Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-29 / 228. szám
Merre tart a Qualität? Szalmási Kálmán egy-kettőre megrakja ügyes masinájával a trágyaszóró-kocsit. Ilyenkor, szeptember végén, ha csapadékos és hűvös az idő, kint az őszi határban nehezebbé válnak a munkák. Délig ködös pára ül a földek fölött, s nagy csapatokban alacsonyan röpülnek, sőt szinte a földön járnak a varjak is. A sáros dűlőutak majdnem járhatatlanok, s bent a gazdaságok központjaiban nyugtalanul szemlélik a mezőgazdasági nagyüzemek vezetői, szakemberei a szemerkélő esőt. — A cukorrépa-betakarítást abba kellett hagynunk — mondja Farkas János növénytermesztési főmérnök Pusztaszikszóm, a Füzesabonyi Állami Gazdaság központjában. — Ilyenkor sem áll meg azonban az élet, gyorsan átprogramozzuk a korábbi munkarendet: amennyi szállító eszköz csak mehet, utána akasztjuk a trágyaszóró kocsikat, s irány a szervestrágyatelep. Ott lehet dolgozni még a szemerkélő esőben is. — Hogy állnak az őszi .szántással? — Az* ősziek alá több mint 1300 hektáron terveztük be ezt a munkát, s tulajdonképpen már végeztünk is véle. A tavaszi vetések őszi talajmunkáiból is készen áll a magágy mintegy 600 hektáron. Még legalább- háromszor ennyit kell —- legalábbis szeretnénk elvégezni. Ennek nem is az esős idő, hanem az a legfőbb akadálya, hogy még rajta van a kukorica és a cukorrépa nagyobb hányada kicsit, majd meggyújtjuk... A lovas fogat — amely sáros időben még mindig a legbiztonságosabb személy- szállító eszköz a felvágott dülőúton — közben megérkezik á Papp tanyára. Itt van egy szervestrágyatelep, ahol most három MTZ is trágyát hord a közeli tarlóra, a negyedik pedig a fel- rakó-markológépet hajtja Szalmási Kálmán irányításával. Boda József és Csáti József traktorosok érkeznek a felrakó mellé, s amíg áz félköbméteres karmaival megpakolja a szórókocsit, rágyújtanak. — Mióta trágyáznak? —t Ma kezdtük — mondja Boda József. — Egyébként szántunk, lucernát, cukoré- pát szállítunk, amikor az idő engedi. — Melyik munkát kedvelik leginkább? — Ahol többet, kereshetünk. — Itt müyen a lehetőség? — Elég megjárós. A felrakó tíz, mi meg húszegynéhány fillért kapunk mázsájáért. Már fordultunk délig tízszer-tízenkétszer, s csináljuk amíg látunk. Sok fér egy kocsira, s lesz jó forintunk ezekre a napokra. . — Hol lesz az ebéd ma? — Most bemegyünk aHa- nyi-központba. (Máskor, ha többen vagyunk, kihozzák. Aztán meg olyan helyzet is előfordul, hogy tarisznyából kosztolunk, s csak este eszünk főtt ételt otthon, Mindig úgy, ahogy a munkamenet kívánja... — Már fordultunk délig tízszer-tizenkétszer — mondja Boda József. ség az . idén Dormándon? — Hát az még majd elvé-' lik a zárszámadáskor. Mindenesetre a terv szerint 48 forintot. Reméljük, hogy ennyi meg is lesz. , — Akkor a múlt hónapban szépén keresett? — Néha is panaszkodom. Csakhogy ez nem napi nyolc óra Átlagosan tizenkettő is kijön. Hatkor kezdek és este 7—8-kor hagyom abba. Közben reggel egy kis írüs- tökidő és az ebédemet is kint' eszem, meg, amit az asszony otthon bepakolt... Délre megenyhül .az idő, s a pára is felszáll. A szántáshoz és a kukoricához nem ártott az eső. Feljebb, északabbra, a Mátraaljait és Eger vidékén ' azonban aggódva várják még az érlelő napsütést. Várják, várják mindaddig, amíg a szőlő még kint hál a tőkéken... Faludi Sándor A Qualität Apcon működik és dolgozói alumínium töm- bösítésével, öntésével foglalkoznak. Hogy milyen mértékben, erre két adat válaszol a legközérthetőbb módon. Az egyik: összesen mintegy ezerötszáz embert foglalkoztat a gyár. Az idei termelési értékét a* tervben 590 millió forintban határozták meg. De aki nem tudná, annak elmondjuk: még néhány évvel ezelőtt is „baj volt” á Qualitállal. Sehogy se sikerült a tervét teljesítetne. Vizsgálták innen, vizsgálták onnan. Megállapítottak sokmindent, de az apciak nena haladtak ötről hatra. Aztán mintha csoda történt volna. Tavaly elérték a rég áhított állapotot: teljesítették a tervüket. Az idén pedig már ott tartanak, hogy ők december 31 -et írnak, írhatnak, ha az eredményeiket összevetjük a célkitűzéseikkel. o o o o A gyár nem régi üzem. Ott található az apci állomás közvetlen szomszédságában. Minden külső jel arra mutat, hogy itt még néhány évvel ezelőtt is szántók és kertek húzódtak egymás mellett és mögött. Néhány településsel árrébb akadt egy-két bánya, de ipar csak Selypen létezett, a malom, a cementgyár és a cukorgyár. Mintha az égből pottyant volna Apcra az alumínium üzem, pedig csak a fővárosból érkezett Jöttek vele együtt a vezetők is, legalább is jó részük, de a gépek is, legalább is döntő hányaduk, sőt: egy üzemrész még mindig kitelepítésre vár a fővárosból, aminek 1976 végére kell Apcra jutnia. Hogy fogadni tudják, ahhoz viszont hetvenmilliót kell felhasználni. Az üzemi csarnokokat, a gépek környékét viszont itt kellett munkásokkal benépesíteni. Egyetlen szögön sem találtak egyetlen szakmunkást sem, mégis termelni kellett. Talán ez is. volt a legjellemzőbb rabban az időben: termelni. — Annyira csak a tanná-- kát néztük — említi most Vitányi Pád, ä gyár műszaki igazgatója —, hogy minden más elhomályosult emellett. Mondtuk ugyan, hogy a költségekkel is baj van, az anyagok beszerzése sem megy simán, drágán is termelünk, de nem vizsgáltuk meg ezeket a kérdéseket úgy, ahogy szükséges lett volna. Egyszóval: , sok mindent mondtak az apci gyárra abban az időben, csak jót nem igen. © O © © Amikor új igazgatót neveztek ki Apcra Veres István személyében, mindenki azt várta, hogy valamiféle látŰj üzem — a megfelelő helyen Sörpalaekozo épül Egerben 2500 palack óránként, az új ennek éppen a kétszeresét teljesíti majd. Az egyik épületrészbe palacktároló, az úgynevezett sörtankok és a félautomata gépsorral felszerelt fejtőcsarnok kerül, mellette pedig korszerű szociális létesítmények, öltözők, fürdők lesznek majd. Teljesen zárt technológiai rendszerben, szinte emberi kéz érintése nélkül telnek meg a palackok a gyár leendő legkorszerűbb palackozóüzemében; a kétszeres teljesítmény ellenére alig kell növelni a jelenlegi létszámot, s megszűnik a nehéz fizikai munka is. Az idén mintegy hatmillió forint értékű beépítéssel a terv szerint az építők előregyártott épületelemek alkalmazásával tető alá hozzák a déli ipartelep új létesítményét. Az NDK-beli gépsor egy része már megérkezett, s amint lehetőség lesz rá, kezdik a szerelést. A csaknem húszmilliós beruházás befejezését — alapos előkészítés mellett — 1975. június 30-ra ígérik a tanácsi építők. Jövőre már a nyári szezonban az itt palackozott sört vásárolhatják az üzletekben. . 4h.) / — ... kemény, száraz ez a rögöket — Kovács János. a megmunkálandó földön. Dormándon túl, a Hanyi alatt egészen a Puky- és a Papp-Szász dűlőig hatalmas ősgyep nyújtózkodik. Talaja erősen kötött, szikes. A fű is csajc apróra nő meg rajta. Itt is, ott is birkanyáj legelész, s őrzőiket most bezzeg nem irigyelheti senki. Subájuk alá húzódva izegnek-mozognak, hogy ne fázzanak. — Ide települt át a Két- űtközből is . valamennyi juh- nyája a gazdaságnak. Ez a legalkalmasabb birkalegelő. Messzebb tekintve egy traktor tűnik szembe. Utána akasztva egy sűrű- görbe- vasfogú gereblyéző szerkezet. — összegyűjtjük a sza- máriövisket, amelyet minden évben kivágunk a menőről. Ha megszárad egy lucernaföld — mutatja a (Foto: béri Márton) Kint, a Dormánd—Heves felé vezető közút mellett egy jó öreg lánctalpas húzza az ekét. Kovács János, a dormándi Béke Termelőszövetkezet traktorosa örül a tegnap esti esőnek: — Nézzék meg, hogy milyen kemény, száraz ez a lucemaföld r— mutatja kiszállva a DT—75-Ös fülkéjéből. — Augusztus eleje óta szántok, de még ilyen kemény sehol nem Volt a talaj. Igaz, a lucemaföldet nem minden évben szántjuk. Eíz már megérett a ki- szántásra... — Mennyit tud naponta felszántani? — Két és fél hektárért kapok 2.20 munkaegységet. Ez mindennap kijön. Sőt, a múlt hónapban l**o munkaegységet teljesítettem. — Mit ér egy munkaegyA várfal tövében, a keskeny Dobó utcában dolgozik pillanatnyilag a Kőbányai Sörgyár egri kirendeltsége. A megyeszékhelyen • kívül még hetven községet lát el a kedvelt itallal, nem véletlen tehát, hogy szinte állandóan eltorlaszolják az utat a fel- és lerakodó teherautók, tankautók az üzem előtt. Tarthatatlan állapot, ezt már régóta tudják a gyár vezetői is; a megfelelő anyagi fedezetet erre az évre már biztosítva új telephely után néztek a városban. A déli ipartelepen, a KAEV új gyára mellett jelölték ki számukra az új, egy hektárnyi területet a jelenleginél sokszorosan nagyobbat. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat végzi a kivitelezést, s a földmunkákat szeptemberben már el is kezdték. Nyúl László, a kirendeltség vezetője elmondotta, hogy az új üzem elkészültével a környéken megszűnnek az ellátás gondjai; eddig ugyanis a nyári hónapokban előfordult, hogy másik üzem segítségét kellett kérniük, - nem tudtak egyedül eleget tenni az igényeknek. A jelenlegi elavult üzem teljesítménye ványos, gyors változás következzék be. Személyi ellentétek? Kiderült, ettől nem kell tartani. Szervezetlenség? Hát... precízebben is lehetett volna csinálni sok mindent. Tehát innen kell kezdeni. De mi a kiindulási pont? — Hozzáfogtunk egy általános és alapos felméréshez. Mindent megvizsgáltunk, mindent elemeztünk —, mondja tovább Vitányi Pál. — Eljutottunk oda, hogy az alapanyaggal való ellátottságból kell kiindulnunk, erre kell építenünk a terveinket, el kell végezünk az olyan számítást, amely pontosan meghatározza, hogy gazdaságosan tudjuk-e a megrendelést teljesíteni. Az optimum számítást tavaly vezettük be, az első negyedév után már láttuk, hogy hol tartunk, miben maradtunk le, miben léptünk előbbre. Az év végén pedig a terv teljesítését közölhettük a feletteseinkkel. A kulcs tehát az optimumszámítás. Nem valami csudabogár, varázsszer ez, hiszen közismert dolog: közgazdasági számítás. Ebbe beletartozik az is, hogy mit, mennyiért lehet megcsinálni, menynyi lesz utána a haszon, mennyit tesznek ki a költségele, de az is hozzátartozik, hogy meghatározzák: milyen anyagokat és azokból meny-1 nyit lehet és szabad felhasználni. Pontosan, tetelesen, precízen minden tényezőt fel kell sorolni és azoktól eltérni nem lehet. — A napi jelentést a három igazgató megkapja, havonta tartunk egyeztetést, negyedévenként pedig leltárral is alátámasztjuk az adatokat. © © © © Milyen egyszerűen megy ez: kiszámítani ezt is, azt is, betáplálni a végeredményt a gépekbe, aztán meg kell nyomni a gombot és megy minden, mint a karikácsa- £as. — De a munkások, az emberek!. .. Minden rajtuk múlik lényegeben: fegyelmezetten, tervszerűen dolgoznak-e, mennyi a selejt, a meghatározott anyagot használják-e, és igy tovább? És ekkor eszünkbe jutnak a gyár megalapításának körülményei: honnan is jöttek ide dolgozni az emberek? A tegnapi földművesből hogyan lett mára üzemi munkás? — Olyan kérdés ez, amire a választ már meg tudjuk adni — halljuk Nagy Gábor szb-titkártól. — Kezdjük azzal, hogy a szervezettségünk jó. a tagdíjfizetéssel sincs különös gondunk. Az emberek annyian jelentkeznek tanulni, hogy egy részüket türelemre kell intenünk. Kihelyezett szakközépiskolai osztályaink vannak. Az általános iskola nyolc osztályának elvégzésére sem kell hosszan agitálnunk senkit. A személyzeti osztály szocialista brigádja pedig néhány embert imi-olvasni tanít. Ha társadalmi munkáról van szó, jönnek a dolgozók. Folytassam? Amikor már nemcsak a kezüket nyújtják az emberek, hanem tudják azt is, mi a kötelességük, akkor elmondhatjuk, hogy az üzemi munkássá válás jó úton halad. © © © © Lehet-e valamit is csinálni a kommunisták nélkül? Fölöslegesnek tűnik a kérdés, mégis feltettük Pataki Ferencnek, a vállat! pártbizottság titkárának. — Nem. A kommunisták mindenütt ott vannak, a kommunistákra mindig számítunk, számítanak a társaik is. Megkérdeztem az egyik üzemvezetőt valamikor: tudod-e, kik a párttagok nálad? Egy-két nevet felsorolt. Látod, ha a kommunistákat nem tudod magad mellett, ha i rájuk sem tudsz támaszkodni, elvesztél. De egy másik oldalát is hadd mutassam meg ennek a kérdésnek. Ha valaki nem úgy dolgozik, viselkedik párttag létére, ahogyan kellene neki, a többiek, a pártonkívüliek mondják, hogy nem ezt várták tőle, nert\tudják róla, hogy tagja tártnak. 'ivaly megalakult a válla pártbizottság. Ez is sóidat lendített. Jól működnek az alapszervezetek, a pártcsoportok. Minden kérdésről tudnak a gyár kommunistái, de észrevételeikre is nagyon odafigyelnek, aztán közlik velük azt is, mi lett az eredménye annak, amit szóva- tettek. Információ oda és vissza. Bármiről legyen szó, előbb a kommunisták vitatják meg, döntenek benne, csak úgy megy tovább a dolog. A kongresszusi munkaver- seny is ebből a talajául nőtt ki. 0 0 0 0 Szalai László, a vállab munkaverseny-felelős most mosolygó ember, mert jól alakul a munkaverseny. Ö kalauzol . el a Ságvári brigádhoz, a nyomásos öntödébe. Ez a munkahely bizony kissé szokatlan a maga szürke levegőjével, a hatalmas . forró tégelyekkel, a fújó, sziszegő, tüzet lehelő gépeivel. Az alumínium itt olyan folyékony állapotban van, mintha vékony étolaj lenné, • Dudás József a brigádvéze- tő elmondja, hogy a több mint húsz tagú csoportban akad egy-kettő, aki gondot is ad. Az egyiknek fel kellett függeszteni a tagságát, mert négy napot elmaradt szó nélkül. Néhány ezer forintjába került ez a brigádnak. Nem zárták ki, megnevelik. A másik brigádtagnak családi gondjai kerekedtek. Szóval: nem megy itt sem magától semmi. Mert az ember nem gép. A kollektíva öntöde kikészítő részlegeben Gönczöl Pál került a Gagarin brigád élére. Nemrég vette át a vezetést, mert a korábbi brigádvezető elment a helyéről. Csupa nő tartozik, a brigádhoz, akiknek a termeléssel nines is bajuk, bár amit csinálnak, nem valami csendes - munka. Reszelnek, csiszolnak, fülsiketítő körülmények között. Makacs Jánosné mégis azt mondja: mind úgy .vannak vele, hogy el nem mennének innen, akárhová is akarnák őket tenni, mert itt érzik jól magukat. A fél éri értékeléskor ugyan ők kimaradtak, de nem azért, mert nem. teljesítették á vállalásukat, hanem azért, mert a brigádnaplót nem vezették. © © © © Hogy merre tart a Qualität? Nézzünk néhány beszédes számot Az idei termelési * tervük 590 millió forint. Er- fe a kongresszusi versenyben rátettek még 27 milliót. A ■nyereséget 37 millióban határozták meg, eggyel többen, mint amennyit tavaly elértek de, a kongresszusi vállalás még hatmilliót hozzáadott. Ha most azt nézzük meg‘ jelenleg hol tartanak, akkor nagyon egyszerűen lehet rá válaszolni: mindennel készen vannak. Ami még az / év hátra levő részében következik, az már csak tovább javíthatja az eredményeket. Tehát még több lesz a termelési érték, még több a nyereség — ebből ötven- ■ millióra számítanák december végére. Mi a nyitja mindennek? Az ember. A tenniakarás, a fegyelem, a mindennapos helytállás, az önbecsülés, a példaadás. Elérték volna tehát a csúcsra? Szó sincs róla. Van még tennivaló bőven: akadnak még „lógósok” a munkások és a többiek között is. A minőséget is lehet még tovább emelni, az anyaggal való takarékosság sincs még teljesen kiaknázva. És így tovább. A fejlődés azonban egyértelmű, határozott és nagyon tudatos. Egy kicsit büszkén hozzáteszik: ha már a gyár eredeti telephelyén, Csepelen indították el országosan is a kongresszusi múnkaversenyt, nekik is illet megmutatniuk, hogy itt vannak, élnek, dolgoznak. Nem is akárhogyan: állapítsuk meg. G. Molnár Ferenc rNéwsőg 0 1974. soqpteuber 29., vasárnap / Őszi munkák — közelről...
