Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-07 / 104. szám

Az érdekek metszőpontja: a termelékenység Hazánkban a foglalkozta­tottság mértéke — a lakos­ságnak majd a fete aktív kereső — világviszonylatban a iegmagasabbak közé tar­tozik. Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem viszont e nemzetközi mezőny köze­pén biztosít helyet csak szá­munkra. Az ellentmondás mindenekelőtt a munka ter­melékenysége viszonylagos elmaradottságával indokol­ható. Azaz gazdasági növe­kedésünk üteme elválaszt­hatatlan a termelékenység alakításától. Sokféle tényező A termelékenység szín­vonalára, növelésének forrá­saira erőteljesen kihat a termelés szerkezete, nagysá­ga, a termelési eljárások, eszközök korszerűsége, a gé­pi munka aránya, a munka­erő szakképzettsége, a ve­zetés, a szervezés színvona­la, S pusztán a legfőbb ösz- szetevőket említettük. Tavaly a népgazdaság egé­szében javult a társadalmi termelés hatékonysága, az iparban a termelésnöveke­dés 82 százaléka a termelé­kenység emelkedéséből szár­mazott. A föntebb említett tényezők mindegyikének, ne­sze volt az eredményben. Am aligha kell különöseb­ben bizonygatni, hogy tár­sadalompolitikai céljainkat csakis akkor érhetjük el, ha ez. a folyamat tovább tart, EŐt, több tekintetben gyor­sabb lesz. T er melésnövclés* változatlan létszámmal Varrnak ebben. feladatai az. iparira»yítársnak, a ter­vezésinek éppúgy, mint a vállalatoknak, s vállalato­kon belül természetesen mindenkinek. A vezetés dol­ga, hogy megteremtse a nö­vekedés feltételeit, a lehető­segek hasznosítása viszont már valamennyi dolgozóval szemben követelményeket támaszt. Mert a termelé­kenységet nemcsak korszerű gépek növelhetik. Hanem a kihasznált munkaidő, a technológiai fegyelem, az üzemben, műhelyben szoros tempót diktáló szervezett­ség szintén. A közös célokért közős erőfeszítések szükségesek. A munkaidőalap ugyanis a kö­vetkező években sem bővül lényegesen. Magyarul: a nö­vekvő termetes gyakorta«­lag változatlan létszámú munkaerőre hárul. A kívá- natoe termelési többletet semmi mással nem teremt­hetjük elő, csakis a terme Rkenység fokozásával. A termelési többlet viszont el­engedhetetlen az életszín­vonal folyamatos emelkedé­séhez, a lakásépítéshez, az oktatás korszerűsítéséhez éppúgy, mint a pénzben! jö­vedelmek gyarapításához. Sokatmondó számok Lássunk néhány adatot, melyek eredményeket és te­endőket világítanak meg. A termelékenységemelkedés lé­nyeges mércéje az egy fog­lalkoztatottra jutó termelés növekedése. Ez tavaly 5 8 százalékra rúgott. Gyors volt ott, ahol maga a ter­melés is dinamikusan bő­vült. így például a vegy­iparban, ahol a termelés 10, az egy foglalkoztatottra ju­tó termelés 8 százalékkal volt nagyobb, mint 1972- besi. A közlekedési eszközök gyártásában a 14 százalékos termelési többletet ügy ál­lították elő, hogy a foglal­koztatottak száma csökkent! Biztató tények? Igen. Te­gyük hozzá: a központi fejlesztési programok által érintett iparterületeken le­hetünk elsősorban tanúi ilyeneknek. A már említet­teken túl például a textil- ruházati iparban, ahol nagy­arányú rekonstrukció való­sul meg. Am sorakoztató a- ttmk másféle adatokat is. I Egyebek között azt, hogy a legutolsó, 1972-ben megej- " -tett felmérés szerint a szo- f cialista