Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-19 / 194. szám
I Befejeződött az aratás Felülmúltuk tavalyi önmagunkat Beszélgetés dr. Varga Józseffel, a megyei tanács elnökhelyettesével í Megyénk mezőgazdasági nagyüzemeiben oefejeződött wz aratás. Dr. Varga Józseffel, a megyei tanács elnökhelyettesével arról beszéltünk, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok hogyan készültek fel a nagy munkára, milyen eredmények születtek, s mi jelenti most a soron következő legfontosabb feladatokat. — Megyénk nagyüzemes- •nek az idén 78 ezer hektárról kellett a kalászosokat betakarítaniuk. A gazdaságok 54 ezer hektáron termeltek búzát, közel 23 ezer hektáron őszi és tavaszi árpát, kisebb területen pedig rozsot és zabot. Az időjárás kedvezett va növények fejlődésének s ezért már az előzetes termésbecslések is jobb terméssel számoltak a tavalyinál Éppen ezért a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok alaposan felkészültek a várható nagyobb termés gyors és biztonságos betakarítására. Elkészítették az aratási „menetrendet”, időben előkészítették a meglévő gépállományt. A kezdeti felmérések szerint 490 kombájn állt nagyüzemeink rendelkezésére. A kombájnok közül azonban elég sok volt a meglehetősen elavult gép, s éppen ezért nem kis izgalommal várták a gazdaságok, hogy a megígért nagy teljesítményű, új szovjet kombájnok megérkeznek-e az aratás kezdetére. A harminc darab SZK—5-ös szerencsére időben megérkezett s ez lényegesen javított a helyzeten. Végső soron tehát 510 gép állt munkába. — Milyennek az időjárás? bizonyult — Mint említettem, a május és a június kedvező volt, de a július annál kevésbé. A gazdaságok az aratást — az előző évekhez képtest — mintegy kéthetes késéssel kezdhették meg, s a csapadékos idő később is gátolta a folyamatos munkát. Szerencsére az esősebb idő után szárazabb, napsütéses napok következtek, s ez lehetővé tette, hogy az üzemek gyorsítsanak a betakarítás menetén. Augusztus 10-re a megyei termőterület 98 százalékáról sikerült a termést learatni. Ekkorra a füzesabonyi, hevesi, gyöngyösi járás teljesein befejezte a munkát. A fennmaradó kisebb terület aratása pedig a közelmúltban fejeződött be. *— Milyenek lettek a termésátlagok? — Azt hiszem, a számok önmagukért beszélnek. Az elmúlt évi 30 mázsás búzaterméssel szemben az idén 36 mázsát takarítottak be hektáranként, a 29 mázsás árpa átlagtermés helyett plédig 35—36 mázsás termést értek el mezőgazdasági nagyüzemeink. — Mi jellemezte az idei aratást? — Mind a mezőgazdasági üzemek, mind az aratásban érintett vállalatok — mint pl. az Agrokér, vagy a MEZŐGÉP — kellően felkészültek, s a viszonylag kedvezőtlen időjárás ellenére is szervezetten, zavartalanul folyt a munka. Külön kiemelném a kombájnotok, az aratásban részt vevő dolgozók lelkiismeretes munkáját, a szocialista brigádok összefogását. Azt hiszem, a betakarítás is jól jellemzi, hogy a szocialista munkaverseny során dolgozóink milyen kiemelkedő tettekre képesek. Ezenkívül még azt szeretném megemlíteni, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az üzemek az idén is segítették egymást. Megyénk északi termelőszövetkezetei az aratás kezdetén „besegítettek” kombájnokkal a megye déli részén lévő gazdaságoknak, majd pedig a síkvidéki szövetkezetek kombájnai vettek részt a hegyvidéki gazdaságok aratási munkálataiban. Ez a kölcsönös segítségnyújtás igen jó példája. t — A kedvezőtlen időjárás miatt nem akadozott-e a gabona átvétele? I — A megyei gabonafelvásárló vállalat szintén körültekintően készült fel az aratásra, a gabona fogadására, tárolására. A felvásárlás nagyjából zavartalanul folyt, az időnkénti kisebb torlódást az okozta, hogy mind a felvásárló vállalat, mind az üzemek szűkében vannak a szárítókapacitásnak. A nedves gabonát viszont előbb szárítani kell, s csak ezután lehet tárolni. Az idén a szárítókapacitás is növekedett, de ez időnként mégsem bizonyult elégségesnek. A felvásárlás folyamatosságát bizonyítja az is, hogy a leszerződött 14 400 vagon kenyérgabonából eddig 12 500 vagon került a raktárakba. A jó termést mutatja, hogy az idei szerződött mennyiség búzából 3,4 ezer vagonnal több, mint a tavalyi felvásárlás. Az idei búzamennyiségből mintegy 5 ezer vagon fedezi a megye lakosságának szükségletét, tehát elmondhatjuk, hogy Heves megye nem csupán belső Csendes, de mégis jelentős jubileumot ünnepeltek az idén állami gazdaságaink. Negyedszázaddal ezelőtt születtek, az új társadalom első vívmányai között, mutatva a haladás, a nagyüzemi gazdálkodás irányát. Ma már kevesen vannak az alapítók közül. Sokan meghaltak, vagy másutt kerestek munkát az elmúlt évtizedek során. Vannak viszont, akik maradtak, szívós konoksággal dacolva az évek múlásával. Gondosan berendezett kis birodalom a Füzesabonyi Állami Gazdaság központi raktára. Itt dolgozik Horváth János segédraktáros. Egyszerű, beszédes ember, 49-ben alapítója volt a gazdaságnak. — A háború előtt az egri érsekségé volt itt minden. Édesapámmal cselédként dolgoztunk. A mostani központban, az útmentén kétoldalt valamikor vályogházak sorakoztak. Egyikében laktunk mi is. Az épületek előtt emelkedett egy-egy tábori kemence. ahol kenyeret sütöttek a summásasszonyok. Ez már csak emlékeimben él, mert a vályogházak és a kemencék rég eltűntek. Nem sokkal azután, hogy 1949. tavaszán Gál Lajos, mai személyzeti vezető eljött hozzánk és agitált; alapítsuk meg a gazdaságot. Tetszett az elhatározás. Csirke Antallal, Nagy Lászlóval, Bálint Istvánnal, akik ma is itt dolgoznak, megkezdtük a munkát. Horváth Jánosnak és társainak már az első hónapiokban nagyon nehéz feladatokat kellett megoldaniuk. Lerombolt istállók jelezték a múltat. Nem volt takarmány az állatoknak, és a földek mindenütt parlagon hevertek... — Az volt az első teendőnk — mondja Horváth János —. hogy jártuk a környező falvakat. Makiáron és Kerecsenden takarmányt vásároltunk az állatoknak és laj- tokkal szállítottuk a vizet az ellátását biztosítja, hanem jelentősen hozzájárul más megyék ellátásához és természetesen az exporthoz is. — A betakarítás után mi jelenti most a legfontosabb feladatokat? — Az aratás idején a gazdaságok arra törekedtek, hogy időben végezzenek a szalmalehúzással, bálázással, s mielőbb megkezdjék a talaj előkészítését az őszi vagy a tavaszi vetésekhez. Az aratás „elcsúszása” miatt egy kissé összetorlódtak a munkák, de mindenhol igyekeznek, hogy gyorsítsanak a tempón. m Aa aratástői a zárszámadásokig még eltelik néhány hónap. Mégis, egy kicsit előretekintve, milyennek ígérkezik az idei esztendős megye mezőgazdasága szí- mára? — A gazdák szerint véglegeset csak akkor szabad mondani, ha már a fedél alatt van a termés. Nos, mégis azt mondhatom el, hogy az eddigi tapasztalatok ^ezőek. A kalászosok jó .nést adtak, s az elmúlt napokban hullott eső kedvezően hatott a cukorrépára, kukoricára, szőlőre. Az előzetes becslések alapján kukoricából a múlt évit meghaladó, szőlőből pedig a tavalyihoz hasonló termés várható. Általánosságban tehát az mondható el, hogy az eddigi tapasztalatok és a kilátás«^ biztatóak» .S ez az. év is hozzájárul gazdaságom. fejlődéséhez — .mondotta dr. Varga József, Kaposi Levente fl mezőgazdasági és óHmezésögyi miniszter köszöneté a gabonabetakaritásban részt vett dolgozóknak Az 1974. évi, eddiginél gazdagabb kalászos gabonatermés betakarítása az ország egész területén sikeresen befejeződött. A gabonatermés biztosítja az ország jövő évi kenyerét és megfelelő tartalékolást, a megnövekedett állatállomány takarmány- ellátásának javítását és exportkötelezettségünk teljesítését. Az elért eredmények bizonyítják azt, hogy milyen tartalékok vannak a szocialista nagyüzemi gazdálkodásban, ha megfelelő összhangban érvényesül a műszaki-anyagi fejlesztés, párósulva a tudomány eredményeivel, az emberi hozzáértéssel, a szorgalommal és felelősségérzettel. A szokásosnál később kezdődő aratást kezdetben a csapadékos időjárás, egyes területeken pedig az ár- és belvíztől felázott talajok nehezítették. A kedvezőtlenebb körülmények közötti aratás sikeres befejezését nagymértékben segítette, hogy Szovjetuniótól az aratás kezdetéig a nagy teljesítményű kombájnokat megkaptuk. Elismeréssel és köszönettel szólunk a kombájnokat gyorsan, pontosan összeszerelő dolgozók munkájáróL A gabonabetatearításj munkák előkészítése és végrehajtása az eddiginél jobban összehangolt, szervezettebb volt. Az e munkában érdekelt gazdaságok, vállalatok és irányító szervek, eredményesen hasznosították az előző évék tapasztalatait, örvendetes, hogy tovább javult a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, a szolgáltató, felvásárló és feldolgozó vállalatok együttműködése. Ez a jobb műszaki-anyagi és zavartalan alkatrész-ellátásban, a termény zökkenőmentes átvételében sikeresen érvényesült Tovább növekedett a termelőszővetkeBetékben és állami gazdaságokban az előkészítés és végrehajtás szervezettsége, a mező- gazdasági üzemek vezetői az anyagellátás, a munkaszervezés, az emberekről való gondoskodás javításával nagymértékben elősegítették a gabonabetakarítás sikerét Külön kiemeljük a kombájnosok nagyszerű, fáradságot nem ismerő munkáját Kiváló teljesítményükkel, lelkesedésükkel és fegyelmezettségükkel a szocialista brigádok e téren is újabb ösztönzést adtak a gabonabetakarítás részvevőinek. A pártunk XI. kongresszusa és hazánk felszaj>adulásának 30. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaversenyben á mező- gazdaság és az élelmiszeripar dolgozói az aratás eredményes befejezésére tett felajánlásaikat teljesítették. Ez a kongresszusi munkavereeny egyik nagy sikere. Az idei gabonabetakarítás példásán bizonyította a nagyüzemek kölcsönös segítőkészségét: a nagy munkát korábban befejező termelőszövetkezetek és állami gazdaságok gépeikkel nemcsak szomszédaik, hanem — ha a szükség úgy kívánta — a távolabbi gazdaságok segítségére is siettek. Ez nagymértékben hozzájárult a betakarítás időbeni befejezéséhez, a termés biztonságba helyezéséhez. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, valamint a vállalatok munkáját hatékonyan segítették a társtárcák, a párt-, a társadalmi, az állami és az érdekképviseleti szervek, a közlekedés, a vasút, a rendészet dolgozói. A sokoldalúan összehangolt szervező, kivitelező munka olyan példás társadalmi összefogást teremtett, amely végül is az idei sikeres gabonabetakarításhoz vezetett. Az idei kalászos gabonatermésért, a sikeres betakarításért elismerésemet és köszö- netemet fejezem ki mindazoknak, akik hozzáértő, áldozatkész, fáradságot nem kímélő, szorgalmas munkájukkal hozzájárultak az eredmények eléréséhez. A gabonabetakarítás befejező járulékos tennivalói közül a szalmabetakarítást, a tarlóhántást és az egyéb időszerű nyári munkákat még jelentős területen kell elvégezni. Ezek gyors teljesítéséhez megfelelő gépi erő áll rendelkezésre, így az őszi munkák megkezdéséig azok befejezhetők. Ez alapozza meg a jövő évi nagy termést Az szükséges, hogy a gabonabetakarítás során tapasztalt hozzáértő munkakedv a továbbiakban se lankadjon, hanem a küszöbön álló őszi munkák időszakában is tovább folytatódjék. Meggyőződésem, hogy a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, a felvásárló, feldolgozó, ellátó és szolgáltató vállalatok, az irányítás és az érdekképviseleti szervek dolgozói, a gabonabetakarítás sikereire alapozva, körültekintő előrelátással, szervezetten készülnek fel a nagy feladatot jelentő őszi munkákra. Az őszi feladatok maradéktalan végrehajtása hozzájárul mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk 1974. évi tervének teljesítéséhez, a pártunk XL kongresszusa, hazánk felszabadulásának 30, évfordulója tiszteletére tett vállalások valóra váltásához. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter Alapítók Horváth János istállókba. Aztán lóval kapáltunk, vetettünk és éveken át kaszákkal arattunk. De niint kétkezi munkások is megálltuk a helyünket. A nehézségek közepette a legnagyobb élményünk az volt, amikor megjelent nálunk az első traktor, majd egymás után érkeztek a munkagépek. Az 50-es évek derekától már nem kellett lóval szántanunk és kézi kaszákkal aratnunk, mert lassan mindent átvettek a gépek. — Kétségtelen messziről indultunk és kevesen vagyunk már az alapítók közül, de aki elment közülünk és olykor visszatér vendégségbe, rá sem ismer arra a fejlődésre, amit megtettünk. Ezelőtt még nem is oly rég, szinte álmodni se mertünk arról, hogy lesz itt szakosított telep, automatizált takarmány- és vízadagoló berendezéssel. Vagy arról, hogy amerikai traktorok és kombájnok dolgoznak majd a földjeinken. Sokaknak hihetetlen ez a nagyütemű fejlő; dés, pedig ez természetes és örülünk is ennek mindnyájan. Erős, pirospozsgás ember. Summásivadék. Gyalogmunkásként kezdte, aztán volt fo- gatos, 23 esztendeje pedig brigádvezető a Hevesi Állami Gazdaságban. Kukoly Miklós sok emléket hordoz, ott volt az alapításnál is. — Heves mellett, Ver cél- pusztán alakult meg a gazdaság. Erdőtelken volt a központ kezdetben, odajártunk a fizetésért, meg ha valami probléma akadt, ott kaptunk eligazítást. — Hányán doUcoztak akkor? — Kevesen. Munka pedig nagyon sok volt. Kukoly Miklós Nehezen indult a közös gazdálkodás. Amikor fogat volt, nem akadt lószerszám, máskor meg eke nem volt. Szóval, nehézkesen ment minden kezdetben.-*■ Már 1951. áprilisát irtuk, amikor egyik este az igazgató beszélgetésre hívott. Azt mondta, ha vállalom, kinevez brigádvezetőnek. Meglepett egy kicsit, de titokban nagyon jólesett, hogy rám gondolt. Nem volt idegen a föld, ez az alföldi homok. Meg az embereket is ismertem. Brigádvezető lettem és maradtam máig. Kukoly Miklós most a lt*- eernatermelést és a takarmányszárító üzem munkáját irányítja. Sok az állat a gazdaságban, kell tehát a jó minőségű takarmány. Nyáron naponta 50—60 kilométert is motorozik a határban. Azelőtt ezt az utat kerékpárral tette meg. Mégsem gondolt egyszer sem arra, hogy felhagy vele. — Nem szeretek én csavarogni — jegyzi meg némi iróniával. — Jól érzem itt magam. Sok technikus és brigádvezető társam itthagyta már a gazdaságot, én viszont maradtam. Nagyon sokat fejlődött minden, szinte nem is lehet felmérni, hogy mennyit léptünk előre a gépesítésben. Ma már egyes növényeket iparszerűen termelünk. Amikor ezt látja az ember, akkor egyre jobban megerősödik benne, hogy érdemes volt huszonöt évvel ezelőtt elkezdeni ... Már nem látni a határban, egy éve nyugovóra tért, megpihent. Nyugdíjas napjait kiskörei házában éli. Tuza Albert 27 esztendőn át. -izsőr volt a Kiskörei Állami Gazdaságban és a ma élők közül egyedüli alapító tagja a nagyüzemnek. m-ió'öjs —Sosem felejtem el, 7949. március 10-én volt — emlékszik vissza. — Olyan, mintha most lenne. Négyen jöttünk össze, mert nem voltunk többen. Az igazgató, a két férfi- testvérem, meg én. Akkor határoztunk, aztán az élet mégis úgy hozta, hogy csak én maradtam Rákháton. Repedezett, 6ivár, szikes föld van erre mindenütt. Tuza Albert úgy ismeri ezt s vidéket, mint a tenyerét. — Pusztai ember vagyok, Tuza Albert (Foto: Puskás Anikó) életemnek nagy részét a gazdaság rizstábláin töltöttem. A Sámánon volt a legjobb rizs. Persze, csak amikor megalakult a gazdaság, akkor kezdtük el nagyobb területen a termelését. Nem volt egyet- let gépünk, lóval vetettünk. Más segítsék sem akadt, így hajnal kettőkor keltünk és már éjszakába nyúlt az idő, amikor lefeküdtünk. Árasztottunk, mert a rizs sok vizet kíván, máskor meg a gátakat javítottuk. Sokszor küszködtünk a sárral, a vízzel, de mégis mi győztünk. Ma már szinte elképzelhetetlen, amit akkor végeztünk. Most mindenütt a gépek segítenek, teljesen megváltozott a rizstermelés. Amikor olvasom az újságban és látom a televízióban, hogy a mezőgazdaságban mennyi sok újdonság, gép, vegyszer segíti az ember munkáját, akkor kicsit fájó szívvel gondolok arra, kár. hogy megöregedtem, milyen jó lenne most fiatalként újra kezdeni. Mentusz Károly kmüfös Q 1974, augusztus 19-, hétfő
