Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-10 / 186. szám

Péntek esti külpolitikai kommentárunk: ' Gerald Ford első napja 1974. AUGUSZTUS 9-EN délben új korszak kezdő­dött az Egyesült Államok történetében. Üj korszak ab­ban az értelemben, hogy olyan eseménysorozat zajlott le, amelyre Amerika történelmében még nem volt példa. Több mint száz esztendővel ezelőtt egyszer már alkot­mányos vádemelési eljárást indítottak egy hajdani ame­rikai elnök ellen, akkor azonban a bírósággá alakult szenátus a vádat elvetette és az elnök a helyén maradt. Most — miután Nixon helyzete rohmos gyorsasaggal re­ménytelenné vált és saját pártjának szenátorai is hátat fordítottak neki —, kénytelen volt lemondani elnöki tisztségéről és a Fehér Házba nyomban bevonult Gerald R. Ford eddigi alelnök. Ez az első eset. hogy a Fehér Ház egy lakója kény­telen lemondani. Mint ahogy az amerikai történelemben Ford alelnökké választása volt az első eset, hogy az alel­nöki tisztséget egy elnöki periódus közepén kellett be­tölteni. (Emlékezetes ugyanis, hogy Nixon előtt Agnew alelnököt kényszerítették lemondásra korrupció miatt.) A WATERGATE-UGY, amely oly hosszú idő óta rátelepedett az Egyesült Államok politikai életére, ez­zel lezárult. Ma még nem lehet világosan megmondani, hogy milyen mélyebb hatással lesz az egész ügy az Egye­süt Államok belső fejlődésére. Nyivánvaló volt ugyanis, hogy a csata nem egysze­rűen a Watergate épületcsoportba történő betörés és an­nak eltussolása, tehát politikai-morális kérdések körül forgott. Az egész küzdelemnek volt egy alapvető hatalmi gyökere. Nevezetesen az, hogy az Egyesült Államok társa­dalmi és politikai viszonyai között milyen mértékig le­hetséges a végrehajtó hatalom koncentrációja, összpon­tosítása az elnök kezében. S ami ennek a másik oldala: a hatalom törvényhozói és bírósági ágazata mennyire kap lehetőséget a végrehajtó hatalom ellenőrzésére és ellen- súlyozására. Történelmileg az utóbbi évtizedekben az Egyesült Államokban az általános áramlat a végrehajtó hatalom erősödése irányába mutatott. Ez sokak szerint azért volt törvényszerű, mert különösen nemzetközi kérdésekben a politikai élét felgyorsult ritmusa sokszor azonnali döntéseket követel. AZ ÜJ ELNÖK már alelnökké választásakor, a szo­kásos kongresszusi kihallgatás alkalmával leszögezte, hogy messzemenően egyetért az amerikai külpolitikának azokkal a lépéseivel, amelyek Nixon elnökségi periódu­sában hozzájárulták a nemzetközi feszültség enyhítésé­hez. Nyomban Nixon lemondása után, tehát első nyi­latkozatában megerősítette, hogy folytatni kívánja ezt a politikát, s egyben közölte, hogy felkérte Kissinger kül­ügyminisztert, maradjon továbbra is hivatalában. Azt is bejelentette, hogy Kissinger a javaslatot elfogadta. Nixon lemondásának és Ford hivatalba lépésének pillanatában a drámai elemek még túlságosan erősek, semhogy Ford politikáját illetően részletekbe lehessen bo­csátkozni. A külvilág számára e pillanatban a legfon­tosabb dolog biztosítottnak látszik. Mint erre a szovjet politika vezetői is több ízben rámutattak, az utóbbi években az amerikai külpolitika vezetése a nemzetközi realitásoknak a korábbinál józanabb figyelembevételén alapult. Ebben az értelemben ez a