Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-30 / 124. szám
Öntevékeny politizálás, előírt napirendekkel P anaszkodnak néha a ■ pártalapszervezet vese tői: túl sok a kötelezően előírt napirend, s a felülről megszabott témák nagy száma nehezíti, hogy a taggyűléseken, vezetőségi üléseken a helyileg lényeges kérdésekkel foglalkozzanak. Ha előveszik a listát, úgy tűnik, igazat is lehet adni nekik, hiszen egy-egy félévben több téma megvitatását is előírják az alapszervezeteknek a különböző irányító pártszervek. Időnként és helyenként valóban található igazság az észrevételben; talán nem mindegyik téma előírása lett volna feltétlenül szükséges, olykor a járás vagy a város némi túlbuzgalomból is „dobott rá még egy lapáttal”. Ám ez a dolognak csupán az egyik oldala. A másik — amiről ritkán esik szó, ami sok helyen bizony nem eléggé tűnik szembe —, hogy a központi előírások teljesítése és a helyileg lényeges kérdések megtárgyalása nem összeegyeztethetetlen. Ellenkezőleg, a kettő nemcsak hogy összefér, hanem az előírt napirendek zöme kifejezetten jó lehetőséget nyújt, kedvező alkalmat ad a helyileg feszítő gondok számbavételére és a megoldás közös keresésére. Természetesen lehetnek olyan előírt témák, amelyek nem, vagy alig adnak módot a helyi ügyekkel való foglalkozásra: például a felsőbb pártszervek egyes üléseiről, határozatairól szóló tájékoztatók, Ezek száma azonban viszonylag nem sok. íis valójában ezek is a pártdemokrácia érvényesítését jelentik. Hiszen a párttagsággal szembeni kötelezettségüknek tesznek eleget a felsőbb pártszervek, amikor információt adnák, beszámolnak saját munkájukról, döntéseikről. Az ilyen tájékoztatók azt fejezik ki, hogy a párt „gazdája” végső soron maga a párttagság, amelynek joga és feladata időközönként tájékozódni az ő küldöttei által választott pártszervek tevékenységéről. Ha azonban az ilyen napi-; rendeket leszámítjuk, a többi kötelező téma mind lehetőséget ad a helyi problémák megvitatására. Sőt, nemcsak lehetőséget ad, de egyenesen igényli. Hiszen az előírás mindig így szól: tárgyalják meg ennek vagy annak a határozatnak' a megvalósítási módjait, illetve a végrehajtás menetét és tapasztalatait a maguk területén. S a hangsúly essék most a mondat utolsó szavaira. Nem országos, megyei, járási, vagy városi tapasztalatok és tennivalók számbavételét igénylik ilyenkor az alapszerveze- tek taggyűlésétől, vezetőségétől. Azt kell elemeznie, meghatároznia, hogy a saját működési területén milyen a helyzet és melyek a teendők. A felülről jövő előírás tehát csak a témakört szab- jd meg kötelezően, a napirenddel kapcsolatos felsőbb határozat a további munka irányának csupán az alapjait jelöli meg — ezektől eltekintve az ilyen is éppen any- nyira „helyi téma”, mint amit az alapszervezet saját kezdeményezéséből tűz napirendre. Vegyük például az ifjúság politikai—világnézeti nevelésének mostanában kötelezően napirendre kerülő témáját. Olyan kérdés ez, amely minden pártszervezet munkáját közvetlenül érinti, hiszen valamennyiük működési területén, hatókörében dolgoznák, tanulnak, élnek fiatalok. A felsőbb határozat útmutatást ad ahhoz, hogyan segíthetik a pártszervezetek hatékonyabban a fiatalok gondolkodásmódjának formálódását. De azt, hogy abban az üzemben, szövetkezetben, iskolában milyen a helyzet, milyen eredmények és gondok vannak, hogy ezek alapján az általános elgondolásokat miként lehet valóra váltani, melyek kerülnek ezek közül ott helyileg előtérbe, mire kell most leginkább koncentrálni, figyelni, törekedni — ezt a pártszervezetnek magának kell mér? legelnie, megállapítania, eldöntenie. Elemezve a működési területén levő fiatalok gondolkodásmódját, a ráhatás eszközeit, a kommunisták gyakorlati feladatait. Vagyis alapjába véve éppen úgy< kell megközelítenie a témát, mintha saját elhatározásból került volna a taggyűlés napirendjére. Szép számmal vannak olyan pártszervezetek is, amelyek például ennek az ügynek a megvitatásánál nem vártak központi előírásra. A „központi” és „helyi” témák közötti ellentmondásnak az az egyik fő oka, hogy a megközelítés módja sokszor eltér a fentiekben vázoltaktól. Ahelyett, hogy konkrétan megvizsgálnák, elemeznék saját helyzetüket, s aztán megnéznék, hogy a gondok megoldása milyen módokat ajánl a felsőbb szintű párthatározat — a kényelmesebb utat választják. Előveszik a szóban forgó határozatot, megtoldják, kibővítik néhány helyi konkrétummal, példával, s ezt viszik a taggyűlés vagy a vezetőség elé. Ám néhány helyi számadat, intézkedés, vagy eset felsorolása még nem változtatja meg a központi vagy megyei állásfoglalást a párttagság adott kollektívájának tényleges helyi cselekvési programjává. Ez csupán „adaptálás”, ami sokkal inkább arra jó, hogy „kipipálhassák” az előírt téma megtárgyalását, semmint hogy valóságos tettek erjesz- töjévé váljék. í gy érthető, hogy a fe• Iliiről előírt napirend lényege nem kerülhet be igazán az alapszervezeti munka vérkeringésében Ahol viszont úgy fogják fel .a kötelezően előírt napirendet, mint ösztönzést és alkalmat tényleges helyi problémák elemzésére és megoldására, ott az elevenebbé teszi a pártéletet, hatékonyabbá a pártmunkát. S ott kevésbé töprengenek olyan dolgokon is, hogy mi a fontosabb feladat egy alapszervezet számára: az elemzés-e, avagy pedig a határozatok végrehajtása, mert a kettőt egységes egészként kezelik. Ha nem elemzik a helyi körülményeket, aligha lehet jó a végrehajtás. Ha viszont nem fordítanak élég erőt az utóbbira, akkor az elemzés volt hiábavaló, hiszen a pártalapszervezetek nem tudományos intézmények, hanem a politikai gyakorlat alapegységei. (Gy. L.) Egy rendelet, amely várat magára Az elmúlt hónapokban egymást követték a rendeletek, valamennyi a családvédelem szolgálatában. Természetesen következett ez a családvédelmi politika végrehajtásából. E rendeletek közé tartozik többek között a Mzyi'cr Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1973. éj. 27-fcd mű rendelete, amely módosítja az 1955. évi 39. száma rendeletet a dolgozók betegségi biztosításáról. Az új rendelkezés szerint „Táppénzre jogosult az a dolgozó nő, illetőleg az az egyedülálló férfi, aki egyévesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja”, továbbá ... „az, aki egyévesnél idősebb, de hatévesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja, és emiatt foglalkozását nem folytathatja”. A rendelkezést sajnos, nem követte megfelelő időben egy másik — a MÉM részéről. Egyik nagyközségünk termelőszövetkezeti tagja írt panaszos levelet szerkesztőségünkbe arról, hogy az orvos kiírta kétesz- tendős beteg gyermekével, azonban amikor a termelő- szövetkezetnél benyújtotta az orvosi igazolást, azt a választ kapta, hogy nem jogosult táppénzre. Kerestük az ide vonatkozó szabályokat. Végül is a TOT jogtanácsosától kaptunk érdemi tájékoztatást, amely szerint: „a népesedés- politikai feladatokról szóló 1040/1973. (X. 18.) Mth. számú minisztertanácsi határozat termelőszövetkezeti tagokat érintő végrehajtásáról a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium rendeleti úton intézkedik. Ez a MÉM-rendelet fogja módosítani a--- számú rendeletnek azt a pontját, amely a termelőszövetkezeti tagok gyermekápolási betegségi segélyének folyósítását szabályozza.” lényegében eddig a válasz. Ahogy tájékozódtunk, nem csupán egyetlen asszony gondja ez, hiszen a termelőszövetkezeti édesanyák gyermekei is elkapják a torokfájást, a himlőt és az egyé b gyermekbetegségeket. A rendelkezés, ainely megnyugtatóan rendezné a tsz- tagok ügyét ebben a kérdés-, ben, késik. Reméljük, már nem sokáig. — d. A Minisztertanács megtárgyalta.«. A zöldségtermesztő berendezések beruházási támoga* fásának feltételei A Minisztertanács határozata alapján a MÉM illetékes főosztálya közzétette a zöldségtermesztő berendezések beruházási támogatásának feltételeit és az árusítóhely saját termelésű zöldségáru mennyiségi előírásait. A közlemény szerint a növényházak ártámogatásának elnyeréséhez szükséges legkisebb terület a mezőgazda- sági nagyüzemeknél 0,5 hektár. A műanyagfóliás berendezések ártámogatásának elnyeréséhez legalább 0,5 hektáros területre van szükség, a fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezeteknél ez a terület 300 négyzetméter, a háztáji és egyéni gazdaságoknál pedig 100 négyzetméter lehet. A beruházási támogatással megvásárolható műanyag berendezéseket és növényházakat lehet külön- külön is üzemeltetni, de célszerűbb. ha a növényházhoz két egységnyi fóliafelület csatlakozik. (Ez ugyanis jól szolgálja a gazdaságos hasznosítást.) A primőr zöldség- termesztés és a palántanevelés támogatási rendszerébe beletartoznak a gépesítésre, meliorációra stb. érvényben levő állami támogatások. A háztáji és egyéni gazdaságok esetében a beruházási támogatás a műanyagfóliás berendezés vasszerkezetére, és a borító műanyagra vonatkozik, j . Gép, idő, szervezettség 1972-BEN HOZOTT határozatot a kormány a kapacitáskihasználás növeléséről, elsősorban is a. korszerű, nagy értékű gépek működtetésének javításáról. Legutóbbi ülésén — a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének jelentését tárgyalva — már a kezdeti tapasztalatokat összegezhette, s bár ezek elbizakodottságra nem adnak okot, kedvező változások első jeleiről mindenképpen tanúskodnak. A hatékonyabb gazdálkodás lényeges eleméről van szó, hiszen a népgazdaság szocialista szektoi-a negyedévente 8—11 milliárd forint értékben vásárol bel- és külföldről gépeket, berendezéseket. A befektetett pénznek kamatoznia kell, azaz a gép .teljesítőképessége, s a gép valóságos teljesítménye minél közelebb legyen egymáshoz. Van erre lehetőség. Mint a most tárgyalt jelentést megelőző vizsgálat bizonyította, átgondolt szervezési intézkedésekkel a nagy termelékenységű, korszerű gépek. berendezések kihasználtságát például a híradás- és vákuumtechnikai iparban, a textilipar néhány ágában 20—25 százalékkal javították egy esztendő alatt. Ugyanakkor sok területen még mindig jelen-, tős az .eltérés — nemcsak az iparban, hanem az építőiparban is — a gépek lehetséges és tényleges működtetési ideje között. Tavaly október végén, a háromnapos országos üzemig amokasaerveaéw tapasz; talatcserén dr. Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettese — a sokszor emlegetett munkaerőhiánnyal kapcsolatban — erőteljesen figyelmeztetett arra, hogy hatalmas tartalékok rejlenek a korszerű eszközök jobb hasznosításában, de ehhez a szervezéssel kell megteremteni a feltételeket. A KNEB elnökének a kormány elé terjesztett jelentése most szintén azt hangsúlyozta, hogy a vállalati üzem- és munkaszervezési tevékenység megítélésénél az eddigieknél fokozottabban szükséges mérlegelni az ésszerű kapacitáskihasználást, illetve az annak érdekében tett intézkedéseket. INDOKOLTAN ÖSZTÖKÉLI a kormány e határozatával is a vállalatokat, hiszen például a gépiparban 1,33 az átlagos műszakszám, s valamivel jobb, de nem sokkal, a korszerű, nagy értékű, termelékeny berendezéseké. A gépipar azért említésre érdemes eset, mert itt — a Kohó- és Gépipari Minisztérium kezdeményezte pályázat keretében, mely bérkedvezményeket nyújtott a legfontosabb termelőberendezések kihasználtságát javító vállalatoknak — tények tanúskodnak a lehetőségekről. Több gépipari nagyüzem ugyanis 80—120 millió forintos terven felüli termelést ért el, pedig „csak” annyit csinált, hogy a korábbinál jobban hasznosította korszerű eszközeit. Amihez persze szervezni kellett. Atcaoflortűfeitani. egyenletesebbé tenni az anyagellátást, bérben, pótlékban vonzóbbá a három műszakot... Megérte, De még mennyire! Sajnos, nem ritkán lehetünk tanúi annak, hogy a vállalatok még veszni hagyják az ilyen forrásokat. Tavaly — egyetlen mozzanatot kiemelve — 1,5 milliárd forint hitellehetőség szolgálta a szocialista gépimportot; 600 milliót vettek csak igénybe a termelők. Folytathatjuk azzal, hogy sűrűn ugyan megvásárolják belvagy külföldről a korszerű gépet, de „elfelejtik” a kiegészítő berendezéseket, az előírt anyag biztosítását, s a következmény akadozó termelés, alacsony gépkihasználtság, ' a kiadott ösz- szeg lassú megtérülése. S az sem ritka, hogy minden együtt van, pusztán a képzett munkás hiányzik. A NÉPGAZDASÁGUNKBAN használt gépek, gépi berendezések 9.5 százaléka elavult, amortizálódott. E tény mindennél beszédesebben tanúskodik amellett, hogy nagy szükség van a korszerű eszközök képességeinek jobb hasznosítására. Ennek alapja — mint a kormány határozata rámutatott — a fokozódó szervezettség. Célja, értelme pedig az, hogy a társadalom befektetett javainak ez az értékes része is úgy kamatozzék, hogy kisebb és nagyobb közösség egyaránt megkapja a maga részét, hasznát.- Z..Í1.J» '. i _. Üib), A gyöngyösi önlödében Helikopterről védik a hegva*i«vi szőlőket A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság és a Hegyalja 23 szövetkezete helikoptert vásárolt a növényvédelem megkönnyítésére. Az elmúlt évben a terület egyharmadáí, több mint 2000 hektárt gépről permetezték. Az idén júniusban érkezik a második helikopter. A tervek szerirvt. a 6600 hektár szőlőterület felét két helikopterről védik a betegségektől és a kártevőktől. A gépesített növényvédelem elsősorban a meredekebb. lejtősebb szölőtáblákon nyújt nagy segítséget. (MTI-foto — Kozák Albert) Szeretnék elfelejteni a tavalyi évet Tavaly — mint ismeretes — a vártnál jóval kisebb eredményekkel zárta az esztendőt a Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalat Gyöngyösön. Többnyire kívülálló okok — krónikus rendelés- hiány — miatt elesett az öntőüzem mintegy 11 millió forintos bevételtől, ami nyilvánvalóan erősen éreztette hatását a tervezett nyereség- ,gen is, kihatott a cég egész gazdálkodására. Megcsapan- tak a fejlesztési lehetőségek, elmaradt a program szerinti bér, s a kifizetett részesedés kellemetlen csalódást okozott a dolgozók számára. Ahogy mondani szokás: ",megbolydult a méhkas”. Megkezdődött az erőteljesebb mozgolódás, elvándorlás: olyan dolgozók is elköszöntek — mint például o tisztítók, rámolok —, akik a vállalat stabil gárdájához tartoztak. y A „sebek” lassan hegednek, a veszteségeket nem könnyű kiheverni. Legalább harminc ember hiányzik ma is a termelésből, a műszaki és adminisztrációs területekről. Gyöngyösön azonban, bizakodnak: úgy érzik, hogy az idén kiheverhetik a mégoly kínos csapásokat is, visszatérhetnek a régi „kerékvágásba”. Amint Veres Albin igazgatótól is hallottuk a napokban: az öntőüzem termelése újra szépen növekszik. S a hagyományos hazai megrendelők, a DIGÉP, a fővárosi Kismotor- és Gépgyár, a gyöngyösi Izzó, illetve a két .év után ismét jelentkező MÁV Kitérőgyártó Üzem vagy éppen az EVIÉP —, hogy csupán néhányukaí említsük — mellett különösen nagy szerepe van ebben a mind komolyabbnak mutatkozó olasz partnernek. A külföldiek ugyanis a korábbi 10 milliós megrendelésük után további 16 millió forint értékű üzletről tárgyalnak a tanácsi vállalat képviselőivel. Az olaszoknak a Szovjetunióba és Kínába exportált szövőgépeikhez kellenek mind nagyobb meny- nyiségben a szerelvény-alkatrészek, amelyeket egyébként mostanában már tíz naponta szállítanak a kamionok Gyöngyösről. — Nemcsak egyszerű kapacitáskitöltésről van már szó, hanem határozottan számolnunk kell a termelés bővítésével is — mondta az igazgató, a néhány hónappal ezelőttinél sokkal derűsebben, — Automata formázó- gépsort szeretnénk vásárolni, amelyben készséggel segítenének partnereink. A JiozremiikoGefctth. tagadhatatlanul gyorsítaná a beszerzést, s kiszámítottuk azt is, hogy a beruházás rövid idő alatt megtérülne. — S mi újság a többi profilban? — kérdeztük önkéntelenül is. — Erősödik a kompresszorgyártásunk is — kaptuk a választ. — Ebben az évben több mint 400 berendezést készítünk, s távolabbi kilátásaink sem rosszak. A BNV-n kiállított termékeinknek igen sok nézője, érdeklődője volt. Különösen a tervezőintézetek, irodák szakemberei keresték fel bennünket, hogy a gyártmányokkal közelebbről megismerkedjenek, s jobban elképzeléseikhez igazítsák azokat. Másrészt tovább folytatjuk tárgyalásainkat egy lengyel céggel, amely szintén szeretne velünk együttműködni. Forgácsolóüzemünk hétmillióval növeli az idén termelését: főleg MIA-MIB és BL 7., 12. típusú, Diesei- rendszerű motorokhoz készítvén alkatrészeket. Ilyenfajta tevékenységünk azonban csak átmeneti, mert később jobban 1 szeretnénk komplett motorokat is gyártani. — És a műszerész-esztergák? — A műszerész-esztergától, régi, kedves gyártmányunktól elbúcsúztunk... Termék- vizsgálatunk során ugyanis gazdaságtalannak találtuk a .gyártását, .s így egyike lett azoknak, amelyek „átestek a rostán”, amelyekkel a jövőben már nem : akarunk foglalkozni. A vállalatnak egykor hírt, rangot szerzett ügyes kis szerszámgép iránt megcsappant a kereslet: amíg valamikor 100—200 készült belőlük évente, ma már legfeljebb húsz-harmincat igényelnek. Ilyen kis szériára viszont nem vállalkozhatunk. Megmarad hát jó emléknek. .. Ilyesféle a vállalat idei éve, amelynek végéig 72 millió forintos programot próbálnak teljesíteni Gyöngyösön. S — bár jelenleg anyag- ellátási gondok nehezítik a folyamatos munkát, érzik a már említett létszámhiányt — a terv sikerülhet. Legalábbis erre enged következtetni az elmúlt hónapok gazdasági tapasztalatai, a féléves kilátások, ületve a továbbiak. Amelyekről egyre elégedettebben beszélnek a vállalatnál. Gyóni Gyula fűmwiwi&i 1971. májú# SO,, csütörtök»
