Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-28 / 175. szám
<AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAZ<AAAAAAAAAA<I ... hogy kérdeznie kell és akkor választ is kap az ember. Általában. Kitűnő példa erre az állításra a Merkur. Nem, téved az olvasó, ha azt hiszi, hogy a legnépszerűbb földi „bolygóról”, a gépkocsikat árusító hazai vállalatunkról van sző. Az égi bolygóról van szó. A legbelsőről, a Naphoz a legközelebbiról, a Merkur bolygóról, amelynek közepes távolsága kereken hatvahmillió kilométer a rendszerünk életbentartó- jától, s amelynek a keringési ideje kereken 90 nap. Erről a kis égitestről szeretnék néhány új dolgot elmondani majd közbevetőleg, mely új dolgokat onnan tudom, hogy a tudósok megkérdezték „miféle égitest is ez a Merkúr?" Aztán űrszondákat küldtek a közelébe, s bár az mindössze csak 100 ezer kilométerre közelítette meg a tudomány a „saját szemével’’ ezt a bolygót, három nap alatt mégis többet tudott így meg, mert tudott mivel és hogyan kérdezni már, mint azelőtt évezredeken keresztül. Miféle égi test. a Merkur? Tessék elolvasni. a népszerű tudományos folyóiratokat, azokból mindent meg lehet tudni bolygó testvérünkről, e sorok írójának és e rovatnak nem az a feladata, hogy a világegyetem mikro és makró világába kalauzolja el az olvasót. Amiért a 176 földi nappal egyenlő Merkur nap és a bolygó egyéb érdekességei, immáron a titok árnyékából kilépett tudományos tényei itt .es most a papírra kerültek, annak nagyonis földi okai vannak. A tőlünk százmillió kilométerre keringő kihalt — pardon, élettel soha nem rendelkező bolygóról lám milyen sokat tudunk, és milyen sokat már a száz- és százmillió fényévre levő galaktikákról is. De mit tudunk a szomszéd gépen dolgozó Kovácsról? Mit a másik íróasztalnál bütykölő, a statisz- ' tikáha őszült Nagyról például? Mit és mennyit csak a szomszédos üzemcsarnokról, ahol nem a galaktikák távolságában keresett, de soha meg nem található magasan szervezett lények, hanem csak egyszerű földi emberek dolgoznak. Alkatrészt gyártva ahhoz, ami ebből a csarnokból végtermékként kerül ki? Mit és ■mennyit tudunk a gyári tervekről és a gyári tervekből? Előveszem az újságot és megtudom, hogy miféle égitest a Merkur, megtudom, hogy Hold is, Föld is tulajdonságait tekintve és még ingathatom is a fejem a megelégedettségtől, hogy lám mire képes az emberi tudomány. Egyik üzemünkben, igaz , «jgm manufaktúra, de nem is tízezres góliat, meghalt 'e^y skáknúinkáS? -Évtizednél többet dolgozott már az üzemben, de a régi szakmunkások közül is néfn egy akadt, sőt sok, aki megkérdezte: ki volt az, ismertem? Nem ismerte! Hányszor döbbepünk meg, ha évek. óta a szomszéd gépen, vagy a másik irodában dolgozó embertársunkkal kénytelen-kelletlen összeakadunk, mivelhogy gunyoros képe miatt soha ki nem állhattuk, hogy lám, egy értelmes, okos és igen jó szívű társunk barátságát tékozoltuk el évek óta. A gunyoros képe miatt. Amelyet még, mint határőr, egy disszidens golyója miatt „vett fel” örök életre idegbénulás formájában. / — Mit gyártanak? Megmondja. Tudja. Csinálja, — Es mennyit? — Ezen a gépen kérem szépen én. „ — Nem ezen a gépen. A gyár összesen mennyit készít ebből és hová szállítja? — Nem tudóm én azt kérem. Az a fensőbbség dolga különben is. Mondják, hogy talán a Szovjetunióba, meg még Angliába is... Dehát tetszik tudni, sok a beszéd... De ezen a gépen kérem én egy műszakban megcsinálok... Bérház és nem tudjuk, ki lakik a szomszédban. A nevét tudjuk, azt . is talán, hogy mi a szakmája, s ezzel kölcsönösen befejeződött egymás jobb megismerése. Termelési értekezlet, aki nem az óráját nézi, az alszik, aki nem alszik, az ideges, hogy meddig tart még, pedig arról van szó, hogy mi lesz a gyárral, a vállalattal, önnön vele mi lesz holnap, a jövő esztendőben. Nem ér rá. Nem akarja tudni. Nem érdekli. — Tételesen, számszerűen elmondjuk, de a tagság csak bólogat inkább — így az elnök és mutatja is a rettenetes mennyiségű számot, amit önmaga is csak úgy tud felolvasni a közgyűlésen, hogy félkézzel jól megkapaszkodik az elnöki asztalba... — A magukéval törődnek inkább. Dolgozni igen, azt csinálják azért, de a többjében nincs érdeklődés közös dolgaink iránt. A Merkur bolygó pályaelhajlása az ekliptikához 7,004 fok. Nem 7,005, avagy 7,003! Pontosan: 7,004. Tudjuk. Ismerjük. A tudomány jóvoltából. Az ember tudománya jóvoltából. A földi dolgokra vetített kép erőltetetten, tudatosan erőlletetten sötét, mint az éjszaka a Merkúron. A valóság azért szebb, fényesebb, mint az iménti földi tényekből levonható következtetések. Ám e kis földi „csillagászat” — vélem —, mégsem volt érdektelen. Hiszen a földi szomszéd, is: szomszéd. '^aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa/vwvaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa. Harminc éve esett el Ságvári Endre Harminc évvel ezelőtt, 1944. július 27-én esett el Ságvári Endre, a kommunista párt bátor harcosa. Szobrát a II. kerületi Budakeszi úti cukrászdában állították fel, pontosan azon a helyen, ahol annak \ idején tűzharcban elesett. A közelmúltban Keleti Márton filmet készített Ságvári Endréről 32 nevem volt címmel. Jobboldali képünkön Molnár Tibor és a Ságvári Endrét megszemélyesítő Huszti Péter a film egyik jelenetében. r 125 EVVEL EZELŐTT, 1849. július 28-án, a túlerőben levő osztrák és cári seregek elől a kormánnyal együtt a fővárosból Szegedre visszavonult magyar nemzetgyűlés, Szemere Bertalan miniszterelnök indítványára határozatot hozott „a Magyarországon lakó nemzetiségekre és a görög szertar- . tású vallásra nézve”. A határozat jelentőségét a miniszterelnök másnap, a kormány- biztosokhoz intézett körlevelében így méltatta: „A nemzetgyűlés a különféle népi- ségekre nézve oly PQlitiká- iiaK veT&fé *" MfeíT mely a kiengesztelődésnek teljes biztosítékát foglalja magában, oly politikának, : melyet Európa követni fog, de példát reá még egyetlen kormány sem adott... A magyar politika az egyenlőség politikája, mind a szabadságra, mind a nemzetiségre nézve, amennyiben a státusegység érdeke megengedi. Ünnepet ülhetnek a nepek”. A szegedi határozat ünnepélyes törvényhozói aktusban foglalta össze azoknak a hónapok óta folyo erőfeszítéseknek, diplomáciai-politikai akcióknak az eredményeit, amelyek az ország népei között dúló véres testvérharc megszüntetésére, a békés együttélés és együttműködés lehetőségeinek megteremtésére Irányultak. Kifejezésre juttatta azt a fontos változást, amely a magyar forradalom és szabadságharc vezetőinek a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontjában az események kényszerítő hatására, bekövetkezett. Ismeretes, hogy a magyarországi polgári forradalom egyik alapvető kérdése volta nemzetiségi kérdés, vagyis a magyarok és az ország lakosságának több mint a felét kitevő nem magyar népek egymáshoz való viszonya, s e kérdés megoldatlansága egyik fő oka volt a szabadságharc kudarcának. A nem magyar nyelvű polgárok örömmel üdvözölték az 1848 márciusi forradalom vívmányait, amelyek számukra is megadták a polgári jogegyenlőséget. Nem elégedtek meg azonban az egyéni szabadsággal, hanem a magyarral egyenjogú nemzetként való elismerést, nemzeti jogokat is követeltek. Mivel a magyar forradalom vezetői e kívánságok teljesítését megtagadták, fegyverrel igyekeztek érvényt szerezni nemzeti igényeiknek. Az ország népei között 1848 nyarán kirobbant véres küzdelem a Habsburg reakció malmára hajtotta a vizet, s elősegítette az ellenforradalom fölülkerekedését. A TESTVfiRHARC tragikus eseményei azonban az érdekelt népek vezetőiben megérteitek a felismerést, 1849. július 28. Az úgynevezett nemzetiségi törvényről hogy polgári és nemzeti szabadságukat nem egymás el-, lén harcolva,. .. honéin csak egymással ' Összefogva . és' együttműködve vívhatják ki. É felismerés nyomán mindkét részről lépések történtek a közeledés és a megegyezés irányába, s 1849 tavaszán biztató tárgyalások kezdődtek a magyar kormány, valamint a román és a szerb vezetők között. Kossuth és a kormány tagjai é tárgyalásokkal kapcsolatos utasításaikban és határozataikban fogalmazták meg először azokat a politikai elveket és nemzetiségi jogokat, amelyeket a szegedi határozat is tartalmaz. A nemzetgyűlés 1849 májusában még Debrecenben megkezdte a nemzetiségi törvény előkészítését. A tárgyalások csak román viszonylatban vezettek legalább elvi jelentőségű és. előzetes megállapodáshoz: Kossuth ,és a román forradalmi demokrata N. Bal- cescu 1849. .július, 14-én Szegeden aláírták az ún. Békü- lési Tervezetet. Ez szolgált alapul ahhoz a határozati javaslathoz, amelyet Szemere miniszterelnök 1849. július 25-én a képviselőház elé terjesztett. A MINISZTERELNÖK a javaslatot indokoló beszédében hangsúlyozta, hogy a, magyar- országi polgári forradalomnak az új parlamentáris kormányforma és a polgári jogegyenlőség megvalósítása mellett még egy harmadik alapvető feladatot is meg kell oldania: az ország minden népe számára biztosítani kell a szabad nemzeti fejlődést. Mivel e téren eddig még kevés történt, legfőbb ideje, hogy a nemzetgyűlés e kérdésben is elvi nyilatkozatot tegyen. „Hadd lássa a világ, hogv mi nemcsak a szabadságot adjuk meg a polgároknak, de megadjuk a népeknek saját nemzetiségüket is. Mi minden népet testvérünknek tekintünk, e szó él szívünkben, nemcsak ajkunkon van ... Ezek azon elvek, melyeket a kormány alapjául kíván letenni oly politikáig nak, mely igazságos lévén áldást fog hozni a nemzetre, s alkalmasint Európa többi népeinek is politikául fog szolgálni arra nézve, hogy a különféle népek kifejlődését a státusegység fenntartásával mikép lehet párosítani, mely feladat eddigelé mindig némely nemzetiségek teljés elnyomásával és nem azok érdekeinek kiegyenlítésével, jogainak méltánylásával szokott megfejtetni”. A NEMZETISÉGI kérdés végleges rendezése a kidolgozandó alkotmány és az azon alapuló törvényhozás feladata volt. A nemzetgyűlés határozata azonban addig is 17 pontban rögzítette azon elveket és intézkedéseket, „amelyekkel a magyar birodalom területén lakó minden népi- ségek. nemzeti szabad, kifejlődése biztösíttatik”. - Eszerint ja törvényhozás, közigazgatás' és igazságszolgáltatás hiéátálos nyelve a ' magyár,- de a nem magyar nyelvű állampolgárok jogot nyertek arra, hogy anyanyelvükön szólalhassanak fel a községi tanácskozásokban, a törvényhatósági (megyei) gyűléseken, az elsőfokú bíróságok. és esküdtszékek előtt; s anyanyelvű kön intézhessenek folyamodványt bármely hatósághoz. A lakosság nyelvét tette a határozat a községi adminisztráció és a nemzetőrség vezényletének nyelvévé, s előírta az anyanyelv használatát az elemi oktatásban, az anyakön?'vezésben és az egyházi ügyekben. A görögkeleti egyház számára egyenjogúságot és önkormányzatot biztosított. Igen fontos a határozat 16. pontja, amely felhatalmazza a kormányt a nemzetiségek később előadandó kívánságainak teljesítésére, sérelmeik orvoslására, s ezzel lehetőséget nyújt a nemzetiségi jogok további kiterjesztésére. A szegedi határozat gyakorlati végrehajtására már nem kerülhetett sor, hiszen két hét múlva bekövetkezett a világosi fegyverletétel. Természetesen végrehajtása esetén sem eredményezhette volna a rendkívül bonyolult nemzetiségi problémák és ellentétek azonnali és végleges megoldását, csupán az első, de fontos lépést jelentette volna a rendezés nehéz útján. A nem magyar népek nemzeti kívánságainak csak egy részét vélte teljesíthetőnek, de nyitva hagyta az utat a további tárgyalások, az újabb engedmények és jogok számára. A határozat nem is gyakorlati, hanem el- , vi politikai szempontból nagy jelentőségű. Mint Szemére később joggal hangsúlyozta: „e határozatban nem a szabályok fontosak, hanem a szellem, mely a harc közepette is a béke zászlója felé mutat... Én e határozatban új politikát véltem megállapíthatni nemcsak Ma- g'^arországon, hanem Európában. A népiségek kérdése most van és lesz igazi alapjaira fektetve A SZEGEDI HATÁROZAT valóban új korszak kezdetét, új politikái irányvonal első szerény lépését jelentette mind a közép-kelet-európai népek együttélésében, mind az európai nemzeti problémák megoldására irányuló törekvések terén. A magyar politikát kiemelte a régi előítéletekből. Szakítást jelentett a régi rendi-nemesi szemlélettel, amely csak egy nemzetet ismert az ország hatarai között, a magyart, * elismerte az országban élő valamennyi nép jogát a nemzetté fejlődésre. Szakított a reformkor politikai megnyilatkozásaiban és nyelvtörvényeiben megnyilvánuló magyarosítási törekvésekkel, s az 1848-as törvények e téren mutatkozó sajnálatos hiányait pótolva, elismerte és szabályozta a nem magyar nyelvek használatának jogát a politikai, kulturális és egyházi élet különböző szintjein — bár a mai felfogás szerint kétségtelenül elég szűkre szabottan. Nemzetközi viszonylatban az első olyan törvényhozási aktus . volt, amely nemcsak semmire sem kötelező általánosságban mondta ki az egy állam határai között élő népek nemzeti egyenjogúságát (mint pl. a Habsburg birodalom népeire felülről ráerőszakolt 1849 márciusi alkotmány tette), hanem konkrét részletességgel megállapította a nemzeti kisebbségeket megillető nyelvi, iskolai és egyházi jogokat. A határozat előzményei, létrejöttének körülményei és szövege egyaránt azt igazolják, hogy a nemzetiségi kérdést nem erőszakkal, nem a nemzeti kisebbségek elnyomásával lehet ' megoldani, hanem kizárólag az együttélő népek szabad nemzeti fejlődésének biztosításával, az ütköző nemzeti érdekek tárgyalások, alkudozások, kölcsönös engedmények útján történő kiegyenlítésével, a nemzeti kisebbségek jogainak törvénybeiktatásával, tisztel etbentartásával és fokozatos kiterjesztésével. A szegedi határozat kezdeményezői és megalkotói — köztük elsősorban Kossuth — néhány évvel később az emigrációban jelentős lépéseket tettek előre a demokratikus nemzetiségi politika útján, a történelmi Magyar- országén élő népek nemzeti önkormányzati, sőt, önrendelkezési jogának elismerése felé. A SZEGEDI HATAROZAr TOT — kétségtelen hiányai és fogyatékosságai ellenére is — jogsai tekintjük haladó hagyományaink részének, a mai demokratikus és szocialista nemzetiségi politika szerves történelmi előzményének. Katus László
