Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-02 / 127. szám

Jí.hogy az írók vajon mindent tudnak-e, amit én tudni szeretnék tólük, hogy mindenre válaszolni képesek-e, amire én választ várok tőlük és egyáltalán az író-e az, akire úgy kell tekintenem, mint a mindent tudóra, a mindent értőre, a minden kérdésre választ adni képesre és akaróra?

Egy önvallomással is tartozom az imént feltett töprengő kérdések megválaszolását bevezetendőn. Jómagam is író akartam lennL Először költő természetesen, mert — véltem —, a költészet a pillanat művészete, a pillanat benyomásainak pilanatok alatt rímbe szedett és papírra vetett türelmetlen tenni akarója. Am ahogy megértettem volt, mennyi mívesség kelletik a rímekhez, mennyi értés a tömörséghez, mennyi a felesleges sor megírása, hogy egy igaz is maradjon belőle, 6 végezetül, hogy mennyi tehetség és elkötelezettség csak a műfaj iránt is — letettem szándékomról, hogy bennem egy új Petőfit, vagy Adyt köszöntsön a korom és a későbbi évszázadok sora.

Elég, ha az ember regényírói

Még sok is.

Tolsztoj is regényíró volt. Balzac és Móricz is, Németh László is, Stendhal is, Zola és Mesterházy Lajos is. Közöttük a helyem. A regényíró hosszan ír, cselekményt bonyolít, embereket mozgat, jelleméket részletez: van ideje és helye! Sőt: minél többet ír, annál több a pénz érte, mert bár a regényírás is művészet és a művészet mindig szemben állt a rút anyagiakkal, de ez jobbára csak a költőkre vonatkozik. A regény- és színműíró mindig 6zép pénzt kapott a műveiért. Aztán rájöttem, hogy egy négyszáz oldalas regény olyan tömör, ha író írta, hogy egyetlen sor még többet el nem bír, hogy a jellemek nem általában élnek, hanem az író vallotta korban és az írói szándéknak megfelelően, hogy az írónak ti6zta és világos szándékának kell lennie mondandója tárgya mellett saját célját illetően is. És türelmének kell lenn te. Fegyelmének. Elkötelezettségének műfaja és olvasói iránt. Egyszóval, hogy az írói mesterség, ha tisztességgel és tehetséggel teszi az ember — kutya egy nehéz dolog.

Így lettem újságíró, aki most azon töpreng, hogy az írók vajon mindent tudnak-e? S aki most azért töpreng ezen, mert mindent, amit tud, ami szép benne, de talán még az is, ami rút, az a könyvnek köszönhető. Az író, az írók, a költők írta könyveknek. A világ valósága és a valóság világa, az ember embersége és az embertelenség feletti undora, a tisztánlátás módszere és lehetősége, és a választani tudás kötelessége a társadalomnak jó, vagy a csak nekem, a társadalomnak rossz, vagy csak a számomra között; és még mi mind más: a könyvnek köszönhető. Amit írok írtak! „ |

Hát ilyen csodálatos egy író?

Hát akkor nem kell mást tennem,' mint egyszerűen odaállnom elé..;

— író! Mondd meg nekem, mit tegyek, hogy az emberiség már holnap boldog legyen? Nem is holnap. Már ma az legyen. Költő! Mondd meg nekem, mit tegyek, hogy mindenki megértsen és én mindenkit megértsek!

Csak ennyit kell, vagy kellene tennem és dolgaim máris rendben folynának tovább, sorsom szépen és jól, kölcsönösen gyümölcsözően kötődne a társadalom, a vi- ' lág sorsához. így gondoltam, s így gondolják sokan mások is: azokkal kell csak beszélni, akik megteremtik magukban és magunkban a harmóniát A valóság persze megint lényegesen szürkébb és mégis lényegesen igar zabb és szebb. Nem az'író tud mindent, vagy majdnem mindent, hanem az irodalom. Nem „egy” könyv tanítja emberibb emberré az embert, s formálja meg bemre a jövőt, hanem „a” könyv, nem a vers, hanem a költészet, nenr az akár zseniális toliforgatók korszakokon is átívelő szelleme, hanem e szellemek szintézisé.

