Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-26 / 147. szám

A szövetkezeti közösség ereje r MÉG MÁSFÉL ÉVTIZED Bem telt el azóta, hogy ha­zánkban tömegesen, létrejöt­tek a termelőszövetkezetek. Ismeretes, hogy a párt he­lyes agrárpolitikája nyomán a rátermett szövetkezeti ve­zetők és a szorgalmas tagok erőfeszítéseinek eredménye­ként az új közös gazdasá­gok viszonylag hamar meg­szilárdultak. Sikerült elérni azt, ami­ben sokan nem hittek: az átszervezés éveiben sem esett vissza a termelés. A tsz-ek legtöbbje — a kez­déssel járó bajok, nehézsé­gek ellenére — már az első közös esztendőkben a pa­rasztok százezrei számára a gyakorlatban bizonyította be az összefogás, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Az új gazdálkodási forma győzelmével nemcsak a régi mezsgyék tűntek el, nem­csak a munka vált könnyeb­bé és termelékenyebbé, ha­nem gyökeresen új kapcso­latok alakultak ki az embe­rek között; a sokféle múltú, eltérő gondolkodású parasz­tok egyre egységesebbé váló szövetkezeti közösségek cse­lekvő tagjai lettek. A kis- parcellák szűk, zárt világá­ból vezetett át az út az ezerholdas közös gazdasá­gokba, a közös gondokhoz és a közös sikerekhez. A szövetkezetekben első­sorban a végzett munka, a megfelelő tudás és maga­tartás adja a rangot, a te­kintélyt. Űi „paraszti” szak­mák születésének is tanúi vagyunk. A tsz-em. belüli munkamegosztás, a tudo­mány és technika térhódítá­sa pedig elemi erővel igény­li a szakmai ismeretek gya­rapodását. Elég, ha csak a most meghonosodó termelési rendszerek, és az új komp­lex állattenyésztő telepek hatására gondolunk. Szövetkezeteink rövid idő alatt nagy utat tettek meg. Az elért sikerekben nagy része volt annak, hogy az új belépők túlnyomó több­sége viszonylag rövid idő alatt megbarátkozott az új közösségi élettel. Szerencsé­re az alapító tagok a leg­több esetben nem csupán a földjeiket, a gazdasági fel­szerelésüket vitték be a tsz- be, és nem is csak a dolgos két kezüket, hanem a hitü­ket és reményüket is ab­ban, hogy közösen többre vihetik. Nemcsak megélhe­tést vártak a szövetkezettől, hanem teljesebb, emberibb életet is, szavuk, vélemé­nyük érvényesülését. NEM IS CSALÓDTAK. Érezhették: számít a sza­vuk. Maguk választották meg a szövetkezetük vezetőit és gyakran a késő éjszakába húzódó vitákban közösen ke­resték a legjobb megoldá­sokat. Százezrek győződhet­tek meg a valóságban arról, hogy hazug volt az az el­lenséges propaganda, mely szerint a szövetkezeti élet­forma megfosztja az embe­reket a szabadságtól, a dön­tési lehetőségektől, ók a ta­gok határoztak a közös gaz­daságuk minden fontos kér­désében közvetlenül a meg­alakulás után is, és őket il­leti ez a jog ma is. Tudják, hogy saját boldo­gulásuk, családjuk sorsa a szövetkezet eredményeitől függ. Nem közömbös tehát számukra a tsz helyzete; egyéni érdeküktől is sarkall­va kell, hogy törődjenek a közösség ügyeivel, a veze­tőség tevékenységével, tag­társaik munkájával. Hiszen ők — amint mondani szok­ták — együtt sírnak, együtt nevetnek. Ez a tulajdonosi, gazdai érzés nagy lendítője, ösztön­ző ereje a szövetkezeti gaz­dálkodás fejlődésének, a szövetkezeti életforma ki- teljesedésének. Nem vélet­len — a tapasztalatok ezt bizonyítják —, hogy épp azok a tsz-ek vitték leg­többre, melyekben a tagság valóban gazdának érzi ma-j gát, melyekben nem csupán egy-két vezető, hanem tett­Sokat adnak, de sokat is kapnak a Fémművek fiataljai Több mint négy esztendő telt ei a Központi Bizottság ifjúságpolitikai határozatai­nak megszületése óta. A fon­tos dokumentum többek kö­zött alapvető feladatként szabta meg, hogy a kommu­nisták, a pártszervezetek fo­kozott figyelmet fordítsanak a fiatalság nevelésére, az if­júsággal való törődés szerves részévé váljon a pártmunká­nak. \ Megyénk egyik legnagyobb vállalatánál, a Mátra vidéki Fémművekben a közelmúlt­ban értékelték az említett határozatok végrehajtásának helyi eredményeit és megha­tározták a legsürgősebb ten­nivalókat is. Az eddig végzett munka alapján a párt üzemi végre­hajtó bizottsága összességé­ben úgy értékelte, hogy a pártszervezetek az eltelt négy év során igen eredményesen foglalkoztak a vállalat több mint 700 fiataljának politi­kai, eszmei és szakmai neve­lésével. A KISZ önállóságát nem csorbítva, rendszeresen elemezték az üzemi pártszer­vek a KISZ munkáját, s meg­különböztetett figyelmet for­dítottak az ifjú kommunis­ták párttaggá való nevelésé­re. Ennek a jó összhangnak, együttműködésnek az ered­ménye, hogy például az 1973/74. évi pártoktatásban 38, a szakszervezet által szervezett továbbképzéseken 56, a KISZ különböző politi­kai tanfolyamain pedig mint­egy 300 fiatal vett részt. A múlt évben a párt új tagjai­nak 60 százaléka is a fiatalok közül került ki a vállalatnál. Lehetőséget kaptak az üze­mektől a fiatalok szakmai továbbképzésükhöz is. Ta­valy nem kevesebb, mint 55- en tanultak egyetemen, főis­kolán, 81-en pedig szakmai oktatásokban vettek részt. A pártszervek javaslatai alapján az elmúlt három óv során a vállalati átlagnál is nagyobb bérfejlesztésben ré­szesültek a fiatalok. A múlt éves munka alapján 51-en részesültek Kiváló dolgozó kitüntetésben, hárman a KISZ aranykoszorús jelvé­nyét, ketten pedig a KISZ-kb dicsérő oklevelét kapták meg. A kommunistáktól, a gaz­dasági vezetéstől kapott rendszeres segítség, támoga­tás nagymértékben fokozta a fiatalok lelkesedését, tettre- készségét. A legutóbbi kom­munista műszakban is több száz fiatal vállalt munkát, egyre népszerűbbek és szín­vonalasabbak a vállalatnál a KISZ különböző termelést segítő mozgalmai is. A vállalat ifjúsági parla­mentjén igen nagy számban kértek szót a fiatalok, s mondták el őszintén vélemé­nyüket a KISZ politikai és szervezeti munkájáról, vala­mint a termelési feladatok segítésével kapcsolatban. A pártunk XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30, évfoi'dulója tiszteletére ki­bontakozott munkaverseny- mozgalornhoz értékes válla lásokkal az elsők között csat­lakoztak a vállalat fiataljai. Szorgalmuk és lelkesedé­sük igen gyakran ragadja magával az idősebb dolgo­zókból álló kollektívákat is. Természetesen van min javítani, változtatni is. Egyre nő azonban azoknak a fiata­loknak a száma, akik értik ismerik a párt politikáját, célkitűzéseit, s. tudásukhoz, tehetségükhöz mérten min­dent el is követnek az orszá­gos és a helyi politikai, gaz­dasági feladatok maradékta­lan teljesítése érdekében. Nem véletlen tehát, hogy a gyár jelenével, s jövőjével kapcsolatban elsősorban ezekre a fiatalokra alapoznak a Fémművekben,- li ­re kész tagok százai keresik az előrehaladás útjait. TÖRVÉNYEINK megte­remtik a lehetőséget arra, hogy a tsz tagsága élhessen jogaival. Nagyobb beruházá­sokban, lényeges gazdálko­dási kérdésekben csak a tagság dönthet. A fontosabb tisztségviselőket a tagság választja titkosan. A tagok közül sokan tevékenyked­nek a különféle szövetkeze­ti bizottságokban. Megvaló­sul a szövetkezetek önkor­mányzata, a tagok tevé­keny részvételével. A tsz tehát — ezt nem le­het elégszer hangsúlyozni — nemcsak gazdasági egység, hanem emberi közösség is, vagyis: a tagság gazdasági­társadalmi vállalkozása. A tagok egyenjogú gazdái a szövetkezetnek, pontosan meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel. A tagok végzik el a szövetkezetben a munkát, de ők intézik közös ügyeiket is. Az élet azt bizonyítja, hogy a tsz-ek általában fo­gékonyak a korszerűség iránt: mernek ésszerű koc­kázatokat vállalni a várha­tó nagyobb eredményekért. Ugyanakkor' képesek új munkaalkalmakat teremte­ni azoknak az idősebb tsz- tagoknak, illetve női dolgo­zóknak, akik az egyre több gép és vegyszer miatt. bizo­nyos mezőgazdasági ágaza­tokból kiszorultak. Az önkormányzat útján járó tsz-ekben kialakult új emberi kapcsolatok — a tagpk tulajdonosi szemléle­te, jó közérzete, közösségi magatartása, egymás iránti segítőkészsége, felelősségér­zete — egész társadalmunk nagy értékei. Kár lenne ezekről egy pillanatra is megfeledkezni. MÁR NÉHÁNY ÉVVEL ezelőtt határozottan felhívta pártunk Politikai .Bizottsága a szövetkezetekben dolgozó kommunisták és az irányító pártszervezetek figyelmét arra, hogy a szövetkezetek nem egyszerűen gazdasági vállalkozások, hanem az em­beri tevékenységnek olyan keretei, amelyekben a gaz­dasági eredményekkel egy­idejűleg kedvező lehetősé­gek kínálkoznak a szocialis­ta emberi közösség, kollek­tíva formálásának és a köl­csönös segítségnek ás. A politikai munkában ezzel körültekintően kell számol­ni. Tóth Benedek Az iejsMzena- ben... Főző- és hútöiistök, ká­dak, automata töltögépsorok vezérlőpultjai es hálószerű csörengeteg jogadja a belé­pőt. A Borsod megyei Tej­ipari Vállalat egri üzemé­ben a tejfeldolgozás úgy­szólván minden fázisa auto­matizált. Az egri és füzesabonyi járások területéről beérkező 80 ezer liter tej kerül nap mint nap feldolgozásra az egri tejüzemben, s a tejen, kakán kívül mintegy 10 faj­ta termék előállítása folyik itt, s jut el nemcsak a He­ves, de a Borsod megyei fo­gyasztók asztalára is. Az NDK gyártmányú tejtöltő tautomata gépsor fenti ké­pünk, teljesítménye 60 ezer tasak kakaó és tej egy mű­szak alatt. A feldolgozást megelőző­en gondos laboratóriumi vizsgálatolcat végeznek (jobb­ra), melynek során az alap­anyag, majd a késztermék zsír-, savfokát és fajsúlyát ellenőrzik, de igen fontos a bakteriológiai vizsgálat is. (Foto: Puskás Anikó) Az ősfák nem halnak meg Minden bokros tér, min­den fával beültetett park egy-egy tüdő a város testé­ben. Hatalmas, zöld tüdő, amely ontja az emberi szer­vezetnek oly fontos oxigént, s egészségesebbé, derűsebbé teszi életünket. Nem mosta­nában ismerték fel ezt. A modern tervezés, építkezés elvei már számolnak a zöld területek gyakori alkalmazá­sával. Hatvan város abban a sze­rencsés helyzetben van, hogy szívében, központjában nagy kiterjedésű őspark te­rül el. A százesztendős óriás­tölgyek és hajlott fűzfák ott húzódnak az új kórház mö­gött, végig a Zagyva-parton, s rengetegjükben kellemes a nyár, színpompás az ősz. Hoz­zá is nőtt ez a tölgyes a la­kosok szívéhez, öregek és fiatalok emlegetik. S emlé­keznek sok kedves élmény­re, ami az ősfák enyhelyéhez kapcsolódik. Talán ezért is a nagy ria­dalom, sok a telefonok csengé­se. S kopogtatnak a reklamá­lók a szerkesztőségi szoba ajtaján: — Irtják a tölgyest! A kas­télypark ősfáit halálra ítélte a varos. Ott akarnak építkez­ni. .. 'tr Ami vitathatatlan tény ez ügyben: a helyi tanács utcát nyittatott a Zagyva-partra, mindjárt a kórház végénél. Az iss igaz, hogy a Vas Gero ben és Balassi Bálint utcák által határolt területre lakó­épületeket szánnak. — De az ősfák nem hal­nak meg, a több száz közül kettő-három esik legfeljebb áldozatul a terjeszkedésnek — mondja Cserlcúti István a városi tanácsnál. — Amikor a tervezőkkel tárgyaltunk, a megállapodást papírra vetet­tük, a leghatározottabban amellett maradtunk, hogy ki­emelt cél a kastélypark vé­delme. S mindjárt hozzáte- hetem, éppen így válik leg­ideálisabb lakótelepünkké az ide kerülő, többszintes ház­sor. Az ablakokból a parkra látni. Pár lépés gyermeknek, szülőnek a bokrokkal, cser­jékkel sűrű vízpart. Azt akár ne is mondjam, mit hasznai az egészségnek! Szemben például a „gurító” szomszéd­ságában levő házakkal, ahol mozdonyok füstölnek. Vagy akár az új Münnich Ferenc- lakóteleppel, amely körül év­tizedbe kerül, míg felnövek­szenek a fák! Ar A megnyugtató nyilatko­zathoz — amiben nem sze­retnénk csalatkozni! — te­gyük még a következőket: A kórházbejárat után meg­nyitott utcában a jóváha­gyott tervek szerint 180 la­kás épül fel, mintegy ezer embernek nyújtva fedelet. Valamennyi épület 3—4 szintes lesz, munkálataikat az ’ OTP ícűtzi, az is rendel­kezik felettük. Az értékesítés szervezése már folyik. Maga az építkezés még a IV. öt­éves tervben megkezdődik, s ennek végéig 80—90 lakásba beköltözhetnek a tulajdono­sok. A hátramaradó tömbök­re az V. ötéves terv elején húznak tetőt. A tervcsoport vezetőjétől nyert információnk további fontos tényezőre is kiterjed a Zagyva-parti új lakótelep helyválasztásával kapcsolat­ban. Mint megtudtuk, e te­rületnek könnyen és viszony­lag olcsón megoldható a köz­művesítése. Vagyis a csapa­dék- és szennyvíz-elvezetés, továbbá az ivóvízhálózat megépítése. Az sem elhanya­golandó szempont ugyanek­kor — s a Bajza Gimnázium sporttelepigényét emiatt uta­sította el a városi tanács —, hogy többszintes építkezéssel kis területen nagy lakásszám biztosítható. Reméljük, híradásunk megnyugtatásul szolgál mind­azoknak, akik szeretett vá- rosukért. Hatvanért aggódva erre-arra panaszkodtak, ki­lincseltek. Higgyünk a ter­vezőknek, kivitelezőknek: az ősfák nem halnak meg, ezer ember viszont szép, üde kör­nyezetben jut családi ott­honhoz a legközelebbi idők­bent Persze, az ördög nen* al - szik, így szol s mondás, Mi is azon vagyunk, hogy a vá­rosi tanács műszaki osztálya tartsa szemét továbbra is az új lakótelep ügyén. Különö­sen fontos ez most, amikor annyira központi kérdéssé vált a levegőszennyeződés, a környezetvédelem. (moldvay) fNmBkmCi 1974. június 26,, szeri#

Next

/
Oldalképek
Tartalom