Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-24 / 70. szám
A védőnő körútra indul. Besenyőtelek. A védőnőt keresem. Ha egyszer kiindult a faluba, nehéz megtalálni — mondják az emberek. Talán a telepre ment. Megyek utána, de kiderül, kettő is van belőle. Öra hosz- sza is eltelik, még nyomra bukkanok, addig is figyelem a kerékpárosokat. Persze, csak a nőket, mert a védőnő is kerékpáron járja a falut. Az egyik családtól nemrég távozott. Nyomon vagyok. Az udvarban kiterített pelenkák utat mutatnak. Így kerülök Veresékhez. Itt a védőnő. A férj kivételével itthon a család. Veres Pálné, a két gyerek és a nagymami. A hároméves Csabi szinte őrt áll kis testvérkéje mellett. Szilvia még bátortalan kissé, igaz, mindössze másfél éves. Kék szemű, igazi baba. A védőnő szétnéz a lakásban, minden rendben. A gyerekek szépen fejlődnek, egészségesek, ápoltak. De azért jól jön egy-két tanács. A dackorszak ugyanis nagyon nehéz. Türelem, szép szó — ez a leghatásosabb. Az agresszív fellépés mit sem használ. Aztán még néhány szó a táplálkozásról, öltözködésről • és a fogápolásról. A mama a Herbáriánál dolgozik, de most gyermekgondozásba van. Huszonöt éves. Némi zavarral kérdezem: — Lesz-e harmadik? — Egyelőre ennyi — válaszol Veresné, majd nevetve hozzáteszi: megvan a terv. A védőnő — Antal Lajosáé — 1963-ban végzett Szegeden. A pályát Poroszlón kezdte, aztán Besenyőtelekre került. 1968-tól dolgozik a községben. Némi megszakítással, 1974. január 15-ig ugynis ő is gyermekgondozásin volt. Egy szép kislánya van, szőke, barna szemű, Helgának hívják és már hároméves. Ennyit róla, most beszéljen ő a munkájáról. — Szép hivatás, igazi női pálya. Ezt férfiak nem végezhetik el. Eddig is szerettem a munkámat, de most, hogy nekem is született gyerekem, egészen más. Érzelmi és gyakorlati szempontból egyformán sokat jelent, ha a védőnő édesanya is egyben. — A kis Helgához is járt védőnő? — Persze hogy járt. Akkor nekem is szükségem volt a jó tanácsra. És boldog voltam, amikor a védőnő megdicsért. — Hogyan fogadják a faluban a védőnőt? — Már a terhesgondozásnál megismerem a kismamákat és kialakul a bizalom légköre. Aztán, amikor megérkezik a baba, rendszeresen látogatom a családot. Mindenütt kedvesen fogadnak és ami még fontosabb, megszívlelik tanácsaimat. Persze, , óvatosan kell szólni a tapasztalt hibákról, nehogy megsértsem a kismamákat. Mert azért vannak még hiányosságok is. Elég gyakori, hogy csak a „csomagolással” tőrödének, olykor egész kis ruhabemutatót rendeznek, miközben elhanyagolják magát a. gyereket. Az apróságokat ugyanis nem lehet úgy kezelni, hogy ez is, meg az is három hónapos, vagy egyéves. Mind egyéniség, s így külön bánásmódot igényelnek. — Találkozik-e babonákkal? . Fiú, vagy lány, Elsős lesz a y verek egyre megy... *— Ma már szerencsére nincs babona, nincs szemmel verés. Ez már egy másik nemzedék. Legfeljebb néhány nagymama szól közbe: elgyengül a gyerek, ha sokat fürdetik — ilyeneket mondanak. De a fiatalok már elengedik a fülük mellett ezeket a megjegyzéseket — Hogyan szólítják? — A hivatalos az lenne, hogy védőnő, vagy védőné- ni, de engem a legtöbb helyen csak Marikának hívnak. — Családtervezés? — Kényes téma, de azért ogvre jobban lehet róla beszélni. Igaz, csak négyszemközt. Itt egy-két gyerek a divat. Ha már jön a harmadik, bizony megkérdezik: hogy mered vállalni? Pedig Besenyőtelek a jómódú községek sorába tartozik, mégis „szegénynek” tartják a harmadik gyermeket akkor nehéz idők jártak, még kenyér, még cukor sem volt elegendő. — Mikorra várják a kisbabát? — Július 9-ére vagyok kiírva. A védőnő veszi át a szót. Csendben, diszkréten beszél, tanácsokat ad. Nem az én fülemnek való. Női dolgok .. A körzeti orvos — dr. Szu- csik Dénes — igencsak büszke a falujára. Igaz is, minden oka megvan erre, A 3 240 lakosú községben 59 gyerek született az elmúlt esztendőben. Ebben az évben ás született már 9 és még ötven baba várható. Az arányszám , pedig egyenesen jó 18 ezrelék. A megyei eredmény csupán 13,4 volt 1973- ban, a füzesabonyi járásé 13,9, az országos pedig 16 ezrelék. Az orvos: A kis Éva a védőnéni karjaiban. (Foto: Puskás Anikó) Megyénkben évről évre közel 4600 apróság kerül oz általános iskolák első osztályába. Az óvodához, az otthoni környezethez szokott gyerekek érdeklődéssel vegyes izgalommal várják szeptember elsejét, az első tanítási napot. Még inkább aggódnak a szülők, hiszen tudják, hogy kislányuk, kisfiúk életében egy minőségileg új szakasz kezdődik, amely bizony nem mindig mentes a buktatóktól, az egyre-másra jelentkező nehézségek sorától. Az is tény, hogy az elsős korban szerzett, berögződött élmények, sikerek vagy visszahúzó motívumok alapvetően meghatározzák a tanulók jövőjét. Elsős lesz a gyerek. De nem mindegy, hogyan és mikor. A tankötelezettségi törvény előírja, hogy minden év szeptember 1-én elsősorban azok kezdhetik meg iskolai tanulmányaikat, akik ekkorra már betöltötték hatodik életévüket. Ezeket az apróságokat március 1. és 15. között írathatják be a szülők a lakóhelyhez legközelebb eső általános iskolában. Ezt megelőzőleg vagy ezután a gyerekek kötelező orvosi vizsgálaton vesznek részt, ahol felmérik testi fejlettségüket, esetleges szellemi, vagy érzékszervi fogyatékosságukat. A korábbi évek tapasztalatai azt igazolják, hogy a szülők nem egy esetben mindenáron az évvesztés ellen hadakoztak, nem gondolva arra, hogy ezzel fiuk—lányuk későbbi egészséges szellemi, érzelmi fejlődését kockáztatják, hiszen olyan feladatok megoldására késztetik, amelyekkel az esetek többségémenytelenség összetevőit, mindenekelőtt a gyors előbbre lépés érdekében. Ennek a cselekvő töprengésnek köszönhető az, hogy azóta biztatóan változott a helyzet, hogy könnyebb elsősnek lenni, mint három-negy évvel ezelőtt. Félévkor nem osztályozzák a tanulókat, azok is a második osztályba kerülhetnek, akik az év végén elégtelen érdemjegyet szereztek környezetismeretből, gyakorlati foglalkozásból, ének-zenéből és testnevelésből. Ezekkel a kétségkívül átgondolt intézkedésekkel azonban korántsem oldódott meg minden gond, elsősorban azért, mert az apróságok nem egyenlő esélyekkel rajtolnak. Jóval könnyebb annak, aki fejlődését serkentő családi környezetben nevelkedett, aki az óvodában megszokta a közösséget, megismerte az iskolai munka, a számtan-mértan alapelemeit. Hátránnyal indul viszont az, aki formálódását gátló, esetleg veszélyeztetett légkört"" cseperedett fél, aki nem L óvodába. A s- üönbségből fakadó gondok világszerte foglalkoztatták — foglalkoztatják az oktatásügy illetékeseit. A nivellációt segítik az iskolaelőkészítés különböző szervezeti formái. Köztudomású, hogy az óvodahálózat fejlesztését az anyagi lehetőségek hátráltatják. Amíg az ország 3—8 éves korú gyermekeinek csak 62 százaléka járhat óvodába, más, kevésbé költséges, áthidaló megoldást kell keresni. Ezt a célt szolgálják az egyre több he— Csakugyan az? — Bár nem könnyű három gyermeket felnevelni, mégis azt tapasztalom, hogy ahol szeretik a gyereket, ott meg is születik. Még a harmadik is. És az anyagi gond sem jelent akadályt. — Mikor boldog a védőnő? — Ha érzem, hogy szeretnek és szinte családtagnak tekintenek. Gyakran tőlem kérdezik, mi legyen a gyerek neve? — Egy személyes kérdés.* hány gyermeket tervez a védőnő? — Csak kettőt. Előbb kellett volna kezdeni... Meglátogattuk a község legifjabb honpolgárát, Szabó Istvánkát. Március 1-én született, s most kis ágyacskájában szabadon rugdossa a takarót. Nincs bekötve — ez nagyon jó — magyarázza a védőnő, aztán örömmel konstatálja, hogy milyen sokat javult a baba színe. Jól szopik, egészségesen fejlődik. A család örömmel veszi körül a kis jövevényt. Az ötéves Jutka még csak vigyázva közelíti Öcsikét, játszani sajnos még nem lehet vele. Szabóék hétéves házasok, s most itt a második gyerek. — Fiút akartak? Szabó Árpádné elmosolyodik: — Fiú, vagy lány, egyre megy, csak egészséges legyen. — Lesz-e harmadik? — Kettőt terveztünk. De hát, tudja, ez a jövő titka. Szép új házuk, háromszobás ... Veres Miklósné a Füzesabonyi Állami Gazdaságban dolgozik. Már amikor dolgozik, mert most éppen odahaza van. Kicsit betegeskedik. És várja a harmadik gyereket. Két fia van, Zoli hatéves, Ernő elmúlt kettő. — És a harmadik. — A húgomnak két lánya van, most én is egy lányt szeretnék. — Ha fiú lesz? — Akkor se dőlök a kútba. A konyhában szorgoskodó nagymama is közbeszól: — Én három év alatt szültem három gyereket. Pedig —- Jobbak vagyunk az országos átlagnál. Külön öröm, hogy az egy éven aluli korosztály jól fejlett, mutogatni lehetne őket, igazi szép babák. Gondók is akadnak: — Kevés és akadozik a tápszerellátás, bébiétel és zöldségféle csak ritkán kapható, nincs bölcsőde és kinőttük már az óvodát is. A 66 férőhelyes óvodába 90 gyerek jár és jövőre 151 lesz az óvodás korú gyerekek száma... Számok, statisztikák, kissé ridegnek látszanak. De mögöttük családi boldogság, gpereksírás és ami még szebb, gyerekkacaj ... Márkusz László ben képtelenek megbirkózni. Elsős lesz a gyerek, ám korántsem mindegy, miként startol, hogyan és honnan indul. Néhány évvel ezelőtt — a rádió, a televízió, a sajtó tolmácsolásában, kommentálásában — az egész ország közvéleményét megriasztotta az a tény, hogy általános iskolák első osztályában a tanulók 11,4 százaléka bukik, évet ismétel. Nem volt kedvezőbb a helyzet megyénkben sem. A diákok 7,4 százaléka tanulmányi fiaskó, 1,3 százaléka kimaradás, 2,7 százaléka a túl sok hiányzás miatt vesztett tanévet. Az elszomorító statisztikai adatok mögött meg kellett látni az okokat, az. eredlyen beinduló iskolaelőkészítő foglalkozások. Szervezésüket megyénkben két éve kezdték, s tavaly már 22 csoportban háromszáz aprósággal törődtek a legjobban felkészült tanítók, vagy óvónők, akik rendre, tisztaságra szoktatták a jövendő elsősöket, fejlesztették beszéd- készségüket, megismertették velük — természetesen az életkori sajátosságokkal számolva, játékos formában — a számolás, a papír-, a ceruzahasználat alapelemeit. A tapasztalatok kedvezőek: a foglalkozásokra rendszeresen járó csöppségek szeptemberben viszonylag Hatvani békéid — Miért van kötés a fejeden, Jancsika? — Apukám részeg volt és megkergetett az udvaron. — Marika, mit ebédeltél ma? — Semmit. Nincs pénzünk. Apu elissza. De lehet, hogy vacsoránk már lesz. Anyu elment egy kis kölcsönért... Béke utca 68. A Klárik- gyerekekkel a ház előtt beszélgetünk. Jobb itt. Nem keli elviselni a piszkos, kifosztott lakás fojtó levegőjét. S nem zavar bennünket a magatehetetlen, alkoholbűzt árasztó családfő átkozod ásu. ★ — Csak azon csodálkozom, hogy a tanács még nem tett feljelentést az ember eíien! — mondja a Klárikékkal szemben lakó Magyar József - né. — Elviselhetetlen, ami abban a házban történik napról napra. Minket, szomszédokat sem tűr olyankor, amikor beiszik. Jön, fenyegetőzik, hogy ránk gyújtja a tetőt. Vagy baltával széthasogat bennünket. Pedig, ha mi nem vagyunk, ezek az apróságok régen éhen vesztek volna. Most az asszony sem dolgozik. Csak a két legnagyobb gyerek. De azok meg napokig távol vannak. Félnek hazajönni. Félnek a folyton ismétlődő randalírozástól. Ahogyan mi is félünk. Pokol a környező házak lakóinak az élete. Tudja, hogy hányszor lújön a rendőrség? Rendszeres járata a kék-fehér kocsinak a Béke utca vége, a Klá- rik-ház! ★ Szabó József cukor gyári munkás két esztendővel ezelőtt költözött a Béke utcába, közvetlenül Klárik Józsefük mellé. A két házat, sajnos, össze sem lehet hasonlítani. Holott a feltételek azonosak. Mint ahogyan azonos összeget fizetnek a bérleményért a tanácsnak. A kerítés itt rendben. Az udvar megművelve, bevetve. A szobák ragyognak a tisztaságtól. — Pedig az öreg elég jól keres, rendet tarthatna! Nevelhetné tisztességgel a gyerekeket. Csak hát az ital. Mióta itt lakunk, ez megy. A visongás, kergetőzés, koplalás. Nagyon sokszor mi szom- sz dók adunk valamit az apróságoknak, mert nem tudjuk elnézni, hogy éhezzenek. — Klárik József hol dolgozik? — Tudtommal a konzervgyárban. — S miért adta magát az italozásra? Önnek mi a véleménye? — Egyszer józanan panaszkodott. Az asszonyra. Talán elhagyta valakiért, valami fiatalabbért. Meg aztán a felserdült két nagy gyerek csak lógott a nyakukon sokáig, Nem dolgoztak. — ★ Konzervgyár, szakszervezeti iroda. — Ismerik Klárik Józsefet? — Nem. Elmondjuk a Béke utcai tapasztalatokat. Szépítgetés, túlzás nélkül. Csak amit láttunk, amit hallottunk. — Valamit tenni kellene azért a családért. A békességért, a gyermekek jövőjéért, az egész utca nyugalmáért! Megköszönik. — Igen, jó hogy figyelmeztettek bennünket. Legrövidebb időn belül kivizsgáljuk az ügyet. S amit lehet, megtesszük. Persze, célszerű lenne, ha a gyámhatóság venné kézbe a dolgokat. Végső soron ifjúság elleni cselekményről van szó! — És milyennek ismeri Klárik Józsefet a főnöke? Konzervgyár, göngyölegtelep. Az egyik fűrésznél dolgozik Klárik. Havi jövedelme, családi pótlékkal, háromezer forint. — Elsősorban a munkájáról beszélhetek — mondja érdeklődésünkre Sárközi György telepvezető. — Semmi kifogás ellene. Jól dolgozik, megbecsüljük ... Hát igen, az ital. Tudok róla ... Meg másról is. Hogy a felesége első házasságából való fiú a nyakukra költözött valami nővel, innen a békétlenség, a felfordulás. De mintha azt mondta volna valamelyik nap, hogy elköltözik, s majd csak helyrebillen a családi békesség. könnyen megszokták az ff, az iskolai környezetet. Sokat jelentenek az iskolaelőkészítő tanfolyamok, mégsem iktatják ki a hátrányos startolás nehézségeit. Nem, mert az is tény, hogy a tanulók egy része lassú érésű, az összefüggéseket nehezebben fogja fel, érti meg, általánosító készsége' fei- letlen. Űk nem bírják azt az iramot, ami a többiek számára természetesnek tűnik. Közülük sokan lesznek évismétlők, visszahúzódó, gátlásos, félszeg, évről évre rosz- szabbul tanuló gyerekek. Rájuk gondolva hirdették és szervezték meg azt az országos kísérletet, amelynek az a célja, hogy továbbhaladásukat, felzárkózásukat segítse. Azok a pedagógusok, akik részt' vesznek ebben a nagyszabású munkában, azt kutatják, hogy milyen pedagógiai módszerekkel, eszközökkel, fogásokkal, szervezeti formákkal könnyíthető meg a kedvezőtlen starttal induló elsősök felzárkózása. Az automatikus továbbhaladási kísérletben részt vevő diákok — megyénkben húsz ilyen csoport van — akkor is a második osztályban folytathatják tanulmányaikat, ha az év végén olvasásból, írásból és számtan-mértan- ból elégtelen érdemjegyet szereztek. A lemaradást azonban a második osztályban mindenképpen pótolni kell. A siker titka —, s ezt igazolják a közel kétéves tapasztalatok is — a tanulói tevékenység maximális kihasználásában, a differenciált foglalkoztatásban, a rendszeres korrepetálásokban, a játékos, a változatos módszerekben rejlik. Elképzelhető az is, hogy már ez év szeptemberétől országos gyakorlattá válik a figyelemre méltó eredményeket felmutató kísérlet. Elképzelések, ötletek, jobbító próbálkozások sorát lehetne említeni még. Az utak különbözőek, de a cél közös: egyre inkább megkönnyíteni az elsősök alkalmazkodását, beilleszkedését a számukra ismeretlen, új iskolai környezetbe. Nem kis feladat, hiszen csak megyénkben évről évre közel négyezer-ötezer nebuló kezébe kerül az iskolatáska. Pécsi István — Munkatársai nem foglalkoztak Klárikkal? Nem nézték meg közelebbről a sorsát? — Nem vizsgálgattuk... ★ Függelék az újságíró füzetében összegyűlt adatokhoz, tapasztalati tényékhez: — Klárik József ügyében feljelentést tettünk a hatvani rendőrkapitányságnál — közli a városi tanács főelőadónője, dr. Kovács Éva. — Ismereteink, valamint az eddigi nyomozati adatok szerint a szülők magatartása kimeríti az ifjúság elleni bűncselekmény fogalmát. Volt rá példa, hogy hasonló esetben szabadságvesztést is kiszabott a bíróság. De most talán maga az eljárás észhez téríti ezeket az embereket.' Szörnyű rágondolni, hogy sokszor a házak elé rakott kukákban kotí*rásztak élelemért a Klá- rik-gyerekek! S mindez az ital, a házastársak közötti békétlenség miatt. Vitázzunk a közgyámmal? Hárítsunk valamit a felelősségből á társadalomra? Szomszédokra, munkatársakra, szervezetekre? Klárikák helyzetén ez már nem változtat. Mégis, az újabb és újabb KI árikok érdekében, szabadjon megjegyeznünk: a lejtőn meg lehet állni. S ha segítenek valakinek, akkor ez könnyebben megy. Segítsünk máskor. Ki a maga módján. Főleg időbe”! IVIoIdvay Győző
