Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-30 / 124. szám

1 Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Bresciai hóhérok TEMETNEK BKESCIABAn, ebben a testei fekvésű észak-olasz városban. A gyász, a megrendülés és a fel­háborodás azonban nemcsak a várost, hanem bátran mondhatjuk, az antifasiszták millióit áthatja az egész világon. Olaszországban évek óta mind zajosabbak a neofa­siszták. Aki mostanában járt Róma, Milánó,'' Genova ut­cáin, az sajat szemével győződhetett meg róla, hogy a horogkeresztekkel telepingáit falak, a szélsőséges fasisz­ták szellemében fogalmazott röplapok mögött jelentős, erők lapulnak. Giorgio Almarante pártja, az újfasisz­ták törvényes bázisa már a válásról döntő népszavazás­ban kimutatta foga fehérjét. Transzparensek, plakatok, röpcédulák milliói hirdették' aki „nem"-mel szavaz, az kommunista, s hogy a tájékozatlan választókat nem átallották bekeverni hecc-kampányukba, az mutatja, hogy a katolikus tömegeket megfélemlítő vallásos motí­vumokat is használtak. VARHATÖ VOLT, hogv a referendum kudarca mi­att a jobboldal az eddigieknél is ádázabb támadásba kezd. A kedden Bresciéban elkövetett gyilkos merény­let azonban minden eddigi fasiszta terrorakción túltett. A három nagy olasz szakszervezet által hirdetett nagy­gyűlésen felrobbant pokolgépek világosan leleplezték Itália súlyos politikai válságának egy alapvétő mozga­tóját, Mussolini féketeingeseinek pártját. Tiltakozásul szerdán délelőtt négy órakor valósággal megbénult Olaszország élete; a szakszervezetek országos sztrájkfelhívást bocsátottak ki, ennek értelmében fél napra leálltak a vonatok, megállt az élet az üzemekben, hivatalokban, leeresztették redőnyeiket a boltok, nem indultak útjukra a tehergépkocsik és a repülőgépek. Az iskolák, a mozik és a színházak egész nap zárva marad­tak, ugyankkor a dolgozók országszert* nagygyűléseken fejezték ki tiltakozásukat a fasiszta terrorral szemben. Annál is inkább, mert az utóbbi öt évben legalább fél­ezer robbantás és terrorcselekmény történt az országban, s ezek túlnyomó többségét a szélsőjobboldali terrorszer­vezetek követték eL AMIKOR MOST Itáliában a gyász, a megrendülés és a felháborodás megnyilvánulásai közé a rosszallás elemei is vegyülnek, remélhetően ez utóbbiak végre erélyes lépésekré késztetik Mariano Rumor kabinetjét. Az újjáéledő fasizmus ellen nincs helye a tétovázásnak. Éppoly eréllyel kell fellépni ellene, mint amilyen vé­res, brutálisan visszataszító minden egyes megjelenési formája. Ma befejeződik a JKSZ X. kongresszusa A .Jugoszláv Kommunisták Szövetségének X. kongresszu­sa szerdán Is bizottságokban folytatta munkáját. Az Öt bizottság, amely az önigaz­gatási viszonyok fejlesztésé­vel, az ország köztársaságai és nemzetei közötti viszo­nyaival. a pártépítéssel és a statútummal (szervezeti sza­bályzat), az oktatás, a tudo­mány és a művelődés kér­déseivel, valamint a nem­zetközi viszonyokkal és Ju­goszlávia külpolitikájával foglalkozik, lehetővé teszi a küldöttek 6zámara, hogy szinte valamennyien kifejt­sék álláspontjukat a vitában, amelynek alapját Tito párt­elnök referátuma 6& a JKSZ elnökségének beszá­molója képezi. A kongresszuson részt ve­vő külföldi delegációk egyébként a keddi és szerdai napol részben vidéki látoga- tAwál töltötték, részben pe­dig megbeszéléseket folytat­tak jugoszláv vezető szemé­lyiségekkel. A JKS2 X. kongresszusa ma ismét plenáris ülést tart, amelyen elfogadják a kong­Gromiko elutazott Damaszkusziról Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, szíriai hi­vatalos látogatásának befe­jeztével. s-.erdán elutazott Damaszkuszitól. Repülőtéri nyilatkozatában Grimoko hangsúlyozta, hogy sikeresek voltak a szíriai ve­zetőkkel folytatott tárgyalá­sai, ,.A legfontosabb kérdés — a közel-keleti helyzet és a s/.írlai és izraeli csapatok szétválasztása kérdésének — megvitatása megmutatta, hogy a Szovjetunió es a Szí­riái Arab Köztársaság állás­pontja megegyezik” a leg­több kérdésben. „A Szovjetunió támogatja Szíria álláspontját mind a közel-keleti rendezés, mind pedig a csapatszétválasztás kérdésében. Igazságosnak és nemcsak a szíriai érdekek­nek, hanem a közel-keletl béke és biztonság fenntartá­sa érdekelnek megfelelőnek tartja ezt az álláspontot" — hangoztatta a szovjet kül­ügyminiszter, VSAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/SAAA<AA^AA^vA^VV\é^^VA^y>A»VVVWV^A-VWV\A^VVVVVV»* MIÜTAN ELVI DÖNTÉS született arról, hogy Nixon amerikai elnök június folya­mán látogat a Szovjetunió­ba, s a1 május végén Ameri­kába érkezett szovjet parla­menti küldöttséget mind az elnök, mind az alelnök fo­gadta — újra fokozott figye­lem fordul az Egyesült Ál­lamok belpolitikai helyzete felé. A2 Egyesült Államok ha­tárain kívülről szemlélve is meg van a Watergate-ügy- nek a maga erkölcsi-politi­kai jelentősége. Az Ameri­kán kívüli közvélemény megérti: Joggal kavar viha­rokat az a mindmáig be nem bizonyított gyanú, hogy a Fehér Ház vezetője esetleg előre tudott 3 demokrata párt országos választási köz­pontjában szervezett betö­résről. Éppen így: érthető az amerikai közvélemény aggo­dalma amiatt, hogy a lépés­ről lépésre történő visszavo­nulás során Nixon elnök környezetének mind több vezető tagjára bizonyult rá a bünrészesség, s mind mé­lyebben tárult fel az admi­nisztrációt körülvevő politi­kai és pénzügyi korrupció. Mégis: ez nem változtat azon, hogy az Egvesűlt Ál­lamok határain kívül Ame­rika belpolitikai helyzeté­nek változásait és viharait elsősorban abból s szem­pontból vizsgálják: milyen hatással lehetnek Nixon esetleges további politikai megpróbáltatásai a nemzet­közi enyhülés folyamatára. Közismert, hogv Nixon bel­politikai akcióitól teljesen függetlenül az amerikai el­nök tevékenységének legpo­zitívabb étemé érmen a szov­jet—amerikai envhülé* meg­gyorsítására Irányuló törek­vés volt. A Szovjetunió természete­sen nem személvekkel foly­tat politikát, hanem elvi alapon > igyekszik kibontakoz­tatni az enyhülést. A szov­jet parlamenti küldöttség például, amelyet Ponomar- jov, a Központi Bizottság titkára vezetett, azzal a Ford alelnökitől is beható megbeszéléseket folytatott, A S& Bail if8 ff f taoSr Nixon és az enyhülés 1914. május «»törtök aki Nixon esetleges idő előt­ti távozása esetén a Fehér Ház új lakója lenne. Már­pedig Ford ama republiká­nus vezetők közé tartozik, akik úgy vélik: a köztársa­sági pártnak érdeke egy ide­jében végrehajtott „sebészi beavatkozás". Nixon elnök belső népszerűsége ugyanis olyannyira a mélypontra zu­hant, hogy ha 1976-ig az óha­tatlanul bekövetkező viha­rok és viták közepette ma­rad hatalmon — akkor ez biztos demokrata párti győ­zelmet jelent. Idejében vég­rehajtott váltás még időt ad­hat. Fordnak arra. hogv 1976-ig rendet csináljon. Sőt, esetleg az a tény. hogy a republikánus párt tisztára söpörte saját háza táját és ugyanakkor folytatta az eny­hülés politikáját — még meg is növelheti győzelmi esé­lyeit. MINDEZT TERMÉSZETE­SEN a demokrata pártiak is tudják. Számukra az 1976-os Választás érdekében tulaj­donképpen az lenne jó, ami a republikánusoknak rossz: nevezetesen Nixon hivatal­ban maradása. Valószínűleg ennek is tulajdonítható, hogv miközben a sajtó nagyágyúi tovább lövik a Fehér Házat, a demokrata párt legtekin­télyesebb szóvivői, így pél­dául Mansfield szenátor, a demokrata szenátusi párt­csoport vezetője, nem siet­tetik az események menetét. Az is kétségtelen, hogy az enyhülés folyamata az Egye­sült Államokon belül is túl­haladt azon a fázison, ami­kor személyekhez volt kap­csolható. Ma már egyértel­műen úgy vélik, hogy Ford — valószínűleg egy hivata­lában maradó Kissingerrel az oldalán —. tovább foly­tatná a megkezdett vonalat. Ami pedig a demokratákat illeti, legesélvesebb valószí­nű jelöltjük Edward Kenne­dy, épnen a közelmúltban tett látogatást a Szovjet­unióban. s e látogatás során megerőltette elkötelezettsé­gét az enyhülési politika iránt. Mindamellett persze ta­gadhatatlan. hogv Nixon esetleges lemondatja vagy Nyugatnémet tervek a Közös Piac jövőjéről Rockkor Jenő. az MTI íu- reható vitát tartott «erdán doshoja jelenti: a nyugatnémet kormány a Helmut Schmidt szövetségi Közös Piac válságáról és a $ kancellár elnökletével nvély- bajok orvoslását célzó bon* ' ni elképzelésekrőL A kormány ülése szorosan összefügg a kancellár pén­teki párizsi utazásával. Sch­midt pénteken délután repül a francia fővárosba, ahol még aznap és má6nap dél­előtt négyszemközt tart meg­beszélést az új államelnök­kel, Giscard d’Estaing-nel. Bonnban illetékes helyen rámutatnak arra, hogy a Közös Piac jövője szempont­jából alapvetőnek tartják a partnerek nehézségeit. A szö­vetségeseknek ijesztően de­ficites a fizetési mérlegük, viszont az NSZK-nak őt mil­liárd márka összegű fizetési mérlegtöbblete van. Ezért nyugatnémet vélemény sze­rint, a kiváltó okokat kell megvizsgálni, mert a bajo­kat nem oldaná meg a defi­cittel küszködő EKG-orszá­gok anyagi megsegítése. Az EKG dilemmája az — ismerik el Bonnban —, hogy az NSZK partnereinek igen kellemetlen a nyugatnémet stabilitási politika. Az NSZK azt szeretné, ha a többi kö­zös piaci ország is erélyes stabilizációs intézkedéseket vezetne be. Annak viszont nem szeretné kitenni magát, hogy ugyanolyan mértékű legyen az infláció nyugat­német földön is. mint a kö­zösség más államaiban. a kongresszus előtt! felelős­ségre vonás elrendelése le­lassítaná az enyhülési fo­lyamatot. Nevezetesen: meg­nehezítené, késleltetné elő­készített vagy félig előkészí­tett szovjet-amerikai meg­állapodások aláírását Minden bizonnyal ennek ts f írépe van abban, hogy Nixon elnök magatartása bí­rálóival szemben május má­sodik felében ..megkeménye­dett’’: május 17-én nyilat­kozatot adott, amely szerint végleges elhatározása, hogy nem mond le. még ideigle­nesen sem engedi át a ha­talmat Ford alelnöknek. Sőt: ha a képviselőház úgy döntene, hogy a szenátus előtt kellene felelnie a Watergate-ügyért — akkora szenátus előtt is végigvívja a küzdelmet. Ezt követte néhány nappal később Ni- xonnak a2 a döntése, hogy a Watergate-üggyel kapcso­latban álló több hangszala­got és dokumentumot nem ad ki a képviselőház igaz­ságügyi bizMtságának. A? elnök állásnontja az, hogv a hangszalagok és dokumentu­mok érdemi része már nyil­vánosságra került, a bizott­ság kezében vannak az ösz- szes anyagok és az elnök szeftiélves beszélgetéseinek további feltárása már ma­gát az elnöki hivatalt és az államérdeket veszélyezteti. HA EMEEEETT figyelem­be vesszük, hogv a köztár­sasági párt még mindig megoszlik és távol van at­tól. hogy egységesen lépjen fel Nixonnal szemben — ak­kor arra mindenképpen szá­mítani lehet, hogy a székül-' politikai értelmében az el­nök még hosszú hónapokig teljes mozeásszabadságga! rendelkezik. Ez nődig azt je­lenti. hogy a júniusra ter­vezett moszkvai látogatást közvetlen veszély az ameri­kai belpolitika oldaláról nerc fenyegeti, s megteremtődhet a lehetőség arra. hogv a moszkvai c*úeste!5P-/>z6nyo­mán megszülető újabb meg­állapodások az enyhülés fo­lyamatát még visszavonha­tó tlanabbá tegyék. •st t —e. resszu« határozatokat et> megválasztják a párt új ve­zető testületen. A tervek sze­rint a JKSZ kongresszusa ma befejezi munkáját. Joszip Broz Tito. a Jugo­szláv Kommunisták Szövet­ségének elnöke szerdán fo­gadta a JKSZ X. kongres­szusán reszt vevő szovjet pártküldöttséget. amelyet Andrej Kirilenko, az SZKP KB titkára vezet. A szovjet- delegáció veze­tője átadta az SZKP Köz­ponti Bizottságának ajándé­kát a JKSZ X. kongresszu­sának — a Lenint dolgozó- szobájában ábrázoló képet Tűzszünet? Nixon a szíriai — izraeli csapat­szétválasztási megállapodásról WASHINGTON Richard Nixon elnök, Henry Kl«slnger külügymi­nisztertől kapott értesülések­re hivatkozva szerdán beje­lentette, hogy megállapodás jött létre a szíriai és Izraeli csapatok szétválasztásáról. Mint a DPI Jelenti, az egyezményt május 31-én Ír­ják alá a genfi közel-keleti békeértekezlet katonai kér­désekkel foglalkozó munka­csoportjában. Polliikat őrs^gvúltiis Párizsban Plcrrc Messmer (Jobbról) átadja a miniszterelnöki hi­vatalt utódjának, Jacques Chirac-nak. (NépÜjság-telefolo — AP—MTI—KS) i P ORTJCltNTiiUMK Magyarország— Jugoszlávia 3:2 (0:2) Góllövők: Máté (2), Faze­kas (11-esbői). Illetve Popi- voda, Jerkovics. Az első 20 percben nem volt különösebb iram, a színvonal meg sem közelítet­te a közepest. A 15. percben Albert átadta a csapatkapi­tányt karezalagot Benének, helyét pedig Fazekasnak. A 18. percben Surjak remekül ugratta ki Popivodát, aki jó érzekkel lépett ki a lest rek­lamáló védők vonalából, hig­gadtan kicsalta Géczit a ka­pujából, majd a rövidsarok­ba helyezett (10). A 20. perc­ben Popivoda elfutott a jobb oldalon, mintaszerűen tálalt Jerkovics elé, aki habozás nélkül a kapu bal oldalába lőtt (2:0). A második félidő­ben a magyar csapatot mint­ha kicserélték volna, három góllal terhelték meg Maries hálóját. Tüntetés a fas’szta merínv,1 miatt Százezrek tüntettek szerdán Milánóban a Dóm-téren a Bresclában elkövetett fa­siszta merénylet eíícn. (Népújság-telefoto — AP—HTí—Kfi#

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom