Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-20 / 168. szám

Egriek Poriban

„barátságunk mélyül, együttműködésünk bővül..."

Beszélgetés dr. Varga Jánossal, Eger Város Tanácsának elnökéve

Amint arról lapunkban annak idején is beszámoltunk, a múlt év őszén öttagú delegáció járt Egerben a finn Pori város polgármesterének vezetésével. A látogatás kölcsönös igények alapján jött létre: épüljön ki szoros együttműködés és barátság a két város között, s ez az együttműködés jelentős mértékben hozzájárulhat a finn-magyar barátság további elmélyítéséhez.

A látogatás viszonzásaként a közelmúltban járt- Poriban Eger Város Tanácsának delegációja, amelyet dr. Varga J ános, tanácselnök vezetett. A delegáció visszaérkezése után beszélgettünk dr. Varga Jánossal finnországi élményeikről, a látogatás tapasztalatairól.

— Elöljáróban hallhatnánk a látogatás során szerzett legfontosabb benyomásokról?

— Púm barátaink igen gazdag programot állítottak össze részünkre. Ennek során szinte a város irányításának egész mechanizmusát, a poriak élet- és munkakörülményeinek legfontosabb jellemzőit megismerhettük. Azonban a legmegkapóbb az volt, hogy mindvégig nagy rokonszenwel és szeretettel tájékoztattak bennünket városuk fejlődéséről, múltjáról és jelenéről. Szinte valamennyi program teljesítése során velünk volt Hexkki Koski, Pori polgármestere és a szűkebb vezető testület néhány tagja.

— Mit láttak Poriban?

— Látogátásunk során két egészségügyi és egy szociális intézményt, két üzemet és egy építőipari főiskolát tekintettünk meg Ezenkívül találkoztunk a heti. rendes ülését tartó végrehajtó bizottság tagjaival is, valamint ellátogattunk a „Szatakuntai Munka” című újság szerkesztőségébe is, ahol a baloldali lap vezető munkatársaival baráti beszélgetést folytattunk. Természetesen az első napon a várost mutatták be barátaink. Pori két egymástól körülbelül húsz kilométerre levő nagyobb városmagból és a közötte, valamint a körülötte elhelyezkedő, szétszórt településekből áll. Lélekszáma megközelíti a nyolcvanezer főit. A kettő

közül a kisebb, az úgynevezett tengeri Pori, ahol egész városrész van kialakulóban, modem lakóépületekkel, lakásokkal, amelyeket nagyrészt — a tájékoztatás szerint — azoknak a finn szakmunkásoknak adják, akik pillanatnyilag még Svédországban dolgoznak, de ha lassan is, folyamatosan visz- szatérmek saját hazájukba, s otthon vállalnak munkát. Pori egyébként Finnország hatodik legnagyobb kikötője, de jelenleg is gyorsütemű a fejlődés és a tervek szerint rövidesen a negyedik, sőt a harmadik helyre lép elő. A város polgármestere megismertetett bennünket a város közeli és távlati fejlesztésének terveivel. Csupán érdekességként jegyzem meg, hogy a városismertetésen velünk volt a polgármesteren kívül a tanács elnöke, valamint az említett újság égjük kommunista újságírója, aki a végrehajtó bizottság tagja.

— A megtekintett intézmények és üzemek közül hol szerezték a legértékesebb tapasztalatokat?

— őszintén szólva mindenütt láttunk, tapasztaltunk értékes, az itthoni sajátos viszonyok között is felhasználható ötleteket, megoldásokat. Különösen nagy érdeklődéssel tanulmányoztuk a váro6 sportbázisát, amelyet nagy körültekintéssel és anyagi erővel építettek ki. A természeti adottságok, valamint a rendelkezésre álló nagy terület optimális kihasználásával olyan sport- kombinátot hoztak létre, amely távlatokban is megoldja mind a tömeg, mind a versenysport igényeit. A labdarúgó stadion közvetlen szomszédságában kialakított edző pályákhoz kapcsolódik egy közel nyolcezer néző befogadására alkalmas jég- csarnok, esite kivilágítható erdei futópálya, a strand és a szálloda. A város sportélete igen fejlett, s elsősorban a tömegsportra alapozott', de a minőségi 6port fejlődése is gyorsütemű.

— A másik intézmény, ahol különösen jó benyomásokat szereztünk, a nyugdíjasok házának megtekintése volt. Az épület egészen új,

rek minden igényét teljes mértékben kielégíti. Nem csupán egyedülálló idős emberek, hanem házaspárok elhelyezésének a lehetőségével is számoltak a tervezők. Megnyerő volt a tisztaság, a belső és külső környezet rendezettsége, az öregekkel való bánásmód, a biztosított kényelem, amelyért egyébként a nyugdíj nagyságától függetlenül egyenlő mértékben jut hozzá valamennyi lakó.

— A kapcsolattartásnak, a barátság további elmélyítésének milyen formáiról folytattak eszmecserét?

— A polgármesterrel értékeltük eddigi együttműködésünk eredményeit, de azon a bizonyos heti rendes ülésen, annak folytatásaként a testület tagjaival is beszélgettünk a kapcsolatok továbbfejlesztéséről. Az eddigiekről közösen azt állapítot-’ tűk meg, hogy a kapcsolatok fejlődésének iránya helyes, tartalma egészséges, a két város a két nép barátságának továbbá elmélyítését szolgálja. E megállapítást támasztja alá az Egerben járt pori férfi és női kórus vendégszereplése, az építőipari vállalat egri tapasztalatcseréje. De nem kisebb jelentőségű az sem, hogy Poriban magyar nyelv- és főzőtanfolyamot indítottak, s bemutattak egy Eger várost ismertető fotókiállítást. Erről az utóbbiról csak megjegyzem, hogy nékem jutott az a megtisztelő feladat, hogy megnyissam.

— A továbbiakban javaslatok hangzottak el a jövőt illetően. E szerint Egerből Poriba irányulóan tervbe vettük az építők kórusának és egy néptánc-csoportnak a vendégszereplését, valamint úszóink, asztaliteniszezőink, repülőmodellezőink kiutazását. Ugyanakkor kezdeményező beszélgetés történt a turizmus szélesítése érdekében is. Olyan álláspont alakult ki, hogy a két város idegenforgalmi utazási irodái is felveszik egymással a kapcsolatot a konkrét programok szervezése, kialakítása érdekében. Mindent összevetve elmondhatom, hogy delegációnk látogatása újabb jelentős lépés volt a két város baráti kapcsolatainak további erősítésében — mondotta befejezésül dr. Varga János.

Faludi Sándor

s a nyugdíjas korú embeZöld út

Beszéljük az őszinte nyelvet

,|F

Még iöofi gondot a meggyőzésre

Három termelőszövetkezet

— a gyöngyöspatai, a szűcsi és a gyöngyöstarjáni — foglalkozik az egyesülés gondolatával, s bár a közös útra való lépés még csak terv, az elképzelés már most beszédtéma a termelőszövetkezeti tagok között. A termelőszövetkezeti tagot ugyanis nagyon érdekli, hogy mi lesz a gazdaság egészének további sorsa, mivel a mezőgazdasági dolgozóknak nem kell külön közgazdasági kiselőadás ahhoz, hogy megértsék, csak azt és annyit lehet elosztani jövedelemként, amennyit megtermeltek. A termelőszövetkezeti tag valóban érzi, hogy a szövetkezeti tulajdona a közös gazdaság, s az egyesülés előtt felszínre kerülnek eddig rejtve maradt érzelmi és értelmi megnyilvánulások is. A termelőszövetkezeti dolgozók közül sokan féltik saját gazdaságukat, aggódnak érte, hogy mi lesz a sorsa, hogy mi lesz a sorsuk.

A termelőszövetkezetek egyesülése — amely nem más, mint felismert szükség-, szerű gazdasági folyamat —* mintegy felrajzolja egy „második kollektivizálás” körvonalait, ahol már használni lehet az első tapasztalatait.

A mezőgazdasági dolgozók körében bekövetkezett gondolkodásmód-változást nem csupán érzékelni lehet az egyesülések kapcsán felmerült kérdésekben, hanem azokra támaszkodva tovább lehet lépni a termelőszövetkezeti demokráciában. Tovább lehet erősíteni, gyorsítani azt a folyamatot, amelynek egyik célja az, hogy tanuljunk meg őszintén beszélni egymással olyan dolgokról, amelyekben nem egyezik a véleményünk — mást képvisel egy vezető és mást egy beosztott —, s ebben a folyamatban csak a meggyőző, a valóban tudatot formáló vita hozhat eredményt.

Nagyon tetszett az a beszélgetés, amelyet a gyöngyöstarjáni termelőszövetkezet gépműhelyében folytatott özse János párttitkár és Ladányi István segédmunkás az egyesülésről. A párttitkár nem akarta belefojtani a szót Ludányiba, amikor az egyet nem értését fejezte ki az egyesüléssel kapcsolatban. Meggyőződésem, hogy az ilyen beszélgetésektől erősödik a hétköznapok demokráciája és semmi csorbát nem szenved a vezetői tekintély, sem az egyesülés gondolata.

De álljon itt a beszélgetés szó szerint rögzített szövege.

Ladányi: Legjobb lenne, ha egyedül maradnánk. Mi már ezért a tsz-ért rengeteget gürcöltünk. Jó lenne, ha önállóak maradnánk. Pata azt hiszem gyengébb, mint a mi termelőszövetkezetünk, Szűcsiről nem sokat hallottam.

Ozse: Szóval nem ért egyet az egyesüléssel?

Ladányi: Nem értek egyet. Most nem értek vele egyet. Ezt meg is mondom. Most már olyan jó ez a tsz.. Emlékszem 1965-ben azt mondtam, hogy elmegyek a tsz- ből, mert nem tudom eltartani a négy családot. A gyerekek iskolába jártak, azt mondtam elmegyek, de kigürcöltük, most minden

rendben van. Van borkombinátunk is. Én úgy látom,

hogy nagyon jó úton vágj'unk.

Ozse: A másik két termelőszövetkezetről papíron fogják megkapni a tájékoztatót, hogy azok hogyan állnak,

milyen a gazdaságuk.

Ladányi: De még nem

kaptam semmilyen hivatalos tájékoztatót. Majd a beszámolót meghallgatom a közgyűlésen és akkor megmondom, helyeslem-e az egyesülést, vagy sem. Most nem értek vele egyet.

Két dolog volt számomra rendkívül tanulságos. Az egyik az, hogy a segédmunkás és a párttitkár a legnyíltabban nem értett egyet egy sarkalatos kérdésben, s bár az írás nem képes’visz- szaadni a beszélgetés hangerejét, talán így is érzékelni lehetett a két ellentmondó véleményt és annak kicserélését lehetővé tevő nyugodt, emberi hangvételt. A másik tanulságos dolog, hogy a termelőszövetkezeti tagok igénylik az információt, s ennek hiányában alakulnak ki a helytelen következtetések. Az őszinte tájékoztatáshoz még egy fontos elemet kell hozzávenni, az idejében történő őszinte tájékoztatást, hogy a termelőszövetkezeti tag ne közvetlenül a számára új dolgok és új adatok birtokában kényszerüljön döntésre. Legyen ideje felkészülni a döntésre, a tények és adatok ismeretének birtokában mondja el véleményét, — egyetértő, vagy ellentmondó véleményét egyaránt. Így lehet elérni, hogy olyan vita alakuljon ki,

amelyben előtérbe kerülnek

a marxista meggyőzés módszerei, hiszen régen bizonyított tétel, hogy mennyivel többet ér az az élet- és munkafelfogás, amelyet személyes meg- és egyetértés támogat.

A gyöngyöspatai termelő- szövetkezetben egy egész brigád vitáját volt alkalmam végighallgatni, amelyben Czéh Ottó gépszerelő, Poharai János dózervezető. Józsa Ferenc és Deme Ferenc lakatos, Oravecz Ferenc esztergályos vett részt.

Kialakult a két tábor: az egyesüléssel egyet nem értők és az egyetértők tábora. Az utóbbiak rendszerezve és logikusan sorolták fel érveiket. Egyedül nem lehet gazdaságosan kihasználni az új szárítót, nagyobb gépeket fognak vásárolni, amihez terület kell, a termelőszövetkezetek létesítményei kiegészítik egymást, sok párhuzamos beruházást meg lehet takarítani, össze lehet adni a pénzt egy nagyobb beruházásra.

Az ebédszünet után az egyetértők győzelmével vonult el a brigád dolgozni.

Valóban egyre többen látják át a nagy céloknak a hétköznapi részletkérdéseit. Az is igaz, hogy az emberek egyre jobban érdeklődnek a közélet gondjai iránt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell foltyatni az agitációt és még nagyobb gondot fordítani a meggyőzésre, és ezt nem formai dologként kell kezelni. Minden egyes emberre szükségünk van, aki elfogadja és megérti terveinket. Szükségünk van az ellenvéleményére, mert létező, valósági hiányosságokra, hibákra hívhatják fel a figyelmet. Szükségünk. van őszinteségre és nyílt beszédre, mert lehet, hogy jobban, hatékonyabban és gazdaságosabban enélkül is lehet termelni, csakhogy ez nem minden.

Az anyagi jólét megteremtése döntő fontosságú cél. Kétségtelen, hogy a mezőgazdaságban végbemenő koncentrálási folyamat ezt fogja szolgálni.

Ám a mind magasabb anyagi jólét megteremtése közben legalább olyan fontos az emberek munkahelyi jóléte, s ehhez egyik elengedhetetlen alapfeltétel, hogy „perfekt beszéljük az őszinte nyelvet.”

Szigethy András

a továbbtanulásnak

N

em túlzás azt mondani, hogy hazánkban közüggyé vált

a továbbtanulás, az állandó művelődés. Százezrek vállalkoztak és vállalkoznak arra, hogy a napi munka után iskolapadba üljenek, s kitartó szorgalommal sajátítsák el a matematika, a fizika, az irodalom ismeretanyagát.

Tanuló ország lettünk, mondtuk kezdetben. Később íztán — a hatvanas évek végén — lassult a lendület, el- ipadt a továbbképzés vágya. Így történt, mert hiányzott az ösztönzés, az üzemek, a vállalatok fokozott segítsége, s a folgozók nem egyszer azt érezték, hogy áldozatvállalásuk öncélú: és törekvéseiket sem anyagilag, sem erkölcsileg nem néltatják.

Az MSZMP Központi Bizottságának oktatáspolitikai ha- ározatai ismét előtérbe helyezték a felnőttoktatást, kiemel- ék fontosságát, gazdasági, társadalmi jelentőségét. Az utóbbi tét-három évben több olyan intézkedés született, amely tövelte az érdekeltséget, fokozta a tanulási kedvet. A dolgozók általános iskolájában tanulók száma két év alatt meg- luplázódott, a középiskolákban százhatezerről százharminc- ötezerre, a felsőoktatási intézményekben nyolcvankétezerről tilencvenegyezerre nőtt a munka mellett tanulók száma.

Ezt az egészséges fejlődést, segítik a Minisztertanács egutóbbi, csütörtöki ülésén született határozatok, amelyek valóban zöld utat adtak a tanulási kedvnek. Egy sor olyan kedvezményről hoztak döntést, amelyek megkönnyítik a treciz felkészülést. Az általános iskola esti és levelező ta- lozatán, az általános iskolai tanfolyamokon a dolgozók az ddigi három helyett hat nap tanulmányi szabadságot kaptak. Ezen felül munkaidókedvezmény is jár. Az is jelentős, togy az érettségi vizsgát vállaló felnőtt tanulók plusz hat lap szabadságot kapnak. Fizetett távollétnek számít a vizslán való részvétel, s a korábbihoz képest előnyösebb az utalási költségtérítés is.

Ezeket a rendelkezéseket egyértelmű helyesléssel fogadók azok, akiknek szívügye, képzettségük, műveltségük színvonalának emelése. Az üzemek, a vállalatok igaz pillanat- iyi áldozatot vállalnak, amikor biztosítják a továbbtanulást egítö kedvezményeket. A jövőre is gondoló vezetők azon- mn tudják, hogy a mai befektetés busásan megtérül holnap i képzettebb emberek forintteremtő szakértelmében.

E

rre az elrőelátó megértésre tvan szükség ahhoz, hogy az új rendelkezések meghozzak gyümölcsüket.

! a tmnuiáf valóban zöld utat kapjon.

(g$cü)

A tenkiek szerencséje

Mi kapható a mintaboltban?

Szerencsések a tenkiek, ez kétségtelen. Modern, korszerű üzletet kaptak ajándékba. Egy bolt berendezését, amely példaként áll majd az ország többi, hasonló adottságú települése számára. A tenki vegyesboltot jelölte ki ugyanis a Szövetkezeti és Gazdaságszervezési Számítástechnikai Iroda a kisebb falvak üzleteinek mintájául.

Elvándorló

forin*ok

Az ÁFÉSZ-ek országszerte igen sok egy-kétszemélyes vegyesboltot tartanak fenn. Ott, ahol a kis forgalom miatt nincs szükség szakosított üzletek nyitására, ezek látják el a községek lakóit élelmiszerrel, apróbb iparcikk kekkel. Bár jelentőségük egyre csökken, de mégis hosszú ideig számolni keli velük, s szükség van itt is a korszerűsítésre, modernizálásra. Régen elmúlt már az az idő, amikor csák petróleumszagú nápolyiszeletet lehetett kapni az ilyen kis boltokban. Szerencsére nem innen kell továbblépni, hanem a már elterjedt önkiszolgáló rendszer továbbfejlesztésével, szakszerű területfelhasználással, szép berendezéssel kell még vonzóbbá tenni ezeket a kis „áruházakat”.

Ez volt az elképzelésük a S2ÖVORG szakembereinek

is, amikor Tenkef jelölték ki kísérletük számára. Ennek az alföldi településnek alig több, mint ezer lakosa van, s az itt lakók többnyire a jól fizető helyi termelőszövetkezetben dolgoznak. Nincs különösebb szükség a faluban arra, hogy az egyetlen balt mellé még egy másikat is építenek, ám ezt az egyet feltétlenül korszerűsíteni kell. Ugyanúgy, mint az ország többi, hasonló boltját.

A faluról elkészült egy tanulmány, amely megállapítja, hogy az úgynevezett „áruigényes fogyasztásnak” csaknem 36 százaléka indokolatlanul elvándorol; magyarul nem helyben költik el a pénzük jó részét a község lakói, hanem a közeli Hevesen, vagy a szintén nem messze eső nagyobb településen, Erdőtelken. A busz pedig pénzbe kerül, vinni kell a gyereket, itt is, ott is bekap az ember valamit, saz idő, hasonlóképpen a pénzhez, hamar elmegy. A lakosság jár tehát jól, ha az igényeinek megfelelően minél többféle árut megvásárolhat a helyi boltban.

Még nem kész

— A havi forgalmunk 250 ezer forint körül alakul — tájékoztat Horvá-th Lászlóné az üzlet vezetője. — Januártól dolgozunk itt a férjemmel és egy segéddel, aki

nemrég fejezte be az iskolát. Már mi is önkiszolgáló boltot vettünk át elődünktől. Elég rossz állapotban volt az épület, s éppen a mintabe- rendezés megérkezte előtt festettük át a falakat. A külső felújítás még most is tart. Az első hetek tapasztalatai azt mutatják, hogy néhány helyen még változtatni kell az elrendezésen, s még nincs is teljesen kész. több állvány hiányzik, az iparcikkraktárunk tatarozását a napokban fejezzük be. Amint látja, tetszetős műnyagpolcokkal cserélték ki a régi állványokat, s kaptunk hűtőpultot is, ahol majd mirelit árut tarthatunk. Vásároltunk ruházati cikkeket, bővítettük a készletet, most kicsit túl is léptünk a megengedett határon.

Horváth Lászlóval számba vesszük, mit lehet vásárolni pillanatnyilag. Itt a befőzés szezonja, az ehhez szükséges dolgokat kérik legtöbben.

— Celofánt, azt sajnos nem tudok adni, a napokban

fogyott eL

— Rézgálicutlk nincs, a szomszéd faluban bezárt az ipacikk bolt, s azóta innen hordják, oda is a permetezéshez szükséges szereket. A feltöltés sajnos nem megy olyan gyorsan, nem minden szállításnál kapunk ezekből a cikkekből.

— Sokan keresik a tornacipőt. olcsóbb szandált. Mindegyik kapható nálunk, csupán egy a baj: tornacipőből csak 35-ös, szandálból meg csak 38-as méret van. Mást nem küldtek...

Beválik?

Természetesen ezek a példák egyediek, s egyáltalán ne vonjuk le azt a következtetést, hogy nincs értelme a korszerűsítésnek, hiszen az átalakítás óta nagyon sok olyan árucikket lehet kapni az üzletben, amiért azelőtt buszra kellett ülni. Ha komolyan gondolják az illetékesek, hogy szükség van a kis vegyesboltok modernizálására — márpedig komolyan gondolják, hiszen az a berendezés, amit a tenkiek kaptak, csaknem 170 ezer forint értékű —, akkor alaposan számba veszik a falusi üzletek áruellátásának gondjait, nehézésgeit is, A kereskedelmi dolgozók szakképzettsége, rátermettsége, az áruszállítás jjendszeressége szintén ugyanolyan feltétele a falvak jó ellátásának, mint a tetszetős berendezés, a vásárlásra csábító környezet.

Szerencsések a tenkiek, hogy éppen rájuk esett a választás. A községi tanács az épület külső munkáit végezteti el mintegy 40 ezer forintért, a Heves és Vidéke ÁFÉSZ is legalább 10 ezret költött a belső munkákra, s mintaként nagyszerű belső felszerelést kant ’k. Örülhetünk neki. Csak hát — evés közben jön meg az étvágy..,

Hekeli Sándor