Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-28 / 122. szám

Kondor Béla emlékkiállítás a Nemzeti Galériában Férfifej, Május 18-án nyílt meg a Nemzeti Galériában Kondor Béla emlékkiállítása, ame­lyet a hagyatéki anyagból rendeztek meg. A megnyitón, amelyen Nagy László költő, a művész egykori jó barátja értékelte Kondor művészetét, ritkán látható nagy tömeg gyűlt össze a Galéria ter­meiben. Minek tulajdonít­ható ez a szokatlanul nagy érdeklődés, amelyet a tárlat kelt, ki is volt tulajdonkép­pen Kondor Béla, s mi látha­tó itt, e hagyatéki tárlaton? Kondor 1931-ben született. Érettségi után villanyszere­lőként dolgozott. Ezután ke­rült a Képzőművészeti Főis­kolára, ahol Barcsay, Kof- fán és Kmetty növendéke­ként 1956-ban szerezte meg grafikusi diplomáját. Első önálló kiállítása 1960-ban volt. 63-ban a miskolci gra­fikai biennálé nagydíját kap­ta, 64-ben Tokióban nyert grafikai díjat. Munkásságát 1965-ben és 71-ben Munká- csy-díjjal jutalmazták. 1972. december 12-én tragikus hir­telenséggel elhunyt. Tevékenységét és életét azonban legkisebb mértékig lehet csak érzékeltetni az előbbi adatsorral. Művészete ugyanis magasan kiemelke­dett a hatvanas évek kor­ié rsmű vészét éből. Alkotásait — amint ez a művészettörté­net folyamán már annyiszor megtörtént — az alkotótár­sak, a kritikusok értetlenül, vagy félreértéssel szemlélték. Kondor egész életét végigkí­sérte az a vita — és sokak szerint éppen ez a vita tette, hogy oly korán távozott kö­zülünk —, amely művészeté­nek értékelésében folyt. Kristóff Attila a Magyar Nemzetben az alábbiakban foglalta össze a vita lénye­gét: „Az „abszolút moder­nek”, hogy tehetsége az ő oldalukon nyomjon a latba, ujjongva üdvözölték. Az aka­démikusok, a naturalisták, hogy ne nyomassza őket a tehetsége, ujjongva sorolták az „abszolút modernek” hasznavehetetlenek közé”. Nem tudták felmérni és he­lyesen megítélni, hogy Kon­dor Béla pártos elvű, elköte­lezett művész. Ez az életét, művészetét kísérő vita egy­értelműen hozzájárult ah­hoz, hogy a jelenlegi kiállí­tásra, a művész hagyatékára ilyen sok ember tekint ér­deklődéssel. És most nézzük meg azt, hogy mit láthatnak . ezen a kiállításon a látoga tók! A kiállított anyag, bár mennyiségileg igen nagy (majdnem kétszáz műalko­tás). mégiscsak egy töredéke a kondori művészetnek, hi szén a művész hagyatékában mintegy másfél ezer alkotás volt. S ennek teljes bemuta­tása esetén is hiányoznának még az élete során eladott, tehát gyűjteményben, mú­zeumban levő alkotásai. Ezek után érthető, hogy a bemuta­tott festészeti és grafikai anyag közül ez utóbbi a tel­jesebb. A grafikai anyagon követhetjük jobban nyomon művészetének alakulását, érthetjük meg jobban ironi­zálását, gúnyát. és aggódá­sát. Mert Kondor, amint a XX. század humánus embe­re általában, aggódik az em­beriség jövőjéért, magáért az emberért, aki tudásával meg­teremtette az önmagát, saját alkotóját elpusztítani képes tudományt. Az Auschwitz, a Bomba. a Gyilkosság az olimpián 1972., mind olyan lapok, amelyen egyértelműen szót emel a békéért, a jobb, emberibb jövőért. Krisztus- sorozatát. amelyen változa­tos technikával és színvilág­gal alkotja meg a falusi pléh-krisztusok és útszéli keresztek eltűnő világának a modern kor emberéhez szóló szimbólumrendszerét, annak idején szintén meg nem ér­tés fogadta. Technikai tudását mindig is . elismerték, színkezelése mellett az itt Kiállított grafi­kai lapokon leginkább mes­teri szerkesztő-tudását fi­gyelhetjük meg. Szerkesztés­sel nemcsak a lapokon, de a valóságban is szívesen, fog­lalkozott: saját készítésű hangszereit is láthatják a látogatók: és nem láthatók, de tudunk róla. hogy készí­tett térrácsokat, vonalkon- strukicókat pálcákból, me­lyek azután fotóművészeié­nek lettek alanyai. Költésze­tét néhány versidézete jelzi, amelyek az egyes termekben mintegy jelmondatokként let­tek elhelyezve. Ezekben is az a nagyfokú humánum szó­lal meg, amely őt mindig al­kotásra késztette. Chikán Bálint AJAN lAIIINK 21.50: Csajkovszkij b-moll zongora­verseny A nagy orosz zeneszerző egész életművét az orosz né­pi motívumok hatják át, operáit csakúgy, mint tánc­játékait, szimfóniáit, szvit­jeit, nyitányait vagy ver­senyműveit. A most közvetí­tésre kerülő zongorahangver­seny 1874-ben született. A bemutató körülményei is ér­dekesek. Amikor Hans yon Bülow Oroszországban járt, Csajkovszkij neki mutatta meg frissen elkészült művét, és Bülow — bár igen nehéz­nek találta a versenyművet —. vállalta a bemutató kon certet. Most a Saarvidéki Rá dió Szimfonikus' Zenekará­nak élőadásában hallhatjuk a zenedarabot, vezényel Leo­pold Stokowski, zongorán közreműködik Kurt Leimer. WH. máüttí ksád Ez persze nem is kevés Ami a sermru: az a boh'őzat: De hát a szódavíz is a „semmitől” válik élvezhető­vé, ha értékké persze nem is. Túlzás lenne azt állítani, hogy Alekszand. Vampilov „Az elsőszülütt” című víg­játéka akár műfaja eszkö­zeivel is széles képet nyit­na a ma szovjet való=ágára. Nem is az volt a célja, nem is azzal az igénnyel íródott: „Csak” nemesen szórakoz­tatni akart. Mégis végig de­rülve, ahogyan egy jól meg­irt vígjátékhoz ez illik, he- lyenkint majdhogynem köny- nyezve is a történetkét, mint ahogyan ez egy szakértő módon megszerkesztett víg­játékhoz illik, vitathatatlan­ná válik bennünk: ez ma történt. a Szovjetunióban történt. így sehol máshol és semmikor máskor meg nem történhetett volna mindez: ahogyan egy kényszerhazug­ság árán nem létező har­madik gyermekére és a so­ha nem ismert apjára buk­kan egymásban a vígjáték két főhőse. Nos, dramaturgiailag ta­lán nem volt mindenkor kellően indokolt Szerafimov, a kikopott „flótás” naivitá­sa. Nem volt vígjátéki hite­lű Kugyimov, a végül is ki- golyózott férj jelölt alakja. És Horvai István rendezése né­ha boltozati elemeket is be­engedett a „pályára” —, de a szórakoztató szándék, a rutinos szerző és a magabiz­tos rendező kellemes másfél órát varázsolt a mosolyra, nevetésre mindig kész, s az e készségét tisztességgel szolgáló alkotások iránt há­lás közönség elé. Vitán felül Feleki Kamii volt e játék fő erőssége, éj­szakai jelenete, megtaláltnak vélt soha nem volt fiával messze több, mint egy ruti­nos színész vidám játéka: emberi sorsot, tragikumot és soha ki nem merülő opti­mizmust sugárzott az ő Sze- rafimovja. Lukács Sándor, mint Buszigin, elsősorban mint a rendet teremtő, a tisztességes fiú volt hitele­sebb, a fiatal egyetemista félig léha, félig köpés ma­gatartásából kevesebbet tu­dott érzékeltetni. Ebben Kern András volt az erő­sebb és igazabb. A darab többi szereplői. Egri Márta, Béres Hona, Balázs Péter, Szerencsi Éva, Kútvölgyi Készítették szabad idejük­ben a NFEtí — a Nemzet­közi Felügyelő és Ellenőrző Bizottság — magyar tagoza­tának résztvevői. A film magyarokról szó! a 17. szé­lességi foktól délre, illető­leg a magyarok szemen ké­résziül láttatja és szólaltat­ja meg egy távoli ország Tizenhárom rész: megkezdődött a „Parasztok” című Rey- mont-regéuy televíziós változatának sugárzása. Erzsébet, és Szalai István méltán Osztozott a sikerben. Vegyél egy formás női fe­neket, természetesen egy jó színésznő „tulajdonát”, te­gyél hozzá egy-két férfit, némi kis félreértést, meg ügyesen hámozott luftbal­lon-szöveget, az egészet Öntsd le —, de nagyon véknyan és nagyon óvatosan —, vala­miféle pikánsnak tűnő poli­tikai mártással! Megvan? Hát ennyi az egész, és már­is kész az eljátszható Fey­deau—Heltai-bohózat, a „Mit járkálsz meztelenül?” Ami érték benne, az Heltai elmondható, franciás nia- gyarsággal.. sziporkázó szöve­ge, ami élvezhető: Almást Éva, Körmendi János és Tahi Tóth László játéka. Kiváló MEDO Z-klub Csányban (Tudósítónktól): Három évvel ezelőtt ala­kult meg a Csányi Állami Gazdaságban az ifjúsági klub, amely a fennállása óta figyelemre méltó munkát vé­gez, érdekes, tartalmas prog­ramot biztosítva fiatal tag­jainak. A klub 1973-ban be­nevezett a MEDOSZ elnök­sége által meghirdetett kivá­ló klub pályázatra. A prog­ramok mindegyike hozzájá rult ahhoz, hogy a csányi fiatalok hasznosan töltsék el szabad idejüket. Érdekes té­mákkal TIT-előadásokat tar tottak, szerveztek irodalmi esteket, író-olvasó találkozót, közös kiránduláson, színház- és múzeumlátogatáson vet­tek részt, s természetesen akadt több sportrendezvény és hangulatos táncos összejö­vetel is. Mindezek mellett gondot fordítottak a fiatalok politikai nevelésére is, amelyben sokat segítettek a jól megszervezett, aktuális témákkal foglalkozó fórum- rendezvények. A jó munkának köszönhe­tő, hogy elnyerték a ME­DOSZ kiváló klubja címet. Az erről szóló oklevelet és ötezer forint pénzjutalmat a napokban adta át Huny a István, a MEDOSZ elnöke. ■ Vár<uii Anna l Felibe CHILANTIK 36. ÍGY VÉGEZTÉK A MONTELEPREI BANDITÁK Csapatának tagja volt apja és a két Pianelli fivér is, akik annak idején jelen vol­tak, amikor Giuliano azt a levelet kapta, amelyben sza­badságot ígértek nekik, és megparancsolták, hogy lője­nek a nép közé Porteilán. 1947. június 22-én Giulia­no végrehajtotta Crozza Black utolsó parancsait, az antibolsevista front nevében. Kis csoportokra osztotta erőit, és minden csoport ugyanabban a késő délutáni órában dobott bombát a ca- rini, a partinicói, a monrea- lei és más kommunista és parasztszövetségi székházak­ra. Partinicóban az „anti- bolsevik” banditák tüzet nyi­tottak azokra, akik az Olasz Kommunista Párt székházá­ban tartózkodtak. Négy munkást megöltek. És az autókból léadott lö­vésekkel, kidobott bombák­kal együtt a banditák min­denütt kommunistaellenes röplapokat is szórtak szét, melyeket az antibolsevista front nevében Giuliano írt alá. Az egyik röplap Orien­tes harcba hívta a fiatalo­kat a kommunizmus elleni háborúba. Négy nappal később Ál­cáméban egy fiú kopogta­tott a csendőríaktanya ka­puján, és azt kérte, hogy a parancsnokkal beszélhessen. — Ott, abban az udvar­ban vannak a banditák, go­lyószórókkal — mondta. A csendőrök körülvették a környéket, támadást indítot­tak, a banditák válaszoltak ugyan a tűzre de legyőzték, és megölték őket. Amikor a halálosan meg­sebesült Fra Diavolót bevit­ték a laktanya udvarára, mielőtt kilehelte a lelkét, ezt mondta: — A rendőrség embere vagyok. — Sőt még azt is: — Messana embere vagyok, Messanának hívták a rend­őrkapitányt. De hát kinek volt valójá­ban az „embere”? A banda többi tagja a bírósági eljá­rás során elmondta, hogy Fra Diavolo azt a feladatot kapta, hogy ölje meg Giulia- nőt, „ha összeadja magát a kommunistákkal”. Crozza Black, aki figyeltette Giu- lianót, élőre gondoskodott arról, hogy gyilkolják meg, ha „árulóvá" lesz, vagyis fölfedi a poríellai tömegmé­szárlás meg a többi bűn­tény igazi hátterét: azt, hogy az antibolsevista front pa­rancsára követte el őket. Az antibolsevista front tervében szerepelt a kom­munista párt tartományi- tit­kárának, Girolamo Li Causi képviselőnek a meggyilkolá­sa is. Giuliano két merény­letet követett el a vezető politikus ellen, aki azon­ban mindkétszeü: megmene­kült. A pártházaft ellen intézett bombamerényietek, sortüzek hozzánk mégis közeli életét. Róbert László avatott kí­sérőszövege kitűnően egészí­tette ki az „amatőr” fiime­zők képeit, úgy és olyany- nyira, hogy az első percek után már senkin -k sem tűnt fel, hogy kis. alkalmi gé­pekkel, sok lelkesedéssel, de nem mindenkor valódi „szak­mai” hozzáértéssel készült ez a dokumentumfilm. Sőt: egy idő után a képei? varázsa, őszintesége, az események­ben benne élők együttértő és együttérző, ott élő magya­rok állásfoglalása, egyszerű­en meg is kérdöjeieztette bennünk most ezt a szót: amatőr. Miben? A kamerakezelésben? Ab­ban lehet. De a ’valóság áb­rázolásában mór semmikép­pen. Abban profik, mind- valáhányan. Gyurkó Géza hatalmas tiltakozást, valósá­gos népharagot váltottak ki. A felháborodás általános volt; Szicíliában és egész Olaszországban is épp az el­lenkezője történt annak, amit Crozza Black és cinko­sai vártak. A támadás cél­táblájául választott politikai erők nem hátráltak meg, in­kább egyre erősödtek, és ki­vívták a többi párt, vala­mint az értelmiségiek, mű­vészek rokonszenvét és szo­lidaritását. Crozza Black tévedett. A véres kezű Giuliano megtért régi életmódjához, briganti lett újra. És megint lelki­furdalás gyötörte, éjjeleit li­dérces álmok kínozták. Sú­lyos csapást mért annyi ár­tatlanra, ráadásul az ameri­kai fasizmus véres őrültsé­gébe belekeverte sógorát is, imádott húga férjét, és ép­pen akkor, amikor a fiatal- asszony gyereket várt. Min­den áron mes kellett men­tenie Pasquale Sciortinót. Giulianónak annak idején felajánlottak egy útlevelet, azzal a lehetőséggel, hogy Amerikába menjen, nem? Hát Crozza Black a gengsz­tereivel meg a marásokkal most Mariannina férjét mentse meg. Crozza Black nem adott magáró! élet.ielet. Lu-ky Lu­ciano Nápolyban az ameri­kai maffiavezérrel, dón Vi- tone Genovesével közösen vitte ügveit. És Giuliano bekopogtatott a monrealei maffiásokhoz. — Igen — mondták —s igen, Turidduzzo; meg le­szel elégedve a sógorod Amerikába utazik. De Croz­za Black meg akar bizonyo­sodni hűségedről: írj egv jelentést — de e teljes igaz­ság legyen benne — az 1947. május—júniusi események­ről. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom