Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-02 / 152. szám

„Szemünk slots máris kirajzolódik az Alföld Balatoiia...” Interjú Dégen Imre államtitkáíral, a Közép-Tisza vidéki Intéző Bizottság elnökével Mint erről lapunkban is l aszámoltunk, Kiskörén meg­alakult a Közép-Tisza vidé­ki Intéző Bizottság. Orszá­gunk immáron tizennegye­dik tájegységi intéző bizott­sága arra a nemes feladatra vállalkozott, hogy összefog­ja és összehangolja a Kis­körei Vízlépcső és a felette kialakuló nagy mesterséges tó térségének fejlesztését, hasznosítsa azokat a kedve­ző feltételeket, amelyeket az üdülési lehetőségekben még szegény Alföldön a hullám­téri tározó nagy vízfelülete és az ehhez csatlakozó, sa­játos szépségű, vonzó alföldi táj értékei jelentenek. Az intéző bizottság elnö­kével, Dégen Imre államtit­kárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével, az alaku­ló ülés után Kiskörén, a nagyszabású tiszatáji tervek­ről beszélgettünk: — Dégen elvtárs, mikor merült fel először az a gondolat, hogy a létrejövő tó partszegélyén üdülő- és pihenőtelcpek épüljenek? — Röviden azt mondha-' tóm, hogy már a kezdet kez­detén. Ugyanis amikor a Kiskörei Vízlépcső előkészí­tő, tervező munkáit megin­dítottuk, eleve az a cél le­begett a szemünk előtt, hogy ez a mű az Alföld további gazdasági felemelkedését, e térség szocialista mezőgaz­daságának az időjárás sze­szélyeitől való függetleníté- sét, az ipar lendületes fejlő­dését, a Tisza menti városok és falvak népének boldogu­lását sokoldalúan szolgálja. A vízlépcső immár több mint egy éve teljesíti is a népgazdaság számára hasz­nos feladatát. öntözővizet szállít hazánk e legaszályo­bb térségének földjeire. A ű erőmű már villamos . amot termel. Javultak a rjózási viszonyok is, ésnö- v ekedett az árvízi biztonság. Vagyis az eddig elkészült fő művek funkcionálnak. Azon­ban e művek alapvető mű­szaki-gazdasági rendelteté­süket is csak akkor tölthe­tik be helyesen, ha egyben megőrzik a természeti kör­nyezet értékeit és magasabb fokon, fejlettebb színvona­lon hozzák létre az ember , és környezetének kapcsola­tát, egészséges összhangját. — Az érintett területek, megyék vezetői, szakembe­rei velünk, az Országos Víz­ügyi Hivatallal együtt, mára tervezés időszakában szor­galmazták, hogy túl az alap­vető műszaki-gazdasági ren­deltetésén, az üdülőterületi szempontok is érvényesülje­nek e nagyszabású termé­szetátalakító munkában. Tö­rekvésünk nem maradt eredmény nélkül, mert a Minisztertanács 1970-ben ha­tározatot hozott a Kiskörei Vízlépcső és térsége üdülő­körzetté történő kijelölésére és jóváhagyta az üdülőkör­zet regionális rendezési ter­vét. — Ezt azt jelenti, hogy a most megalakult intéző bizottságnak máris van egy végrehajtandó prog­ramja? — Valójában ez a határo­zat és a hozzá kapcsait ren­dezési terv az intéző Dizott- ság munkájának az alapja, amely irányt mutat jövő te­endőink számára. A rende­zési terv iránymutató szem­pontjai közül azonban min­denekelőtt azt szeretném ki­emelni, hogy az az üdülő­körzet létrehozását nem el­szigetelten és öncélúan, csak az üdülési és idegenforgalmi igények kielégítését jelöli ki feladatként, hanem a terü­letfejlesztés átfogó, komplex, összehangolt megvalósítását irányozza elő, és ezen belül veszi tervbe a korszerű, kul­turált üdülési és idegenfor­galmi feltételek megterem­tését. E célok együttes és összehangolt megvalósítása adják meg a mi munkánk, a Közép-Tisza vidéki Intéző Bizottság tevékenységének íz alapját, fő irányát és cél­kitűzéseit. — Hallhatnánk ezekről a célkitűzésekről? — Üdülőterületünkön a helyi és a regionális jelleg dominál. Ez azt jelenti, hogy a XI vízparti település . — Tiszafüred, Abádszalók, Ti- szaderzs, Tiszaszőlős, Kiskö­re, Tiszanána, Sarud, Újlő- rincfalva, Poroszló, Négyes és Tiszavalk — lakosságá­nak helyi üdülési igényein kívül, regionális jelentőségű a körzet né‘gy nagyobb te­lepülése — Tiszafüred, Abádszalók, Kisköre és Po­roszló —, mert Eger, Mis­kolc, Debrecen, Szolnok és az ezek vonzáskörzetébe tar­tozó települések lakói szá­mára egy órán belül megkö­zelíthető üdülőterület lesz. Ugyanakkor országos és nemzetközi jelentőségűnek tekinthető Tiszafüred és Po­roszló, mert a Budapest, il­letve Észak-Magyarország, esetleg a Bükk, Mátra, Nóg- rád irányából a Hortobágy —Debrecen, Erdély felé irá­nyuló idegenforgalmi folyo­só megállóhelyévé válhat. A hullámtéri tározó és a Hor­tobágyi Nemzeti Parkhoz tar­tozó természetvédelmi terü­let és a vízlépcső műszaki létesítményei mindenképpen országos érdeklődésre tart­hatnak számot. Nos, ezek azok a fontosabb vonzásté- nyezók. amelyeket meg kell ragadnunk, s körültekintő módon, tervszerű munkával, színvonalas üdülőkörzetté fejlesztenünk ezt a tájat Szemünk előtt máris kiraj­zolódik a hatalmas víztükör, az Alföld Balatonja, a par­tot szegélyező üdülőterület­tel, hajó- és csónakkikötők­kel, evezős versenypályával, üde, eleven vízi élettel, a horgászat, a vadászat, a vízi sportok nagyszerű lehetősé­geivel... — Csakhogy mindenekelőtt — a kérdésnél is maradva — e célkitűzések alapvető feladatok megvalósítását fel­tételezik. Ezeket öt fő cso­portra osztanám. Az első a vízlépcső és kapcsolódó léte­sítményeinek, azok alapvető gazdasági rendeltetésével ősz- szehangolt, üdülési célú to­vábbfejlesztése. Ezután, sőt ezzel együtt — a minden­kori anyagi lehetőségeknek megfelelően — az üdülő­körzet általános fejlődését megalapozó infrastrukturális létesítmények, közművek ki­építése, majd a tervszerű te­rületfelhasználási és haszno­sítási, telepítéspoiitikai irány­elvek kidolgozása és megva­lósítása; a kereskedelmi és szolgáltató hálózat kiépítése, az idegenforgalmi-üdülési vonzástényezők bővítése. És végül, de nem utolsósorban a táj, az üdülőkörzet vonzó sajátosságainak megismerte­tésére és hasznosítására irá­nyuló propaganda és szerve­ző munka. — A megalakult intéző bizottság hogyan foglal ál­lást ezeknek az alapvető feladatoknak a sorrendjét és úgynevezett napi te­endőit tekintve? — Mindenekelőtt dicsére­tes aktivitással, lelkesedés­sel, de ugyanakkor nagy fe­lelősségtudattal. Számos hasznosítható j a vasi at me­rült fel máris, amelyek ál­talános jellemzője: itt van a kezünkben a nagy lehető­ség — ritka adottság — egy szinte szűz terület, amelyen még nincs semmi elrontva, s éppen ezért —, ha mindig alaposan odafigyelünk —, azt valósággal mintaüdülő­területté fejleszthetjük! Két, valóban alapvető dolog kü­lönösen nagy hangsúlyt ka­pott. Az egyik, hogy megfe­lelő előközművesítés nélkül sehol ne osszanak telket, s ha majd osztanak is, ne kö­vessük azokat a ma már „bezárkózásnak” ítélt telek- kialakítási-építési megoldá­sokat, amelyek nem a való­di kikapcsolódást, tenmészet- közelséget jelentik. A másik dolog a máris megindítandó fásítás, erdősítés, hogy mi­re az egyéb* feltételek is ki­alakulnak, a kijelölt védő- és pihenőerdíaark fái se hiányozzanak. Ez, a fásítás, az erdőtelepítés annál in­kább szükséges, mivel az ár­téri erdők kiirtása kedve­zőtlenül megváltoztatja a terület mikroklímáját és tá j - alakító hatását. Ezt csak nagyarányú és valóban már­is meginduló fásítás ellen­súlyozhatja. Ez már a napi teendők közé tartozik, gmint más vonatkozásban az is, hogy úgy határoztunk: az erők egyesítésével, egységes irányelvek alapján kidolgoz­zuk az egész Közép-Tisza vi­déki üdülőkörzet fejlesztési programját, hasonlóan ah­hoz, ahogyan az ország más, -kiemelkedő üdülőkörzeteinél ezt kidolgozták. Felkérjük az Epitáiügyi és Városfejlesz­tési Minisztériumot, hogy a munkát úgy ütemezze, hogy a program 1975. június vé­gere elkészüljön, s miután intéző bizottságunk azt meg­tárgyalta, jóváhagyásra a kormány elé terjeszthető le­gyen. Elsősorban a tiszafüredi strandfürdő korszerűsítése indokolt, majd máshol is, így Kiskörén, Abádszalőkon, Poroszlón is célszerűnek lát­szik egyszerű, viszonylag ki­sebb anyagi eszközökkel lét­rehozható strandfürdők ki­építése. .Ugyanakkor itt kell megemlítenem, hogy jó lehe­tőségek nyílnak e térségben a termálvizek feltárására, termálkutak létesítésére is. Ezek alkalmasak lehetnek az üdülési idény meghosszabbí­tására is. — Mindent összegezve azt mondhatom, hogy intéző bi­zottságunk igyekezni fog a vállalt feladatot a területi párt- és tanácsi szervek tá­mogatásával annak a jogos várakozásnak megfelelően ellátni, amelyet a kor­mány, az érintett térség la­kossága és hazánk más tá­jairól itt üdülést kereső dol­gozók a tározó tó menti üdü­lési, pihenési, vizisportolási lehetőségek kiaknázásához fűznek — mondotta befeje­zésül Dégen Imre államtit­kár. — Olvasóink nevében is köszönjük az interjút. Faludi Sándor Posfamunka Jelen és jövő Heves megyében Tavaly közel 39 millió le­vél és csomag, 32 mülió kü­lönböző újság, folyóirat adott munkát 131 Heves megyei postahivatal, illetve fiókpos­ta nem egészen ezer dolgozó­jának. Az utóbbi nyolc esz­tendő alatt éppen ketszeresé- í'e, immár 10 milliárdosra növekedett pénzforgalmon kmul, s amellett, hogy több mint hétezer kilométernyi vezetékre kapcsolt hírközlő berendezés zavartalan mű­ködését kell biztosítani. Talán nem annyira unal­mas, mint inkább érdekes számadatok ezek, amelyek — bar, még ilyen felsorolás melleit is csak egy részét .mutatják a feladatoknak — jól érzékeltetik azt a munkát, amely napjainkhoz tartozik, hozzánőtt mindannyiunk éle­téhez, mégis kevésbé ismert. Vajon milyen ez a munka, s milyen lesz, mivel biztat a jövőben? A kérdésről Albert László­val,'\t Miskolci Postaigazga- tóság helyettes vezetőjével beszélgettünk a közelmúlt­ban. valamint a Volán autói oas- toznak a tennivalókon. Tíz új postahivatal épült ugyan az elmúlt évtizedben — nyolcmillió forintért ■— s 49-nél került sor nagyjaví­tásra, korszerűsítésre, a mun­kahelyek azonban mégsem mondhatók még ideálisnak, tökéletesnek. Az épületeknek csupán valamivel több mint a fele van saját tulajdon­ban. ami a fejlődést eléggé akadályozza. Ami a telefont illeti, nem vagyunk éppen túlságosan rossz helyzetben, hiszen a megyei kapacitás csak 78 szá­zalékban van kihasználva. S amíg az állomás-sűrűség — a száz családra jutó telefon — országosan 7,54; vidéken 4,96; Baranyában 8,2; Nyí­regyházán 6,6; Salgótarján­ban 15,5; addig a Heves me­gyei arány 5,3; Eger város­ban pedig 13,8. A gondok azonban közismertek, s ezért feltétlenül szükséges a fej­« lesztés. Már köztudott, hogy a me­‘ gyeszékhelyen új, modern te­lefonközpont épül, s a háló­Ünül az egri telefonközpont. (Foto: Perl Márton) Nos, mint hallottuk: csep­pet sincs könnyű dolguk a postásoknak. A különböző küldemények továbbítása rendkívül nagy szervezést igényel. A két nagy góc­pontra — Hatvanba és Fü­zesabonyba — illetve innen postavonat szállítja az anya­got, emellett a MÁV egyéb járatai, a saját gépkocsik A hatvani Lenin Termelő- szövetkezet központja a gyü­lekezőhely. A gazdaság ve­zetőivel itt találkoztak a vá­ros környéki községek szö­vetkezeteinek irányítói, a he­lyi tanács szakigazgatási szervének munkatársai, hogy együttesen tartsanak határ- szemlét. Rövidesen elő is állt a mikrobusz, kezdődhetett a vizi tálás. Hogy milyen céllal? Ä betakarítás megkezdése előtt szeretnénk látni, hol tartunk a különböző munká­latokkal, s miből mennyire számíthatunk? — mondotta Rabecz Lajos elnök. — A szomszéd gazdaságok vezető szakemberei pedig azért tar­tanak velünk, hogy kicsit kö­zelebbről megismerjenek bennünket. Fontos ez, hiszen egyesülés előtt állunk. És senki sem akar zsákbamacs­kát venni. o o o o A népes társaság először a 21-es út mentén elterülő kö­zel kétszáz hektáros vető­borsóföldek felé vette az irányt. Két táblát is meg­néztek. S mint a szemle so­rán kiderült, érdemes volt tüzetesebben vizsgálódni. A borsóföldek vegyszerezésébe besegítettek a herédi, boldo- gi gépek, s bizony, nem dol­goztak egyformán. Akadt te­rület, amelyet giz-gaz csíko­zott, bizonyítva, hogy a trak­toristák elsősorban a normát figyelték, jó nagyot fordul­tak a gépekkel. Pete János, a Lenin Ter­melőszövetkezet ágazatveze- töje ennek ellenére igen bi­zakodik, hogy átlagban a ter­vezett hektáronkénti tizenhat mázasa telett takarítanak be veiuborsét, K* a*tu orvén­Határszemle, jó előjelekkel detes, mert nagyon jól fizet érte a Magtermeltető Válla­lat. De azonos véleményt nyilvánított Juhász Árpád, a csányi közös gazdaság főag- ronómusa is, aki szintén a hatvaniakkal tartott, o o o o Több mint 340 hektáron termeszt kukoricát a Lenin Termelőszövetkezet. Ez a nö­vény is többfelé helyezkedik el, s a vizitálók kíváncsiak voltak mindegyik telepítésre. A hideg, szeszélyes időjárást elsősorban az a tábla síny­lette meg, amelyik szintén a salgótarjáni útfélen található. Annál fejlettebb, gyomtala- nabb az AFIT-szervizen túl levő kukoricás, bizonysága­ként a kellő dózisú vegysze­rezésnek. Ez a tábla tisztább, mintha most kapálták volna. S ügy növekszik,-hogy lassan derékig ér. Megkérdeztük Nagy László elnökhelyettest és Magasvári Gyula herédi elnököt: mit remélnek a kukoricától? — Jósolni egyelőre nem merek, hiszen betakarításig sok minden közbejöhet — je­gyezte meg Nagy László. — De ha nem lesz hozzánk túl­ságosan mostoha az időjárás, kukoricánk héktárankénti át­lagban megtenni az 50 má­zsát. Egyes részeken, mint ez a tábla is, még jóval többet remélhetünk. Pedig el kell ismernünk, kicsit nagyobb a tőállomány a megszokottnál! A talajerő, valamint a vegy­szer viszont korrigált ben­ning Két boldogi vezető, Lu­kács Dezső és Kepes János, látható elégedettséggel szem­lélte később a hatvaniak bú­zatábláit, amelyek összesen mintegy 1200 hektáron szol­gálnak rövidesen kenyérga­bonával. — Ebből hektáronként 35 mázsás átlagot terveztünk — mondotta az egyik dűlőúton megállva Pete János. — Te­hát a tavalyi kiugró ered­ményt nem tekintettük mér­cének. Most óvatos becslés­sel mégis azt tartom, meg­lesz a 40 mázsás átlag. Sőt! Némelyik kedvezőbb adtfttsá- gú területen az 50 mázsa fe­letti termés sem elkepzelhe- tetlen. Elhagyva a gabonát, némi disszonancia vegyült a han­gulatba, amikor a száz hek­tárnyi paradicsomot szemre­vételezték az öt gazdaságból regrutálódott szakemberek. Persze, nem arról van szó, hogy ennél a növénynél ta­lán irreális terveket szőttek a vezetők. Inkább ott van a baj, hogy a brigádokban dol­gozó asszonyok kicsit hanya­golják a sokkal kifizetőbb, magról vetett paradicsomot. A technológia már beigazolt eredményeivel szemben mint­ha azt akarnák bizonyítani, hogy a palántázótt növény hoz szebbet, többet! o o o © A szemle végeztével ter­mészetesen nem maradt el a. tapasztalatok összegez« valamint annak ismertetése sem, hogy miként haladnak az aratási előkészületek. — Kétségtelenül megálla­pítható, hogy júniusban már nem foghatunk a begyűjtés­hez, így a kombájnok egye­lőre pihennek — mondotta Pete János. — A néhány napos csúszás azonban nem, fog gondot okozni. Ellenke­zőleg. Addigra talán megér­kezik az AGROKER-től a há­rom nagy teljesítményű gép is, amelyekre eddig hiába vártunk. Megfelelő tárolótér­ről szintén gondoskodtunk. Ha ezek kevésnek bizonyul­nának, amit igazán szívesen vennénk, akkor szükségmeg­oldáshoz folyamodunk, 60— 70 vagon gabona befogadására alkalmas póttárolót építünk! Gondoskodásunk természete­sen a gépek kezelőszemélyze­tére is kiterjed. Személy sze­rinti felelősei vannak a min­dennapi friss ételszállításnak, biztosítjuk a feketét, hűsítő italt, ami hagyomány ná­lunk, s folyvást útban lesz­nek a lajtkocsik, hogy a na­pi munka végeztével gépke­zelőink és a kiszolgáló sze­mélyzet rendesen tisztálkod­hasson. 0 0.0® Most pedig halljuk az egyelőre kívülálló Kepes Já­nos summázó véleményét. — Elérte célját a szemle, lesz miről beszámolnunk Boldogon ... Személy szerint úgy érzem, reálisak a hat­vani tervek, s talán a tava­lyinál is jobb évet zár a »- nin. Ez számunkra sem kö­zömbös, hiszen a következő esztendőt már közösen sze­retnénk végigdolgozni. zat rekonstrukciójára, bővíté­sére is sor kerül. 207,6 millió forintos a program — közel 40 millióba kerül az épület, további I08-at költenek a berendezésre — amelynek teljes befejezése 1978-ra vár­ható. Az elképzelések megva­lósítása sajnos kellemetlen­ségekkel is jár: például is­mét „feltúrják” a város ut­cáit. Valamennyi bosszúsá­gért kárpótolja azonban az egrieket, hogy a jelenlegi 2500-ról 8000-re bővül a köz­pont „számkapacitása’’ — négyezer önálló és ugyan­ennyi ikerállomás szolgálja az előfizetőket — lehetővé válik végre itt is a közvet­len tarcsázásos távhívás. Sőt később a környező községek, figerszalók, Egerszólát, T^r- naszentmária, Verpelét, Recsk, Sírok, Mátraballa ugyancsak élvezhetik ennek az előnyeit. Még e'óben az ötéves terv­ben százzal növelik az állo­mások szamát Heves nagy­községben, s jövőre 400-zal, a következő tervidőszakban pedig a gyöngyösihez hason­lóan már háromezresre bő­vül a hatvani telefonközpont kapacitása. Emellett a megye más nagyobb településén is megvalósítják a kezelői táv­hívást. 12,5 milliós költség­gel körzetkábel-építést vé­geznek Bélapátfalva és Eger között. Mindezeken túl Hat­vanban máris hozzákezdtek a modern szállítási telephely — 31 gépkocsi új javítómű­helyének, garázsának,. s az itt dolgozók szociális létesít­ményeinek — kialakításához. A hivatalokban tovább gé­pesítik, könnyítik a munkát, 1980-ig Heves megye külön­böző helyiségeiben összesen 11 új postaépület átadását tervezik. A helyzet tehát tovább ja­vul. S ezt a következőkben így, vagy úgv, végeredmény­ben mindannyian érezzük. (gjoni) jtmmQ feloldva9) i 1*11 Július Z„ ktM \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom