Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-28 / 175. szám
Nem egyszerűbb és nem gyorsabb az ügyintézés Az illetményhivatal munkáját vizsgálta a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság Talán még emlékeznek az olvasók, hogy egy esztendővel ezelőtt — 1973. július 8-i lapszámunkban — Az illetményhivatalról pro és kontra címmel cikket közöltünk, amelyben a dolgozók panaszai alapján a késedelmes bérfizetések, az indokolatlan levonások és általában a körülményes ügyintézés miatt emeltünk szót. Cikkünk nyomán a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elhatározta, hogy megvizsgálja az illetményhivatal munkáját. A széles körű vizsgálat — amely az 1971—72-es és 73-as esztendő munkáját ölelte fel — összefoglaló jelentését a közelmúltban tárgyalta a NEB, s a hibák felszámolására az illetményhivatal munkájának megjavítására megfelelő javaslatokat tett. Az itt következő sorokat az összefoglaló jelentés alapján fogalmaztuk meg. ★ A Heves megyei Illetmény- hivatal 1970-ben alakult meg, s hatáskörét fokozatosan vette át. Az 1973-as adatok szerint már több mint kétszáz tanácsi hivatal, illetve intézmény mintegy 13 ezer dolgozójának bérét számfejtették. Az összevont bérezámfejlesztési rendszer bevezetését nem mindenütt fogadtak teljes egyetértéssel. Az intézmények vezetői a hatáskör és az önállóság csorbítását látták abban, hogy kivették kezükből a bérszámfejtést, s úgy érezték — nem minden alap nélkül — hogy megszűnt a bérgazdálkodás feletti tökéletes áttekintésük. Az illetményhivatal munkáját szabályozó egyik utasítás szerint a korszerű módszerek alkalmazásával úgy kell ellátni a feladatokat, hogy a munkavégzés egyszerű, gyors, és eredményes legyen. A vizsgálat egyik célja éppen annak megállapítása volt, hogy megvalósultak-e az utasításban foglalt célkitűzések, s ha nem miért. • it A bérek késedelmes kifizetése törvénytelen Az illetményhivatal a munkaadók adatszolgáltatása alapján számfejti a béreket. Jelenleg minden hónap 5-ig kell beérkezni az előző havi adatoknak. Ez -a rendszer a változó béreknél már eleve magában hordja a késedelem lehetőségét. A májusi bért elvileg már június elején iá kellene fizetni, de a dolgozók csak júliusban kapják meg. Ha pedig valamilyen oknál fogva az előző havi túlórákat, vagy helyettesítéseket nem tudják időben jelenteni még további epn hónapos késéssel lehet számolni. Éppen ezért jogosak a késedelmes számfejtésekkel és bérfizetésekkel kapcsolatos panaszok. Korábban ugyanis, amikor az intézmények saját maguk számolták a béreket, már a tárgyhónapra figyelembe tudták azt venni, és csakis a hó végi változások miatt kellett pótjegyzéket ké- szíteniök, ami csupán néhány napos késedelmet jelentett. Sok bosszúságot és nézeteltérést okoznak a betegségek is. Az illetményhivatal ugyanis például csak július 5-én szerez tudomást arról, hogy a dolgozó júniusban megbetegedett, s így teljes egészében kifizetik a bérét. A kialakult gyakorlat szerint a betegség idejére kifizetett bért a gyógyulás utáni első fizetéskor vonják le. Az ilyen levonás bár jogos, mégsem helyeselhető, mert a dolgozók éppen a betegséget követően kapnak kevesebb fizetést. Hogy e kialakított rendszer milyen fonákságokat szül, arnmmusu V71 július 28.. vasárnap ra két példát említünk. A hevesi szociális otthon egyik dolgozója mindössze négy napig volt beteg, de mert a táppénz igazolása hiányos volt, az illetményhivatal egész havi bérét visszatartotta és csak külön kérésre később utalta azt ki. Egy egri dolgozó szeptember 28-tól október 2-ig kórházban volt, s az erről szóló igazolást október 5-ig továbbították az illetményhivatalhoz, s így a beteg dolgozó sem fizetést, sem táppénzt nem kapott. Későn fizetik ki a szerződéses dolgozók bérét is. Az egyik egri óvodánál például december 15-én munkába állt egy dolgozó és csak a következő év februárjában kapott először fizetést. Egy másik dolgozóval szeptember 15-én kötöttek szerződést, s bár ezt azonnal jelentették az illetményhivatalnak, mégis csafc november 3-án érkezett meg a fizetés. És még egy egri példa: az egyik óvodánál 1973. november 12-én alkalmaztak égy dolgozót, aki decemberi bérét január 4-én megkapta ugyan, de novemberi járandóságát csak többszöri sürgetésre, január végén folyósították. A legnagyobb problémát a különböző változások okozzák. A be- és kilépő dolgozók munkaviszonyára vonatkozó bejelentést bár 48 órán belül megküldik az illetményhivatalnak, az esetek többségében mégis csak a következő hónapban — nagy késéssel — fizetik ki a bért. Jelentős késést szenvednek a rövid időre történő — betegség miatti — helyettesítésekért járó bérek kifizetései is. A vizsgált intézmények többségénél csak két hónappal az alkalmazás után érkezik meg a megdolgozott bér. A vizsgálat megállapította, hogy a változó bérek — túlórák, helyettesítések, stb. — egy hónappal később történő kifizetése a feldolgozási' rendszerből adódik. A késedelem azonban — bármi legyen is annak oka — jogszabály- és törvényellenes. A késedelmes kifizetések több esetben bejelentési hibára és elhúzódó adatközlésre vezthetők vissza. Sokszor fordul elő, hogy a közölt adatok nem felelnek meg az előírásoknak, s igy azokat vissza kell adni. A sérelmék zöme azonban a bejelentéstől független okokkal van összefüggésben. A változó bérek kifizetésének késedelme a központosított illetmény- számfejtési rendszer velejárója. A táppénzből nem lehet mindent levonni Sok vitára ad okot a táppénz kifizetése, illetve az azokból történő szabálytalan levonások is. A Társadalombiztosítási Igazgatóság 1972. februárjában és 1973. márciusában tartott nagyobb ellenőrzést az illetményhivatalban. Az 1972-es vizsgálatnál a szúrópróbaszerű 224 táppénztételből 10.2 százalék, míg 18 családi pótlék elszámolásból 33.3 százalék volt hibás. Egy évvel később sem javult a helyzet, mert a vizsgált 192 táppenztételből 13.5 százalék, a 13 családi pótlék elszámolásból pedig 23 százalék volt hibás. Így megállapítható, hogy az illetményhiva- tal — mint SZTK kifizetőhely — tevékenységében további hiányosságok tapasztalhatók. Súlyos szabálytalanságokat tapasztalt a vizsgálat a társadalombiztosítási szolgáltatásokból történő levonásoknál. A Társadalombiztosítási Igazgatóság 1973. március 9-én jegyzőkönyvben hívta fel az illetményhivatal figyelmét arra, hogy e szolgáltatásokból csak azt lehet levonni, amit a törvény megenged. Például tartásdíjat, táppénztúlfizetést. Ennek ellenére említésre' méltó javulás nem történt ezen a területen. íme néhány példa: K. L. 1973. május hónapban mindössze 108 forint munkabért kapott, az ezen felüli összeg táppénz és családi pótlék volt Szabálytalanul levontak tőle 700 forint KST-tartozást. M. I.-né 1973. áprilisában 11 forint munkabért kapott, és táppénzt, amelyből szabálytalanul, levontak 500 forint KST-tartozást. Egy másik dolgozótól tüzelőtartozást vontak le, a harmadiktól munkabér-túlfizetést, de előfordult, hogy 1973 augusztusában gyermek- gondozási segélyből vontak le jelentős összeget. Ezek a példák azt bizonyítják, hogy az illetményhivatal még 1973. végén is végzett szabálytalan levonásokat. Annak ellenére, hogy az előírások szerint ezeket a tartozásokat csakis a munkába állás után. az első bér kifizetésénél lehetett volna levonni. A központosítás nem gazdaságosabb Megállapította a vizsgálat azt is, hogy a tanácsoknál, valamint az intézményeknél egységes bizonylati rendszer és szigorú fegyelem alakult ki, s ugyanakkor biztosított egységes jogalkalmazas is. Más kérdés, hogy az ügyvitel gépesítését még nem sikerült megoldani. Csupán gépkönyvelésről beszélhetünk. Ebből következik — s ez a vizsgálat megállapítása is —;, hogy az összevont megyei illetménykezelésnél a korábbi ügyintézéssel szemben alig mutatható ki lényeges egyszerűsítés és gyorsítás. A tapasztalatok és az adatok fs azt bizonyítják, hogy a bérszámfejtéssel foglalkozó ügyintézők száma, vagy azonos, vagy alig kevesebb, mint a központosítás előtt volt. Az. intézményeknél ugyanis továbbra is szükség van ügyintézőkre, akik ösz- 6zegyüjtik és továbbítják az adatokat, majd ellenőrzik a bérjegyzéket. Ennyi idő alatt elvégezhető lenne a bérek számfejtése is! A központosítás tehát egyes előnyei ellenére sem gazdaságosabb. És nem is gyorsabb! A bosszantó körülmények közé tartozik az is, hogy a kereseti igazolások többségét csakis az illetményhivatal adhatja ki, a bérjegyzék nem nyújt megfelelő tájékoztatást. nem beszélve arról, hogy sokszor olvashatatlan. Indokolt megemlíteni azt is, hogy 1973-ban 479-en adtak be reklamációt az illetményhivatalhoz, s ebből 169-et — tehát 35, 3 százalékot — a hivatal is jogosnak talált. A jogos reklamációk zöme — 120 — a munkabérrel volt kapcsolatos. A népi ellenőrök véleménye szerint a hibák túlnyomó része megfelelő ellenőrzéssel kiszűrhető lenne. A belső ellenőrzés azonban hiányzik az illetményhivatal munkájából, csakis az ügyrendben szerepel. Cél — a gyÖTO!Ölc?öző együttműködés Beszélgetés a város környéki községekről A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata és a javaslatok megvalósítása bizonyára eredményesen befolyásolják az illetményhivatal munkáját, s a dolgozók gyorsabban, és pontosabban megkapják azt a járandóságot, amiért megdolgoztak. Erre való törekvés már tapasztalható volt közvetlenül a vizsgálat után is. Márkusz László A közelmúltban lapunk hasábjain hírt adtunk arról, hogy Eger és Gyöngyös vonzásterületén is folytatódik a települések város környéki községekké nyilvánítása. Olvasóink ' többsége nem ismeri ennek a részletkérdéseit, s arról sem tájékozott, hogy mit jelent, milyen előnyt hoz számára ez az új helyzet. Munkatársunk —• többek között — erről beszélgetett dr. Pápay Gyulával, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkárával. — Mi a városkörnyéki községek lényege? Miért szélesítik ezek körét? — A termelőerők fejlődése, . a tudományos-technikai forralom hatására a városok kisugárzó központokká formálódtak, fejlődésük érintette a szomszédos településeket is. Ügyis fogalmazhatnánk, hogy tulajdonképpen egy gazdasági egységet alkotnak, s épp ezért, tervszerű, állami intézkedésekkel kell elősegíteni az együttműködést. Érdemes törekedni — egységes elgondolások alapján — a terület- fejlesztésre. Az is lényeges, hogy a közigazgatási kapcsolatok alkalmazkodjanak a mindennapok során alakuló termelési, foglalkoztatási, ellátási realitáshoz. Az állam- igazgatás korszerűsítésére vonatkozó párt- és állami határozatok alapján a megyei tanácsszervek is megvizsgálták a városok vonzás- körzeti szerepét, és közigazgatási kapcsolatait, s úgy látták helyesnek, hogy Eger és Gyöngyös körzetében is hatékonnyá formálódjon ez az együttműködés. — A korábbi években jelentkezett, érvényesült-e valamilyen formában ez az észszerű, indokolt elgondolás? — A szocialista fejlődés első periódusában a területek egységes, összehangolt fejlesztését célzó elképzelések alig-alig jelentkeztek. Az elmúlt évtized során viszont már számottevő eredményeket értünk el a nem tanácsi szervekkel alakuló kapcsolatok formálásában, a komplex területi településszemlélet fejlesztésében. Ezt tények sora igazolja. Elég csak azt megemlíteni, hogy eddig is figyelembe vették — a kórházi, a rendelőintézeti, a középiskolai ellátásban — a városok vonzáskörzetében élők igényeit. A megye településhálózatának fejlesztési tervét 1971-ben fogadta el a megyei tanács, s ebben meghatározta, kijelölte a közép, a kiemelt alsó, az alsó és a részleges alsó fokú központokat, s megállapította azt is, hogy hozzájuk mely településeket kell sorolni. Ez jelentősen elősegítette az összehangolt ellátás fejlesztését. Érthető is, hiszen a megyei tanács — a fontosabb beruházások döntési jogával élve, s pénzügyi eszközeivel operálva. — biztosíthatja a koordinációt — minden alapvetően fontos kérdésben. Akadtak azért gondok is, hiszen a városi és a vonzás- körzetükben lévő tanácsok sokszor nem ismerték egymás fejlesztési elképzeléseit, s ezért nem egyszer párhuzamos, vagy egymást keresztező intézkedéseket hoztak. Ezt csak úgy lehet elkerülni. ha olajozottábbA formáljuk az összehangoltságot, s létrehozzuk a városkörnyéki települések rendszerét. — A lakosságot foglalkoztatja ez a kérdés. Mindenkit erdekel az, hogy megváltozik-e a községek jogállása? Sokan kérdik marad-e a név,’a határjelző tábla? — E téren nem lesz semmilyen változás: a falvak tanácsai továbbra is rendelkeznék a tanácstörvényben biztosított hatáskörrel, önállósággal, jogokkal. Igaz, hogy a járási hivatalok államigazgatási feladatait a városi tanács végrehajtó bizottságainak illetékes szervei látják el, ez azonban nem hátrány, hanem előny a lakosság számára, s ráadásul megvalósítja a városok és a vonzás- körzeti községek hatékonyabb együttműködését. — A folyamat Hatvanban kezdődött el. hiszen 1959-től Boldog, Heréd és Nagykökényes városkörnyéki község lett. Miként összegezné a négy év tapasztalatait? —* Megelégedéssel mondhatom. hogy kedvezőek. Elsősorban a lakosság járt jól, hiszen a nem községi hatáskörbe tartozó államigazgatási ügyeiket a városban intézhették el. Természetesen gyorsabban, mint korábban. Az is tény, hogy a városi tanácsi testületek és a szak- igazgatási szervek is fokozott figyelmet fordítottak Boldogra, Herédre és Nagykökényesre. — Eger és Gyöngyös vonzásában mely településeket nyilvánítják városkörnyéki községgé ? — A megyeszékhely szférájában ilyen lesz Felsőtár- kány, Noszvaj és Szarvaskő. Annál is inkább, mert ezek a községek — az ellátási kapcsolatokon túl — Eger üdülóterületi övezetét alkotják. Gyöngyöshöz „kerül” Gyöngyöshalász. Gyöngyös- sólymos, Gyöngyösoroszi, hiszen ezek a települések alkotnak szerves egységet a Mátra fővárosával. A döntés — első fokon — a lakosságon, a helyi tanácsokon múlik. Bízunk abban, hogy megértik: ezek az intézkedések az ő javukat szolgálják, s a ma kialakuló együttműködés a későbbi évek során meg inkább gyümölcsözőbbé formálódik. (p. i ) 86,5 kilométer hosszan Eger alatt Veszélyt rejtő pincék... A város alatt húzódó üreg- és pincerendszer — egy része még a tőrök időkből maradt vissza —, először 1971- ben okozott kellemetlen perceket: mélybe süllyedtek az építkezéseken dolgozó gépek; meggyűrődtek, hullámossá váltak az újonnan épített utak ... S mint nemrég Pécsett, itt is bármelyik pillanatban beszakadhat a soksok öreg, gazdátlan pince ( egyike-másika. Tulajdonképpen ezektől a kellemetlen meglepetésektől kívánták megvédeni a várost építő szakembereket, az autósokat, valamint az itt élő lakosságot Eger vezetői akkor, amikor felkérték a Központi Földtani Hivatal munkatársait, hogy mérjek fel az állandó Veszélyt rejtő pince- rendszert, s nyújtsanak segítséget az egyre-másra bekövetkező omlások, süllyedések megakadályozásához. 6—12 MÉTER MÉLYSÉGBEN A geológusok felmérése meglepő eredménnyel járt. Senki sem gondolta, hogy a város alatt ilyen kiterjedt pince- és üregrendszer húzódik. A szakemberek sejtették, hogy sok ezer métert tesz ki az egymás mellé vájt pincék sora, mégis meglepte őket a szám: a pincerendszer 86,5 kilométer hosszan húzódik a város alatt. Helyesebben, eddig ennyit sikerült feltérképezni a próbafúrások során... S mint kiderült, a több mint nyolcvan kilométeres rendszerből hét kilométernyi a város úthálózata alatt húzódik! Jelentős a beépített terület alatt fekvő pincék hossza is. Az üregek nagy része 6—12 méteres mélységben helyezkedik el, s a kedvezőtlen földtani felépítés miatt érzékenyen reagál a felszíni hatásokra. A pincék fölötti kőzet teherbírása is változó, ezért nem lehel például előre megjelölni a, beomlásveszélyes területeket. Mindig ott omlik be a pince fölötti rész, ahol a talajvíz, s a különböző felszíni nyomás következtében a legjobban meggyengül a talaj... Lehet-e védekezni a beszakadások ellen? A szakem. berek szerint többféle módon lehet elhárítani a veszélyt. Ezek közül a leggyakrabban a törmelékkel való betömést, a tufabetonnal történő „injektálást”, illetve a betonfalazattal való biztosítást alkalmazzák Egerben. A közutak alatti pincék biztosítása például több mint 4 kilométer hosszan úgynevezett pilléres, megoldással történt. Ugyanígy akadályozták meg a beomlást a lakott területek alatt fekvő pincék jelentős részénél is. VERÖSZALATOL A LAJOSVÁROSIG ... . Hogy milyen kiterjedt a város alatti pince, és üreg- rendszer, arra jellemző, hogy szinte valamennyi utca alatt, sőt városrész alatt pincék ; szájait tárták fel. Csak néhány ezek közül: a Rákóczi út, a Kővágó tér, az Üj élet utca, valamint a Verőszala között fekvő terület, vagy a Szabadság tér, a Felszabadulás tér és a Kacsapari által; határolt rész, de említhet-1 jűk az egész Lajosvárost is, nem beszélve a Szépasszony- völgyről, Kőporosról, Kőlyukról. illetve a Csurgóvölgyről ... Épnek tudható be, hogy szinte az egész város terű-. létén gonddal jár az építke- [ zés. A talajpróbák, a vizsgálatok. s a kedvezőtlen talajrétegződés miatti kutatómunkálatok rendkívül fontosak és szükségesek. Hátrányuk, hogy jelentősen megnövelik az alapozási költségeket — ezek a beruházási költségeknek általában a 8— 14 százalékát teszik ki! Akadályozza a kiterjedt pince- rendszer a város közművesítését, az úthálózat fejlesztését, valamint a korszerű szennyvízrendszer kiépítését is. TÍZ EV — 280 MILLIÓ FORINT Köztudott, hogy a pince- rendszer okozta veszélygócok megszüntetése rengeteg időt, pénzt es munkaerőt igényel. Az eddigi feltárási és kivitelezési tapasztalatok alapján szögezték le a város vezetői, hogy az üregrendszer biztosításához, illetve a veszély megszüntetéséhez legalább tíz évre és hozzávetőlegesen 230—280 millió forintra van szükség. Egy szép lakótelep árát nyeli el tehát a betöméshez szükséges törmelékkel együtt a város alatti rejtelmes világ... » (sz. L) A VILLANYPÓZNAK AKROBATAl {Foto: Szabó Sándor)
