Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-16 / 112. szám

A Minisztertanács tárgyalta Elvek, arányok, adók K ezdjük azzal, ami a legtöbbet mondja. Ta­valy az állami költségvetés bevételeinek minden száz forintjából csupán 5,90-et fizetett be a lakosság, adó­ként. Amikor tehát a lakos­sági adórendszer valamely részét felülvizsgálják, módo­sítják — mint tette ezt leg­utóbbi, május 9-i ülésén a Minisztertanács —, nem az állami bevételek növelése az elsődleges cél. Sokkal in­kább a jövedelempolitikai elvek „személyre szólóbb” alkalmazása, a társadalmi igazságérzet s az adózási gyakorlat közelítése. Idézzük fel, mit rögzített a párt Központi Bizottsága 1972. november 14—15-i ülé- ■ sének határozata erről. Ezt olvashatjuk: „Az*, igazságos közteherviselés érvényesíté­se érdekében, további intéz­kedésként, meg kell vizs­gálni a nem munkából ere­dő jövedelem (öröklés, aján­dékozás stb.), az ingó és in­gatlan tulajdonra vonatkozó megfelelő, átfogó adórend­szer kidolgozásának és be­vezetésének lehetőségét.” Ne röstelljük a közhelyként hangzó megállapítás papírra vetését. Adót, illetéket az fizet, akinek van valamije. Mert igazságtalanság-e az, ha az állam élesebb válasz­tóvonalat húz a kisebb és a nagyobb summát érő ingat­lanok közé, s kiköti, a 800 ezer forintnál értékesebb la­kóház, öröklakás, szövetke­zeti lakás tulajdonosának —, ahogy az 500 ezer fo­rintnál értékesebb családi vagy társas üdülőrész birto­kosának szintén — a ház­adon felül házértékadót is fizetnie kell? Aki többet mondhat magáénak, az a terhekből is vállaljon na­gyobbat — így helyes. Ám vigyázzunk, nehogy csak egyik szemünk legyen nyitva, s csupán azt lássuk, hogy — mert bizonyára akadnak, akik így véleked­nek — emelték az adókat... Csökkentették is. Például úgy, hogy tíz esztendővel megtoldottak a házadómen­tesség felső határát, s kiter­jesztették a mentesítés le­hetőségét az olyan átalakí­tásokra, melyek lakástöbb­letet eredményeznek. Ha­sonló mozzanatokat fedez­hetünk fel az öröklési ille­ték szabályozásánál megint csak, azaz nem „húztak egyet a csavaron”, ahogy ezt köznapian fogalmazza az állampolgár, hanem — a ha­sonlatnál maradva — pon­tosabban helyére illesztették a csavart. S ez nem ugyan­az! Annyira nem, hogy köny- nyű az összefüggéseket föl- lelni, hiszen ugyanezen az ülésen döntött a Miniszter­tanács az állampolgárok ál­tal építhető lakások és üdü­lők nagyságáról. A hatszo­básnál nagyobb lakásokat — családi házban 140, többla­kásos épületben 125 négy­zetméter felett — aligha csupán a fölös luxus okán ítéli megengedhetetlennek a rendelkezés. Hanem főként azért, mert ezek a lakások —- és a háromszobásnál na­gyobb üdülők —, ha nem is mindig bevallottan, de eset­leg üzletelésre szolgálnának. Ahogy, finoman szólva, akad erre példa... Történt tehát egy lépés, a szocialista jövedelempolitika elveinek következetesebb ér­vényesítésére, s a lépés sú­lya természetesen a jelzőn, a szocialistán van. Azaz azok­nak az arányoknak az ala­kításán, melyeket a társa­dalom túlnyomó többsége — még ha olykor érintett is! — helyesnek tart, s azoknak az aránytalanságoknak az elsorvasztásán, melyek ok­kal, joggal visszatetszést szültek. A z állam — gondoljunk csak a bevezetőben említett öt forint kilencven fillérre — nem lesz sokkal gazdagabb ezekkel az adó- és illetékobulusokkal. A tár­sadalmi közérzet azonban mindenképpen gazdagabb lesz a különbségtevés ked­vező hatásaival. S nem az adóforintok gyarapítása, ha­nem ez volt a cél. Mészáros Ottó Heves megye ipara A hagyományoikhoz híven; Heves megye ipara az idén is képviselteti magát termékei­vel a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Az egri Finomszerelvény- gyár peneumatiikus automa­ta-elemekkel, hermetikus hű­tőkompresszorokkal, kályhák olajszabály azó készülékeivel szerepel a „C” pavilon 13— 14. szektorában. A 16. és 18. számú pavilonban ugyanek­kor bemutatja járműipari cildceit, a motorkerékpárok­hoz alkalmazható porlasztót, az autóbuszokhoz gyártott ajtóműködtetőt. S láthatják emellett az érdeklődők a gyár irányjelző, villogó au­tomatáját, harsonakürtjeit is. A gyöngyösi, Heves me­gyei Vas és Fémipari Válla­lat önálló pavilonban, kíván­ja megismertetni gyártmá­nyalva! — a mér több elis­merést szerzett kompresszor- családdal — a szakembere­ket. A városnak és egész ta­nácsi iparunknak is méltán hírnevet biztosító berendezé­seket, mint értesültünk: az OVH jellegzetes szökőkút ja közelében tekinthetik ímeg a látogatók. Az apei Qiuilií$j-Könnvtí~ fcmijMri Feldolgozó Válla­lat is felvonni a gangos se­regszemlén. Ez alkalommal — ahogyan megtudtuk — kokilla présöntvényeket és alumínium tömböket visz a vásárra, ahol a gyártmá­nyokkal a Csepel Vas- és Fémművek kiállítóhelyén ta­lálkozhatnak mindazok, akik a Zagyva-parti üzem mun­káira kíváncsiak. Gépgyár tóink, kohászaink mellett — szerény vegyipa­runk is hallat magáról. a BNV-n A Fővárosi Műanyagipari Vállalat rózsaszentmártoni üzeme poliészterből készített üvegszálerősítésű tartályok­kal jelentkezik ismét, újabb bizonyítékait adván annak, hogy a termékeket mennyi mindenre lehet felhasználni. Az Egri Dohánygyár új cikkel — Hosszú Fecske el­nevezésű füstszűrös cigaret­tával — képviseli élelmiszer­gazdaságunkat. Természete­sen nem hiányzanak azon­ban ez alkalommal sem a vásárból megyénk termelő­szövetkezeteinek, állami gaz­daságainak valamint pince­gazdaságainak ország- és vi­lághírű borai. Amelyeket persze nem a kiállítóterüle­ten, hanem — a falatozók­ban, éttermekben lehet él­vezni. (— ni) Nevelőmunka Az út mellett végigkígyó­zó mély árok földhányások, dombok között tűnik el a szem előL Távolabb gépször­nyetegek tompa morgással gyalulják a földet. Minden, ami a környéken látható, ma­gán viseli az emberi kéz nyomait.. Az árkot betonvasak háló­ja borítja. Nyolc-tiz ember .apáttal egyengeti, tömködi ott lent a betont a vasak kö­zé. V. M. lassan kászálódik ki a gödörből. Cementporos tenyerét a nadrágjához tör­li, úgy fog kezet. Egy járda- szegélyre ülünk le, hunyorog­va a szembesütő naptól. — Elmúlt, I vége, én el akarom ezt már felejteni. Nem szívesen beszélek róla. Az én hibám volt persze. . . Meg is kaptam érte a maga­mét. De itt befogadtak, segí­tenek kiheverni a történte­ket. Én tudom, a család, az károsodott a legjobban... Kőműves szakmunkás va­gyok, 59-ben a tanácsi épí­tőknél szabadultam. Aztán eljöttem és jelentkeztem hír­lápkézbesítőnek; reggel 6-tól 10-ig újságok, aztán meg ma­szek kőművesmunka. Jól ke­restem. Azon az estén kicsit részeg is voltam, heten ösz- szejöttünk, elkezdtük az ul­tit az egri vasúti vendéglő­ben. Amikor eljöttünk on­nan, akkor is együtt marad­tunk. Énnálam nagyon sok pénz volt. Tizenegyezer fo­rintot vesztettem el kártyán akkor éjjel... V. M. hírlapkézbesítő sik­kasztási ügyében a bíróság itókte hat honaj? javító-ne­velő munka volt, tíz száza­lékos bércsökkentés és min­dlen kedvezmény megvonása mellett. Mostohaapja javas­latára az Egri Közúti Építő Vállalathoz kérte magát. A hat hónap büntetés nemré­gen járt le. Azzal a bizonyos tizenegy- ezer forinttal másnap a hiva­talban el kellett volna szá­molnia. — Kifizettem én, kérem, hogyne fizettem volna ki. Anyámtól kértem, meg ne­künk is volt otthon. Egyetlen fia vagyok az anyámnak, se­gített rajtam. De hát a fel­jelentést csak elküldték a bí­rósághoz. Szórakozottan rugdosni kezd egy kavicsot a lába előtt. — Súlyos ítélet volt. En nem voltam azelőtt soha büntetve, kártyázni úgy szok­tam. hogy az ultiban legfel­jebb szúz forintot lehetett veszteni egész este. Az az egyetlen eset fordult csak elő, magam előtt is megbün- hődtem érte. Hogy miért volt u nagy büntetés? Hát a tizenegye zret azt egyszer visszafizettem, az nem is érde­kes, de a fizetésiből is levon­tak vagy kétezer forintot a hat hónap alatt, nem voltam brigádtag, a többiek, akikkel együtt dolgoztam, háromszor kaptak jutalmat. Nem me­hettem szabadságra, meg az­tán csak súlyos dolog .az. ha az emberről tudják, hogy van valami a füle mögött. Nem .mondom, ebben azért sok segítséget kaptam. Nem véletlenül maradtam a bün­tetés után is itt és eszembe sincs elmenni. Pedig azok a betonlapok, amiket ott a hídnál lát, hatvan kilót is nyomnak, és azokat bizony emelgetni kell sokszor egész nap. — Tavaly áprilisban osz­tottak be .itt az egyik brigád mellé, akkor még nem volt ítélet. Mondtam nekik: ez és ez történt, én ezért ka­pok majd valamit. A többiek nemigen szóltak rá. Csak annyit mondtak, majd meg­látjuk, hogyan dolgozol. En meg csináltam becsülettel. V. M.-n-ek felesége. két gyermeke van. A legidősebb most megy első osztályba, a kicsi két és fél éves. Az asz- sxonv a második gyermekét fél vesével szülte, most vár­ják augusztusban a harma­dikat. A kétszobás lakás az édesanyjuké, nemrég adtai; be kérelmet, mert hét em bernek má r kevés < lesz két szoba... — A feleségem? Sírt, ami­kor megtudta, de aztán nem beszéltünk róla többet. Ahogy tudom, igyekszem jó­vátenni, amit elkövettem. Szegény sokai .betegeskedik. ' v*J:r öntözik az Erdöpart Jó néhány héttel ezelőtt történt. Valaki azzal a hírrel kopogtatott a szerkesztőség­ben, hogy a kápolnai terme­lőszövetkezetben átadják, vagy „felavatják” a víztá­rolót. — Hol? Miféle víztárolót? hangzott a kérdések for­májában megfogalmazott vá­lasz. — Hiszen el sem kezd­tek Kápolnán ilyen munká­latokat — Valóban, ezen a helyen nem víztárolót kezdtünk mé­lyíteni, amikor évekkel eze­lőtt munkához láttak itt a kotró-, markológépek — legelőjét. endö önkiszolgáló étterem céljaira... A további beszélgetésből ki­derült, hogy lényegében a múlt év végén határozták el, hogy a volt sóderbánya he­lyén kialakítanak egy víztá­rolót, két tó létesítésével, egymás szomszédságában. Azonnal munkához láttak, s íme tavasszal már készen is állt a két egymással össze­kötött tó, itt a Tárná közvet­len szomszédságában. Igaz — amikor először ott jár­tunk — még üresen, szom­jasan tátongott a két hatal­mas „gödör”, s éppen ezért üipöfiiai követendők: Víztároló - több irányú hasznosítással gyón sok szállítómunkás, te­hergépkocsi-vezető és egyéb, kisebb jövedelmű utazó igé­nyét elégítené ki egy ilyen vendéglátó étkezőhely. A harmadik hasznosítás már a vízisport, a község if­júságának szórakozását szol­gálja majd, s ugyanakkor kedvelt parkja, szórakozóhe­lye lesz a kápolnai emlék­műhöz minden márciusban, az ország minden részéről odasereglett ifjaknak, leá­nyoknak is. Ugyanis a tároló bal paliján, a Tárná község felőli oldalon már készül a sportpálya öltözővel, zuha­nyozóval, asztalitenisz-terem­mel együtt. Mindez a terme­lőszövetkezet pénzéből és te­rületén. — Az épület adott, benne a vízvezeték, csupán a be­rendezésre kell még vagy 20 ezer forint — mondja az elnök. Szépen fejlődnek a dús legelőn a szabadon tartott állatok. (Foto: Perl Mártim) mondja Bencsura Ferenc, a kápolnai közös gazdaság el­nöke. — Ez volt ugyanis a sóderbányánk. Kimerült, s a Betonútépítő Vállalat is el­vonult innen a benzinkút mögül. Most alkudozunk ve­lük, s majd megyünk a KÖ- JÁL-hoz is, hogy ezt az erős felvonulási épületet nem vá­sárolhatnánk-e meg egy le­a múltkor is be kellett fe­küdnie a kórházba felülvizs­gálatra. Jót tettek velem Itt a vállalatnál, amikor az igaz­gató aláírt három nap fize­tés nélküli szabadságot, mert nem tudtuk volna kire hagy­ni a gyerekéket. Ilyet pedig nemigen szoktak adni bün- tetettnek. Most majd megint el kell mennem pár nap sza­badságra, mert újra meg­vizsgálják a szülés előtt. Lesz gondja, az biztos, a há­rom gyerekkel. Mosógépünk már van, majd csak veszünk még egy-két dolgot, ami se­gít a háztartásban. A televí­ziót minden este nézzük, azt nagyon szerelnénk kicserél­ni majd színesre. Milyen jó lenne egy színes televízió... Amit most elvesztettem, majdnem lehetett volna egyet venni rajta. — Tudja, hogyan házasod­tam? A szülők nem akarták adni a lányt. Elutasítottak, amikor kérőbe mentem. Mondtam: Erzsi, add a bu­kósisakomat, nékem itt már nincs keresnivalóm. Nem adta, inkább jött velem. Szó­val, szeret engem, még most is. A jövő? Nincsenek nekem nagy vágyaim, szeretném felnevelni a három gyereket. Most, hogy letelt a büntetés, alighanem felvesznek az egyik brigádba is. Egyszer már dritte), Kirándulni... Visszaballag a betonozok közé. Nem szólnak sokat; néhány perc múlva már ve­le együtt, hárman húzzák a hosszú simítólécet. Egy ütem­re, egy ritmusra... , Hekeü Sándor jól látszott a gondosan el­munkált part és rézsű, az összekötő zsilip és a hátsó tó — Tárnával összekötött — leeresztőzsilipjének beton- és vasszerkezete. Néhány nap múlva meg­jelentek a vízügyi szervek gyakorlatozó egységei a Tár­nán. Kipróbálták egy nagy teljesítményű szivattyút, s egy mederelzárási manővert hajtottak végre — és meg­telt a kápolnaiak víztároló­ja is... — Nekünk teljesen min­degy — mondta a vízügyi szolgálat egyik vezető embe­re —, hogy hol hajtjuk vég­re ezt az éves tervünkben szereplő gyakorlatot. Viszont a termelőszövetkezet vezetői kérték, hogy itt, az ő két ta­vuk mellett csináljuk, s a szivattyúpróba nagy hasz­nukra lesz... Az üres víztároló így lett „megbuggyantva” — ingyen, s ma már 160 ezer köbmé­ter víz hullámzik a tavak­ban, sőt, ott úszkálnak a Karcagról vásárolt növen­dékhalak is benne, hogy rö­videsen benépesítsék a víz­tárolót. — Hármas hasznosítást szántunk a tárolónak — mondja Bencsura Ferenc. — Az első, hogy itt, a tároló jobb partján, szarvasmarha­telepünk szomszédságában öntözni tudjuk az Erdőpart legelőit és a Fekete-dűlőben levő szántónkat, összesen 3— 400 hektárnyi terület öntö­zését biztosítja ez a víz- mennyiség. A második hasz­nosítási irány a halgazdaság, s az arra épülő útmenti halsütögető, amelyre már a pénzünk is megvan és a közgyűlési határozat is. Re­méljük, hogy az érintett szer­vek és hatóságok is támogat­ják elgondolásunkat, hiszen a hármas út vagy forgalma szükségessé teszi, hogy le­gyen itt egy olcsóbb és gyorskiszolgáló rendszerben ázerneia étkezőheiy is. Na­A várhatóan közkedvelt, jól megközelíthető kis üdülő­terület kialakításához az er­dőrendezőség közreműködé­sével, célcsoportos beruházás­ból is mintegy félmillió fo­rinttal hozzájárulnak park­erdő telepítéssel. A vadon nőtt cserjét, bozótot és akác­facsoportot kiirtják, s már megérkezett háromezer nyír­fa-, ezer fekete, erdei fenyő­csemete, platán és egyéb pi­henőparkba való növény. — A tavak vízutánpótlásá­ra a Tama 3-as úti hídja után tervezünk egy áteresztő zsilipet, hogy gravitációs „energiával” pótolhassuk az öntözés vízszükségletét a Tár­nából. Ezt a beruházást az Eszak-magyaronszági Víz­ügyi Igazgatósággal közösen építjük, mivel a tárolónk egyben, áradás esetén, a nem kívánt árhullámot is felfog­ja. Ez már a negyedik hasz­nosítási lehetőség — mondja tréfásan Bencsura Ferenc. Az öntözést már meg is kezdték a 180 hektárnyi tele­pített legelőn, s a lucerna- földön is gyorsabb fejlődés­nek indult a tavaszi száraz­ság idején e kedvelt takar­mánynövény. Így kell ezt csinálni: elé­be menni a lehetőségeknek, s nem pedig úgy, amire saj­nos nem kevés példa van, hogy1 még akkor sem élnek a kedvező adottságokkal egyes gazdaságokban, ha azo­kat megteremtik mások a számukra ... Érthető, hogy a kápolnai termelőszövetkezet, ahol a gazdálkodás egészére jellem­ző az ötletesség, az ésszerű­ség, a lehetőségek megfelelő kihasználása, hogy az idén elnyerte a „Kiváló szövetke­zet” címet. Faludi Sándor 1971. május 16„ csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom