Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

\ Husionnyo'cezer éves koponya Értékes antropo­lógiai letet Ecuadorban A napjainkban elterjedt nézetek szerint Ázsia és Af­rika volt az emberiség böl­csője, Amerikába viszonylag nemrégen hatolt be az em­ber —r az indiánok ősei Ázsiából kerültek Ameriká­ba, azon a földszoroson ke­resztül, amelyet most a Be- ring-szoros vízbe borít. A közelmúltban Ecuador­ban talált megkövesedett ős­ember-koponya arra a felté­telezésre késztette a tudóso­kat, hogy már jóval koráb­ban is élt ember Ameriká­ban. A részletes antropoló­giai vizsgálattal és a kopo­nya belsejében nőtt széndi- oxidkalcium-kristályok korá­nak meghatározásával a szak­emberek ugyanarra az ered­ményre jutottak; a koponya 28 000 éves. Ez 20 000 évvel több, mint az Amerikában eddig talált legrégibb emberi maradványok életkora. A ko­ponyán az ősemberi ismerte­tő jegyek a mai emberre jel­lemző vonásokkal kombiná­lódnak. Jól kifejezettek a szemöldökívek, az állkapocs felépítése pedig azt bizonyít­ja, hogy az ősembernek erő­sen fejlett rágóizmai voltak, s az elülső fogai alig külön­böztek a mai ember fogai­tól. Függetlenül attól, hogy ez az ősember amerikai erede­tű-e, vagy más kontinensről érkezett ide, az ecuadori le­let tudóskörökben nagy fi­gyelmet keltett Pólya Zoltán: Húgom a kertben. Aforizmák Mielőtt megházasodtam, hat gyermeknevelési elméle­tem volt Most pedig hat gyermekem van és egyetlen el­méletem sincs. (Lord Rochester, angol kJltó) Mindig jobb igazat mondani, persze csak akkor, ha valaki nem hivatásos hazudozó. (Jerome K. Jerome, angol humorista) A második házasság — a reménység diadala a ta­pasztalat fölött (Sámuel Johnson, angol irodalomkritikus) A vallás nagy szolgálatot tett a szerelemnek «zzál, hogy bűnnek nevezte. (Anatole France) A kis Infláció ugyanaz, mint a kezdődő terhesség — állandóan növekszik. (Leon Henderson, amerikai közgazdász) Ha meg akar tudni valamit egy nő hibáiról, akkor mondjon róla valami jót a barátnőinek. (Benjámin Franklin) A házasélet olyan könyv, amelynek első fejezete vers­ben van írva, a többi pedig prózában. (Beverley Nichols, angol Író) Liliputi tv-kamerák Francia szakemberek hor­dozható miniatűr tv-kamerát terveztek. A kamera átmérő­je 3,5 milliméter, hossza 20 milliméter. A külön tokban elhelyezett erősítő berende­zés valamivel nagyobb. Egy angol cég Is gyárt miniatűr tv-kamerát. Ezt azonban nem lehet Összehasonlítani a francia készülékkel, mivel nincs benne vákuum-adócső. A képet 10 000 félvezető elemből álló lemez alakítja át elektromos jelzésekké. A továbbított kép kevésbé éles, mint a hagyományos ionosz- kóp-eső használata esetén, de a kamera ipari televízió cél­jaira nagyon megfelelő. A forradalom vihara ria­dóként hatott Magyarország valamennyi forradalmi tö­rekvése számára. Tettre hív­ta fel a sokszor már meg­levő hangulatokat és eszmé­ket. Március 19-ének regge­le mozgásban találta Eger városát is. A pesti forrada­lom híre ekkorra érkezett meg a városba. A nyomban összeülő képviselőtestület haladéktalanul elhatározza, hogy a nemzet követeléseit tartalmazó 12 pontot, Petőfi Nemzeti Dalát azonnal ki kell nyomtatni és szétoszta­ni. A nemzetőrség megszer- .vezésére Csiky Sándor ve­zetésével egy küldöttséget neveznek ki. Batthyány Lajos — a füg­getlen felelős kormány mi­niszterelnöke — első körle­veleinek egyikében írta: „A rend kérdése nem kevesebb most, mint a szabadság kérdése.” S ezt a közrendet, lényegében a Bécstől való minél nagyobb függetlenség zálogát, tagadhatatlanul csak a Nemzetőrség biztosíthatta. A Csiky Sándor vezette bizottság, megbízatása után komoly szervező tevékeny­ségbe kezdett A március 27-i képviselőtestületi ülés előtt már ott feküdt javas­latuk, melyben lefektették a megyei nemzetőrség szer­vezeti alapelveit. Ebben ja­vasolták, hogy polgárőr csak vagyonnal bíró lakos lehet, aki azonban bűncselekmény elkövetésével nincs vádolva, és „közíenyíték” alatt sem áll. A ruházatot Illetően, or­szágos rendelkezés hiányá­ban úgy döntöttek, hogy a nemzetőrök saját ruhájukat használják, bal karjukon nemzetiszínű szalaggal. An­nak megkülönböztetésére, hogy melyik századhoz tar­toznak és milyen rendfoko­zatot viselnek, javasolták, hogy mindenkit lássanak el sárgarézből készült, koszo­rúval körbefont nemzeti cí­merrel, amely alatt a szá­zadbeosztást jelentő szám­jegy legyen. Rövid idő alatt már 12 századnyi nemzetőr állott felfegyverkezve Eger­ben, mely 2 zászlóaljat al­kotott. Csiky Sándor lett a nemzetőrség ezredese, az egyik zászlóalj élére Lenkey Károly ny. századost, a má­sik élére Miklósy Antal ny. főhadnagyot állították. Mészáros Lázár hadügymi­niszter július 13-i levele szólította fel a Heves me­gyei nemzetőralakulatot a harcba szállásra. A megye július 15-i bizottmányt ülé­se 3000 önkéntes nemzetőr Dél-Magyarországra küldé­sét nyomban elrendelte Au­gusztus 28-án estek át a hevesi nemzetőrök a tűzke­resztségen. Aznap délután 1 órakor a szerbek megtá­madták Jareket, melyet 1400 Heves megyei nemzetőr vé­delmezett „Mi az utolsó csepp vérünkig védelmezni fogjuk, de ha nem kapunk ágyút, baj lesz” — írta az összecsapás után a nemzet­őr tudósító. Tudósításában külön kiemelte, „az egriek különösen bátran, s lelke­sen viselték magukat hi- degvérűen térnek ki az ágyúgolyóknak.. .* A katonai tapasztalatok hamarosan arra intették azonban a kormányt, hogy a nemzetőröket önállóan harc­téri harcokra ne vesse be, így a szabadságharc későbbi szakaszában a reguláris had­erő vette át e szerepüket. Dr. Sebestény Sándor AAAA^VSAAAAV/AŐAAA/WNAMMAAA/WVWSVSÁAAÁÁ/VAMAAAAAAA/NAAAAAAAAA/W^AAAAAAAA/VWVWSAAAAAAAA/v — Eredj — mondja nyám. — Szólj apádnak, hogy egy kicsit jöjjön id a Mondd neki: Apám, tessék jönni dinnyét enni... Anyám felemeli a kezét és a felszántott földek felé mutat Lá­tok ott egy férfit, aki ráhajol az ekére. Ló húzza az ekét a baráz­dában. A porhanyó« föld csiklandozza a talpam. Az eke szétvágott gilisz­tákat forgatott ki a földbőL Gug­golok és ezeket nézem. Mire a dűlő végére érek, két ekést iátok szántani. Az egyik most fordítja meg a lovát, a má­sik messzebb van. Emez dudorá- szlk. Odaszaladok hozzá és meg­nyugszom, mert látom, hogy baju­sza van. — Apám, tessék jönni dinnyét enni —» mondom neki. Az ember rám néz és nagyot nevet: — Én? Tényleg én men­jek? Anyád nem hiszem, hogy örülne neki. Ezt a hangot nem ismerem. Megijedek és sírni kezdek. — Laci! — kiabál a másik fér­finak. Az megáll a lovakkal és odajön. Halkan beszélgetnek. Az­tán rám néznek és hahotáznak. — Te hülye — mondja anyám, amikor az udvarra érünk. — Lát­tam mit csináltál. — Haggyad — mondja a baju­szos. — Kicsi ez még. — Mikor én mindenkinek azt mesélem, hogy te akkor katona voltál, amikor ő született. Ezt a szégyent. — Ugyan, ne törődj ezzel. Majd­csak megszokja az arcom. Esszük a dinnyét az udvaron. Nagy, levágott cikkely van a ke- zasnben. Már tettesen kirágtam. A rózsaszín lé végigcsurog a könyö­kömig és azonnal megszárad. A bajuszos rám néz. Vidám fé­nyek vannak a szemében. — Menj játszani — mondja anyám, aztán a bajuszoshoz for­dul: — Nem fogod ki a lovakat? —t kérdi és egy kicsit hozzádül. Ott ülnek egymás mellett egy szé­ken. — No —- szól hozzám a baju­szos. — Hát ennyire ízük? Adjak még? Állók előttük. A bajuszos meg csak néz és mosolyog. A kezem ragacsog. — Hát jól van — mondja, — Most menj szépen játszani. Maiton Klára: ISMERKEDÉS Nincs kedvem elmenni. Bámu­lom őket, ahogy arcukra rásüt a nap. A bajuszos hol anyámat nézi, hol engem. Aztán anyám hajára teszi a kezét. Egy barnás fürtöt az ujja köré teker. — Nem hallottad? — kérdezi anyám. — Azt mondtuk, elme­hetsz. A bajuszos megfogja a kezem és kicsit magához húz. — Tudod, hol fés2lkel a pacsir­ta? Ugye nem? Hát majd én meg­mondom neked... A búzában. Menj, keress egy pacsirtafészket! Pacsirtát már láttam fent a le­vegőben, de nem tudnám megkü­lönböztetni a többi madártól. Fent lebeg mindig és nagyon szé­pen éneket Elindulok, hogy megkeressem, ők pedig ott ülnek mozdulatlanul a sok szétdobált dinnyehéj között. Néznek utánam és hallgatnak. Vastag por van a kocslúton. Bokáig süllyedek. Kétoldalt kuko­ricatáblák. Csak megyek és nem találkozom a búzamezővel. Bemegyek az egyik kukoricásba. Nagy, zöldbe burkolt csövek lóg­nak a szárakon. Az egyikből dús kukoricabajusz lóg. Egy szomszéd- asszony van előttem ezzel a hosz- szú hajjal. A levegőbe szippantok. — Jó napot, szomszédasszony — mondom neki. — Miért kölnizte be magát? — Az uram vette a vásáron. Magát is beköLnizzem, szomszéd- asszony? Na, tartsa ide a fejét! Belebújok a szomszédasszony arcába és én is Illatos leszek. — Mit főz, szomszédasszony? — Paprikás krumplit. Nem kós­tolja meg, szomszédasszony? — Adhat egy kicsit. Aztán sie­tek, meg kell keresnem a pacsir­tát... — Ráér még, szomszédasszony. Ugye, ízlik a krumpli? Kolbászt is kell beletenni. Attól ilyen jó. — Nem adna egy kicsit abból is, szomszédasszony? — Dehogynem. Látja, elfelejtettem, hogy kolbászt is ad­jak. Na, tartsa a tányérját. — Ez jó volt, szomszédasszony. Mondja csak, milyen virágok ezek itt a földön? — Hát nem Ismeri, szomszéd- asszony? Folyófűvirág. Az uram ültette, még a tavasszal. Ugye, szép a kert, szomszédasszony? — Szép hát... Nekem . csak ró­zsáim vannak. Látta már a rózsái­mat, s zömeád asszon y ? — Amelyik az ablaka alatt vi­rít? Hát persze, hogy láttam. Ad majd belőle, szomszédasszony? — Hát persze, hogy adok ... Át­jönnek estére 1.. Szedhet egy cso­korral. — Átmegyünk, szomszédasszony. — Na, akkor isten áldja. Me­gyek, megkeresem a pacsirtát — Vigyen egy kis folyófűvirá­got, szomszédasszony. Befőttes- üvegbe tégy«. Akkor nem hervad el. Egy hosszú virágfűzért húzok ki a földből. A nyakamba teszem és elköszönök a szomszédasszonytóL Megyek beljebb a kukoricásba. Jobbra-balra térek. Nem akar vé­ge lenni. Az eget csak föntről lá­tom. Már jó ideje gyalogolok, aztán egy tisztásra érek. Mindenféle fű nő itt. Hosszú szárú, sárga .virá­gok vannak a réten. A szélben hajladoznak. Apró kis ejtőernyők szállnak. Felérek egy dombra. Innen meg­látom a tanyánkat. A piros csere­pek idevilágítanak és a gémeskú- ton a nehezék magasra van húz­va. Visszamegyek a kukoricásba és megpróbálom arra venni az irányt, amerre az előbb a házat láttam. Senki sincs az udvaron, amikor odaérek. Megállók a dinnyehéjak között és nézem a becsukott ajtó­kat. Anyámat szólítom. Nem vá­laszok Ekkor odamegyek az ajtóhoz és enyomom a kilincset. Nem enged, ikkor hirtelen félni kezdek. Ügy rzem, elköltöztek innen És mert ngem nem találtak, hát itt hagy- ak. Én vagyok az oka, mert el- ' ószál tana. Leülök a tuskóra és sírni kez­dek De ekkor íeiröff ennek a disz­nók. Megnyugszom. Ha őket se vitték el, akkor nem lehetnek messzire. Még egyszer odamegyék az aj­tóhoz. Az ajtó közepén kerek nyí­lás. Ezen benézek a szobába. Először csak a fehér csíkokat fedezem fel, a szemközti falon. Az ajtó deszkái között hasadékok vannak. Ezek vetítik oda a fényt Már nincs olyan sötét a szobá­ban, mint abban a pillanatban, amikor benéztem. Látom a megvi­lágított ágylábat és a cserépedény egyik fülét is a szekrény kis ré­szévét Megint anyámat hívom. Ekkor egy fehér folt megmozdul az ágyon. Jobban kimeresztem a sze­mem ... Nem tudom, ki lehet, mert a feje kiesik a látószögem­ből. Arra gondolok, hogy anyám mindjárt kijön és megver. Látom is szúrós szemét ahogy majd rám néz. Gyorsan élkotródok az ajtótól. Elindulok arra, amerről jöttem. Meg akarom keresni a tisztást ahol ejtőernyősök és lepkék röp­ködnek a levegőben. . Egy hereföldön megyek keresz­tül. Nemrég kaszálhatták le, mert szúrja a talpam. A levágott tör­zsüknél apró, sűrű levelek bújnak ki a földből. Ilyet szoktam tépni annak a szürke nyuszinak, ame­lyet a bajuszos hozott nekem. Az ejtőernyőket nem találom. Van ugyan egy tisztás, de ez nem az. Itt nagy homokfoltok vannak és néhány fa. A levélük egyik fe­le hófehér. A homok között sárga fűcsomók nőnek. Kitépek egyet, és azzal játszom. Két bogár galacsingolyót görget a homokban. Valaki suttog. Felnézek a fára, onnan jön a hang. Minden fale­vél egyszerre rezeg, úgy suttog­nak. —. Nem tudjátok, merre van a pacsirta? — kérdezem. Egyszerre bólintanak, hogy nem. — Kikap a kislány, ha nem ta­lálja meg a madarat — hallok egy halk hangot. — Nem tudjuk, nem tudjuk... Eredj haza, kislány. Felállók. A levelek fehér olda­lukat mutatják, amíg el nem tű­nök szemük előL Egy kocsiút keresztezi a kukori­cást. Már sötétedik. Most jobbra fordulok, mert úgy érzem, arra van a tanyánk. Ismeretlen ház előtt állok meg. Egy kutya láncra verve ugat, ami­kor meglát. Szaladni kezdek. Sö­tétedik, egyre csak sötétedik. Vé­gigszaladok egy földúton. Aztán egy szénakazalhoz érek. Leülök. Olya- illata van a rétnek, mint a megvetett ágyamnak este, amikor már elálmosodom. avwvaaMMAA^ A nemzetőrség megszervezése 1848-ban Egerben v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom