a ta­nácsi építők egyszer csak bejelentették: részükről a szerencse, a megrendelt kol­légiumot és tanműhelyt megépítették. MT LESZ a fűtéssel? Kik és mikor építik meg a gáz­vezetéket? Jön a tél, meg­kezdődött, a fűtési szezon, mikor lesz fűtés az intézet­ben? A műszála átadás-át­vétel napján egymás után hangzottak el az aggódó kérdések. S mit ad isten, a megoldást jelentő nagyszerű, majdnemhogy zseniális öt­let is még aznap megszüle­tett. A gázvezetéket ne a patak alatt, hanem a patak fölött vezessék át, ígjT nem kerül túl sokba sem, s bizo­nyára akad rá kivitelező is — javasolták többen is. ­A. javaslatot elfogadták. A kivitelező — a Közmű- és Mélyépítő Vállalat — szin­tén példamutató szervezett­séggel és nagy lelkesedéssel már hozzá is látott a cső­vezeték Bsieee;pilesebe& Így szerencsére már csak idő kérdése, hogy mikorra vé­geznek a munkával, s utá­na jöhet a fűtés az iskolá­ban, a tantermekben, a kol­légiumban és a tanműhely­ben is. ADDIG VISZONT válto­zatlanul hideg termekben ülnek a diákok, oktatnak a nevelők, üresek maradnak a tágas, kényelmes hálószo­bák. s nem vehetik birto­kukba a leendő szakembe­rek a tanműhelyeket sem. Mindez elkerülhető lett volna, ha a Heves megyei Beruházási Vállalat időben gondoskodik a gázvezeték megépítéséről. Vagy ha tény­leg nem találtak kivitelezőt a patak alatti csőfektetés­hez — két év állt rendel­kezésükre — ennyi idő alatt igazán eszükbe juthatott volna, hogy a patak fölött is „futhat” a cső. Mert bár­mennyire is bonyolult egy 75 méter hosszú gázvezeték megépítése, az mégiscsak megengedhétetlen, hogy üre­sen áll egy 35 millió forin­tért épített kollégium és a tanműhely. Amelynek ter­mei, hálószobái, irodái va­lóban nagyon szépek. mo­demek, jól felszereltek. HATHA MÉG lakhatná­nak tanulhatnának is ben­ne! Erre azonban várni kel1 Ráadásul még azt sem tud ni, hogy meddig. ~ koós — tenyésztést elősegítő eszkö­zök, gépek beszerzésére. Az NSZK-ból már megkezdő­dött a Kunde-kéziszerszámok szállítása, bővül a választék koreai szerszámárukkal is. Kézi fűnyíróból például ez­ret, szőlőzúzókból, présekből pedig csaknem háromezret szereztek be. A fűtési szezonra 7500 olaj­kályhát és 1300 gáztűzhelyet vásároltak a szövetkezeti bolthálózat részére. A fűtő­anyag tárolásához a Szovjet­unióból 5000 darab 20 lite­res marmon-kannát impor­táltak. A múlt évihez ké­pest 50—60 százalékkal nö­velték az olajkályha-alkatré- szek mennyiségét. A SZÖVÁRU hagyományos tűz­helyeket is rendelt az eszter­gomi kályhagyártól, s eset­leg Csehszlovákiából és Ro­mániából is importálnak még kályhákat. Az építőket és építtetőket nyilvánvalóan érdekli a hír, hogy a nemrégiben még or­szágszerte hiánycikknek szá­mító sodronyszegből a múlt évi 100 tonna helyett most 500 tonnával hoznak be a Szovjetunióból. Szovjet importból egyéb­ként csaknem tízezer Sokol rádió, s 5000 Rakéta porszívó is érkezik. Az NDK-ból le­mezjátszókat, villanyvasaló­kat vásároltak, s 16 ezer hajszárítót is importáltak. Vá­sároltak több mint nyolcezer szovjet, illetve olasz gyárt­mányú kávéőrlőt is, s újra megkezdték a Szovjetunióból származó zománcozott edé­nyek árusítását is. Még min­dig nagy a hiány a fürdőká­dakból, s bár ez a cikk nem tartozik a SZÖVÁRU profil­jába, a vállalat képviselői sikeresen tárgyaltak a szov­jet partnereikkel, s így kö­rülbelül 5000 zománcozott fürdőkád szállítására van ki­látás. Természetesen hazai gyárt­mányú műszaki árukból is sokat szereztek be: 3400 mo­sógépet, 4800 porszívót, csak­nem 3000 bojlert, 5000-né1 több televíziót, továbbá r' diókat, hűtőgépeket, villa"* vasalókat, villanytűz!: két, főzőlapokat, hősug i kát rendeltek- hazai ipái . lalataktóL (MTI) Esik as eső MA ezdühk hasonlítani ** az angololchoz és kezdjük megérteni őket, mert náluk évszázados ha­gyomány, hogy a társal­gási szertartások elenged­hetetlen kelléke az időjá­rás. Ébredés után jó magyar szokás szerint már nem az mostanában az első mon­dat, hogy hol a reggeli fekete, hanem az: már megint esik. Esik. Napok, sőt hetek óta esik néhány órás meg­szakítással, s ez az esőzés nemcsak milliméterekben, hanem borús hangulatban és ami sajnos, sokkal fon­tosabb, pénzügyi kiadás­ban mérhető. Ez az cső ugyanis jó egynéhány fo­rintjába belekerül majd a népgazdaságnak. A mező- gazdasági termelésben ugyanis már most jelentős kiesés keletkezett. Pedig de nagy reménnyel indult ez az ősz. Ebben az esz­tendőben terjedt el tömeg­méretekben az úgynevezett iparszerű kukoricatermesz­tési rendszer hazánkban. A nádudvari és a bábolnai „licence” már az indulás­nál óriási eredményt ígért Azok a gazdaságok, ame­lyek az ipari munkaszer­vezés szerinti rendszer alapján termelték idén « kukoricát, csaknem meg­duplázták a hektárankénti termésátlagot. Más kérdés, hogy ebből mennyit sike­rül betakarítani. Az idén kezdte meg hó­dító útját a cukorrépa pe­pi betakarítási rendszere. Jött az eső, a gépek tehe­tetlenül álltak és állnak ma is sok helyen a tábla szélén, a selypi cukorgyá­rat nyersanyaghiány miatt például leállították. Közbeszólt a természet. A mezőgazdasági nagy­üzemekben ezek a hetek nem sok örömet hoztak a gazdasági szakemberek­nek. Valószínű, sokukban az a kérdés is megfordul, hogy érdemes volt-e? Ér­demes volt-e belefogni új tervekbe, új elképzelések­be, érdemes volt-e adni annyi pénzt korszerű, mo­dern gépekért, ha az ős- idős természet így, egy csa­pásra keresztül tud húzni mindent. Nem tud keresztülhúzni, Vannak gondjaink? Van­nak. Egerben a dombokról 30 ezer mázsa szőlőt kell betakarítani. Nagyrédén 30 vagonnyi fürtöt ver kinn az őszi eső. Lesznek veszteségeink, nem sikerül úgy minden, ahogyan azt elképzeltük, kevesebb lesz a cukorrépa, kevesebb lesz a kukorica, kevesebb és rosszabb lesz a szőlő minősége mint ahogy azt elterveztük. Ke­vesebb lesz. De lesz. A kérdés lényege pedig I ezen a ponton kristályo­sodik ki. Ezen a ponton, amikor az ember belátja, hogy számításait, terveit, elképzeléseit módosíthatja a hajdan egyeduralkodó természet de csak módo­síthatja. Okozhat kevesebb, okozhat súlyosabb és még súlyosabb veszteséget, de a végső döntés a mi kezünk­ben van, és éppen azért van a mi kezünkben, mert beláttuk, hogy az ember önmagában véve esendő és legyőzhető. S mivel ezt volt erőnk belátni, így nem fizikai küzdelmet vet­tünk fel az őstermészettel, hanem szellemit. Értelmünk segítségünk csatasorába ál­lított gépeket, rendszere­ket, szisztémáidat. prakti­kákat. Így, az általunk al­kotott derékhaddal ugyan még mindig — s belátható ideig még sokáig — sebez­hetők vagyunk, de nem térdre kényszeríthetők. S, sík az eső. Kellemet- len. Nem. tragikus, nem végzetes, csak kelle­metlen. Igaz, nagyon kel­lemetlen, (szigethy) mwííMjQ i i. 1934. emob& 14. oiötörtefc k * Szendvics­panelek

Next

/
Oldalképek
Tartalom