Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-27 / 97. szám

Hárommilliárd lift nélkül Ügy látszik, a felhőkarco­lók témává léptek elő a francia fővárosban. Itt van ez a huszonnvolc emeletes üvegbetoncsoda. A napfény­ben váltogatja színeit, ját­szik azokkal, mint ahogy azok is játszanak a hosszú épülettel, akik az elbontan­dó párizsi külterületen irigy­kedve, vágyakozva nézik a gazdagságnak ezt az új cso­dáját. Innen már csak egy ötlet kell és vezet el a film megírásáig: ott, a legfelső emeleten van valami, ami­ért érdemes tervet szőni, ál­modozni és liftaknában meg­mászni a huszonnyolc eme­letet. A francia—olasz filmesek mintha szántszándékkal le­mondanának a jól bevált és látványos krimi trükkökrök nincs autóhajsza, nincsenek fantasztikus módszerek: ál­maikban is törpe külvárosi emberkék, amatőrök — mondják a filmben — össze- eszkábélnak egy viszonylag olcsó menetrendet, amivel eljutnak a célig. Csetlenek- botlanak, leszidják és lené­zik egymást, mert amikor a tét nagy, ki-kl a másikat tartja gügyének ahhoz, hogy részt vegyen a tett végrehaj­tásában. Évődnek-civódnak ezek a kicsit rokonszenves. kicsit szellemes és még egy kicsit élelmes kültelki vagányok, mert nem egy tőről szár­maznak valamennyien. Akad itt a valódi bunyóstól a le­INDK barátsági és kulturális napok Magyarországon Május 7-e és 14-e között NDK barátsági és kulturá­lis napokat rendeznek Ma- gyaiországon a baráti szo­cialista állam megalakulá­sának 25. évfordulója alkal­mából. Mint a Művelődés­ügyi Minisztérium illetéke­sei elmondták az MTI tudó­sítójának, a gazdag és vál­tozatos rendezvénysorozat igyekszik sokoldalúan be­mutatni a magyar közönség­nek NDK-beli barátaink kulturális eredményeit, mű­vészeti kincseit, s elsősor­ban az elmúlt negyedszázad során elért eredményekre hívja fel a figyelmet. A ba­rátsági és kulturális napo­kat, amelyeket jövőre Ma­gyarország felszabadulásá­nak 30. évfordulója jegyében az NDK is megrendez, ez­úttal nemcsak a fővárosra koncentrálják, hanem a ki­állítások, színházi, filmbe­mutatók programjába be kí­vánják vonni az ország na­gyobb városait, településeit is. így Budapesten kívül el- sősorbn Győrben és Baján kerül sor ünnepi rendezvé­nyekre. A májusi kulturális hét egyik legrangosabb esemé­nyének ígérkezik a berlini Komische Oper vendégjáté­ka, az NDK-beli vendégek a fővárosunkban május 9-e és 14-e között öt alkalommal lépnek a közönség elé. Május 7-én mutatják be a magyar közönségnek első al­kalommal ..Utam Leninhez” című legfrissebb alkotásu­kat a baráti szocialista or­szág filmesei. Egy-egy fővá­rosi filmszínházban pedig megrendezik az NDK-beli já­tékfilmek betét, illetve az itteni Ifjúsági és mesefil- meik. rövidfilmek seregszem­léjét. Ünnepi filmbemutató lesz a tervek szerint Győ­rött és Mohácson is. Győrött, Baján és Buda­pesten is koncertet ad a drezdai Zeneművészeti Főis­kola hallgatóinak és taná­rainak tizenkétfőnyi cso­portja. 1974. április 27., szombat Francia—olasz film csúszott értelmiségiig min­denki, mert a szegénység szerénységet is hord a ba­tyujában. Albertiek, az agg­legénynek az anyja például szinte családanyai méltóság­gá! és zsarnoksággal vigyáz az együttesre, hogy valami sötét dologba bele ne ve­gyék a fiát. Amikor aztán ő is értesül a tétről, ő arz, aki a tervezgető üléseket vezeti és biztatja a gárdát a terv m eg va 1 ósí tásá ra. A néző a legkevésbé sem hal meg az izgalomtól, bár az élelmes franciák és a még élelmesebb olasz fil­mesek ezúttal krimit ígér­nek, a nagy értékről meg a kisemberekről. Talán nem is lenne értelme az egész játéknak, ha azt a derűt nem éreznénk. amelyet Francoise Rosay hoz a film­be. a maga nyolcvan eszten­deiével és kiapadhatatlan életörömével. Ahogy ez az egykori színpadi nagyság most is elevenné teszi a já­tékot, ahogyan zsémbel és rendbe rakja környezetét, ahogy irányít és eligazít, a filmen talán csak néhány epizód, de ami nélkül szá­raz képlet maradna a vál­lalkozás elbeszélése. Roger Pigaut rendezése azzal hoz csak újat, hogy le­mond a megszokott sémák­ról, de újakat nem szerkesz­tett még helyettük. Az egy- szál ötlet még nem film, ha nagyon sokszor körül is jár­juk ezt a liftaknát. Üj ar­cok is feltűnnek ezen a fil­men. legalábbis a magyar közönségnek újak. A szerep­lők saját körükön belül ter­mészetes mozgássá] és .játék­kal élénkítik a lassú iramot. Marcel Bozzuffi, Sergio Reggani. Michel Bouquet. Bernard Fressen. Amidou. Dany Carrel, Gabriele Fer- zettl, Nike Arrighi veszik körül Francoise Rosay-t. Téo Usuelli zenéje és Jean Toumier operatőri munkája talán egy temoósabb törté­netet is megérdemelt volna. (farkas) Atom és valóság — Képzeld, azt álmodtam, hogy egy szőke nő miatt elhagytál!.., (A Wochenpresse-ből) 14.15; Sodrásban Az 1964 tavaszán bemuta­tott filmet a filmkritikusok az államosított magyar film­gyártás legjobb 12 alkotása közé választották. Az épp évtizede bemutatott film — Gaál István író-rendező és Sára Sándor operatőr közös munkája — filmművésze­tünk egyik első űj szemlé­letű alkotása volt. Az isko- latelevizió — csakúgy mint az elmúlt negyedszázad más jelentős alkotásait is — a középiskolák filmesztétikái oktatása szemléltető anyagá­nak ajánlja. Az eltelt évti­zed rnitsem vont le a film értékeiből. A fiatal alkotók közvetlen hangú, éleslátó, ki­érlelt hangon vallottak a fiatalok (s nemcsak a fiata­lok!) világáról, a felelősség­ről, a tragikus helyzetekben tanúsított magatartásformák­ról. Nyaraló fiatalok játsza­nak a Tisza-parton, s közü­lük az egyik vízbefúl. A többiekben felébred a kínzó önvád: mennyiben felelősek a tragikus esetért? A tör­ténet az önvizsgálat katar­zist kiváltó példája. A fő­szerepeket — akkor még főiskolás, s azóta szemünk előtt beérett művészek ala­kítják: — Moór Mariann. Kozák András, Drahota And­rea. Csikós Sándor, Szersén Gyula. Harkányi János és Orbán Tibor. A filmtörténet önálló szócikke lesz egykor az a tolklorisztikus részlet, amelyet Zsipi Istvánná ala­kít: a döbbenetes erejű pa­raszti siratóéneket Mezev Maria szinkronizálta. (KS) 11. A szeparatizmus sötét ügyek melegágya volt: szőt­ték cselszövényelkel a nagy­hatalmak titkosszolgálatai, „érdeklődött” a rendőrség. Hát ezért léptek a mozga­lomba a maffiavezérek. Ké­sőbb derült • ki. hogy Don Calo, a nagyfőnök, a rend­őrségnek dolgozott a szepa­ratista mozgalom kebelén belül, mindig a becsület­tel, a tiszta szándékkal, a hazaszeretettel, a tisztesség­gel takarózva. A mozgalom legnagyobb politikai szószólója két pa­lermói képviselő volt: Fi- nocchiaro Aprile és Varvaro. Flnocchiaro Aprile ideaalista utópista ember volt, gyér valóságérzékkel; Varvaro a szicíliai társadalom megúju­lását siettető kérdések felé terelte a mozgalmat. A monrealei maffiavezére­ket megbízták, hogy győz­zék meg Giulianót: álljon a szeparatisták közé. A bandi­ta meghallgatta őket. El­mondták neki, hogy C. her­ceg palermói palotájában gyűlést tartottak, részt vet­tek rajta hercegek, bárók, neves ügyvédek és a mozga­lom vezetőt, még kelet-szi­cíliaiak is. if off voltatok?. — érdeklődött Giuíiano a monrealei maffiásoktól. — Nem — felelték —, hercegek meg főnökök vol­tak ott. — Jó — mondta Giuíiano —. akkor a hercegeknek még a főnököknek nyilatkozom majd. Becsvágyó és agyafúrt, meglehetősen képzett — kö­zépiskolát végzett —• fiatal­ember jött: Pasquale Scior- tino. Akkoriban tért vissza szülővárosába, San Cipirel- lóba. Északon járt, ott élte ál az áprilisi népfelkelés di­csőséges napjait. És azonnal szerét ejtette, hogy kapcso­latba lépjen Salvatore Giu- lianóval. Giulianónak szüksége volt képzett emberekre, alvezé- rei, csapatkapitányai bátor és értelmes fiúk voltak, de műveletlenek. Giuíiano ma­ga folyton kereste az alkal­mat, hogy tanuljon, szebben írjon, sokat olvasson, képez­ze magát — meg is volt az eredménye. Passquale Sciortino a ta­nácsadója lett. Sciortino lelkes .szeparatista volt, ha­mar megbecsülést szerzett a mozgalomban; kényes fel­adatokat látott el. Legkomo­lyabb megbízatása az volt, hogy létesítsen kapcsolatot Giuíiano es az EV IS (ön­kéntes Hadsereg Szicíliai Függetlenségéért). Giuíiano és a mozgalom vezetői közt. Mór említettük, hogy mi­lyen különös lelkiállapotban volt a fiatal bandita: szere­tett volna kiszabadulni a közönséges bűnöző törvé­nyen kívüli életéből, szere­tett volna egy zászló nevé­ben harcolni. És Giuíiano számára a szeparatizmus lett ez a zászló: a lehető legiga- zabb politikai mozgalom volt a szemében, mert Szicíliát el akarta szakítani a csend­őrök Olaszországától, és azt akarta, hogy az Egyesült Államok egyik köztársasága legyen. Egyébként az amerikai titkosszolgálat ügynökeivé lett hajdani gengszterek is arra buzdították Giulianót, hogy csatlakozzon a szepa- ratistákhoz. Már mondtuk, hogy gyakran találkozott ve­lük a maffiavezéreknél, pél­dául a partifticói Santo bá­tyámnál. a camporealei Van- ninál vagv Monrealéban a Micelieknél. Bár Giuíiano már azelőtt is, hogy zászlót ragadott a kezébe, elég erős volt ahhoz, hogy kötetlenül mozoghasson egész birodalmában. Gyak­ran töltötte az éjszakát ott­honában, anyjával, húgával és nővérével. Mariaruünával Eső! — Mi újság, professzor úr? — Nincs eső barátom! És sajnos, ez már nem is újság. Tudja, hogy közel két méter a talajvizszint-csökkenés? Mar évek óta tart a szárazság . . . Hónapok óta nem találkoztam a színigazgatóval. Jól esett egy kicsit eltereferélni erről-arról, a színházi évadról, a közönségről, a színésznőkről. — Mégis! Mire lenne leginkább szükségetek? Mellbe vág a válasza: — Esőre! Iszonyú ez a szárazság és a haitór... Azt hiszem a tv-műsor egyik legíigyeiltebb ötperce a távprognózis. A múlt héten fel is hívott vadaim: — Vége a szárazságnak! Csütörtöktől kezdve kiadós esőket josol a meteorológia. Hátira most igaza lesz! Esőt vár, esőt sóvárog az egész ország. A professzor és a színigazgató egyébként szakszerű magyarázatát is ad­tak arról, hogy mit csinálnak most az elvetett magvak a földben, es hogyha így megy tovább, akkor a szőlőtőkék is... A vasárnapi kiránduláson valaki felkiáltott: — Bárcsak megáznánk! Ügy bőrig! Istenigazából. Sen­ki sem akadt, aki azt mondta volna: Megőrültél? Elment az eszed ? A hét elején percekig tartó permetező zápor hullott. Látni kellett: Az emberek megálltak a járdán, az udvaro­kon. az erkélyeken és szívták magukba az ózondús levegőt. Másnap a liftesünk meg is kérdezte: — Tetszett érezni tegnap az esoszagot ? Csodálatosan jó volt. Szóval nagyon kellene az eső és aggodalmaink sem alaptalanok. Ráadásul a tv még jól el Í6 ijesztette a pépet ezzel az afrikai aszálysorozattal.. . — Mégis maga szakember! Hogyan vélekedik erről a száraz időszakról? — Eső kellene kérem, de nagyon! — öntöznek már? —• Most akarunk. — Ne vicceljen! Az elmúlt három évben tízmilliókat költött a megye esőztető berendezésekre. — Tudom. — Azt is tudja, hogy szerdáig a megye öntözőberen­dezésének mindössze huszonnyolc százalékát használták? Zavartan válaszol. — Igen, igen, de mi most már öntözni akarunk, mert.. Különben a minap egy orvosismerősnek elmondtam, hogy jelenleg a megyei öntözőkapacitás közel fele sincs használva. Majdnem átharapta a torkomat. — Felháborító! Megáll az ember esze. — Mit idegeskedsz? Mi közöd neked mindehhez? — Szent ég! Méghogy mi közöm? Nyakunkon a száraz­ság és ahol lehet, ott sem használjuk a mesterséges öntö­zőberendezést. Tűnődésemben szegény apám jut eszembe. Halála előtti évben is szárazság volt. Egyszer egy nagy zuhé kerekedett. Egy dombon álltunk és onnan néztük az esőt. — Nézze apám! — mondom — körülöttünk mindenütt süt a nap! Rám csodálkozik és azt mondta; — Nem baj fiam! Az a fontos, hogy minálunk esik’ Azóta két évtized telt el. A nálunk alatt most már egy egész országot értünk. Mindnyájan együtt aggódunk, remé­lünk, bizakodunk. És így van ez jól. és Giuseippinával. Különösen a húgát szerette. Szerelmes is volt: szoros kapcsolat fűzte egy monrea­lei lányhoz, feleségül is akarta venni, de nagyon sok akadály állt közéjük, és a lány boldogtalan volt. — Nekünk nincs jövőnk, mint a többi szerelmesnek — mondogatta Giulianónak titkos találkáikon, amikor át­ölelte. Egyik este Giuíiano így szólt: — Holnap este elmegyek a püspökhöz, össze kell hogy adjon bennünket. iM W '0* Késő este kopogtatott a monrealei' érsek házának ka­puján. Fiatal diakónus nyi­tott ajtót; Giuíiano azonnal megmondta, kicsoda, és kér­te, hogy beszélhessen őemi­nenciájával. Azt akarta, hogy az ösz- szes formaság betartásával rendezzék meg az esküvőt: fehér menyasszonyi ruha, ta­núk, esküvői lakoma. Túl sok volt azonban az akadály. Már a kihirdetés is nehézségbe ütközött volna, hiszen Giulianót többszörö­sen körözték. A főpap igye­kezett tóotazéiad. Sralay István » tAAAAATV — Nem, eminenciás uram: 11 szertartás a dómban le­gyen késő éjjel. Ám a főpap nem egyezhe­tett bele, bár emberileg megértette a fiatat banditái meg a többi szicíliai fiatalt is, akik az alvilág karmaiba kerültek, és szüntelenül a rendőrkopók elől menekül­tek. A monrealei maffiásoknak, akik a szeparatisták köz*1 hívták, azt mondta; a her­cegeknek meg a főnököknek nyilatkozom majd. És felté­telét, hogy személyesen akar velük találkozni, Sciortino közvetítésével, elfogadták. Sőt, a főnökök meg a her­cegek maguk szorgalmazták a találkozást. A helyet és a feltételeket Giuíiano szabta meg. A Ponte Saganát jelölte meg, egy elhagyott nagybir­tokot, nem messze Monte- leprétől. A találkozón két herceg jelent meg, egy autó- versenyzőiként ismert báró es Nyugat-Szicüia leggazdagabb földbirtokosa, aki többek közt arról volt híres, hogy mérhetetlen birtokai egy ré­szét ésszerű, modem elveit alapján műveltette. Mind autón jöttek. Giuíiano kikötötte, hogy az urak fegyvereiket hagy­ják az autóban, és gyalog, fegyvertelenül érkezzenek az általa megjelölt helyre, Es ezek a gazdag, kiváló urak így is tettek. Giulianót egyedül, fegy­vertelenül találták, egy kö­vön üldögélt. Mielőtt Montelepre királya elindult a találkozóra a sze­paratisták követeivel, ban­dájának meghagyta. hogv feltűnően mutatkozzanak majd. És csakugyan, vagy tíz fegyveres járkált fel a alá a környező magaslato­kon: a szeparatisták érkezé­sekor azonban Giuíiano szé­les mozdulattal leshelyükre parancsolta vissza őket. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom