Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

I * Euíonai kollégisták Címer, nyitott könyvvel Nyárfák között áll az új köntösű épület. Kétemele­tes, kőpor színében fehér. Ez Eger új nevelési intéz­ménye: a Magyar Néphad­sereg Katonai Kollégiuma. Jelvényük — címer, nyitott könyvvel — az intézmény alapvető céljának kifejező­je: tanulással, tudással fel- vértezétten\ készülni a hi­vatásos katonai életpályára. A kollégium parancsnoka, Pásztor János főtiszt. Be­mutatására elegendő csak ennyi: az első tiszti akadé- místák közül való, tanítói oklevele mellé az egri főis­kolán tanári diplomát szer­zett, 4 szakból államvizsgá­zott a pártfőiskolán, s je­lenleg is tanul, levelező ta­gozaton a szegedi egyetem pedagógia es pszichológia szálfát végzi. — Több mint félezer je­lentkező közül választottuk ki azokat 3 ió Vónoss“gŰ __ Parrag Tibor: „Szeret­nék boldogan, békében el­. Pásztor István: „AHűden vágyam, hogy repülőtiszt legyék” fiatalokat, akik katonai kol­légistaként kezdhették el itt Egerben a középiskolai ta­nulmányaikat — mondja. — Diákjaink nehéz helyzetben levő, többgyermekes mun­káscsaládok, kétkezi dolgo­zók gyermekei. Itt minden­ben gondoskodunk róluk, teljes anyagi ellátást kap­nák. Sikeres érettségi után felvételi vizsga nélkül jut­hatnak a tiszti, illetve a tiszthelyettesi iskolákba. — Szeretnénk, ha bemu­tatná a kollégium életét: hogyan telnek a növendé­kek napjai, mivel töltik idejüket? — Legfontosabb feladat a tanulás, a műveltség sokol­dalú fejlesztése. Növendé­keink a város négy közép­iskolájában tanulnak orosz, műszeripari, pénzügyi és számítástechnikai, valamint általános tagozatos osztá­lyokban Tanítás végeztével ebéd itt a kollégiumban, szabad foglalkozás, szilenci- um, amit szakköri és sport­köri foglalkozások követ­nek, végül a stúdióműsor meghallgatása, tv-nézés. A gyerekek igen aktívak, kez­deményezők. A -chilei szoli­daritás napján például, min­den külső ráhatás, szervezés nélkül, önálló műsort ad­tak a kollégium rádióján keresztül. Nagy gondot for­dítunk arra, hogy növendé OM&mm 1974, szeptember 29<* vasárnap keink fizikai erőben is gya­rapodjanak. A sportolási le­hetőségeink sokrétűek, tíz­próbától a labdarúgásig. Ha­marosan lesz tornatermünk, s távlati terveink között egy fedett uszoda megépítése is szerepel. A parancsnok vaskos dosz- sziét vesz elő. A növendé­kek dolgozatait őrzi benne. Minden előkészület nélkül íródtak a sorok, spontan, kendőzetlen őszinteséggel. «. Hogy ide jutottam, az szinte csoda. Nem volt sem­mi elgondolásom. Éltek gye­rekes álmaim. Legjobban katona szerettem volna len­ni és itt van a csoda, most itt ülök tollal a kezemben és újra álmodom. Azt kép­zelem, hogy katonatiszt va­gyok, parancsot kapók és adok. Hogyha felnövök meg­házasodom és ha lehet, lesz két fiam. Szeretném, ha/ az egyik ezt a pályát választa­ná. Szeretnék boldogan, bé­kében megöregedni s meg­halni. Szeretném életemben, hogy sok jót és örömet sze­rezzek embertársaimnak .. A 14 éves Parrag Tibor ír­ta ezeket Irodalmi értékű vallomás. — Dombóvári vagyok, édesapám vasúti pályamun­kás, édesanyám egy kollégi­umban szakácsnő — simítja el barnásszőke haját, mikor bemutatkozik. — Ketten va­gyunk testvérek. Megmon­dom, szüleim ellenkeztek, amikor közöltem velük, hogy katonatiszt akarok len­ni. De én nem tágítottam, kitartottam a magam gon­dolata mellett s nekik vé­gül is bele kellett egyezni­ük. A Malom utcai Műszer­ipari Szakközépiskolába já­rok, híradós tiszt akarok lenni Béres Deák Attila Gyön­gyösről került a katonai kollégiumiba. — Kilencen vagyunk test vérek, én vagyok a család­ban a legfiatalabb. Édes­apám bányász volt, most már nyugdíjas, édesanyám az Egyesült Izzóban dolgo­Gyöngyös deli bejáratánál 1963. január 1-e óta működik a tejüzem. Mint Herczegh Ga­bor üzemigazgató elmondot­ta: náluk fluktuáció jószeri­vel nincs, e kifejezést éppen 10 éve, hogy száműzték a termelési beszámolóból. Hoz­záteszi még számokkal bizo­nyítva, hogy a 157 emberből 70 százalék az állandó, a törzsgárdatag. Azt is meg­tudjuk tőle, hogy a 157 em­berből 110 közvetlenül részt -vesz a termelésben, ötvenhá­rom felvevőállomásuk van, Aszódtól Hatvanon, Petőfibá- nyán keresztül hordják a te­jet és termékeit, Ők látják el természetesen Gyöngyöst és a Mátrát is. Birodalmuk az Alföld csücskéig, Heves nagyközségig kiterjed. A műszaki vezető társasá­gában bemegyünk az üzem­be. A munkáról és az asszo­nyokról nemcsak hallani akarunk, <Je látni és beszél­ni is velük. Mondják el ők a véleményüket, valljanak ők a róluk történt gondoskodás­ról. Elégedettek, vagy sem, boldogok, vagy éppen nem, mik a vágyaik, hogyan kép­zelik a jövőt, a saját és az üzem jövőjét, külön-külön és együtt is. Dudás Ferencné 29 éves, csinos, barna asz- szony, közvetlen, kedves, mosolygós, nagyon értelmes, t könnyen beszél, mintha egész ' életében újságnak nyilatko­zott volna. Igaz, férje párt­titkár a gyöngyösi cola-üzem- ben amellett, hogy műszaki vdzető is. És Dudás Ferencné is párttag, két gyermek édes­anyja, ' kislánya a második általánost végzi, kisfia még az óvoda „hallgatója”. 1963 óta dolgozik a tejiparban, kakaó- és joghurtgyártással foglalkozik, azt mondja, hogy sokat segít az itteni munká­jában az az egyszerű tény, hojff odahaza m kiesyecsu­„Csendélef” a 10.000 kö teles könyvtárban. (Foto: Puskás Anikó) Hatvan gyógyuló sebei zik, a Píplshegyem. A kö­zépiskola után a Szovjet­unióban szeretném elvegezni a katonai főiskolát. Híracjós tiszt szeretnék lenni, vágy politikai vonalon elhelyez­kedni. ■— Mi tizenegyen vagyunk testvérek — mondja Koszti László, aki Mezökovácsháza- ról került Egerbe. — Há­rom testvérem van, akik kisebbek nálam. Édesapám sertésgondozó a Mezőhegye- si Állami Gazdaságban. Na­gyon nagy segítség a csa­ládnak, hogy én itt ingyen tanulhatok és teljes ellátást kapok. Kétszázharminc fo­rint a havi zsebpénz, s eh­hez még 50-től 150 forintig tanulmányi pótlékot is kap­hatunk. Makai Sándor Budapestet cserélte fel a történelmi Egerrel. Félárva. Édesapja több mint 10 éve halt meg és édesanyja is nyugdíjas már. — Tizenketten vagyunk testvérek, nyolc fiú és négy lány. Én állami gondozott voltam hatéves korom óta, úgy, hogy édesanyám volt egyben a nevelő szülőm is. Csak ilyen segítséggel bol­dogulhattunk. Ezért nagy szó az én számomra, hogy itt lehetek a katonai kol­légiumban. Elhatározott szándékom volt, hogy kato­na leszek. Örülök, hogy ez most már sikerülhet. Zala megyéből jött Fekete János, a Lenti melletti Pör- deföíde nevű kis faluból. Apja tsz-tag, édesanyját a családi teendők kötik ha­zaira, Tízen vannak testv«^ rék, ketten nagyobbak csak nala, a többiek mind kiseb­bek. Gépszerelő akart len­ni, aztán megörült a hímek, mikor megtudta, jelentkezni lehet az egri katonai kollé­giumba. „Szívesen jöttem ide, mert szép,' tiszta pálya ez” — mondja. Pásztor István növendék a Hajdú megyei Kómádéból „vonult be” a katonai kol­légiumba. Hosszú ideig a kutasi tanyán laktak, s csak nemreg költöztek a fa­luba. — A m3 családunk is tíz gyereket számlál, közöttük én a negyedik vagyok, leg­kisebb testvérem még csak 2 éves lesz. Hogy miért je­lentkeztem a katonai kollé­giumba? Nagyon tetszettek nekem a katonák. A ruhá­júk, a büszke tartásuk. Én is közéjük akarok tartozni. Főiskolára akarok jutni mindenkepp és a Szovjet­unióba. M:nden vágyam az, hogy repülőtiszt legyek. Tu­dom, ez kemény munka lesz, dé vállalok mindent 1„ Végigjárjuk a kollégiu­mot — a társalgóktól a já­tékszobákig, a szakköri he­lyiségektől a könyvtárig,' az intézet most alakuló múzeu­máig. Pedáns rend, tisztaság mindenütt. ízléses bútorok, kényelem, . otthonos hangu­lat. Minden együtt van ah­hoz, hogy áz itt élő, tanuló tizenéves fiatalemberek biz­tosan haladhassanak válasz­tott életcéljuk, a katonai palya felé, Pataky Dezső A közelmúlt esztendők­ben igen sok bírálat érte a hatvani városvezetést amiatt, hogy rosszak a település fontosabb közlekedési útjai. Tanácstagi beszámolókon mások / a közterület fásítá­sát, beültetését hiányolták. Most arról számolhatunk be, hogy a hatvani utcák sebei gyógyulóban vannak, s a Költségvetési Üzem a terek kertesítése érdekében is ha­tékonyan intézkedett. Legtöbb költséget a Baj­csy-Zsilinszky és Teleki ut­cák újjáépítése igényelt. A közel két kilométeres sza­kaszra másfél millió forint­nál többet áldozott a városi tanács. A korszerűsítéssel most végeztek, így, jó, biz­tonságos úton közlekedhet­nek már az új-hatvaniak. Nem panaszkodhatnak a Münnich Ferenc lakótelep polgárai sem. Teljes erővel folyik a kétsoros út építése, s ha kedvező lesz az időjá­rás, három héten belül be is fejeződik az egymillió fo­rintnál többet felemésztő munka. Hatvan belvárosá­nak szégyene mindmáig a Tolbuhin utca. Gidres- gödrös burkolatán lépésben közlekedhetnek csak a jár­művek. Mint a Költségveté­si Üzem vezetőjétől, Hatva­ni Györgytől értesültünk, rövidesen megszűnik ez az áldatlan állapot. A tanács (Tudósítónktól.) Az öt falut egyesítő pé- tervasári közös községi ta­nács a Hazafias Népfront együttműködési megállapo­dását vizsgálta meg leg­utóbbi ülésén. Részt vett a tanácskozáson a népfront helyi bizottságának képvise­lője is. A megállapodást fe­lülvizsgálva megállapították, hogy a bizottság hatékonyan segítette a- tanácsi célfelada­tok megvalósítását, a kitű- , zott elképzelések teljesítés sét A Hazafias Népfront köz­ségi bizottságának titkára is­mertette az országos tanács felhívását, amely javasolja a közvetlen lakóhely csino­kellő költségkeretet biztosí­tott az utca csatornarend­szerének megvalósításához, valamint pénzzel fedezi az úttest szélesítését, teljesfel­újítását. A munkálatokat a jövő hét derekán meg is in­dítja a Költségvetési Üzem útépítő részlege. Ugyanitt hadd mondjuk el, hogy bár női munkaerő- hiánnyal küzd a cég kerté­szete, a ligetek, kertek kar­bantartása ennek nem látja kárát. A Münnich Ferenc lakótelepen folyik például áz évelő virágok, fák kiülteté­se, máshol a kertészet mun­kása a sövényeket nyírják. S ne feledkezzünk meg ár­ról sem, hogy a Nepkertet teljesein gaztalanították. Itt újdonság, hogy a kártékony növényzet kipusztítasát ve­gyianyaggal végezték, s mi­vel jól bevált, jövőre ezt a módszert városszerte fogják alkalmazni. Nagyon hiányoznak Hat­van város kertjeiből, terei­ről a padok és szemétgyűjtő ládák. A közeljövőben ezen szintén változtat a Költség- vetési Üzem. Különböző ját­szótereken, utcai kertekben hatvan padot, s ugyanennyi hulladékos ládát állítanak fel. Persze, hogy az utóbbi­ak megfeleljenek rendelte­tésüknek, a lakosság rend- szeretetére, tisztaságára is szükség lesz. sítását, szebbé tételét. Meg­állapították, hogy az Orszá­gos Takarékpénztár tataro­zás! és helyreállítási kölcsö­nök nyújtásával támogatja azokat, akik a meglevő la­kóépületük állagát megóvna kívánják és már nem akar­nak új lakóházépítést vállal­ni. A kedvező hitellehetősé­gek még a nyugdíjasoknak is lehetővé teszik lakóhá­zuk helyreállítását. Hasonló témát tárgyalt * iamálelészi tanács, is. Bőr­nek eredményeként várható­an a község főútvonalán és mellóku teáiban is több rég» hazat felújítanak. Magy József Szépítik az utcákat Pétervásárán és Tarna^eleszen val. A gyerekek aranyosak, a férje megértő és a két szoba összkomfort, itt közel, a mo­dern lakótelepen is nagysze­rű helyhatározója a boldog családi életnek. Szakmaszeretete és -értése nagy. Ezt akkor is észreveszi az idegen szem, ha ő maga alig ejt erről szót. Jól fél is készült erre az életre, mező- gazdasági, tejgazdasagi szak­iskolát végzett Balassagyar­maton három évig, azutan jött ide dolgozni. Munkája mellett, osaladi kötelezettsé­gei és a gyermekszülés, ne­velés mellett később gimnázi­umi érettségit tett. Kedve­sen, halkan erről csak any- nyít mond, hogy az üzem ve­zetőinek segítsége nélkül ez nem sikerülhetett volna. Dudásné magától értetődő természetességgel beszél ar­ról is, hogy az igazga­tó, valamint az üzem társa­dalmi vezetői a gyermekes anyákat éjszakai, vagy ké­ső esti műszakba többnyire nem osztják be, Ő maga rendszeresen reggel 8-tól végzi szellemileg, fizikailag is nehéz munkáját. Azt mondja, hogy télen azért jó itt, mert csak egy vasárnapot kell bent dolgozniuk az asz- szonyoknak egy hónapból. Nyáron bizony a tej könnyen romlandó természete diktálja, hogy két-három vasárnapot is bent vannak. Ez a férfiak­nak sem könnyű, különösen nem a nőknek, s még kevés­bé a több gyermekes család­anyáknak. Ezt a férjek is ne­hezen tűrik, de azért tűrik, ha morognak is kissé. Tőle, Dudásnétól tudjuk meg azt is, hogy a termelési értekez­leten bejelentették: nemso­kára 50 ezer literes tejsiló- taríályt kapnák, amelyben majd nyugodtan marad a mélyen hűtött tej, és nem kell vasárnapi műszakban babusgatni az éltető folyadé­kot Egyébként mostanában eppen a női munka könnyí­tése végett több műszaki' fej­lesztést is végrehajtanak az üzemben, egyszerűsítenek, ésszerűsítenek, és az áldásos technikát ahol csak lehet, be­viszik a termelésbe és min­den egyszerre válik az üzem hasznává, és az emberi mun­ka könnyítésévé. * Naponként 6200 liter ka­kaót gyártanak, emellett 2000 pohár joghurtot. Munkájukat az igazgató és a műszaki ve­zető szerint is elismerésre méltóan végzik. Az igazgató ezt nemcsak szavakban feje­zi ki, hanem a társadalmi szervekkel egyetértésben Du­dás Ferencné már volt a vál­lalat kiváló dolgozója, ő és társai többször részesültek pénzjutalomban, az órabér­emelésnél mindig a jók kö­zött voltak, és most idén, május 1-én a csinos barna asszony az élelmiszer kiváló dolgozója lett. Ide kívánko­zik az a megjegyzés is, hogy a nők megbecsülésének szép példája az is, hogy lehetőleg szombaton sem engedik őket dolgozni, a gyermekes anyá­kat semmiképpen sem. Egyéb­ként Dudás Ferencné órabé­re 11,50, tehát havi tisztes átlaga 2200 forint. Berzékí Ferencné csinos, tnagas, fiatalasszony, sorsa alig különbözik a töb­bi itt dolgozó asszonyétól, ő is 12 éve dolgozik a gyöngyö­si gyáregységnél. Férje mun­kás, bányász a visontai kül­színi bányánál, egy második osztályos kislányuk van. Ber- zéki Ferencné a vállalat ki-. váló dolgozója, ő is 2000 fo­rinton felül, keres. Neki is ez az első munkahelye. Tizenkét évvel ezelőtt takarító kis­lányként kezdte, de amikor elkészült az új üzem, két hó­nap múlva ismét jelentke­zett. Ő az ízesített terméke­kért felel, ott foglalatosko­dik, azokat készíti! A női íz­lést, kezének könnyedségét adja a munkába, szükség is van erre, hiszen az általa gyártott termékek ilyen ne­vet viselnek: „Fincsi”. Berzéki Ferencne rögtön azzal kezdi, hogy ez az első munkahelye, de reméli, ez az utolsó is. Egy percig sem ál­lítja, hogy munkája könnyű, de élvezi, szereti és nagyon megkönnyíti az a tény, hogy a nehéz, cipelő munkát eb­ben a gyárban a férfiak vég­zik. A nehéz jelző sem úgy értendő, hogy beleszakad az ember, hiszen, az üzem fél­automata. A figyelem, a pre- cízség a fárasztó, de ha az ember szereti a munkáját, még a fáradság is más, nem annyira nyűg. S aki itt szorgalmas és akar valamit a szakma területén elérni, annak nyitott a pálya. Az • egykori takarító kislány ma kiváló szakmunkás, megbe­csült törzsgárdatag. — Tudja, most az a hír1 járja, hogy ezzel a hatalmas silótartállyal, amit szívrepes­ve várunk, égy csapásra meg­változik az életünk, már ami a vasárnapi műszakokat ille­ti. Az egészben az az érde­kes, hogy amikorra nagy ne­hezen megszoktuk a vasár­napi műszakot, már meg is szűnik — mondja búcsúzóul Hevér Ala osné 39 éves. Özvegy, mindennap bajoalbaa &£ Gyacáycepa­tán, amely éppen 12 kilomé­terre fekszik Gyöngyöstől Nem panaszképpen mondja ezt, hiszen egészséges, erőtől duzzad, s ha valakinél, hát őnála szó szerint értendő a napi három műszak. Életét a földeken, szőlőműveléssel kezdte. Nehéz munka ez, az tudja, aki valaha is kapált egy hapot, hát még hónap­szám, évszámra hajolgatni ott a tőkék között. A szólő nem adja olcsón édes levét, Megszenved vele, aki szüre­telni akar. De hogy férje meghalt, mindössze a hatszáz négyszögöl háztájit tartotta meg, azzal könnyebben elbír­nak ők ketten, a 17 éves ipa­ri tanuló fiával A kora haj­nali kelést is akkor szokta meg, kislány korában a pa­raszti munkában. Hevér Ala­josáé a hálás, jószívű em­berek típusából való, őt az sem idegesíti, hogy a tej­iparban nyáron meleg van, télen hideg és hogy a víz, valamint a gőz örök kísérője lett életének. Talán még az özvegyi sorsot is zokszó nél-» kül tűri. Szereti az embere« két, az asszonytársait. Ö is a vállalat kiváló dolgozója és ő sem érdemtelenül kapja havonként a 2200 forintos bérét. Tejfölt és túrót gyárt a kiváló szakmunkáshoz illő minőségben. Egyetlen egy panasza vans a közlekedés. Az is hallatla­nul strapa, ha az ember egy életen át hajnalban kel, ké­sőn fekszik. De hát- Hevémé még ezt a panaszt is moso­lyogva adja elő. Erős asz- szony ő, nemcsak testben, de lélekben is, aki nagyon örül a fia tanulmányi eredményei­nek, s legalább annyira a munkatársnői sikerének, mintha 5 érte volna el azo­kat. Tejillatú hármak lyozatt életet él a esaládjá­í í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom