Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-19 / 194. szám
% Oh tistenhÚF y^lg,] segély - tanszerek vásárlására A gyermeküket egyedül nevelő, illetve nagycsaládos szülők segélyezéséről esett szó többek között a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottságának pénteki ülésén. Ebben az esztendőben is juttatnak különböző ösz- szegeket a szülőknek a tanszerek megvásárlásához. Az idén háromszáztizenegy család részesül a segélyben, amelynek kiutalása már meg is történt. Az értekezlet résztvevői a továbbiakban beszámolót hallgattak meg a dolgozók élet. és munkakörülményeinek javítására tett vállalati intézkedésekről, a vállalat szocialista munkaversenyben élért eddigi eredményeiről, valamint a további feladatokról és a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások telj esi tésérőL Szeptembertől ismét lesz iskolatej A jól bevált gyakorlatot ebben az esztendőben is folytatni kívánják a Borsod megyei Tejipari Vállalat egri üzemében. Érdeklődésünkre Dózsa László, az üzem kereskedelmi osztályvezetője elmondta, hogy az új tanévben ismét elegendő iskolatejet kap nak a tanulók. A két deciliteres műanyag pohárban forgalomba hozott termékből az egri, a füzesabonyi és a hevesi járás valameny- nyi általános és középiskolái ában — az igények szerint — korlátlan mennyiségben tudnak majd szállítani. Az élmúlt esztendőben naponta 2800 pohár tejet vittek ki a megrendelőknek, az idei tanévben ez a szám már nyolcezerre emelkedik. Ha az iskolák megfelelő menyiségben igénylik, akkor az iskolakakaó készítését és szállítását is vállalják. Ugyanakkor szállítunk az iskoláknak mazsolás krémtúróból naponta két-három- ezer dobozzal, a „Fincsi” cukrozott tejszínhabból pedig napi 1500 pohárral. sörte nőtte be az arcát, amolyan se szakáll, se másnak nem nevezhető. S szörnyen piszkos volt. Nézett bennünket bárgyú tekintettel, csodálkozva és félve, s mi nem is láttunk mást, csak azt a rebbenő szempárt, a földmocskos ábrázatot, meg a rossz félkabátot, mely tépetten, szeny- nyesen lelógott'a csupasz felsőtesten. — Ti mit csináltok ott? — szólalt meg félórányi hallgatás után. Meglepett bennünket a tegező hangja ,meg a kérdőre- vonó szó. — Gyere ide, majd meglátod! — Segíthetnél! Négyen voltunk, négyfélét kiáltottunk neki, fel a partra. Közelebb merészkedett. Ahogy siklott le a finomszemcsés homokon, még siralmasabbnak tűnt az állapota. Nadrágjából — engedelmük- kel — még a csupaszsága is kilógott ... S akkor láttuk, hogy testén olyan vastag a kosz, hogy tán tetűt is hizlal vérével. A botját el nem eresztette volna, tamadasra készen tartSzürke, ötablakos ház a Mártírok útján. Belep az ember a viseltes kapun, s szeme buja kerten, gazdag gyümölcsfákon szalad át a ♦ Zagyva folyócska irányában. Gyermekparadicsom! A verőfényből és csendből kisvártatva varrógép kattogása bontakozik ki. A hosszú, nyitott tornácon a ház asz- szonya, azaz Juhász János nyugbéres konzervgyári munkás felesége. Zsuzsikának készül valami könnyű, nyári karton ruha. \ — Mind a tizenháromnak magam varrtam. A lányok némelyike meg is tanulta tőlem a tudományt... A szükség vitt rá persze! Mert ugye nem olyan sok az a hatszáz forint, amit az állam folyósít a gyerekek gondozásáért. így pótolom. Ezzel a munkával. Főzni pedig anyáin segít. Nagyon érti a módját... Igen, Zsuzsika már a tizenharmadik: Itt van nálunk a bátyja is, az Imre. Az, kérem, csont- bőr volt, amikor 1962-ben kihoztuk Egerből. És ebben a házban nőtt fel a legidősebb Tessenyik lány, Éviké. Csak ő már kirepült. Boldogon van férjnél. Idén vettek telket, jövőre építkeznek. + A zakatolás félbeszakad, bevonulunk a hűvös nappali szobába. Némi rendetlenség, még a reggel maradványa. A sarokból két televízió képernyői szemeznek Az egyiket most vehették, a másikat nem sikerült még eladni. — Tehát arra kiváncsi, mi vitt bennünket a gyermekgondozásra? Hogy másfél évtidez alatt miként állítottunk talpra annyit? Kérdezték már a szomszédok is... Volt egy fiunk, most mérnök Ikladon. Hát, kérem, amikor kihúzta innen a lábát, fölvették az egyetemre, énnekem olyan üres lett a ház, hogy azt mondtam az uramnak, vegyünk magunkImm: Hatheti k ris hat hétig a konzervgyárban dolgozott, s a keresetén vett most egy használt magnetofont. — Szorgos, csendes, hajlítható fiú. Ha elvégzi az általánost, esztergályostanuló akar lenni— Valamennyit erre neveltük. A tisztességre és a munkára. Mezei Klárika például a Duna Cipőgyárban szerzett szakmai. Erki Marika konzervipari középiskolát végzett. Akadt persze olyan is, amelyikkel sehogyan sem boldogultunk. Mint Mészáros Jutka! Az visszament az intézetbe. De aki apró kölyökként jött hozzánk, s kezünk alatt serdült ifjúvá, azokban nem csalódtunk. Éppen az Erki Marika! Hadd mondjam már el. Képzelje. Ahogy 'kitanult, elszerződött a németekhez. Három évre. Ott megszeretett egy fiút és hozzáment feleségül. A demokratikus németeknél. Német a fiú is! Voltak már itthon. Igen rendes ember, kár, hogy nem értünk egymással szót. Ö, a Marika az már mondja a nyelvet.. Szóval, hozzánk jönnek haza, akárcsak, az édes szüleik lennénk. De a többi is ám! Előfordult nemegyszer, hogy tizennégyen ültük körül a vacsoraasztalt. Ezek szép esték. Ilyenkor érzem, hogy van értelme az életemnek... Hogy min csodálkozom tizenöt éve egyfolytában? Itt ez a tucatnál több csemete, akiknek fedelet, otthont adtunk, s valahánynak az igazi szüleiből nem akadt egy is, amelyik rájuk nézzen. Érthetetlen, érthetetlen. Bár én szülhettem volna másodikat, harmadikat...! •eseten vettem rom gyerek, másfél évtized. S magam sem vagyok már fiatal. Imrisből és Zsuzsikából még embert faragunk, aztán vége... Tavaly egyébként is súlyos megrázkódtatás ért. Hirtelen meghalt az első kisunokám. Csak tizenhat hónapos volt, s egyik napról a másikra vége. Tizenhárom jövevényt fölneveltünk jó egészségben, s elveszik a sajátunk. Nagyon letört, nagyon lesújtott az eset. Azóta mindig az jár az eszemben, mennyié kegyetlen a sors. És hogy én ezt nem érdemeltem meg... Látom, nem hisz a szavamnak. Kiröpül Imris, Zsuzsika, s akkor megint gyötör a ház üressége, a magány... ! Nincs igaza. Mi már sose leszünk egyedül. Ahogyan mondtam, a fölnevelt gyerekek hazajárnak. S mind több hozza magával az apróságot. Kisfiát, kislányát. A mi unokánkat. A mi szép, egészséges, vidám unokáinkat. Olyan néha ez a lakás, akár egy madárház. Teli van csipogással, csicsergéssel. A magany most már ismeretlen. A bordó szőnyegen Juli ászék vér szerinti kisuno- kája hempereg. Az utcai szobában Imris. A háziasszony szoknyáján még mindig Zsuzsika csüng... Így hagytam ott őket néhány napja. De a kép eleven. S melegít. Moldvay Győző Baráth Lajos: v Tegnap búcsúztattuk Paál Imrét; nyugdíjba ment, huszonhat évet dolgozott nálunk egyfolytában, igazán ráfér a pihenés. Kapott pénzt, egy rend ruhát, virágcsokrot, s mondtak a tiszteletére szép beszédet is. Huszonhat év a bányában, a legkeményebb helyen... Hát, akad itt cimbora, aki a negyedik évtizedhez közeledik... De Paál Imre későn kezdte, neki eny- nyi is elegendő volt ebből az életből. S most mégis sírt, mert el- búcsúztattuk. Nem, nem könnyekkel sírt. De én tudom, hogy a lelkében megnyílott az a kicsiny zsilip, melyen keresztül elered az ember könnye, s folydogál akkor is. ha a szeme sarka száraz marad. Én még emlékszem Imrus- ra abból az időből, mikor hozzánk csapódott. Kint dolgoztunk az iszapgödörben, amikor megismertük. Már akkor se volt fiatal; megállt a tarló szélén, botjára hajtotta a fejet, s nézett bénánkét. Sűrű Juhászné: Mi már sose leszünk egyedül... (Foto: Szabó Sándor) hoz valami állami gondozottat. . Így kerültünk Egerbe. Még azt se tudtuk akkor, hogy a gyerekek után fizetnek. Évikével, s öccsével, Imivel jöttünk haza. Zsuzsi, ez, akit itt látnak szép hosszú hajjal, később került hozzánk. Petőfibá- nyán, a fürdőben vcűiunk. Ott mondta Évi, hogy*látta a húgát, Zsuzsikát. Vigyük magunkkal Mert, tudja, heten voltak a Tessenyikek, s a szöszit Petőfibányára adták ki. Hát aztán áthoztuk. Aranyos kislány, anyám élhal érte... Az emberek? Ó, azok nehezen értik ezt meg. Az uramnak annak idején azt mondták / a gyárban, hogy bolondok vagyunk. Más eldobja a gyerekét, mi meg összeszedjük. Mit válaszolt rá? Egyik a kutyáért, papagájért veszik meg, az én asszonyom a gyerekért. S a kettő közt azért van különbség... ! ★ A harmadik szobából ze neszó szűrődik hozzánk. 1" fíMmúsU 4814, augusztus 19., hétfő Imris még mindig muzsikál. Zsuzsika azonban nevelőszüléje szoknyájához húzódik. Szőke haja bársonyos, de mintha túl sápadt lenne a kislány. Meg is jegyzem Juhásznénak. — Jaj, hogy ezt előhozta! Látja, eszembe nem jutott a dolog, pedig az újság talán segíthetne... Ott kezdem, hogy éves sem volt, amikor egyszer az anyja a pelenkába fagyasztotta. Ivott, ivott, a gyerekeivel meg semmi. Évi, a legöregebb, az rágta neki a kenyeret, az étette. A nagy hűlés óta sokat beteg. Egyszer másfél esztendőt eltöltött a János Kórházban is. Azt mondják, asztma. Van egy jóságos főorvos, aki szerint valamiféle külföldi intézetben hely re jöhetne. Azzal vagyok, ha nem most, apróbb korában veszik kézbe, akkor később kétséges az igazi gyógyulás... Juhászné édesanyja hozza a legfrissebb elutasító levelet. Kelt 1974. május 31- én. Bélyegző felirat: Országos Orvosszakértői Intézet, Budapest, Mező Imre út 19. Aláíró: dr. Borsányi Gábor főigazgató. A szöveg valóban egyértelmű. Szűk a keret. De tudják-e vajon, hogy itt Juhászéknál is milyen szűk? S hogy ez a házaspár immár tucatnyi gyermeket 'evei fö] becsülettel a tárdalomnak! ★ ■ ‘ 'sv.né sóhajt, majd el- ■ hivatalos., papírt. ’' őefaradtani... Nem Az egészbe! Tizenhá22.35: Egy kiállítás képei A Tv-bérlet hangverseny- sorozatában a Magyar Állami Hangversenyzenekar előadásában láthatjuk-hallhat- juk Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij eredetileg zongoraciklusként készült alkotását, amelyet Maurice Ravel dolgozott át zenekari művé. Muszorgszkij egy festőbarátja, Viktor Hartman emlék- kiállítása ihletésére komponálta az Egy kiállítás képeit. A kiállítás hangulatát kifejező zene átkötő tételeiben a szerző saját magát rajzolta meg, amint a különböző képek között sétál. A mű tíz része a kiállítás tíz különböző témájú és hangulatú festményét idézi elénk. Közöttük egy esetlenül mozgó törpéről készült Gnóm című alkotást, egy régi várkastély ablaka alatt szerenádot adó trubadúrt (Ódon várkastély), a kísérteties hatású, föld alatti katakombákat (Katakombák), egy piac zsivajgó látványát (A limoges-i piac) vagy a diadalmas hangulatú finálét ihlető A kijevi nagykaput. A művet Ferencsik János ismerteti és vezényli. Augusztus 20., kedd 20.00: Sári bíró Móricz Zsigmond vígjátékát az iró leánya, Móricz Virág alkalmazta televízióra. A magyar parasztság első igazán jelentős realista ábrázolójának életművében a próza játszotta a főszerepet, s mindössze néhány színművet írt. Első színpadi sikerét Móricz éppen az 1909-ben született — s még ugyanazon évben a Nemzeti Színházban bemutatott — Sári bíróval aratta, amely a népszínművek álságos beállításaival, hamisított díszparasztjaival szemben elsőként festett valósághű képet a va, újra szemlélődött, majd ezt mondta: — A gazda tud erről? — s a furkossal a csövekre, lapátokra, vasteknőkre bökött. — Milyen gazda? — kérdeztem. — Az én gazdám. Mert ez a föld az övé! — s olyan büszkén nézett szét a mezőn, a kis akácosokon, melyek a szántóföldeket tarkították, mintha azt mondaná a tekintetével: amerre a szem ellát, az az én gazdám tulajdona. Nevetésre vettük a dolgot. Megkínáltuk cigarettával. Elfogadta. Fekete körmei közé vette a cigarettát, s úgy szívta. Mélyen leeresztette a füstöt, s hosszú csíkokat fújt belőle. Egyaránt élvezte a füst játékát és ízét. Tisztes távolságban köréje ültünk. — Jó? — Hát... — s vigyorgott. — Fájintos! Űri bagó! — Nem szívtál még ilyent? Gyanakodva körbe kémlelt. Mintha nagy titkába avatna bele bennünket, elmondta, hogy egyszer-egyszer, ha a gazdáéból sikerül elemelnie párat. — De ha elkotyogjátok!... — és fenyegetően felemelte a botját. S mert a bizalmasai lettünk, másnap, s azután, ha csak tehette, eljött hozzánk. Nyolc-tíz tehénre vigyázott kora reggeltől úgy kilenc-tíz óráig. Utána behajtotta a teheneket, s láttuk, hogy a túl- onti dombon szántogat; esetlen járásáról, s repkedő fel- kabátjáról megismertük. Reggel hatkor már várt bennünket. Az állatok nyugodtan legelésztek, ő meg le- siklott a domboldalon, s várta, hogy megkínáljuk cigarettával. El nem fogadott volna tartaléknak egyet sem, „Még magyar fain SetérflL X <#»nb a realista parasztábrázo- as els ' íiipaui győzelme volt. A óári bírót az eltelt 65 évben gyakran felújították, film is készült belőle. A történet egy furcsa bírő- választás bonyodalmairól szol: az öreg bírót — akiről mindenki tudja, hogy „a feleségénél tartja az eszét”, ezért is hívják Sári bírónak — 12.-szer készül megválasztani a falu. Csakhogy ezúttal ellenfele is van. Az öregúr már nem is nagyon áhítozik a bírói szék után, de nem úgy Sára asszony! Az öreg emiatt úgy tesz — <Vűc- sége akaratának megfelelően —, mintha maga mellett korteskedne, holott az ellenfél érdekét képviseli... A főszerepekben György Lászlót, Szemes Marit, Papp Jánost, Soós Lajost és Musz- te Annát láthatjuk. Augusztus 21., szerda 21.20: janus Pannonius (Concerto) tévéjáték. A művet Gyöngyössy Imre és Kabay Barna írták a magyarországi latin humanizmus legkiválóbb poétájáról, Csezmicei Jánosról — Janus Pannoniusról, aki 38 esztendős korában, a király elő! menekülve, tüdőbajban elhunyt. Janus Pannonius Európa^ szerte ünnepelt költő volt. Mátyás király humanista udvarának tagja, amíg szembefordult a királlyal — részese lett az 1471-es összeesküvésnek —, és menekülni kényszerült Mátyás haragja elől. A tévéjáték cselekménye a menekülés egyik állomásán, az Itália felé vezető úton fekvő Medvevarban játszódik. Itt fekszik betegen a költő, küzdve a halál ellen, s vízióiban felidézódik a gyerekkor, s Mantegna festményei révén az imádott ltalia tájai. A címszerepet alakító Kozák András Janus Panno- ■ nius szavaival, verseivel mutatja be a reneszánsz nagy költőjének alakját és azt a művészetet, amelyben Magyarországon elsőnek jelent meg a hazai táj, a gyermeki szeretet és a hazafiság érzése. A tévéjátékot követően Benda Kálmán és Szűcs Jenő történészek beszélgetnek a korról és Jannus Pannoniusról. (KS) azt hinné a gazda...” De a csikkeket kabátja szárába rejtette, s minden tiltakozásunk ellenére a mi cigarettavégeinket is öszeszedte. Ha később mentünk egy fél órával, ránkdörgött. — No, nektek is lusta gazdátok lehet... Akikor jösz- tök-mentek, amikor kedvetek tartja! — A bánya az államé! — magyaráztuk neki. Nem hitte. — Még tavaly is itt járt a gróf... Adott egy pakli dohányra! — Az tavaly volt! Azóta változott a világ... A világ változása az ő szemében nem az volt, hogy államosították a bányákat, s hogy az urasági földeket felosztották. Az átvonuló csapatok sem jelentették számára ugyanazt, ha az egyik dohánnyal és étellel kínálta, a másik meg nem tette. Ki tudja, mióta élt azon a kis tanyán, ahová behajtotta a teheneket, s ahonnan egy pár lóval elindúlt szántani a frissen kaszált tarlót. Így aztán a világ az ő számára születése óta alig változott. Még gyermekként került ki a gazdához, a lelencből, s beleszokott akkori életébe, sőt azt tartotta egyedüli lehetséges életnek, kizárólagos sorsának. — Hagyd ott a gazdád! Csinálunk neked jó munkát a bányában! Mosolygott riadtan, ha csaltuk. — Gazda ott is van... — bölcselkedett. — Más az, hidd el! — A gazda mindenhol gazda! — s mélyet szippantott a körme közül. Talán sóhajtásnak szánta azt a stukkót... (Folytatjuk,)
