Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-14 / 189. szám

Könyvvel a iák alatt

— Az írónő elmondta, hogy ismert olyan gyerekeket, akik fára másztak és ott olvastak, elbújva az ágak között Meg aztán olyanok is vannak, akik az iskolában a pad alatt szoktak könyvet nézegetni...

— Te is szoktál olvasni igy, óra közben?

— Hát. .. azért nem sokszor.

— Eri is akartam kérdezni valamit az Írónőtől, de aztán nem kerültem sorra. Arra vagyok kíváncsi, mi lesz a regénnyel, ha valaki már megírta, kinek kell odaadni, hogy kinyomtassák...

Felsőtárkányi tábor: festői rtóeK, aprócska házikók a fák között. Pihenésre, játékra csábító környezet. Itt dolgozik az a nyolcvan úttörő, akiket meglátogattunk. Tíz napra jöttek, a megye minden részéből. Nem, ne tessék azt gondolni, hogy építőtábor ez, nem gyümölcsöt szednek, nem is utat építenek. Olvasnak. Megbarátkozni a könyvek világával; ez a munkájuk.

A megyei olvasótáborok szervezésében, az Olvasó népért mozgalom leihívására, sokan összefogtak. A Hazafias Népfront, a KISZ, a megyei úttörőelnökség. Az idei első olvasótábor lakói úttörők, őket követik majd ni ősszel Ifjúmunkások, szövetkezeti fiatalok.

Pilist/ Elemérné táborveze- t.0 sokféle programról számolhat be:

— A gyerekek könyvhasználatot Játszanak, írók látogatják meg a tábort, játékokat tanulnak, Irodalmi jelmezversenyt. rendezünk, emellett, természetesen sport, kirándulás, és minden más, ami egy táborban elképzelhető. Nem gondolunk arra, hogy a gyerekek itt tíz nap alatt egyszeriben megkedvelik u könyvet, olvasóvá válnak, ha még eddig nem voltak azok. Viszont azt elérhetjük, hogy majd otthon, a saját közösségükben tudnak valamit tenni azért, hogy társaik is eljárjanak a könyvtárba és együtt barátkozzanak a könyvekkel. Itt minden feltételt biztosítottunk ehhez, könyvtárt rendeztünk be, szakmai vezetők, ifjúsági vezetők irányítják a foglalkozásokat.

Halmai tiéláné az egri, Erdélyi Zollánné a hatvani gyermekkönyvtár vezetője. Ók is Itt táboroznak:

— Kántor Zsuzsa írónő látogatott meg bennünket legutóbb — mondja Erdélyi Zoltánná. *- El sem lehet mondani, milyen csendben és áhltatttal hallgatták Őt a gyerekek, s amikor a kérdésekre került sor, nem győzött válaszolni. Mindenre kíváncsiak voltak, például arra, hogy ml a legkedvesebb könyve, s még arra is: miből él egy író?

Lányi Máriát, az egyik szakmai vezetőt éppen munka közben találjuk a tábor könyvtárhelyiségében. Nyolctíz melegítős farmernadrágos fiú, lány veszt körül; könyvekben búvárkodnak.

— A csoport feladata egy kis ünnepségre műsort űsz- szeúllítuni. Verseket, prózát keresünk közösen.

— En már többször Jártam táborban Ifi vezetőként. Az Idén érettségiztem Hatvanban, « az ősszel Debrecenben folytatom az egyetemen, népművelés-történelem szakon,

QJHű.

�4, augusztus 11, szerda I

Milyen szép illusztrációk!

4ki bemutatja: rőzsér Edit ífivezető.

Neki tehát szakmája lesz az. amit most a táborban gyakorol. Es a gyerekek?

— ín Gyöngyössotymosról jöttem — mondja Erdős Zsuzsa. — Édesapám az oroszi ércbányában vájár. Néhány könyvem otthon is van, de inkább könyvtárba járok. Sok érdekeset hallottunk már itt eddig is; otthon majd édesapámnak is viszek haza könyveket...

Vágási Ildikó Lőrinciből jött:

— Egymás mellett lakunk itt a táborban, együtt szoktunk játszani.

— Mit olvastok legszívesebben?

— A Verne-könyveket — válaszolják szinte egyszerre — Most is olyanokat hoztunk ki a könyvtárból. Persze, közben sokat tollaslabda zunk. focizunk is. Van itt sok játék...

Halmai Béláné végigjárja a szorgoskodó csoportokat. Mikor elbúcsúzunk, megkérde zem: marad-e még ideje nyaralásra a táboron kívül?

— Nagyon kevés. Sokat foglalkozunk a gyerekekkel nyáron is, s ez bizony elviszi a szabad időt. A családom szokta mondani; kell ez neked? Ügy látszik, kell...

Az egyik raj énekel a fák között. Messze hallatszik a kedvelt forradalmi dal, Quantanamera:

ÍJ fftrvény lié«zfil

Az enyeri környezet védelme

Gulyás Mária és Cstllih Zsuzsanna a rajzgyakorlaton

— Tsz-ben dolgoznak a szüleim, édesapám fejő. Most megyek hatodikba. Én a verseket szeretem a legjobban.

Az ecsédi Kürti - Benedek és a gyöngyösi Kovács Laci itt ismerkedett, barátkozott össze:

„Szétosztom sorsom a

földnek.

Mindegyik szegénye kapja, Szivemnek nem kell

a tenger,

Füröszti hegyek

patakja... ”

Hekeli Sándor

JAPAN FŐVÁROSÁNAK központjában a forgalomirányító rendőrök gázálarcot hordanak, mert szolgálatuk ideje alatt mérgezést szenvednének a szennyezett levegőtől, a gépkocsik kipufogógázától. A nagy vegyigyárak környékén lakók szélcsendes időben nem mernek ablakot nyitni, olyan szemet maróan fertőzött a levegő.

Környezetünk védelme, életünk védelme — nem túlzás ez a megállapítás. Az utóbbi években az ipar, a motorizáció fejlődésével anyagira szennyezetté vált az emberi települések környezete, hogy nem egy helyen, szinte elviselhetetlenné teszi az emberi életet.

Társadalmi méretekben először a Hazafias Népfront kongresszusán hangzott el: „Népfrontbizottságaink lépjenek fel kezdeményezően az ember természeti környezetének védelme érdekében. A levegő, a vizek és a talaj tisztaságát károsító hatások, a zajártalom lényeges csökkentése mellett törekedjenek az új ártalmak keletkezésének megakadályozására.” A felhívás elhangzása óta a környezetvédelem országos méretű mozgalommá változott, szakemberek kutatják a módokat, formákat, amelyekkel hökkenthető korunknak ez az újfajta „népbetegsége”. Ma pedig már ott tartunk, hogy a kényszerítő, sürgető okok miatt az egész ország közös ügyévé vált a környezetvédelem. Az Igazságügyi Minisztérium és az Élelmezésügyi és Városfejlesztési Minisztérium illetékesei elkészítették a törvénytervezetet az emberi környezet védelméről. A Népfront pedig — gyakorolva alkotmányos funkcióját —, ezt az egész társadalmat érintő kérdést a legszélesebb nyilvánosság elé tárta.

Az országban harmincnégy helyen tanácskoznak a készülő törvényről. A fővárosban kilenc tanácskozás már lezajlott, szakértők, a legközvetlenebbül érintett társadalmi ágazatok képviselőinek részvételével. Vidéken elsősorban az ipari központokban és a nagyüzemi mezőgazdaság centrumaiban voltak és lesznek környezet- védelmi tanácskozások.

Az új törvénytervezet ff jelenlegi és a jövő nemzedé kék életfeltételeinek rendszeres javítása érdekében megállapítja az emberi környezet védelmével kapcsolatos alapvető szabályokat. Ez a védelem kiterjed az emberi környezet megóvására és tervszerű alakitására is.

Hazánkban védelem alatt áll a föld, a víz, a levegő, a élővilág, a táj és a települési környezet. A törvény megszületése után a védelem alatt álló tárgyak felhasználása, hasznosítása, alakítása csak a környezet védelmét szolgáló jogszabályok és hatsóági rendelkezések megtartásával történhet. A tervezet sok eddig vitás kérdést megnyugtatóan rendez. Például: „A vizek fertőzését, vagy káros szennyezését előidéző üzemet, létesítményt csak szennyvíztisztító berendezéssel szabad építeni és üzemben tartani.” Vagy a levegő tisztaságát óvó részből egy mondat: „Csak olyan gépjármüveket, tüzelőanyagokat, tüzelőberendezéseket szabad gyártani, behozni, forgalomba hozni, továbbá gépjárműveket, tüzelőberendezéseket üzemeltetni, ame lyek nem okoznak a megengedett határértéket meghaladó mértékű légszennyeződést.” Es folytathatnánk a sort, hiszen a tervezet minden egyes paragrafusa mindennapi életünket kívánja jobbá, egészségesebbé tenni. Ennek érdekében a legszigorúbb büntetést is kilátásba helyezi a törvény megszegőivel szemben.

A JELENLEGI tanácskozásokon a helyi népfrontbi- zottsagok mellett részt vesznek a tanácsok, a MTESZ képviselői is. Az elhangzottakat összesítik, s végül a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a két említett minisztériumnak átadja a tapasztalatokat, kéréseket. A törvény megalkotásáról, életbe lépésének idejéről az országgyűlés őszi ülésszaka dönt. A széles körű, országos méretű előkészítés, a nyílt vita jelzi, hogy ismét, egy olyan törvény van születőben, amely a társadalom egészét érinti, megalkotása a társadalom közös érdekeit szolgálja,

E. Gy.

AJÁNIATINK

18.35:

Mindenki

közlekedik

Az adás egyik témája: s bad-e beszélgetni a vezc vei menet közben? A kös kedés — a zsúfoltság egyre nehezebb feladat állítja az autóvezetőket, egész embert kíván, ám a kétségtelen, hogy a vezeú kel az utasok a jövőben beszélgetni fognak. A vi gálatok érdekes megálla tással zárultak: ha már 1 szélgetiink a vezetővel, kér jük a zsargont, mivel — b. milyen meglepő is — ez b: vúrosabb vezetésre ösztön A műsor beszámol az M— es autópálya-autóút segé szolgálatának átszervező; ről is; ezentúl öt bázison á nak készenlétben a „sár angyalok” — a budaörsi be zi akutnál, a 34-es és 50- km-kőnél, valamint a Ne stop presszónál és a Siói előtti Agip-kútnál.

A vezetők nagy rés igyekszik spórolni az üzer anyaggal, ám sokan ezt kérdést úgy kísérlik megc dani, hogy olcsóbb benzi használnak, mint amit gépkocsijuk igényelne, megoldás — amihez prakt kus tanácsokat is adnak • a vezetési technikában va (KS)

Hevesi Szem te

TI. évfolyamának 3. szám augusztus 18-án már kap ható.

Keresztmetszet a ma irodai mi, tudományos, kulturált: műszaki életéből —, e2 nyújtja a Hevesi Szemle.

őszintén megvallva: világéletemben híve voltam, és híve vagyok az emberi kö- nyörületnek, a segítőszándéknak. Hiszen adni és kapni egyformán öröm; örül az ember, ha segíthet a bajba jutott embertársán, s mi is hálásak vagyunk, ha szoron- gatottságunkban támaszra lelünk.

Persze az irgalmasságnak is megvannak az ’egyoldalú értelmezői, vámszedői, akik inkább szeretik tartani a markukat, és ha mégis könyörü- letre szánják magukat, akkor azt úgy igyekeznek cselekedni, eléggé-furcsa módon, hogy az adakozás, a megsegítés mérlege a maguk hasz- nára-élvezetére történjen.

Az utóbbihoz hasonló nézeteket valló fiatal emberrel hozott össze minap a sors. Az történt ugyanis, hogy a bolt zárása után, ahogy hazafelé vettem az utam, a vasútállomás előtt egy kihívó modorú és öltözékű ifjú motorosba ütköztem bele. A bősz kinézésű motoros, kinek varnyúábrózatát bozontos fekete szakáll keretezte, megkoronázva, betetőzésül, az országúti lovagokat jelképező bukósisakkal, hanyag testtartással állt a Járdán, miközben az egyik kezét az MZ gyártmányú motorkerékpár kormányán pihentette, míg a másikkal a tartalék bukósisakot lóbálta.

Az összeütközéstől kissé meghabarodvu, szíves elnézését kértem a figyelmetlenségemért, amiért vaklégy kén 1 nekirohantam. de aálán. ahogy alaposabban szemügy - re vettem az emberemet, rajta h csiricsáré színű trikóját, melyen vastagbetűs felirat hlrdeUe-Invltáitn az utazást kedvelőket, hogy: „MŰTŐ* HOZZ VELEM". igencsak

oglépöd! eiv>.

Ami azt Illeti, eléggé tisr ában voltam a felkérés céljával. Tudtam, az Invitálás nem nékem szól. Legalábbis nem a férfinemhez tartozók99

fAiolopozz vetem

99

nak. Mivei azonban a meggyőződésemből mindig szeretem száműzni a kételyeket, így most is hozzáfogtam az oknyomozáshoz.

— Fiatal barátom — kezdtem a beszélgetést a lehető legudvariasabb hangnemben —, ha nem veszi zokon, megkérdezem: merre szándékszik indulni a „targoncájával”?

Bizonyos gyanakvások közepette kaptam kérdésemre

kérdést.

— Miért kíváncsi erre?!

Elmosolylntottam magam.

— No azért nem kell oly

mérgesen visszakérdezni — próbáltam szelíden csillapítani a vadulásra hajlamos motorost. — Elvégre a kérdésem jogos, hiszen a felkérés ott díszeleg az ön pompás trikóján! Meg aztán, úgy gondolom, ha Pest fele vinné útja, szívesen lennék útitársa. Márcsak azért is, hogy kellemesen langyos ilyenkor, alkonyattájt, a levegő. I

Pillanatok alatt játszódtak le az indulatok a motorosom ábrázatán. A sanda gyanakvás, hogy: Mit akarhat ez a „suVernyák ürge?”, a szánalommal vegyes megvetés, hogy: Miképp létezhet még 'ilyen ökör, mármint én, aki annyira félnótás, hogy képtelen észrevenni: a felkérés nem néki szól. És így tovább.

Már úgy látszott, szétrobban a méregtől, a sunyinak tetsző okvetetlenkedéseimtől. amikor is, kis idő múltán, újabb gyanút fogva, elvigyorogta magát.

— No, jó! — pihentette meg a tartalék bukósisakot a köldöke tájén —- Látom, ma gát sem ejtették a feje lágyára, annak idején. S ezért, mivel órdekk * „benzin- tyúk” vadászatának a stratégiája, elmondok egyet s mást.

E szavaknál két lyukat tágított bukósisakjának áilad- zó-szíján, majd az alábbi tájékoztatót adta:

— Tulajdonképpen most is e célból pásztázom a járdát. Persze olyan alapon, hogy

senki se foghassa rám: pimasz, arrogáns és vérlázító a modorom. Nem, ezt senki nem mondhatja el velem szemben, mert én, kérem, egy büdös szót nem szólok, ajánlataimmal senkit nem zaklatok, helyette csak várok, várom az eredményt, hiszen itt a szöveg — csapott a mellére — nyomja helyettem a „szöveget”, hívja a vállalkozó szellemű csajt. Mert, ugyebár, én tisztában vagyok a jó ízlés, az úri modor alapvető szabályaival.

Éppen egy jól szabott, valóban mutatós szőkeséget vett célba a vizslatekinteté- vel. S amikor a szőkeség to- vábbvonult ringó léptekkel, figyelemre sem méltatva az epedő tekipletet, a trikóra „álmodott” felkérést, akkor egyszeriben kitört a motorosból a ku) túr más alá rejtett alpári harag.

— Ügy látszik, néked már csak a Mercédesz imponál!

Megsajnáltam a sziszegve szitkozódó motorost. S ezért, hogy kizökkentsem a vereség okozta kábulatból, no meg végére járhassak az oknyomozásnak, igen udvariasan megkocogtattam a hasa táján pihentetett tartalék bukósisakot.

— No és — doboltam a sisakon szórakozottan —, ezek a, hogy is mondjam, ezek a hódítási hadműveletek meghozzák általában az eredményt?

Néhány másodperc telt el, mire válaszolni tudott a pácban maradt portyahős.

— Hát, hogy úgymondjam, a mostani esettől eltekintve, a manővereim beválnak...

Még egy ideig meggái- gyultan bámult a tovahetye- gő női tünemény után, majd túltéve magát a vereségen, kábulatából felvillanyozódva, szinte hetvenkedve folytatta:

— Látja, így fest a stratégiám. Semmi duma, semmi hadova, és nincs leégés! Akinek almás a szöveg, az továbbmegy, lekopik, aki meg bukik rám, azt szemrevételezem. Már mint hogy milyen a csaj: elfogadhatók-e a mankók, a lökhárítók, vagyis — etcetera — az egész berendezés. Es ha úgy látom, hogy az ügylet megéri a befektetést, akkor — oké!

A következő pillanatban ismét feltűnt a láthatáron egy útitársnak ígérkező jelölt. Igaz, a leányzó még igen kezdetén járhatott az efféle tanulmányutaknak — kissé fiús, nyurga termetéből ítélve meg a dolgokat —, de azt nyomban észrevettem a szeme sugarán: érti a toborzásra szánt szöveg értelmét.

Minden különösebb ceremónia mellőzésével indult az ismerkedés. Ügy szólván a fiatalok nyelvhasználatában alkalmazott félszavak, nyomorék szók hangzottak el csupán, de abból is esek néhány, mint: Szia! Jó fí vagy! Lófrálhatunk, ahov tetszik, s a partnerré rúgta tott „csaj” máris a „targon cás lovag” mögé kucorodot Én meg a jámbor, ahog visszamerengtem a valami ko ri ifjúkoromba, amikor éve kig tartó csökönyös udvai lássál igyekeztem tanúbi zonyságát adni annak, hog az imádotton kívül érzéket len és vak vagyok mindéi más lánnyal, tündérlénnye szemben: hogy a rám szakad szerelemtől sem enni, sen aludni nem bírok ... akko most >$zt kell látnom-tapasz talnom, hogy az udvarlásho: teljesen fölösleges a legszebi évek, az ifjúság éveinek egy oldalú eltékozolása, mer amit látok, érzékelek, az ; szerelemnek, az udvarlásnál végsőkig lemeztelenítése, le rövidítése, amely úgy tét szik számomra mint amfko' inget cserél az ember, vágj mócsingot vásárol a hentes üzletben.

Arra eszméltem fél, bőgj brummog a motor és a modern technika országúti lovagja — hirtelen tegező modorban — búcsúzóul meglengeti bal karját, miközben 8 következő szavakat kurjantja felém:

— Eg veled, faterig Javulj meg!

A lány meg, aki Tündér Ilona kecsességével pihentette fenekét a fiú mögött, miközben két karjával valósággal átölelte, magához kulcsolta fél perce szerzett lovagját, csúfondáros grimasszal rám mosolyog, % csak annyit mond, búcsúzásként, hogy: Pál

Következő pillanatban meglódul a jármű, rajta a testi örömökre éhes párocskával, s én nem látok mást, csak a szeleburdi lány háta közepét, a kibomlott gesztenyebarna hajzuhatagát, mely úgy úszik utána a bukósisak alól a levegőben, mint valami sallangos lófarok.

Püspöki Mik