Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-05 / 103. szám
Konkrét segítség nyújtás 1 Mit mutat a kilenc mutató? Napjainkban a tudományos-technikai forradalom korát éljük. Az ipari és mezőgazdasági üzemek egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a termelés növelésére, s ehhez felhasználják a tudomány, a technika legújabb eredményeit Érdekes módon azonban az üzem. és munka- szervezés sokszor elmarad a fejlett technika színvonalától, s éppen ezért az üzemen belül feszültségek keletkeznek. Ezért hozott határozatot pártunk Központi Bizottsága és a megyei pártbizottság is az üzem- és munkaszervezés állandó fejlesztéséről, korszerűsítéséről. A Dél-Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége e határozatok nyomán fogott hozzá, hogy felmérje a tagszövetkezetekben az említett tevékenység színvonalát * javaslatokat tegyen a korszerűsítésre. A szövetség munkája azonban eltért a szokásostól, megpróbáltak egy olyan értékelési rendszert kidolgozni, amely minden gazdaságnak „testre szabott” segítséget nyújt objektiven értékeli az egy-egy szövetkezet áltól elért termelési színvonalat s valóban ráirányítja a figyelmet arra, hogy hol lehet a bel6Ő tartalékokat jobban kiaknázni. E cél érdekében dolgozták ki a „Különböző gazdasági mutatók összehasonlító rendszerét”, melyet dr. Meszticzki András, a Szövetkezeti Kutató Intézet tudományos főmunkatársa lektorált. E rendszerben kilenc olyan fő mutató kapott helyet — amely a tanulmány szerint — a leo- jobban kifejezi az adott üzem termelésének, valamint az üzem- és veeztésszervezésnek a színvonalát. E kilenc mutató közé olyanok tartoznak, mint például az 1 hektárra jutó bruttó termelési érték, a bruttó jövedelem, a nyereség, vagy, mint az egy hektárra jutó állóeszközérték és az ezer forint állóeszközre jutó nyereség. Az egész rendszert, hogy áttekinthetőbb legyen, egy táblázatba foglalták ösz- 6ze. E táblázat tartalmazza a kilenc mutatót, s alatta mind a negyvenhét tagszövetkezet sorrendjét. Egyetlen példát: az egy hektárra jutó bruttó termelési érték tekintetében Zagyvaszantó áij az élen, közel 34 ezer forinttal, míg a sort Űjlőrincfalva zárja 5700 forinttal. E táblázat alapján bármelyik szövetkezet megállapíthatja a többiekhez viszonyított helyzetét s azt is, hogy hol vannak olyan üzemi feszültségek, melyek a jobb munka- és üzemszervezéssel feloldhatók. E táblázatot — s nem csupán a táblázatot, hanem a gazdaságok külön-külön értékelését — először az elmúlt évben készítette el a szövetség az 1972-es zárszámadási mérlegadatok alapján. Idézzünk például a feldebrői Rákóczi Termelőszövetkezet értékeléséből : „Jövedelem- és nyereség- gazdálkodása a termelési színvonalhoz viszonyítva nagyon jó... A termelőszövetkezet állóeszköz-ellátottsága a közepes alatt van, viszont kihasználtsága a nyereségképzésben területi szövetségi szinten is kiugróan magas. Mindezekből egyenesen következik, hogy a termelőszövetkezetekben a termelési színvonalat erősíteni kell, számolva a pótlólagos eszközbefektetéssel is, tehát az eszközellátás további javításával ...” A tavalyi értékeléshez hasonlóan az idén is elkészült a gazdaságok üzem- és munka- szervezési tevékenységének elemzése, értékelése, s ez már igen jó alapot ad az összehasonlításhoz is. Annyi bizonyos, hogy egyes termelő- szövetkezetek igen jó hasznát vették a mutatórendszernek, a boldogi Béke Termelőszövetkezetben pédául jelentősen javultak az eredmények — nem kis mértékben az elemzés hatására. Mint minden elemző rendszernek, módszernek, bizonyára ennek is vannak fogyatékosságai. Mégis alkalmas arra, hogy egyrészt konkrétan felhívja a figyelmet egy-egy gazdaság problémáira, másrészt arra is alkalmas, hogy bizonyos általános következtetéseket le lehessen vonni Az 1972-es mérlegadatok alapján például kitűnt, hogy amíg néhány termelő- szövetkezet egy hektáron több mint 30 ezer forint bruttó termelési értéket állít elő, addig olyan gazdaságok is vannak, ahol ennek csupán egynegyedét, egyötödét. Ez a hatalmas különbség egyáltalán nem indokolt, hiszen az üzemek természeti, közgazdasági viszonyai között nincsenek ilyen óriási eltérések. Még nagyobb a szóródás, ha az egy hektárra jutó bruttó jö vedelem alakulását nézzük Akadtak olyan gazdaságok, ahol a bruttó jövedelem meghaladta a 10 ezer forintot, de olyanok is, ahol ez az érték 3 ezer forint alatt alakult. Mindez azt bizonyítja, hogy a tagszövetkezetek gazdálkodási, szervezési irányvonala inkább a többlettermés, mintsem a többletjövedelem elérésére irányult és irányul. E példák is igazolják, hogy a kilenc mutatóból álló rendszer alkalmas a termelőszövetkezetek objektiv és komplex értékelésére, az üzem. és munkaszervezés színvonalának visszatükrözésére és egyben módot ad a belső tartalékok fokozott feltárására. Ezt azért is el lehet mondani', mert a rendszer által levont következtetések általában „egybeestek” az üzemek vezetőinek, de az irányitó testületek vezetőinek gyakorlati tapasztalataival is. A hevesi tsz-6zövetség tagiszövetkezetei közül többen foglalkoznak jelenleg az egyesülés gondolatával. Az összehasonlító, elemző rendszer igen nagy segítséget nyújthat az egyesü- lések kellő és megalapozott előkészítéséhez s a továbbiakban a magasabb szintű munkához. A szövetség — s különösen érdemes kiemelni Gáspár Jenő agrármérnök szerepét — tehát igen alapos es jó munkát végzett. Az eddigi gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a kilenc mutatóból álló rendszer konkrét és hatékony segítséget nyújt min? den tagszövetkezetnek saját helyzetének megítélésében, a tennivalók felmérésében. Ugyanakkor lehetőséget ad az általános tendenciák felvázolásához is. S miután az üzem- és munkaszervezés tekintetében bőségesen akad még tennivaló, nem árt még több figyelmet fordítani arra. hogy mit mutat a kilenc mutató. Kaposi Levente Ter mész iéshem ú /<ijte|ö/ó7iF. ®» A besenyőtelki Lenin Termelőszövetkezetben ezekben a napokban kezdték meg a dohány palantak kiulteteset. A múlt ev eredményeit figyelembe véve az idén a közös gazdaság mar j0 hektáron termel egy egeszen új fajtat, a kálói dohányt, amely mind terméshozamát mind pedig minőségi eredményeit tekintve messze felülmúlta az eddig köztér- mesztesben bevált szabolcsi fajtát. (Foto: Puskas Anikó) Országhíre peWánpÉ Újsághír, egy ünnepi tudósításból: „...A szakma kiváló brigádja címet a petőfibányai gépüzem Lég- rádi István brigádja nyer- te.. A május elseje alkalmából kitüntetett csapat vezetője, Hatvani Ferenc, nem köny- nyen zavarba ejthető ember, de most, hogy a — már ki tudja hányadik — gratulációt fogadja, újiból szóba kerül a magas elismerés, a néhány napja történt nagy esemény: láthatóan, legszívesebben, kitérne a beszélgetés előL Kicsit belepirul, amikor a témával előhozakodom- Inkább hallgatna. No,, nem mintha éppen hallgatni válója lenne« de neki es társainak, is rosszul esne, ha esetleg bármelyiküket is dicsekvőnek tartanák: Egyszerűen:, nem szeretnek tetszelegni, hiszen rajtuk kívül is akad brigád, amelyik rászolgálhatott volna ekkora dicséretre. S bizony, talán az övék sem jutott' volna ennyire, ha például nem segítenek a mindennapi munkában a forgácsolók, a villamos részlegnél dolgozók vagy éppenséggel a hegesztők. Keserves esztendőt hagyott maga után a herédi Mátra- vidéke Termelőszövetkezet. Rengeteg szervezési, morális problémával kellett megküzdenie, s ehhez járult a szeszélyes időjárás, amely alaposan megtizedelté a különböző növények terméshozamát. Az utolsó hónapok megfeszített munkája azonban némileg javított az egyensúlyon, így a zárszámadó, majd a tervtárgyaló közgyűlés már a bizakodás jegyében zajlott le Heréden. — Ehhez a bizalomhoz, reménykedéshez sokban hozzásegített bennünket az egyesülés gondolata. Az a Lehetőség, hogy az idei év végeztével társulhatunk a hatvani Lenin Termelőszövetkezettel, s ilyenformán a későbbiekben alkalmunk lesz a kifi- zetőbb, gazdaságosabb nagyüzemi termelésre, a cukorrépa és kukorica zárt rendszerű termesztésére, állatállományunk korszerű -fejlesztésére — mondotta látogatásunk alkalmával Adorjá?i János elnökhelyettes, a párt- szervezet titkára. —• Természetesen az is megszilárdította a tagok jövőbe vetett hitét, hogy Magasvári Gyula személyében gondjainkat jól ismerő elnök került az alig másfél ezer hektáros gazdaság élére, s a vezetést komolyan segíti munkájában új főagronőmusunk Saska Imre, aki néhány hónap alatt megismerkedett a nálunk honos irányítási módszerekkel, ezért könnyen beleilleszkedett a közösségbe. ★ Nézzük meg közelebbről, ami Adorján Jáno6 szavaiból Heréden mondják: Hozománnyal házasodnak sejlik! Vagyis: mit tettek Heréden annak érdekében, hogy ne üres zsebbel, hanem „hozománnyal” házasodjon a termelőszövetkezet? Az elnökhelyettes takaros házától nem messzire találni a gépműhelyt, ahol Mészáros József a gazda. Emberei —Juhász István, Pajcsik István, FülÖp Janos, Huszár László, Koczora Géza — alaposan megizzadtak a téli hónapok során, mire a vontató masinák, munkagépek javításával elkészültek. Nem érdekelte őket az alkatrészhiány, csak a cél. Minden gép jó legyen a tavaszi rajtolás idejére! S amit vállaltak,, teljesítették. így fontos szerepük van abban, hogy 120 hektár tavaszi árpa. ugyanennyi cukorrépa, zöldborsó, valamint közel 600 hektár kukorica időben földbe kerülhetett, s a napokban befejezik 700 hektáron a búza vegyszerezését is. Utóbbi tekintetében meg- tréfálta ókét a területi szövetség. Nem érkezett meg a kilátásba helyezett repülőgép, így Huszár Jánosnak és Kls- mihók Istvánnak fel kellett kötnie a fehér alsóneműt, hogy a repülő kiesését saját gépeikkel behozhassák. ★ Sokáig úgy tűnt. nem tud lépést tartani az idővel a termelőszövetkezet baromfi- telepe. Az idei esztendő első hónapjaiban azonban önmagukat múlták felül az itt dolgozók: Samu Lajosné, Nagy Gábomé, Tóth Józsefné, Samu Józsefné, Kovács Jánosáé. S nekik köszönhető, hogy már mintegy 40 ezer előnevelt csibét értékesíthetett a gazdaság, május végével pedig áttérhet az olyan baromfi tartására, amelyet darabonként egy kilogrammos súly felett adhat át a feldolgozóiparnak. Kedvezőtlenebb a szarvasmarha-telep indulása. A 160 tehenet, 50 hízó bikát és 80 növendék borjút magába foglaló állomány „karbantartása” igen komoly gondot okoz az itt dolgozóknak. Kevés a takarmány! Gyenge volt már a tavalyi év hozama is, s nem sok jót ígér a mostani tavasz. Eső, eső. eső. Ez kellett. A friss zöldtakarmány sokat lendíthet a dolgokon. Adorján János szerint a tervezett évi 3500 literes tejhozamot ebben az esetben teljesítené a tehenészet. Másképp viszont az eléggé alacsony átlag alatt maradnak. ★ És hogy a közeli hetek, hónapok néhány fontos feladatairól, gondjairól is szó essék, elmondjuk, hogy a gépműhelyben rövidesen áttérnek a kombájnok karbantartó, felújító munkájára. Van egy vadonatúj gépe a közösnek, a régebbi négy azonban alapos generálozásra szorul. Mészáros József ígéretében azonban bízni lehet: gabonaérésre üzemképes lesz mind Dr. Kalina Mihály körzeti állatorvost ugyanekkor egészen másféle gondolatok kötik le. A jószággondozók azt mondják, spórolással elég lesz újig a takarmány a tehenészetben, baj va ban a vemhesítéssel. Gyakori, hogy visszaivarzanak a marhák, ami az utánpótlás szempontjából érinti érzékenyen a gazdaságot. Nos, mivel másfelé is mutatkoztak hasonló jelenségek, az állatorvos most a visszaivarzás okát, eredőjét kutatja. Sok ezer forintot jelentene a közösnek, ha sikerülne kiküszöbölni a bajt. Sándor Ferenc, Karancsi Imre, Pataki Ferenc. Konkoly János, Szekszius József és Bratkovics István tüntette ki magát leginkább a vetési munkálatoknál. ök most már a betakarításra készülődnek Első lesz a borsó, ami jól fizetett tavaly. S ha kedvezően alakul az időjárás. május végén indíthatják belőle az első szállítmányt. A területi szövetség feladata pedig mindezek közepette: az egyesülés feltételeinek kimunkálása, a legjobb módozat megfogalmazása. Mert valóban nem mindegy, milyen érzésekkel öleli magához a hatvani gazdaság a kisebb közöst? Szegény rokonként nyúl-e hóna alá, vagy olyan társnak tekinti, amelytől ő is remélhet, ő is kaphat Moldva# Győző Kétségtelen, hogy több jó brigád is van a Mátraalji Szénbányáknál, vagy csak akár a petőfibányai gépüzemnél — „Légrádiék” azonban mégsem véletlenül kerültek a szakma országos élvonalába. Sok éves kiemelkedő igyekezetükkel alaposan rászolgáltak a megkülönböztető kitüntetésre. Jeleskedtek már a mélyművelés idején, amikor a rendkívül- fontos szellőzőberendezések karbantartását végeztek nagy szakértelemmel, felelősséggel, s a víztelenítésen, a vízbetörések ellvárífeásan, illetve a hasonló „támadások” megelőzésén fáradoztak. Zokszó nélkül vállalták olykor a hajnali kezdéseket, a 16—32 órás műszakokat is. Nem volt akadály sem vasárnap, sem pedig más ünnep. — Volt eset — emlékszik az üzemi pártalapszervezet titkára, Kulcsár Sáiidor —, hogy a fiúk ptójus elsején is . feladatuk teljesítésén dolgoztak. Hiába vártuk egyiküket- másákukat a díszemelvény elnökségébe .. — Különösen szívesen foglalkozunk az iparkodó, törekvő fiatalokkal — mondja Hatvani Ferenc —, később ha értelmét látjuk, boldogan építünk is rájuk: így -lett például szakszervezeti bizalmi köztünk Bakos Tibi vagy történetesen az egyik szerelésvezetőnk; Szalai Miklós. S a csapaton túl is, egy sereg fontos területen így öregbíti most hírünket, emlékünket vagy másfél tucatnyi, egykori brigádtag. Mindegyiküket jól esik látni, amint magabiztosan, önállóan dolgozik, olykor a kimondottan nehéz feladatokon i*. — Tulajdonképpen bányalakatosok, tmk-60k vagyunk — beszél mostani életükről Kurunci Tibor —, de egy idő óta, megszokott munkánk mellett, mással is foglalkozunk. Különféle szerkezeteket gyártunk a megrendelőknek. Könnyű, féinehéz és nehéz vasszerkezeteket: darupályákat, daruhidakat. Dolgoztunk már a Dunai Vasmű, a DCM, a felsőzsolcai vasbetonszerelő üzem számara es több cukorgyárnak. S megvallom: öröm számunkra hogy a szakmánktól még nem olyan régen is meglehetősen idegen területen sem kellett, soha szégyenkeznünk... No, persze, már miért is szégyenkeznének ? U gy an is, mint hallom.: a brigádot eleve olyan emberekből válogatták, akik értik, ismerik szakmájukat, s szüntelenül többre vágynak. Akik nem röstellnek egymástól vagy másoktól tanulni, s akik nem sajnálják továbbadni újabb ismereteiket, műhelytitkaikat. Akik természetesnek veszik egy-egy jó elképzelés, ötlet azonnali megvalósítását, sokszor anélkül, hogy eszkiibe jutna: beadhatnák esetleg újításként is. A csapat — amely annak idején az egyik, tragikusan elhunyt> brigádtag, Légrádi István nevét vette fal kegyeletből — a műszakokon túli Igyekezetéről is ismert - az üzemnél, a vállalatnál. Rendszeresen vállal társadalmi ' munkát, rászoruló embereket — most is éppen kettőt — támogat A brigádtagok gondolkodás nélkül segítenek bármelyik torsuknak, például a házépítésben, lakáscsinosi- tásban vagy másban, anélkül, hogy ennek akár egyetlen, sornyi nyoma is lenne a naplóban. » „Légrádiék" emellett egyik kezdeményezői voltak a véradómozgalom megszervezésének, s ma már Ivancsics István és Turancsics József személyében, tizenhárom-, tizenötszörös önkénteseket is tagjainak mondhat. Egyik- , másik társuk talán még mindig bizonyos tartózkodással .áó például az injekciós tű. elé vagy megy a fogorvoshoz, de a véradást újra, meg újra bátran vállalja, kötelességének tartja. S mindennek bizonyára része van abban, hogy Csupán a petőfibányai gépüzem vagy három és fél száz véradót adott a mozgalomnak! Szabad időben — ha ráérnek. ha összehangolhatják a találkozót — szívesen vannak ~ együtt. Az ilyesmit azonban sohasem erőltetik, nem törekszenek például mindenáron kollektív mozilátogatás- ra. Boldogan szerveznek viszont olykor-olykor egy kirándulást, családtagjaikkal együtt. ;a Ilyesféle emberek... 1959-től, mióta megalakították a brigádot, többen is elvégezték a kihelyezett technikumot, különböző tanfolyamokra jártak, s szakmai tudásuk gyarapítása mellett mindig fontosnak tartották politikai fejlődésüket is. így . váltak figyelmes, érdeklődő emberekké Többen kitüntetett dolgozók. Brigádjuk — más elismerések mellett — korábban már elnyerte a vállalati kiváló címet. Másoknak talán elég is lenne ennyi. „Légrá- diéknak” azonban — mint derűs kedvvel mondják — eszük ágában sincs megpihenni „babéraikon”! Az idén is többre vállalkoznak. Mert a szakmai elismerés-.' nyilvánvalóan még többre kötelezi valámennyiüket. ' j Gyón! Gyula
