Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-14 / 189. szám

I ■ kongresszusi verseny ■i változást hozott a briga- lok életébe. Üj brigádok ala­kulnak, a régiek is úgy dol­ognak, mintha most kellene lőször bizonyítaniuk: méltók i szocialista címre. A fel- jánlások szűkszavú monda- ai nemcsak a verseny idő- zakára szóló elhatározásokat artalmaznak. Minden brigád nagasabbra állította a mér­et, hogy méltó részük legyen ,z országos versenyben. Az gyes felajánlások teljesítése zinte próbája is egy-egy kis özösség erejének. A mostani versenyben nem supán termelési, gazdasági •redmények születnek. Nap­ól napra erősödik az együtt olgozó emberek kapcsolata, s ez megsokszorozza a mun­kában elért teljesítmények rtékét. A brigádmozgalom álja — az, hogy az emberek :iaguk alakítsák ki munká­lj k, közösségi életük szocia- ista normáit — egyre több lelyen valósul meg. Ismét negmutatkozik: a munka a egnagyobb közösségteremtő rő. A kongresszusi verseny­en önként vállalt feladatok eljesítéséért mindenki fele­ősnek érzi magát, tudása leg- avát adja, Mégsem csupán az egyéni képességeken és szándékokon múlik, ki mennyit képes hoz­zátenni a közös teljesítmény­hez. A gyárakban most sokat beszélnek arról is: hogyan szabja meg a termelési folya­matban elfoglalt hely a lehe­tőségek mértékét. Az üzemve­zető mérnök nyilvánvalóan más összefüggésekben látja a vállalat munkáját, mint az a brigádtag, aki csak saját kör­nyezetét ismeri. A szakmun­kások, betanított munkások nem végezhetik el a műszaki, gazdasági vezetők dolgát. Jo­guk és kötelességük, hogy az üzemi demokrácia eszközei­vel élve részt vegyenek a ve­zetésben, de tapasztalataik csak kiegészítik a gaz­dasági irányítást. Megbíza­tása szerint a vezető felelős az üzem életéért, egy­aránt számadással tartozik a termelésért és a politikai munkáért. Nem lehet ered­ményes a brigádok összefogá­sa ott, ahol a vezetés, az irá­nyítás nem közvetlen része a versenynek. Ezért érdemel különös fi­gyelmet, hogy a kongresszusi versenyben már a csatlakozás pillanatától az eddiginél sok­kal szorosabb kapcsolat jött fATRA VIDÉKI CUKORGYÁRAK: 29 MILLIÓS 1ERUHAZÄS Róbert bácsi nyugdíjban — Meddig bírta az öreg? •— Nyolcvannégy évig, — Szép idő. — És mennyi cukortó'® Aztán most mi lesz ffl orsa? — Eleget szolgált, megy eiejtbe... Akinek eddig kétségei vol- k Róbert bácsi .jszenjglyét” pes terméssel számolunk, «ük­kor is visszakapjuk 3—4 esz­tendő alatt. Az új berendezé­sek ugyanis lényegesen gaz­daságosabban működnek, mint elődeik. Több cukrot vonnak ki a répaszeletből, kevesebb tüzelőanyagot hasz­nálnak el, ami ma igen dön­tő szempont, g ugyanekkor A megnőtt hatvani torony. (Foto: Perl Márton.) lletően, annak elmondjuk, íogy a selypi cukorgyár lé- íyerő berendezését küldték íyugdíjba a közelmúlt hóna- xjkban a szakmai vezetők. Meleg, párás volt a környeze- é, gyakran okozott kisebb- lagyobb balesetet, s drágán s üzemelt. Most dán szaba- lalom alapján készített len­gyel szerkezetek kerülnek a kiszolgált berendezések he- yébe. S ha tartják szavukat i Heves megyei Építőipari Vállalat, valamint a GFV izakemberei: augusztus utol­só hetében sor kerül a próba­üzemelésre. ★ ' — Mibe került a vállalat­nak ez a beruházás? — A selypi 25 millió fo­rintba, a hatvani ötmillióba. Mert ott is komolyabb felújí­tást oldunk meg ezekben a napokban. A Buckán—Wolf- cég kilenc évvel ezelőtt szál­lított lényérő tornyát húsz méter magasra emeltettük — mondja dr. Hanggal Károly főmérnök. — Ez. sem kutya! Hetekig hajkurásztunk pél­dául egy óriásdarut, ami az új alkatrészek felemeléséhez, összeállításához kellett. — S mikor térül meg a be­fektetés? — Függ az évi répameny- ^rfcégtől. De ha csak köze-. emberi létszámigényük is ki­sebb ... ★ Látogatásunk alkalmával arról is tudomást szereztünk, hogy a Mátravidéki Cukor­gyárak korábban szocialista szerződést kötött az üzemek felújításán munkálkodó épí­tőkkel, illetve a gépszerelést végző vállalattal, amely a selypi gyár alapítása óta mű­ködő Róbert-rendszerű lénye­rőt is eltávolította helyéről. A „cukrosok” igen komo­lyan veszik a megállapodás minden pontját, a mai napig valamennyi feltételnek eleget tettek, akár anyagi természe­tű volt, akar pedig a kedvező munkahelyi körülmények biztosításáról kellett gondos­kodni. Vezetők és gyári dol­gozok természetesen ugyanezt várják szerződő feleiktől. Mert nem babra megy a já­ték! A selypi új lényerő rend­szer például naponta három­száz vagon répaszeletet ké­pes „megemészteni”. S ha egyszer megindul a szállítás, begördülnek a gyár udvarára a nyersanyagot hozó vonat- szerelvények, teherautók, a legapróbb műszaki hiba ko­moly termelési veszteséget okozhat a vállalatnak. . .1 m .1 ..... ímoldvay) létre a munkások és a veze­tők között. A termelékenység növelésével, az anyagtakaré­kosság fokozásával és kiszé­lesítésével gazdaságilag rend­kívül jelentős tartalékok sza­badulnak fel. De az emberek­ben rejlő „tartalékok” adtak rá lehetőséget, hogy mindez anyagi erővé váljék. Soha nem volt akkora össz­hang a vállalatok termelési érdeke és a versenymozgalom célkitűzései között, mint most, a kongresszusi verseny idején. Minden gyár azt tar­totta a legméltóbb vállalás­nak, ha saját tevékenységét teszi gazdaságosabbá, a nép­gazdaság számára hasznosab­bá. Nem bízták a véletlenre, a brigádok találékonyságára a felajánlásokat. Nyíltan, tu­datosan irányították a figyel­met a legfontosabb gyári fel­adatokra. Az üzemrészek, műhelyek vezetőinek köteles­ségévé tették, hogy saját te­rületükön határozzák meg az elsődleges tennivalókat. Ami eddig a vezetők jóindu­latán, segítőkészségén múlt, most egyértelmű kötelesség lett. Képzettségük folytán a vezetőknek kellett megtalál­niuk a kívánatos eredmények műszaki megvalósításának módját. Hatáskörük: is nekik van hozzá, hogv létrehozzák a teljesítéshez szükséges fel­tételeket. Rajtuk múlik, hogy a brigádok a verseny egész időszakában kellő fel­tételek között dolgozhassa­nak, a vezetés intézkedésed támogassak munkájukat * legapróbb akadályok elhárí­tásában is. H atározatok szólnak arról, hogy a verseny szerve­zése, irányítása a vezetők munkaköri kötelessége. De ez a határozat most, a kongresz- szusi verseny idején válik na­pi gyakorlattá, A feladatok ismertetésével, a feltételek kialakításával, u dolgozók ötleteinek, újításainak támo­gatásával, a vállalások telje­sítését szolgáló szervezési in­tézkedésekkel a vezetők olyan segítséget adnak a bri- gadmozgalomnak, melyet nél­külük senki más nem adhat. Azzal, hogy saját munkájuk a versenyhez kapcsolódik, a maguk helyét is megtalálják a brigadmozgalombaa. ÍV. E> Éled a vásár­város Szeptemberben rende: >t meg a BNV Albertirsai üti vásárvárosában a fogyasztá­si javak nemzetközi lcialli- tását. Az őszi bemutatóra már megkezdték az előlcé- születeket. A KIPSZER,szüle- emberei a főbejárat mellett épült víztornyot 14 szintes, négyszámyas épülettömbbel veszik körül, ahol majd a HUNGEXPO irodái Icapnak helyet. Jelenleg a szerelők az épülettömb acélvázát ké­szítik elő az összeszerelés­hez. Szerelik az őszi BNV fő­bejáratát. (Balra.) Bitumcnburkolatot kap « BNV óriás pavilonjának bel­seje. (Lenti képünkön.) (MTI-foto — Bar a István "x felvétele — KS) Újabb három tsz! Fél évvel az egyesülés után Ha az időjárás nem tré­fálta volna meg az idén a mezőgazdaságot, már a Tár­ná Gyöngye Tsz-ben is befe­jezték volna az aratást. .Ezzel az összegezéssel sok mindent elmondtunk, csak azt nem említettük még, hol is talál­ható ez a szövetkezet. Ha azt Válaszoljuk, Boco- nádon, ez egyszerűen nem igaz. Pedig a tsz központi épülete csakugyan ebben a községben van. De a határa három falura terjed ki, eb­ből az is következik, hogy a tagjai is három település' la­kói. Mégpedig Tarnazsadány, Tarnabod és Boconád tarto­zik az alig fél éve egyesült termelőszövetkezethez. ★ — Azt, mond ja nekem az egyik traktoros: ugyan már, én menjek a hódiaknak se­gíteni? Persze, mert ő boco- nádi. No, kapott is tőlem a fiú. Hogy gondolod, te, meg­hagy hódiak és boconádiak? Hát a zsadanyiak? Egy ez már, barátom, mégha (cord b ban három is volt. Hát igy beszélj te ezentúl! Nem megy egyszerre az átállás vagy mi­nek nevezzem. Össze kell meg rázódni. ★ Az irodában négyén ültek együtt: Kassa József, az el­nök. Urban Zoltán az egyik, Somogyi Gyula a másik el­nökhelyettes és Takács Béla főkönyvelő. Később rájuk nyitott még Bencze Mihály, a csúcsszervezet titkára is. Azt is mondhatnánk, hogy ők a szűkebb vezetőség. A kot elaökhejjtotteä valamikor a másik két tsz elnöki tisztét töltötte be. — Mi tagadás, volt egy kis bizonytalanság bennem is annak idején — vallja be most Urbán Zoltán. — Hiába, más az, hogy én va­gyok az első ember a tsz-ben, és megint más az, hogy ezen­túl már nekem is mondják: menj árr'ébb, ide vagy oda. De semmi okom most a pa­naszra. Jól érzem magam, megtaláltam a helyem. Jól megértjük egymást. • ★ A zöldbabot gyorsan le kellett szedni. Mind a három községből kivitték azokat, akiket lehetett. Teljesítmény után fizettek munkadijat. A három község három brigád­ba állt össze. ' Azt mondják azért, mert egymás után vit­te ki őket a gépkocsi. Kisebb-nagyobb csapatok­ba verődtek, de a legjobb teljesítményt az az asszony érte el, aki nem csapódott oda senkihez. Versenyt nem hirdettek, de nagyon figyeltek egymás munkájára a csapatok. ★ — Egyelőre üzemegysé­genként dolgozunk — ma­gyarázza Kassa József elnök. — Azokban naponta van el­igazítás, mi, itt a központban hetenként tartjuk meg. Any- nyiból könnyebb a dolgunk így, hogy megnőttek a lehető­ségeink. Több a gépünk, job­ban lehet összpontosítani. De nehezebb is, mert az egesz nagy gazdaságot átfogni egy­szerre egészen más munkát igényei, műt a kisebb szö­vetkezet irányítása. Most délelőtt bejártuk a határt a Volgával. Ugyancsak igyekez­nünk kellett, hogy délre vé­gezzünk. Csak arra mondom, hogy mekkora ez a mostani tsz. Aztán az is gyakran megesik, hogy a gépeken vi­táznak az üzemegységek ag- ronómusai. Mindegyik a ma­ga munkáját tartja a fontos­nak. Ha majd megváltozik a szervezeti felépítésünk, ak­kor az egyes ágazat irányítá­sa is valamivel könnyebb lesz. ★ Nem panaszkodhatnak ars eredményekre. Egészen meg­lepően jó az őszi árpa ter­mése, nem sokkal marad mögötte a búzáé, de a tava­szi árpa is szépen mutat. Egyedül a szarvasmarhák leadása körül van most egy kis huzavona. Nem csekély értékről, több milliós tétel­ről van szó. Nem mindegy a tsz-nek, hogy exportra vi­szik-e el az állatokat vagy ha­zai fogyasztásra vásárolják fel. Az árban ugyan nincs lenyeges eltérés, de azért... No, ne bonyolódjunk bele a részletekbe, mert ez már nagyon szakmai kérdés. ★ — Hogy mennyi lesz az év végén az elszámoláskor? — kérdezte vissza Takács Béla főkönyvelő. — A bevételi tervünk 104 millió forint. Ez biztosítottnak látszik. Külön- külön több mint harmincmil­lió a növénytermelés és az állattenyésztés, a kiegészíti üzemek is közel ennyit ad­nak, A jövedelmet úgy kel* tett megterveznünk, hogy « korábbi három tsz legjobbja legyen az idei tény. Ez pedig nem is kis erőkifejtést igényel az egyesült, új tsz-től. De bízunk magunkban, a tsz- gazdák lelkiismeretes mun- Icajanak gyümölcsében. ★ Kimaradt a három köz­ség közé eső Tárnáméra az egyesülésből. Az eltelt idő ezen az állapoton is változ­tatott. Már nem csak Móráin folynak a különböző gyűlé­seken az egyesülésről a ta­nácskozások, hanem Zarán- kon és a hevesi Kossuth Tsz- ben is. Ha a tagok is úgy gondol­ják és úgy akarják, akkor a közeli jövőben, talán augusz­tus 20-ig kimondják a csat­lakozást. És akkor kialakul az első igazi nagyüzem a Tárná völgyében. összesen korábbi hat tsz-nek az egye­sülésével. Lehet már majd gépesíteni. Ha tudják, akkor a sárgarépa és a zöldséggyökér zárt terme­lési rendszerét teremtik meg még ebben az évben. Minden attól függ, sikerül-e a szük­séges gépeket beszerezni., ★ Még egy fél év sem tett el a korábbi három tsz egye­sülése óta. És mégis, mennyi minden változott, de meny­nyi minden változik meg. Mint a magból a csíra, kezd kiteljesedni a szocialista me­zőgazdasági nagyüzem, ha nem is minden zökkenő nél­kül, de egyező szándék és akarat szerint. G. Molnár Ferenc fNwwSzQ 1*31. aaguitttus 11», a&erd* Vezetők a munkaversenyben

Next

/
Oldalképek
Tartalom