Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-23 / 145. szám
Eszmecsere a munkahelyi demokráciáról Forrásokból folyam r. te**, igaz, ahogyan Eötvös József sok évtizede megfogalmazta: „a demokráciát nem kimondani. hanem organizálni kell’’. Persze, azért kimondása, szükségességének hangsúlyozása sem fölösleges. Legalábbis jó néhány munkahelyen. Mert tart és egyre élénkebbé válik róla a vita. Azt, hogy kell-e, inkább csak gondolják a tamáskodók, szükségességét kétségbevonni — annyiféle hangos ösztökélés közepette — aligha tudják. Miként létezzen, hogyan erősödjön, ezen áll valójában a disputa. De nemcsak disputa kelL Tett is! A hatalom formája Szocialista társadalmunk alapvető jellemzője a demokrácia, s nem akármilyen, hanem a szocialista demokrácia. Magunk választjuk társadalmi életünk legkülönbözőbb területeire képviselőinket, mi birtokoljuk a termelőeszközöket, jogunk és lehetőségünk, hogy közvetve és közvetlenül is, mind jobban „belebeszéljünk” közös dolgainkba. Gazdasági terveink kialakításába az életszínvonalhoz kapcsolódó intézkedések meghozatalába, a törvények kidolgozásába Ez eddig rendben van. A munkahely azonban nem cserélhető fel a népfront-vita- klubbal. a falugyűléssel, a tanácsüléssel. Ki akarja összecserélni? Termelési fegyelem és munkahelyi demokratizmus, egyszemélyi vezetés és kollektiv gondolkodás nem ellentéte, hanem kiegészítője a másiknak. A munkásosztály hatalma sokféle formában ölt testet. E hatalom gyakorlásának közvetlen, mindennap bejárható terepe a munkahelyi demokratizmus. Léte vagy nem léte, politikai kérdés tehát. Elsősorban. Ám rögtön utána gazdasági. Rossz légkörben nem lehet jól — hatékonyan — dolgozni. Követelmények, lehetőségek Napjainkban az Ü2emi, munkahelyi demokrácia nemcsak a kívánalmaktól, követélményektől marad el, hanem a lehetőségektől is. A tulajdonosok — s a gyárban, a vállalatnál mindenki egyformán az! — különböző csoportjai nem ritkán, csak véletlenszerűen értesülnek arról, ami munkahelyük jelenében, jövőjében döntő tényező, s kellő információk híján nem tudnak arról érdemi véleményt alkotni, mondani. Azaz, a demokratizmus mindennapi gyakorlásának intézményesített rendszere kell, hogy legyen. Ez az első, alapvető követelmény. A második, s előbbinél alig kisebb: az információ, a véleménycsere minél több „csatornán” bonyolódjék le. Tehát lehetőleg ne kész, megmásíthatatlan tényeket közöljenek; az emberekkel hanem döntési változatokat, egyaránt bemutatva ezek előnyeit, hátrányait. Ha ez megtörtént, akkor kerülnek előtérbe a lehetőségek. A véleménynyilvánításra, javaslattételre lehetőség egyebek mellett a munkásgyűlés, a termelési tanácskozás, intézményekben a munkaértekezlet, a brigádgyűlés, s természetesen a közvetett fórumok szintén, a pártbizottsógi üléstől a szak- szervezeti és KlSZ-taggyülés- ig. Ha ezek lezajlottak, akkor ismét a követelmények szabjak meg a teendőket. Mérlegelni, elemezni kell az elhangzottakat, mihamarabb választ adni érdemben, meghozni és végrehajtani az intézkedéseket. Egyenlő jogok Elvi sémaként egyszerű, könnyen áttekinthető hálózat a munkahelyi demokratizmus szervezete. A gyakorlatban azonban bonyolultabb. Hiszen például a demokratizmusra joga nemcsak a munkások- nak, beosztottaknak van, hanem a vezetőknek szintén. S mély kátyú ez, benne reked meg sokszor a haladás szekere. Mert, ha a munkahelyi irányítóknak — az üzemvezetőnek, művezetőnek például — nincs megfelelő hatásköre, tájékozottsága, ha maguk serp vesznek részt a gyár, a vállalat teendőinek kialakításában, gondjainak megvitatásában, akkor „lefelé” ugyanezt gyakorolják. Pusztán postások lesznek: továbbítják az utasításokat, s mivel az önálló cselekvésre módjuk ke- v,és, vagy nincs, nem igénylik beosztottjaik véleményét. Lényeges jellemzője tehát a munkahelyi demokratizmusnak a jogok egyenlősége. Ahogy a fegyelmezett munka kötelezettsége szintén. Csakis akkor van értelme ugyanis a vitának, ha döntés után fegyelmezett a végrehajtás. És mindenki részéről az! A demokratizmus, mint jog, kötelességekkel párosul A közösségben érvényesülő munkamegosztás méri kisebbre vagy nagyobbra^ ezeket a kötelességeket, de: mindenkinek vállalnia kell a maga részét! Napjainkban ezt még nem mindig és nem mindenkivel sikerül elfogadtatni. Ez 'is a haladás akadályainak egyike. Sémák nélkül Sokféle formája van a munkahelyi demokratizmus közvetlen és közvetett gyakorlásának. Az adott munkahelyen alkalmazható legjobb formák meglelése közös feladat. Nem a sémák babonás tisztelete teszi élővé a der mokráciát, hanem a formákba csörgő — némelykor ma még csak csepegő — tartalom. A szavak és a tettek egysége minősíti egy-egy közösség érettségét, a demokratizmusra való alkalmasságát. Mert vannak, akikef „semmi nem érdekel”. Tehát a demokratizmus gyakorlását is tanulni kelL Tanítani. Példaadással. Fokozatossággal. Egyebek között azzal, hogy a közvetett demokrácia fórumainak a jelenleginél több jog, hatáskör jusson. Amire formálódnak a tervek; Itt nagy lehetőségek rejlenek. Ahogy elképzelhető a közvetlen demokrácia egyik fórumának, a termelési tanácskozásnak a fejlesztése Is, ráruházva, bizonyos döntések meghozatalát. Részből egész Társadalmi rendszerünk alapja a munka. Ebből egyenesen következik, hogy hazánkban a társadalmi elismerés megszerzésének legfőbb színtere a munkahely. A társadalmi aktivitás felkeltésének ugyancsak. Aki érzi, élvezi, „csinálja” a munkahelyi demokráciát, az a gyár, a vállalat kapuján kívül is szívesen vállal közéleti szereplést. Aki belekóstolt a közös gondolkodás örömébe, az lakóhelyén sem csukja be az ajtót a hívó szó előtt. Ahol él a munkahelyi demokrácia, ott az üzem légköre ezerféle módon — a szocialista brigádok társadalmi munkájától a dolgozók odahaza elmondott véleményéig — sugárzik ki a tágabb, közösségre, városra, járásra. Részböl egész, forrásokból folyam így lesz. Ezért a szocialista demokrácia fejlesztése végett a részek tökéletesítése kap napjainkban élesebb megvilágítást. Ebben kell előbbre lépni. A fogalmak, teendők tisztázásával. A formák jobbításával. Ha szükséges, újak keresésével. Mindenekelőtt azonban szándékaink és tetteink egy útra terelésével. Mészáros Ottó „Ikrek" a 3-as főúton A megyénkén áthaladó legforgalmasabb országút, a 3-as számú főútvonal „gép- jármű”-vándorainak szomját oltja a nagyrédel Szőlőskert vendéglőnél épült benzinkút. A kettős betérő elsősorban *z Eger, Gyöngyös irányából Hatvan, Illetve a főváros felé haladóknak volt kényelmes, mert útirányuk megváltoztatása nélkül tudtak a vendéglőben felüdülni és a kútnál tankolni. Az AFOr és az AGIP benzin- kúi.mk megépült a társa is az út másik oldalán, így a mindkét irányban haladók egyformán élhetnek a lehetőséggel. Az „ikrek" rövidesen egy gyorsszervizzel is gazdagodnak, (Foto: Puskás Anikó) A párt megyei végrehajtó bizottság* tárgyalta Megyénk iparának iefofe jellemzői: a tervszerűség, a dinamikusság, a hatékony gazdasági és politikai munka A X. pártkongresszus, a megyei pártértekezlet határozatai, valamint a Politikai Bizottság területfejlesztési irányelvei alapján Heves megye IV. ötéves tervének prográmja a következő főbb terveket, célkitűzéseket határozta meg a megye iparának továbbfejlesztésével kapcsolatban: elsősorban az egyedi nagy beruházásokkal növelni kell az energia- és az építőanyag-ipar termelését. Megalapozott fejlesztésekkel bővítsék a megye déli területén az ipari munkahelyek számát. Teremtsék meg a meglevő üzemek intenzív fejlesztésének feltételeit, fokozzák a munka hatékonyságát, folyamatosan javítsák az ipari dolgozók élet- és munka- körülményeit. , Mi, mennyi valósult meg a gazdag, a bátor tervekből? A IV. ötéves terv eddig eltelt három esztendejében milyen fejlesztések történtek a megye iparában? Mivel gazdagodtunk, mire lehetünk joggal büszkék, s min kell javítani, változtatni? A kérdésekre a közelmúltban keresett részletes és elemző választ a párt megyei végrehajtó bizottsága, amikor legutóbbi ülésén megtárgyalta, majd elfogadta a megye iparának hároméves fejlődéséről készült jelentést. Értékes mennyiségi és minőségi változások Ahogyan a végrehajtó bizottság is megállapította: az ipar szerepe, gazdasági és politikai jelentősége az eltelt három év alatt tovább nőtt a megye gazdaságában. A tervszerű fejlesztések, a jól szervezett munka eredményeként igen értékes meny- nyiségi és minőségi változások történtek iparunkban. Bizonyításképpen néhány példa. a dinamikus fejlődés illusztrálásához: határidő előtt készült el a Visontai Gagarin Hőerőmű, s a Thorez Külfejtéses Bánya. Eredményesen fejeződött be a sely- pi nyomócsőgyár, a recski kőbánya, az egri egyes számú téglagyár cserépüzemi rekonstrukciója is. Ugyancsak ebben az időszakban valósult meg a VILATI egri gyárának bővítése, a Duna Cipőgyár hatvani telepének létrehozása, az egri Finomszerei vény gyár hevesi, a Mát- íavidéki Fémművek füzesabonyi gyárának, valamint az Agria Bútorgyár üzembehelyezése, a megye cukorgyárainak korszerűsítése, és az autószerviz-hálózat kiépítése is. Több termékből — lignit, villamos energia, félvezetők, filteres cigaretta, fémcsomagoló eszközök stb. — megyénk ipara szolgáltatja az országos termelés döntő, vagy jelentős hányadát. A három év alatt üzemeink eszközállományának értéke másfélszeresére, több mint 20 milliárd forint értékre növekedett. Elsősorban az említett esz- tenzív fejlesztések eredményeként a megye iparának termelése, az országos átlagot is meghaladva évente nem kevesebb, mint 12,5 százalékkal növekedett. Különösen a KB 1971 december 1-i határozata óta, előtérbe került üzemeinkben a munka- és üzemszervezés. Eredményei biztatóak, ugyanakkor a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az üzem- és munkaszervezés területén is elsősorban azokban az üzemekben értek el figyelemre méltó sikereket, ahol átlagon felüli a vezetés színvonala. Ezeknél az üzemeknél csökkent jelentősebben a fajlagos anyagfelhasználás, megszilárdult a pénzügyi fegyelem és a hitelgazdálkodás is. Javuló élet és munka« körülmények Három év alatt mintegy háromezerrel nőtt az ipari . foglalkoztatottak száma a megyében, elsősorban a segédmunkások rovására 40,2 százalékról 43,8 százalékra emelkedett az ipari szak-, munkások aránya. Heves megyében az ipari foglalkoztatottak száma ma már meghaladja az 53 ezret. A vállalatok többségében lényegében megszűnt az egészségtelen fluktuáció, kialakult és megszilárdult a törzsgárda, a központi és a helyi bérfejlesztések eredményeként igen jelentősen nőtt a dolgozók jövedelme. A technika korszerűsítése mellett tetemes összegeket fordítottak üzemeink a dolgozók élet- és munkakörül- menyeinek — egészségügyi, óvodai, bölcsődei fejlesztések, vállalati lakásépítés — javítására is. Ipari üzemeink kinevezett vezetőinek többsége — állapította meg a végrehajtó bizottság — alkalmas feladatának elvégzésére, megfelelnek a hármas követelménynek. A három év alatt számottevően nőtt a munkásszármazású vezetők aránya is. Ma már a vezetésben — művezetőkig bezárólag — nem kevesebb mint 50—60 százalékos arányt képviselnek. Tervszerűbbé vált az üzemekben a vezetőképzés és a továbbképzés rendszere, egyre nő a szakmailag és politikailag is jól képzett fiatal szakemberek száma is. Ipar és politika A megye iparának fejlesztése egyben tovább fokozta az ipari munkásság politikai és társadalmi szerepét, amely igen pozitív hatással van a megye egész társadalmára is. A különböző fejlesztésekkel együtt járó kommunális, szociális, egészségügyi létesítmények nagy mértékben javították ugyanis a nem ipari dolgozók életkörülményeit is. Az élelmiszer és az ipari vállalatok között létrejött kapcsolatok tovább erősítették a munkás—paraszt szövetséget, meggyorsították a falu és a város egymáshoz való közeledését. Ipari üzemeink többsége anyagiakkal is segítette a községfejlesztési tervek megvalósítását, s az eltelt három év során igen sok család költözőt vállalatának segítségével új, kényelmes lakásba. A szocialista brigádmozgalom —« mint az ipari munkásság politikai fejlettségének egyik fokmérője — megyénkben is újabb lendületet vett, a kisebb-nagyobb szocialista kollektívák tudásának, szorgalmának, lelkesedésének eredményeként számtalan nagy, értékes munkasiker született az üzemekben, vállalatoknál, a szövetkezetekben egyaránt. Hogy a bevezetőben is említett tervek többsége megvalósult — hangsúlyozta a. végrehajtó bizottság is — ahhoz igen nagy mértékben járultak hozzá az üzemi pártazervek, pár talapszerve. zetek is. A kommunisták többsége élen járt a politikai, a gazdasági munkában, az alapszervezetek nagyobb része lelkesen és eredményesen munkálkodott a gazdasági célkitűzésekhez kapcsolódó politikai feladatok megvalósításán. Gondok, feladatok Az eredmények mellett a gondokról, a hiányosságokról is sok szó esett a végrehajtó bizottság ülésén. Gépipari üzemeink egy részénél, valamint a tanácsi és a szövetkezeti iparban alacsony az eszközkihaszná- lás színvonala. Néhány vezetőre a minden áron való helyben foglalkoztatási szemlélet jellemző, ez pedig a meglevő anyagi források felaprózásához és a korszerűtlen ipartelepek létrehozásához vezet. Az eltérő ipari fogalkoztatottság következtében megyénkben is jelentős különbségek keletkeztek a dolgozók jövedelmi arányaiban. A szűk fejlesztési források lassítják az elavult technika kicserélését. Elsősorban a kisebb telepek, üzemek még ma sem rendelkeznek az intenzív fejlődést szolgáló tervekkel, és a hatékonyság állandó javítása sem vált még általános vezetői törekvéssé. Még mindig kevés nő dolgozik vezetői poszton, nagyobb segítséget és / több lehetőséget kell biztosítani a dolgozók szakmai és politikai továbbképzéséhez. Az országos célkitűzésekhez szorosan kapcsolódó megyei fejlesztések megvalósítása, valamint az említett hiányosságok megszüntetése érdekében a legfontosabb fejadatokat-is---meghatározta a végrehajtó bizottság. Felhívta a megyében működő párt-, állami és tömegszervezetek figyelmét arra, hogy folyamatosan ellenőrizzék az ipari beruházások és a vállalati fejlesztések tervszerű megvalósítását. Lépjenek fel a helyi érdekeket túlhangsúlyozó iparfejlesztési szemlélet ellen. A Vitában is elhangzott ugyanakkor, hogy a hevesi és a füzesabonyi járásban még az esztenzív fejlesztésre is van lehetőség. Erősíteni — és • nem vitatni — kell a gyáregységek, a nem önálló gyárak, telepek kapcsolatát a központokkal. hiszen az adott szervezeti felépítésen a közeljövőben lényeges változás nem várható. Fokozni kell a termelőkapacitások kihasználását, folyamatos feladat legyen az üzem- és a munkaszervezés korszerűsítése, keressék az üzemekben a termelési mozgalmak továbbfejlesztésének lehetőségeit. A területi és az üzemi pártszervek, pártszervezetek a politikai munka minden eszközével segítsék a gazdálkodás hatékonyságának fokozását, a belső tartalékok feltárását és hasznosítását, az érdekeltségi rendszer korszerűsítését, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását. összességében megállapította a végrehajtó bizottság: megyénk ipara számos területen az országos átlagnál is nagyobb mértékben fejlődött az elmúlt három év alatt. A méltó folytatáshoz azonban az eddiginél is több, szervezettebb munkára van szükség. Az alkotó, a nyugodt munka feltételei biztosítottak a megyében, így a célkitűzések maradéktalan megvalósítása elsősorban az üzemi, a vállalati, a ' szövetkezeti kollektívákon múlik. Koós József Mpfffflffe, ÉTI 1974. június. 23„ vasárnap
