Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-23 / 145. szám

te tto 'uns y a 18.45: Minden hatalmat... 55 évvel ezelőtt, 1919. jú­nius 24-én fogadta el a Ta­nácsok Országos Gyűlése a magyar nép első szocialista alkotmányát, ami egyben — a szovjet alkotmány után —, a világon a második ilyen jellegű törvény volt. E tör­ténelmi jelentőségű gyűlés legnagyobb politikai tette az volt, hogy az alkotmánnyal a dolgozó nép küldötteinek országos tanácskozása tette magáévá a munkásosztály forradalmi céljait. Az alkot­mány, amely 89 paragrafust .tartalmazott, kimondta a dolgozó nép ítéletét a ka­pitalizmus felett, rögzítette a tanácsállam célját: a szo­cializmus felépítését és a kizsákmányolás minden for­májának megszüntetését. Történelmünkben az első okmány, amelyben a nemze­tiségek minden tekintetben egyenlőséget nyertek, amely­ben a tanácsállam politiká­jának legfőbb külpolitikai céljaként a világbéke meg­teremtésének programja áll, amely deklarálja a gyüleke­zési, a szólás-, a sajtó- és a lelkiismereti szabadságot, s ez utóbbi érvényesítése ér­dekében szétválasztja az ál­lamot és az egyházat. A mű­sorban Ságvári Agnes törté­nész, Sarlós István jogtörté­nész és az akkori esemé­nyek ma élő részesei emlé­keznek vissza a magyar for­radalmi munkásmozgalom e dicső eredményére. (KS) (MTI-foto — Keleti Éva felvétele KS) Jövő hét a tv-ben Június 25-éin, 'kedden dél­után összefoglalót adnak a labdarúgó VB eseményeiről. Este a Színészmúzeum Gom­baszögi Ella művészetét idé­zi, majd -bemutatják Császár István Gyilkosok című tv- játékát. Június 26-án szerdáin dél­után a labdarúgó VB ese­ményeit Hannoverből közve­títik. Este a Nagy csaták című francia dokumentum­filmsorozatból a Moszkvai csata kerül képernyőre. Illés Endre műsora a Kré­tarajz Móricz Zsigmondról. A műsor azt idézi, hogyan boncolja Móricz az akkor még élő és hatalmas dzsent­ri világot. Június 27-én, csütörtökön délelőtt a X. nyári úttörő- olimpiáról, Kaposvárról je­lentkeznek a tv riporterek Este a Költő felel című sorozat 30 év magyar költé­szetének tárlata. A nép ne­vében című adásban közre­működik Avar István, Be­rek Kati, Drahota Andrea, Harsányi Gábor, Kohut Mag­da, Koncz Gábor, Kozák András, Latinovlts Zoltán, Nagy Attila, Papp Éva, Sin- kovits Imre, Vajda László. A második műsorban a labdarúgó VB eseményeit láthatjuk. Június 28-án, pénteken a Színházi album adása a Vígszínházba, a szolnoki Szigligeti Színházba s, a bábszínházba látogat. A „Színészportré” Szombathy Gyulát mutatja be. A meg­hívott kritikus: Koltai Ta­más. A műsort dr. Váradi György vezeti. A Nyitott könyv Cseres Tibor Itt a földön is című novelláskötetét ismerteti Bodnár György irodalomtör­ténész közreműködésével. Június 29-én, szombaton délután összefoglaló hang-' zik el a labdarúgó VB-ről és 5 közvetítést adnak a Cseh- ] Szlovákia—Kuba—Magyar- ország női—férfi atlétikai] versenyről Prágából. Este sugározzák a Szóld -] mondó asszonyság című ma-1 gyárul beszélő olasz—spa- ] nyol—francia filmet. Június 30-án, vasárnap < délután ismét jelentkeznek a < labdarúgó VB-ről. Este lát­hatjuk Karinthy Ferenc Du­nakanyar című tv-játékát. < Az ismert egyfelvonásos te- < levízió változatában két < ember életútja egy ponton < véletlenül metszi egymást. < E köznapinak számító talál- < kozáson kiderül; hogy ma- < gányosságuk sok vonatko- < zásban azonos: társkeresé­sük egymás felé fordítja < őket. Főszereplők: Hámori; Ildikó és Sztankay IsLván. A rendező Szinetár Miklós. A Maszk nélkül sorozat- ■ ban Lennie Rysanek énekel.; Az Állami Balett Intézet IX. évfolyamos növendékei június 24-én este tartják vizsgaelőadásukat a Magyar Állami Operaházban. A vizsgázó évfolyam balett­mestere Ehn Éva. Képünkön: Rigó Klára és Bongár Péter. PONGRÁCZ Gr. KINCSES GY. njimisw !»*.< június Sä. v-atóraac ! A 149. Anna-bá3 A nyári balatoni prog-; ram kiemelkedő eseménye,; a 149. balatonfüredi Anna-; bál iránt élénk az érdeklő-; dés belföldön és külföldön; egyaránt. A július 27-én sorra kerü-; ló bálra sorra érkeznek a ] jegyigénylő levelek a ren- ] dezóséghez, a Veszprém me-; gyei Tanács Idegenforgalmi ] Hivatalához. Az első jelen t - ] kezők már tavaly elküldték] kérelmüket- Különösen nagy számban érkeznek levelek; az Egyesült Államokból, és] Kanadából. A többségükben] magyar származású érdeklő- < dők szeretnék első balozó ] leányaikat magyarországi út-; tál és Anna-báli élménnyel! lütalmaaw. ^ __ __________ E mberség Rt HBBUAK Tichy Lajos életregénye 7. Dicsőséges idők A számos nagy hazai és külföldi siker, parádés győ­zelem közül nehez volna akárcsak tucatnyit is ki­emelni. Még ha csak a ki­emelkedőket vennénk sorra, az is külön kötetet töltene meg. Ebből az időszakból itt egyetlen egyet említünk, mely — úgy érezzük — pá­ratlan mérkőzés volt a ma­ga nemében a bajnokságok történetében. A Bp. Honvéd már meg­nyerte a bajnoki címet 1954- ben, amikor az eredeti idő­pontról elhalasztott második helyezett Vörös Lobogó (ezen a néven szerepelt abban az (Pereg a film a hevesi kul- túrház klubtermében. A né­zők a járás üzemeinek és ter­melőszövetkezeteinek veze­tői. ..) Az egyik oldalon egy em­ber áll, a másikon a lehetet­len. Az embert Horváth Lászlónak hívják — egy, alig mint ezer lakosú kis község, a Veszprém megyei Külsővat szülötte, hosszú év­tizedekig tanácselnöke — a lehetetlent 2 400 000 forint­nak, ugyanis ennyi pénz kel­lett ahhoz, hogy felépüljön egy, nyolcvanhárom magára ma­radt vagy éppen elhagyott, idős embernek otthont nyúj­tó intézmény. Az otthon felépült, s a kezdeményezésre országszerte felfigyeltek. A nem minden­napi vállalkozásról megrázó erejű dokumentumfilm ké­szült, amelyet ebben a hó­napban már vetítenek is a mozikban, s a lehetetlennel megbirkózó embert egyre többen hívják meg, kérve, hogy adja át a tapasztalata­it. s beszéljen a külsővató példáról. így találkoztunk Heve­sen. Vajon honnan fakad ez a tiszta forrás, ez a segítőkész, ez a nemes indulat? Ilyenkor az ember nagy szavakat vár, megszokott for­dulatokra számít. Nem így történt — 1946-ban kerültem a községi tanácshoz, hamaro­san elnök lettem, helyt kel­lett állni a hősies és a ne­héz időkben egyaránt, egy rend igazát bizonyítani azok­nak, akiknek szeme láttára nőttem fel, akik gyermekko­romtól kezdve ismertek. Nem brosúraízű mondatokkal, ha­nem valós érvekkel és tet­tekkel. Velük, az akkori har­mincöt—negyven évesekkel csináltam végig a földosztást, őket győztem meg a nagy­üzemi gazdálkodás előnyei­ről. Felettem is elmúltak az évtizedek, ők viszont meg­rokkantak, egyedül marad­tak. Ezért, miattuk vállalkoz­tam többször is a lehetetlen­re, hogy valamit én is adjak az egykori megértésért, tá­mogatásért. S hadd mondjam el azt, hs— nem sokáig ma­Időben az MTK) elleni rang­adóra, 1955. január 8-án ke­rült sor. Ez a találkozó már nem befolyásolta az 1954- es bajnokság végső kimene­telét. A presztízsen kívül egyetlen tétje volt: sikerül-e elérni a Bp. Honvéd csapa­tának a századik gólt. Pósa János sípjelére ez a két csapat kezdett: Bp. Hon­véd: Sántha — Rákóczi, Ló­ránt, Kovács — Bozsik, Bá­nyai — Machos, Kocsis, Ti­chy, Puskás, Babolcsay, Bp. Vörös Lobogó: Fecske —- Kovács II., Börzsei, Lantos — Kovács I.. Kovács III. — Sándor, Kárász, Hidegkúti, Arató, Molnár. Tehát mindkét csapat tar­talékosán állt fel. Mégis, amit ezen a találkozón pro­dukáltak, az valóságos hős- költemény, a sportág min­den szépségének, érdekessé­gének, változatosságának a bemutatása, a futball cso­dálatos hírverése volt. Ti­zenhat remekbe szabott gólt láthatott a tél minden vi­szontagságáról teljesen meg­feledkezett közönség. Sziporkázó játék, és Ló­ránt—Sándor 90 perces pár­harca volt a jellemzője en­nek az összecsapásnak. Közben persze folyt a gól­fesztivál. A fiatal Tichy Lajos nyitotta meg a sort. F.gyáltalán nem zavarta, hogy a nagyhírű Börzsei, a sokszoros magyar válogatott középhátvéd, volt megbízva az őrzésével: már a harma­dik percben a kék-fehérek hálójában táncolt a labda A 44. percben 6:3-ra veze tett a Honvéd, amikor Pus kás hosszú szöktetésével át­játszotta a Vörös Lobogó teljes védelmét, és a kifutó Fecske fölött 12 méterről játszi könnyedséggel emelte a hálóid a labdát Tichy La- jCífc . ..... radtam magamban, számos segítőtársam akadt. (Pereg a film: felvillannak az idős arcok. Kezük bizony­talan, járásuk lassú, akadozó, az egykor szálfaegyenes ve­rek íve megtörni, s tekinte­ni jelzi, hogy hiába már az akarat, céltv1on hadra kelni az idővel. Egv-egy téglát azért elvisznek, hogy ezzel is hamarabb készüljön el az épület, hogv ók is tegyenek valamit leendő otthonukért. S közöttük dolgozik Horváth László is. Pereg a film: a tsz- elnököt, a járási főorvosasz- szonyt látjuk, akik csatlakoz­tak a lehetetlent meglovagol­ni szándékozó emberhez, s vele járták a környező közös gazdaságokat, mutatták a ter­vet, s beszéltek a részvény­társaságról, az Emberség Rt- ről. Érveltek, bizonygattak. S nem hiába...) — Hivatalosan száztíz ezer forintba kerül egy férőhely, mi addig okoskodtunk, kal­kuláltunk, hogy leszorítottuk harmincezerre. Ezzel az aján­lattal kopogtattunk. Többen megértettek, mint gondoltuk, mert nemcsak kértünk, hanem adtunk is, úgy, ahogy az a tisztességes egyezségnél szo­kás. Szerződésbe foglaltuk, hogy a megvásárolt helyek felett a fizető fél rendelkezik, s ő utalhatja be gazdaságának idős -embereit. így jött létre ez a részvénytársaság. Ennek hamarosan híre ment, s má­sok is jöttek segíteni, ki kézi munkával, ki fuvarral, ki épí­tőanyaggal. (A filmkockák az avatóün­nepség perceit örökítették meg. Ünnepel a falu, ott van­nak a fiatalok, s nem hiányoz­nak a mecénások sem. A kö­szönőszavak sallangmentesek: egy mondat különösképp ér­dekes: „Egy év serd kelleti ahhoz, hogy felépüljön ez a szociális otthon.”) Nem mindennapi siker, építőipari rekordnak is be­illik. Dárday István, a film rendezője azonban kiigazít: — Kevés városi, sőt buda­pesti iskolában van zárt rend­szerű, ipari tévélánc. Az alig több mint ezer lakosú Külső­Lali nagyszerűen játszott. Végig sokat változtatta he­lyét, szinte valamennyi tá­madásból kivette részét. Tő-! le indult ki a második fél-' időben az az akció, amely­nek végén Kocsis Sanyi még ! a kapust is kicselezve po­fozta a kapuba a labdát: ez I volt a Bp. Honvéd 100. gól­ja abban a bajnoki évben. 1 A mérkőzés végeredménye' 9:7 (7:3)-ra alakult. A piros­fehérek góljait Puskás (4), j Kocsis (3) és Tichy (2), a Vörös Lobogóét Hidegkúti < (4), Sándor (2) és Kárász; szerezték. Voltak persze Lajos életé­ben ennek a korszaknak ; árnyoldalai is. Ez természe­tes, érthető, hiszen a futbal­lista útja nemcsak rózsák­kal van telehintve. A mér­kőzések vagy edzések forga­tagában is gyakran hallott szidalmakat. ' Egy alkalommal a mér­kőzésen szabadrúgáshoz ju­tott a Honvéd. Puskás volt általában az ítéletvégrehaj­tó, ez esetben is a másik oldalról érkezve igyekezett a leállított labda közelébe. Ti­chy közben észrevette, hogy a 16-os közelében leállított: labda előtt kissé lyukas az: ellenfél sorfala. Habozás; nélkül rálőtte a labdát, amely a sorfalat rendezgető: kapus mellett akadálytala­nul szállt a kapu felé. Már az elrúgás pillanatában hal­lotta a közeledő Puskás dü­hödt kiáltását: „Tichy! Az anyád....” S mire öcsi a mondatot befejezte volna, már a hálóban táncolt a labda. A válogatott balössze­kötő két oktávval lejjebb, egész más befejezést rög­tönzött a megkezdett, de fél-; behagyott mondathoz: „...ezt I aztán szépen csináltad!”. vaton ezt evekkel ezelőtt meg­teremtették. A berendezést egy pesü ktsz adta — mást aligha tudott volna vele csi­nálni — ajándékba, a moni­torokat a környező községek tönkrement tévékészülékeiből csinálták. Ezt is Laci bácsi szervezte, irányította, ö sür­gette az audiovizuális segéd­eszközök házi előállítását is. Amikor először jártunk a köz­ségben. s elmentünk az isko­lába, nem hittünk a szemünk­nek. Egy eldugott falu lekö­rözte a várost. Érthető, hogy hamarosan első filmünket forgattuk Külsővaton. Aztán jött az újabb hír: társadalmi összefogással, lényegében, in­dulótőke nélkül, ötven em­ber számára napközi otthont létesítettek. Ezért is Laci bácsi érvéit, kopogtatott, kardoskodott. S az, aki már annyiszor megbir­kózót!; a lehetetlennel, elbol­dogult az építőiparral is. (Néhány kocka a filmből. Az átadási ünnepségen ő be­szél, higgadtan, megfontoltan, de a mondatok mögött ott lüktet az emberség szenve­délye. „Néhány héttel ezelőtt még sokan kinevettek, ami­kor azt mondtaun, hogy ma, augusztus 20-án, itt avatóün­nepség lesz. Jó most elmon­dani, hogy nem a kételkedők­nek, az aggályoskodóknak lett igaza.” Aztán újra arcok vil­lannak a néző emlékezetébe: az építőké, az egy-egy téglát cipelő öregeké, s a tanácsel­nöké, aki úgy dolgozott, hogy azt bármelyik munkás meg­irigyelhette volna.) Elkészült az épület, beköl­töztek az első lakók, az. el­nök, aki 27 évig volt Külső­vat tanácselnöke, lemondott tisztségéről, s elvállalta a szo­ciális otthon vezetését, mert 6zámos elképzelést akart még megvalósítani. — Az idős embereknek érez­ni kell a törődést, ha tudják, hogy számítanak képességeik­re, alkotóerejükre, akkor köny- nyebben illeszkednek be. Nem elég az, hogy két- és négysze­mélyes szobákkal, teljes ké­nyelemmel, kitűnő ellátással fogadjuk őket. Ezért mi úgy határoztunk, hogy először fel­térképezzük jellemüket, érze­lemvilágukat, érdeklődést kö­rüket. Ezt a legmodernebb vizsgálati módszerekkel oldot­tuk meg, s kimerítettünk min­den fájó, minden visszahúzó motívumot. Ezután szervez­tünk — az egyéniségekhez mérten — változatos progra­mot az állandó kézimunká- zás és subaszőnyeg-kószítés helyett, 'hiszen ebbe egyköny- nyen beleunnak. Van egy énekkarunk, akad, aki tollaslabdázik, többen ál­lattenyésztéssel foglalkoznak. Jó látni, hogy az emberek visszanyerik évek óta elvesz­tett életkedvüket, kiegyensú­lyozott kedélyüket. Ennél szebb alkotómunkát én el sem tudok képzelni. Ezért érdemes volt szervezni, kilincselni. (Arcok villannak a vetítő- vásznon. A kéz bizonytalan, a járás lassú, akadozó, az egy­kor szálfaegyenes derék íve megtörik, s az elkalandozó te­kintet arról árulkodik, hogy céltalan hadra kelni az idő­vel, hogy a magánytól nincs menekvés. A teremben ott ül­nek a nézők, a hevesi járás, üzemeinek, terjnelőszövetke- zeteinek vezetői, képviselői, jórészt negyvenen innen és túli emberek. Oldalra pillan­tok: égjük jó ismerősöm egy­re reménytelenebbül birkó­zik könnyeivel, pedig koránt-' sem szentimentális típus. A többiek is köhögésbe, kény­szeredett mozdulatokba fojt­ják meghatottságukat, s ve­títés után nem egy akad, aki több férőhely megvásárlását igényli, s azt bizonygatja, hogy a külsővat,i példa Heve­sen is követhető.) Horváth László csak ennyit mond: —■ Köszönöm a megértést, ezért jöttem, s hiszek abban, hogy önök is megvalósítják azt, amit mi csináltunk. Aligha akad ennél neme-_ sebb misszió... (Folytatjuk#

Next

/
Oldalképek
Tartalom