Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-27 / 226. szám

fi villanyszámla - kicsit maps... f A jó hatásfokú vállalati 1 gazdálkodás egyik közismert i feltétele a termelési költsé- ! gek csökkentése. E költsé­gek között szerepel — ipar­áganként változó súllyal — a 1 termeléshez felhasznált vil­lamos energia ára is. A raa- gyar gazdaság 250, legtöbb villamos energiát fogyasztó vállalatának egyesített vil­lanyszámlája például, éven­te 9—10 milliárd forint. A. villamos energiára fordí­tott kiadások az egyes ve­gyi üzemek, kohóművek ön­költségében eléri a 20—30 százalékos arányt is. míg a gép- és könnyűiparban át­lagosan ez a/ érték 3—5 szá­zalék között mozog. Téves lenne azonban ebből arra kö­vetkeztetni, hogy akkor el­sősorban takarékoskodjanak a kohászatban és a vegy­iparban, ugyanis ezek a ki­emelkedően energiaigényes ágazatok egyben a legtaka­rékosabb felhasználók is. Hiába: ahol nagy mennyiség­ben használnak energiát — ott már megtanulták be­csülni ezt a drága kincset és értik is a módját, hogyan Jijell a legjobb hatásfokkal felhasználni. Igaz, ezekben az ágazatokban többnyire a korszerű technika is segíti ezt a törekvést. A szakemberek mintegy 3 —6 százalékra becsülik azt a villamosenergia-mennyisé• get, amelyet a hazai gyáripar képes lenne megtakarítani — fegyelmezettebb, szakszerűbb felhasználással. Es ennek a megtakarításnak — forintban 300—600 milliónak — a négy­ötöd részét a gép- és köny- nyűipartól várhatjuk. A SZAKEMBEREK TEKINTÉLYE Nemrégiben minisztertaná­csi határozat született az energiatakarékosság fokozá­sáért, s ez több konkrét te­endőt is megjelölt. Ezek kö­zött alapvető a vállalati és ágazati energetikusok szere­pének megerősítése, képzé­sük és feladataik rendszerbe foglalása. A vállalatok több­ségénél — különösen a nagy- fogyasztóknál — eddig is dolgoztak energetikai szak­emberek: itt most az a vál­tozás, hogy az energiagazdál­kodás javításáért — külön ezért a feladatért is — az igazgatók lesznek a felelősek. NEM A VÁLLALAT BELiíGYE A jó vállalati energetikus nem kis hasznot hajthat a gyárnak. Legnagyobb a szere­pe a beruházások megterve­zésekor, amikor azt kell mér­legelni, hogy milyen ener­giaforrásokból mekkora tel­jesítmény fogadására kell le­hetőségit teremteni. Gépbe­szerzés e: ;n az energetikus szaktanáé**! megint csak aranyat — sok tízezer kilo­wattot érhetnek. Azzal, hogy ismeri a gépek fogyasztásá­nak és teljesítményének ér­tékeit, hasznos társa lehet bármikor a technológusnak. Például annak eldöntésében, hogy egy adott terméket me­lyik gépsoron lehet a legjobb hatásfokkal megmunkálni. Ilyen döntésben természete­sen sok mindent meg kell fontolni, de mindenképpen érdemes figyelembe venni a villanyszámla alakulását is. A nagyfogyasztók számára sem azonos a tarifa például nappal, a csúcsórákban és éj­szaka. Ez a körülmény is kí­nál variációs lehetőséget ah­hoz, hogy a nap melyik sza­kában vonjanak be egy sok villanyáramot fogyasztó gé­pet a termelésbe és mikor helyezzék esetleg tartalékba. Most, hogy kormányhatáro­zat és rövidesen egy rende­let írja majd elő az energe­tikusok feladatát, egyesek hangoztatják máris: ez — kissé — beleszólás a vállala­tok belügyeibe, hiszen végül is a villanyszámlát a gyárak fizetik. Csakhogy a villamos energia — és mindenféle energia — nemzeti kincs. Ügy kell vele bánni, mint a közös vagyonnal. LEHET EGY-KÉT MILLI ARDDAL KEVESEBB? Az iparvállalatoknál négy­ezer energetikus munkája ka­pott most nagyobb figyelmet: a villamosenergia-fogyasztás körülbelül 50 százalékát tart­ják majd szemmel. A másik 50 százalékot a közlekedés, a mezőgazdaság és a lakosság fogyasztja el. Az igazság az, hogy ezeken a területeken — mert a tevékenység szer­vezettsége a korszerű nagy­iparhoz képest számottevően alacsonyabb — az iparénál szervezetlenebb, lazább az energiagazdálkodás is. A szakemberek 15—20 százalé­kos megtakarítás lehetőségét tételezik fel ebben a körben, mindenekelőtt a mezőgazda­ságban és a lakossági fo­gyasztásban. Ha tehát min­denki énergetikusi komoly­sággal, lelkiismerettel gaz­dálkodna — kis- és nagyfo­gyasztóként egyaránt — az energiával — villannyal és persze gázzal, olajjal is bizony egy több milliárdba kerülő, új villamos erőmű teljesítményének megfelelő energiamennyiséget takarít­hatnánk meg magunknak — s így egy-két milliárd forint­tal lehetne kevesebb évente az ország villanyszámlája. Gerencsér Ferenc A pereskedés sem segített A konyhába, a tálalóba folyik a szennyezett víz... SOHASEM SAJNÁLTÁK a pénzt, az anyagiakat — természetesen a lehetőségek­hez mérten — a dolgozók élet- és munkakörülményei­nek javítására, könnyebbé, szebbé tétele érdekében az évről évre eredményesen dolgozó egri öntődében. Ez a szándék vezette a gyáregység vezetőit abban az elhatározásban is, hogy korszerűsítik a régi mosdót, tusaiét és építenek egy új zuhanyozót is. Elő is terem­tették a szükséges költsége­ket, a munkálatok kivitele­zésére pedig az Egri Épület­karbantartó Szövetkezettel kötöttek szerződést. A közös megállapodásban 1972. ápri­lis 4-ét jelölték meg az át­adás-átvétel határidejének. Úgy tervezték: az élüzem- avatásd ünnepségen jelentik majd be a dolgozóknak, hogy elkészült az új, a régen várt szociális létesítmény. Az ünnepi programból azon­ban kimaradt a fürdő átadá­sa .... — Azt a'kívülállók el sem tudják képzelni. — panaszol­ja Sós István gyáregységve- zetö —;, hogy mennyi ide­gességet, mérget okozott már nekünk a szövetkezet mun­kája és viselkedése. Az egyik mosdó ugyanis a konyha és a tároló fölött van és a rossz szigetelés miatt már az első napokban átázott a mennye­zett. futott a szennyezett víz a falakon. Be a konyhá­ba. a tálalóba ... Még rágon­dolni is rossz egy fertőzés­re, egy tömeges ételmérge- zesre. Ugyanez a helyzet a másik zuhanyozóval is. Om­lik a fal, csepeg a plafon. Megelőzve a bajt nem tud­tunk mást csinálni: a kony­ha fölötti mosdót lezártuk. — So másik üzemel? — Üzemeltetnünk kell, hi­szen az öntödei munkások nem fehér kesztyűben dol­goznak, mosdaniuk, füröd- niük kell valahol. Legfeljebb majd ránk szakadnak a fa­lak. Ez a zuhanyozó ugyan­is az üzemvezetői iroda fö­lött van. Nézze meg, hogy néz ki. =*- S rn.it szól mindezek- S«z « ktentelező, az Épület- burhoMten* Szöveik&gei? — Két és fél éve tart a vitatkozás. Először szép szó­val próbálkoztunk, utána pe­reskedésre került sor. Mind a két pert mi nyertük meg, a helyzet azonban mit sem változott. Vagy nem tudják, vagy nem is akarják megcsi­nálni. Ügy érzem több, mint nevetséges, hogy két és fél év alatt nem tudnak egy szi­getelést jól megcsinálni. — Munkájuk, magatartá­suk rossz hatással van dol­gozóink hangulatára, s a fe­gyelemre is — vette át a szót Bóta György párttitkár. Nálunk ugyanis nem tart három-négy óráig az ebéd­szünet. Dolgozóink is egyre türelmetlenebbek, volt aki már meg is jegyezte, hogy „még ezt sem tudjuk elin­tézni?” Ezt természetesen nekünk, az öntöde vezetői­nek címezték. — Kertek már segítséget is? — Gondolhatja, hogy min­dent megpróbáltunk: leve­leztünk, pereskedtünk, kü­lönböző szervekhez jártunk. Elhiheti, hogy nagyon unjuk már ezt a huzavonát. Elvég­re senki sem kényszerítette a szövetkezetei a szóban forgó feladatok elvégzésére, és réges rég kifizettük már a beruházás költségeit is. Legutóbb megint csak azt az ígéretet kaptuk’ tőlük hogy ez év szeptemberének végére elkészülnek. Nem nyugtattak meg, ugyanis a felettünk levő zuhanyozó szigetelési hibáinak kijavítá­sához még hozzá sem kezd­tek. És ki tudja: nem kez- dődik-e majd minden elöl­ről? Üjabb szigetelés, újabb csepegés... Ezzel kapcsolatban a szö­vetkezet vezetői sem tudtak biztatót mondani Mert mint érdeklődésünkre elmondot­ták: hiába a sok szigetelés, a víz csak átmegy rajta. „De az is igaz — tették hozzá — hogy iroda fölé nem szokás zuhanyzót épí­teni .. ” Ilyesfajta „szokás ügy­ben” nem vagyunk szakem­berek. illetékesek. Ügy gon­doljuk azonban, hogy 1974- ben, a technika korában kü­lönösebb csodák, bravúrok, szenzációk nélkül is elkép zelhető egy kisebb üzemi fürdő megbízható megépíté se. Lelkiismeretesebb, be csületesebb. szakszerű mun­kával, megfelelő szigetelő anyagokkal egészen biztos, hogy sikerülne. JAVASOLJ UK: próbálják ki ezt a módszert is. Ne féljenek a kockázattól: az egri öntödében már nincs vesztenivalója a szövetke­zetnek. Természetesen: nem­csak a becsületre gondo­lunk ... — koós — A teherautók Hortig érnének Teljes "tízzel folyik a munka a Mátravidéki (,ukor«yárak kél üzemében Hull a szárított répaszelet az egymást érő vagonokba Hatvanban és Selypen a cukorgyárak környékén most nehéz illat terjeng. Azok a szagok úsznak a le­vegőben, amelyek a nyers cukorrépa feldolgozása során keletkeznek. Az üzemi mun­kások azonban nem sokat tö­rődnek ezzel az apró kelle­metlenséggel. Tudják, annak a jele, hogy minden megy a maga rendjén, több évtized megszokásához híven. Egyébként szeptember első napjaiban indult meg mind­két gyárban a termelés, s ahogyan látogatásunk során meggyőződhettünk róla, a 25 millió forint értékű korsze­rűsítés beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Itt első­sorban a Selypen levő lé­nyerő berendezések cseréjére gondolunk, valamint a hat­vani torony növelésére, ami­nek a termelékenység foko­zása szempontjából van nagy jelentősége. Hozzávetőleges becslés szerint a befektetett 25 millió forint 3—4 év alatt megtérül azáltal, hogy a cu­korrépa levéből több cukrot nyernek. Száznyolcvan gazdaság Közel egy hónap elteltével már azt is tudjuk, azt is megállapíthatjuk, hogy a Mátravidéki Cukorgyárak Vállalat évek során kiépített üzleti kapcsolata az idén to­vább erősödött. S ez nem csupán abban nyilvánul meg, hogy immár 180 termelőszö­vetkezettel, állami gazdaság­gal számolnak. Hanem ezek a hat megyéből toborzott me­zőgazdasági üzemek tartják magukat a vállalattal kötött szállítási ütemtervhez is, ami kiküszöböli a nyers­anyag felhalmozódását, s az ennek során bekövetkező romlást. A két gyártelepen egyéb­kén^ azért is bíznak az ösz- szesen várható mintegy 600 ezer tonna répatermés zök­kenőmentes leszállításában, mert ebben az esztendőben a cukorrépa 80 százalékát már géppel takarítják be a gaz­daságok. Itt elsősorban Po­roszló, Tiszanána, Sarud, va­lamint a Hatvan környéki szövetkezetek járnak az élen. Eddig nem is volt fenn­akadás a két gyárban. A vállalat napi 5500 tonna ré­pát dolgoz fel, s megy a ter­melés éjjel-nappal, nem pi­henve munkaszüneti napokon sem. (foto: Szabó Sándor) A gyors elszállítás szem* pontjából nagy jelentősége van annak is, hogy ebben az évben a Mátravidéki Cukor­gyárak Vállalat száz száza­lékig gépesítette a berako- . dást, s nagyon szorosan együttműködik mind az ál­lamvasutakkal, mind a Vo­lánnal. Egyébként el sem le­hetne képzelni az óriási mennyiségű nyersanyag moz­gatását. Óriási mennyiség? Nem túlzás, amikor ezt irtuk. Ér­zékeltetésére hadd jegyezzük le, hogy a hatvani és selypi gyárak egy napi répanyers- anyag-szükséglete — 5 ton­nás tehergépkocsikra rakva — a várostól Hortig érne. S még ekkor arról nem is ad­tunk számot, hogy a két. üzemhelynek minden 24 órá­ban 250 tonna mészkőre van szüksége, amit a létisztítás- nál hasznosítanak. S mintegy 600 tonna szénnek felel meg a fölhasznált különböző tü­zelőanyag. Gépesített rakodás Szocialista brigádok Mint az eddigiekből kide­rült, a cukorgyártás folya­matosságának elsőrendű fel­tétele a zavartalan nyers­anyagellátás. Nos, ezt szol­gálja a hat megye területén létesített száz átvételi telep­hely. amelyekre a szántóföl­dekről háromszáz közúti jár­mű fuvarozza a cukorrépát. Az átvevőhelyek jobbára vasútvonal mellett fekszenek, s a gyárba való szállítást na­ponta 260—280 tehervagon biztosítja. Pénzzel nem lehet megváltani 4 párt ifjúságpolitikai határozatának meg­jelenése óta az élet minden területén kiemelt feladat lett a fiatalokkal való fokozott foglalkozás, a róluk való sokoldalúbb, árnyaltabb gon­doskodás. Az elmúlt évek­ben sorra épültek a külön­böző ifjúsági és KISZ-klu- bok, egyre több fiatal került és kerül a választott testüle­tekbe, vezetői posztokra. így van ez megyénkben is. A tagadhatatlan eredmé­nyek ellenére azonban még gondok, problémák is akad­nak bőven. A legutóbbi me­gyei pártbizottsági ülésen — mely éppen a párt ifjúság- politikai határozatának tük­rében elemezte a megyei helyzetet — szóba került, hogy egyes esetekben helyte­len szemléleti tényezők is hatnak. Néhány gazdasági vezető — szerencsére nem sok — úgy vélekedik, hogy a fiatalok nevelése szinte kizá­rólag a KISZ- és a pártszer­vezetek feladata, az ő gond­ja pedig mindössze annyi, hogy a neveléshez szükséges anyagi fedezetet biztosítsa. Az egyik felszólaló szerint egy gazdaságvezető ezt így fogalmazta meg: „én adom a pénzt, a KISZ pedig nevel­jen". Mind a párt bizottsági je­lentésben, mind pedig a vi­tában elhangzottéhoz meny­nyire helytelen és kifogásol­ható ez a szemlélet. Hiszen a fiatalok nevelése — annak ellenére, hogy ezt mind a párt-, mind a KlSZ-szerveze- tek egyik leglényegesebb fel­adatuknak tekintik — társa­dalmi vgy, s ez elől a gazda­sági vezetők sem zárkózhat­nak el. Hiszen az, hogy a fiatal szakmunkások miként illeszkednek be a gyári, üze­mi közösségbe, milyen hatá­sok érik őket, s hogyan érzik magukat. az adott kollektívá­ban — végső soron termelési kérdés is. Ha a fiatal szak­munkás lelkesen kezd mun­kájához, érdekli a szakma minden csínja-binja, s mind közvetlen munkatársai, mind pedig a vezetők segítik ab­ban, hogy megtalálja helyét és szerepét az üzem életében, akkor bizonyára jó munkás­sá válik, aki később „kama­tostól fizet” a kezdeti gon­doskodásért. De — mint egy másik felszólaló hangsúlyoz­ta — a fiatal emberekben ar­ra is megvan a potenciális lehetőség, hogy kocsmázó, családját elhanyagoló, mun­káját hanyagul, rosszul vég­ző emberré váljék. Akkor — ha éppen az adott kollektíva nem ad segítséget a beillesz­kedéshez, s a kedvező hatá­sok helyett negatív benyo­mások érik. Ilyen esetben pedig aligha nyerhet a gyár, sőt, eppen fordítva, az ilyen munkástól igyekszik minden­ki megszabadulni. A fiatalok nevelése, akár politilcai, akár szakmai, vagy emberi vonatkozásban —ép­pen ezért kollektív feladat. S a kollektív feladatban igen nagy munka hárul a gazdasági vezetőkre is. Ép­pen azért, mert az üzem, a gyár jövőjéért minden gazda­sági vezető felelős, s az, hogy milyen lesz egv gyár jövője, az éppen a ma. vagy a hol­nap kezdő szakmunkásoktól, technikusoktól, mérnökök­től függ. 4 nevelés tehát egyálta­™ Ián nem elhanyagol­ható. lebecsülendő tényező. Jelentősége szinte felmérhe­tetlen. Éppen ezért nem ele­gendő csupán az, hogy ha valaki megteremti egy KISZ- klub létesítésének anyagi fel­tételeit, vagy más célokhoz a forintokat. Természetesen ez is hozzátartozik a fiatalok­ról való gondoskodáshoz, de helytelen dolog a kérdést csupán az anyagiakra szűkí­teni. A pártbizottsági ülés óppen ezért fogalmazta meg, hogy a fiatalok nevelését nem lehet pénzzel megválta­ni. A nevelés elsődlegesen nem pénz kérdése, másrész' pedig miután jövőnk hordo­zói a fiatalok, ezért mind - kinek kötelessége, hogy nevelésből kivegye a részét Kaposi Levente A beérkező nyersanyaggal párhuzamosan folyik a ter­mékek kiszállítása mindkét gyárból. S hogy milyen ütem­ben? Legyen’ elég látogatá­sunk napjának eredményeit felsorolni! A répából előállított külön­böző fajtájú és minőségű cu­kor mennyisége meghaladta az ötszáz tonnát. Ugyanek­kor vasúton, gépjárműveken kivittek a gazdaságoknak ezer tonna nyers répaszele­tet, ipari felhaszn ilásra száz­ötven tonna melaszt, a szá­rított, takarmányozási célra kiválóan alkalmas répaszelet­ből pedig száznyolcvan ton­na hagyta el a telepek terü­letét. Természetesen mind ezt » teljesítményt, mind ezt az át­fogó. sokrétű feladatot nem csupán a gyárak korszerűsí­tésével, a szállítás és rako­dás gépesítésével lehetett megoldani. Munkáskéz és irányító szakemberek nélkül most nem számolhatnánk be ilyen eredményekről. A két gyárban, s kint az átvevőhe­lyeken összesen kétezer dol­gozó állja a sarat immár egy hónapja. Ami pedig külön említést érdemel: a törzsgár- datagok mindenütt az élen haladnak, minden területen erejük teljével igyekeznek elősegíteni a termelési sike­reket. Selypen 42, Hatvanban pedig 35 a szocialista brigá­dok száma, s taglétszámuk az összes dolgozó 90 százalé­kának felel meg. És ez je­lentős hajtóerő, különösen hä azt is figyelembe vesszük, hogy közülük tucatnyi már aranyjelvényes, másik tucat az ezüstkoszorú birtokosa, jó néhány: munkás csapat pedig éppen idei eredményeivel sze­retne kitüntetéshez jutni. Kívánjuk, törekvésük jár-1 jón haszonnal! Moldvav Gvőző iffiiäSi) 1374. szap4«ä22bfef i&áetek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom