Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-06 / 182. szám

Hannibál utolsó útja Hannibál a Karthágóért folyó döntő csata előestéjén a ciprusi bort dicséri. Es a görögöt. A szőlőművelést. A vesztett csata után a szere­lemről szól és a szabadság­ról, es az isten, Karthágó véres istene ellen lázit. Ér­dekes ez a Hannibál. Mint­ha nem is ő lenne az, aki annak idején átkelt a győz­tes punjaival az Alpokon, mintha nem is ő lenne az, kinek nevét egész Itáliában rettegték, aki Róma falai alá jutott el, aki falvakat per­zselt fel, városokat tett a földdel egyenlővé és utolsó emberig lenyilaztatott min­Tokaji írótábor A Hazafias Népfront Bor­sod megyei Bizottsága, a Ma­gyar Írók Szövetsége, vala­mint más intézmények kö­zös rendezésében vasárnap megnyílt a harmadik alka­lommal megrendezett tokaji írótábor. A megnyitót a Borsod me­gyei Tiszaladány községben tartották. Az ünnepi megemlékezésen Vényei Gábor, a községi ta­nács elnöke bejelentette, hogy a tiszaladányi általá­nos iskolát és a község egyik utcáját Darvas Józsefről ne­vezik el, azt a házat pedig, ahol a felszabadulás előtt menedéket talált, emléktáb­lával jelölik meg. Az augusztus 10-ig tartó tokaji írótábor részvevői a következő napokban megvi­tatják a fiatalok, valamint a munkásság művelődési kér­déseit, részt vesznek író— olvasó találkozókon, s talál­koznak az üzemek és a fal­vak dolgozóival. denkit az ellen táborából, lett légyen az akár csecse­mő is. Mintha nem ő lenne az. Nem is. Ez a Hannibál sohasem kelt át az Alpokon, soha em­bereket kardélre nem hányt, a lerombolt városok helyét sóval be nem hintette. Sar- kadi Imre Hannibálja, aki Siklós Olga ,,régész"-ujjai nyomán állt össze a tv-já- tékban újra élő és szóló „egész”-hősé, a bölcs, a fa­nyar, a sztoikus, a békét só- várgó ember és nem holmi vérgőzös hős. Ez a Hannihál csak azért Hannibál, hogy el­higgyék, neki aztán igazán elhihetik, hogy a háborúk még semmit sem oldottak meg: hol Róma falai alatt, hol Karhágónál, de mindig csak egy győztes van, aki maga is vesztes. Sarkadi Imre és Siklós Ol­ga televíziós játékában Han­nibál a sok mindent megélt, a sok mindent megértett és 18.10: Honvéd Kórház Az előítéletek szörnyen makacs dolgok. Bizonyara so­kan vannak, akik a katonaor­vost még ma is úgy tekintik, mint a hajdani sorozóorvost, aki még a félholtat is alkal­masnak minősítette. A műsor a Honvéd Kórház bemutatá­sával az űj, a valóságos kép kialakításához nyújt segítsé­a leglényegesebbre is rádöb­bent hadvezér a háborúk he­lyett az emberi lélek és a társadalmi valóság békés harmóniáját hirdeti. Gúnyt űz a háborúból, teszi ezt ke­serű rezignációval, örömét hirdeti a dolgos életnek, mondja ezt boldog tervezés­sel. A béke, az ember sza­badságának, az ízes munka szépségének fanyar humorú himnusza egyrészt és az ok­talan, fontoskodó hősködés, az értelmetlen és igaztalan háborúskodás, az emberte­lenség fanyar, keserű fintorú elítélése másrészt — ez a Hannibál utolsó útja. Hajdufy Miklós intellek­tuális rendezése egyformán módot adott a töprengő böl­cselkedésnek — kitűnő part­ner volt ebben Sík Igor ka­merája — és a pökhendi hangoskodásnak. Ez a vol­taképpeni „filozófus dráma” a jó képváltások, a rendezés pergő ritmusa nyomán olyan cselekvő játékká vált, mint­ha pillanatai szemmel is kö­vethető történéssé» róza tokból álltak volna össze. Gábor Miklós Hannibálja pompás értelmezése volt a háborúba belefáradt, a bölcs- csé és emberré vált hadve­zérnek és nagystílű megér­tetése a nézővel a Sarkadi - alapgondolatnak. Inke László Barrasa, ez a drámai és gon­dolati ellenpont Inke alakí­tásában a tv-játék másik ki­emelkedő szerepformálása volt Gyurkó Géza get Az alkalom kettő«: 75 évvel ezelőtt, 1899-ben, a mai Róbert Károly körúti honvéd­kórház épületeiben nyílt meg az első katonakórház, s most 25 éve annak, hogy itt mű­ködik a Magyar Néphadsereg kórháza. A műsor bemutatja a gyógyintézetet, valamint azt, hogy miként segíti a pol­gári betegellátást, elsősorban a baleseti sebészet területén. Jelentős eredményeket értek el a kórház orvosai a szívse­bészet fejlesztésében is. EZ a gyógyászati központ biztosít­ja elsősorban a vietnami el­lenőrző bizottság orvosellátá­sát is. A műsorban a kórház igazgatója, dr. János György orvos vezérőrnagy beszél a kórház történetéről, az inté­zetben folyó szakmai és tu­dományos munkáról — egy­szóval a gyógyításról, amely­nek eredményeként 1949 óta félmillió beteg hagyta el egészségesen a Róbert Károly körúti épületet. (KS) Egri nyár ’74 A Musica Antiqua Hungarica együttes hangversenyéről Vasárnap este, kitűnő idő­ben, zavartalan körülmények között lépett fel a Musica Antiqua Hungarica a Sétáló­udvarban. A vendég-együttes — mint a latinul megformált név is mutatja — régi magyar zene ápolására, ébresztgetésére, előadására alakult. Művésze­ti vezetőjük néhány kereset­len szóban a hangverseny közönségét is tájékoztatta, ; hogy a nagy magyar zenetu­dós, Szabolcsi Bence hagya­tékából kerültek elő ennek a műsornak a számai is. Ezek a XVI. és XVII. századból való táncok a véletlen foly­tán menekültek meg a fele­déstől : az országban járó, korabeli zenészek hazatérve hazájukba, Drezdába, Krak­kóba, vagy máshová lejegyez­ték azokat az érdekes dalla­mokat, azt „a másat, másfé­lét”, amit hazánkban tapasz­taltak. Így maradt ránk Prá­gában, de máshol is a magyar eredetre felhívó címmel, jel­zéssel nem egy tánc. De kincsként kell őriznünk a Ko­lozsvárott 1553 körül megje­lent énekeskönyvet is, amely dallamban és szövegben egy­ként őrzi nekünk a kor his- tóriás énekeit, néha még a szerző nevének a feltünteté­sével is. A Kájoni kódex anyagát a felfedeztetése óta eltelt idő alatt bővebben is, hatásában is megismerhettük, hiszen Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerzőnk feldolgozta a híressé lett táncokat. / A soproni és a lőcsei virgi- nálkönyv értékei is csak meg­erősítették azt a meggyőződé­sünket, hogy az ún. viharos magyar századok valóban néha csaknem mezítelenre tépték a nemzet teste mellett a lel­két is, olyannyira, hogy ma már csak morzsákban ismer­jük azt a magyar dallamvilá­got, amely annak idején léte­zett Ezen a hangversenyen egy tíz főből álló, a saját célkitű­zéseiben hívő és a cél érdeké­ben álló, nem könnyű mun­kát vállaló együttest ismer­tünk meg. Vad és még va­dabb stílustörekvések korá­ban élve meglepő az a ko­molyság és felkészültség, aho­gyan ezek a fiatalok vissza­térnek a régi zenéhez, hang­szerekhez, stílusban, hang- zatban adva azt, amit a könyvtárak fölióból olvastak ki a zenetudósok. A XVI. szá­zadról lévén szó, természete­sen nem hiányozhatott Tinódi Lantos Sebestyen históriás éneke sem Eger vár viadaljá­ról: Jánosi Péter, az Opera­ház baritonistája Tódy Éva csembalóművész kíséretével kitűnően adta elő. Jánosi Pé­ter énekelt még más histó­riás énekeket is, egyet Ba- lassy versére, Tódy Éva egész sor művet adott elő csemba­lón, mégis ennek az estnek az igazi élménye az antikvi­tás volt, az a forrásnak is ke­zelhető zenei anyag, ami a XVI. és XVII. századi ma­gyarságtól öröklődött. Késmárki György és társai — Elek Tihamér, Borbély Ju­dit, Domány István, Harsányi Zsolt, Hóna Gusztáv, Kajnó József, Péterdi Péter, Pálin­kás Márta — korabeli fúvós hangszereket, fuvolákat és paozaunokat szólaltattak meg, s nem egy ütős hangszert, amely alakjára, hangjára nézve érdekességet jelenthet a mai hallgatóknak. A műsor sajátságos korlá­tái ellenére is nagy sikert ho­zott a lelkes együttesnek. Az egri közönség az első hang­versenyt a Sétálóudvarban élvezte és nagy tetszéssel fo­gadta. A külföldi vendégeknek pedig csemege volt ez a prog­ram, mert ezt a magyar mu­zsikát így, külföldön nemigen hallhatták. A Sétálóudvar akusztiká­ja jól vizsgázott. A rendezők­nek azonban néhány körül­ményre jobban fel kell fi­gyelniük: a gyerekek által futballozás közben berugdalt ablakok nem emelik az esz­tétikai hatást. Még esti vilá­gításban sem! (farkas) Wolfgang W. Parth: Minél egyszerűbb, annál jobb — Miller a nevem — mu­tatkozott be a telefonáló. — John Miller. Az ön tanácsá­ra volna szükségem, egy olyan emberére, akinek óriá­si tapasztalata van a gyil­kosságokban, bűnügyekben, és aki tudja, hogyan kell az ilyesmit úgy elkövetni, hogy a rendőrség ne fogjon szi­matot. — Értem. Szóval ön ban­kot szeretne rabolni, avagy kedves nejét eltenni láb alól? j — Hová gondol? — neve­tett Miller. — Egészen más­ról van szó, és ígérhetem, hogy remek ötletért méltó tiszteletdíjjal jutalmazom. De nem- szívesen beszélnék erről telefonon. Ha volna olyan szives, találkozhatnánk estére a Vadászlak nevű ét­teremben. A vendégem lesz. Nyolc óra megfelel? — Ott leszek — mondta Peter Conte, az ismert és népszerű bűnügyi regényíró. Kezdte nagyon érdekelni az ügy. Nem is rossz, morfondíro­zott magában, miután letet­te a kagylót. Drága, kelle­mes étterem, finom vadpe­csenye, és esetleg egy csinos kis tiszteletdíj is! S méghoz- zé közel is van az étterem, gyalog is elsétálhatok. Fél órával később ismét csengett a telefon. Anja fíMimisU 191L augusztus &» kedd Holden jelentkezett, Peter Conte kedvedé. Közölte vele, hogy estére szabad lesz, férő­je elutazott. Conte kelleme­sen megborzongott, amikor az Anjával eltölthető estére gondolt, az asszony mély­kék szemére, karcsú alakjá­ra. A kíváncsiság azonban erősebb volt, mindenáron találkozni szeretett volna a titokzatos John Millerrel. Anja egyébként tv-sztár volt. nemrégiben vonult csak visz- sza. Julius Fürstenberg pénz­emberhez ment feleségül. Peter Conténak még soha­sem esett ilyen nehezére ne­met mondani a tüzes asz- szonykának. de nem tehetett mást. Készülődni kezdett az esti találkozóra. ★ Valamivel nyolc után Pe­ter Conte megérkezett a Va­dásziakba. A bejáratnál egy magas, kisportolt, ötvenes férfi álldogált. Conte meg­érezte, hogy csakis Miller lehet. Odalépett hozzá, be­mutatkozott. — Óriási! — lelkendezett a férfi — végtelenül örülök, hogy megismerkedhettem ön­nél! Nem sokkal később már benn üldögéltek az étterem­ben, egy remek sarokasztal­nál. Miller ' egy üveg whis­kyt rendelt. Nem sokat teke­tóriázott. azonnal rátért u tárgyra: — Egy olyan bűntényre volna szükségem, amelyet sem Sherlock Holmes, sem Maigret, de még á lángeszű James Bond, sem tudna fel­deríteni, Érti?_ — Ezt igen, ‘csak azt nem, mi az ördögnek van önnek szüksége ilyesmire? — Ne féljen, eszem ágá­ban sincs bűntényt elkövetni — nyugtatta meg Miller.. — Nem gengszterfönök vagyok, csak egy tv-film producer. Megelégeltem már az unal­mas, egy kaptafára készült bűnügyi filmeket, amelyek­ben a bűnözők kétségbeejtő- en ostobák, a gyilkossági osztály nyomozói pedig egy­től egyig Einsteinek. Éppen olyan krimit van kedvem csinálni, amelyben a bűnöző !esz a győztes fél. Van va lami ötlete? — Drága uram, nekem ne volna? — nevetett az író. — Mi sem egyszerűbb ennél. Jegyezze meg az alapsza­bályt: minél egyszerűbb a bűntény, annál jobb. Azt hir szem, észrevehette mar, hogy általában az okos bűnözők buknalc le, az ostobák csak a legritkább esetben. — Tehát? — kérdezte Mil­ler türelmetlenül. — Vegyünk egy egyszerű példát — mondta az író. — Percenként történik egy köz­lekedési baleset. A rendőrök már hozzászoktak ehhez, ru­tinosan végzik a nyomozást. Ezt az alkalmat könnyen ki lehet használni. Gondoskod­jon arról, hogy kiszemelt ál­dozata előzőleg felöntsön a garatra, akkor a rendőrség szemében még egyszerűbb az ügy. Miután tehát leitatja az áldozatot, hagyja elmen­ni, aztán az egyik útkeresz­teződésnél teljes sebesség­gel áthajt rajta. Utána óva­tosan visszahátrál a gépko­csival, s még egyszer előre indul, de közben teljes erő­vel fékez, hogy a rendőrök világosan lássák a féknyo­mokat. Mikor ezzel megvan, riasztja a rendőrséget és a nyomozónak elmondja, hogy az illető hirtelen az autó elé lépett. Hiába fékezett teljes erővel, a szerencsétlenséget nem tudta elkerülni. Ennyi az egész. — Pompás ötlet lelkende­zett John Miller. — Egysze­rűbb és jobb nem is lehetne. — S ezzel elővette csekkfü­zetét és tízezer márkára ki­állított egy csekklapot. Ek­kora tiszteletdíj láttára Pe­ter Conténak elakadt a lé­legzete. Miller ezután kijelentette, hogy sietnie kell és elbú­csúzott az írótól. Conte meg­iszogatta a maradék whiskyt és hazaindult. Másnap a helyi lapban a következő hír jelent meg: „Tegnap tragikus végű közlekedési szerencsétlenség történt a Vadásziakhoz cím­zett vendéglő közelében. Ál­dozata Peter Conte, a neves bűnügyi regényíró! fjint a rendőrség megállapította, Conte ittas volt, vigyázatla­nul lelépett az útról, egye­nesen egy gyorsan közeledő gépkocsi elé. A vezető azon­nal fékezett, de a szeren­csétlenséget nem tudta elke­rülni. A gépkocsit egyébként Julius Fürstenberg, a tiszte­letre méltó pénzember, Anja Holden tv-sztár férje vezette. Az egyetlen gyanús kö­rülmény: a neves író zsebé­ben egy tízezer márkára sző­lő csekket találtak John Mil­ler aláírással. Kiderült, hogy ilyen yevű ember nem lakik a városban, s az a bank. amelyre a csekk címezve volt, szintén kitalált pénzin­tézmény...” Népzenei hangverseny a Gárdonyi Géza Színházban (Foto: Puskás Anikó) Rosszul kezdődött szómba' este a stadionban meghirde­tett népzenei hangverseny A délutáni zápor ugyani« alaposan megzavarta a szer­vezőket és a közönséget is, < így az utolsó percig nem vol biztos, hol kezdődik az elő­adás. A műsor szerencsére kár pótolta a nézőket a bizonyta lanságért, a csúszásért. í rendezők már az első perc ben kellemes meglepetéssé szolgáltak, ugyanis — bá neve a plakáton nem szere pelt —, a népművészeti ru habemutatót Molnár Margit a televízió népszerű riporté re konferálta. A csinos ma nökenek bemutatták az ide nyár, s egy kicsit talán má az ősz női divatját Is. Mi hordunk az elkövetkezend hónapokban? Ügy látszik, to vábbra is uralkodó marad népművészeti jelleg. Kékfes tő ruhát, tunikát, blúzt é fiúinget, csipkével, farkas foggal, kalocsai hímzéssel é matyó díszítéssel. Lehet hoz zá szűrmellényt, szűrkabá tot, rátétes tarisznyát viseln Az olcsó, praktikus, csino: divatos, bárhol megvásárol ható ruhadarabok nagy si kert arattak a fiatal néző között. A félórás divatbemutat után kezdődött a tulajdon képpeni műsor, melyet rendező úgy állított össz< hogy a két óra alatt színe keresztmetszetet kapjunk Duna-medence folklórjábó Bodza Klári népdalcsokorn lépety föl, Soós Edit Az ág alatt kinőtt fa című kedve népmesét mondta el, Jeüzse Attila A Dunánál című vei sét Szendrő István szavalt: Kishonthy Ildikó balladáké adott elő. Vera Kaneurov orosz dallamok előadásáv; járult az est sikeréhez. A műsort Pege Aladár í együttese kísérte, könnyedéi hangulatosan és saját néj dalfeldolgnzásait is bemutatl a közönségnek. Akik meg nézték a Mesel a Duna cím produkciót, jól szórakoztál kellemes, vidám agssi este jűk volt,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom