Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-29 / 201. szám

%ÄMk*AAAÄAAAAAAAAAAAAJkAiAAZ«AAAAA*tAAAAAAAAAAA>c*>«AAA>tAAäMi?*y|<>VKA*iV

I Szerda esti külpolitikai kommentárunk:

j Sárba ragadt j szekér j

> A nyári szabadságról visszatérő nyugat-európai >

< politikusok nehéz ősznek néznek elébe. Gazdasági s gondok árnyékolják be az új francia kormány belpo- >

<: litikai terveit. A rohamosan növekvő infláció és a fi- s zetési mérleghiány, valamint a munkanélküliség ag- ? j; gasztó adatai határozzák meg a választási előkészüle- '> i| tek lázában élő angol lakosság közhangulatát. Olasz- ? j: országban pedig a parlament —r a nyári pihenést s megszakítva — fogadott el megszorító intézkedéseket ?

< a fenyegető gazdasági válság megelőzésére. Valamivel s

> kedvezőbb a helyzete a nyugatnémet kormánynak, de 5

< minthogy a három említett közös piaci partner Bonn- \

> tói remél segítséget elsősorban a fizetési mérleghiá- > | nyuk enyhítésére, az őszi időszak az NSZK szempont- 5

> jából sem ígérkezik könnyűnek. ?

Elsőként Párizs indította be a gépezetet. Giscard >

< d’Estaing elnök a francia néphez intézett televíziós s

> beszédében tett kezdeményező lépéseket a gondok í

< enyhítésére. Az első nyugat-európai reagálásokból a s

> meglepetés hangja érződik. Az új francia elnök, aki- j I tői a de gaulle-i függetlenségi törekvések csillapítását, í s az Egyesült Államokhoz való fokozatos közeledést 5 I várták, ezúttal nagy elődjének szellemét idézte. Az < ; önálló Európa híveként beszélt, s nem leplezte csa- ?

lódását, hogy sem a lelépő Nixon, sem pedig Ford új < amerikai elnök beszédeiben nem fordult elő „Európa” | említése. |

<; Giscard d’Estaing a Közös Piac gépezetének moz- < 5 gásba hozatalát sürgette, amely ugyancsak akadozott > I a múlt év dereka óta. Kezdetben a közös piaci orszá- < s gok kívánták megvalósítani a politikai uniót. A tő- > I kés világban tapasztalható gazdasági visszaesés, a < s pénzügyi rendszer megingása azonban egymásnak ug- > I rasztotta a partnereket Az 1980-as határidő ennek < s következtében egyre valószínűtlenebbé vált. Az új >

> francia elnök kedd esti televíziós beszédével ismét < I fordított egyet az elképzeléseken, a sárba ragadt sze- >

> kér kimozdítására, és a közös piaci országok újabb <

< csúcskonferenciáját sürgette. >

< Tekintettel, a nyugat-európai országokat megosz- >

> tó gazdasági ellentétekre, nem valószínű, hogy az <

Í újabb csúcskonferencia — amelyre esetleg az év vége > táján kerülne sor —, megoldaná a gondokat. A pári- < zsi Figaro éppen ezért kifogásolta, hogy az elnök l ugyan a közvélemény megnyugtatására törekedett, de < közben semmit sem mondott arról, milyen eszközök- 5 kel akarja megfékezni az inflációt, enyhíteni a fizeté- < si mérleg hiányát.

Arabközi egyeztető tárgyalások

KAIRÓ:

Böez Sándor, az MTI tudósítója jelenti:

Folytatódnak az arabközi egyeztető tárgyalások a genfi békekonferencia következő szakaszának előkészítéséről. A jövő héten — mint az A1 Ahram jelenti — Egyiptom kezdeményezésére hármas találkozót tart az egyiptomi és a szíriai külügyminiszter, valamint a Palesztinái Felszabadításá Szervezet képviselője. A hármas találkozót később négyes eszmecsere követi Jordánia bevonásával.

Még nincs tűzszünet

Jorge Rebelo, a Frellmo szóvivője a Radio Clubé nevű mozambiki adónak adott nyilatkozatában leszögezte, hogy a felszabadító szervezet mindaddig folytatja a harcot, amíg a portugál kormány nem teljesíti a mozambiki nép jogos követeléseit.

A szóvivő hangsúlyozta, hogy a Frelimo és a portugál kormány még nem kötött hivatalos tűzszünetet, és óva intett attól, hogy a portugálok máris a béke hangulatába ringassák magukat.

Jorge Rebelo reakciósnak bélyegezte az augusztus 25- én Beirában megalakult mozambiki nemzeti koalíciós pártot, és hangsúlyozva, hogy ennek létrejötte a mozambiki, valamint a portugál reakció mesterkedéseinek eredménye.

Ez a kétlépcsős egyeztetési terv rávilágít a genfi előkészületek legkényesebb problémájára: a palesztinéi képviselet sajnálatos megoldatlanságára. Az elengedhetetlenül szükséges arab összhang kialakításának fő akadálya jelenleg az, hogy Jordánia — mint a júliusi Szádat—Husszein találkozóról kiadott közös közlemény megfogalmazta — nem az egész palesztinai nép, hanem csupán az ország határain kívül élő palesztinaiak képviselőjeként ismeri el Arafat felszabadítási szervezetét. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy maga a Palesztinai Felszabadítási Szervezet sem jutott még elhatározásra sem a genfi részvétel, sem a kiürítendő területeken —, Ciszjordánia, Gazai- övezet — alakítandó Palesztinád állam kérdésében.

Izrael tudatosan a közel- keleti rendezés aláaknázá- sára használja ki .az arab tábort megosztó nézeteltéréseket.

Amíg a válság megoldásában közvetlenül érdekelt felek nem jutnak közös nevezőre, addig sem az arab külügyminiszterek vasárnap kezdődő kairói értekezlete, sem az október második felére összehívott rabatt csúcs- értekezlet nem mutathat fel kézzelfogható eredményt. Egyes, az arab ligához közel álló körök viszont éppen ezektől a fórumoktól remélik a nézeteltérések tisztázását, a genfi békeértekezleten követendő arab stratégia lefektetését.

SO éve t

a Szlovák Nemzeti Felkelés

Történelmi pillanat volt.

Ludvik Svoboda hadsereg- tábornok, a Szovjetunióban megalakult 1. csehszlovák hadtest parancsnoka, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, a „Buzuluktól Prágáig” — című könyvében így ír:

„Emlékszem, hogyan vettük 1944. augusztus 30-án délután az éterből a felkelők rádióállomásának hangját. Megindultan, leírhatatlan meghatottsággal hallgattuk a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés bejelentését... Gratuláltunk a szlovákoknak, kölcsönösen gratuláltunk egymásnak.”

Amikor az emlékezetes felhívást Ladislav Sara középiskolai tanár beolvasta a besztercebányai rádióba, a szlovákok ezreinek könny szökött a szemébe. A Szlovák Szabad Rádió adóállomása első műsorbemondója nem sokkal ezután hősi halált halt. Ladislav Sara tanárt a nácik elfogták, kegyetlenül megkínozták és a hóhérok keze között kiszenvedett.

A fegyveres felkelés 1944. augusztus 29-én kezdődött. A szlovákiai hazafias fegyveres egységek szembeszálltak a hitleristákkal. Velük együtt harcoltak a partizánok és igyekeztek megakadályozni, hogy a hitleri csapatok megszállják Szlovákiát.

A Szlovák Nemzeti Felkelés első, jelentős harcai Zili- nánál (Zsolnánál) kezdődtek. Tűzként harapódzott tovább 1 a felszabadító gondolat a közeli Banska Bystricára (Besztercebányára). Itt kapcsolódott be -a rádióállomás is a felkelésbe, és augusztus 30- án szüntelenül sugározta felhívását. A szlovák állam hivatalos adójaként jelentkezett, a felkelés vezetőt szabad szlovák adóállomásnak nyílvánították.

Másnap — szeptember 1 ■,4”

1974. augusztus 29. csütörtök

— a Szlovák Nemzeti Tanács az első jelentős dokumentummal lépett a nagy nyilvánosság elé. Kihirdette: Szlovákiában minden törvényhozó és végrehajtó hatalmat a kezébe vesz. Közép- Szlovákia városaiban és községeiben ezekben a napokban a népi szervek, a forradalmi nemzeti bizottságok vették kezükbe a hatalmat. Elmozdították a helyi, fasiszta képviselőket. Még el sem hallgatott a fegyverropogás, megszállók és a felkelő erők közötti első ütközetben Csaca és Zsolna mellett, még alig hangzott el az In- ternacionálé a szabad szlovák rádióban, a Szlovák Nemzeti Tanács egész sor forradalmi rendeletet adott ki. Az utcákon vörös zászlók lobogtak. Az emberek mámoros örömmel köszöntötték a kivívott szabadságot. A kommunista párt kilépett az illegalitásból. Gyűléseket hívott össze. A lakossághoz fordult, hogy támogassa a felkelés fegyveres akcióit.

A hitleristák és csatlósaik (köztük Horthy hadserege) nem nézték ölbe tett kézzel a sikeres Szlovák Nemzeti Felkelést,

Erről Gustav Husak, a CSKP főtitkára így írt könyvében :

„A fegyveres harcnak egészen a felszabadulásig való folytatása rendkívüli katonai és politikai jelentőséggel bírt. A nácik nagyon is tudatában voltak a szlovák terület és embertartalékai katonai értékének. Nemcsak a szövetséges Tisó-féle hadsereget veszítették el, de elvesztették a hátországi közlekedési útvonalak biztonságát iá A német csapatok által a pár- bánokkal íolvtatott harcok kan elszenvedett vesztesége', nem voltak csekélyek. A nartízánegységek létezése és harci tevékenysége, a kommunista párt munkájával együtt mozgósító erővel hatottak a szlovák nép tömegeire. A német csapatok és a Tisó-rendszer maradékai ellenséges légkörben éltek és mozogtak.”

A felkelő hadseregbe mintegy 60 ezren vonultak be. Augusztus végén a partizánegységek soraiban még csak 5 ezer harcost találunk. A felkelés kirobbanása után röviddel már 18 ezerre gyarapodott számuk. Igen jelentős harcok folytak Közép- Szlovákiában Strecnónál, Ruzomberoknál, Telgárton. Prievidzánál, Zvolennél és Zarnovicánál.

És közben a felszabadított területeken már működött az új, népi igazgatás, a kulturális élet, megjelent a demokratikus sajtó és népgyűléseket tartottak, amelyeken további harcra, a felkelés aktív támogatására szólították fel a szlovákokat.

És két héttel a felkelés kikiáltása után — szeptember

17-én Besztercebányán fontos politikai eseményre került sor: ekkor rendezték

meg a Szlovák Kommunista Párt kongresszusát, amely a két munkáspárt — a kommunista és a szociáldemokrata párt — egyesülési kongresz- szusává lett. Szlovákia kommunista pártja már szeptember 2-i nyilatkozatában kimondta :

„Harcunkban közösen jártunk el a szociáldemokrata elvtársak többségével, akik éppúgy, mint mi, antifasiszta harcot folytattak. Ez az együttes harc kölcsönös kívánságunk folytán Szlovákiában a szocialista munkás- és parasztmozgalom egységét és a dolgozó nép. egységes pártját eredményezi.”

A kongresszuson a pártelnökévé Smitkét. alelnökévé pedig dr. Gustav Husakot választották.

Bár a Szlovák Nemzeti Felkelés katonai szempontból nem érte el eredeti célját: gyorsan utat nyisson a szovjet hadseregnek Szlovákiában és ezáltal Európa szivében. mégis elérte azt a több hónapos harccal, hogy a német hadvezetés nem számolhatott Szlovákiával, mint biztonságos hátországgal. Hiszen a felkelők szüntelenül nyugtalanították az egyre gyorsabb ütemben visszavonuló fasisztákat egész Szlovákia területén.

Manipulált fogyasztók - manipulált lázadók

2.

Fel kell vetni azt a kérdést is, milyen meghatározott ideológiai tartalmat hordoz magában, milyen értékrendet szolgál a manipulált fogyasztás? Azt mondhatnánk, hogy a manipulált fogyasztás a burzsoá individualizmus és az árufétisiz- mus ideológiáit hivatott közvetett módon újratermelni és terjeszteni.

Az árufétisizmus a kapitalizmusnak azt a jelenségét foglalja magában, hogy a társadalmi viszonyok, az emberek közötti kapcsolatok dolgok formájában jelentkeznek, azt, hogy az áru, a tőke, a pénz látszólagosan mint dologi hatalom elfedi az emberek, osztályok közötti viszonyokat, ellentmondásokat.

A manipuláció, a fogyasztási tömegpszichózis, a reklámáradat egyrészt az áruvilág értékké és használati értékké való megkettőzése mellé az áruknak egy harmadik megjelenési formáját rendeli: az áru álkonkrét

félrevezető eszmei képét — reklámképét —«, amely az árut szinte mágikus hatalommal kísérti meg felruházni : X, üdítő ital „felpezsdít", Z kozmetikai cikk „megfiatalít”, Y cigaretta „az erős férfivá”, V kölni „az ellenállhatatlan nővé” varázsol. A tárgyak bírása, megszerzése mint mindenek elé állított egyéni cél jelenik meg. Másrészt a fogyasztás társadalmi felemelkedésnek _ tűnik, mintha bizonyos árult fogyasztása biztosíthatná a „menők” soraiba való tartozást.

A burzsoá individualizmus kezdetben az önmegtartóztató puritanizmus önzéseként jelentkezett. A tőkés tömegtermelés viszonyai között ez az individualista önzés a tobzódás, a pazarlás formáját ölti. Egy amerikai reklám így toboroz újabb vásárlókat : „Tizenhárommillió amerikai nem tévedhet.” TeÄ Csehszlovák Szocialista Köztársaság területe 127 876 négyzetkilométer, ebből Szlovákiáé: 49 014 négyzetkilométer. A lakosság összlétszáma a köztársaságban 14,6 millió és ebből 4,6 millió esik a Szlovák Szocialista Köztársaságra.

A háború előtti Csehszlovákia egyik jellemző vonása volt, hogy a két országrészben egyenőtlenül fejlődött az ipari termelés. Szlovákiát csupán mezőgazdasági függeléknek, olcsó munkaerőforrásnak tartották Szlovákia 1937-ben a közti.,’ saság lélekszámának 24.5 százalékát adta, ugyanakk”’- a nemzeti jövedelemből mindössze 12 százalékban részesült. Az ország ipari termelésében Szlovákia 7 százalékkal, a mezőgazdasági termelésben 23 százalékkal a húsfogyasztásban 15 százalékkal, az orvosok létszámában 16 százalékkal vett részt A szlovákiai dolgozók átlag- keresete 20 százalékkal voll alacsonyabb, mint a cseh országrészekben élőké

A dolgozók életkörülményeinek javulását általában a lakások számának növekedésével szokták jelképezni. Szlovákiában 25 év alatt 640 ezer korszerű lakást építettek. Ez a lakásállománynak mintegy 60 százalékát jelenti. Ügy is fogalmazhatunk, hogy az ország lakosságának csaknem kétharmada új lakásokba költözött az utóbbi évtizedekben.

Zvolenben mondotta régi kedves ismerősöm. Pavel Barbor ják partizánkapitány

— Nézz körül a városban, az országban és láthatod, hogy nem volt hiábavaló a harcunk. Én gyakran végigsétálok az új lakónegyedben, elnézem a vidám fiatalokat a főutcán és arra gondolok, hogy nekem bizony nem volt fiatalságom. Hogyan >* lett volna, amikor a legszebb éveimet harcban töltöttem el De érdemes volt! Ézt nemcsak úgy mondom, ezt ér zem is, itt belül.

És a szívére bökött bütykös ujjával.

Gotyár Gyula

hát ne gondolkozz túl m- kát, sőt egyáltalán ne gondolkozz — érződik ki a manipulációt szolgáló reklám- szövegekből és formaterve- ■' zési, csomagolási fogásokból — engedj az ösztönös felbuzdulásnak, egyszerűen meditálgatás nélkül tedd azt, amit a többiek tesznek: sorolj be.

Az életmódon, a kondicionált (tehát nem tényleges, hanem csak feltételes)) szabad időn keresztüli burzsoá befolyásolás alapvető társadalmi funkciója így rajzolódik ki: a munkásokat a társadalmi folyamatok lényegében látó és forradalmi cselekvésre kész szolidáris, tudatos osztályból az adott állapotokba beilleszkedő, a parktikuláris (egyéni-kiscso- porti) korlátáinkon túllépni nem kívánó, passzív, depoli- tizált, atomizált, egymással mint fogyasztókkal versengő egyének halmazává változtatni át.

Kétségtelen, hogy a burzsoázia vázolt stratégiája bizonyos sikerekre, részeredményekre is vezetett. Elég, ha utalunk az amerikai munkásság túlnyomó többségének passzív és konzerva- tív beállítottságára, a nyugatnémet opportunista szociáldemokrácia és az angol reformista munkáspárt nem jelentéktelen tömegbázisára.

A nyugat-európai munkásság akciói, politikai aktivitása, az olasz és francia kommunista pártok növekvő súlya és befolyása azt bizonyítják, hogy a manipuláció nem válhatott és ezután sem válhat átfogóvá.

A fogyasztási társadalom alapjait ingatja meg a tőkés világban kirajzolódó energiaválság, a környezeti. válság, a tőkés körülmények közötti gazdasági növekedés forrásai kimerülésének fokozódó veszélye. Az is elképzelhetetlen. hogy a tudományos-technikai - forradalom kibontakozásának objektív'>.v£i követelményei (a .munka jel-'*'"' legének megváltozása, az általános műveltség, a kultúra, a minőségi tényezők szerepének növekedése) távlatilag összhangba kerülhetnének a manipulált fogyasztás burzsoá stratégiájának folytatásával. A szabad idő értelmes felhasználását eleve akadályozó tőkés „konzum- gazdaság” .egyre kevésbé ké- - pes biztosítani a munkaerő minőségileg is. bővített újratermelését.

A fogyasztói szükségletek manipulálásának törekvése egyre több objektív társadalmi és gazdasági akadályba s a célba ’ vett társadalmi osztályok és rétegek részéről egyre nagyobb szubjektív ellenállásba ütközik.

A fejlett tik és országokban nemcsak az öntudatos munkások, de a középrétegekből kikerülő fiatal értelmiségiek, diákok is tömegesen elutasítják a „konzum- ideológiát”. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban egyértelműen mégmutatták, hogy a munkásosztálytól elszigetelt és csak az életmódra koncentráló, az életmód „forradalmát” a politikai forradalomtól, a társadalmi viszonyok tudatos és szervezett megváltoztatásának programjától elszigetelő romantikusok és anarchisták kísérletei nemcsak hogy sikertelenségre vannak kárhoztatva, hanem többségükben éppen a nagy garraf megtagadott fogyasztói társadalomba történő reinteg- rálódással (újra beépüléssel) végződnek.

A szocialista országokban, jelenleg előtérbe kerül a szocialista életmód, a szocialista fogyasztási modell tudatos kialakításának kérdése. Igazán csak akkor tudunk előre lépni, ha egyrészt leküzdjük a tőkés fogyasztói társadalom jelenségei beáramlásának és hazai talajon történő spontán újratermelésének tendenciáit, másrészt elutasítjuk a szocialista társadalom anyagi bőségét lebecsülő. önrneg- tartóztvóst és aszkétizrnust hirdető, szektás nézeteket.

G. Márkus György