A könyv a gondolat ruhája, az irodaiam, a gondolat csontrendszere, az író a gondolat serviense. Vagy hírnöke inkább! S az igazi könyv, a maradandóan érdemes gondolat és a bátran zengő hírnök akkor ad hírt és egyben választ a kérdezett világról, ha ezt a meglévő és formálódó világot szívvel, lélekkel, elkötelezetten szolgálja.

Vajon mindent tudnak-e az írók?

Nem, semmiképpen sem. Mindent tudni, a végtelent tudni jelenti, az pedig befoghatatlan. Az irodalom azon ,>an kitágítja a végtelent — egészen az emberig.

7t BCDE6 F.CHIJKLMN ÖPQRSTU VWXYZ LEGENDO

SCRIBENDO

a?

r,>

tBalzac>

<racrD£?GHJM

■cmnotPQzsj*uvmyz<

VQÜI

f íin add ioiríjP tausend Worte au? ábcidhjkniópdrvxyz' Q-narii'aßtfO,** «25.4,56789.0» J

lännntföfiii

’’abcöcfffjujlilnino

qrfQtutmj.TPS

•finffnQnfimfi? (^UflbttrníunobcS£ íortittL

(Fing

PQfSW

VWX'Y.Z,

SA'röiS

mm

HOME

^LOTTERY

MEDICINE

^uurauucwr

áUdQUlJl

KWtEJirr

4’HKOT Elt FI SÜLD

lífütttó a>(uűrpmiáiíafif:] iíiw rixniucfto irabi! ;r ^wíato.roífiomibtcu '(los oriutva Dich» put mcc- s-nw iftaahä cWB ítflat-i 5r'o»3*cömKmtmoc:t mttnt in atnnmümnimrw irwm aiwrtii atonofitjtmür

Í

iiuícxlmíwimí iKSuat jm* oiUtfbomrtK» mimioí ntfw> itfnc roihadar(6anadc-9ci ráiXnv in ptio: w nőn ptmi m (ttmenbo iiPmo'.lrrtKm iTtlt rtvim • ÍVr amtui aua m ■ \(3>----------lö'

E

GY REGI EMLÉK kerít

hatalmába, - szüntelen belé- botlom gyermekkorom bokrai között, ahogy vissza-vissza- fordulok az időbe. Kicsi széken kucorgók a csikóspór mellett, otthonos, meleg sarokban. Fejemet térdemre hajtom: a frissen mázolt föld édeskés illatát érzem. A páraképekben nagyapám arcát látom, hallom recsegő hangját is. Nagyapám a konyhaasztalnál ül, nyitott könyv fölé görnyed, olvas. A könyv mellett, az asztal sarkán, kendőbe takart frissen szegett kenyér. Egy cserépkannában virágzó ág- hegyek. Az ágakat novemberi Katalinkor szedte nagyanyám az udvari barackfáról, hogy vízbe állítva, konyha-melegben virágait felébressze.

Kenyér, könyv, virág ill Ezek a „tárgyak” egyetlen jelképpé fonódtak össze bennem. Azóta is, valahányszor könyvet fogok a kezembe, melléje képzelem a jóízű, puha, fehér kenyeret, s a virággyöngyöket, föléje hajló ágacskák levélkarjainak ölében.

De mit jelent a könyv másoknak? Mit jelent azoknak, akiknek korábban nem adódott alkalom és idő meditációra, akiknek nem jutott szusszanásnyi idő szellemi erőt gyűjteni? Mit jelent azoknak, akik olvasásra csak az éjszakáikból szelhettek volna nagy, fekete karéjokat? S mit jelent azoknak a fiataloknak, akiknek ma már az olvasás hozzátartozik a jel- lemrajzukhoz, akik mindenkinél kényelmesebben juthatnak könyvhöz?

A valóság részletetnek pontos rögzítésére, a falvak olvasó érdeklődésének kikémlelésére kerekedtem útra.

NAGYTÄLXA utam első állomása, és nem véletlenül. A majd • 900 lelkes falucskát könyvszerető emberek lakják. Könyvtára mindössze 30 négyzetméter alapterületű, falai azonban valójában a település határain állanak. Az itt élők több mint 25 százaléka olvasó, akik például az elmúlt évben kétezernél többször nyitották be a könyvtár ajtaját. Hogy mennyire szeretnék olvasni, azt az Is bizonyítja, hogy az egy olvasóra jutó kikölcsönzött kötetek száma meghaladja a tizennyolcat.

Nyár eleji dologidőben riportalanyt keresni, bizonytalan vállalkozás. Aa utcák népieknek. Csak a Ságvári tér 2. számú ház előtt láttam hajlongani egy idősebb asz- szonyt A hatvanéves Özvegy Veres Albertné a porta bejáratánál kapálgatta ki a földből az elburjánzó porcsfüvet.

— Jő helyen kérdezősködik — kezdte a beszédet mosolyogva — az én menyem a könyvtáros. Hogy szeretek-e olvasni? Gyerekkorom óta szeretem a könyvet. Olvas-;

Pataky Dezső riportja

DCenijér,

hanga,

auráig.

tam ihrintos regényeket, ponyvát. Jaj, istenem, forintosat mondtam? Pengős volt az, meg félpengős. Korábban hajnalokig olvasgattam, de most már csak nappal vészéit kezembe könyvet, mivel igen megrongyult a szemem. Ha a kezembe veszek valamit, abba nem hagyom, míg a végére nem érek. Igen szeretem Petőfi verseit, aztán Móriczot. És ne nevessen ki, ha elmondom, hogy imádom a szerelmes könyveket. Olvastam Berkesitől is sokat Mostanában visszamentem a mesékhez. Két unokám van, a nagyobbik ötödikes, a kisebbik hatéves, neki tartok felolvasást. Kényelmesen hozzájutok a könyvekhez, a menyem hazahozza, ami kéű. És itthon is sok könyvünk van, tele van velük több szekrénypolc, roskadásig.

SZIHALOM népéről ugyanaz elmondható, mint a nagy- tályaiakról. A falut kevés hí j- ján 3000 ember lakja, s ebből

26,1 százalék a könyvtárjáró. Egy olvasóra több mint 40 kikölcsönzött kötetet számíthatunk.

A falu könyvtárosa a nyog- díjas Zelei István. A könyv népszerűsítésének vaiameny- myi furfangját ismén.

— Könyvállományunlc meghaladja az 5600-at. Azt vallom, hogy a jó könyvtárosnak elsősorban a lehetséges „fogyasztót”, a tegnap- még-nem-olvasót kell szem előtt tartania, azt, akiben éppen az olvasás lehetősége hívja életre — természetesen sok egyéb mellett — a könyv iránti érdeklődést Aki csak egy-két könyvet olvasott életében, annak gyerekjáték kielégíteni a könyvéhségét de hat nem a minimális igények kielégítése, hanem a maximális felíokozásuk a cél. Jobban utána gondolva, a falu könyvéllátását akkor mondhatjuk jónak, ha valamivel mindig a meglévő szükségletek előtt jár, s így folyton új szükségleteket teremt A fiatalokban sok az igényesség. Az idősebbek igényeit érdeklődését — vannak az olvasók között hetvenévesek is — irányítani kell. Ök többnyire

mesés-könyveket kémek, s én melléjük csúsztatok egy-egy nehezebb témájú kötetet vagy szákkönyvet A gyerekek szülői jótállással lehetnek könyvtári tagok, a beiratkozáshoz elkísérik gyermeküket az apák, anyák, s rendszerint ők is olvasók lesznek. A gyerekek a legjobb propagandistái a könyveknek. A könyv a legjobb barát Nem csap be senkit soha.

KOPASZ ÖREGÜK, sofc- dioptriás szemüveget viseb arca csupa fakóság, akár a régi könyvek, mélyek társaságában élteit az élete, furcsa bogarai vannak, beszéde is furcsa, kissé keresett, kissé avas, külön világban honos, a mindennapihoz nem sok köze van.

— A tévét kérdezte, ugye? Az a véleményem — szemben mások vélekedésével —, hogy a tévé vagy a mozi nem ellensége a könyvnek. Ha regény vagy elbeszélés alapján készült filmet vetít a mozi, közvetít a tévé, utána sokan kérik ki azt a könyvet vagy az illető szerző más művét A vásznon, a képernyőn megjelenített eseményeknél az emberek még egyszer szeretnek elidőzni, a hősökkel újra találkozni.

ISTENMEZEJÉN vrr. általános iskola hatodik osztályában az osztályfőnöki óra a legutolsó a mai napon. Al~ bach Lárántné — az újságíró kérésére — xöpdolgozatot irat tanítványaival A dolgozat témája: a könyv. Huszonkilenc lány és fiú hajol a sebtiben kitépett irkálapok fölé. Róják a sorokat golyóstollaik- kal szorgalmasan.

íme, néhány csepp a dolgozatokból, néhány gondolat ízleletül...

És végül Magocsa László véleménye: „A könyv nélkül olyan buta lennék, hogy nem is tudok rá hasonlatot monValahogy ilyennel: temen*

tűk, tudtuk régente a könyvtárost, kötetek, polcok, szekrények szigorú őrét Ma viszont mit látok? Kaxácsondan például csinos fiatalasszony a könyvtáros, Dán Gyvláné.

■— öregeknek és fiataloknak egyaránt kedves helye a könyvtár, amit sokszor és szívesen felkeresnek. Még a legapróbbak is odaszoktak már teljesen. Otthonosan mozognak a könyvtárban, kutatják a polcokat kartotékokat, lapozgatják a képeskönyveket, órákat töltenek ott A nagyobbja pedig amolyan vice-könyvtárosként fogadja a náluk fiatalabbakat: tájékoztatják, kiszolgálják őket A gyerekek kinőnek aztán az iskola padjaiból — de nem a könyvtárból. Azon vagyok, hogy továbbra is a könyv barátai maradjanak, se a munka, se a szerelem, se a házasság ne vonja el a betűtől őket

~ VaJalio! azí rifvastanw Zsófe a könyv: eledel s vetőmag van benne...” így igaz. És az is valóság, hogy zsákból indult él ez a mi könyvtárunk. Férjemmel huszonegy esztendeje kezdtük itt a népművelő munkát Könyvtár nem volt. Pontosan emlékszem: 74 könyvet szedtünk össze a művelődési ház poros padlásáról. S úgy épült fel a könyvtár szép lassan, gondosan, mint a hangyaboly. Ha a férjem Egerbe ment két zsákot vitt magával, s minden útjáról hozott jó feimázsányí könyvet így töltöttük fel az állományt. A kötetek száma meghaladja most már a hatezret is.

Tőül Ibolyát „Szerintem

hasznos dolog az olvasás.*,

Dőbiás Sándor: „Engem az vitt az olvasásra, amikor bementünk elsőbe és megtanultam írni, olvasni. Azóta olvasok könyvet Olvasni nagyon szeretek. Könyvtárba járok onnan kölcsönözöm a könyveket. Egy héten kétszer van kölcsönzés.”

Nagy Judit: „Legkedvesebb olvasmányom: Jókai Mór: Szegény gazdagok. Költőm pedig: Petőfi Sándor. Versem: Anyám tyúkja.”

Nagy Csaba: „Szeretek olvasni, mert nekem a könyv élményt jelent. Főleg azokat az izgalmas történeteket, ami olyan, hogy jön a királyfi és levágja a sárkány fejét.”

Izsó Éva: „Nagyon szeretem azokat a könyveket, amelyek gyerekekről szólnak’?

Suszter Kázan&n "Nekem sokat jelent egész életemben a könyv...”

Bíró Magdolna: ;, Nekem Váci Miháiytöl a Még nem elég című vers tetszik. Gyakrabban tudományos könyveket szoktam olvasgatni.”

Ország Katalin: „A könyv fölvilágosít majdnem mindenre. Ha társaságban vagyunk, jól és szépen ol lehet beszélgetni a könyvekről.”

Kovács Ildikó: „Énnekem a könyv olyan, mintha igaza barát leime.”

Boái Éva: „Szeretek olvasni, mert a könyvekből sok ember jellemét, egyéniségét ismerem meg.”

Biró Judit: „Legelöl a Jókai Mórtól olvastam A kőszívű ember fiait. Ez a könyv hozta meg az olvasást nekem, azóta 6okat olvasok.”