politika olyan belső amerikai fejlődés terméke volt, amely nem kötődik sze­mélyekhez. AMI A BELPOLITIKÁT illeti, az új elnök önma­gáról, egy ízben azt mondotta, hogy „pénzügyi kérdések­ben konzervatív, belpolitikai kérdésekben mérsékelt”. A gyakorlatban azt jelenti, hogy a Republikánus Párt centrumához tartozott. Már 1963-ban a Republikánus Párt országos konferenciájának elnöke volt. Ez a testű- > let határozza meg a párt altalános politikai magatartá­sát a törvényhozás mindkét házában. Ezt követően 1985- től kezdve Ford volt a képviselőház republikánus párt- csoportjának vezetője, s ezt a tisztségét alelnökké vá­lasztásáig megtartotta. Mindebből arra lehet következ­tetni, hogy a törvényhozás és az új elnök között lénye­gesen kiegyensúlyozottabb lesz a kapcsolat, mint Nixon időszakában volt. Mindenesetre nagymértékben befolyásolja majd az új elnök belpolitikai mozgási szabadságát az idén no­vemberben esedékes részleges választás, amikor újjává­lasztják az egész képviselőházat és a szenátus egyhar- madát. Ezen a választáson derül majd ki', hogy a törté­nelemben páratlan „Nixon-ügy” politikailag mennyire károsította meg magát a republikánus pártot. A NOVEMBERI VÁLASZTÁSOK nemcsak arra ad­nak majd választ, hogyan alakulhatnak a republikánus esé­lyek az 1976-os elnökválasztáson — hanem arra is, hogy a mostani, drámai körülmények között megkezdett cson­ka elnöki periódus után lesz-e lehetősége és esélye Ge­rald Fordnak arra, hogy 1976-ban pártja jelöltje legyen az elnökválasztási harcban. VVVVVVVVVNAAA/AAAAAAAA/VW'.AAA/NaA.A/VVVVWVAAA/'A/VVVSA/VVN/VVVVVVNA/VV* r» Őrségváltás Washingtonban (folytatás az 1. oldalról) épp oly kevéssé várható drá­mai változás a Nixon-man- dátumból fennmaradó két és fél év kül- és belpolitikájá­ban. A 'legfőbb különbséget abban látják, hogy míg a távozó elnök vezetési stilus« és módszerei nagyban hozzá­járultak az elnöki és a tör­vényhozói hatalom viszonyá­nak elmérgesedeséhez, addig a kongresszusban rendkívül széles körű és mindkélj párt­ban szívélyes személyi kap­csolatokkal rendelkező új elnök kamatoztathatja 25 éves képviselői múltját a hatalom két központja kö­zött elviselhetetlenné vált feszültség enyhítésében. A személyi hatalomátvál­tással járó erőátcsoportosítá­sok és helyezkedések a ku­lisszák mögött azonban már az új elnök eskütétele nap­ján megkezdődtek. A figye­lem máris Ford utódjának, vagyis a következő alelnök- nek a kijelölésére és a szép számmal sorakozó remény­beli várományosokra irá- nyuL Első számú esélyesként Nelson Rockefeller volt New York-i kormányzót, Kissin­ger külügyminiszter egy kori mentorát emlegetik, aki mel­lett Hugh Scott, a republi­kánus szenátorok vezére pén­teken letette a voksát. A re­publikánus párt jobbszámya azonban saját hangadóját, Barry Gold water arizonai szenátort, a párt 1964-ben megbukott elnökjelöltjét ajánlja az új elnök figyel­mébe. A New York-1 értéktőzsde pénteken árfolyameséssel kezdte a napot, miután elő­zőleg 50 pontos árfolyamnye­reséggel „ünnepelte meg” előre a Watergate-ügyet le­záró elnöki lemondást. Mint egy tőzsdei szakértő megje­gyezte, az üzleti körök nyil­ván „ráébredtek a keserű gazdasági valóságra, arra, hogy sem a kétszámjegyű nagyságrendben fokozódó infláció, sem az egyéb súlyos gazdasági problémák „nem mondtak le". Világvisszhang Az Egyesült Államok ka­tonai, politikai és gazdasági szövetségesei szerte a vilá­gon különböző szintű hivata­los közleményekben vették tudomásul az Egyesült Álla­mok legfőbb közjogi méltó­ságában bekövetkezett sze­mélyi változást. A történte­ket általában az Egyesült Államok belügyének minősí­tették és megelégedéssel nyugtázták a külügyminiszté­rium korábbi ígéreteit arra vonatkozóan, hogy az Egye­sült Államok külpolitikája változatlan marad. A NATO és a Közös Piac székhelyéh bizonyos fokú megkönnyebbülést keltett a washingtoni őrségváltás, jóllehet mindkét szervezet­nél azt a benyomást keltik, hogy Gerald Ford, az új el­nök személye és nézetei is­meretlenek számukra. Nixon távozása és Ford hivatalba lépése nem változtat az Egyesült Államok es az eu­rópai gazdasági közösség kö­zött kialakult kapcsolatokon — jelentette ki Krag volt dán miniszterelnök, az EGK washingtoni képviselője. Brüsszelben egyenesen arra számítanak, hogy a változás meggyorsítja a nemzetközi kereskedelem átszervezésé­ről tavaly októberben kez­dett és azóta meglehetősen akadozó tárgyalásokat. A NATO központjában ugyan rámutatnak arra, hogy a szö­vetség messze legerősebb ha­talmának élén bekövetkezett személyi változás nem kö­zömbös magára a szövetség­re nézve, mivel döntései szükségszerűen és alapvető­en befolyásolják a paktum politikáját és stratégiáját, de meggyőződésüknek adnak hangott afelett, hogy a NA­TO továbbra is lényeges sze­repet fog játszani az ameri­kai külpolitikában. ★ Bokor Pál és Horváth Bé­la. az MTI moszkvai tudó­sítói jelentik: A moszkvai televízió be­mutatta nézőinek Gerald Rudolf Fordot, az Egyesült Államok új elnökét, aki a lemondott Richard Nixon he­lyébe lépett a Fehér Házban. Ford életrajzának rövid Is­mertetését követően a tele­vízió kommentátora a hiva­talába lépő elnöknek azt a kijelentését idézte, mely sze­rint a köztársaságpárti poli­tikus tovább kíván haladni az amerikai—szovjet kap­csolatok rendezésének útján, s felkérte Kissinger külügy­minisztert, hogy maradjon hivatalában. Vikentyij Matvejev, az Iz­vesztyija politikai hírmagya­rázója az amerikai elnökvál­tozásról szóló kommentárjá­nak a „Széles és szilárd bá­zis” címet adta, határozottan érzékeltetve ezzel, hogy mi az, amit Moszkva jelen pil­lanatban legfontosabbnak ítél a szovjet—amerikai kap­csolatok helyzete szempontjá­ból. „A jelenlegi nemzet­közi viszonyok gyakor­lata szemléletesen tanú­sítja — írja Matve­jev —, hogy az utóbbi évek­ben elért eredmények, ame­lyek a „hidegháború” veszé­lyes korszakából fordulatot jelentettek az államközi A legutóbbi chilei okta­tásügyi rendelet két- iéget sem Hagy ajelöl, mi­lyen műveltséget szán a jun­ta a legfiatalabb állampol­gároknak. A marxista poli­tikusok, a haladó írók mű­veinek betiltása, máglyára vetése után mostantól töröl­ték az iskolai tananyagból u Cídet és a Don Quijotét. A rendelet hallatán még a hír­hedten jobboldali El Mercu- rio című hetilap vezércikk­írója is így fakadt ki: „Az erthetö, hogy a junta felül­vizsgálja a Népi Egység kor­mányának. oktatásügyi intéz­kedéseit. A legújabb döntést azonban nem ' lehet ezzel magyarázni”. A Cidet, és a Don Quijotét a spanyol nyel­vű országok, nemzeti művelt­ségük alapművének tartják. Betiltásukat meg csak azzal sem lehet indokolni, hogy „marxista mondanivalóval árasztják el Chilét”. Úgy tű­nik azonban, hogy a Cid és a Don Quijote, is túlságosan haladó ennek a rendszernek CHILE: A junta nem osztozik 1914. augusztus 10« wombat és veszélyezteti Pinochet ha­talmát? Azt viszont biztos, hogy Pinochetéknek túlságosan haladó az a párt is, amely lényegében megteremtette a feltételeket a katonai ha- talomátvételfiez. A Chilei Kereszténydemokrata Párt­ról van szó. Az Interpress Service latin-amerikai hír­ügynökség közli Patrició Ayl- ívin kereszténydemokrata ve­zető és Bonilla tábornok, hadügyminiszter levélváltá­sát, amelyből kitűnik, mi­lyen lehetőséget hagyott a junta saját szálláscsinálójá- nak. A levélváltás — vázla­tosan — így zajlott le: Aylwin tiltakozott, mert enzúrázták a kereszté nyde- >krata párt ideológusának, íme Castillonak egyik rá- / ókommentár.iát. „Ez a döntés igazságtalan, önkényes és sérti az alapvető emberi joaokat’’— irta. Aylwin. Bo­nilla tábornok visszautasítot­ta a szemrehányást, mire újabb levél következett. Ayl­win most már élesebb han­got ütött meg: „A levelében foglalt kijelentések sértik emberi méltóságomat és tá­madják a kereszténydemok­ráciát”. A válasz kemény volt. „Ön­ző kétértelműséggel", „apo- litikus demagógiával”, „Chi­le ellenes nemzetközi össze­esküvéssel” vádolta a junta Aylwint. A kormány jegy­zéke ezzel zárult: bár a jun­ta tehetne a „marxistákkal összejátszó keresztényde­mokraták” ellen, ezegyszer meg befejezettnek tekinti az ügyet. Két dolog a levélváltásból biztosan megállapítható. Először az, hogy a junta to­vábbra sem igényli a pártok támogatását, sót, következe­tesen eltaszítja a felkínálko­zó csoportokat. A másik ta­núság: úgy látszik, a keresz­ténydemokrata vezetés ult­rakonzervatív szárnya még mindig nem tért magához a szeptemberi meglepetéstől. Akkor lelkesen üdvözölték a hatalomátvételt, mert azt hit­ték, a hadsereg nekik adja át az irányítást. Azóta — a part betiltása ellenére — még mindig a „nemzeti egység­ről”, „a junta támogatásá­ról” beszélnek. „Hazafias szándékról”, „intézményes normalitásról” szónokolnak. A junta pedig többnyire egyetlen szóval, a „nem”-mel felérő válaszokat ad az ön­magukat kínálgató keresz­ténydemokratáknak. ÁJ ehéz és kegyetlen az ébredés a hatalmi il­lúziókból, amely a kérész- tény demokrácia szeptembe­ri álma volt.' A párt szélső- jobboldali vezetői lelkűk mé­lyén változatlanul azt tart­ják, hogy a junta köszönet­tel tartozik nekik, amiért megteremtették a puccs fel­tételeit. Még mindig a kez­deményezek szerepében tet­szelegnek. holott azóta több­ször hide lit: a keresztény- demol:: csak eszköz volt. Eszköz. V 'yet használnak — azulun eldobnak... Bemar György érintkezés normális ésszerű formái felé, objektív és hosz- szú távon ható tényezőkkel függnek össze a mai világ­ban, s olyan vívmányoknak, eredményellnek tekinthetők, melyek nagy szilárdságtarta­lékkal rendelkeznek, s nin­csenek alávetve konjunktu­rális ingadozásoknak”. PÁRIZS: A Figaró szerint fennáll az a lehetőség, hogy e nagy megrázkódtatás hatására az amerikai közvéleményben megerősödik majd az elszi­getelődési irányzat, de az is lehetséges, hogy az ügy lezá­rása, „a botrány tárgyának eltávolítása” megkönnyebbü­lést okoz és megnöveli az amerikaiak önbizalmát. Az Aurore rámutat, hogy a Ford-korszakban is Kissinger marad az amerikai külpolitika pillére. A lap ve­zércikke szerint Nixonnal folytatott utolsó megbeszélé­se során éppen Kissinger győzte meg az elnököt, hogy az ország külpolitikai érdekei is követelik távozását. Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt fő­titkára az amerikai elnök le­mondásával kapcsolatban ki­jelentette: — Alig néhány év lefor­gása alatt az Egyesült Álla­mokban meggyilkoltak egy elnököt, s egy másik le­mondásra kényszerült. £z mély válságról tanúskodik, amely az amerikai társada­lomban, a politikai élet szer­vezetében egyre kiterjed­tebb. — Ami Nixon lemondásá­nak a nemzetközi politikára gyakorolt hatását illeti — folytatta az OKP vezetője — az az általános óhaj, hogy az új vezetés folytassa azo­kat a kezdeményezéseket, amelyek a nemzetközi eny­hülés érdekében történtek, és tegye félre azokat, akik beavatkozással más népek szabadsága, önrendelkezé­se ellen lépnek fel az Egye­sült Államokban. Tjeznhant egy «aoZ repülőgép Újabb izraeli légi* támadás BEJRÜT, DAMASZKUSZ: Lezuhant pénteken az ENSZ közel-keleti, rendkívü­li erőinek egy Bejrutból Da­maszkuszba tartó szállítóre­pülőgépe, amelyen, első jelen­tések szerint, ötfönyi sze­mélyzet és négy utas tartóz­kodott. Damaszkuszi, hivata­los közlés szerint — mint a francia hírügynökség jelen­tette — a gép a sziriai—liba­noni határtérség felett a Szí­riái légelhárítás és támadó izraeli vadászgépek kereszt­tüzébe került. A szállítógépen tartózkodók sorsa, illetve a szerencsétlenség pontos kö­rülményei még nem ismere­tesek. A hírügynökségele ugyan­akkor beszámolnak arról, hogy a délelőtti órákban iz­raeli vadászbombázók újabb támadásokat intéztek dél-li­banoni lakott körzetek ellen, A támadó gépek a libanoni— izraeli határtól tíz kilomé­terre északra 15 percen ke­resztül bombákkal és raké­tákkal árasztottak el eg», te­lepülést, s annak több épüle­tét lerombolták. Áldozatokról egyelőre nem érkezett jelen­tés. Értesítjük Tisztelt Fogyasz­tóinkat, bogy Egerben. 1971. augusztus 12—16 között 7 órától 16 óráig a felsorolt utcákban szakaszosan áram­szünetet tartunk. Vécseyvölgy út, Egri Csil­lagok útja, Gárdonyi út, Bornemissza út. Liget út, Bolyki út, Zoltai út, Donát út. EMASZ Vállalat Egri* Kirendeltsége ügyelem! MEGNYÍLT az üj full szerviz i Kápolnán a 3. sz. főútvonal mellett. Vállaljuk: Személy és kistehergepkocsik alsó-felső mosását' vegyszeres mosását, kerék kiegyensúlyozását. Futómű beállítását, egyéb szervizmunkát. Futójavításokat. Kis-, közepes- és nagyjavításokat. Szakszerű és pontos felvilágosítással állunk a Tisztelt Megrendelőink szolgálatára. HEVES MEGYEI FINOMMECHANIKAI VÁLLALAT A miskolci ETEX Vállalat vezetősége és az egri Lerakat vezetősége fájdalommal és mely megrendüléssel tudatja, hogy ichwarex Géza, nyugdíjas lerakatvezetónk és munkatársunk életének 65, évében, bosszú betegség után elhunyt Temetése augusz­tus 11-én, vasárnap 11 órakor, a Szálúk) út! temetőben lesz. Emlékét szeretettel őrizzük. Barátai, munkatársai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom