Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

Á Bélkő aljában

A BELKO ALJÁBAN nem

is olyan régen még a Bükk legszebb csúcsa volt. A mél- tóságosan fölmagasló szürkés-fehér sziklaoromzat — régi annalesek feljegyzései szerint — az itt meghúzódott kún-palócok pogányoltára volt még a XIII. század elején is. A hjadani pogányoi- tár az utóbbi időben sokat veszített méltóságából. A hatalmas sziklatestet gyors ütemben fogyasztja, bontja korunk építkező embere. Kőbányászok fejtik, robbantják a bükki tető mészkőzetét, s koszán ívelő drótkötélpályán k aldik le az értékes nyersanyagot a bélapatfalvi cementgyárba. Hajdan a Bélkő magasán a csillagoknak tisztelgő palócok áldozati tűsei égtek-íüstölögtek, most a hegycsúcs aljában épült gyár eget támasztó kéményei ontják szüntelenül a szürke füstgomolyt és a mindent ellepő finom szemcséjű cementport.

Bélapátfalva a hazai cementgyártás fellegvára. Tájegységi szempontból is egyre inkább mikrocentrummá alakul; itt van Bükkszentmár- ton, Mónosbél és Mikófalva közös községi tanácsának székhelye; itt van a körzeti iskola,'s az emberi gazdagodás másik nagy hajléka, a művelődési otthon, amely arra hivatott, hogy nemcsak Bélapátfalva, hanem az ide tartozó községek lakóinak igényeit is kielégítse.

HOGYAN TESZ ELEGET

feladatának, s mennyire otthona a művelődésnek a művelődési otthon? E kérdésekre a választ természetesen a művelődési otthonban kerestem. Mező Sándor igazgatótól érdeklődtem, mi várja az ide betérő, művelődni és szórakozni vágyó embereket.

— Elsősorban a munkások, a tsz-dolgozók és különösen a fiatalok igényeit igyekszünk fölkelteni és a lehetőségek szerint kielégíteni. Szünnapot nem tartunk, a munkánk rendszeres és folyamatos. Igyekszünk minden napot, minden órát kihasználni, jól beosztani azt a néhány helyiséget, amivel rendelkezünk. Az intézmény külsőleg igen tekintélyes, sajnos, mégis szegényes belülről, hiszen kevés a kis helyiségünk. 1953-ban, mikor a művelődési otthont tervezték és építették, nem gondoltak a mai igényekre. A nagyterűm volt a lényeg, ahová több száz ember be- fér, a kisebb helyiségeknek csak kisegítő, kiszolgáló szerepet szántak. S ma éppen a kis helyiségekre van szükség, ahol a különböző klubok közösségei tevékenykedhetnek.

Van a Gárdonyi Géza Művelődési Háznak több mint 4000 kötetes könyvtára, s ennek hat fiókkönyvtára működik bent a gyárban. Az olvasók száma 322, akik az elmúlt évben több mint háromezer kötetet kölcsönöztek. Működnek a művelődési házban különböző szakkörök, . klubok, tanfolyamok, együttesek. Az irodalmi színpad az ifjúmunkások, diákok és értelmiségiek közös csoportja. Megtalálható közöttük az óvónő, az ipari tanuló, a vegyésztechnikus. a raktáros és a laboráns. Van

20.05: *

Szerelem

a magfe'elő id igennel

ISII. március 11., vasárnap

citera- és tánczenekaruk, énekkaruk, tánccso pórjuk. Ezék a művészeti csoportok már eddig is igen rangos elismerést szereztek Bélapátfalva nevének a cementiparban. 1970-ben, felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából éppen a bélapátfal- viak kezdeményezésére rendezték meg az országos cementipari kulturális seregszemlét. Azóta a kezdeményezők háromszor lettek elsők, s legutóbb — igen erős mezőnyben -— a második helyet szerezték meg produkcióikkal.

Mező Sándor elém rakja a munkanaplókat, azokban pontosan dokumentálva van az a munka, amit az elmúlt évben végeztek.

Természettudományi és politikai előadássorozatok színhelye volt az ifjúsági klub. Szó esett az előadásokon többek1 között a jól megszervezett pihenő idő, a természet esztétikája, a bűnözés okainak kérdéseiről, a vállalati irányítás és az üzemi demokrácia helyi problémáiról. Az ismeretterjesztő előadásokat több mint ötszáz fiatal hallgatta meg.

— Említettem már, hogy milyen szegények vagyunk kis helyiségek dolgában — kanyarodik vissza egy előbbi gondolathoz a kultúrigazgató. — Ezért arra törekszünk, hogy minden népművelési rendezvényt nem feltétlenül szükséges a művelődési házban megrendeznünk. A különböző előadásokhoz igénybe vesszük az iskolát, az egészségházat is. S ehhez nemcsak annyi' közünk van, hogy beírjuk a munkanaplókba más szervek mit tettek, mintha azt magunknak könyvelnénk el. Ami a faluban történik, ahhoz a művelődési háznak köze van.

KÖZE VAN például a művelődési háznak az iskolarendszerű felnőttoktatás megszervezéséhez, finanszírozásához. És köze van a szakmunkás továbbképzés megszervezéséhez ugyanúgy, mint a korrepetáló szakkörök működtetéséhez, ahol a fizikai dolgozók gyermekeit készítik fel a középiskolai felvételi vizsgákra és segítséget nyújtanak a már középiskolába járóknak magyar, orosz, matematika, fizika, kémia és történelem tárgyakból.

— Milyen az üzem és 8

művelődési otthon kapcsolata? Erre a kérdésre Vitányi Imrétől, a cementgyár szak- szervezeti titkárától kértem választ.

— Ha csak egy év tapasztalatait tesszük is mérlegre,' azt mondhatjuk: a fejlődés { egészséges irányú. A múlt évi programban több volt az1 üzem igényeire épülő és a, termelési feladatokat elősegítő népművelési rendez-' vény. Rendszeres segítséget nyújt például a művelődési otthon a szocialista brigádok vállalásainak teljesítéséhez. Könyveket biztosít, kirándulásokat, irodalmi esteket, színházlátogatásokat szervez és vetélkedőket rendez a brigád tagjai részére. A szocialista brigádok múlt évi vetélkedőjén például 570-en vettek részt. Megemlíthetjük itt azokat a műszaki előadásokat is, amelyek az

Amerika! film, készült 1964-ben. A hatvanas évék közepén a magyar mozikban is sikerrel vetített film —, ismert rendező, Robert Mulligan alkotása —, a szók-1 ványtól alig eltérő szerelmi < történet a maga sok-sok for , dulatával, kedves humora-^ val Nem egyetlen célja azonban a könnyed szóra- kozta tás: ha nem is törekszik éles társadalomkritiká ra, rávilágít az amerikai társadalom életének egy-egy sötét foltjára. A film legfőbb jellemzője a vidámság s a televíziónézők vasárnap esti szórakozását már a ki váló, híres filmszínészek mint Natalie Wood és Steve McQueen — magyar hangjai^ Borbás Gabi és Ernyei Bél — önfeledt k^m^diázása biztosítja. (KS&

új cementgyár Jéfcesftésével

foglalkoztak.

Huszonnégy éve, 1950-ben épült fel a művelődés hajléka a Bélkő aljában. Amikor a gyár lett az intézmény gazdája, 100 darab széknél nem volt több berendezése, bútorzata. A gyár jó mecénás és gondos gazda, törődik az épület állapotával s mindazzal, hogy megfelelő körülmények legyenek a művelődéshez, a kulturált szórakozáshoz. Nemrég cserélték ki például a parkettát, aztán bútorokat és zenekari felszerelést vásároltak. Idén tovább korszerűsítik az épületet, kazánházat alakítanak ki, bevezetik a központi fűtést

— Bélapátfalvának, Bükk- szentmártonnak. Mónosbél- nek és Mikófalvának közös községi tanácsa van. Vajon mennyiben közös ezekkel a községekkel a művelődési otthon?

Mező Sándor mondja;

_•— Húsz eve segítjük a környező kézségeket, azóta végzünk körzeti tevékenysé- get. Ifjúsági kluhunk tagjai segédkeznek a nagyvisnyói klub beindításánál. Az elmúlt évben műsort vittünk Balatonba, Bekölcére, Bükk- szentmártonba, a mónosbéli klub tagjait pedig Bélapátfalván fogadtuk. Megrendeztük a környék ifjúsági klubjainak találkozóját s ezen 10 község fiataljai vettek részt, íMnden évben megrendezzük a gyári tónál az építők napját s ez már ha- gyományszerűen valóságos kulturális seregszemle. Ellőnek az építők napjára a környező községek kultúr- csoportjai, s bár nincs jutalom vagy díj, az együttesek azon versengenek, melyikük arat produkciójával nagyobb tapsot nagyobb közönségsikert

Vitányi Imre véleménye: Korábban a körzeti munkában sok volt az alkalomszerű, az esetlegesség. Most már ezt a munkát is egészségesebb alapokon folytathatjuk, hiszen nemrég szerződést kötöttünk a közös községi tanáccsal a művelődési ház közös fenntartására. A tanács évi 80 ezer forint támogatást nyújt a művelődésig feladatok ellátására, s ebből 40 ezer forint az az összeg, amely a tagközségek klubjainak munkáját segíti.

MINDENNAP mozgalmas, pezsgő élet zajlik a Bélkő alatti művelődési házban. A legfiatalabbtól a legidősebbekig mindenki talál itt szórakozást, tanulást.

Patak; Dezső

Érte nyúlt a kávénak. Remegett a kezében a csésze. Amint az aljával odakoccant sűrű egymásutánban a kistányérhoz, finom, halk csilingelés hallatszott. Mindketten ezt a muzsikát figyelték, egy ideig a csöndben.

— Látod, ezért is —<

mondta az igazgató.

— Tudom — felelte Lőcsei.

A kávétól fölkeveredett a gyomra. Kedvetlen kérdezte:

—- Mikortól?

— Most, július egytől,

— Inkább januártól.

Az igazgató nehezen rábő- lintott.

— Rendben vem. De akkor biztos.

Nem mondta senkinek, mégis elterjedt a híré. Tálán Füzesnek járt el a szája. Egyszer még augusztus vége felé azt találta mondani neki, adjon tanácsot, kinek adhatná oda a szerszámait. Már gondolt is valakire, aki megbecsülné, vigyázna rájuk biztosan. Aki megérdemli, hogy ilyen jó, kézre álló szerszámjai legyenek. Sok mindent szeretett volna mondani. Azt is, hogy azelőtt, régén dicsőségnek számított, ha egy fiatal olyasvalakitől örökölte a kalapácsot, a sublert, aki a szakmában sok sót megevett. Füzes azonban sehogy sem akarta érteni a dolgot. Teljes művezetői tekintélyével nézett rá, majd azt mondta, hogy hónapok kérdje és az összes régi gépet lecaei élik. Az új géEgerben, as Egészségügyi Szakiskolában és kihelyezett tagozatain összesen 500 egészségügyi dolgozó oktatása és továbbképzése folyik. Kétszázan járnak az általános ápolónőképző, illetve a csecsemő- és gyermekápolónői tagozatra, háromszázán pedig továbbképző tanfolyamokon vesznek részt. A végzett ápolónők pályázatok alapján az ország különböző gyógyító intézeteiben helyezkednek et Képünkön: laboratóriumi gyakorlati Bocsi Sándorné irányításával.

(MTI-foto — Erezi K. Gyula)

G\"?rme!'buf0rr

közlekedési park A selypi Janik- brigád segítség**

Márciusi napsütésben gyog a zagyvaszántói óvoda, amelyet tavaly bővítettek társadalmi összefogással. A cementgyár 250 ezer, a helyi termelőszövetkezet 30 ezer, a Meteor Valialat 10 ezer forintéi, telt az asztalra, hogy a kis intézmény befogadóképessége a duplájára növekedjék. A falubeliak közül igen sokan különböző társadalmi munkával is segítették az ügyet. így aztán most Majzik Junusné vezető óvónőnek ötven aprósággal kell törődnie.

Helyiséggondja pillanatnyilag nincs tehat az óvodának. Felszerelése azonban még hiányos. Különösen bútorra, játékszerekre lenne szükség. Bent is, meg a tágas udvaron is.

A selypi cementgyár e tekintetben megint példát állított. Janik Béla szocialista brigádja néhány héttel ezelőtt szombat-vasárnapi munkát vállalt, s a befolyt 2500 forintot az óvodának adta. A pénz nem sokáig melegedett a kasszában. Rövid úton gyermekbútorrá, labdává, kis fonott székekké változott

És itt még nem állt meg a brigád. Az udvarra közlekedési parkot tervez, amelynek kivitelezésében már a laboratórium szocialista közössége is segíteni fog.

EtriékmíM a Tanácsköztársaságról a rádióban ás a telcvíziiban

A Tanácsköztársaság megalakulásának 55. évfordulóját számos film, irodalmi összeállítás, dokumentum- műsor köszönti a rádióban és a televízióban egyaránt A tévében március 20-án szerdán 21.20-kor sugározzák „Az első” című dokumentumműsort, amely a kamerák elé invitálja a történelmi esemény fontos szereplőit, valamint azokat akik akkor még gyermekfejjel élték át a Tanácsköztársaság 133 napját A filmben megszólal Hevesi Gyula, a szociális termelés akkori népbiztosa, Gyetvai János, aki az első termelőszövetkezet megalakításában vett részt, valamint Jakab Rudolf egykori vörös őrségpek pedig, mint tudnivaló, felszerszámozva érkeznek. Ha éljön az idő, nyugodtan adja le a raktárban, de akár meg is tarthatja, úgyis kiselejteznék ezeket az öreg szerszámokat

Ilyen események előzték meg a mai, december végi napot, amikor Lőcsei utoljára tette föl a keménykalapot Azóta is állandóan kutató pillantások irányulnak, felé, ha nem látja is érzi. Égeti a bőrét. Megizzasztja. Minduntalan le kell vennie a fejfedőt hogy a homlokán törüljön egyet. Pedig a munka nem sok. Spórolni kell vele, hogy műszak végéig kitartson. Tempósan, nyugodtan, alacsony fordulatszámon, mint öreg masinának dukál. Majd siet, akinek sürgős, neki már semmi nem az.

Amikor vége az ebédidőnek, s visszajönnek, a szereidé újból benépesül, látja, hogy a gépe körül valaki tisztára söpörte a plac- cot. A műh ily iroda elé asztalt tettek ki, piros terítőve1 letakarva, r* '°n, anükor még ideienn tartották a

parancsnok. Március 21-én délelőtt sugározzák Maikk Károly 1959-ben készült „A 39-es dandár” című filmjét, amelyet Darvas József írt Karikás Frigyes novelláinak felhasználásé vak

Március 24-én, vasárnap délután 17.45-kor Korvin Ottóra emlékezik a tévé. A Szűcs László rendezte film alcíme: „Vázlatok egy forradalmár arcképéhez.”

A rádióban március 20-án a Petőfi-adón 21.44-kor Fischer Sándor az Ady-ver- sek nagyszerű megzenésítő j ét, Reinitz Bélát idézi a hallgatók elé, aki a Tanácsköztársaság idején az államosított színháziak ügyintézője volt. Az iskolarádió ugyanezen a napon a 3. műpártnapokat, ugyanott állt az az asztal.' Aztán alighogy lecsöngetik a műszakot, elkezdenek gyülekezni az asztal körül a csarnokbeliek. A fejekről lekerül a kötött sapka, a menyecskésen kötött piros pettyes kendő. Csengele is a kezében tartja a cilindert. Lőcseinek nem áll rá a keze, hogy levegye a fejrevalóját. Akkor sem, amikor közelebb hívják, jöjjön csak egészen közel, hiszen érte van az ünnepség, az igazgató megille- tődve szól: öreg szak társ unkát búcsúztatjuk... Negyvenhárom év... Ebből az alkalomból Kiváló dolgozó- kitüntetéssel jutalmazza a gyár...

Odajárul az asztalhoz. A kalap a kezében. Átveszi a piros dobozt, az oklevelet, a tömött, fehér borítékot, s akkor feléje nyújtja a kezét az Igazgató. Sebtében át akarná tenni a másik kezébe a holmit, s izgalmában leejti a kalapot, az meg a karimájával esik a földre hirtelen, s gurul, gurul... Mosolygás az arcokat* kősorban, a Magyar századok sorozatban Véres panorámák tavaszán címmel sugározza Hegedűs Géza összeállítását, bemutatva a kor fontos eseményeit, kiemelkedő alakjait. Másnap, március 21- én, a Kossuth-adón 14.20-kor a Tanácsköztársaságról szóló dalok csendülnek fel, később pedig 16.44-kor „Vörös tavasz” címmel Vass Éva, Gábor Miklós és Mádi Szabó Gábor szaval a Tanács- köztársasághoz írt versek közül néhányat „A nagy fordulat és a kortársak” címmel Kerekes István szerkesztésében dokumentumok kerülnek a mikrofon elé 1919. március 21. visszhangjáról.

♦ ♦

rös-körOL Valaki fölkapja gyorsan, Lőcsei a mozdulatáról látja: Vadasi volt az, tanuló még, ezután szabadul. Amint az ünnepségnek vége van, elkiabálja magát: kalapárverés, kalapárverés! Ki ad többet érte? Fenn áll a nagyautomata tetején, ahol ezüstfényűre csiszolt fémhenger tetején, mint valami díszemelvényeai feketéi- lik a keménykalap. Kikiáltási ár öt korsó sör. Fölmegy tízre, tizenötre apránként, nagy nevetések közben Már szállingóznak a délutánosok, az egészet nem tudjak mire vélni.

Hanem akkor elkiáltja magát Lőcsei, ekkorát nem kiáltott talán egyszer se negyvenhárom év alatt:

— Annyi korsó sör, ahá- nyan vagyunk! Harminc! Nem, legyen negyven! Mindenki az én vendégem!

■ Lobogtatja a fehér borítékot. Elhallgat mindenki. Kézről kézre jár a kalap Lőcsei öreg kezéig. Lassú mozdulattal veszi magához, Meg is simogatja. Majd úgy teszi fel a fejére, mint király a koronáját. Amint az öltöző felé elvonul, széles út nyílik előtte. Vadasi ap~ ród-mozdulattal meghajol. Követik a többiek, de mar elhalkul a nevetés. Egyszerűen csak meghajolnak a keménykalap előtt.

(

SAAfte LA$2LCf: