Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-31 / 177. szám
Felvágott, a nagyító alatt r Ízlik a párizsi? Egészségéire! Gcmdolt-e már arra, hányán vigyáznak erre a párizsira? Hányán őrködnek azon, hogy a párizsi íze kifogástalan legyen, semmi károsító anyagot se tartalmazzon, hogy minden óvatoskodás nélkül lehessen fogyasztani? Miért is gondolt volna ilyen furcsa dolgokra, amikor a boltban szétnézett a pulton. Igaza van. Törődjék ezzel az, akinek a dolga. Keressük meg őket, nézzük meg: mit csinálnak. ★ Aki nem látta, nehezen képzeli el, milyen ma egy modern vágóhíd. Ahol néhány óra alatt a sertések százait ölik meg, tisztítják és dolgozzák fel. Szalagszerűen folyik a termelés, mondják, aminek a lényege az, hogy az emberek ott állnak egy kijelölt ponton, a „munkadarab”, jelen esetben a sertés „odajön” hozzájuk a láncra akasztva. Nemrég furcsa képet láthatott itt az a néhány tucat szakember, akik Gyöngyösön az objektív minősítési rendszert tanulmányozták. Bent a szalagon a lenyúzott sertések sora lógott egymás után. Fehér zsírszalonnájukon karvastagságú véres zúzódások. — Ezeket a szalonnákat nem tudjuk már így hasznosítani. Ezeket az állatokat verték a szállításkor — magyaráz^ Molnár Gábor, a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója. — Nem is képzelik azok, akik ütik az állatot, hogy milyen kárt okoznak ezzel. Miért ütik? Tehetjük fel a kérdést. — A zárt rendszerben nevelt állatoknak nincs félelemérzetük, tehát nem tudják mire vélni, ha valaki elkezdi hajtani őket — mondta dr. Palik János, a Húsipari Állatorvosi Ellenőrző Szolgálat gyöngyösi kirendeltségének vezetője. — Ezért sokszor megütik az állatokat. Az ilyen állatot például exportra már nem tudjuk értékesíteni, az ütés nyoma úgy meglátszik rajta. Ki gondolná, hogy akár egy vesszővel is milyen kárt okozhat? ★ _____ A Húsipari Állatorvosi Ellenőrző Szolgálat dolgozói ott vannak mindenütt, így is fogalmazhatunk nyugodtan. Mindenre figyelnek, ügyelnek, vigyáznak. Szemrevételezik a beérkező sertéseket. Ha valamelyik kókadt, kedvetlen, már megvizsgálják: beteg-e? Csak kifogástalanul egészséges állatok kerülhetnek a vágócsarnokba, a többieket kényszervágják, vagy elpusztítják. Az érzékszervi vizsgálat a vágás és feldolgozás minden részletében nagyon fontos szerepet kap. Két „szolgálatos” egészségügyi dolgozó a vágóvonalon tevékenykedik, egy pedig állandóan mozog. Mind a hárman a vágás egészségügyi követelményeinek biztosításán szorgoskodnak. Az természetes, hogy az állatok belsőségeit megnézik, azokba belehasítanak. Nagyon nagy jelentősége van ennek a vizsgálatnak, hiszen a tünetmentesség alapkövetelmény. De ellenőrzik azt is, hogy a levágott állatok megfelelő hűtőkamrában álljanak, a húsuk beérjen a feldolgozásra. — Érdekes, Gyöngyösön a háztartásokban is mindig szokás volt, hogy a sertést délután vágták le, és csak másnap dolgozták fel — mondja dr. Palik János. — A hús pihentetése fontos követelmény. + Pontos előírás szerint készül minden a vágóhídon. Utasítás rögzíti, hogy mondjuk: párizsiból hány kilót kell csinálni, ehhez milyen anyagokat, milyen mennyiségben kell felhasználni. Amikor az üzemben a párizsit csinálják, a dolgozók oda írják, miből, mennyit használlak fel. Eltérés nem lehet. Ha valamilyen adalékanyag Ij-Hatyan közművesííési gondjai (Tudósítónktól): Üj-Hatvanban gyors egymásutánjában épülnek a családi házak a közelmúltban felparcellázott telkeken. Az építtetőket most már csak az nyugtalanítja, hogy mire elkészül Ids házuk, addigra közművesítik-e a területeket? Olvasóink kérdésével felkerestük Karácsony László főmérnököt, a városi tanács műszaki osztályának vezetőjét, aki elmondta, hogy a Teleki úton és a Béke utcában felépülő új lakóházakat még az idén rákapcsolják a már meglevő ivóvízhálózatra. Ugyancsak ez évi feladatuk a szennyvízcsatorna létesítése, amelyet az új strand szennyvízkezelő berendezésével kapcsolnak össze. A vil- lanybevezetési tervek alapján a munkát már meg is rendelték az ÉMÁSZ helyi üzemegységénél. Ök 1974-ben megépítik a kisfeszültségű légvezetéket, s egyúttal a villanyt is bekötik a lakásokba. Mindezekért az építtetőknek nem kell fizetniük, ugyanis a közművesítési díjat a telkek árába belekalkulálták. A Teleki és a Béke utca által határolt területen belül megnyitott utcákban építkezők már nincsenek ilyen kedvező helyzetben. Számukra — fedezet hiányában —, csak 1975-ben létesítenek villanyhálózatot, az egyéb közművesítés azonban csak a távlatban szerepel. Amint a főmérnöktől megtudtuk, az itt építtetőknek mindezekért közműfejlesztési hozzájárulást kell fizetniük. Mégpedig villanyra 1500. ivóvízre 3500 útépítésre 3000, szennyvíz- csatorna létesítésére pedig 5000 forintot. Karácsony László a továbbiakban elmondta, hogy a Radnóti, a Hatvány Lajos, a Dézsmuszék és a Joó György utcákban 90 házhelyet alakí- iéttak ki. Ezeken részben időkertekkel, részben utcavonalban épülnek a családi házak, amelyek villamos- energia-ellátását a városi tanács még 1974-ben biztosítja. Az ÉMÁSZ szakemberei már a villanyoszlopok beállítását végzik. Az egyéb közművek létesítése ezekben az utcákban is csak a távlati tervekben szerepel. A műszaki osztály az Apafi és a Dézsmaszék utca által határolt területen megfelelő nagyságú játszótér kialakítását tette lehetővé. Ennek felépítését is javasolták, ugyan, úgy társadalmi összefogással, mint ahogyan azt a Szabadság és a Zrínyi utcában tették Juhász Ferenc és Molnár Gyula körzeti tanácstagok szeWezésében. Katona István nincs olyan mennyiségben, mint kellene, akkor csak az előírt másfajta anyaggal lehet pótolni. A szigorúság óriási. Itt senki nem önkényeskedhet, nem gondolhatja meg magát. Még az is előírás szerint megy, hogy a töltelékárut milyen fokon kell forralni. Sem egy fokkal kevesebb,- sem egy fokkal több nem lehet a víz hőmérséklete. Mert ha alacsonyabb, nem pusztítja el a baktériumokat, ha magasabb, akkor az áru megy tönkre. ★ A laboratóriumi vizsgálat „adagolással” kezdődik. Kimérnek egy grammnyit, aztán felhígítják. Horváth Já- fiosné és Farkas Tiborné be- gy_akorlott mozdulatokkal végzi ezt a munkát. Különféle- tenyészeteket készítenek. A lényeg, hogy a keresett baktériumnak kedvező feltételeket teremtsenek. Ha valami „gyanúsat” vesznek észre, mondjuk el- színeződik a táptalaj, akkor azt „megfesti” Gedei Zoltánná, hogy a mikroszkóp alatt akár a kirendeltség vezetője, akár a helyettese, dr. Balázs Győző azt megvizsgálja. Van-e baktériummentes készítmény? A tűrési határ pontosan megszabott: de csak azokból a baktériumokból, amik nem kórokozók. Nem lehet egyetlen szalmonella, nem lehet a főtt készítményekben egyetlen kóliféleség sem. ★ —- A laboratóriumunk 1964 óta működik, de még egyszer sem fordult elő, hogy fertőző baktériumot találtunk volna. Az megtörténik évente há- romszor-négyszer, hogy újra főzetjük valamelyik töltelékárut. De ez lényegében nem jelent semmit a fogyasztónak. — Tehát, innen mindig csak kifogástalan áru kerülhet ki? — Innen igen. Más a szállítás, a boltokban való raktározás, az otthoni kezelés. Hadd mondjam úgy, ezekben a részletekben még van fejlődni valónk. De ez már nem az állategészségügyi szolgálat területe. Mégis lehet hallani, olvasni, hogy itt vagy ott ételmérgezés történt: kolbásztól, disznósajttól. Akaratlanul is arra a következtetésre jut az ember, hogy nem árt óvatosan bánni ezekkel a hentesárukkal. — Azokkal a bizonyos házi készítményekkel van baj. A nyers kolbász, a nem megfőzött, vagy nem jól megfőzött töltelékáruk okozhatnak ételmérgezést — magyarázza dr. Palik János. Tehát a házi kolbász és disznósajt. Hiába: az ételeket elkészíteni tudni kell. ★ ízlik a gépsonka, az olasz szalámi? Nem csoda. Egészségére ! G. Molnár Ferenc Mint téglánként a ház... Közös nyelvük — a munka Hogy is volt hajdanán Bábelben? Az emberek nem értették meg egymás szavát, nem találtak közös nyelvet — a zűrzavarban félbemaradt hát a nagy mű, csonka lett a város tornya... A nyelvi nehézségek ellenére is megvalósulnak viszont azok a tervek, amelyeket az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola KISZ-bizottsága által szervezett nemzetközi építőtábor fiataljai tűztek maguk elé. A csuvas, a lengyel, a bolgár és a csehszlovák diákok ugyanis megtalálták ehhez a közös nyelvet: a munkát... A Banska-Bystrica-i Peda- gogická Fakulta tizenkilenc tagú csoportja az egri Cse- bokszári lakótelepen dolgozik. A most épülő hatalmas lakóház felső szintjei csak úgy visszhangzanak a jókedvtől. .A csehszlovák lányok keze alatt szinte ég a munka, egymás után varázsolják tisztává a lakásokat, közben pedig arról beszélgetCsehszlovák lep átadás előtt lányok takarítják álló lakásait. a Csebokszári lakóteIsmerkedés a magyar nyelvvel. nek, hogy milyen meglepetéssel rukkoljanak elő az ismerkedési est műsorában. S hogy a pergő nyelvű vitában hamarosan közös nevezőre találtak, arra bizonyítékul szolgál az est sikere. Ebben természetesen nagy szerepe volt Elza Cibulovának, a csoport lelkes vezetőjének, aki nemcsak arról tett tanúbizonyságot, hogy. kitűnően beszél magyarul, hanem a remek tánctudásáról is ... — Tagja vagyok otthon az iskolai tánccsoportnak, így egyszerű volt a választás, hogy előadjuk a Facipő című táncjelenetet. De csak a tréfa kedvéért, a komoly fellépésre ősszel kerül majd sor. almikor az egész tánckar itt lesz Egerben, s a főiskolán bemutatjuk repertoárunkat. Szívesen jövök vissza ide, mert hamar megkedveltem ezt a kis várost — mondja. Csuvas fiatalok dolgoznak a szőlészeti kutatólaboratórium ópité.sénél. (Foto: Perl Márton) Hasonló véleménnyel van Magda Soskutyova is, aki még hozzáteszi: — Ha befejeződik az építőtábor, akkor egy országjáró körútra indulunk. Jártam már Magyarországon, mégis izgalommal készülök a kirándulásra. Főként a balatoni és a pesti program érdekel nagyon. Míg beszélgetünk, a többiek kezében serényen jár az ablaktörlő ruha, a seprű — ismét tiszta lett egy lakás... — Meg tudná mondani, ' hogy mit ebédel? Ljuda Pervenyecliaja, a csuvasiai Uljanov Egyetem orvosi karának hallgatója, egy gyors mozdulattal meg-< kavarja az ételt és bizonytalanul rávágja: — Azt hiszem, ez borsóleves. Amikor a tolmács lefordítja a választ — s az állami építők itteni dolgozói rábólintanak —, mosolyogva jegyzi meg, nem az a lényeg, hogy milyen leves ez, hanem hogy finom, mint minden magyar étel. Az ebédidő lassan lejár, a csoport tagjai visszamennek a munkahelyekre. Ők az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet új telephelyének az építésében vesznek részt. A lányok éppen téglát hordanak az alapok mellé, a fiúk a leendő feldolgozóhelyiség alaptöltésén dolgoznak. Munkájukról mindenki csak elismerően nyilatkozik. — Azzal köszöntünk el az otthon maradt társainktól, hogy megálljuk a helyünket a munkában. Nem akarunk hát szégyent vallani — mondja Jurij Szofronov docens, a csoport vezetője, aki ugyancsak megfogja a dolog végét, akárcsak a diákjai. Az orvos, a fizika szakos hallgató, a mérnökjelölt itt most falazóanyagot cipel, téglát adogat, s közben az ilyenkor elmaradhatatlan cukkolással biztatgatja a társait. Időnként dalra fakad a társaság, később pedig ők is V-:—ez--c * uuu ctxci saeigetoak. Ljolja Mihajlova, a leendő mérnök-tanár angolul szólít meg, felfrissíti egy kicsit a tanultakat. Ebből kerekedik ki aztán a beszélgetés, hogy milyen ajándékkal tér majd haza. Nem éri váratlanul a kérdés, mert azonnal kész a válasszal: — A testvéreimnek könyveket szeretnék vásárolni, főként angol, vagy német nyelvűt, a szüleimnek pedig kóstolóba egy üveg Leánykát, mert azt hallottam, hogy ezen a vidéken kellemes aromaj ú borok teremnek ... S hogy legyen fogalma Ljoljának az itteni borok aromájáról, az ismerkedési esten megízleltetlék vele a Leánykát. Női, „borszakértői” véleményét egy szóban foglalta össze: — Harasol — Jo es-tet ki-va-nok ... Min-den jót... — hajtogatja rendületlenül és mindenkinek egy lengyel fiú a VOLÁN 4. számú Vállalatának Lenin úti ifjúsági klubjában. Később leül egy magyar fiú mellé, s a már majdnem ronggyá forgatott lengyel— magyar társalgási zsebkönyvből olvas fel „részleteket” a többiek nagy derültségére. A krakkói pedagógiai főiskola hallgatói, összefogva a bolgár csoport tagjaival, az Ikarus klubban ismerkednek az egri fiatalok életével, munkájával. A beszélgetés közben megszólal a magnó, kitűnő a hangulat. Apró használati tárgyak cserélnek gazdát, címeket írnak egymás jegyzetfüzetébe a fiatalok. — A bolgár és a lengyel csoport közösen dolgozik egy iskola építésén itt Egerben. Mindenben jól megértjük egymást, azért is jöttünk erre a találkozóra ' is együtt, így szeretnénk elmélyíteni a barátság szálait a három ország fiataljai között — mondja a két csoportvezető Hen- ryka Barwicka-Smieszék és Szavka Petkova. — Közülünk senki sem járt még Magyarországon, ezért külön élmény számunkra minden munka utáni séta, találkozás, kirándulás. El is határoztuk, hogy az első adandó alkalommal visszatérünk ide — folytatják, miközben a lengyel fiú, a nyelvkönyvvel a kezében, mellénk telepszik. Amikor megtudja, hogy mi a témánk, lázas gyorsasággal kikeresi a megfelelő szöveget: . — Vi-szont-latasra jövőre... így forrnak össze — a soknyelvűségük ellenére — a munkában egyetlen közösséggé öt nemzet fiataljai. Így szövődnek a hosszan tartó barátságok, mint ahogy az egyik csoport köszöntőjében elhangzott: — Mint téglánként a ház... Szilvás István 1914. július áh, szerda