iparban minden száz munkás közül csak 27 látott el teljesen gépesített tevékenységet, 49 viszont egyáltalán nem gépesített imánkét végzett., A gép nem minden Kézenfekvőnek tűnik a következtetés: minél több gépet a termeléshez, s ak­kor majd ugrásszerűen ja­vul a termelékenység. Két­ségtelenül nagy lehetőségek rejlenek az élőmunka gé­pekkel történő helyettesíté­sében — ahogy a műszaki fejlesztésben, a nemzetközi munkamegosztás eredmé­nyeinek hasznosításában szintén —, de legalább ek­kora szükség van a munka­idő és az állóeszközök jobb kihasználására, azaz a már meglevő források szervezet­tebb kamatoztatására. Elgondolkoztató, hogy ugyanolyan értékű beruhá­zás még azonos iparágon be­lül is erősen eltérő termelé­kenység-növekedéssel jár, s fokozottan igaz ez iparága­kat összevetve. Azaz nem minden a gép, a beruházás. Nem árt a közfigyelem ref­lektorfényét arra terelni, mi történik a beruházás után; mert olykor a régi üzem termelékenyebb volt az új­nál ... Vannak tehát rövid távon megtehető lépések, s hosszabb időszakra terje­dő feladatok a termelékeny­ség növelésében. A gyárt­mányszerkezet gazdaságo­sabb kialakítása — ami erő' teljesen közrejátszik a ter­melékenység színvonalában — nem oldható meg néhány hónap alatt. Ám a gépek ésszerűbb alkalmazása, a nagy termelékenységű be­rendezések két- vagy há- romműszakos üzemeltetése, a zavartalan szerszámellá­tás, hogy csak hármat em­lítsünk a lehetséges példák közül, nem kíván esztendő­ket! Kezdet a tervezésnél Tartós, s a jelenleginél gyorsabb növekedésre van szükség a termelékenység­ben, mint az életszínvonal emelkedésének forrására. Az erőfeszítések nagyon is ki­fizetődnek. Bizonyítsuk ezt egyetlen példával. A közle­kedési eszközök gyártásában az egy foglalkoztatottra ju tó társadalmi tiszta jövede lem ma több mint a más- félszerese az 1968. évinek! Ennek legfőbb forrósa a gyártmány szerkezet; átalaku­lása s a termelékenység itó vekedése volt. Meglelhetők másutt is ha­sonló források? Természete­sen. Am ehhez az szüksé­ges, hogy már a tervezés időszakában, a vállalati kö­zéptávú terv formálásakor kutassák, mit lehet tenni a termelékenység növelése ér­dekében, s nem egyik, vagy másik, hanem valamennyi területen, eszközzel. A fel­adat ugyanis összetett, a megoldás útja hasonlókép pen. Idén január-februárban az egy foglalkoztatottra ju­tó ipari termelés 5.5 száza­lékkal emelkedett; a lendü­let tart. S hogy ritmusa fokozódjék, erejéből hosszú távra is fussa, azt az állan­dó „edzés”, tények és teen­dők össszevetése, elemzése, a célratörő cselekvés bizto­síthatja. (M. O.) £ az otefinmü Leninvárosban kuszánkét vállalat közös munkájával építik a 250 ezer torma eti­lén kapacitású olefinművet. Jelenleg már 400 készülé­ket összekötő technológiai csőrendszert szerelik. (MTI-foto —i Erezi K. Gyula felvétele — KSi Hárman együtt a Tárná völgyében Megtörtént, amiről koráb­ban csak beszéltek itt-ott. A három község termelőszö­vetkezetei a Tanna völgyé­ben egyetlen nagy gazda­sággá egyesült, így aztán Tarnazsadány, Tamabod és Boconád ma már egy test és egy lélek. — Nem is ment olyan ne­hezen. Akadt egy-két ellen­zője a dolognak, de hát hol nincs ilyen, ha valami újról van szó? Nem igaz? A központ most Boconá- ékxn található, bár nem hir­deti még a felirat, hogy ez itt a Tárná Gyöngye Mező­gazdasági Termelőszövetke­zet székhaza. Jókora lett az új gazda­ság. összesen közel hatezer hektár földet fog egybe. Ugyancsak megugrott a tsz- tagok száma is, ami a más­félezer körül mozog. Igaz, azok, akik rendszeresen dol­goznak, nincsenek ezren. De így is jut kéz mindenre. — Áz idei árbevételi ter­vünk 104 millió forint —* halljuk a főkönyvelőtől, Ta­kács Bélától. — Nem vá­runk csodákat az első évtől, hiszen a még jobb eredmé­nyeket elő kell készíteni. De ha a múlt évi átlagot bázto­Megyénk két termelőszö­vetkezeti területi szövetségé­nek jelenleg nincs egyetlen agrárklubja sem. A Dél-Heves megyei Szö­vetség, a hevesi járási KISZ- bizottsággal együttesen né­hány évvel ezelőtt ugyan el­indított és fenntartott egy fiatal agrárszakemberek klubját Hevesen, de ma már ennek Is csupán a „nyomai” találhatók: még beszélnek róla, még emlékeznek rá. Egerben, az Eger—Gyön­gyös vidéki szövetség elnök­sége is foglalkozott már egy­szer a klubalakítás gondola­tával. Voltak tervek, elkép­zelések, de nem történt ezen­kívül semmi. Kétségtelen, hogy nem tar­tozik a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek területi szövetségeinek a „hivatalo­san” előírt kötelezettségei kö­zé, . hogy érdekképviseleti feladatai mellett a fiatal és idősebb korosztályú agrárér­telmiség ilyenfajta tovább­képzéséről, szórakoztatásáról 16 gondoskodjék. Továbbkép­zéssel, különböző tanfolya- 1 mok szervezésével és lebo­nyolításával persze mindig is foglalkoztak a TESZÖV-ök. Igaz,‘főleg a választott tes­tületek vezetői, olykor tagjai számára szerveztek és szer­veznek előadásokat, tájékoz­tatókat, vagy rövidebb-hosz- szabb bentlakásos tanfolya­mokat. Ugyanis a szakembe­rek, a . mezőgazdasági szak­munkásak, technikusok és mérnökök számára elsősor­ban a M&M Mérnök- és Ve- Intelete ás TESZÖV-ök — agrárklub nélkül...? területei szervei. állítanak össze továbbképzési progra­mokat, szerveznek tanfolya­mokat. Ezek a vidéki tovább­képző bázisok természetesen szakközépiskolákra, főisko­lákra, illetve szakmunkás­képző intézetekre épülnek, így megyénkben a felsőfokú képzettségű, illetve beosztású agrárszakemberek a Kerté­szeti Egyetem gyöngyösi fő­iskolai karán, a középfokúalc ugyancsak Gyöngyösön, a szakközépiskolában, a szak­munkások pedig az egri, a pétervásári és a hevesi szak­munkásképző intézetekben szerzik meg a legfrissebb szakmai tudnivalókat. Mezőgazdasági szakembe­reink szeretik és jónak is tartják e továbbképzéseket, de ugyancsak ők mondogat­ják, hogy bizony ezek mei - lett jó lenne egy kötetlenebb formájú „tanfolyam” is, ahol nemcsak a szűkén vett szak­mai, de az altalános művelt­séget is gyarapító beszélgeté­sekre, rendezvények lebo­nyolítására, sőt olykor-olykor cgy-egy szórakoztató össze­jövetelre is lehetőség nyílna, ahol még a házastárs is jól erezné magát. Nem vitás: a klub az a for­ma, illetve fórum, amelynek „profiljába” ezek a kívánsá­gok szervesen beillenek. He­vesen a KISZ járási bizott­ságán — főként a fiatalokra gondolva — úgy fogalmaz­tak: 60 százalékban kötöt­ttí'áo, szakmai jellegű, 10 százalékban pedig szórakoz­tató, kötetlen alkalmak fóru­ma lehetne egy ilyen klub. A középkorú és idősebb nemzedék igényei sem lénye­gesen eltérőek ettől. Ez de­rült ki a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet elnöké­nek véleményéből is, aki sze­rint egy ilyen klub kereté­ben mód nyílna szakmai ki­rándulások, tapasztalatcserék megszervezésére is.' Volt olyan javaslat is az ezzel kapcsolatos beszélgeté­sek során, hogy a két szövet­ség székhelyén, de több ta­gozattal kellene működtet­ni egy-egy ilyen klubot. Vagyis külön tagozatban tö­mörülnének a növényter­mesztők, a szőlészök-borá- szok, a zöldségkertészek, az állattenyésztők és a mezőgaz­dasági gépészek. Az úgyne­vezett szakmai programok főként e tagozatok külön rendezvényein bonyolódná­nak te, s az átalános művelt­séget gyarapító, valamint a szórakoztató összejöveteleket pedig már együttesen is le­hetne tartani. A klub programját maguk a klub tagjai állítanák ösz- sze részint saját ötleteik, másrészt pedig az eléjük tárt javaslatok alapján. Ezáltal érthető módon, aktívabban kapcsolódnának be a közö­sen ki alakított program meg­valósításába is. ötletben, elképzelésekben nincs hiány. Csakhogy — s ez merült, fel u legtöbb meg­kérdezett szakember, szövet' kezeti vezető aggályaiban is —. hogyan lehet ezt mind megszervezni? Ki foglalkoz­na a programok kialakításá­val, a rendezvények aprólé­kos megszervezésével ? Ugyanis — mondották Heve­sen — a hevesi klub is azért bomlott fel, mert meglehető­sen gazdátlan volt. Az aggályok — bár való­ságos problémákra mutatnak — nem fogadhatók el. Ugyanis mind a Dél-Heves megyei, mind az Eger— Gyöngyös vidéki TESZÖV- ben meg lehetne teremteni egy ilyen klubnak az anya­gi-szervezeti keretét. Vitat­hatatlan, hogy valakinek, legalább másodállásban, ki­zárólag ezzel kellene foglal­koznia. avagy valamelyik függetlenített munkatársnak égjük fő feladatává tenni ezt a tevékenységet. Meggyőződésünk. hogy mindkét szövetség elnöksé­gének, titkárságának érde­mes lenne felmérni az igé­nyeivel, s azokhoz igazodva cselekvőén foglalkozni is­mételten a szétszórtan élő- dolgozó agrárár telmj ség kö­tetlenebb formájú tovább­képzésének, tál-sas érintkezé­sének megszervezésével. Mindez beillene a Közpon­ti Bizottság legutóbbi ülé­sén, a közművelődés tovább­fejlesztésére hozott fontos határozatok szellemébe is... i,. Faludi Sándor sítanl tudjuk, ákikmc már nyugodtak lehetünk. Persze, jobban hangzana^ ha a pénzügyek irányítója valamiféle hangzatos dolgo­kat ígérne. Rohamosan meg­ugró jövedelmet már az el­ső évre mindenkinek, szédü­letes mértékű beruházáso­kat, amik úgy fialják majd a forintokat, hogy győzzék a tagok vinni a zsákot a bankókötegekért. — A mostani az átmenet éve lesz. Ez az igazság. Egy kicsit össze kell szoknunk. Jövőre már megalapozzuk a következő éveket, és a szá­mításaink szerint a lehető­ségeinkhez mérten, öt év múlva érjük el a kívánt szintet. ★ Egyelőre minden maradt szervezetileg a régiben a 3 község egyenlő három üzem­egységgel. Később üzemága­kat alakítanak ki. Termé­szetesen a mostani tények­re alapítva. Az állattenyész­tés, a szántóföldi növényter­mesztés, a kertészet és az ipari kisegítő üzem adja a lehetőséget. A szarvasmarhatartást és -tenyésztést is szakosítani kell, ezt is jól látják. Nagy tartalékokat tárhatnak fel még a kertészetben is, ami ezen a tájon régi hagyomá­nyokra épül. Itt nemcsak az asszonyok, a nők szöszmö- tölnek az ágyások körül, ha­nem a férfiak is szívesen palántáznak, pikíroznak, jól kiszámítva minden tenyér­nyi hely hasznosítását. Már megalapozták a ve­tőmag termesztését is, de itt sem mondhatják, hogy a csúcshoz jutottak el. ★ — Nekünk egy sor dolgot meg kell csinálnunk — halljuk a tsz elnökétől, Kas­sa Józseftől. — A gépesítést említhetem mindenekelőtt. Olyan géprendszerelvet kell vásárolnunk, amelyek már az iparszerű termelést te­szik lehetővé. Ki kell alakí­tanunk a nagy táblákat, azokra üzemi utakat kell építeni. De az öntözés is a sürgető feladatok között sze­repel. Kisköre vize eljut hozzánk is, egy öntözőfürt­tel tehát számolhatunk majd. A gazdasági épülete­ink megfelelnek a korszerű követelményeknek, csak bő­víteni kell azokat és a ren­deltetésre igazítani. A szarvasmarhák tartásában is változtatást kell végrehajta­nunk: máshol lesznek a te­henek, a húsállatok és a nö­vendékek. A juhásza tót is egy helyre kell össszevon- nunk. — És az emberek? Gon - dőlünk a három tsz volt három vezetőségére. Érzé­kenység, hiúság, sértődött­ség nem nehezíti a mun­kát? — Ügy érzem, nem. Min­denkinek igyekeztünk meg­felelő beosztást biztosítani. Persze, három elnök helfet! csalt egy elnök ltoHettJ a hál rom főkönyvelő helyett is csak egy. Figyelembe vet­tük az emberi érzékenységet is, amikor a beosztásokat elvégeztük, Lehet-e azonban minden -' kinek egyaránt a kedvére tenni? Aligha. Az alapvető dolgokban azonban nagyon körültekintően jártak el, er­re kényesen ügyeltek, ★ Ha az ember Boronádra altar jutni, akitor Gyöngyös felül előbb Tamazsadányba ér ,utána Tarnamérára és csak azt követi az úticél. Közben tehát ott találja magát Tamamérán. ök kimaradtak a mosta­ni összefogódzásnáL. Mond­ják, meg is sértődtek emiatt . Hát őket nem vették észre? Nem gondoltait arra,': Tí#|# úgy közrefogják a méraia- kat a hármak, mintha kör­be akarnák táncolni őket? Azt is mondják, hogy a mó- raiak korábban másfelé ka­csingattak. —■ Most menjünk és szól­junk nekik? Hogyan fogad­nának bennünket? Nem úgy természetes, hogy ők jöjje­nek, ha hozzánk akarnak csatlakozni? Bizony, gond ez; érzé­kenység, illem gondja, ha úgy vesszük. Mert kit szok­tak kéretni? A "menyasz- szonyt vagy a vőlegényt;! Akárhogy van is, Tárnámé­ra nagyon a mostani hár­mak ölelésének a közepén szomorkodik, árváskodik. ★ Nem lehet más megoldás, csak a nagyüzem. Annak van létjogosultsága, lehető­sége és képessége ahhoz, hogy a korszerű mezőgazda­ságban életerős, önálló és jövedelmező tevékenységet folytasson. A néhány száz hektáros gazdaságok képte­lenek nagyobb beruházások­ra, az igényekkel való lé­péstartásra. Ma már senkinek sem kell ezt magyarázni a Tama völgyében. És ebben ez a tény, ez a „természetes ma­gától értődés” — a csodála­tos. Gondoljunk csak vissza az akár tizenöt évvel ez­előtti időkre, napokra, ami­kor a kisparaszti mentalitá­sú gazdákat a nagyüzem elő­nyeiről kellett győzködnünk. Ma pedig a tegnapi kisgaz­daságok tulajdonosai állnak össze még szorosabb közös ségbe, éppen a maguk bol­dogulásáért is. — Nálunk még aránylag fiatal a tagság, akik most az egyesülésben döntöttek, néfiány év múlva maguk szedik le annak gyümölcsét. Így van ez jól. G. Molnár Ferenc 1871. májú* 7„ kcíld

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom