Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

„Szép tavasz itVen. ha nóta száll Helikoni tavaszköszőntő Egerben , (Tudósítónktól): fii. tavaszi nagy zenei ese­mények következő állomása április 5—8—7-én lesz, az V. iielikon Fesztivál országos méretű versenye. A kétéven­ként megrendezett zenei ver- iC-iiy egyik házigazdája Eger. Városunk a kórusoknak, ka­mara énekegyütteseknek és énekszoilistáknak ad otthont a fesztivál résztvevői között 7.2 felsőoktatási intézmény művészeti csoportja találha­tó, és a hagyományokhoz híven egy külföldi együttes is meghívást kapott: a keszt­helyi agrártudományi egye­tem vendége lesz, a Halle-i Luther Márton Egyetem Agrártudományi Kara. A zenei verseny egri ren­dezői és szervezői munkájá­ról a Ho Sí Minh Tanárkép­ző Főiskola és a KISZ He­ves megyei Bizottsága orosz­lánrészt vállalt, A rendező bizottság elnöke dr. Nagy Andor a szervező bizottság titkára Tar Lőrinc főiskolai tanár. A fesztivál előkészületei­ről Tar Lőrinc a következő­ket mondta: — Néhány nap múlva úgy emlegetjük majd városun­kat hogy a „daloló ifjúság” 21.25: Meghívó az Eszterházy kastéyba... Mozart: Figaró házassága városa. Egerben ilyen nagy méretű zenei fesztiválra elő­ször kerül sor: 21 kórus 1200 fővel és 7 intézményből 40 énekszólista és kamara énekegyüttes küzd majd az érmekért. December közepe óta tartanak, az előkészüle­tek, melynek során két al­kalommal tanácskoztak a fesztiválon részt vevő kóru­sok karnagyai az ELTE buda­pesti klubijában. — Hosszú és nehéz utat kellett tehát megtenniük az április S-i megnyitóig. Mi­lyen segítséget kaptak a fesz­tivál rendezésében? — A főiskola KISZ-bizot*- sága és az ének-zene szakos hallgatók védnökséget vál­laltak a fesztivál idejére. Jelentős segítséget , adnak a zökkenőmentes lebonyolí­táshoz. A városi KISZ-bi- zottság segítségével Eger vá­ros üzemei és vállalatai is patronálják és vendégül lát­ják az ideérkező versenyző­ket. Ez úton mondunk kö­szönetét minden patronáló házigazdának, valamint a városi tanács támogatása- naik, akik a versenyre kü- löndíjat ajánlottak feL — Az érdeklődők hol te­kinthetik meg az egyes pro­dukciókat? — A fesztiválnak két színhelye lesz. Az énekszó­listák és énekegyütteseik a főiskola zenetermében mérik össze tudásukat. Itt szeret­ném megemlíteni hogy a közönség a verseny szüneté­ben pihentetőül kiállítást te­kinthet'meg a zeneterem elő­terében, a főiskola kórusá­nak történetéről. A kórusok a Gárdonyi Géza Színházban lépnek majd feL A népmű­velési és propaganda iroda. a fesztivál idején, a színház' előcsarnokában énekkari kottákat, zenei tárgyú köny­veket árusít. — Kik várhatók a zsűri tagjai sorába? — A zsűri munkájában országos hírű szakemberek vesznek részt. A kórusok zsűrijének elnöke, Marót Gyula, a KOTA főtitkára lesz. A szüribe várjuk to­vábbá a Népművelési Inté­zet zenei osztályának szak­embereit, a KISZ kb és a Művelődési Minisztérium képviselőit. A fesztivált fi­gyelemmel kíséri a tévé, amely a gáláról kétszer negyven perces műsort ké szít, a zenei sajtó, a KOTA. a Muzsika, a Magyar Rádió „Zengjen a dalunk” kórus­híradója, és természetesen a helyi sajtó. — Mii tart egy zenei fesz­tivál legfontosabb feladatá­nak, céljának? —* A legfontosabb felada­ta, hogy a fiatalok a zenén keresztül még jobban meg­ismerjék egymást Az itt szerzett tapasztalatokkal, a zene művelésében magasabb fokra tudjanak lépni. Ezt segíti majd az a tanácsko­zás is, amelyen a kórusok karnagyai, vezetői vesznek részt A főiskola KTSZ-bi- zottsága gondoskodik majd a szereplők pihenéséről, kikap- csalódásáróL A fárasztó és izgalmas versenyek után a diákok kötetlen beszélgetés formájában találkozhatnak egymással a főiskola klub­jában, mely erre az időre „Fesztivál” klubbá alakút — Es Sn, a&i a főiskola női karának vezetője, mi­lyen reményekkel indul a versenyen? — Ebben az évben is bő­ven van feladata a kórus­nak. Minden fellépésre de­rekasan és nagy akarással készülünk. Egy nemzetközi zenei fesztiválon veszünk részt Erfurtban, május . 18— 25 között Mindkét helyen szeretnénk megállni a he­lyünket és öregbíteni főis­kolánk kórusának hírnevét. Szüle Rita AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A szerencsés üstökösvadász Szerencsés volt az elmúlt hét Lovasa Miklósnak, bár az akkor kihúzott több mint 2 milliót fizető iotto-ötöst nem ő nyerte meg. Helyette két nap alatt, 20-án és ál-cn job ­ban mondva két éjszakán egy üstököst és két szupernóvát talált a mérhetetlenül nagy csillag-égen. Jobban a mil­lióknak sem örült volna, ez látszik is az arcán, ahogy a „zsákmányról” beszél. Itt a Nemzetközi Csillagá­szati Unió Párizsból keltezett távirata: ez a bizonyíték, amelyen elismerik a lelet új­donságát és tulajdonjogát. Lovass-üstökös, így nevezik — az a szokás, hogy a felfe­dező a névadó. Egy ilyen le­let mindig világszenzáció. Ta­valy egy Kohutek nevű cseh csillagász talált egy üstököst, s annak közeledését is az egész világ várta. Néhányan még emlékeznek a Halley üs­tökösre, amelyet a századfor­duló tájékán a világvége hír­nökeként vártak, de ma már tudjuk, hogy az üstökösök bármilyen érdekesek, nem jó­solnak se jót, se rosszat. Ma­gyar csillagász korábban, 1939-ben talált üstököst az égen, de a felfedezőnek, dr. Kulin Györgynek még két külföldi kollegájával kellett mgosztania a dicsőséget. „Ez az üstökös az enyém, csak az enyém” — mondja széles mosollyal a csillagász és invitál nézzük meg. Két filmlemezt helyez egy készü­lékbe, s mutatja büszkén az üstökösét Fényes körük látszanák a képen, amely mintha távcsőn keresztül néznénk a csillagos eget. Az ott, az a homályos — segít a gazda a keresésben. „Miről ismeri meg?” — adó­dik a kérdés, mire magyaráz­za, hogy az éles körök csilla­gok, és állnak, az a homályos, pontokból álló pedig üstökös. Az üstökös jégbefagyott kő. és fémdarabokból álló tünemény, de ha közel kerül a Naphoz, felolvad és a nap­sugarak hatására kialakul hí­res csóvája, amely ha látha­tó, ijesztően szép. Mozog is, igen. Egy gomb­nyomás és az üstökös valóban megindul, csilagtarsai pedig a helyükön maradnak. A mű­szer két fényképet vetít egy be, egyik 20 perccel késöt készüli mint a másik- • idézh--** ;,iozgasa, és ebbúi számítható ki paiyája is. A budapesti Szabadság­hegy tetején lévő csillagvizs­gálóban vagyunk, persze éj­szaka — a csillagászok ilyen­kor élnek — de a felfedezés nem itt, hanem a mátrai pisz- késtetői obszervatóriumban történt. „Kiűzött bennünket az iparosodó Budapest” — mu­tat a nekünk tisztának tűnő, de számára használhatatlan égre. A város higanygőz lám­pái is zavarják munkáju­kat. A csillagászok ma már nem szabad szemmel néznek táv­csöveikbe. Fényképezik az eget, vagy pedig elektronikus műszerekkel értékelik a táv­csövek képét, mivel ilyen tá­volságokban az emberi szem már nem lát semmit. A most talált üstökös lehet, hogy többmillió fényév távolságra van tőlünk. Egy fényév akko­ra út, amelyet a fény egy esz­tendő alatt jár be, s hogy ez nem kicsi, érzékelhető azzal, hogy a Napból mintegy 8 perc alatt érnek a fénysugarak földünkre. A mai módszerekkel dol­gozva tulajdonképpen a csil­lagásznak ki sem kellene menni az obszervatóriumba, mert technikusok is elvégez­hetnék a munkát és neki csak a kész felvételeket kellene ér­tékelni. „Erről persze szó sem lehet” tiltakozik, s így tudni lehet, hogy a csillagász dolga az, hogy ott legyen az éjszakai ég alatt. Ahogy megyünk az obszer­vatórium felé, kiderül, hogy az üstökös felfedezése csak melléktermék volt. Aki azért ül neki a csillagoknak, hogy közöttük üstököst találjon, az nem csillagász, csak amatőr. A magyar csillagászok nem­zetközi együttműködés része­ként főleg szupernóvákat ku­tatnak. Azokat a furcsa égi képződményeket, amelyek egyszer felvillannak és úgy bevilágítják a hatalmas eget, amint a fotós vaku ja egy kis szobát, s aztán néhány száz napig haldokolnak, míg el­vesz minden fényük. Az el­múlt 10 év alatt 17 szupernó­vát találtak a világ csillagá­szai, köztük 13-at pedig Lo­vas« Miklós. Ez már nem is szerencsére, ..mázlira” vall. Lottó üstökös­höz is könnyebb jutni. „Nem irigylik ene a kollegák?” „Nem jobban mint u más szakmákban.” ..És ön irigyke­dik, ha társai tálalnak vala­mit?” „Szerencsére engem eddig többször ért szerencse, mint másokat.” Egy szupernóváját elvitték előle. Egyetlen felvételén két ilyen képződmény volt — * ritkaságok ritkasága — és ő amint az elsőt megtalálta, fél­retette a képet, de egy szem­füles Örmény csillagásznő észrevette, s így az övé lett „Elhappolta előlem” — mond., ja Lovasa Miklós nem dühö­sen, de azért bánón. Itt az obszervatóriumban egy öreg távcső alatt nézzük az eget. Teli van, elképzelhe­tetlenül is teli. A századfor­duló táján még a kis bolygó­kat is női nevekkel Illették, de aztán elfogytak a neveli, ma már csak számozzák őket. Lehet, hogy az emberekkel is ez lesz? A Lovass üstökös azonban még névvel ellátott magántulajdon. S talán ez az évszázad üstököse, hiszen csak most számolják majd komputerrel a pályáját. Lo­vasé Miklós nem is tagadja, hogy bízik ebben, de addig is ahogy egyedül marad, kimegy es dolgozik tovább kedves bi­rodalmában, a csillagos éjsza­kában. Benedek B. István A Magyar Televízió és az; NDK Televíziója közös vál­lalkozásának lehetünk tanúi:; a fertődi Eszterházy-kastély- : ban vették föl az opera har- : madik és (negyedik felvoná­sának legnépszerűbb áriáik : Mozart 1786-ban bízta meg ' Lorenzo da Pante-t, hogy ír- .jón számára operaszöveg­könyvet Beaumarchais Figa- ró házassága című vígjátéká- i bői. Az opera bemutatójára; még ugyanebben az évben, május 1-én sor került Becs­ben, s jóllehet a darab át­ütő sikert aratott, a zene­szerző ellenségei minden eszközzel gátolták további ; előadásukat. A fertődi Esz- terházy-kastélv minden te-; kintetben alkalmas környe­zetül szolgált arra, bogy a; Mozart-opera díszlete legyen. A televíziónak ez a harma- ; dik ilyen jellegű, közös vál- ; laikozásá, s bár csak részle- ; tek hangzanak fel a vigope- rából, a kitűnő énekesek - reméljük — kárpótlást nyúj- ; tanak a többi rész elmara­dásáért. Az opera áriáit nemet: nyelven hallhatjuk, a közre­működő . két ND.K-beli éne- ; Ices: Renate Hoff, -a berlini ; Deutsche Staatsoper tagja, j valamint Conrad Rupf, a ; kari marx-stadti operaház ] tagja. A fellépő magyar művé- ; szék: Eszenyi Irma, Forgács ; Júlia. Hankis Hona, Kunsá- . gi Kálmán, Külkey László, Mészáros Sándor, Nádas Ti­bor, Sudlik Mária és Sólyom- ' Nagy Nándor. A Magyar Állami Opera- ; ház zenekarát Kórodl And- rás vezényli. OM&MM 1974. március 3L, vasárnap 2. rész — Ahogy múlt az idő, én egyre dühösebb lettem. Átko­pogtam a falon. Az uram új­ra csitít: a legrosszabb eset­ben is tíz. áráig tart, ki lehet bírni. Ne kellemetlenkedjem én a szomszédnak a kopogá­sommal. Képzelhetik, erre végképp elöntött a düh. Ál­dott jó ember az Imre, de az nagy foltja neki, hogy senki­vel se szegül szembe. Egy gyárban dolgozunk, tudom, a brigádjában is odavágták hoz­zá egyszer, hogy ha keü: áll­jon ki, az istenfáját! — No, az én kopogásom persze beleveszett a bömbö- lésbe. Döngetni kezdtem a fa­lat, ököllel. Annyi lett az eredménye, hogy igen megfáj­dult a kezem. Akkor szólal meg a Zsuzsó: minek cirku- szoztok, az a fiú egész klasszul játszik, érti a mesterségét, egyáltalán nem rémes, heg­szívesebben széttéptem volna ezt az egy szem lányomat. — Értsenek meg engem, nemcsak az, hogy űzött vol­tam attól a gyalázatos hang­orkántól. De a sorsomat is gyászoltam. Nem elég, hogy zajos gyárban dolgozom, hogy tizenhét évig otthon is a má­sok örökös lármáját hallgat­tam, most meg talán évekig ez jut minden este. Meg az is, hogy tönkre rongálták az én rettenetesen régen várt, gyönyörű lakásszentelő ünne­pemet! — Higgyék él: az is szép tőlem, hogy kitartottam tízig. Lesem az órát: tíz-öt, tíz-tíz... Negyed tizenegykor berontot­tam a szomszédba. Nem volt már idegem, hogy csomayol- gassani, cifrázzam! Én ezt nem tűröm, ezt én nem! — igy törtem be hozzájuk. Az asszony fennhordta az orrát, legyintett rám: ebben a la­kásban ők azt csinálnak, amit akarnak. És felszólított, hogy távozzam. A fiát pedig pedig nem szidta. Kinyitottam a szájamat, ordítottam, a fiú meg úgy tett, mintha ott se lennék, zavartalanul folytat­ta az őrjöngését. Én már vé­reset láttam. Odaléptem hoz­zá, ha azonnal abba nem hagyja: én cibálom ki a ke­zéből az átkozott masináját. Erre az apa megmarkolta a pongyolám gallérját és kilö­kött a fo'-'~>sóra. — Nem emlékszem tisz­tán, mit üvöltöttem a folyo­són. Arra emlékszem, hogy lehordtám őket, amiért nem nevelték meg a gyereküket. A kocsmában züllöttek, ami­kor a gyerekükkel kellett vol­na törődniük! A kocsmának köszönhető, hogy ocsmány lett az egész család. Fel is je­lentem ókét, tíz órától csend- rendelet van. Az apa az nem kiabált, aránylag halkan vá­laszolta, hogy majd ő jelent fel engem, alaposan megtán­coltat. — Az ordibálásomra kicső- dült az egész emelet. Azt nem látták, hogy a szomszédom kilökött engem, de azt hal­lották, hogy énnálam sokkal nyugodtábban beszél. Azon­kívül a többi lakás a lépcső­ház túlsó oldalán van, őket nemigen zargathatta a gitár sem. — Az uram visszahúzott mihozzánk, hallgattam, ahogy a szülők veszekedtek a fiú­val, s az befejezte a műsort végre. De én le sem hunytam a szemem, rázott a sírás egész éjjel. Legkivált a szégyen miatt. Ebben a házban senki sem ismert még minket, mit képzelhetnek, milyen népek vagyunk mi?! És itt finóm, tanult emberek is laknak. Pe­dig engem sokan szeretnek, a gyárban majdnem mindenki, sőt még: o társbérletben is kedveltek. Mert ott folyton az volt az eszemben, hogy nekik se fáklyásmenet, segítsük egymást, amennyire lehet. No, az új lakosból első reggel be­dagadt szemmel indultam munkába. — És a későbbi esték? — érdeklődött Lilla — Folytató­dott a zenebona? —Jaj, dehogy is! Ezek csak ideiglenes szomszédok voltak, falusi asztalos család, feljöt­tek egy hétre, Törekiék ro­konai, átadták nekik a lakást. Törekiék az állandó szomszé­dok, ritka rendes házaspár. Ok mesélték később, hogy az asztalosék fia be akart jutni egy zenekarba, itt a városban, ahftoz gyakorolt veszetten, mivel ezen múlott: felke rül-e faluról. Ha en ezt tu ­dom! Atéreztem volna én, tiüt jelent annak a gyereknek és akkor közvetlen a fülembe is játszhatott volna hajnalig. De ha a szülei sajnálták tőlem, az értelmes beszédet, hogy megmagyarázzák! Szépszóval énnálam mindent él lehet ér­ni! Mari felkelt az ágyból, vil­lanyt gyújtott. Megkínálta a társnőit. Kisgyermekes anyák mozdulataival tömte beléjük a süteményt. Azután házi ké­szítésű likőrrel itatta őket. Még töltött és még, az oda ké­szített vizespoharakba. — Érezzük jól magunkat, akárhogyan van is! — koccin­tott velük — Semmi se ér annyit, mint a megértés! — Egy holnapi tárgyalást említett... — figyelmeztette Zsófia. •— Az az én nagy bajom, az. Mit ad a sors, alig néhány héttel a beköltözésünk után! Áthelyezték a gyárunkat az ország túlsó vegébe, mivel itt a város közepén állt. Régóta rebesgettek, hogy így lesz, de hát ki hitte! Hurcolkodhat- tunk megint. A. legújabb la­kosunk igen megfelelő és azt az ördögi estét, éjszakát éri inár él is felejtettem volna. És tessék: beüt a mennykó idézés formájában, hogy je­lenjek meg a tárgyaláson, be­csületsértési ügyben. Énne­kem csak a szájam jár, de én fel nem jelentenék senki va­lamirevaló embert, ha nem bűnöző éppen, ők viszont megtették, azok az asztalo­sék. Ezért verhettem ide ma­gam, az ország túlsó végéből. Az utazással együtt: két nap. Talán elengedtek volna a gyárból simán, ha megmon­dom, mire kell. Nem akartam kiteregetni a szégyenemet, in­kább kivettem szabadságnak. Az idegeim gyengék, a fene vinné, több pihenés kellene, úgyis kévés a szabadság az ogesu évhez képest, most ab­ból is oda van két nap. A gu­ta kerülgetett. Most is csak úgy, remegek! Nem voltam én. még soha bíróságra idezve, azt se tudom, hogyan kell ott viselkedni. És mi lesz velem, ha faggatnak, például, hogy beszéljek a kocsmáról, ahol az asztalosék züllöttek a gye­reknevelés helyett! Amikor énnekem arról a kocsmáról fogalmam sincsen. Különben itt nőttem fél, itt dolgoztam a városban, rokonom is van és annyi ismerősöm, hogy akár ötven helyen is megaihattam volna. De akkor kérdezget­nek, miért jöttem így hétköz­nap és a családom nélkül. Ki­derül a szégyen. — Nekünk is elmesélte.», — csodálkozott Zsófia. — Az egészen más, magúk jószívvél vannak hozzám, megérzem én. — És a rokonok, ismerősök nincsenek jószívvel? — Hogyne - lennének! De értsék meg: restellem... Ha ragjában az ember nem is önmaga. Mintha, egy idegen hadonászna benne. — Akár levélben is meg lehetett volna ezt magyarázni az asztalosnak — buzgóiké-' dott Lilla — biztosan ők to értenek a szép szóból. — Hogy én írtam volna?! Ezeknek?! Olyanoknak, akik feljelentettek?! Zsófia halkan nyögött.' — A sezlonnak kiáll a ru­gója, nyomja a derekamat. Mari azonnal összenyalá- bolta az ágyneműjét, kénysze.. rítette Zsófiát, hogy cserélje- nek helyet. Az befészkelődött az ágyba és így szólt: — A joghoz nem értek, de talán még közvetlenül a tár­gyalás előtt is békülni lehet. Ha annyit mondana. hogy megbánta, nem úgy gondolta. — Ezeknek mondjam?! Jő lesz, ha megállóm, hogy szembe nem köpöm ókét! Azt a férfit meg is tudnám fojt m a két kezemmel (Vége.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom