Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-03 / 101. szám
A Minisztertanács tárgyalta: Á tetteken a sor Közvéleményünk helyesléssel, egyttéi'téssel fogadta a magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának március 19—20. ülésén hozott határozatokat a munkásosztály vezető szerepének erősítéséről, helyzetének további javításáról, valamint a köz- művelődés helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. A KB-határozat kiemelte, hogy a tárgyalt témákban pártunk gazdag tapasztalatokra tett szert és most a tetteken a sor, hogy társadalmi életünk e két fontos területén, az eddigi eredményekre támaszkodva, igényesebben, gyorsabban haladjunk előre. Ezért is hívta fel a Központi Bizottság az illetékes párt-, állami- és társadalmi szerveket, hogy a határozatokból származó feladatok elvégzésére tegyék meg a szükséges intézkedéseket, s külön a kormányhoz is fordult az állami feladatok kidolgozására, meghirdetése és végrehajtása végett. A párt határozatai végrehajtásának fontos láncszemének tartjuk most, hogy a Minisztertanács legutóbbi ülésén intézkedési tervet hagyott jóvá a munkásosztály helyzetére, a közművelődés fejleszíé. sere vonatkozó KB-állásfoglalás teljesítésére. Az intézkedési terv megalkotására annál is inkább szükség volt, mivel a társadalom vezető erejéről való jobb gondoskodás, a művelődés ügye nem, nélkülözheti az átgondolt és tervszerű kormányzati munkát, a minisztériumok, állami szervek összehangolt, szervező tevékenységét abban a szellemben, amelyben a fontos párthatározatok születtek. A témák természete is olyan, hogy konkrét intézkedéseket igényelnek, s hogy csak mást ne is említsünk, a munkásosztály társadalmi presztízsének erősítése komoly feladatokat ró a kormányzati szervekre, a közművelődés fejlesztéséért pedig egyebek között ki kell dolgozni az új, egységes felügyeleti rendszert, valamint új köz- művelődési törvényt kell alkotni. Ennek megfelelően a kormány most elfogadott munkaterve gondos körültekintéssel emeli ki azokat az állami feladatokat, amelyek immár a tettek nyelvére fordítják le a nagy jelentőségű párthatározatok elvi irány- mutatását. Csupán tallózva a kormányzati munkaprogramban, kiderül, hogy a Minisztertanács a jövőben a kérdések széles körében készül intézkedni, serkenteni és mozgósítani. A munkásosztály vezető szerepének növelésének céljából a kormány, a szakszervezetekkel egyetértésben, irányelveket dolgoz ki az üzemi demokrácia fejlesztésére, ki. munkálja a dolgozók jogsegély-képviseletének a mainál hatásosabb rendjét, továbbfejleszti a munkásokat érintő személyzeti munkát, szélesíti a munkások továbbképzési lehetőségeit, hogy közülük a legalkalmasabbak tervszerűen kerülhessenek társadalmi, gazdasági vezető posztokra. Intézkedik ezenkívül, hogy a jövőben tovább javuljon a dolgozók egészségének védelme. A SZOT a Munkaügyi Minisztériummal közcsen tervet dolgozott ki a munkaidő-csökkentés bevezetésére a hátralevő területeken. A legfontosabb, közeljövőre szóló tennivalók mellett a Minisztertanács azt is meghatározta, mivel kívánja előmozdítani a következő ötéves terv időszakában a munkások anyagi helyzetének javítását. így az 5. ötéves tervtől sor kerül például olyan köz- gazdasági szabályozók kidolgozására és alkalmazására, amelyek mindenekelőtt a nagyüzemekben, a gazdálkodás hatékonyságának alapján, biztosítják a dolgozók keresetének dinamikus növekedését, ugyancsak további intézkedések várhatók a munkások ía- káshelyzetének jobbá tételére. A közművelődés fejlesztő. sét szolgáló kormányintézkedési tervben is gyakran szerepel a szó: munkások. A Minisztertanács és a SZOT úgv látja, közművelődésünk leginkább a munkásokat érintően szorul fejlesztésre. A kormány ezért a jövőben gondoskodik a munkáskerületek, települések hiányzó közművelődési intézményeinek pótlásáról. Az új lakótelepeket közösségi célokat szolgáló objektumokkal látják el. A kormány tevékenysége ezenkívül arra is irányul, hogy egészében javuljon a közművelődés anyagi és egyéb ellátottsága, tekintélye és rangja is a társadalmi életben. Ezt a célt fogja szolgálni a közművelődési alap létesítése a költségvetésben és a közművelődést serkentő törvény tervezetének a kidolgozása is. A kormány most felhívta az ágazati minisztériumokat, hogy ezentúl behatóbban vizsgálják a területükhöz tartozó dolgozók kulturális helyzetét, kezeljék kiemelten a jobb művelődési feltételek megteremtését. Miként a Központi Bizottság ülése, úgy a kormány döntése is fontos gyakorlati útmutatót ad az állami- és társadalmi szerveknek a márciusi párthatározat végrehaj. tásához. Része, mégpedig fontos része annak a munkának, amely a 10. kongresszus határozatainak eredményes végrehajtásáért folyik az országban. ■ 15 éves a KGST könnifilipari állandó bizottsága KGST negyedszázados jubileumával egyidejűleg érkezett el 15. évfordulójához a sokoldalú könnyűipari együttműködés szervezetének létrehozása. A másfél évtizede életre hívott könnyű- és élelmiszeripari, majd az 1963-ban „önnállósult” könnyűipari állandó bizottságban a tagországok egymást segítik a lakosság minél jobb ellátásában, s ennek érdekében a korszerű termékek kialakításában, új gyártási technológiák kidolgozásában. Ennek köszönhetően is emelkedett a könnyűipari késztermékek kölcsönös forgalma, a szállítások ma már megközelítik az iparcikk-kereskedelem forgalmának a felét. 1960 és 1970 között a KGST-országok egymás közötti közszükségleti cikkforgalmanak évi átlagos növekedése elérte a 11 százalékot, s értéke ma már meghaladja a kétmilliárd rubelt. Kiemelkedő eredményeket értek el könnyűiparunk fejlesztésében, gyártástruktúrájuk korszerűsítésében, így például a mesterséges szálak aránya Még 1968-ban alakult meg a gyöngyösi Izzóban a Lenin-brigád tizenhat nőből. Evek óta, ők a szocialista ver senymozgalom éllovasai az üzemben. Brigádvezetőjük Fodor József né, egyben a tranzisztorüzem csoportvezetője. A gyár 207 brigádja közül most, május első napján kapták meg munkájuk elismeréseként az Egyesült Izzó Félvezető és Gépgyár kiváló brigádja megtisztelő címet. (Foto: Puskás Anikó) E&y a kiválók kosul,»» * Kádár János nyilatkozata a május 1—i felvonuláson Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a budapesti dolgozók május 1-i felvonulásán nyilatkozatot adott: — A magyar munkásosztály legöntudato- sabb emberei 1889-től kezdve — dacolva a kapitalisták terroi-jával és erőszakszervezeteivel — minden évben megemlékeztek a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepéről, május 1-ről. A felszabadulás óta a felszabadult és a szocializmus építésének útjára Lépett egész magyar nép ünnepe lett május elseje. Ezt a napot ’ munkaszünettel, méltó körülmények között ünnepeljük meg, s a régi tradíciónak megfelelően ezen a napon is kifejezzük harci céljainkat, törekvéseinket. így volt ez eddig, így van ma, és így lesz ezután is. — Ezen a napon előre is szoktunk pillantani, milyenek a kilátásaink. A magyar munkásosztály, a parasztság, az értelmiség egész népünk jó érzéssel ünnepelhet, bizakodással nézhet előre. Lelkiismersle tiszta: dolgozunk, eredményeink vannak. Minden lehetőségünk megvan ahhoz, ami a jó munkához, harcunkhoz szükséges. Van jó politikánk, a párt betölti vezető szerepét, a munkásosztály törekvései érvényre jutnak társadalmunkban, s népünk összeforrott a szocialista célok válóra váltásának szándékával. — Jók a feltételeink hazai munkánk nemzetközi hátterét illetően is. Nagy és erős szövetségeseink vannak: a Szovjetunió, a Varsói Szerződés országai, az összes szocialista ország, a haladásért, a szocializmusért és a békéért küzdő emberek az egész világon. A nemzetközi munkásosztály, a népek harcából is becsülettel kivesszük a részünket. — Most olyan év van előttünk, amelyben pártunk kongresszusra készül, népünk pedig a felszabadulás 30. évfordulójára. Élve az alkalommal, ezúttal is szeretném Központi Bizottságunk üdvözletét és köszönetét kifejezni a szélesen kibontakozó, nagyarányú szocialista munkaverseny kezdeményezőinele és résztvevőinek, akik elhatározták, hogy tettekkel, jó munkával készülnek a jövő év nagy eseményeire. — Most jó, kiadós eső van május 1-én. De mint ezt minden szem- és fültanú is tapasztalhatja — ez, a részvevők hangulatán semmit sem rontott, az ünneplők lelkesek, s valószínűleg azért is, mert arra gondolnak, amit már néhány hete mi is mondogattunk a Központi Bizottságban, a magunk körében, hogy minden fettételünk megvan ahhoz, hogy nyugodtan nézzünk előre, csak még egy kis eső kellene. Most az eső is megjött. — Szeretném megragadni az alkalmat, hogy a munkásság szolidaritásának nagy nemzetközi ünnepét, a május elsejét ünneplő magyar munkásosztálynak, egész dolgozó népünknek legjobb kívánságaimat fejezzem ki, s tolmácsoljam a Központi Bizottság üdvözletét. Egészséget, erőt, sok sikert kívánok. a textiliparban csaknem megkétszereződött. Fontos helyet foglal el a KGST-együttműködésben, a szabványosítási tevékenység. Eddig a könnyűipari állandó bizottságban 92 textil-, ruha-, bőr-, cipő-, nyomda- és fafeldolgozóipari szabvány készült. A közös szabványoknak — főképp a termékszabványoknak — kiemelkedő szerepük van az országok közötti árucserében és a szakosításban is. Nincs elég ipari tanuló Szakmai utánpótlás — átképzéssel ismereteket nyújtani, amelyekből hiányzanak a munkások. Korszerű feltételek A magyar könnyűipar olyan fontos nyersanyagokat kap a tagországoktól, mint a pamut (a felhasznált mennyiség 72 százalékát), a lenrost (31 százalék), a cellulóz alapú rostok (50 százalék) és a papíripari alapanyagok — fenyőpapírfa, nyárpapírfa, cellulóz és a karton — nagy hányada. A ruházati iparunk fejlesztéséhez szükséges importgépeknek csaknem egyharmadát a KGST-országok szállítják. Jelentős helyet foglalnak el a programban az együttes beruházások. Érdekeltek vagyunk az Uszty Ilimszk-i beruházásban, ahol hat KGST-ország együttesen évi 500 ezer tonna kapacitású cellulózgyárat hoz létre. Az állandó bizottság egyébként most 13 beruházási javaslat előkészítésével foglalkozik. Az 1976—80-as időszakra 14 könnyűipari szakosítási és kooperációs^ együttműködést készítenek elő. A szakosítási javaslatok főképpen a speciális rendeltetésű késztermékekre (sport-, munka- _ és kismamacipő, speciális bútorok stb.) és félkésztermékökre (papír, karton, gépalkatrész stb.) terjednek ki. Mind nagyobb fontosságú a magyar könnyűipar fejlesztésében a szocialista tagországok könnyűipari gépgyártása, mivel valamennyi országban egyidejűleg nagyarányú beruházásokat valósítanak meg és megnőtt a gépek iránti kereslet. A gépellátás jobb megoldása érdekében a közelmúltban létrehozták az Intertextilmas nemzetközi egyesülést, amely összefogja a tagországok több textilgépipari vállalatának termelési és fejlesztési tevékenységét. A gépgyártási kooperációkra máris jó példák vannak Ilyer a Szovjetunióval kialakított, SZTB típusú szövőgép-kooperáció, amely több ország csatlakozásával sokoldalú gazdasági együttműködéssé alakult. A megállapodás szerint a gépek két komplett szerkezeti egységét hazánkban a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat állítja elő. A részegységekért 1976-ig 650 szövőgépet kapunk a Szovjetunóból. Kiépítettünk, továbbá néhány számottevő együttműködést az egyes papírfajták és műszaki szövetek gyártásszakosításában is. Koordinációs központ létesült a szintetikus felsőbőrök összehangolt kutatására, míg a könnyűipari szinezék- és segédanyagellátásra az Interchim nemzetközi szervezet összefogásával készültek javaslatok. A közvetlen együttműködés jegyében a tagországokban ■ működő vállalatokkal, intézményekkel a magyar üzemeknek, intézményeknek eddig több mint 80 megállapodása jött létre. Az együttműködés eddigi formáira, gyakorlati tapasztalataira alapozva már megkezdték a következő ötéves terv idejére szóló program kidolgozását, az ágazati tervek egyeztetését, ami lehetőséget teremt az integráció előnyeinek fokozottabb hasznosítására. Az üzemek bejárata mellett függő táblák önmagukért beszélnek. Egy szempillantás alatt megállapíthatja az érdeklődő, hogy az illető helyen miilyen szakmában jártas „munkaerőt” keresnek. Hasonlítsuk össze a különböző üzemek tábláin található információkat. Szinte mindenhol szükség lenne még gépi forgácsolókra — esztergályosokra, de főként köszörűsökre, marósokra —, hegesztőkre, kőművesekre, s a modern építőipar által teremtett speciális szakmák művelőire. íme néhány konkrét példa. Gyöngyösön, a MÁV Kitérő- gyártó Üzemében például állandóan tízesével keresik a jól képzett forgácsolókat, esztergályosokat és gyalusokat. Az apci Qualität Vállalat listáját mindig az öntök vezették. A szakemberek iránti kereslet szinte azonos, hiszen hozzávetőlegesen 10—12 szakma mesterei hiányoznak mindegyik helyről. Kisebb eltérések ugyan akadnak, ezek azonban területenként jellemzőek. A legújabb adatok szerint Egerben ácsokra és állványozókra lenne szükség, Hatvanban hegesztők, kovácsok, bádogosok és kőművesek kellenének. Gyöngyös üzemei fa- padlózókat, műanyagburkolószakmunkásokat és vasbetonkészítőket várnak,- Selypen bányaelekirolakatos szerepel a hiányzó szakmunkások listáján, Füzesabonyban köműpedig a kesztyűs szakmunkás érne aranyat, A lista bár nem törekedtünk a teljességre — nagyjából kiegészült. Fiatalok és a pályaválasztás Hol vannak a most végzett általános iskolások. s azok a középiskolából kikerült fiatalok, akik nem tanulnak tovább? A kérdést naponta felteszik az üzemek, vállalatok 'munkaügyi osztályain, iia az utánpótlás nehézségeiről esik szó. Egy tény: nem lógnak, nincsenek munka nélkül — csali más pályát választottak. Sokszor a rosszabbul fizetett, de divatosabb foglalkozási ágakban, vagy a kényelmesebb, jobb munkakörülményekkel kecsegtető helyeken álltak munkába. Nekik ezt nem róhatja fel senki, hiszen nálunk a pályaválasztás lehetősége adott. Hol vannak hát a fiatalok? A kérdésre inkább a népesedési statisztika ad feleletet. Adatai szerint egyre kevesebb fiatal iskolázható be az általános elvégzése után a szakmunkásképző intézetekbe. Nincs elég ipari tanuló, akadozik az utánpótlás, még annak ellenére is, hogy a pályaválasztásban egyre több érdekes, jól fizető és elismert vasasszakmáról hall is a gyermek. Nyitott kapuk hete csak előre láttak volna a mai gondokat — jó kezdeményezés volt az üzem-, a munkanépszerűsítő akció: a nyitott kapuk hete. Ilyenkor szervezett formában bárki bepillanthatott egy-egy nagyüzem, építővállalat, szövetkezet „műhely titkaiba'’, megismerkedhet az ottani körülményekkel. Az üzemi pályaválasztási felelősök lei is használták ezeket az alkalmakat, s nem egy fiaiáit nyertek meg a vasasszakmáknak. Ez azonban. csak csepp volt a tengerben. Mi hát a megoldás? Sokan és sokat töprengtek ezen. Végül mindenhol rájöttek, hogy pillanatnyilag a legjárhatóbb út az üzemen belüli átképzés. Ehhez főként a szakmával nem rendelkezőket, illetve a rokonszakmát ismerők egy részét kellett megnyerni. Sikerrel tették ezt á már idézett két vállalatnál, Gyöngyösön és Ap- con. A Qualitáiban rajzolvasó tanfolyamot tartottak a szerszámlakatosoknak, .T.eó- sbkat, kompresszorkezelőket képeztek ki, öntőszakmunkások lettek az egykori betanított dolgozókból. Sőt a tovább tanulás lehetőségét is biztosították a kohóipari technikum helyi tagozatának megszervezésével. Gyöngyösön, a kitérőgyártóban is belső erőből keresték meg a kiutat. Fejlesztik a tanműhelyt, így azokban a szak— fejlett szakoktatás Aki szervezett már szakmai tanfolyamot, szakmai továbbképzőt, az tudja, hogy milyen nehéz megnyerni a korosodó segédmunkást, a ceruzához, könyvhöz nem szokott embert a tanulásnak. De meg lehet nyerni. Korszerű munkafettételeket, fejlett oktatási módszereket (illusztrálás, szakmai út, a jövő gépeinek ismertetése) kell biztosítani, maris számokkal kifejezhetően növekszik az érdeklődök aránya, Es akik először nehezen kezdtek hozzá a tanuláshoz, azok később agitátorokká, lelkes propagálókká válnak, ha érzik a tanfolyam sikerét, látják az értelmét a későbbi munkájukban. Mielőtt tehát minden okot, ami miatt kevés a szakmunkás. az ipari tanulókat képző intézetek munkájában keresnénk, érdemes körülnézni a portánkon: melyik üzemrészben hány mozgatható, az átképzésbe bevonható dolgozó van. Több üzem példája mutatja, hogy az ilyen önvizsgálódás, s az utána következő oktatómunka meghozza ű gyümölcsét. Szilvás István .. j* (MTtí vesékből mn kevés, Hevesen Evekkel ezelőtt — mintha máfebsja is tudnak hely-bwj 1 Síi. május 3* #éutck
