Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-12 / 135. szám
Kuszláu és Ludmilla i Szovjet film Puskin meséjét kapja a mai néző. azt a bőven áradó mesekedvet látja eleven, képi fordításban, amely any- nyira jellemzi az orosz irodalom eme óriását, Puskin versben beszéli el az egykori kijevi hercegség fejének, Vlagyimirnak és lányának a sorsát, azt, hogyan választotta ki a herceg a sok kérő közül végül Ruszlánt, ezt a bátor vitézt, aki éppen győztesen tért haza a csatából. A boldogság csúcsán, a beteljesülés előtt lép közbe a gonosz szellem, Csernomor, hogy Ludmillát elválassza- elrabolja Ruszlántól. Puskin verses meséjét, az ádáz kalandokat, Ruszlán nagy vívásait Rogdájjal, az ellenféllel, a szerelmi riválissal, az erdők riasztó rémeivel, a megkísérléseket, az átváltozásokkal és vissza- változásokkal, a magyar olvasóközönség is ismeri és szereti. Erre az ismeretre épít is a rendező, Alekszandr Plusko. Puskin verses szövegéből csak annyit é6 úgy használ fel. hogy a képeket, az álomszerű játékot a nézd követhesse. 21.45: Tv-bérlet A Magyar Televízió hang- versen} sorozata. Berlioz: Rákóczi-induló. J 171 éve született Hector« Bwilioz, a francia zenetörté-; név kiemelkedő alakja, aki-; nek munkásságát döntő mó-S dón befolyásolta az 1830-as; párizsi forradalom. A Rákóczi-induló is a forrada-; lommal való meghatározói erejű találkozásból szüle-; tett; Berlioz európai hang-! versenykörútja során Pesten { Is tartott két hangversenyt,; a mű témája ebből a Ki-< rándulásából származik. Ér-; dekes. hogy a Rákóczi-indu-! ló a Faust elkárhozása című; drámai legendájában is szerepet kapott. A művet Fe- rencsik János ismerteti és! vezényli, közreműködik a; Magyar Állami Hangver-! senyzenekar. (KS) CiMmisös mi. juains UL nm&ü A rendező szándéka egyértelmű: az üveghegyen innen és túl érzékeltetni azt a kóprázatot, azt a szenvedélyt, amely nélkül nincs és nem is lehet fiatalság és a fiatalságban szerelem. A pergő képek láttán elgondolkozik a néző azon, hogy Ludmilla kérői közül ki és miért rokonszenves, miért rajzolja Puskin őket éppen úgy, ahogyan a mesében ezek a rettenthetetlen elemek önmagukat végighordozzák és elviselik sorsukat. Ratmir, a kazár kán — igaz, a kisértő Naina közreműködése folytán — egy halászlány rabja lesz, a gyáva Farláf, ez az élvhajhász nagy ivó pedig gyilkosságra is vetemedik. Puskin mindenütt a hatalomról beszél, az emberekre rátörő ilyen, vagy olyan erőről, s ha jól értjük tanulságát, azt állítja, hogy az igaz szerelem, a nemes szenvedély, az eltökélt akarat éppúgy célhoz ért, mint maga az igazság. A rendező a képi mesélés jókedvével és derűjével igyekszik elkápráztatni bennünket., három órára kikapcsolni minket ebből a modern világból. Bevezeti nézőseregét az erdő rengetegébe, ahol a fák, lombok, sziklák mutogatják sorstól megvert arcukat, és elhitetik a vándorral, aki megy a saját boldogsága ut^n, hogy mindenütt és mindenben az ember arcához és leikéhez hasonló .jelenségekkel kell találkoznia. Az ember a világban és sorsában mindig önmagát keresi és találja meg: és ez talán már azonos is a boldogsággal. Amit színben, formában ehhez a meséhez adni lehetett, azt mind előteremtették az operatőrök, Igor Ce- lejn és Valentyin Zaharov. A nyomra vezető sziklaóriások között bolyongó Ruszlán útja, vagy Ruszlán vias- kodása a nagyszakállú Cser- nomorral, érdekes képsorok annak visszaidézésére, milyen helyzeteket, távlatokat tud teremteni a filmben a két operatőr. A mese főbb alakjait Matatja Petrova, Valerij Közi- nyec, Vlagyimir Fjodor ov, Andrej Abrikoszov és Marija Kapnyiszt-Szerko testesítették meg, arcukban, sorsukban hordozva az emberi igazság és gonoszság küzdelmét, az élet mosolyát, illetve ráncait. Szovjet filmek kapcsán zenéről szólva ezúttal ismételten megállapítható: Tyi- hon Hrennyikov nemes pátosszal írt filmzenéje erőteljes hangulati háttért teremt. Farkas András Értelmiség és közművelődés Új úttörőbolt Kedden új ezermester és Ferenc, a Magyar Üttörők úttöröbolt nyílt Budán, a Szövetsége főtitkára. Bartók Béla u. 14. szóm Az új üzlet Budapest és alatt. Az ünnepélyes meg- az ország 30. úttörő es bar- nyitáson jelen volt Szabó kács szakboltja. (MTI) — Hiába reménykedsz. Az első adandó alkalommal ha- zaküldene. Nem elég, hogy a szüleid a bátyáidért aggódnak, most még miattad is emésszék magukat: hol a mi Kazikunk, mi van vele? A gyerek megrázta a fejét: — Miattam nem fognak aggódni. Azt hiszik, hogy az iparitanuló-otthonban vagyok. — Ügy! Tehát onnan szöktél meg? — Néni. még az úton, mielőtt odaértem volna. — Tudod-e, öcsém, hogy te egyszerűen dezertőr vagy ? Igen, igen dezertőr! A hazának jó szakemberekre lenne szüksége, te meg egyszerűen megszöksz! Kazik lelke mélyéig megrendült és felháborodott: Nem Igaz! Nem vagvok deaertőr! — kiáltotta remegő hangon. — Azok a dezer- tőrök, akik elszöknek a frontról, én meg oda akartam ... Felderítő akartam lenni ... Nem kerülte el a figyelmemet, hogy Kazik azt mondta: akartam. Ez arról tanúskodott, hogy lelke mélyén megingott. Tovább beszélgettem vele, hogy meggyőzzem: a hazát mindenkinek azzal a fegyverrel kell védenie, amit a kötelesség a kezébe adott. Kazik fejét lehorgasztva, csendesen figyelt. nem szakított félbe. Még csak kézen se fogtam, amikor a repülőtérről a szerkesztőségbe mentünk. Tudtam, hogy sikerült kigyógyítani a „frontomániá”- ból, ami abban az időben sok gyereket megfertőzött. Másnap reggel elbúcsúztam tőle a pályaudvaron. Levelet vitt tőlem a cse- bokszári iparitanuló intézet igazgatójának, en meg «>A MAGYAR ÉRTELMISÉG legjobbjai mindig kötelességüknek érezték, hogv közreműködjenek a nép műveltségi színvonalának emelésében. A múlt század haladó gondolkodóiról. íróiról éppúgy elmondható ez. mint a tőkés korszak munkásmozgalmában részt vevő, vagy a népi irók mozgalmához csatlakozó értelmiségiekről. Ami azonban akkor kevesek — olykor téveszmékkel, illúziókkal is párosuló — hitvallása volt. ak ma már az egész réteg társadalmi hivatásává vált. Korunk társadalomkutatói az értelmiség, mint jelentős társadalmi réteg alapvető ismertető jegyeit úgy fogalmazzák meg. hogy tagjai főhivatású tevékenységüket csak úgy tudják ellátni, ha meghatározott mennyiségű általános és szakmai ismerettel rendelkeznek, közvetve vagy közvetlenül bekapcsolódnak az emberi tevékenységek szabályozásába, a társadalom által felhalmozott ismeretmennyiség megőrzésébe, alkotó alkalmazásába és más rétegeknek való továbbadásába. Emeljük most ki e meghatározás utolsó részét, az ismeretekkel kapcsolatos tevékenységet, melybe szervesen bele-' tartozik azoknak nemcsak felhasználása, hanem továbbadása is. Korunkban ez lényegi funkciója az értelmiségi munkának, s ez távolról sem csupán a pedagógusokra, a hivatásos közművelőkre érvényes. Jól megfigyelhető, • mint válik egyre fontosabbá az orvosi munkában a betegségek megelőzése, s e tevékenységnek nélkülözhetetlen eleme, az egészségügyi ismeretek terjesztése. Ugyanez mondható el a jogászi tevékenységről is. De az ipari, vagy mezőgazdasági üzem mérnöke is mind gyakrabban találja magát szemben azzal a feladattal, hogy a műszaki-technológiai folyamatok irányítását és szabályozását párosítani kell azok megmagyarázásával, megvilágításával. Egyre több az olyan munkafolyamat, ahol nem elég a mechanikus végrehajtás, s a szakember elgondolásai csak akkor válnak valóra, ha a dolgozókkal megérteti ezek lényegét. A TAPASZTALATOK szerint az értelmiség mind világosabban ismeri fel ezt a társadalmi szükségletet. A vidéki értelmiség körében végzett szociológiai felmérés során a megkérdezettek egyharmada a szellemi értékek létrehozásával és toli an tam a repülőtérre, mentem vissza a frontra. Kazik megígérte, hogy fog írni. Valóban kaptam is tőle néhány rövid levelet. Nem mindig tudtam válaszolni, így a levelezés abba is maradt. De tudtam, hogy Ka- zikot felvették az intézetbe, és a gyerek szívesen és kedvvel tanul. Csak a háború után találkoztam vele ismét. Riporteri munkám során vetődtem el az egyik erdőkkel övezett kis csuvas faluba. Éjszakára a kolhoz könyvelője hívott meg ma'gához. — Valami baj van a villanytelepünkön — magyarázta, miközben meggyújtotta a petróleumlámpát. A gázgenerátor már harmadik éve hibátlanul működik, de most beadta a kulcsot. Kihívtunk a városból egy szerelőt, itt kínlódik már néhány napja, de nem tudja megjavítani . . Villany nélkül meg szinte megáll az élet. Valahol a közelünkben megindult a motor, de mindjárt el is hallgatott. — Látja, megint nem sikerült — mondta a könyvelő. — Lehet, hogy igaza van a szerelőnek, öreg masina ez. Ledolgozta a magáét, mehet ócskavasnak. — Gyerünk, nézzük meg — ajánlottam A villanytelep a falu szélén, az út mentén épült. Két lakatos fáklyafény mellett tett-vett a motornál, a harmadik, egy alacsony, zömök, bőrkabátos ember mellettük állt és pipázott. Ez volt a városiból kihívott gépész, vábbacásával kapcsolatos tevékenységben jelölte meg az értelmiség társadalmi hivatását. Gyakori eset soksok községben, hogy az orvos rendszeresen tart egészségügyi ismeretterjesztő előadásokat, az agronómusok és más mezőgazdasági szakemberek pedig különféle szakmai tanfolyamokat, köröket vezetnek. Az üzemekben a műszakiak egész sora segíti szakismeretek átadásával az általa patronált szocialista brigádot, s jó néhány helyen a komplex brigádokban végzett együttes munka során is bővítik a munkások szakismereteit, műveltségét. Számos ügyész, bíró, vállalati jogtanácsos kel munka után útra, hogy terjessze a jogi ismereteket, magyarázza a jogszabályokat. A szocialista közművelődés azonban nem szűkíthető le a szakmai ismeretek átadására. Szélesebb, átfogóbb a tartalma: magában foglalja az általános és politikai műveltség terjesztését, a múlt és a jelen művészi értékeinek közvetítését, a szocialista életmód, életforma és magatartás kialakításának segítését, a közösségi szellem fejlesztését is. Az értelmiség részvétele ebben az emberes társadalomalakító folyamatban nélkülözhetetlen. E TEKINTETBEN azonban még nem kielégítő a helyzet, az értelmiség ez irányú aktivitása helyenként elmarad a kívánatostól; íme egy felmérés tapasztalatainak részlete: „Az értelmiségiek ismeretei olyan szellemi tartalékot jelentenek, amilyet a közművelődésben eddig nem hasznosítottunk eléggé. Az értelmiségiek egy részének kulturális igényei magas szintűek, ugyanakkor gyakran tapasztalható közömbösség az önművelés és a közművelődés iránt, van bizonyos bezárkózottság, s a speciális szakmai ismeretek fetisizálása is előfordul”. Megfelelő vizsgálódás után sok helyen tehetnének- hasonló megállapítást. A művelődés falusi m'un- kásaitól nemegyszer hallani olyan panaszt, hogy magukra hagyatottan küszködnek a műveltség terjesztésének feladataival. Nincs támaszuk, hiányoznak a segítőtársak, pedig a községben jó néhány értelmiségi él és dolgozik. S ahol jobb a helyzet, ott is főleg a pedagógusok vállalnak részt a közművelődési munkából. A műszakiak, az agrárszakem berek, a közgazdászok, az orvosok a jogáÜdvözlésként felénk biccentett és kijelentette: — Hiába, ami régi, az ré; gi. És a régit toldozni-fol- dozni csak időveszteség. Vannak motorok, amelyek a szívbeteg emberhez hasonlítanak. A szívbaj pedig olyan betegség, amely, mint ismeretes, neun gyógyítható! ... Nehéz az ilyen embert Ismét lábra állítani... A gépész nyilván még tovább is beszélt volna, de a telepnél megállt egy „Pobe- da” és utasai a gépház felé indultak. Az egyik a járási párttitkár, a másikat, egy fekete hajú fiatalembert, nem ismertem. — No, mi újság?. — érdeklődött a párttitkár. — Baj van — válaszolta a könyvelő. — Nem megy, sajnos... A gépész meg azt mondja, hogy a motorunk szívbeteg . .. — Szívbeteg? No, ez érdekes ... Én meg hoztam egy másik „doktort”. Fiatal, de azt mondják, professzor. Nézze csak meg a motort, Mihajlov elvtárs! A fiatalember szó nélkül levetette a kabátját, elvette az egyik lakatostól a fáklyát és figyelmesen kezdte vizsgálni a motort. — A mi üzemünkből való — jelentette ki. — Hány óra van? Megnéztem az órámat: — Tíz perccel múlt hét. Az űj gépész kutató szemmel pillantott -ám. Nem tudtam mire vélni, így hát megkérdeztem: — Azt hiszi, hogy nem pontos az arám? szók jobbára távol > maradnak ettől, illetve megállnak az említett határnál, a szaktudás továbbadásánál. Felvetődhet a kérdés: vajon hiányzik belőlük a közművelő szándék és a közművelődési munka általános lebecsülésével keli számolnunk? Egyes vizsgálódások adatai a feltételezés ellen szólnak. Ezernél több értelmiségire kiterjedő általános felmérés során a megkérdezettek hat különböző társadalmi tevékenység közül a művelődési élet szervezésében való részvételt nevezték a legfontosabbnak. Kéitol egyig terjedő osztályzattel kellett értékelniük a társadalmi fontosságot, s a megkérdezettek harminc százaléka a legmagasabb pontszámot, a hetest adta ennek a társadalmi tevékenységnek, további húsz százalék pedig hatost. A szociológiai felmérésben részt vevő értelmiségiek fele tehát igen magasra értékelte a közéleti tevékenységet, s csupán minden ötvenedik becsülte — 1-es osztályzattal — nagyon kevésre. A közművelődés a tömegek önkéntes, öntevékeny, önálló mozgalma, amelynek a saját hivatását át érző értelmiségi serkentője, útmutatója, segítője, egyenlő részvevője. Hogy a közművelődésről folyó tavalyi sajtóvita egyik hozzászólóját idézzük: „szerepük nem a mazsoláé, hanem az élesztőé a közművelődés kalácsában”. A legutóbbi párthatározat minden eddiginél jobb feltételeket. körülményeket teremt ennek az „élesztő” szerepnek a betöltéséhez. Azzal is, hogy célul tűzi, követelményként szabja: „A különböző szakterületeken dolgozó értelmiség kapjon több köz- művelődési megbízatást. Az értelmiség közművelődési tevékenységét fontos társadalmi munkának kell tekinteni, s ennek megfelelően elismerni és megbecsülni”. ENNEK HANGSÚLYOZÁSA magában véve is nagyon jelentős. De nem kevésbé fontos, hogy a határozat egészében véve tisztázza a közművelődés helyét, jelentőségét, szerepét a társadalomátalakító, fejlesztő munkában, s világos es egyértelmű célokat jelöl meg mindazok számára, akik tenni akarnak a nép szocialista műveltségének gyarapításáért Gyenes László — Nem — felelte —nyilván pontos. Tíz órára készen lesz a motor. No, elvtársak, engedjenek csak ide... Az idős gépész megpróbált beleavatkozni, de a fiatal leintette; — Hagyja csak, papa, pihenjen egy kicsit, magam is eligazodom ebben a. ... szívbajban. Pontosan tíz órakor beindult a motor és kigyulladt a faluban a fény. Ismét a villanytelepre siettünk. A fiatal mester kis gúnnyal mondta az öregnek: — Mondja csak, papa, ha magának operáció közben az orvos valamelyik belsőrészét fordítva tenné vissza, tudna-e akkor maga dolgozni? — De hiszen nem én raktam össze, hanem ők ... — És maga hol volt közben? A gépész zavarba jött, de fiatal nem hagyta abba: — Hát ez bizony kínos história. De rendben van, én hallgatni fogok, ha csak a százados elvtárs ki nem szerkeszti az újságban. Értetlenül bámultam a fiatal gépészre. Honnan tudja, hogy százados voltam és hogy újságíró vagyok? És hirtelen ráismertem: — Kazik! — tört ki belőlem. — Igenis, százados elvtárs ... Megöleltük és megcsókoltuk egymást, mint régi bajtársak, ha találkoznak... Ford.; Z. Henr*r t>isr§&
