Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

Könyvespolc a gyárkapuban Nem lehet nem meglátni a Halra akasztott vitrint. Ponto­san ott van a bejárattal nejemben, nem messze a blokkolóórától, így ki- és be­menet önkéntelenül la oda- piülant az ember. A színes könyvborítók szinte vonzzák a tekintetet. A vitrinben szépen megfér egymás mellett Németh László Negyven év című kö­tete Feuchtwanger Száműze­tésével, a Fizikai feladatok Mikszáth és Jókai könyvei­vel, és az ákpm-bákomokkal telerajzolt borítójú mese-, könyvvel, amely kirándulás­ra invitál az ABC-hegyre... A vitrin pedig a könyvek birodalmába csalogat. © 0 © © — A könyvtár? Ott jött el mellette, ugyanis az új fő­porta épületében van _ A munkásszálló egyik szobájá­ban. — Van ott most valaki? —. Nem tudom, én, nem vagyok könyvtári, tag. Na­ponta bejárok az üzembe. A vonat' mÜKzakkezdésre ér ide, delútan is épp, hogy kiérünk a' megállóba. Nincs nekem , idom a könyvtárba járni... ü ö 0 © —Dolgozóink többsége be­járó. A környező települések­ről érkeznek reggelen ie busz- szál, vonattal, motorkerék­párral, kocsival, ki miveb t> műszak után néhány perccel mér ülnek is fel a járművek­re, utaznak haza. Ez az egyik oka annak, hogy lehetetlen bevonni őket az olvasók tá­borába. A másik hátráltató tényező, hogy a munkások közül 280-an még nem fejez­ték be az általános iskolát Nem véletlen hát, hogy ezer ember közül mindössze 135 az üzemi könyvtár olvasója — summázza a tapasztalato­kat Horti László, a MÁV gyöngyösi Kitérőgyártó Üze­mének szákszervezeti könyv­tárosa. 11800 kötet könyv vesz kö­rül bennünket. A polcokon rendben, írók szerinti csopor­tosításban sorakoznak — Adytól Zoláig — a szépiro­dalmi művek. Tetejüket eny­hén belepte a por: látszik, ritkán kerülnek ki a helyük­ről. — Azt a néhányat, amit kiadok, főként az irodai dol­gozók. ol vassák. A munkások ritkán, kopogtatnak be egy- egy könyvért. Akkor is in­kább kényszerűségből jön­nek: a gyereknek kell vala­milyen kötelező olvasmány, s máshol már nem tudták megszerezni, vagy a vasúti brigádok vetélkedőjéhez ajánlott irodalmat keresték. — Az üzemben 47 szocia­lista brigád dolgozik, A ta­goknak, hogy elnyerjék az újabb fokozatokat, könyvtári olvasóknak kell lenniük... — Elméletben így van, a gyakorlat azonban mást mu­tat. Sajnos őket sem tudtuk eddig bevonni az üzemi könyvtár olvasótáborába. ELegedetlenek is vagyunk a helyzettel. — Mi lehet a megoldás? — Azt reméljük, hogy a most meghirdeteitit megyei kulturális vetélkedő behozza űr brigádtagokat a könyvtár­ba, hiszen minden látogatás, könyvkölcsönzés egy pontot ér. Csak.egy buktatója van ennek: egy pontot szerez az is, alá Rejtőt olvas, és az is, aki Hemingway-regény t... A:. másik dolog, amivel sze­retnénk az olvasótáborunkat növelni, a brigádváll alások teljesítésének szigorú értéke­lése. Csak annak a brigádnak fogadjuk el , az eredményeit, amelyiknek a tagjai, vagy itt, vagy máshol (ha igazodni tudja) rendszeres használói a könyvtárnak. Eddig ugyanis elsiklottunk efölött a terület fölött, sajnos- nem vizsgáltuk meg-eléggé a kulturális vál­lalásokat! © © © © Kevés munkásolvasója van az üzemi szépirodalmi könyvtárnak. A műszaki könyvtárat még kevesebben látogatják. Nincs rá szüksé­gük? — Nagyon ritkán jönnek fél a műhelyekből. Egy-egy leírást, adatot keresnek, nagy ritkán elvisznek egy szak- könyvet, azt is inkább a ma­szek munkához... — mond­ja Kovácsik Endre fejlesztő­mérnök, aki Szanyi István- ; néval együtt gondozza az ál­lományt, 4,5—5 ezer kötetet. S amit elmondott, reális. Példa is van rá. Kiemelünk egy kartont, Oláh László könyvtári lapját Egy szak- könyv van nála. — A Villamos gépek teker- esetése című kötet van ná­lam, ezt forgattam legutóbb. • 4M» — 42 tíétml mátkájához kettí — Ken. m etefejegg va­gyok, b ennek a munkának semmi köze a teäwncBeiKA«. A könyv a mestervizsgámhoz kellett ugyanis odahaza, má­sodállásban villanyszerélő 0 0 0 0 Érdektelenül mennek el a dolgozok a könyvesvitrin előtt? Semmiféle érdeklődést nem keltenek -a gondosan ki­állított új könyvek? — Nem, erről szó sincs. Csak a vitrinek nem a könyvtárba csalogatnak, ha­nem az üzemi könyvterjesz­tőhöz. A könyvtárnak nincs propagandája, a könyvter­jesztő mindén, lehetőséget megragad az új kiadványok árusítására — mondják a gyárban, te joggal. Hlés István könyvterjesztő: — Könyvet árulni, az em­bereket megnyerni az olva­sásnak, nagyon nehéz imun- 3ca, jó szervezés kell hozzá. Eri szívesen csinálom, mert szeretem a könyveket Súgy érzem, az emberek is biza­lommal keresnek meg, soha ruem sóztam rájuk értékte­len, az érdeklődési körüktől távol álló témájú műveket. Nezze meg a könyvét, s ha uam tetszik, ne vigye el, mert ez is jobb, minit egyszer örökre elijeszteni a rátuk­mált könyvvel. Nekem sike­rült megnyerni a munkáso­kat is, erre jobb példát nem tudók hozni, csupán a rende­lések számát: 49 előfizetője van a Világirodalom remekei sorozatnak, 150 garnitúra Üj Magyar Lexikont adtam él, s újabb harminc előjegyzésem van. A Világjárók sorozatból 80-an kértek, felkapott a Ké­pes történelem és a Képes földrajz című kiadvány is. Évi 100—110 ezer forint a forgalmam... — Bogy jut el a dolgozók­hoz? — Nem szégyenek lemenni a műhelyekbe, s letenni a sa­tupadra egy-egy színes is­mertetőt, „kutyafület”, s be­szélni az emberekkel, hogy milyen -. újdonság jött. Ez az egésznek a titka: levinni kö­zéjük a lehetőségeket.... 0 0 0 0 Ilyen járható utat kell ke­resniük az üzemi könyvtá­raknak is. Új műsor a Fővárosi Nagy­cirkuszban A világ több országából érkezett művész részvételé­vel „Nemzetközi cirkusz- fesztivál” címmel új mű­sort mutattak be a Fővá­rosi Nagycirkuszban. Képünkön: A világhírű K róna - cir kusz (NSZK) kx- vélytigriseL mrí -fetet lehr.) Reason yi Gábor A Dobó Gimnázium hangversenyéről 15.40: Tis zta szívvel... Portréfilm a nyolctagú Cip- ti bányászcsaládról. Különle­Szilvás István á Dobo Gimnázium, évzáró hangversenyéi'hétfőn,' a4 Gár­donyi Színházban rendeztek meg. Ünnepi köszöntőjében Die- nes Tibor, az intézet igazgató­ja szeretettel üdvözölte a bu­dapesti Vörösmarty Gimná­zium - énekeseit, zenészed t, akik a testvérintézet képvise­leteben vettek részt a műsor­ban. A fiatalok az egész este cí­méül a Tünde nóta meghatá­rozást adták. A két szó egy Bardos-mü szövegéből való, Nádasdy Kálmán írta le. Ta­láló az egész műsorra, arra a könnyed, tavaszi hangvételre, amely az egész estét jellemez­te. Pedig nemcsak „tünde nó­ta”, szétfoszló, pillanatnyi harmónia volt itt, hanem gregorián dallam a középkor­ból, majd Palestrina, Monte­verdi, Mozart, Schumann, Pi- toni, Händel, Liszt, Brahms, Britten az idiegen szerzők kö­zül, aztán a magyar kórusiro­dalom nagyjai sorjázták, több Bartók, és Kodály-mű mellett felhangzott itt Far­kas E’erenc több feldolgozása, A hangversenyt a Szózat nyi­totta meg és összkari előadás­ban, a két gimnázium együt­tes női kara Kodály: A ma­gyarokhoz ’ című kompozíció­jával zárt. A; diákhangulatot a Gaudeamus hozta meg, Ócs­kái György eleven feldolgo­zásában. A Vörösmarty Gimnázium énekkarát Párkainé, Eckhardt Mária vezényelte. Itt is érde­kes volt 'megfigyelni, mennyire hat az énekesekre és a kö­zönségre egyaránt a karnagy egyéniségé. A szerény, csak­nem passzívnak látszó kar- nagynŐ fellép a dobogóra es szinte a szemünk előtt vált at energikus paramcsolóvá, hogy az összhang, a mű lelkének elővezetése megtörténj en. Elismeréssel kell szólnunk Ócskái György karnagyi ered­ményeiről is. A fiatal dirigens évék óta több alkalommal vezényelt más kórusókat is Egerben, s most saját közép- iskolás énekkarával bizonyí­totta, hogy nemcsalj; lobogó ügyszeretet indítja öt munká­ba, hanem megfelelő céltuda­tossággal ts jelentős peda­gógiai erővel is tör céljai felé. Nőikara fegyelmezetten, itt-, ott csillogóan szólaltatta meg az egyébként sem igénytelen műsort., .Az egri középiskolás vonós­négyes (Zbiskó Judit, Kovács Margit, Paulik Béla és Együd Ilona), a pesti női tercett (Zti- falvy Annamária, Felsóvályi Aliz, Zahoránszki Eszter) em­lítésre „méltó teljesítményt nyújtottak. Szabó Lőrinc versét Vasa Gábor mondotta el, zongorán kísért Losontzy Katalin, Ho- monnai Krisztiim és Vass Márta. A középiskolás kóru­sokra érdemes odafigyelni! P AJM1ITMK fejice CHILANTft 14. kívüli vele: Alig pár bandán ember találkozhatott csak'a fiatal, ügyvéd időzhe­tett nála a bériőtestvérek gazdaságában, csak neki si­került politikáról beszélnie Giulianóval", lassanként, aho­gyan közeledett a népszava­zás. időpontja, egyre többet találkoztak. Giúliano igazi ereje, „ver- hetetlensége” szervezetének szigorú, zárt önkormányza­tában rejlett. Nem bízott a maffiavezérekben, se a ke­gyelmes urakban, se a „ki- eebb-nagyobb uracsokban’!, ahogyan megvetően nevezte Őket; a legális világhoz, a társadalomhoz vezető hidat jelentették neki, de a hatal­mát meg az elhatározásait néni osztotta meg velük. OJímusiiá 1Ö74, május 1„ «erd* Közben éjjel-nappal ele­mezte a tapasztalatait, ál­landóan tökéletesítette csa­patainak védelmi rendszerét. Bandáját két részre osztot­ta: volt egy állandó meg egy alkalmi csapata. Az állan­dók „hivatásos.” banditák voltak, akik már azelőtt is az alvilágban éltek, mielőtt a szeparatizmus harcosai lettek. A különböző bandá­kat csapatoknak nevezte. Az alkalmiakat csak időnként hívta be egy kicsit „lövöl­dözni”. ötezer líra járt ne­kik a szerződés szerint; és újabb ötezer minden akció után. ' A szervezet zöme tehát a családi körükben élő fiúkból állt, akik rendszeresen dol­goztak a földeken, és úgy éltek a városkában, mint a többi békés polgár. Ez a szervezeti felépítés volt az alapja annak, hogy Giulia- no a monteleprei lakosság egésze felett korlátlan ha­talmat gyakorolhatott. Sö a hatalmat Maá jótékonykodással, mint a szegények barátja szerezte. Aki elárulta, azt megölte. Azt is, aki megtagadta az engedelmességet, : vagy a cinkosságot. Mint azt a Bel- lolampo környéki parasztot, akit Giúliano bandájának; néhány fegyveres éjnek ide­jén vert föl álmából, mert viskója ablakából akartak rálőni egy nemsokára arra haladó autóra. A szerencsét­len megijedt, és rá akarta venni őket, hogy más he­lyet keressenek, menjenek el, azt mondta: ő bizony mindenkitől fél, Giulianótól is, a csendőröktől is. Pár nap múlva egy olaj­fára fölakasztva találták. És holtan találtak egy fia­tal szappankereskedőt is, aki utánfutóé motorkerékpáron járta árujával a nyugat-szi­cíliai falvakat. Giulianóék házába is bekopogtatott, ki is mérte a szappant, de az­tán az ára miatt vitába ke- weredeü* ■ mit hatte ,— Tudod, te kivel be­szélsz? Ez Salvatore Giulia- no háza! Az. idege®, meggondolatla­nul. felkapta a mérlegről a szappant, bevágta a ládába, és azt merészelte mondani: — Nekem nem kell a ban­diták pénze! ­Az országúton találtak rá holtan: megölték. Giúliano számára a legnagyobb sér­tés az volt, ha banditának nevezték, éppen ettől • ti­tulustól akart minden áron megszabadulni. Természetesen Giúliano „igazságérzetének” estek ál­dozatul azok is, akik az ő nevében raboltak vagy zsa­roltak. 1946 februárjában Nyu- gat-Szicília összes városában kifüggesztettek egy hirdet­ményt, amelyen nyolcszáz­ezer Ura jutalmat ígértek annak, aid hasznos értesülé­seket nyújt Giúliano elfogá­sához. Pár nap múlva Pa- lermóban a belügyminiszté­rium hirdetménye mellett egy másik is megjelent, Giu- liano aláírásával: kétmillió líra jutalmat tűzött ki an­nak, aki előállítja neki a belügyminisztert Csakugyan Giúliano füg­gesztette ki ezt a vakmerő, ezt az arcátlan plakátot? 1946-tól kezdve már egészen mások voltak az ő aláírásá­val megjelent különböző írások: a politikai propagan­dacélokat szolgáló, ügyvédi csurés-csavarásokkal teli szö­vegek, az újságoknak cím­zett, saját kezűleg írt, „au­tentikus” és épp ezért sze­gényes szókincsű, nyelvta­nilag hibás levelek. A jobboldali ezeparatiz- ísksj yesescl aggódtak" Itífev ben Szicíliába érkezett né-< hány római személyiség, akik< a népszavazás ügyében < a monarchikus álláspontot < támogatták és fölvették a; kapcsolatot azokkal a her- • cegekkel és bárókkal, akik-« kel Giúliano a Ponté Saga- na-i egyezményt kötötte. A nagybirtokos hűbériség­nek ezek a szószólói a mo-í narchikus ügy támogatóinak Í vallották magukat, sőt, a Sa-| voyaiaknák aktív részvételt^ is ígérték arra az esetre, ha< a monarchia ügye sikert < arat Odáig is elmentek, hogy« egy tábornoknak felajánlót- < ták: ha netán a köztársaság« győz, II. Umberto király a< Két Szicília bourboni karó- < nájavai települjön Palermo-« ba. Ezeket a fantasztikus ter­veket rendőrségi besúgók < pontos jelentései és az álla­mi levéltárban heverő doku­mentumok őriztek meg a tör- $ ténelem számára. Ekkotr a szeparatista j arisztokrácia súlyos hibát kő-< vetett el: csakugyan nekilát-) tak, hogy — elsősorban a< maffia segítségével — fölszá- < molják a bandítizmust. A tá­bornokoknak azt mondták, S hogy magát Giulianót is el-j intézik. Giúliano órákon bélül ér-j tesült a dologról, és megtör-! lő hadjáratot indított, Q&e&ffta&juk) ges, szánté alig mondható cl az életükről, dolgoznak, gond jaik és örömeik vannak, mint mindenkinek. Ahogy monda­ni szoktak: egyszerű emberek. Mégis — a portróülm révén. — a nézők igen sok fontos dolgot tudhatnak meg, azt,. amit a Cipri család élete ki­fejez. Tiszta, becsületes, ösz- szetartó, derűs életmódot; korszerű, közéleti felelőssé­get. A csalód nyolc tagja kö­zül öten munkásőrök. Hár­man a kezdet kezdetétől: az ellenforradalom idején a kar­hatalomban teljesítettek szol­gálatot, utána pedig és azóta, a munkásőrségben, A film megmutatja érdeklődési kö­rüket és külsőségektől men­tes életüket, mindennapjaikat, A legöregebb Cipri hetven éves, nyugdíjas, de még ma is eljár a munkásőr-gyakarta­tokra, s aktív tagja a szak- szervezetnek. Fia, lánya és veje ugyancsak munkásőrök. Csütörtökön 21.35: jogi esetek A sajtóban egyre gyakrab­ban találkozhatunk a lakás- hirdetésekben a „jogi csere” kifejezéssel. Köztudott, hogy ez kivétel . nélkül minden esetben pénzt jelent, és nem kis összeget. A műsor egy ik példája annak a fiatal házas­párnak az esete, akik előbb húszezer forintért bérleti jo­got szereztek —- magyarán: olyan lakást, amelyben nem ók laknak ugyan, de papíron ők minősülnek bérlőnek —, majd ezzel a „jogi” cserealap­pal, s további nyolcvanezer forint leszurkolásával végül valóban lakáshoz jutottak. Persze, ez egyáltalán nem szabályos ügylet, de köztu­dott az is, hogy a gyakorlat­ban nem ritka. A jogszabály jelenleg alig tudja kizárni az efféle cseréket A műsorban a Csepel Vas- és Fémművek két brigádjának tagjai mond. ják el véleményüket az ilyen ügyletekről. A műsorban sze­replő másik, szinte hihetetlen eset: egy szélhámos — negy­ven embertől — egymillió, nyolcszázezer forintot szedett össze egy háromszobás, gel­lérthegyi bérlakásért, amely­be ugyan mindannyiukat be­jelentette (ó volt a lakonyil - vári tartó könyv kezelője!), de amelyben mindvégig egyedül é -iakate i 4KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom