Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-12 / 135. szám
Á hatpontos favaslat megfelel a vietnami nép érdekeinek Beszélgetés Nguyen Van Hieu-val, a DIFK Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetőjével Mint erről már beszámoltunk, két napig megyénk vendége volt Nguyen Van Hieu államminiszter, a Dél- vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetője. A magas rangú diplomata itt-tartózkodása során interjút adott munkatársunknak. — A párizsi tárgyalások több hete megszakadtak. Az ön véleménye szerint mi ennek az oka? — A tárgyalások megszakításáért a saigoni árnyékkormánynak kell vállalnia a felelősséget. Ök hagyták el a tárgyalóasztalt, s azóta fokozták hadműveleteiket is Dél-Vietnam felszabadított területei ellen. Miközben nagy lármát csapnak, hogy a felszabadítási front általános támadásra készülődik, ők maguk egyszerre három hadosztállyal támadtak. Mindezt azért teszik, hogy az Egyesült Államoktól újabb és újabb segítséget kapjanak. Semmibe veszik a hatpontos megállapodást. A magunk részéről továbbra is nagy türelmet tanúsítunk. Bár a saigoni fél felfüggesztette a tárgyalást, mi továbbra is Párizsban maradtunk. Javaslatainkat, hogy folytassuk tovább a munkát, rendre elutasították. Saigon még mást Is tett: megsértve,'a diplomáciai előjogokat, elvágták az összeköttetést a felszabadított terület és diplomatáink között, önkényesen korlátozzák a nemzetközi ellenőrző bizottság és a DIFK delegációjának mozgását-. Ennek ellenére küldöttségünk a helyén maradt, s tizenkét ülésen részt vett eddig. Jellemző, hogy ezt a munkát is igyekeznek rendszeresen lehetetlenné tenni; küldöttségünket nem engedik szóhoz jutni, a felszólalásokat percenként megszakítják. Ilyen feltételek mellett lehetetlen érdemi munkát végezni. — A kialakult helyzetben mi a DIFK álláspontja a tárgyalások folytatásáról? — A magunk részéről levontuk a következtetést, és kijelentettük, hogy addig nem veszünk részt a tárgyalásokon. amíg a saigoni fél nem biztosítja a diplomáciai előjogokat. A kihívásokra, a fegyveres támadásokra hatásos válaszokat adunk. Megvédjük a felszabadított területeket, hogy betarthassuk a párizsi megállapodás feltételeit. Ez a megállapodás, mint ismeretes, elismerj a két kormány létezését. Álláspontunk változatlan, megerősítjük, hogy a tavaly márciusi hatpontos javaslatot továbbra is érvényben levőnek tekintjük. Meggyőződésünk, hogy ez felel meg a vietnami nép érdekeinek, hiszen a béke, a nemzett egység megteremtését szorgalmazza. Minden olyan lépésért, amely ezt megakadályozza, a saigoni rezsimé és az azt támogató Egyesült Államoké a felelősség. — Hogyan értékeli miniszter elvtárs a nemzetközi közvélemény szerepét a vietnami helyzet alakulásában? — Elsősorban a szocialista országoktól, közöttük a Magyar Népköztársaságtól kapunk igen nagy segítséget. Azt tartjuk, hogy a párizsi megállapodás aláírásával elért győzelem a közös harc eredménye volt. Ezzel a lépéssel nemcsak a vietnami helyzet végleges megoldása, hanem a világbéke felé is nagy lépést tettünk. Most azért harcolunk, hogy megvalósuljanak mindazok a oontok, amelyeket a megállapodás tartalmaz, s ebben a harcban valamennyi haladó és békeszerető erő támogatását élvezzük továbbra is. Igen nagyra értékeljük a nemzetközi ellenőrző bizottságban tevékenykedő magyar küldöttség munkáját. Külön ki kall emelnem annak a támogatásnak a jelentőségét, amelyet sokat szenvedett országunk újjáépítéséhez kapunk önöktől. Az építést tovább folytatjuk a felszabadított területeken, annak ellenére, hogy a saigoni rezsim fokozza fegyveres akcióit. Meggyőződésem, hogy sikerül a háború okozta sebeket begyógyítani, s elérjük a végleges békét, függetlenséget a párizsi megállapodás szellemében. — Az a munka, amelyet a DIFK delegációja folytat a megállapodás érvényesítése, a további tárgyalások sikere érdekében, igen nagy tiszteletet és elismerést vált ki mindenkiből. Szeretném miniszter elvtársat, a delegáció vezetőjét közelebbről is bemutatni lapunk olvasóinak. — Nem sokat tudok magamról mondani. Ötvenkét éves vagyok, 1922-ben születtem a Mekong-delta közelében levő Camau talepú(Foto: Puskás Anikó) lésen. Részt vettem a franciák ellen szervezett mozgalomban és forradalomban, majd a Nemzeti Felszabadítási Front megalakításában. 1962-ben választottak meg a front főtitkárának, 1969- től tagja vagyok a front elnökségének, s 1973-tól mint a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány államminisztere, kormányomat képviselem a párizsi tárgyalásokon. Azt hiszem, ennyi elég is rólam, azonban kihasználom az alkalmat, hogy kifejezzem köszönetünket a testvéri magyar nép, s így az önök megyéjének dolgozói iránt azért a támogatásért, és szolidaritásért, amelyet velünk szemben mindenkor tanúsítottak. Igen meghatott az a meleg fogadtatás, amelyben Heves megyei látogatásaim során részesítettek. Kívánom, hogy nagy sikereket érjenek el terveik teljesítésében, e szép vidék fejlődésében. Kátai Gábor Az adottságoknak megfelelően A sziken is lehet eredményt elérni AZ 5400 HEKTAR földterülettel bíró pélyi Tisza mente Termelőszövetkezet földjeinek mintegy negyven százaléka szikes. A kötött, kemény talajban még a lánctalpas vontatta ekék is nehezen vágják a barázdát. Aztán az is baj, ha van eső, meg az is, ha nincs. A rossz vízgazdálkodású földek szárazság esetén szinte széttöredeznek, ha meg kiadósabb csapadék hullik, csak nagyon nehezen tudják levezetni a vizet. A mostoha körülmények éveken át rányomták a oc- lyeget a szövetkezet gazdálkodására. Az utóbbi két évben azonban, részben az állami támogatás, részben a körültekintőbb gazdasági tevékenység hatására, Pélyen is sikerült előbbre lépni. Az elmúlt esztendő a szövetkezet történetében a legjobbnak bizonyult. S bár az idei év nem a legjobban indult — egész ősszel és télen mindössze 18 milliméter csapadék hullott — a határ ma bizakodásra ad okot. A kétezer hektárnyi őszi kalászos igen jó arányban kelt ki, s az. elmúlt hónapok során szépen fejlődött. Kellő időben elvetették a tavaszi árpát és a kapásokat is, a kukorica második kapálását az idén akkor végezték, amikor más években még az első kapálásra került sor. Azt is érdemes megjegyezni, hogy amíg korábban a kukorica alig, vagy egyáltalán nem kapott műtrágyát, addig az idén 180 kilogramm hatóanyagú vegyes műtrágyát szórtak ki hektáronként. S ami még a gazdaságban nem fordult elő: a kapások kilencven százalékát valóban meg is kapálták. Éppen ezért bíznak benne, hogy a nagyobb gondosságot nagyobb termésátlaggal honorálják a ■növények. A lucernánál azonban már merült fel gond, egyrészt a vegyszerek hiánya miatt nem tudták időben elvégezni a növényvédelmet. másrészt pedig a gépek hiánya miatt akadozott a betakarítás. PEDIG A TAKARMÁNYRA igen nagy szükség van a szövetkezetben. A meglevő szakosított telepen a tejtermelés lényeges nönvelése a cél, hiszen tavaly csupán 2055 liter volt az egy tehénre jutó tejhozam. Növelni szükséges a meglevő tehénállományt, jelenleg folyik a tbc- mentesítés, s ezenkívül keresztezéssel próbálják kialakítani a jobb tejelő típust. Ez a munka természetesen hosszabb időt vesz igénybe, az elképzelések szerint 19S0- ra alakul ki az ideális tehénállomány. Az akolháti üzemegységben azonban később is foglalkoznak hizlalássái, a tenyésztésre nem alkalmas teheneket kötetlen tartással nevelik és hizlalják, s a tapasztalatok szerint ez jó jövedelmet hoz a közös gazdaságnak. Az állattenyésztésben egyre nagyobb szerephez jut a juhászat is. Jelenleg kétezer körül van az anyajuhok száma, de jövőre már közel háromezer darab lesz. A juhászat — a bárányok és a gyapjú eladása révén — eddig is gyarapította a gazdaság bevételeit, a jövőben azonban még inkább. Különösen azért, mert az, elkövetkező évek során a szövetkezet nagyobb átlagsúlyban adja el a bárányokat. A kilátások azért is biztatóak, mert hiába volt és van is konjunktúra, a szövetkezeti vezetők arra törekedtek, hogy a legjobb bárányokkal pótolják a kiöregedett anyajuhokat, s így kitűnő állománnyal rendelkeznek. Az idén — ha minden jól megy, B a szükséges terveket időben megkapják —, felépül egy 600 férőhelyes új ho- dály, s ez is segítséget nyú.j a még jobb tenyésztői munkához. A pélyi szövetkezetben az elmúlt években az jelentette a legnagyobb gondot, hogy kevés volt a gép. s ami volt, az is elavult. Az idén viszont — a hitellel együtt — 4 millió forintot költhettek és költhetnek gépvásárlásra. A megrendelt hat traktorból eddig három már megérkezett, megkapták a szükséges munkagépeket is, viszont égető szükségük lenne a további három traktorra és két NDK-kombájnra. Kalmár István, a szövetkezei párttitkára ugyanis humorosan úgy fogalmazott, hogy termelni most már lassan megtanulnak, csak betakarítani nem. Mindenesetre, ha a még szükséges gépekkel ,.felfrissül” az állomány, a korábbi évekhez képest, lényegesen jobban és gyorsabban el tudják végezni az időszerű munkákat. A TISZAMENTE Termelőszövetkezet tehát lassan megteremti azokat a feltételeket, amelyek a valóban nagyüzemi gazdálkodáshoz szükségesek. Persze, nagyon sok gonddal, bajjal kell még továbbra is meggyűrkőzni — olyanokkal, amelyek máshol esetleg már nem is problémák. Mégis, a fejlődés körvonalai egyre határozottabban kibontakoznak. Kaposi Levente Legyen helyük a gyerekeknek... Azt hittem, csak fővárost lapok hasábjain találkozhat az ember azzal a kibékíthe- tetlennek tűnő ellentéttel, ami a gyermekek és a gyermektelen, vagy más idős emberek között van. Gondolok itt a véget nem érő vitákra, hogy hol játsszék a városi gyermek. Ügy hittem, eddig, főváMicsoda, kivételeznek a fiatalokkal Gyöngyössolymo- son és még csak nem is titkolják ezt? Mielőtt bárki felháborodna és elsorolná véleményét, nézzünk szét a községben a tanácsházán, hogy a legilletékesebbtől, a tanács elnökétől, Nyilas Jánostól kérjünk felvilágosítást a „gyanúsítás” realitásáról. ★ — Két éven át egyetlen építkezőnek sem tudtunk megnyugtató választ adni. Sajnos, nincs értékesíthető házhelyünk, hangzott unos- untig. Nem tetszett ez a felelet azoknak sem, akik hallgatni voltak kénytelenek, de nem örültünk ennek magunk sem. Feszültséget okoztunk, indulatokat váltottunk ki, mintha azzal lehetett volna gyanúsítani a község vezetőit, hogy nem törődnek a lakossággal, főként nem ^ fiatalokkal. — Néhány évvel ezelőtt is ■ volt már valami telekvita, ami eléggé felkavarta a községet. — Akkor az építeni szándékozók magántulajdonból vettek meg telkeket, amiknek a felosztása nem volt készen hivatalosan tehát, az építkezési hatóság nem adhatott engedélyt az építkezés megkezdésére. — Most hány telket értékesítenek az OTP-én keresztül? — Az idén 57 telket tudunk értékesíteni, amiknek a telekkönyvezése megtörtént, már ki is mérték a telkeket, a Karók pontosan jelzik az egyes telkek határait.. Csúpán a szerződések megkötése van hátra. Gondolom. a közeli napokban erre is sor kerül. ★ Előkerül a község rendezési terve, amin áttekintjük Protekciós fiatalok Gyöngyössolymoson a következő évek fejlődésének körvonalait. Most nem a nagyobb intézmények, az új iskola, a sportpálya és a boltok vonzanak bennünket, hanem azok a téglalap alakú rajzolatok, amik a jövendő porták. körvonalait adják. A község keleti részén, a. kertek alatt, majd azoknak a folytatásában új utcákat nyitnak. Ide csupán családi ház kerül. Jövőre is közel ötven építtető fordulhat nyugodtan a tanácshoz, a házhely miatt nem kell a fejét fájlalnia egy percig sem. Másik részen, az Ady E. utca végén, illetve a mostani óvoda környékén még társasházak építése szerepel a tervben. Ezen bizony módosítani volna jó. Méghozza úgy, hogy' ne csak kétszintes házakat lehessen itt felhúzni, hanem legalább négy- • nteseket. Maguk a fiatalok ajánlották ezt a megoldást, abból az egyszerű számításból kiindulva. hogy a közös költségek igy jobban elosztanak, tehát az építkezés olcsóbb lesz. Most már csak a községfejlesztési terv készítőinek kell kimondaniuk az áment. ★ — Alakítottunk egy társadalmi bizottságot, amelybe a község minden üzeme, minden tömegszervezete, gazdasági egységének küldötte közreműködött Természetesen a párt-, a KISZ- és a tanácsszervezet is képviseltette magát. Abból indultunk ki, egy ilyen bizottság a tényleges helyzet ismeretének birtokában tud valóságos képet alkotni az igénylők körülményeiről, tud sorrendet felállítani a tévedés lehetőségének a minimumra szorításával. — Mire jutott a bizottság? — Elbírálta a kérelmeket, és megállapította, kiknek javasolja a telkeket juttatni. Ezt a javaslatot a tanács testületéi elé terjesztettük, amelyek kimondták a végső szót. — Senki sem sértődött meg, senki sem reklamált? — Ketten jöttek felpana- szoini, hogy őket méltánytalanság érte. Szerencsére akadt olyan is. áld közben visszalépett, így a két reklamálót ki tudtuk elégíteni. ★ Az 57 telekből majdnem negyvenet kaptak meg olyanok. akik még nem töltötték be a 35. életévüket, tehát a fiatalok kategóriájába sorolhatók. Ezeknek egy része solymosi, más része ide nősült vagy ide jött férjhez. Olyan is akad, aki a közeli Gyöngyösön dolgozik, vagy a környéken. Nem tettek kivételt ilyen szempontból. Ha a községben, lakik albérletben, mondjuk, dolgozhat bárhol, kapjon telket: mondták ki. Akár itt dolgozik, akár máshol, a népgazdaságnak a javára tevékenykedik, és ez a lényeg: érveitek a saját igazuk mellett. Amit nehezményeznek a fiatalok, hogy őket nem tartják egyenrangú állampolgároknak a hatályos rendelkezések a városi fiatalokkal. Hogy honnan veszik ezt a meghökkentő megállapítást? Semmi másból, mint abból, hogy a falun lakó fiatalok az OTP-tői gyermekenként nem harminc, hanem csak húszezer forint kedvezményt kaphatnak. Hozzáteszik, nem is alaptalanul, hogy mindig hangoztatjuk: a város és a falu közötti különbségek eltüntetésére törekszünk, akkor miért hát ez a mesterséges kategorizálás a gyermekek ügyében, ha pénzről, kedvezményről van szó? A mélyebb okok bizonyára financiális, pénzügyi jellegűek, de meglevő okok, a felszínen pedig csak a látszat uralkodik el a maga nem kívánatos íerdeségével. Más hibás felfogást is sikerült a közelmúltban helyesbíteni, reméljük, erre is sor kerül. ★ — Mi azt akartuk, hogy egyetlen fiatal házas se maradjon építkezési lehetőség nélkül — magyarázta Nyilas János tanácselnök. — Kivételezés ez? Lehet, de nagyon ésszerű bánásmód, úgy gondoljuk. És ezt továbbra is gyakorlatnak tekintjük a tanácsi munkában, a községpolitikai tevékenységünkben. — A több szintes társasházak megépítésére már most tizennyolc jelentkezőnk van. Az idén és jövőre mintegy száz telket tudunk biztosítani, ★ Protekció? Aligha. Mondjuk inkább úgy, hogy nagyon reális szendéiét, nagyon ésszerű megoldás, ami jó légkört alakított ki köz- ségszerte. G. Molnár férem resi. nagyvárosi probléma ez. Most már tudom, a kisvárosoké is. Egy levél érkezett a szerkesztőségbe, aláírója hat, 4—10 év közötti kisgyermek a belvárosból. Ezt írták a gyerekek: „Itt lakunk a belvárosban es nem tudunk hol játszani. Mindenhonnan elkergetnek . bennünket az udvarban. Mindenki félti saját kis virágos kertjét. Ebből aztán sok a veszekedés a házunkban. Elveszik a labdáinkat, s kiszúrják. Tessenek közbejárni az érdekünkben, csináljanak valahol játszóteret nekünk is ... Tisztelettel az X udvar gyermeklakói.” Onnan tudom, hogy hat éven aluli is van közöttük, mert az — gondolom, a nagyobbak biztatására — kereszttel jelölte, hogy meg nem írástudó. Végigsétáltam a belvárosi házakban. Parányi köves udvarok, vagy ahol egy talpalatnyi föld van, ott féltve őrzött kertecskék. Megértem, hogy jólesik néhány szál zöldet, színes virágot látni a kőrengetegben. De én megértem a gyermekeket is, akik mozogni, játszani vágynak. S ezért lenne egy javaslatom: épül, szépül Eger belvárosa. Szemet gyönyörködtető a sétáló udvar zöld pázsitja, s úgy tudom, úgy hallottam, az Alkotmány utcai építkezésnél is tervezik szép zöld belső udvar kiképzését. Nem lehetne valahol ezeken a helyeken egy kis játszóteret, néhány hintát felállítani? Még védett is lenne, a ld- guruló labda nem az úttestre tartana, örökös veszélyt jelentve a kicsikre. Tudom, lármás egy ilyen játszótér. De talán a gyermekek lármája sem zavaróbb, mint az autóké? S játszani még a belvárosi gyermekeknek is kell. Fontos! Életszükséglet! Gondoljon csak vissza ki-ki a saját gyermekkorára. Attól talán megértőbb lesz. Akkor talán akad megoldás még a belvárosban is. — d. — HwwbsGS 1971. juniua lí, xMr<tB
