Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-07 / 183. szám

I I A Hátra holnapjáért - ma Olyan ez a Mátra, hogy állandóan foglalkoztat min­denkit. Azt is, aki még csak hallott róla és azt is, aki már járt itt. Véleményt kell róla alkotni, ez szinte elke­rülhetetlen. Annyi bizonyos, hogy a legtöbb ember értetlenül áll szemben a Mátra ügyével. Ugyan miért nem tesznek többet ezért a gyönyörű hegyvidékért; kérdi csodál­kozva. Mit csinál az illeté­kes gyöngyösi tanács? — fű­zi hozzá az előbbihez ámul- dozását. Vegyük át a kérdéseket, és próbáljuk a feleletet is meg­találni azokra. „ Egy sor elhatározás Kezdhetjük a kormányhatá­rozattal, amit 1026/1971. sz­álait találhatunk meg, foly­tathatjuk a megyei tanács vb és a gyöngyösi tanács ál­lásfoglalásával. A lényeg: már fejlesztési program1 és intézkedési terv szabja meg a tennivalókat a Mátrával kapcsolatban. De hát más a döntés és is­mét más a megvalósulás. Mindennek alapja pedig a pénz. Ha van forint, megy minden a maga útján, ha nincs forint, csak a magya- rázgatásra jut energia. Ah­hoz pedig, hogy a Mátra lé­nyeges mértékben idomuljon az üdülők, kirándulók, turis­ták igényeihez, nagyon sok millió kellene. De honnan? Nyilvánvaló, hogy ebben csak a központi támogatás vezethet sikerre. Ami igaz, igaz; nagyon gyéren gurul a forint a „fen­tebb” levő pénzeszsákból, a gyöngyösi tanácshoz. Marad tehát a helybeliek legbizto­sabb alapja; önmaguk teher­bírása. Ez pedig édeskevés, a Mátrához képest. Aztán a korábbi gyakor­lat szerint, mindig akadt fontosabb, sürgősebb feladat is, mint éppen a Mátrával tö­rődni ; „fentebb” is. Ha csak szervezés '■'Szegény ember vízzel főz; járta a régi mondás szerint az igazság. Valahogy így van ezzel a helyi tanács is- Kénytelen volt tehát olyan megoldásokat szorgalmazni, amikhez lényeges mennyisé­gű pénz nem kellett. Egy kissé határozottabb szerve­zéssel is segíteni lehetett a mostoha körülményeken. Itt van mindjárt az en­ni- és innivaló. Hossz szo­kása a kirándulónak, hogy nem lehet kiszámítani előre az érkezését. Azt sem, hogy mennyien lepik meg egyszer­re az erdők alját. Ezt a „tervszerűtlen” turizmust csak úgy lehet kivédeni, ha a kereskedelem rugalmasan alkalmazkodik a kereslethez. Nem tartották be a deviza­rendelkezéseket A Vám- és Pénzügyőrség Or­szágos Parancsnoksága az utób­bi napokban a deviza-rendelke- zesek megszegése miatt számos hazai és külföldi állampolgár ügyében indított büntető- és szabálysértési eljárást. Így a vám- és pénzügyőri szervek az engedélyezett 400 forinton felüli pénzösszeg kicsempészésének kí­sérlete során Rezes Molnár Mi- halyné. Köves Jenőné és Péter Gyulané budapesti, Bagi János abasári, Koselák János mogyo­rósbányai. Benedek Mihályné keceli. Rozsnoki Szilár dné íel- sőtárkányi. Angyal Jánosné zagy­varónai. Pdlffy Jánosné mohá­csi. Kovács Sarolta kecskeméti es Erdódi Józsefné miskolci la­kostól összesen 25 500 forintot foglaltak le és büntető eljárást indítottak ellenük. Ezenkívül az illetékes belügyi szervek az érin lett személyek útlevelét be­vonták és kizárták őket a kül­földi utazásból. A forint kivitelére és behoza­talára vonatkozó jogszabályok 'megszegése miatt még további 57 magyar és 20 külföldi állam- volgár ellen indítottak büntető, vagy szabálysértési eljárást és természetesen a jogszabályelle­nesen náluk talált pénzt is le­foglalták. (MTI) 1974. augusztus 7* szerda Méghozzá mozgó árusokkal, autókkal. Erre tett ígéretet az élelmiszer kisker, de a SZÖVTERMÉK is. A tejipar és a sütőipar a friss áru -ki­szállítását ígérte meg a mun­kaszüneti napokra is. A Panoráma elhatározta, hogy Sástónál bevezeti a gasztrofol ételek értékesíté­sét. Ezeket nagyobb meny- nyiségben lehet tárolni, a váratlan „roham” esetén pe­dig percek alatt tálalni. Most is kiderült; ígérni a könnyebb. Autósoknak és gyalogosoknak Sok az autó, kevés a hely. Rájuk gondolt a tanács ak­kor, amikor másfél millióért parkolót éppíttetett Mátra- füreden és Mátraházán- De egy sor utat is korszerűsí­tettek Mátrafüreden, ahogy hozzákezdett már a KPM Közúti Igazgatósága a Mát­raháza—Kékes-tető közötti régi, szűk, leromlott út fel­újításához, bővítéséhez. Szinte hihetetlenül hang­zik, de a karbantartott tu­ristautak hossza eléri a 80 kilométert a gyöngyösi köz- igazgatási területhez tartozó mátrai hegyek-völgyek kö­zött. Arra is gondoltak, hogy rönkből épített aszta­lok, padok, takaros kis fá- házikók adjanak kényelmet az elfáradt embereknek. Aki sütni akar, annak pedig tü­zelőteret alakítottak ki. Egyetlen példát a legfris­sebbek közül: Sástó és a Kozmáid kilátó között két és fél kilométer hosszú sétaút várja á kirándulókat, pihe­nőül felállítva, csak ezen a szakaszon, 18 rönkpad. Ami a földbe kerül Nem szokás sem az ivó­víz, sem a szennyvíz elveze­tését biztosító csatornákról beszélni a Mátra idegenfor­galmával kapcsolatban. Pe­dig eléggé ismert megálla­pítás, hogy a korszerűség alapfeltétele ma már a köz­művesítésnek ez a két ága, Méghozzá nem is olcsó fel­tétel. Sok-sok milliót ér egy- egy kilométernyi szakasz egyikből is, másikból is — főként hegyvidéken. Az ivóvíz már nem gond, de a további fejlesztéshez, főként Mátrafüreden, a csőr- rét! víztároló megépítése és a már meglevő rendszerbe D élután volt. A mezők­ről friss szénaillatot hozott a szél és az em­berek nagyfogú gereblyékkel kapargatták össze a rendek helyét. Megrakott szekerek traktor után futó pótkocsik hordták a kakukkfűszagú takarmányt a tanyaudvar fe­lé. Bent a faluban nem volt nagy a mozgás, csak az egész­ségház előtt csoportosultak az asszonyok. Tanácsadás volt. A kismamák — ki ölben, ki kócsiban — hozták a csöppségeket és azzal töltöt­ték el a várakozásra szánt időt, hogy szemügyre vegyék, megdicsérgessék egymás gye­rekét. A Tóth Lidi ikreit öten is körülfogták, aztán hogy az egyik csöppség a szemük közé mosolygott, nem állták meg szó nélkül: — Ez a fiú. ugye, Lidi? — Apja fajtája!. Három óra tájban már az egészségház előtt beszélgetett a falu összes kismamája és gyerekkocsipark-parádét tar­tottak a salakkal felszórt ud­varon. — Tessék az első három! — tárult ki a váró ajtaja és a fiatal védőnő betessékelte a kismamákat. Néhányan, akik később jöttek, székeket vittek ki maguknak az ud­varra. Beszélgettek, izzóba jött ott sok minden, többek között a szövetkezet is. Zsiga Feri felesége felcsat­tant. — Verje meg az Isten a tsz-t, az elnökével együtt! i szavak keményen / \ köp; \ a. ''ásítot­ták, mint a borotva. Csend lett egyszerre, és a ki­mondott hangok felkiáltójel­ként álltak az asszony szája való bekapcsolása ad lehe­tőséget. Szokatlan módon, de na­gyon célravezetőén: szenny­vízcsatorna-építő társulás alakult Mátraháza térségé­ben. Tízmilliók kerülnek így a föld alá, de modem tele­pülésfejlesztés el sem kép­zelhető enélkül. A munkák jó része kész, a társulás eredményesen látja el a fel­adatát. Furcsa részletek Néhány érdekességre érde­mes felfigyelni- Igaz, hogy Mátrafüreden hozzáláttak a Gyöngyszöv nevében egy modern szálloda megépítésé­hez, ami nagyon sok — ma még idegesítő — hiányt meg­szüntet majd egy csapásra. De nem furcsa? Egyetlen kifőzés vagy panzió sincs a Mátra déli részén. Gályán, néhány hónappal ezelőtt, bü­fét nyitott a karácsondi tsz, előtte pedig Mátraházán a detki. De ezek is mások, nem a hagyományos kifőz­dék. Panziót sem találhat senki. Ha a korábbi ellátást vizs­gáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a Sástónál már nincs gyümölcsárusítás, ahogy megszűnt ez Kékesen is. Szerencsére két lángossütő- vel növekedett a falatozás lehetősége Mátraháza, illet­ve Sástó térségében. A szándék nem minden Tiszteletre méltó az igye­kezet, ami a városi tanács­nál felmérhető. A felsorolt tények, adatok, forintok is bizonyítják a megállapítás igazságát. De ezek csak olyan tol- dozások-foldozások, csupán az egyszerűbb gondok meg­szüntetésére irányuló törek­vések. Mert többre nem fut­ja a meglevő forintokból. Igaz, a közművesítés nagy léptekkel fejlődik. Ez pedig mindennek az alapja. Szok­tuk hallani a magyarázatot: ha majd a közművek nem hiányoznak, akkor . bontható ki a Mátra holnapja erőtel­jesebben­Addig pedig? Innen is, on­nan is csurran egy kevés, haladgat a dolog. Lássuk be, nem lehet mindent egyszer­re. Még egy kis türelem. Az alapozás addig is — folyik. előtt. A többiek összenéz­tek és Zsigáné idegesen rángatta a gyerekkocsi to- lórúdját. Kint a kapu előtt, az út porában, borzolt tollú verebek íürödtek és a fecskenépség alant szállva kapkodta el a legyeket. A le­vegő fülledt volt, meleg, és távol, a Mátra felől tompán megdördült az ég. — Mert bolondnak tartják az embert! — nyelvelt újból Zsigáné és gömbölyű, amúgy is napégette arcát elborította a pirosság. A fekete szemgo­lyók tüzet lövelltek és az asz- szony bársonyos homlokán csomóba szaladtak a hajszál­nyi ráncok. —> Mi bajod az elnökkel? — kérdezte Tóth Lidi, az el­nök felesége és lángra lob­bant arccal kikapta a kocsi­jából a négyhetes Jancsikát. — Orránál fogva vezeti a falut! Érted? Orránál fogva, mint a komédiás a medvét. Csak a barátait pártolja ő ife, a többi meg vesszen meg éhen ... — Nem úgy n°zel ki. mint aki éhen veszni készül — kockáztatta meg a szót mos egy harmadik asszony, aki eddig csak a szeme sarkából leste Zsigáné vérbe gyűlt arcát. 18.15: Tesztek Néhány éve még azt sem tudtuk, mi fán terem a teszt — ma pedig hovatovább éle­dtünk egyik elválaszthatatlan kísérője. Az élet sok terüle­tén használják, mint a fel­mérés eszközét, módszerét. Sokan támadják és sokan ve­szik védelmükbe, a vita ma is folyik. A műsor a pszi­chológiai tesztelés kérdései­ről szól; a résztvevők stúdió­beszélgetés keretében fejtik ki álláspontjukat, s érveiket példákkal, filmbejátszások­kal igyekeznek illusztrálni. A Munkaügyi Minisztérium felügyelete alatt működő Or­szágos Pályaválasztási Inté­zet pszichológusai a vita résztvevői, akik elmondják, hogy e módszerek alkalma­zásával miként igyekeznek segíteni a pályaválasztó fia­talokat. T Elefánt a konyhában... Az olaszországi Lignana Sabbiadoroban vendégszerep­lő Medrano-cirkusz tíz le- fántja hétfőn megvad ; a kisváros utcáin és hosszú időn át pánikban tartotta a lakosságot. A Medrano-cirkusz reklá­mot akart csinálni magának az elefántok utcai felvonulta­tásával, amikor az ormányo­sok — valószínűleg a dudá­ló gépkocsiktól megijedve — kitépték magukat gondo­zóik kezei közül és ügetve szétszéledtek a városban. Pa- lánkokat törtek szét, vetemé­nyes kerteekt pusztítottak el és parkoló gépjárműveket zúztak össze. Az egyik ele­fánt egy szálloda konyhájá­ban kötött ki — a falon ke­resztül. A szakácsok dermed- ten figyelték a szokatlan láto­gató betolakodását, s az álla­tot csak azután tudták ártal­matlanná tenni, hogy telje­sen szétzúzta a berendezést. Az amúgy szelíd termé­szetű elefántok később — gondozóik közreműködésével — megnyugodtak és hagyták visszaszállítani magukat cir­kuszi otthonukba. — Dolgoztam, mint egy ál­lat! — De kerestél is! Vagy ta­lán ajándékba kaptatok a bú­tort, meg a Zsigulit, amit a zárszámadás után vett meg az urad? — Sajnálod? — Mit sajnálna tőled? Ok meg házat építettek — szólt újra az elnök félesége. ‘ — Akkor minek szidja a szövetkezetét? — Jogom van hozzá! A magunkét szidom, nem a má­sét. Az elnök... a férjed meg... — Ott az iroda! Beszél­hetsz vele. Megmondhatod neki a magadét, de szidni nem kell a tsz-t, mert tudod, hogy csúnya az olyan madár, amelyik... Zsigáné érezte, hogy el­vesztette az első ütközetet. Sértődött arccal húzta odább a széket és újabb erőt gyűj­tött. — Van még hiba! Baj is, nem kevés, de azért senki sem halt még éhen a szövetkezet­ben — vágott közbe békésebb ■ingón esv zők --.;’ony, iikö:Jen cs róövei csiiitgat- ta az apróságot. — Tessék, a következők! — szólt ki a védőnő. — Egyelőre többen ne jöj­G. Molnár Ferenc ---------------------------------------------------------T Si auv tsm'H­V ©ridegségben Narszpinál (Csebokszári tudósítónk­tól): A májusban megrendezett csuvas vendéglátóipari napo­kon öttagú esztrádzenekar és két énekes szórakoztatta a csuvas konyha válogatott fo­gásait ízlelgető egrieket. Az Unicornis közönsége nem is sejtette, hogy az egyik éne­kes Tamara Csumakova, a Csuvas Állami Zenés Szín­ház kitűnő szoprán szólistá­ja. A múlt év őszén alkal­mam volt látni a művésznőt Csebokszáriban. A Konsztan- tyin Ivanov csuvas klasszi­kus költő Narszpi című poé­mája alapján készült nemzeti opera főszerepét énekelte. A művésznőt a függöny legör- dülése után hosszú percekig ünnepelte a lelkes közönség. Sajnos, Egerben a zsúfolt program miatt nem nyílt al­kalom hosszabb beszélgetés­re. Érthető tehát, hogy nagy volt az öröm, amikor Cse­bokszáriban összefutottunk az utcán a művésznővel és férjével, s meghívtak a la­kásukra. Az egri élmények felidézése után rögtön arról kezdtem faggatni Tamarát, hogyan jutott el a Narszpi szerepének elénekléséig. — Nemzeti operánk hős­nőjét alakítani minden csu­vas művésznő legtitkosabb vágya — kezdte Tamara. — Már kislánykoromban több­ször elolvastam Narszpi szo­morú történetét, emlékszem, még meg is könnyeztem tra­gikus sorsát. S most annyi év után végr^ elénekelhet­tem ... Hosszú volt az út idáig. Egyszerű kolhozpa­raszt családban születtem, egy Csebokszáritól távol eső aprócska csuvas faluban. Apám gyakran harmonikázo- zott,. s ilyenkor esténként együtt énekelt az egész csa­lád. Nagyon szerettem éne­kelni. de zeneiskolára, kon­zervatóriumra gondolni se mertem. Nehéz évek járták akkoriban, tudja, a hábo­rú... A hétosztályos iskola elvégzése után dolgozni men­tem, a leveleket, újságokat hordtam szét a faluban ... Az élet is. jobb lett lassacs­kán. s egy tanítónőm bizta­tására aztán mégiscsak fel­utaztam Csebokszáriba, be­iratkoztam a zeneművészeti szakiskolába. Elvégzése után a csuvas állami tánc- és énekegyütteshez kerültem,' majd közvetlenül megalaku­lásakor, 1959-ben a Csuvas Állami Zenés Színház szólis­tája lettem. — Mik a legkedvesebb sze. repei? — Talán, furcsának fog­ja tartani, de nincsen ked­venc szerepem. Valamennyi, re egyformán gondos, megfe­szített munkával készülök mindig azt szelletem a leg­jobban, amelyet éppen ének- lek. A zenés színházbar egyaránt játszunk operát operettet. Egyaránt szereterr a Sevillai borbély Rosináját a Pillangókisasszony címsze­repét, Neddát Leoncavalk Bajazzók című operájában Tatyjanát Csajkovszkij Anye­ginjéből és Carment, Sylviá és Stázit a Csárdáskirálynő, bői, Estella és Pepita szere­pét Dunajevszkij Szabac széljébőL — De tal.in mégiscsak par olyan, amelyik kedvesebb l többinél? — Igen ... Narszpi. 1971- ben énekelhettem először Narszpiban a csuvas nőE legszebb jellemvonásai ölte­nek testet, igazi népi alak aki szerelméért, igazáéi*! semmitől sem riad vissza Az opera zenéje pedig rend­kívül sokat merít a csuvas népzenéből, amit nagyon- nagyon szeretek. Gyakran énekelek népdalt, s nemcsal akkor, amikor a falvakbar koncertezünk, hanem s moszkvai, leningrádi, minsz- ki hangvesrenyeinken is.. A magyar népdalokat is na­gyon szeretem. — Milyen magyar zenéi darabok vannak a csebok­szári színház repertoárjáni — Mint már említettem, i Csárdáskirálynő. Tervezzük Kálmán Imre Montmartre-: ibolya című operettjének be. mutatását is. Igaz, ezel egyelőre a könnyebb fajsú­lyú magyar zenét képviselik de remélem, nincs messzx az idő, amikor színpadra ál­lítunk egy magyar operát is Tamara Csumakova égés; életét a ’zene szövi ót. Férje Zahar Sapiro, a csebokszár filharmónia szimfonikus ze­nekarának zenei tagozatára jár, zongorázni tanul. A mű­vésznő színházi munkájí mellett a zeneművészet; szakiskolában is tanít. A színpadon nyújtott teljesít menyeiért és az új tehetsé­gek kibontakoztatásábar végzett munkájáért méltár kapta meg 1969-ben a Csu- vasia népművésze, 1971-ber pedig az OSZSZSZK érdemes művésze kitüntető címet. Zahemszky László jenek! —■ nyújtotta kezét Zsi­gáné elé. Zsigáné, meg az elnök fe­lesége maradtak kint csak az udvaron. Leültek az előbbi helyükre, aztán Zsigáné sér­tődöttséget mutatva a gyerek­kel babrált. — Mi bajod. Kati? — törte meg végül is a csendet az el­nök felesége. — Mi volna? Semmi, ha tudni akarod, csak ... — Meguntad a tsz-t? Zsigáné morcosán rántott egyet a vállán, aztán csípő­sen megjegyezte: — Az urad igazán szétnéz­hetne egy kicsit a maga por­táján. — Mi bajod a férjemmel? — Az elnökkel van ba­jom. Részrehajló, nem igaz­ságos! — Miért nem mondod meg a szemébe? Nem olyan em­ber, akivel ne lehetne beszél­ni. — Mit mondjak most már? Hiába minden! Az utóbbi két szónál elfu­totta a menyecske szemet a könny. M i lehet ezzel az asz- szonnyal? — tűnődött Tóth Lidi. Együtt gyerekeskedtek, együtt végez­ték el a dolgozókban a nyol­cadik osztályt, barátnők is voltak és most.. most .. olyan mintha belészállt volna az ördög. A szövetkezetét szidja, meg az elnököt, aki lassan már olyan otthon, mint a fehér holló. Hallgat­tak egy ideig, de Lidi elha­tározta, hogy megtudja az igazságot; — Hä a férjemmel van ba­jod; miért átkozod az egész szövetkezetét, itt a fél falu előtt? Elsők voltatok, akii beléptetek, jól tudod magac is, hogy mennyivel másabi az életünk. Még azt hihetik hogy valaki felcigatott eile nünk. — Ne beszélj bolondoka — szipogta amaz. — Az el nőkkel van bajom, nem a sző vetkezettel! Csak amiko: mérges az ember, akkor... — Megbántott, gorombs volt hozzád? Zsigáné a fejét rázta, aztái kitörölve szeméből a könnyet beszélni kezdett. — A szeszfőzde miatt Je lentkezett János vezetőnek de a te elnököd a féllábi Jancsit ajánlotta a vezetőség nek. — De hát ha egyszer fél­lábú az istenadta! Nem bírj. a határi munkát A te Jáno sód meg erős, egészséges legderekabb ember, aztán.. úgy hallottam fél füllel hogy ... bri gád vezetőnél ajánlják majd a közgyűlés elé... A menyecske szeme felcsil­lant. — Az elnök mondta? — Ühöm... de pszt., mert agyonver érte. — Nem szólok, ne félj Csak a mérgemet adtam ki.. — De azért mégsem kellet volna úgy beszélned. Másko pedig először gondolkozz éi azután járjon a szád. Z sigáné szemében fel száradtak a könnyek Csendesen hallgatta Lidi szavait és amikor a vé dőnő betessékelte őket, má mosolyogva léptek be a ta nácsadásra a három apró­sággal .., /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom